Életre szóló két éjszaka - 24. fejezet

 

Három nap múlva Jason az irodájában az egyik szerződést olvasta, amikor Ben kopogtatott be hozzá.

– Jó hírt hoztam – mosolygott az öreg. – Gyorsan elmondom, és már megyek is, mert elvállaltam a családban egy ügyet, de bár ne tettem volna.

– Gond van? – vonta fel Jason a szemöldökét.

– Nem, dehogy, csak sokkal nehezebb az embernek a saját rokonaival dolgozni – legyintett az ügyvéd.

Jason biccentett.

– Akkor mondd, mi az a jó hír!

– Ivy az előbb hívott. Lemond a cégről, de kéri a nyaralót.

Jason el sem akarta hinni.

– Hogyhogy? – kérdezte meglepetten.

– Nem tudom, miért gondolta meg magát, de egészen vidámnak tűnt a hangja.

– Természetesen viheti a nyaralót – egyezett bele Jason azonnal.

– Jól van – bólogatott az öreg. – Így a következő tárgyaláson már szét is választanak benneteket. Úgyhogy hamarosan túl leszel rajta.

Jason ettől jobb hírt nem is kaphatott volna, bár fogalma sem volt, Ivy miért gondolta meg magát. Hamarosan szabad lesz, és a cége is megmenekült. Kikísérte Benjamint, és egyből átment Peterhez, hogy megossza vele az információt.

– A végén csak jól alakulnak a dolgaid – veregette a vállát Peter.

– Igen. Kész vagy az átalakítási tervvel?

– Ühüm, tessék. Szerintem így mindenkinek tökéletes lesz – nyújtotta felé a rajzot a barátja.

Jason átnézte, és elismerően bólogatott.

– Vedd úgy, hogy megint meg vagy dicsérve – lökte meg a barátját nevetve. – Oké, akkor kezdjetek hozzá. Jó próbamunka lesz az új csapatunknak, és szerintem Ben is örülni fog, ha a földszintre telepítjük az irodáját. Most pedig hazaugrok ebédelni, és Annának is elújságolom a jó hírt.

– Intézek mindent, nem kell sietned vissza – vigyorgott rá Peter.

Jason nem sietett. Alaposan kihasználta az ebédidőt, és most volt mit megünnepelniük Annával.

– Akkor jövő héten kezdek. Ugye, nem felejtetted el? – szólt utána Anna, amikor kikísérte Jasont a kocsihoz.

– Persze, hogy nem. Épp elégszer hallottam már, hogy dolgozni akarsz – forgatta meg Jason a szemét mosolyogva. – Hazafelé beugrok a lakásodba, és elhozom a maradék holmidat, úgyhogy késni fogok.

– Én is elhozhatnám – vetette fel Anna.

– Nem, ezen a héten pihensz. Megbeszéltük. A süteményeket pedig edd meg, amiket hoztam. Egy hét múlva szeretném az én őrjítően szexi, formás Annámat látni.

– A végén el fogok hízni, annyit etetsz – kuncogott Anna.

– Ledolgozzuk – kacsintott Jason, majd bepattant a kocsijába.

Anna

Anna már egyáltalán nem érezte magát se gyengének, se betegnek, és két kilót vissza is szedett. A kényszerű pihenőt arra használta, hogy befejezze az utolsó simításokat a házukon, de a munka már rettenetesen hiányzott neki.

Hétfő reggel kellemes izgalommal a gyomrában ült be Jason mellé a kocsiba. Ez volt az első alkalom, hogy együtt mentek dolgozni. Amikor beléptek az épületbe, Anna meglepetten nézett körbe.

– Hol az asztalom, és mi ez a nagy felfordulás? – kérdezte a fejét forgatva.

Mindenhol munkások serénykedtek, éppen egy falat húztak fel ott, ahol valamikor az asztala volt.

– Kis átalakításba fogtunk. Gyere, menjünk fel, mert elég nagy a por itt – fogta meg a kezét Jason.

Annát ott is egy sor változás fogadta.

– Nahát, összenyitottad a Peter irodáját a tiéddel? – sétált oda az átjáróhoz, ami korábban még nem volt ott.

– Igen, de az most már nem a Peter irodája, hanem a tiéd. Nem gondolhatod, hogy állandóan leszaladgálok hozzád? – vigyorodott el Jason. – Itt fogsz dolgozni mellettem, és így bármikor láthatlak.

– Hihetetlen vagy – nevetett Anna. – És mi lesz Peterrel?

– Megkapja az ügyvéd irodáját, Ben pedig a földszintre költözik, így más ügyfeleket is fogadhat.

– És Rita meg a másik kolléga, akit még nem is ismerek?

Jason megvonta a vállát.

– Rita már nem lesz. Az orvosa azt tanácsolta neki, hogy jobb lenne, ha inkább nem dolgozná végig az utolsó hónapokat, ezért megegyeztünk, hogy otthonra kap munkát, de csak keveset. Rob pedig a másodikra került a tervezők közé.

– Elnézést, Mr. Grant! – szakította meg a beszélgetésüket a titkárnő. – Egy bizonyos Lucas Silverman van itt. Fogadja?

Anna és Jason döbbenten nézett egymásra.

– Persze, kísérje be – bólintott Jason.

Amikor a volt főnöke belépett, Anna érdeklődve fordult felé. Lucas arcára volt írva, mennyire meglepte, amiért itt látja őt. Megköszörülte a torkát, és a kezét nyújtotta Jason felé, aztán Annát is üdvözölte.

