Játék, szex, szerelem - 18. fejezet

 foto: pixabay

Alig vártam, hogy David értem jöjjön, mert egyedül mellette éreztem biztonságban magam. Ő tudta, mi miért történt, és nem ítélt el miatta.

Épp vacsoráztunk, amikor megszólalt a telefonom.

– Jacob az! – néztem rémülten Davidre.

– Ne vedd fel!

– Beszélnem kellene vele. – Szinte könyörögve pillantottam rá.

– Majd holnap, Gianna! Ne kínozd magad! Holnapig már kibírod – szólt rám szigorúan.

Igaza volt. Meg kell várnom a holnapot. Remegő kézzel kapcsoltam ki a telefont, hogy ne is lássam, ha újra próbálkozna. David felállt, és magához ölelt.

– Csak a te érdekedben. Már így is épp eleget szenvedtél. – Belepuszilt a hajamba.

– Köszönöm, hogy itt vagy velem. Sosem fogom tudni meghálálni – néztem fel rá.

Sötét szemében vágy csillant. Álszent dolog lenne azt állítani, hogy engem nem érintett meg a közelsége. David jóképű, szexi és mellé egy csomó más tulajdonsággal rendelkezett. Gyengédségre vágytam. David pedig rám. Ez a napnál is világosabb volt ebben a pillanatban.

Ajka lassan közelített, nem tértem ki előle. Amikor hozzámért, gondolkodás nélkül viszonoztam a csókját. Ebben a csókban benne volt minden, amit éreztem. A fájdalmam, a hálám, a vonzalmam, míg David részéről a természetes vágyakozás, amit egy férfi érezhet a nő iránt. Nem tartott sokáig, de mindkettőnket felzaklatott. Zavartan váltunk szét.

– Ne haragudj! Ezt nem kellett volna – fordult el, és a bárszekrényhez lépett italt tölteni mindkettőnknek.

Odahozta, a szemébe nézve vettem át tőle a poharat.

– Én is akartam.

Elmosolyodott.

– Akkor jó, mert én is így éreztem.

Szerettem, amiért ilyen. Nem drámázott, nem csinált ügyet semmiből. Laza. Talán ez a legjobb szó rá. Laza, de ugyanakkor nagyon érzékeny. Bárcsak többet adhattam volna neki.

– Biztosan érdekel, Jacob ma bent volt dolgozni. Igaz, hogy csak fél napra, de bejött – mesélte.

– Örülök, hogy nem hagyta el magát.

– Mondtam, hogy erős. Ahogy te is – emelte rám a poharát.

– Khm, meg ez az ital is – köhécseltem, miután beleittam. – Mi a fenét öntöttél nekem?

David jót derült a grimaszomon.

– Vodka. Egyenesen a hazájából – közölte, és lehúzta az egészet.

– Még sosem ittam tisztán. Elég ütős.

– Idd csak meg, legalább jól alszol majd – nevetett.

– Nem akarok másnaposan dolgozni menni.

– Nem arra kértelek, hogy az egész üveggel idd meg, hanem csak ezt az egyet. – Ő töltött magának egy újabbat.

Ivott, mert feszült volt. Méghozzá miattam. Annyira sajnáltam őt... Megvártam, amíg ismét kiiüríti a poharát.

– Gyere, most én duglak ágyba téged, mielőtt kiütnéd magad – kézen fogtam, és a hálószobája felé vezettem.

– Ezt a szerepet eddig én játszottam. Ne akarj a helyembe lépni, mert még a végén feleslegesnek érzem magam – morgott, de követett.

– Az én életemben te már soha nem leszel felesleges. Most pedig aludj, mert rád fér a pihenés! – parancsoltam rá, aztán megfordultam, hogy ott hagyjam.

David a kezem után nyúlt, és magához húzott. Ijedten néztem fel rá. Szemében megint ott táncolt a könyörgő vágyakozás.

– Kérlek, Gianna! – nyögte fájdalmasan.

Kívánt és gyötrődött. Akárcsak én. Tisztában voltam vele, hogy minden egyes nap csak szenvedést okoztam neki a jelenlétemmel, ő mégis mellettem volt. Úgy éreztem, nem tagadhatom meg tőle, amit szeretne. Nem csak azért, mert rengeteget köszönhettem neki, hanem, mert én is akartam. Adni akartam neki valamit azért, amit tett értem.

