Csókolj szabadon - 20. fejezet

 

Rafael ismét csodálatos élményekben részesített. Olyan régen szeretkeztünk már egymással, hogy egyikünk sem bírta túl sokáig, de a zuhany alatt megismételtük a dolgot, csak épp fordított felállásban. Tökéletesen kiegészítettük egymást, és tudtam, hogy nem csak ebben lesz teljes az összhang közöttünk. Már korábban is megtapasztalhattam, mennyire egy rugóra jár az agyunk, és ki voltunk élezve egymás legapróbb rezdüléseire is. Ő nem fog nekem csalódást okozni.

Később a kis konyhájában ültünk le, ahol Rafael teát készített, és megosztotta velem a rendelt vacsorája felét. Mindent elmondtam neki, amit Alberttel beszéltünk, és természetesen Rafael biztosított arról, hogy végigcsinálja velem. Boldoggá tette, hogy eljutottunk idáig. Annak az egynek viszont ő sem örült, hogy továbbra is Jessicával fogok élni.

– Mikor akarod elmondani neki? – kérdezte, de nem sürgetően, csak érdeklődött.

– Nem tudom. Őszintén szólva, szívesen húznám még az időt, de csak azért, hogy ne kelljen sokáig haragban élnünk egymás mellett. Igaz, fogalmam sincs, hogyan reagálna, de ha lehet, inkább még várnék vele – feleltem, és megfogtam Rafael kezét, hogy érezze, ehhez semmi köze kettőnkhöz.

– Ez érthető, de ha semmi sem változik közöttetek, akkor…

– Tudom, mire gondolsz – vágtam közbe. – Nem fogok többé ágyba bújni vele. Azt hiszem, nem is menne már – sóhajtottam.

– Bocs, csak most, hogy már tudom, tényleg hozzám tartozol, nehéz ezt figyelmen kívül hagyni – szabadkozott zavartan.

– Ugyan, megértem – mosolyogtam rá. – Engedd meg, hogy először túl legyek az interjún, és utána ígérem, Jessicával is megejtem azt a bizonyos beszélgetést.

– Oké, igazad van. Ne haragudj! Ezt el is felejtettem. Nem lenne szabad sürgetnem téged.

– Ha valakire lehet mondani, hogy türelmes, az te vagy, Rafael. Semmit sem róhatnék fel neked.

Megértettem, hogy ezek után már aggódott értünk. Hatalmas lépést tettünk előre, és egyikünk sem akart olyan visszaeséseket, mint Austinban. Most már nem hátrálhattam meg, de nem is akartam. Tudtam, mire és kire van szükségem, bármilyen árat kelljen fizetni érte.

Három nap múlva kaptam a hívást Alberttől. A következő hétvégére leszervezett nekem egy online bejelentkezést a Variety műsorába. Élő adásban beszélhetek magamról, az érzéseimről és mindarról, ami a szívemet nyomja. Vagyis, majdnem mindenről.

Rettenetesen izgatott lettem, Jessica szintén. Folyamatosan csak erről beszélt, és egyre jobban kezdett idegesíteni. Rafael nem győzött nyugtatni, mert állandóan őt hívtam, amikor a barátnőm felhúzott. Ahogy közeledett az interjú napja, Jess már annyira kiborított, hogy megkértem, hadd csináljam végig egyedül, és arra az időre menjen el otthonról. Persze, hogy megsértődött, de elment a szüleihez, és velük együtt fogja végignézni az élő bejelentkezésemet.

A házban fogadó csend megnyugtatott, és képes voltam összeszedni a gondolataimat. A teraszra ültem ki, ott állítottam be a kamerát, háttérben a medencével. Ezt kevésbé találtam nyomasztónak, mintha egy zárt térben lennék. Elmosolyodtam, mikor Rafael küldött egy üzenetet, amiben csak annyi állt: Szeretlek. Ő tudta, mire van szükségem.

A hívás pontos volt, és maga Marc Malkin jelent meg a képernyőn, hogy a bejelentkezés előtt egyeztessünk. Marc a Variety kulturális és rendezvényszerkesztőjeként dolgozott, és ő maga is túl volt már egy coming outon, így ideálisabb beszélgetőpartnert nem is találhattak volna számomra. Hollywood egyik legismertebb műsorvezetője nézett rám, és biztatott, hogy minden rendben lesz.