– Minek köszönhetem a látogatását, Mr. Silverman? – kérdezte Jason, és nem kínálta hellyel Lucast.

– A sajnálatos incidens miatt jöttem. Szeretném, ha elsimíthatnánk az ügyet, és nem kellene a hosszadalmas bírósági procedúrát végigcsinálni.

Jason mégis csak intett a fotel felé, így Luca leült. Jason az asztala mögött foglalt helyet, Anna pedig megállt az ablaknál.

– Hallgatom – dőlt hátra Jason.

Lucas egy nyugtalan pillantást vetett Annára, majd beszélni kezdett:

– Időközben utánajártunk mindennek, és sikerült felgöngyölítenünk az ügyet. A maga és az én egyik alkalmazottam tulajdonította el a rajzokat önöktől, amiért az elnézésüket kell kérnünk. Nem tudtunk róla, hogy azokat maguk készítették, de máris igyekeztünk kijavítani ezt a sajnálatos hibát. A prospektusunkat visszavontuk, és az új kiadásban már úgy szerepelnek a bútortervek, hogy azok az önök terveik alapján készültek, és természetes az összes megrendelést a cége felé fogjuk továbbítani, Mr. Grant – mosolygott Lucas mézesmázosan. – Ezenfelül a szállodalánchoz benyújtott pályázatunkat visszavontuk, és elismertük feléjük a tévedést, úgyhogy immáron csak maguk az egyetlen pályázók. A két munkatársunknak, akik az eltulajdonítást elkövették, azonnali hatállyal felmondtunk. Ez minden, amit tehettünk, és őszintén remélem, hogy ez maguknak is megfelel így.

Anna elégedett volt, és úgy sejtette, hogy Jason is hasonlóan érez.

– Ez korrekt hozzáállás – szólalt meg Jason. – Természetesen megfelel mindegyik intézkedésük, és köszönöm. Hamarosan szólok az ügyvédemnek, hogy vonja vissza a feljelentést.

– Hálás vagyok érte, és most szeretnék elnézést kérni Annától is – nézett fel rá Lucas. – Tudja, mire gondolok. Kérem, ne haragudjon. Már beláttam, hogy butaság volt olyasmire kérni magát.

– Rendben, felejtsük el – bólintott Anna. – Azonban lenne egy kérésem.

– Mi lenne az?

– Clara babát vár, ráfér némi béremelés, és remélem, elintézi, hogy Chris sehol se tudjon hasonló munkakörben elhelyezkedni.

– Vegye úgy, hogy mindkettő el van intézve – felelte Lucas, és felállt. – Nos, akkor nem is tartanám fel tovább magukat.

Azzal elköszönt tőlük, és amint távozott, vidáman néztek egymásra.

– Hát, ez is megoldódott – tárta szét a karját Anna.

– Igen, és a lehető legjobb módon, és már itt is van az e-mail a szállodalánctól – nézte Jason a telefonját. – Ők maguk jönnek el szerződést kötni velünk.

– Jól alakulnak a dolgaink, Mr. Grant.

– A lehető legjobban, miss Castillo – kapta Jason a karjaiba, és megcsókolta.

A következő napok sok-sok munkával teltek. Anna vette át a bútorok gyártási részének felügyeletét. Peter segítségével nagyon gyorsan beletanult ezekbe a folyamatokba is, Jason pedig leszervezte a hamarosan elkezdődő átalakítási munkálatokhoz a csapatot, közben boldogan készült a második válóperes tárgyalására.

A tárgyalás napja péntekre esett, és Jason azt kérte Annától, hogy ne menjen be dolgozni, mert utána egyenesen hazamegy hozzá. Anna izgatottan rótta a köröket a házban. Remélte, hogy minden rendben lesz, Ivy nem gondolja meg magát, és Jason szabad emberként jön vissza hozzá.

Tizenegy óra is elmúlt, mire a fekete terepjáró begördült a ház elé, és Jason mosolyogva szállt ki belőle.

– Minden rendben ment? – kérdezte Anna nyomban.

Jason az ölelésébe zárta őt.

– Ühüm, és mától csak a tiéd vagyok, Anna. És most pakolj, mert elutazunk!

– Hová? – nézett fel rá Anna meglepetten.

– A brigád elkezdett kitelepülni a szállodához, és ott kell lennem, hogy elindítsam a munkálatokat. Te pedig elkísérsz.

– Hétvégén kezdik a munkát? – ráncolta Anna a homlokát, de egyből indult pakolni.

A repülőn Jason minden részletet elmesélt a tárgyalásról. Elmondása szerint Ivy egy pillanatig sem akadékoskodott, mindenre azonnal rábólintott, és miután megegyeztek, egyszerűen csak aláírták a papírokat, és ennyi volt az egész. Egy ideig találgatták, vajon mitől gondolhatta meg magát, de egyikük sem tudta rá a választ.

Anna boldog mosollyal az arcán lépett be a szállodába, ahol minden elkezdődött. Nagyot sóhajtva fordult körbe. Semmi sem változott, minden ugyanolyan volt, ahogy az emlékeiben élt, de ennek hamarosan vége, hiszen kezdődnek a munkálatok, bár ennek egyelőre semmi jelét nem látta.

– Várj meg a liftnél, hozom a kulcsot – súgta neki Jason.

Anna addig is emlékeket idézett fel magában, majd fellifteztek a harmadikra.

– Ez ugyanaz a szoba – jegyezte meg vidáman, amikor meglátta a szobaszámot.