Amikor meglátta az engedélyt a szememben, szája azonnal mohón követelte a jussát. David úgy csókolt, mintha egész életében csak erre várt volna. Engem is gyorsan magával ragadott a szenvedély. A legkisebb szégyenérzet nélkül dobáltuk le a ruháinkat. David az ágyra döntött, és rövid előjáték után határozottan hatolt belém. Engem nézett közben. Mindketten tudtuk, hogy ez csak egyszeri alkalom. A vágyakról szól, semmi másról. Neki szüksége volt rám, nekem pedig rá. Mindkettőnkben rengeteg feszültség gyűlt össze, kellett a közelség, kellett az érintés, és végre valami jó, ami rövid időre boldogságot képes adni számunkra.

David lassan mozgott bennem, mintha csak ki akarna élvezni minden lopott másodpercet. Nem is nagyon ért hozzám. Nem simogatta a melleim, nem puszilgatott. Húzott egy láthatatlan határvonalat, amit nem lépett át. Nem akart érzelgős lenni, csak a vágyait csillapította.

Amikor elért az orgazmus, David majdnem megtört. Rám rogyott, fejét a nyakamba fúrta, és csak halványan éreztem meg a cirógató ajkait a bőrömön. Utána rögtön felemelkedett, mindkét kezem lefogta a fejem mellett, és elhomályosult tekintettel folytatta ritmikus mozgását. Mikor látta, hogy újra az orgazmus határán egyensúlyozok, gyorsított. Fejem hátrafeszítve sikoltottam fel, ezzel együtt David kéjes nyögéseit visszahangozta a szoba. Néhány határozott utolsó mozdulat után rám nehezedett, és elengedte a karomat. Kimelegedve ziháltunk egymásba gabalyodva.

– Köszönöm – suttogta a fülembe, és lefordult rólam, majd betakart.

Nem válaszoltam, mert nem volt rá szükség. Szavak nélkül is tudtuk, hogy ami most történt, az örökre a kettőnk titka marad. David olyan dolgot tett értem, amit egy éjszakával nem lehet meghálálni. De nem is teljesen hálából tettem.

Megsimogattam a haját, felkeltem, és átmentem a másik szobába. Nem volt bűntudatom. Úgy éreztem, ezt Jacob is megértené, de nem kell majd ezen rágódnia, mert soha nem fogja megtudni.

Reggel mosolyogva üdvözöltük egymást, és sokáig csak szótlanul reggeliztünk meg.

– Rendkívül szerencsés lesz az a nő, aki megkapja a szíved, David – mondtam, mikor elvettem előle a tányérját.

– Ha tudsz olyat, mint te vagy, szólj!

Megdermedtem.

– Ugye nem?

– Nem. Még nem, de közel állok hozzá. Szóval jó is, hogy ma vége lesz – felelte.

Nagy kő esett le a szívemről. Fájt volna, hogy belém szeret. Nem akartam kihasználni őt.

Elvitt a kávézóba, aztán bement az irodába. A telefonom egy pillanatra sem hagytam el magam mellől, annyira izgatott voltam. Jacob háromszor hívott, míg ki voltam kapcsolva. Alig vártam már, hogy visszahívhassam. Az asztalomnál ültem, és türelmetlenül doboltam az ujjaimmal. Hívj már, David! – mondogattam magamban, és szinte megijedtem, amikor végre megszólalt a készülék. Azonnal felkaptam.

– Hívhatod! – szólt bele David.

– Sikerült?

– Igen.

– Akkor várlak, és imádlak! – mondtam boldogan, és le is tettem, mert máris Jacobot tárcsáztam.

Először azt hittem, fel sem veszi, de aztán csak beleszólt.

– Szia, Gianna!

Hangja olyan szomorú volt, hogy majd meghasadt a szívem.

– Haza tudsz most menni? Beszélni szeretnék veled – kértem izgatottan.

Hosszú csend a vonal túlsó oldalán. A pulzusom az egekben táncolt.

– Megoldható – mondta ki végül.

– Fél óra múlva ott leszek – válaszoltam, de ő már nem, csak letette.

Nem szomorkodtam. Felkaptam a táskám, és kimentem a kávézó elé, hogy ott várjam meg Davidet. Egy pokol volt ez a két nap, de már vége.

– Felkészültél? – kérdezte David, miután beültem mellé.

– Igen. És te?

– Lehet, hogy kapok egy állast, de megéri – nevetett.