Amikor bekapcsoltak az élő adásba, lopva meg kellett törölnöm a tenyerem, annyira izzadt. Marc először általánosságban beszélt a filmről, majd rögtön kitért arra, hogy mennyire okozott nehézséget Rob meleg fiát alakítanom.

– Amikor megkaptam a szerepem, mindenkit próbáltam felkészíteni a környezetemben arra, amit majd látni fognak a képernyőn. Aztán a pontos forgatókönyvet is elolvastam, és kezdtem elölről az egészet. Hónapokig figyelmeztettem a szüleimet és a barátaimat, annyira izgultam miatta – meséltem. – Mondtam nekik, hogy megértem, ha nem akarjátok megnézni, hiszen soha sem láttatok még hasonló szituációban. Azt hittem, ez mindenki számára kínos lesz. Szerencsére nem így lett – tettem hozzá nevetve.

– Igen, végül nem lett az – bólogatott Marc –, hiszen TK és Carlos karaktere telitalálat volt. Imádnak titeket a nézők. Maga a történet fikció, de számodra nem annyira volt az… – adta át a szót ismét nekem.

– Nos, igen. Egyik pillanatról a másikra azon kaptam magam, hogy megbékéltem a bennem zajló folyamatokkal, és elfogadtam azokat az érzéseket, amelyeket hosszú ideig elfojtottam. Teljes mértékben biszexuálisként azonosítom magam – ejtettem ki a szavakat zavartan –, és most, hogy így kimondtam, lúdbőrös lett a karom – nevettem, és végigdörzsöltem az említett testrészemen. – Jó érzés végre beszélni róla.

Tényleg az volt. Hirtelen hatalmas felszabadultságot éreztem, és készen álltam arra, hogy a legapróbb részletességgel kitárulkozzak bárki előtt.

– Meg tudom érteni – mosolygott biztatóan Marc, és hagyta, hadd adjak ki magamból mindent.

– Féltem ettől az egész dologtól. Már gimnazista korom óta tisztában voltam azzal, ki vagyok, de ezzel kapcsolatosan túl sok rosszat láttam, és ezek visszatartottak engem. Senkivel sem tudtam beszélni róla, és éppen ezért igyekeztem elnyomni magamban ezt az érzést. A sorozatnak, pontosabban a rajongóknak köszönhetem azt, hogy már nem félek. De szerencsére volt két ember, akik közvetlenül is támogattak, és bátorítottak engem. Sokat köszönhetek a sorozatbeli partneremnek, Rafael Silvának és a barátnőmnek, Jessicának.

Muszáj volt Jesst is megemlíteni, mert Albert külön felhívta rá a figyelmem. Sajnos egyedül csak én tudtam, hogy a barátnőm csupán a saját érdeke miatt támogatta ezt az egészet. De már nem számított. Örültem, hogy eljutottam idáig.

– Egyetértek. Ilyenkor nagyon fontos, hogy az ember mellett álljon valaki. Jessica mit szólt ehhez az egészhez? – tette fel a következő kérdését Marc.

– Rafaelen kívül ő volt az első, aki azonnal megérezte, hogy van valami problémám. Egyből rá is kérdezett, akarok-e beszélni róla – adtam elő a kiszínezett történetem. – Azt feleltem, hogy talán. Nem tudtam, hogyan mondhatnám el neki, nem voltam felkészülve rá. – Ez legalább nem volt hazugság. – Végül megnyíltam előtte, és ő rögtön biztosított arról, hogy annak szeret, aki vagyok, és biztatott, hogy az emberek is szeretni fognak.

Utáltam ezt a részét, de nem mondhattam el az igazságot, mert akkor Jesst szétszedték volna a rajongók.

– Ezek szerint a biszexualitásod ténye semmit sem változtatott a kapcsolatotokon? – érdeklődött tovább Marc.

– Ó, nem! – ráztam a fejem. – Jessica mindössze annyit jegyzett meg, hogy minden rendben lesz, ha nem hagyom el őt Harry Styles miatt – tréfálkoztam, amin Marc is jót derült. – Azt szeretném, ha az emberek tudnák, nincsenek egyedül. Üzenem nekik, legyenek bátrak. Jól tudom, milyen nehéz ez, hiszen az én utam sem volt könnyű. Remélem, most nekik is segíthettem, én mellettük állok, éljenek bárhol is a világban – zártam le ezzel a fontos üzenettel a mondanivalómat.