– Valóban – biccentett Jason, és kitárta előtte az ajtót.

Anna pillantása rögtön a kényelmes franciaágyra esett, és pár lépést közelebb sétált. Az első két éjszakájuk…

– Anna! – szólt Jason.

Anna megpördült.

– Igen? – kérdezte csillogó szemmel.

Jason zavartan állt egyik lábáról a másikra.

– Még csak néhány órája vagyok szabad ember, de nem akarok az lenni – mondta, majd hirtelen letérdelt, és előhúzott a zsebéből egy dobozt. – Ugye, hozzám jössz feleségül? – tartotta Anna elé a csillogó gyűrűt, melyet a dobozka rejtett.

Anna elnyílt ajkakkal kereste a szavakat, és villámgyorsan futottak át a fején a gondolatok. Nincsenek munkások, nem ma kezdődnek a munkálatok. Jason azért hozta ide, pont ebbe a szobába, hogy megkérje a kezét ott, ahol minden elkezdődött közöttük.

– Igen, boldoggá tenne, ha a feleséged lehetnék! – felelte a könnyeivel küszködve.

Jason felállt, kivette a gyűrűt a dobozból, és Anna ujjára húzta.

Kapcsolatuk egy másik szintre emelkedett, és újabb felejthetetlen emlékeket gyűjtöttek maguknak a három csodálatos nap alatt, amit immáron jegyespárként töltöttek a szállodában.

Vidáman nevetgélve léptek ki a repülőtér épületéből és indultak el a parkoló irányába. Jason berakta a csomagtartóba a csomagjaikat, majd beültek.

– Az ott nem Ivy? – kérdezte Anna egy távolabb parkoló autó felé mutatva.

– De igen – felelte Jason.

Ivy mellől egy másik nő szállt ki a kocsiból. Felnyitották a csomagtartót, kivettek egy nagy bőröndöt, majd hosszan megcsókolták egymást.

Döbbenten bámulták a jelenetet Jasonnel, majd Anna volt az első, aki elnevette magát.

– A volt feleséged leszbikus – állapította meg. – Szerintem ő nem a saját testébe volt szerelmes, hanem úgy általában a női testbe. Ez lehetett az oka…

Jason még mindig az előbb látottak hatása alatt volt, és csak nagy nehezen szólalt meg.

– Nem mertbe bevallani magának. Az kellett hozzá, hogy elhagyjam, és valószínűleg ezért ment bele mindenbe. Ivy újra szerelmes – csóválta a fejét csodálkozva.

Anna a férfi arcát fürkészte.

– Milyen érzés?

Jason szélesen elvigyorodott.

– Hm, két nő… Eléggé izgató a gondolat.

– Adok én neked két nőt – csapta fejbe Anna a kezében lévő reklámújsággal, mely a kocsijuk szélvédőjére volt tűzve.

– Csak vicceltem. Hogy bírnék már két olyan nagy étvágyú nővel, mint te vagy! – emelte maga elé Jason mindkét kezét.

– Még, hogy én vagyok nagy étvágyú? Nem is tudom, ki nem akart kimozdulni az ágyból a szállodában! Még, hogy két nő! – háborgott Anna kacagva.

Egy év múlva

Jason már hallotta a szokásos ébresztőt, de még a szemét csukva tartotta.

– Ez Grety lesz – nyögte Anna.

– Szerintem meg Nathan.

Ekkor felcsendült a második gyereksírás is.

– Na jó, mindkettő – ásított egyet Anna, és kikelt az ágyból, Jason pedig kómásan követte.

Amíg ő átvitte a két csöppséget az ágyukba, addig a felesége felmelegítette a cumisüveg tartalmát.

– Mikor fognak legalább egy éjszakát végigaludni? – kérdezte Anna, miközben átnyújtotta neki az üveget.

– Ha Nathan nem lenne ennyire telhetetlen, szerintem Graty nem ébredne fel.

– Mert az apjára ütött – nevetett Anna, és maga felé fordította a fiukat, aki türelmetlenül kapott a cici után.

Addig Jason a kislányukat etette cumisüvegből. Gyönyörű ikreik voltak, és habár még csak három hónaposak, máris rájöttek, hogy a két gyerek ég és föld. Graty nyugodt volt, míg Nathan örökmozgó és állandóan éhes.

– Mi az? – kérdezte Anna, mert észrevette, hogy Jason őt nézi.

– Irigykedem a fiamra. Kívánatos mellei vannak, Mrs. Grant.

– Akkor beszéld meg a fiaddal, hogy ne sajátítsa ki őket. Nézd, milyen mohó most is. Hát nem imádnivaló? – nézett Anna szeretettel a fiukra, majd Gratyre, akinek éppen bűbájos mosolyra húzódott a szája evés közben.

– Annyira gyönyörűek – mondta Jason elérzékenyülve.

Miután a két csöppség jóllakott, visszavitték őket a szobájukba, majd halkan bedőltek az ágyukba. Anna neki háttal feküdt, Jason pedig szorosan odabújt hozzá, majd a takaró alatt tenyerébe vette az egyik mellét.

– Akkor most már nekem is jut ezekből a szépségekből? – suttogta a fülébe.

– Te sosem vagy fáradt? – kuncogott Anna.

Jason lejjebb csúsztatta a kezét, és felhajtotta a felesége hálóingét.

– Ehhez soha, de úgy érezem te sem – fordította hanyatt Annát, és máris felé kerekedett.

– Szeretlek, Jason! – nyögte Anna, amikor megérezte magában.