Jó érzés volt, hogy ő ismét a régi. Megkapta, amit akart, méghozzá mindenféle szempontból. Nem csoda, hogy elégedetten mosolygott maga elé.

Jacob autója már a ház előtt állt, amikor odaértünk. Reszketeg lábakon sétáltam a bejáratig. David nyomta meg a csengőt. Míg várakoztunk, finoman megsimogatta a kezem, hogy nyugtasson.

Jacob kinyitotta az ajtót, és amint meglátta Davidet mellettem, arca rögtön elkomorult. Nem bírtam ki, azonnal a nyakába ugrottam, amitől ő meglepetten lépett egyet hátra.

– Semmi sem az, aminek látszik, Jacob. Szeretlek, és örökké szeretni foglak! – suttogtam a fülébe.

– Mi ez az egész, Gianna? És miért van itt ő is? – kérdezte értetlenül.

– Mindjárt elmondjuk – húzódtam el tőle. – Persze, ha beengedsz.

Jacob zavartan lépett arrébb, belőlem pedig rögtön dőlni kezdtek a szavak.

– Ez az egész csak színjáték volt. Tudom, hogy nagyon fájt, ahogy nekem is, de végig kellett csinálnom.

– Nem értem miről beszélsz – rázta Jacob a fejét, miközben a nappali felé tartottunk.

– Elmondom elejétől a végéig. Ülj le, pontosabban üljetek le mindketten – hadartam izgatottan.

David a fotelbe ült, míg mi a kanapéra. Jacob a homlokát ráncolva nézett rám, ezért már bele is kezdtem a magyarázkodásba.

– Szóval, aznap, mikor Tessa átvette az apja részvényeit, megkeresett engem édesanyád, és elmondta, hogy Tessa csak arra vár, hogy te is átvedd apádtól a céget, aztán rögtön válaszút elé állított volna. Vagy én, vagy a vállalat. Juliet jól tudta, hogy engem választanál, ezért megkért, hagyjalak el.

Jacob arcára döbbenet ült ki.

– Anyám ilyet kért tőled? Ehhez nem volt joga!

Gyorsan leintettem, mielőtt jobban belelovalja magát.

– Szeret téged, Jacob, és kétségbe volt esve, ahogy én is. Rájöttem, hogy igaza van, és teljesen padlóra kerültem. Emlékszel? Még aznap bejöttetek a kávézóba Daviddel, amikor késtél.

– Igen – bólintott.

– Szóba került a tulajdonrész. David megemlítette, hogy szeretne nagyobb hányadot, de senki sem hajlandó megválni tőle. Azt javasoltam neki, hogy próbálkozzon Tessánál, habár semmi reményt nem fűztem a dologhoz.

– Hé, akkor még azt mondtad, hogy jóképű vagyok, és talán ez meggyőzheti – szólt közbe David megjátszott felháborodással.

– Igaz, tényleg ezt mondtam – mosolyogtam rá, aztán visszafordultam Jacobhoz. – Tehát, ott voltam megsemmisülve, és állandóan azon törtem a fejem mit tehetnék. Anyukád külön megkért, hogy veled ne beszéljek erről, de ettől egyre inkább magamba fordultam. Minden egyes nap úgy kellett rád néznem, hogy tudtam, kénytelen leszek elhagyni téged, mert nem hagyhattam, hogy ekkora áldozatot hozz értem.

– Nem érdekelt volna, Gianna – mondta Jacob eltökélten. – Nem is értelek…

– Tudom. Juliet is jól tudta ezt. Szóval ott tartottam, hogy azon gondolkodtam, milyen módon léphetnék ki az életedből, mert már rettenetesen szenvedtem, és az összeomlás szélén álltam, amikor megjelent David a kávézóban. Ezt a részt szerintem elmondja ő – adtam át a szót neki.

– Jól van – bólintott David, és Jacobra nézett. – Megfogadtam Gianna tanácsát, és megkerestem Tessát. Szépen körítettem miért vagyok ott, felvázoltam neki milyen jóban vagyunk, majd rákérdeztem nem válna-e meg a kedvemért némi részesedéstől, mire egyszerűen csak kinevetett. Aztán arról kezdett el faggatni, mégis mennyire vagyunk jóban, én pedig - és ezért ne haragudj, Jacob -, azt feleltem, hogy Giannával eléggé működik a kémia közöttünk. Hozzátenném, akkor még nem tudtam, milyen probléma van köztetek  – mentegetőzött. – Tessa azonnal rám mozdult, és közben arról faggatott, el tudnám-e csábítani Giannát. Majd kibökte, ha megteszem, hajlandó velem tárgyalni a részesedéséről – fejezte be David az ő részét, én pedig ismét magamhoz ragadtam a szót.

