Életre szóló két éjszaka - 21. fejezet

foto: pixabay

 

Jason figyelmesen hallgatta Petert.

– Anna azt mondja, a volt barátja adta le a terveket, és véleménye szerint valaki innen segítette.

– Persze, hogy ezt mondja, mert fél, hogy bepereljük – dőlt hátra Jason a székében. – Mindenkit bele akar keverni.

– Ez hülyeség, Jason – tiltakozott Peter. – Amikor ezt az egészet végigcsinálta, akkor is tudnia kellet, hogy le fog bukni. Nem tudom… Nekem ez az egész még mindig nem kerek.

Jason szerette volna, ha Peternek van igaza, ám erre elég kevés esélyt látott.

– Akkor vegyük végig sorban – javasolta mégis.

Peter keresztbe tette a lábait, és az ujjait összefonta az ölében.

– Sokat gondolkodtam a találkozásotokon, és szerintem az tényleg véletlen volt. A jelentkezését hozzánk még azelőtt adta be, tehát semmit sem tudhatott a projektről, arról pedig végképp nem, hogy te ott leszel.

Jason szíve dobbant egyet a hamis reményre. Anna valóban nem tudhatott arról, hogy ő épp akkor utazik oda tárgyalni.

– Folytasd! – kérte.

– Szóval valószínűleg abban sem hazudott, hogy szakított a barátjával, és talán tényleg beléd zúgott, de – ahogy te is mondtad –, közben a volt pasija folyamatosan békülni akart vele. Arra gondolok, hogy talán ő vette rá erre az egészre. Nem Anna tervelte ki, hanem újra összemelegedtek, és ez a fickó elültette a fülében a bogarat.

– Jó, tegyük fel, hogy így volt, de ez nem mentség arra, amit tett – sóhajtotta Jason.

– Igen, és itt van az, amit nem értek. Ki az, aki hagyja, hogy a barátnője mással dugjon? Mert ti továbbra is együtt voltatok, igaz?

– Igen – bólintott.

– Na, nekem ennél a pontnál bukna meg a teória, hogy Anna tette. Milyen kapcsolat az ilyen?

– Túlságosan bízol az emberekben, barátom. Mindkettőt előléptetik, ha a cégük kapja meg a szerződést. A nevük bekerül a legjobbak közé, és sorra kapni fogják a megrendeléseket. Ne becsüld le a törtető senkiházikat – morogta Jason.

– Hát, ha Annát visszaveszik, akkor nem kell tovább győzködnöd – vonta meg Peter a vállát.

– Attól jóval okosabbak. Nem fog azonnal visszamenni.

– Oké, de van más is, amit nem értek – emelte fel a fejét Peter. – Tegyük fel, Anna csak akkor értesült a projektről, amikor idekerült. Ha annyira le akarták nyúlni, akkor miért csinálta végig itt? Miért nem lépett ki azonnal? Beelőzhettek volna úgy is, ha lopás nélkül adják be a saját ajánlatukat. Megúszhatták volna a bíróságot.

– Nem bonyolult – felelte Jason. – Így biztosan kiüthetnek minket a nyeregből. Senki sem fog egy olyan céggel dolgozni, aki terveket lopott. Egyedül ők lesznek az esélyesek, hacsak nem tudjuk bizonyítania az ellenkezőjét. Az A&D nagy cég. Sokkal hamarabb vádolnak minket lopással, mint fordítva.

– Lehetséges, de túl sok a ha – válaszolta erre Peter. – Habár az is lehet, hogy én szimpatizálok túlságosan Annával. Mindenesetre szerintem beszélned kellene az ügyvéddel, és tegyük meg a szükséges jogi lépéseket, mert ezt nem hagyhatjuk annyiban.

– Először hadd legyek túl az első tárgyalásomon, azután egyeztetek vele. Most pedig, ha nem haragszol, szeretnék kicsit egyedül lenni, hogy átgondoljam ezt az egészet.

Peter felállt.

– Oké, bár így is túl sokat agyalsz rajta. Derítsük ki az igazságot, mert ha az a nő ártatlan, akkor legalább annyira szenved most, mint te.

Jason mellkasa összeszorult. Nem akart Annának fájdalmat okozni, ám még mindig meg volt győződve róla, hogy igaza van, és ez alapján nincs oka arra, hogy kímélje.

Arra sem tudta a választ, ki küldte a felvételt, pedig abból sok minden kiderülhetne.  Káosz tombolt a fejében, képtelen volt logikusan a helyükre tenni a dolgokat. Legalább ugyanannyi megválaszolatlan kérdés foglalkoztatta, mint amennyi kegyetlen tény szólt Anna ellen.