– Én is szeretlek téged, gyönyörű feleségem – zárta le Jason egy csókkal Anna formás ajkait.

Vége

Életre szóló két éjszaka - 23. fejezet

foto: pixabay
 

Jason a tervezőasztal fölött elmélyülten tanulmányozta a rajzot, amit Peter vitt fel neki, hogy segítsen befejezni, mert nem sikerült megoldaniuk a felmerülő problémát. Egy régi közösségi épületet kellett átalakítaniuk nyolc lakásos társasházzá, ami feladta a leckét a barátjának, mert akárhogy alakítgatta, sehogy sem találta megfelelőnek az elosztást.

Egyedül a munka kötötte le, és persze a húga érkezése. Sophia egy hónapra hazalátogatott Európából, és egy hetet tölt nála, azután elutazik a szüleikhez. A húga az utolsó évét töltötte az egyik francia egyetemen, de egyelőre úgy nézett ki, ott is marad, ugyanis összeköltözött egy francia fiúval. Jason örült Sophia érkezésének, mert egyrészt nagyon régen találkoztak, másrészt így legalább nem gondolt állandóan Annára. Nem avatta be a húgát a szerelmi bánatába, sem a cége ügyeibe, így Sophia azt hitte, a válása miatt van maga alatt.

Ben tanácsára beperelték az A&D-t, úgyhogy Jasonnek már két tárgyalásra is várnia kellett, ámbár Ben szerint várható, hogy megpróbálnak majd peren kívül megegyezni vele.

Azonban bármennyire is el akarta foglalni magát, minden egyes szabad gondolatát Anna töltötte ki, és a szűnni nem akaró fájdalom mardosta a lelkét. Éjszakánként alig aludt, és sokat tanakodott azon, mi legyen a házzal. Előbb-utóbb beszélnie kell Annával róla, vagy ki kell költöznie, hiszen jelenleg nem az övé. De Jason nem akarta elhagyni a házat, mert itt minden Annára emlékeztette. Gyakran bement a gardróbba csak azért, hogy érezze a nő ruháinak illatát. Kezével gyakran végigsimított az üres ágyon, ahol valamikor Anna aludt, és szerelmesen mosolyogva nézte őt. És az adósa is maradt, mert nem szeretkezett vele a medencében, sem a kocsiban. Bárcsak bepótolhatná az elmaradását. Bárcsak lopott csókokat válthatna vele az irodájában, de főleg bárcsak megkérhette volna kezét…

– Boldogulsz vele? – Peter zavarta meg az emlékezésben.

– Igen. Nézd meg, és véleményezd! – Jason felé fordította a laptopját.

Peter egy ideig nézegette a tervrajzot, majd megfordult, és a kezét zsebre dugva a fejét csóválta.

– Piszok jó érzéked van ehhez. Sosem leszek ilyen jó szakember, mint te. Zseniális megoldások jutnak az eszedbe.

– Ne hízelegj, mert akkor kénytelen leszek én is megdicsérni téged.

– Úristen! Ne fogd vissza magad – nevetett fel Peter.

Jason elvigyorodott.

– Hát jó, lássuk csak… Legalább tíz évet fiatalodtál, mióta nincs az a ronda szakállad.

– Azt hittem, valami szakmai dicséretet kapok – forgatta meg a szemét Peter.

– Azt ki kell érdemelni – kacsintott Jason, majd felállt. – Nekem ennyi volt mára, mert Sophia valamit nagyon akar. Már kétszer küldött üzenetet, hogy mikor érek haza.

– Menj csak, így is túlóráztunk. Én is összeszedem a cuccaimat, aztán lépek.

Jason mindennap tovább maradt bent, és emiatt Peter, igazi barátként késztetést érzett arra, hogy ott maradjon vele, Jason pedig hálás volt neki ezért.

– Végre már, hogy hazaértél! – csapta össze a tenyerét Sophia, amint Jason betette a lábát a házba. – Rendeltem vacsit, gyere kajálni, mert már így is kihűlt.

Jason ledobta a táskáját és a zakóját, majd a konyhában megmosta a kezét.

– Mi volt ilyen sürgős? – ment vissza a húgához, és leült vele szemben.

– Buliba vagyok hivatalos, és féltem, nem érsz haza indulásig. Nincs kulcsom.

Jason a homlokát ráncolta.

– Miféle buliba mész hétköznap?

– Van egy-két haverom a városban, és elhívtak magukhoz, aztán valószínűleg elugrunk valahová – vonta meg Sophia a vállát.

– Mégis hová?

– Jaj, bátyó, ne már! Huszonhárom vagyok – háborgott a húga.

– Attól még tudhatom, nem? – morogta Jason.

– Még én sem tudom, és meg ne kérdezd, mikor jövök haza, mert az sem tudom.

Jason tisztában volt vele, hogy a húga nem gyerek már, de igen csinos, a pasik tapadni fognak rá, és emiatt féltette. Bár Sophia szája is elég nagy ahhoz, hogy megvédje magát, ha kell.

– Akkor azt sem kérem, hogy hívj fel, ha elindultál haza, mert gondolom, nem tennéd meg – mosolyodott el Jason.

– Ha eszembe jut, dobok egy üzit, hogy ne aggódj halálra magad, apuci – öltötte rá a nyelvét a húga.

– Ha az apád lennék, most nem engednélek sehová.

– De szerencsére nem vagy az. Egyébként pedig te is kimozdulhatnál néha. Holnapután már megyek haza, és egyszer sem voltál sehol. Akár velem is jöhetnél.