– Szóval ezután bejött hozzám David, és elmesélte ezt az egészet.

– Te pedig rávágtad, hogy akkor csábítsalak el – szólt közbe ismét David nevetve.

Szegény Jacob csak ide-oda kapkodta a fejét közöttünk.

– Pontosan, de nem igaziból. Mindent elmeséltem Davidnek kettőnkről és Tessa áskálódásairól. Rábeszéltem, hogy csinálja velem végig a tervemet, úgyhogy kötöttünk egy megállapodást, ami után mindketten, pontosabban mindhárman jól járunk majd. David megszerzi a tulajdonrészt, mi pedig megszabadulunk Tessától – magyaráztam lelkesen.

– Szóval csak eljátszottátok ezt az egész megcsalást? – nézett Jacob egyikünkről a másikunkra.

– Igen – mondtuk szinte egyszerre.

Arra most nem akartam gondolni, hogy végül tényleg megtettem, mert azt nem tartottam igazi megcsalásnak.

– És Tessa eladta neked a részét? – kérdezte Jacob hitetlenkedve Davidtől.

– Nem az egészet, de jelentős részét – bólintott David.

– De miért? Azzal, hogy mi szakítottunk, még egyáltalán nem lehetett biztos benne, hogy összejövök vele, vagy elveszem feleségül – ráncolta a homlokát Jacob.

– Erre is gondoltunk, és itt jött képbe Juliet – feleltem. – Még aznap, mikor megszületett a tervünk Daviddel, felhívtam az édesanyádat, és ő segített nekem. Elhívták magukhoz Tessát. Biztosították róla, hogy továbbra is a támogatásukat élvezi, és ki is találták, hogyan vehetnének rá téged a házasságra.

Ezen a ponton meg kellett állnom, hogy igyak, mert annyira kiszáradt a szám a sok beszédtől. Kiszaladtam a konyhába, és fiúknak is vittem be egy-egy pohárral. Leültem, és nyomban folytattam.

 – Apád felajánlott Tessának tizenöt százalékot a részéből, amivel megfordultak volna az arányok, és Tessa birtokolt volna negyvenöt, te pedig harminc százalékot. Meggyőzték Tessát, hogy ilyen arányok mellett te mindenképpen el fogod őt venni, mert nem fogod hagyni, hogy többségi tulajdonosként ő irányítson. Tessa persze azonnal ráharapott a csalira, mert rájött, hogy így nem kell megzsarolnia téged. Anélkül is nyerő pozícióba kerül. De persze még mindig ott voltam én, aki miatt egyáltalán nem lehetett biztos abban, hogy meggondolod magad, és ekkor lépett színre ismét David – néztem a férfira, hogy folytassa.

David biccentett.

– Megkerestem Tessát, hogy húsz százalékért cserébe szétválasztalak benneteket. Azt nem tudom, mennyire bízott bennem, de belement a játékba. Ekkor már kimatekolta, hogy ha sikerrel járok, és nekem adja, a húsz százalékot, az apád részével együtt akkor is marad neki huszonöt, a te harmincaddal szemben, így tulajdonképpen ugyanúgy nyeregben érezheti magát. De még engem is maga mellé kellett állítania. Miután megrendeztük nektek ezt a színjátékot, és Tessa a saját szemével győződött meg arról, hogy tényleg szétmentetek, eladta nekem a megbeszélt részesedést, ami ma reggel történt meg.

Látszott Jacob arcán, hogy gyors fejszámolást végez, mert eléggé követhetetlen volt, amit hirtelen elhadartunk neki.

– Hogyan győződött meg róla a saját szemével? – kérdezte visszatérve az egyik részletre.

– Felvettem videóra az egészet. Tudtuk, hogy jössz – válaszolta David.

– Mégis honnan? Teljesen véletlenül tudtam meg…

– Dehogy is! Logan hívott fel, nem? – kérdeztem közbe.

– De igen. Azzal, hogy nem éri el Giannát, és segítség kellene neki. Ő árulta el, hogy elmentetek együtt.

– Pontosan, mert így akartuk – bólintott David.