Megtettem. Túl voltam rajta. Madarat lehetett volna fogatni velem, olyan boldog lettem ettől a felszabadító érzéstől. A telefonom folyamatosan csengett és pittyegett, de senki hívását nem fogadtam, egyedül csak egy ember hangját akartam hallani.

– Fantasztikus voltál. Hihetetlenül büszke vagyok rád! – szólt bele Rafael.

– Akkor nem voltam nagyon gáz? – vigyorogtam szélesen.

– Egyáltalán nem. Azt hittem, sokkal jobban fogsz izgulni, de tök laza voltál. Imádtam minden egyes szavad, Cukifiú – duruzsolta a készülékbe.

– Már megint cuki lettem? – nevettem fel hangosan.

– Mert olyan cukin mosolygósan zavarban voltál.

– Istenem! Annyira szeretlek, Rafael!

– Én is téged, Ron. Most pedig menj, és zsebeld be a gratulációkat – biztatott nevetve. – Majd hívj!

Ezt is imádtam benne. Figyelmesen a háttérbe vonult, mert pontosan tudta, milyen felhajtással jár majd ez az egész. Mondjuk, egyébként is be kellett volna fejeznünk a beszélgetést, mert Jess bármelyik pillanatban megérkezhetett. Amíg rá vártam, addig fogadtam a hívásokat, és válaszolgattam az üzenetekre.

Magam sem hittem volna, hogy ez az esemény mennyire megmozdítja az embereket. Annyi meghívást és felkérést kaptam különböző műsorokba, rendezvényekre, valamint összejövetelekre, hogy azt sem tudtam, hol áll a fejem. Mindenki rendkívül elégedett volt. Jessica különösen, mert végre sütkérezhetett a népszerűségben. Rafael megint csak nagyon türelmes volt velem, és megértette, hogy kevesebb időt tudok szakítani rá, de minden nap felhívtam őt.

Azt sem felejtettem el, mit ígértem neki, és már napok óta készültem a szakításra Jessicával, de sehogy sem jött ki a lépés rá. A barátnőm boldog volt. Annyira elvette az eszét ez az egész felhajtás, hogy még azt sem firtatta, miért nem érek hozzá. Legbelül bizonyára sejtette, hogy valami nagyon nincs rendben közöttünk, de talán épp amiatt nem tette szóvá, mert félt, hogy akkor robbanni fog a bomba. Ez a bizonyos bomba pedig a második héten robbant.

Jess éppen a sértődöttet játszotta, amiért nem vittem magammal az egyik közönségtalálkozóra, ahol ismét a stábbal jelentünk meg. Örültem, hogy végre kicsit Rafaellel lehettem, és eszem ágában sem volt őt is magammal cipelni. Miután hazaértem, hangtalanul léptem be a házba, mert Jess a konyhában beszélt valakivel telefonon, és nem akartam megzavarni. Éppen a csendességem miatt észre sem vett engem, viszont így meghallhattam valamit, amit nagyon nem szerettem volna.

– Figyelj, Katy! Elegem van már ebből! Mióta Ronen buzi lett, minden csak róla szól – panaszkodott Jess, bennem pedig a nyers szavak hallatán megállt az ütő. – Mellőz engem, és semmi sem fontos neki. Csak a szereplési vágy hajtja.

Valahogy nem lepődtem meg, de mégis fájtak Jess szavai. Dühösen csaptam le a kocsikulcsot az előszobában álló kis szekrénykére. Jess még nem láthatott engem, ahogy én sem őt, de biztos voltam benne, hogy elsápadt.

– Később visszahívlak – köszönt el sietősen a barátnőjétől, de akkor már ott álltam előtte. – Ronen, én… – mentegetőzött volna nyomban.

– Nehogy elkezdd nekem megmagyarázni, hogy miért állítasz be egy karrierista seggfejnek a barátaid előtt! – intettem le mérgesen. – Inkább hívd fel a menedzsered!

– Mi? Miért? – dadogta Jess.