Jasonnek pont ez hiányozna, egy hangos, majdnem tinikből álló társaság…

– Kinőttem már az ilyen bulikból, Sophia.

– Úgy csinálsz, mintha öreg lennél, pedig nem vagy az. A korombeli lányok pont az ilyen pasikra buknak, mint te. Jóképű vagy, és ha a barátnőim itt lennének, nem győzném levakarni őket rólad – kacagott Sophia.

– Persze. Gondolom, épp egy válófélben lévő fickóra vágynak – jegyezte meg Jason.

Sophia eltolta maga elől az üres tányért, és felkönyökölt az asztalra.

– Hamarosan független leszel, és nem élhetsz örökké egyedül. Ismerlek már, bátyó. Kell melléd valaki, mert te nem szeretsz egyedül lenni. Na de megyek, öltözni, mert elkések. Még meggondolhatod magad, ha mégis jönni akarnál.

Sophia eltűnt az emeleten, Jason pedig bement a nappaliba, és bekapcsolta a tévét. Meccset nézett, de csak bámulta a képernyőt, sok mindent nem fogott fel abból, ami ott zajlott. A gondolatai ismét Anna körül forogtak, és ez bosszantotta, mert szerette volna kiverni a fejéből. Gyűlölnie kellett volna, ennek ellenére az érzései semmit sem változtak. Ugyanolyan szánalmasan szerelmes volt belé.

– Akkor én léptem. Majd jövök – kiabálta oda Sophia neki.

– Jó szórakozást! – felelte Jason, de akkor már hallotta, hogy csapódik a bejárati ajtó.

Alig ment el húga, megszólalt a kapucsengő. Jason morogva állt fel, mert azt hitte, Sophia szórakozik.

– Mi az? – szólt bele.

– Jó estét, Mr. Grant. Mary Watson vagyok, Anna barátnője. Válthatnánk néhány szót?

Jason szavai a torkára fagytak, annyira meglepődött.

– Itt van még? – kérdezte az asszony.

– Persze. Nyitom – felelte Jason gyorsan.

Kiment a ház elé. A nő nem állt be a kocsijával, a táskáját szorongatva a kezében, sétált felé az utcáról. Jason emlékezett rá a szállodából, ezért nem érezte idegennek Maryt.

– Jó estét! Elnézést, hogy ilyenkor zavarom – szabadkozott az asszony, majd a kezét nyújtotta a bemutatkozáshoz.

Jason üdvözölte, majd beljebb invitálta a házba. Bekísérte Maryt a nappaliba, és hellyel kínálta. Jason sejtette, hogy csakis Annáról lesz szó, és habár elképzelni sem tudta, mi célból kereste meg az asszony, legbelül örömtáncot járt, amiért híreket kaphat.

– Miben segíthetek? – kérdezte, miután ő is leült.

– Anna miatt jöttem – közölte Mary kerekperec. – Ő nem tudja, hogy itt vagyok, és talán meg is fog rám haragudni, ha… – Mary hangja elcsuklott, Jason gyomra pedig bukfencet vetett.

– Folytassa! – kérte türelmetlenül.

– Ha megtudja, hogy eljöttem – mondta Mary remegő ajkakkal. – Szüksége van magára, Jason. Csak maga segíthet neki.

Jason semmit sem értett. Az asszony ahelyett, hogy tovább beszélt volna, a szemeit törölgette.

– Sajnálom, Mary, de nem értem – fonta össze ujjait maga előtt a térdén támaszkodva.

Az asszony vett egy mély lélegzetet.

– Mindjárt megérti. Azt hiszem, kezdem azzal, hogy Anna nem lopta el a terveket és nem hazudott magának. Amikor megtudta, mivel vádolják, teljesen kiborult, de a maga iránt érzett szerelme sokkal jobban tönkretette őt. Szó szerint belebetegedett a maga hiányába. Napokig nem evett, nem ivott. Úgy találtam rá lázasan, hogy még az ágyból sem tudott kikelni. Kórházba került…

Jason keze megremegett. Anna beteg?

– Már jól van? – kérdezte aggódva.

Mary egy vádló pillantást küldött felé.

– Három napig feküdt bent. Kapott infúziót, és úgy, ahogy helyrepofozták. Még aznap megkeresték az A&D-től, amikor hazaengedték a kórházból. Hamis tanúzásra akarták rávenni Annát maga ellen. Vezetői pozíciót kínáltak neki, és azt, hogy tisztára mossák a nevét, de Anna elutasította az ajánlatukat. Azt mondta, nem fog hazudni, és annak ellenére maga mellé akart állni, hogy lopással vádolták meg.

Jasont borzasztó rossz érzések kezdték hatalmukba keríteni. Attól tartott, óriásit hibázott. Nyugtalanul tördelte az ujjait, és várta, hogy Mary a beszámolója végére érjen.

– Ezután jött egy váratlan fordulat, amivel Anna tisztára moshatta volna magát – magyarázta az asszony. – Meglátogatta a régi barátnője, akivel annak idején Chris megcsalta. Clara elmondta neki, fültanúja volt, amikor Chrisnek valaki elvitte a lopott terveket, és Annát akarták bemártani vele. Chris állást ígért ennek az alaknak a vállalatuknál. Ne kérdezze, ki volt, csak a keresztnevét tudom: Patrick. Legalábbis Clara ezt a nevet mondta Annának.