Sem másnap, sem pedig a hétvégén nem jutott előrébb. Sőt, az a két szabadnap csak arra volt jó, hogy még nagyobb letargiába süllyedjen. A két nap alatt egyszer sem hagyta el a házat, csak ivott és búslakodott. Minden Annára emlékeztette, ráadásul az egész ház tulajdonképpen az Annáé volt.

Hétfő reggel szalonképessé varázsolta magát, és elindult a bíróságra. Benjamin a folyosón várta, de Ivy még nem volt sehol.

– Ne idegeskedj, ennek most nem lesz tétje – nyugtatta az ügyvéd, mert biztosan látszott rajta, mennyire feszült.

Ivy alig öt perccel a kezdés előtt érkezett. Nagyon elegánsan festett a fekete-fehér összeállítású kosztümében. Még a folyosó levegője is lehűlt, olyan fagyosan nézett Jasonre, és köszönés helyett, csak biccentett egyet felé.

Szinte azonnal szólították őket, és minden úgy volt, ahogy azt Ben előre megjósolta. Ivy egyetértett a válással, azonban a vagyonelosztással nem, így a bírónő közölte, hogy kitűznek egy újabb tárgyalást, és majd értesítik őket az időpontról.

Amikor Jason beült a kocsijába, megnézte a telefonját. Anna üzent neki, hogy beszéljenek. Jason válasz nélkül dugta zsebre a készüléket, és elhajtott a céghez. Peter már az irodája előtt toporgott, és várta a fejleményeket.

– Ben beadja a szükséges papírokat, és várunk kell az újabb tárgyalásra – tájékoztatta a barátját.

– Akkor reméljük a legjobbakat – sóhajtotta Peter. – Szerintem én soha nem fogok megnősülni, mert a válás nagyon macerás.

Jason kioldotta a nyakkendőjét, és ledobta a kanapéra.

– Nem minden házasság végződik válással.

– Azt sosem tudni. Te sem hitted, hogy ez lesz, mikor Ivyt elvetted.

– Ahogy Annával sem gondoltam volna...

– Az teljesen más, és még nem derült ki az igazság. Beszéltél Bennel?

Jason leült az asztala mögé.

– Persze – biccentett. – Szerinte van esélyünk az A&D ellen. A terveket hamarabb adtuk le, mint ahogyan náluk megjelentek volna, és a számítógépeken ott vannak a korábbi vázlatok, az övékén pedig nem lehet semmi.

– Na, ez jól hangzik, akkor be kell őket perelni – felelte Peter hevesen.

– Valóban jól hangzik, de nem érünk vele sokat. Elhúzódik, és az üzletet el fogjuk bukni, habár az A&D is.

– Hosszútávon viszont nyerünk vele – próbált Peter egy kis lelkesedést önteni bele, majd Jason fancsali képét látva megrázta a fejét. – Miért nem beszélsz vele? Meg kellene hallgatnod.

Jason a tollával játszott az asztalon.

– Mi értelme lenne? Hallgassam a hazugságait? Nem fog tudni olyat felmutatni, amivel meggyőzhetne arról, hogy nem ő tette.

– Bárcsak mondhatnék valamit, de én is bizonytalan vagyok – simogatta Peter a szakállát. – De még mindig arra hajlok, hogy nem ő a bűnös, és félek, nagyon meg fogod bánni, amiért őt hibáztattad.

Jason is félt, de próbálta megőrizni a méltósága utolsó darabjait, éppen ezért nem engedte, hogy elgyengüljön. Többé már nem…

Chris

Chris elégedetten himbálózott a székén. Felterjesztették az előléptetését, és ha a cég megnyeri a projektet, ő lesz a tervezési osztály vezetője. Sikerült a terve. Azt ugyan nem tudta, mi a helyzet Annával, mert azóta a közelébe se mert menni, de mivel a felvétel célba ért, ezért biztosra vette, hogy Grant már rég kihajította. Megérdemelte.

Patrick csak a jövő héten áll munkába náluk, mert félt azonnal kilépni, nehogy lebukjon, ugyanis Granték még titkolták az alkalmazottak előtt a tervek kiszivárogtatását. Christ már ez a része nem érdekelte, de persze Patrick-nek mindenképpen fenntartja a helyet, mert csak úgy fogja megőrizni a titkát.

Munka után egy bárba ment, hogy felszedjen valakit. Péntek este volt, szórakozni akart kicsit. Egy vöröshajú csajt sikerült befűznie, és felvitte a lakására, ahol igen kellemes éjszakát töltöttek együtt.