– Azért, mert ez a buzi szakítani fog veled – böktem a mellkasomra, majd elsétáltam mellette, és öntöttem magamnak egy kávét.

Jess néhány pillanatig kereste a szavakat, majd kifakadt. Először a bocsánatomért esedezett, majd amikor látta, hogy hajthatatlan vagyok, szitkozódni kezdett. Elmondott mindennek, csak éppen azt nem hányta a szememre, egyáltalán minek vagyok a világon. Közben én felhívtam Albertet, és elmondtam, hogy épp a szakítás közepén vagyunk. Mondjuk, mindent hallhatott, mert Jessica addig sem állt le. Végül azzal zártam le az egészet, hogy közöltem Jess-szel, mától ő alszik a vendégszobában, aztán elvonultam a fürdőbe.

Érdekes, mert azt hittem, sokkal jobban meg fog viselni ez az egész, de nem így történt. Hiába kaptam tőle rengeteg bántó mondatot, mind lepergett rólam. Jessica hálát adhatott volna azért, hogy megadtam neki az esélyt a dolgok békés rendezésére.

Mikor végeztem, elterültem az ágyon, és üzentem Rafaelnek, mert muszáj volt valakivel beszélnem a dologról, és azt akartam, hogy tudja, betartottam a szavam. Rafael bizonyára örült a hírnek, de nem mutatta, helyette inkább engem vigasztalt, és felajánlotta, hogyha nagyon rossz a helyzet, hozzá bármikor mehetek. Később éltem is ezzel a lehetőséggel, mert az első hétben Jessica egyszerűen elviselhetetlen volt. Két éjszakát töltöttem Rafaelnél, és Jess még csak nem is sejtette, hol lehetek. Amíg bele nem törődött a helyzetbe, addig nem árultam el neki, hogy mi van köztünk Rafaellel.

Erre csak újabb két hét után került sor, mikor végre Jess mindenbe belegyezett, mert belátta, hogy neki is így lesz a legjobb. Senkit sem avattunk be, még a szüleinket sem. Eljátszottuk a szerető párt, de a négy fal között tovább tartott az ellenségeskedés. Jess gyűlölt engem, Rafaelt pedig talán még jobban. Annyi jó volt az egészben, hogy már nem kellett titkolóznom, és akkor hívtam fel Rafaelt, amikor csak akartam, valamint jóval gyakrabban meglátogathattam. Igaz, nagyon oda kellett figyelnünk, hogy ne lássanak meg, amikor hozzá megyek, ezért általában az esti órákra tettük ezeket a találkozásokat.

Csak rövid ideig kellett elviselni ezt a lehetetlen helyzetet, mert kezdődtek a forgatások, és újra Austinba repülhettünk. Előtte Rafael hazalátogatott, úgyhogy hat napig nem is láttam, majd csak ott találkoztunk újra. Imádtam, mert jó előre lezsírozta Beth-szel, hogy ugyanazokat a szobákat kapjuk, így nem volt kérdés, hogy rögtön az első éjszakát együtt töltjük, majd kiderült, hogy az összes többit is.

A forgatások hangulata fergeteges volt. Összeszokott csapatként vágtunk bele, és iszonyatosan jól haladtunk. Mi továbbra is titokban tartottuk a kapcsolatunkat, majd pár hét múlva érkezett Albert hívása, hogy iderepül, és készítsük el azokat a lesifotókat.

Egy étteremben vacsoráztunk Rafaellel. Ezek a képek láttak először napvilágot. Ekkor a rajongók még csak dicsértek bennünket, milyen szép pár lennénk, és csupán néhányan tippeltek arra, hogy ez talán egy randi volt. Később ennél is tovább mentünk.

– Hogy fogjam meg a kezed? – kérdezte izgatottan Rafael, miközben az utcazenészek mellett sétáltunk.

– Hát, gondolom, csak úgy simán – feleltem.

– De csak érintselek meg, vagy kulcsoljuk össze az ujjainkat? – értetlenkedett.

– Te izgulsz egy kézfogás miatt? – fordítottam szembe magammal.

– Az első nyilvános kézfogásunk, ami meg fog jelenni az újságokban – magyarázkodott édes izgatottsággal az arcán.