Jason meglepetten kapta fel a fejét. Patrick! Ő volt az első, aki menekülni kezdett a süllyedőnek hitt hajóról. Úristen! – csapta képzeletben homlokon magát. Nem Anna volt, hanem Patrick és Chris. Ok nélkül bántotta Annát. De a felvétel…

Jason megköszörülte a torkát.

– Tudom, kiről van szó. A férfi nekem dolgozott, de már kilépett.

Mary bólintott.

– Nos, azóta ez a Patrick azóta már az A&D-nél dolgozik, ennek maga is utána nézhet. Clara pedig hajlandó tanúskodni is, ha szüksége lesz rá.

– De Annának is köze kellet, hogy legyen ehhez az egészhez – jegyezte meg Jason.

– Jesszusom, nem! – háborodott fel Mary. – Anna szerelmes magába, és rettenetesen szenved.

– Ez nehéz elhinnem. Tudom, hogy ő és Chris… – Jason elfordította a fejét, mert nem szívesen emlékezett arra a videófelvételre.

– Miről beszél? – ráncolta össze a homlokát az asszony.

– Kaptam egy felvételt, amelyen ők… – képtelen volt kimondani. – Anna lakásán együtt voltak.

Mary szeme hatalmasra nyílt, majd felpattant.

– Úristen! Mekkora szemét ez a Chris! Így már mindent értek! Szegény, Anna és szegény maga, Jason!

Jason értetlenül bámult az asszonyra, mire Mary sóhajtott egy nagyot is visszaült.

– Nem csak az az egy felvétel készült. Chris készített egyet korábban is. Maguk szerepeltek rajta Annával. És az a rohadék megzsarolta Annát, hogy elküldi a maga feleségének…

– Hogy mi? – pattant fel most Jason, és távolabb sétált, majd csípőre tett kézzel fordult vissza az asszonyhoz. – Mit kért cserébe?

– Egy utolsó éjszakát Annától. És Anna meg is tette volna magáért, Jason. Pontosabban csak azt hitte, hogy képes lesz rá, de annyira sírt, hogy Chris meggondolta magát, és megengedte Annának, hogy törölje a felvételt.

Jason szédülni kezdett a rengeteg sokkoló információtól. Szerencsétlen Annának mi mindenen kellett keresztülmennie miatta! Minden az ő hibája. Hogy lehetett ennyire ostoba? Bíznia kellett volna benne.

– Az a felvétel, amit magának küldtek – folytatta Mary –, biztosan az lesz, amikor Annát kényszerítette…

Jason fejében már teljesen összeállt a kép. Chris okosan kitervelte. Mindent úgy alakított, hogy biztosan Annát kiáltsák ki bűnösnek. És ő is bedőlt neki… Rettenetesen szégyellte magát miatta.

– Miért nem mondta el ezt Anna nekem? – kérdezte megtörten.

– El akarta mondani, eljött ide… – Mary egy pillanatra elhallgatott. – Anna épp akkor ért ide, amikor egy másik hölgy is... Azt hiszem, érthető, hogy miért gondolta meg magát. Ne értsen félre, nem vádolom, amiért új kapcsolatba kezdett…

– Dehogy kezdtem új kapcsolatba. – vágott Jason a szavába. – Szeretem Annát! A húgom most jött haza Európából, őt láthatta…

– Hála, az égnek! – sóhajtott fel Mary, a két tenyerét egymáshoz csapva.

– El kell mennem hozzá! – jelentette ki Jason hirtelen.

Mary halványan elmosolyodott, és felállt.

– Igen, épp ezért jöttem, hogy megkérjem erre, de ne siessen annyira – intette le a Mary. – Most nem mehet el hozzá.

Jason megtorpant.

– Miért?

– Miután Anna itt járt, és meglátta magukat, ájultan esett össze a lakása ajtajában. A szomszédok találtak rá, és most újra a kórházban van. Az orvosok azt mondják nincs semmi szervi baja, de… – Mary sóhajtott egy nagyot. – Nem akarom megijeszteni, Jason, de Anna képes lenne belehalni ebbe a szerelembe.

Jason gyomra görcsbe ugrott attól, amit hallott.

– Istenem, mit tettem? Bemegyek hozzá! – Határozottan indult a bejárati ajtó felé.

– Nem fogják beengedni. – szaladt utána Mary.

– Olyan nincs, hogy nem! – Jason a kezébe vette a kocsikulcsot.

– Este van. Annának nyugtatókat adnak, és biztosan alszik. Nem fog tudni beszélni vele még akkor sem, ha esetleg beengednék.

– Nem érdekel, látnom kell őt! – Jason kinyitotta az ajtót.

Mary tehetetlenül széttárta a karját.

– Jól van, akkor menjen! És könyörgöm, vigyázzon rá!

Jason izgatottságában egy röpke pillanatra magához ölelte az asszonyt. Mary felkuncogott a hevességére, majd intett, és távozott. Jason bepattant a kocsijába, és szinte száguldott a kórház felé, miközben egész úton magát ostorozta, amiért ennyi fájdalmat okozott Annának.

Amikor odaért, berohant az épületbe. Marytől tudta, hol keresse Annát, és egyenesen arra vette az irányt. Amikor megtalálta az épületszárnyat, befordult a folyosóra.

– Uram, nem mehet be! Most nincs látogatási idő – szólt utána egy nővér.