– Fontos volt, hogy mindenki számára teljesen hitelesnek tűnjön ez az egész. Ne haragudj rám! – biggyesztettem le az ajkam bűnbánóan.

– Elképesztő vagy, Gianna! – rázta a fejét Jacob. – El sem hiszem, hogy mindezt így kiszámoltad…

Látszott, hogy legszívesebben a karjaiba kapna, de még mindig próbálta felfogni ezt az egészet.

– Mivel hitetted el Tessával, hogy mellette állsz? – kérdezte aztán Davidtől.

– Hát… – biccentette oldalra a fejét a férfi –, miután megfektettem, el kellett játszanom a hősszerelmest.

– Te lefeküdtél Tessával? – csattantam fel.

– A jó ügy érdekében bármit – vonta meg David a vállát.

Nem tudtam haragudni rá, mert miért is tettem volna. Független pasi, azt csinál, amit akar. David pedig tényleg azt csinálta…

– Köszönöm, és bocs a gyomrosért – kért tőle elnézést Jacob.

– Milyen gyomros? – kérdeztem most én közbe.

– Nem érdekes! – legyintett David. – Az irodaházban összefutottunk a mosdóban, és Jacob megmutatta mennyire haragszik rám. Bevallom, kellett pár perc, mire levegőhöz jutottam – nevetett.

Én is nevettem, ahogy elképzeltem a szituációt. Jacob kitöltötte a dühét Daviden, ő pedig gondolom, szó nélkül tűrte.

– Én most magatokra hagylak benneteket, mert van még mit megbeszélnetek – állt fel David.

Jacob kezet fogott vele.

– Nem fogom tudni meghálálni neked ezt.

– Nem azért csináltam. Kellett az a húsz százalék – kacsintott rá David.

Jacob egy röpke pillanatra még meg is ölelte, amitől David láthatóan zavarba jött. A zavarának az okát csak én tudtam. Felébredt benne a bűntudat, ahogy bennem is, főleg, amikor Jacob végre magához szorított.

– Az hittem, elveszítettelek – nyögte elfúló hangon.

Az erős férfi elsírta magát. Szegény, rettenetes kínokat élhetett át, és most a megkönnyebbülés könnyei voltak a szemében.

– Soha, Jacob! Szeretlek, és mindig melletted leszek! – suttogtam megrendülten.

Jacob vett néhány mély lélegzetet, aztán elhúzódott, és a két tenyere közé zárta az arcomat.

– Én is szeretlek téged, és még egyszer nem hagyom, hogy bárki is szétválasszon bennünket. Nincs nálam gyűrű, de hozzám jössz feleségül, Gianna? – kérdezte teljesen váratlanul.

Mindenre számítottam, csak lánykérésre nem. Alig láttam a könnyeimtől, de most már nem a fájdalomtól, hanem a boldogságtól bőgtem.

– Igen, Jacob. Szeretnék a feleséged lenni – bólogattam hevesen.

Szája megtalálta az enyémet, sírva és nevetve csókoltuk egymást. Vége volt. Nem kellett már rettegnünk attól, hogy megpróbálnak szétválasztani minket.

Újra a régi hévvel estünk egymásnak. Felszabadultan, boldogan és igaz szerelemmel szeretkeztünk. Az összes lánc lehullott rólunk, és erősebbek lettünk, mint valaha.

– Mennyire hiányzott ez nekem – csókolt meg Jacob gyengéden.

– Nehéz volt. Azt hittem, belehalok, amikor láttalak elmenni – sóhajtottam fel az emlékre.

– Ha Nelson nem állít meg, eszméletlenre iszom magam – vallotta be.  – Életemben nem szenvedtem még úgy, mint akkor.

– Bennem David tartotta a lelket. Ha ő nincs, nem tudtam volna végig csinálni.

– Jó ember – ismerte el Jacob is.

– Olyan, mint te!

Jacob résnyire szűkült szemekkel nézett rám. Úgy éreztem, belém lát. A bűntudat ismét felszínre tört, de akkor szerencsére megszólalt a telefonja. Kelletlenül ült fel és nyúlt utána. Az apjával beszélt.

– Gyűlés lesz háromkor. Azt akarja, hogy te is ott legyél – közölte Jacob, miután letette.

– Én? De miért?

– Nem mondta, de így legalább láthatod Tessa arcát, mikor rájön, hogy rendesen átejtettétek.

Elvigyorodtam. Még szép, hogy látni akartam.

19. fejezet