– Elfelejtetted, hogy már smárolni is láttak minket? – nevettem, és újra elindultam. – Na, fogd már meg, mert a végén még Albert fogja magát, és hazamegy, ha ilyen sokáig váratod – cukkoltam vidáman Rafaelt.

Ő csak megforgatta a szemét, majd a kezem után nyúlt, és összefűzte az ujjainkat. Nos, utólag kiderült, hogy nemcsak Albert volt szemfüles, hanem a rajongók is, mert több kép is megjelent rólunk, elég sokat sejtető címekkel. Az emberek azt találgatták, vajon elindult-e közöttünk valamiféle románc. Közben Jessicáról is jelentek meg hasonló képek, amelyeken egy ismert producer társaságában volt látható, meglehetősen bizalmas helyzetben. Összejöttek. Tudtam, mert Albert tájékoztatott erről is. Örültem, hogy Jess is megtalálta a számításait.

Természetesen róla is elindultak a pletykák, és nem sok idő kellett hozzá, hogy máris arról beszéljenek, talán külön utakon folytatjuk. Aztán Jess kiköltözött a lakásomból, így végül Albert megadta az engedélyt, hogy bejelentsük a hírt a rajongók felé.

Először a közvetlen kollégákat avattuk be a dologba. Nem volt meglepő, hogy mindannyian tudtak róla, de diszkréten kezelték a dolgot, és velünk együtt örültek. Aztán Rafaellel felvonultunk a szobámba, hogy együtt fogalmazzuk meg a közösségi oldalakra szánt szövegünket.

– Kell egy közös fotó – mondtam, miután a századik próbálkozás után sikerült összehoznunk a tökéletes bejelentést.

– Nekem van egy jó, átküldöm. Tegyük fel mindketten ugyanazt – javasolta Rafael.

A fotó tényleg jó volt. Az egyik forgatási szünetben készítette rólunk Julian. Egymás mellett ültünk, mindketten mosolyogtunk rajta. Nem volt túl bizalmas, se megbotránkoztató.

– Nos, felkészültél? – kérdeztem izgatottan.

Mindketten a telefont tartottuk a kezünkben, készen arra, hogy az egész világ tudomására hozzuk a szerelmünket.

– Igen – bólintott Rafael egy boldog mosollyal az arcán.

– Akkor hajrá! – adtam meg a végszót, és rányomtunk a közzététel gombra.

Hevesen dobogó szívvel figyeltük az első reakciókat, amelyek csak úgy záporoztak. Szivecskék, lájkok, gratulációk hada fogadott bennünket.

– Milyen érzés? – fordítottam a fejem Rafael felé.

– Az, hogy most már tényleg az enyém vagy? – vonta fel a szemöldökét. – Nem tudom, lehetnék-e ettől boldogabb – felelte elérzékenyülten.

– Hm, talán egy picikét tudnánk még fokozni rajta – vettem ki a kezéből a készüléket, és leraktam az enyém mellé az éjjeliszekrényre, utána rögtön az ölébe fordultam.

– Ah, mindig csak a szex! – sóhajtott egyet Rafael drámaian.

– Ha ellenedre van, megkérhetek mást… – tettem a kezét az éledező merevedésemre.

– Meg ne próbáld! – ragadta meg Rafael a derekam, és maga alá gyűrt. – Szeretlek, Ronen! És most már ország világ előtt szerethetlek! Csókolj hát szabadon!

– Azért még ne live-ban nyomjuk – kuncogtam, de a szerelmem azonnal befogta a számat a csókjával.

Az első találkozásunktól számítva, majdnem egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre igazán boldogok lehessünk. Megküzdöttünk ezért a szerelemért, és most már csak rajtunk állt, mennyire becsüljük meg mindezt. Biztos voltam benne, hogy a széltől is óvni fogjuk a kapcsolatunkat, mert soha többé nem akartuk elveszíteni egymást. Rafael megadta nekem mindazt a szabadságot, amire mindig is vágytam. Szerettem őt, és örökké szeretni fogom. 

Vége

Megjegyzés: A nyilatkozat a műsorban valóban így történt, Ronen ott vallott be mindent, és Jess szitén tényleg azt mondta, hogy ha nem hagyja el Harry Style-ért, akkor nem lesz baj :)