Jason nem válaszolt, csak ment előre, és kereste a szobaszámot. Amikor meglátta, remegő kézzel nyomta le a kilincset. Három ágy volt a szobában, de csak az egyiken feküdt valaki. Jason szeme megteltek könnyel, ahogy a félhomályban kirajzolódott előtte Anna megtört alakja. A nő aludt. Arca beesett volt, és a takaró alatt is látszott, mennyire sovány. Jason majdnem felzokogott kínjában, amiért mindezt ő tette vele.

– Uram, kérem, távozzon! Nem jöhet be ide! – suttogta elfojtott hangon az előbbi nővér Jason mögött.

Jason indulatosan fordult felé.

– De igen, bejöhetek, mert ő a szerelmem – mutatott Annára –, és senki sem akadályozhat meg abban, hogy lássam őt!

A nővér néhány másodpercig méregette, majd bólintott.

– Tizenöt percet kap – mondta, majd magára hagyta.

Jason odalépett az ágyhoz, és megfogta Anna vékonyka kezét.

– Anna, kicsim! – emelte a szájához, és megpuszilta a kézfejét.

Anna összerezdült a hangjára. Lassan kinyitotta a szemét, és mintha halovány fény csillant volna benne a felismerésre, hogy őt látja.

– Eljöttem érted, Anna. Hazaviszlek. Haza, a közös házunkba! Hallod, kicsim? – hadarta Jason elcsukló hangon, és magához ölelte Anna gyenge testét. – Elviszlek innen, és soha többé nem engedlek el. Bocsáss meg nekem, kérlek! Nagyon szeretlek! Mindennél jobban szeretlek téged!

Nem szégyellte a könnyeit. Jason úgy sírt, mint egy összetört szívű kisgyerek. Az elmúlt hetek megpróbáltatásai terhe és a bűntudat utat tört magának, ő pedig most az egyszer szabadjára engedte őket. Nem akart erősnek látszani, mert nem az. Lélekben ugyanolyan megtört ember, mint ez törékeny nő itt, a karjaiban.

– Nem én voltam – nyögte Anna alig hallhatóan.

– Tudom, kicsim! Tudom! Az én hibám volt. Ne haragudj rám azért, amit veled tettem.

– Nem haragszom – felelte Anna. – Sosem haragudtam…

Jason csak ölelte, és gyengéden ringatta a szeretett nőt.

– Haza kell jönnöd velem. Nem maradhatsz itt. Majd én vigyázok rád.

A nővér bejött, de látva mi történik, nem szólt egy szót sem, csak megállt az ajtóban.

– Hazaviszem – közölte vele Jason határozottan.

– Nem lehet – rázta az a fejét a nővér.

Jason elengedte Annát, és felegyenesedett.

– De igen. Neki rám van szüksége, és akkor meg fog gyógyulni. Én okoztam ezt neki, és én is fogom helyrehozni.

– Én nem engedhetem el, de szólok az orvosának – válaszolta a nővér, majd újra távozott.

Jason visszafordult Annához.

– Ugye hazajössz velem?

Anna erőtlenül bólintott, majd ülő helyzetbe tornázta magát. Jason kivette a szekrényből a ruháját, és segített neki felöltözni. Érezte milyen vékony lett Anna karja, és megőrjítette a tudat, hogy mindezt ő tette vele. Talán soha nem fogja tudni megbocsátani magának mindezt.

– Látom, már készülődnek – szólalt meg az orvos Jason mögött, és miután bemutatkoztak egymásnak, a doktor elmosolyodott. – Ha a beteg is így akarja, akkor elengedem. Nincs semmi olyan problémája, ami komoly orvosi felügyeletet igényelne. Remélem, maga tényleg gyógyír lesz a számára, Mr. Grant!

– Az lesz – felelte Anna Jason helyett.

– Hozok egy tolókocsit – fordult sarkon a nővér.

– Nem szükséges – szólt utána Jason, és az ölébe kapta Annát.

A nővér mosolyogva adta a kezébe a táskát, és a papírokat, majd nyitották előttük az ajtót.

Kint Jason beültette Annát a kocsijába, és még be is kötötte.

– Te még így is gyönyörű vagy – simogatta meg Anna sápadt arcát, és finom puszit adott a szájára.

Ezután ő is beült, és elindultak haza.

– Mary eljött hozzám, és elmondott mindent – szólalt meg Jason egy idő után. – Remek ember a barátnőd.

– Igen, tudom – bólintott Anna.

– Az a lány, akit láttál – folytatta Jason. –, ő a húgom. Hamarosan meg fogod ismerni, mert még mindig itt van nálam.

Anna meglepetten fordult felé.

– A húgod?

– Igen. Franciaországban tanul, de szerintem ezt már említettem neked. Persze, nem tudhattad, hogy ő az. Ám nem csak te értettél félre valamit, hanem én is – vallotta be. – Chris felvette, amikor megpróbáld rávenni téged, hogy feküdj le vele. És én azt hittem, hogy…

– Felvette? – szólt közbe Anna csodálkozva.

Jason bólintott.

– Mindkettőnket rászedett, de nagyon meg fog fizetni érte.

Anna fáradtan megrázta a fejét.

– Ne beszéljünk most erről. Örülök, hogy itt vagy.

Jason átgyúlt hozzá, és megfogta a kezét. Már pusztán Anna jelenlététől úgy érezte, mintha mázsás súly esett volna le a mellkasáról. Sok mindent kell még helyrehozniuk, de a lényeget már tisztázták, és ettől sokkal jobban érezte magát.

Az ölében vitte be Annát a házba, egyenesen a hálószobába. Gyengéden lefektette, majd betakarta.

– Hozok neked egy teát, addig el ne szökj! – sütött el egy gyenge tréfát Jason.