Reggel Chris a csengő hangjára ébredt. Félig alva nyitotta ki az ajtót, ami mögött Clara állt, kezében egy nagy, letakart tálcával.

– Jó reggelt! Gondoltam, megleplek egy közös reggelivel – mosolygott rá vidáman a nő.

– Azért szólhattál volna, hogy jössz – morogta Chris.

– Beengedsz? – emelte meg a tálcát a kezében Clara.

Chrisnek nem hiányzott a balhé, de hivatalosan nem voltak együtt Clarával, úgyhogy nem kérheti számon. Kelletlenül elállt az útból, és visszasétált a konyhába.

– Fel kellene öltöznöd. Nincs túl meleg nálad – jegyezte meg Clara, majd lerakta a tálcát a pultra.

– Clara…  – kezdte Chris a tarkóját vakargatva.

– Igen? – vonta fel a nő a szépen ívelt szemöldökét.

– Nem vagyok egyedül.

Clara arcáról lefagyott a mosoly.

– Nő van nálad?

– Nem is férfi – forgatta meg Chris a szemét.

Ekkor a vendége jelent meg az ajtóban anyaszült meztelenül. A lány még arra sem vette a fáradtságot, hogy maga köré tekerjen valamit.

A két vörös nő egymásra meredt. Clara döbbentem eltátotta a száját, míg a másik csak megvonta a vállát, majd visszament a szobába.

– Azt hittem, ettől azért több van köztünk – jegyezte meg Clara fagyosan.

– Mindjárt lelép, utána megdumáljuk, jó?

Clara ledobta magát a székre, és a karját duzzogva összefonta a mellkasa előtt. A másik vörös pár perc múlva megjelent, immáron ruhában. Chris felé intett, majd kitipegett a lakásból. Chris feszengve fordult Clara felé.

– Figyelj, én nem hittem, hogy te ebbe többet gondolsz bele – hazudta szemrebbenés nélkül. – Egyikünknek sincs senkije, néha összejárunk, és ennyi…

– Néha? – csattant fel Clara éles hangon. – Hetente legalább háromszor együtt alszunk!

Chris kínjában megint a tarkóját vakargatta.

– Mert jó veled, de ez nem jelenti azt, hogy együtt járunk, vagy ilyesmi… – motyogta.

Clara hitetlenül megrázta a fejét.

– Szóval én csak arra vagyok jó neked? Kihasználsz, mint mindenki mást?

Chris nem akart a nő könnyes szemébe nézni. Mi tagadás, tényleg kihasználta.

– Ez hülyeség – tiltakozott mégis. – Sokkal több vagy nekem, mint… De úgyis mindegy, mert nem illünk össze.

Nem jutott az eszébe jobb kifogás, mert azt mégsem mondhatta ki, hogy nem rá vágyik, és egyébként sem szerelmes belé, úgyhogy hazudnia kellett.

– Miben nem vagyok jó neked? – kérdezte Clara reszketeg hangon.

Chris kínjában az ablakhoz sétált. Talán mégis jobb lett volna, ha őszinte.

– Hozzád olyan férfi illik, aki komolyan veszi a párkapcsolatot. Olyan, aki családra vágyik...

– Terhes vagyok – vágott a szavába Clara.

Chrisben megrekedt a levegő, aztán még a nyálát is félrenyelte, amitől heves köhögő roham jött rá.

– Mit mondtál? – krágokta.

– Terhes vagyok – ismételte meg Clara.

Chris az asztal túlsó végéhez támolygott, és lerogyott a székre. Ez nem lehet.

– Kitől? – kérdezte ostobán.

Clara megvetéssel nézett rá.

– Ezt most komolyan kérdezed?

Chris pár percig magába roskadva ült. Féktelen düh kezdett száguldozni az ereiben, mert úgy érezte, Clara tőrbecsalta.

– Felelőtlen vagy! – mordult a nőre. – Nem kellett volna megkérdezned, hogy én egyáltalán akarom-e ezt az egészet? Idejössz, és kész tények elé állítasz? Hát, én kurvára nem akarom azt a gyereket!

Clara válla megrázkódott sírás közben, ahogy a zokogását próbálta elfojtani.

– Akkor majd felnevelem egyedül – szipogta.

Chris mérgesen csapott az asztalra.

– Mekkora egy önző liba vagy te! Felcsináltatod magad azért, hogy magadhoz láncolj?

– Hogy mondhatsz ilyet? – emelte rá a tekintetét Clara döbbenten. – Jézusom, mekkora szemét vagy! – Felállt, vállára kapta a táskáját, és elrohant.

22. fejezet