Amíg a konyhában szorgoskodott, megint alig bírta visszafogni a könnyeit. Bűntudata volt, ugyanakkor szárnyalt a boldogságtól, hiszen Anna újra itt volt vele, és csak ez az egy számított.

Felvitte a teát neki. Anna felült, Jason egy párnát tett a háta mögé, és a kezébe adta a bögrét. Aztán ő is ledobta a ruháit, és mellé feküdt. Anna felét elkortyolta, de minden mozdulatán látszott, mennyire kimerült, vagy csak a gyógyszerektől volt még ennyire kába. Éppen ezért nem sokat tudtak beszélgetni, mert Anna szinte azonnal álomba merült szorosan Jason ölelésébe bújva.

Jason zsibbadó karokkal ébredt, mert Anna még mindig rajta feküdt, és a kínok ellenére, mégis elmosolyodott. Lassan próbálta kihúzni a karját, hogy ne ébressze fel őt, de nem sikerült.

– Maradj még! – kérte Anna csukott szemmel.

– Oké, csak életet kell lehelnem a karomba – nevetett Jason, és amint kiszabadult a végtagja, rögtön megtornáztatta.

– Nagyon hiányoztál – suttogta Anna félálomban.

– Te is nekem. El sem tudom mondani, mennyire – felelte Jason elérzékenyülve.

Anna kinyitotta a szemét, és elmosolyodott

– Nagyon éhes vagyok – közölte váratlanul.

Jason megint elnevette magát.

– Akkor mégis csak muszáj lesz itt hagyni téged, mert a reggeli nem készíti el magát.

– Én is megyek – ült fel Anna.

– Szó sem lehet róla – tiltakozott Jason. – Megcsinálom, és felhozom neked.

Anna édesen fintorgott.

– Oké. Addig lezuhanyozik, de utána lemegyek, mert azt mondtad, itt a húgod. Szeretném megismerni.

– Megegyeztünk – kacsintott rá Jason.

Megvárta, amíg Anna kikel az ágyból.

– Hé, nincs semmi bajom, menj már! – fordította meg Anna nevetve.

Jason maga is látta, hogy Anna kedve jobb, de aggódott, mert szemmel láthatóan lefogyott, úgyhogy megvolt a feladat az elkövetkező hetekre. Annát újra formába kell hoznia. Máris azzal kezdte, hogy bőséges reggelit készített számukra, és amikor elkészült, dobott egy üzenetet Sophiának, hogy kegyeskedjen felkelni.

Anna hamarabb érkezett. Arca kisimultabbnak tűnt, mint tegnap este, a haját is szépen lófarokba fogta, és végre őszintén mosolygott.

– Beszéltem Maryvel. Már nagyon aggódott – mesélte a férfinak.

Jason kihúzta neki a széket.

– Most már tényleg meg kell hívnunk magunkhoz, hogy én is rendesen megköszönhessem neki, amit értünk tett.

Sophia szökkenő léptei hallatszottak a lépcső felől, de amikor meglátta Annát, megtorpant.

– Hú, miről maradtam le? – kérdezte vidáman, és felvont szemöldökkel nézett a bátyjára.

– Sophia, szeretném bemutatni neked, Annát. Anna, ő itt a húgom, Sophia – mutatta be a két nőt egymásnak.

– És Anna pontosan kicsoda? – fordult ismét felé Sophia pimasz vigyorral az arcán.

– A mindenem – felelte Jason röviden.

Sophia füttyentett egyet.

– Az igen, bátyó! Te aztán tudsz, ha akarsz – bólintott, majd Annára mosolygott. – Nos, akkor örülök neked, Anna, a minden! Remélem, te nem leszel ilyen szűkszavú, mint Jason, mert mindent tudni akarok!

A két lány gyorsan megtalálta a közös hangot. Olyannyira, hogy Jasont ki is rekesztették a társalgásból. A szaftos részletek kivételével, Anna mindent elmesélt Sophiának. Később Jason visszatessékelte Annát az ágyba, és ott maradt vele egészen addig, amíg el nem aludt. Utána lement a húgához, aki magára vállalta az ebéd elkészítését.

– Szimpatikus – jelentette Sophia mosolyogva.

Jason kinyitotta a hűtőt, és elővett egy palack vizet.

– Tudtam, hogy kedvelni fogod.

– Boldognak látszol – fordult felé a húga, és nekitámaszkodott a konyhapultnak.

– Mert az is vagyok. Sok mindenen keresztülmentünk az elmúlt hetekben, de lassan túl leszünk rajta.

Sophia mosolyogva bólogatott.

– Nagyon szeret téged, ugye tudod?

– Igen. Most már tudom, és igazából mindig is tudtam, csak hülye voltam.

– Gyere ide, te, romantikus macsó – ölelte magához Sophia. – Örülök a boldogságodnak, azt viszont sajnálom, hogy holnap már el kell mennem.

– Majd leugrunk hozzátok, amíg még itthon vagy – ígérte meg Jason.

– El is várom! – Sophia visszafordult a tűzhelyhez, Jason pedig felhívta Petert, hogy neki is elmesélje a fejleményeket.

Másnap délelőtt érzékeny búcsút vettek Sophiától. Amint a húga kigurult a kapun, Jason az ölébe kapta Annát.

– Hová viszel? – kérdezte Anna kacagva.

– Törleszteni akarom az egyik adósságom.

A medence szélén tette le a nőt, és forró szenvedéllyel tapadt az ajkaira.

24. fejezet