ChatGPT - Neon Lights 1. vélemény

 

foto: pixabay

A chatGPT véleménye a Neon Lights 1. c. könyvemről.
Egyenként másoltam be neki a fejezeteteket. Elképesztő, néhol szinte emberinek tűnik a véleménye.

Örülök, mert pont olyannak látja a karaktereimet, amilyennek megálmodtam őket, és a történetvezetéssel, valamint a logikai szállal sem volt baja.

Próbáltam kiemelni részeket, mert sokszor eléggé egysíkúan fogalmaz, hiszen minden egyes fejezetet külön értékelt. Érdekes, hogy később már a hibákra is felhívta a figyememet, azt aláhúzással jelöltem ki.

Majd akarok kísérletezni, megmutatom neki egy régi írásomat is, ami gyenge, és kíváncsi vagyok, azt hogyan véleményezi majd :)

A történet első fejezetében számos érdekes elem és karakter található, amelyek megalapozzák a cselekmény és a hangulat későbbi fejlődését. Íme egy átfogó értékelés különböző szempontok alapján:

Cselekmény és struktúra:

Az első fejezet hatékonyan indítja el a történetet, bemutatva Gabriel-t és a fő konfliktust: Tommy és Flynn közötti ellenségeskedést, valamint Gabriel küldetését, hogy feltörje Flynn bankszámláját. Az események gyorsan követik egymást, ami fenntartja az olvasó figyelmét, és azonnal belehelyezi őt a cselekmény közepébe. A jelenet Tommy irodájában groteszk és humoros, ami megadja a történet tónusát és felkelti az érdeklődést.

Karakterek:

Gabriel: Egy profi hacker, aki jól ismeri az alvilágot, és bár cinikus és kissé közömbös, mégis van benne egyfajta moralitás. Szimpatikus karakter, akinek a gondolatai és reakciói sokat elárulnak róla.

Tommy: Egy excentrikus és kissé őrült figura, aki a szerencse kegyeltje. Bár nem túl intelligens, mégis sikeres, ami érdekes dinamikát teremt közte és Gabriel között. A váza jelenete különösen kiemeli Tommy hóbortos természetét.

Dialógusok:

A párbeszédek életszerűek és feszesek, gyakran humorosak, ami jól illik a történet stílusához. A karakterek közötti interakciók természetesek és segítenek jobban megérteni a motivációikat és személyiségüket.

Stílus és hangulat:

A stílus könnyed és gördülékeny, ami megkönnyíti az olvasást. A humor és az ironikus megjegyzések jól illeszkednek a noir hangulathoz. A leírások részletesek, de nem túlzóak, segítenek megteremteni a helyszíneket és a karaktereket az olvasó fejében.

Beállítás és atmoszféra:

A történet New Orleans alvilágában játszódik, amit a leírások és a karakterek viselkedése is jól tükröz. Az elegáns ház, a márványpadló, a bárpult mind hozzájárulnak az elit alvilági környezet megteremtéséhez. A városra utaló részletek autentikusak, és segítenek az olvasónak beleélni magát a történet világába.

Tematika:

A bűnözés, a korrupció, és a szerencse motívumai mind megjelennek az első fejezetben. Gabriel és Tommy viszonya, valamint Flynn elleni küzdelme, számos etikai és morális kérdést vet fel, amelyek érdekes irányokat adhatnak a történet további részének.

Összegzés:

Az első fejezet jól megalapozza a történetet, bemutatja a fő konfliktust és a főbb szereplőket. Az olvasó kíváncsi lesz, hogyan fog Gabriel megbirkózni a feladatával, és milyen bonyodalmak várhatóak Flynn és Tommy között. Az egyedi karakterek, humoros dialógusok és a jól megteremtett atmoszféra mind hozzájárulnak egy izgalmas és szórakoztató olvasmányhoz.

A regény második fejezete izgalmas fordulatokat tartogat Rhys kalandjainak, és tovább mélyíti a karaktereket és a hangulatot. Az olvasó szemszögéből követhetjük Rhys aggodalmait és belső monológot, miközben próbál megbirkózni a vihar és az egyre növekvő problémák közepette. Az események gyorsan haladnak, ami fokozza az izgalmat és a feszültséget.

Rhys karaktere érdekes és sokoldalú, és a második fejezetben tovább fejlődik. A múltja és a munkái árnyalják a személyiségét, és érzékeltetik, hogy milyen ember is valójában. A Párduc nevű karakter bevezetése új dimenziót ad a történetnek, és érdekes kapcsolatot ígér Rhys és a környezete között.

A cselekmény sodró lendületű, és a vihar közepette a főszereplők reakciói életszerűek és meggyőzőek. Az olvasó magával ragadva követheti Rhys útját és próbálkozásait, miközben belekeveredik a váratlan helyzetekbe és fordulatokba.

A második fejezet remekül folytatja a történetet, és kíváncsivá teszi az olvasót arra, mi fog még történni Rhys-sel és az általa körülvett világgal. Jó munka!

A harmadik fejezet izgalmas fordulatokat és feszültséget hoz a történetbe. Gabriel karakterének belső monológja és cselekedetei jól ábrázolják az idegeskedést és a döntéshozatal folyamatát, miközben próbálja kezelni a kialakult helyzetet.

Rhys karaktere érdekes és rejtélyes, aki ellentmondásos viselkedésével és reakcióival tovább növeli az olvasó kíváncsiságát. A párbeszédek dinamikusak és életszerűek, ami segít a karakterek közötti kapcsolatok és konfliktusok ábrázolásában.

Az izgalmas helyzetek és a váratlan fordulatok, például Rhys személyes megjelenése és a fegyverrel való konfrontáció, tovább fokozzák az olvasó érdeklődését és izgalmát.

A fejezet jól ábrázolja a karaktereket és a konfliktusokat, és érdekfeszítően halad előre a történet, így motiválja az olvasót, hogy továbbra is kövesse Rhys és Gabriel kalandjait. Jó munka!

Az őszinte belső monológok és az élénk párbeszédek sokat adnak ehhez a fejezethez. Rhys karakterének fokozatos kibontása érdekes, és érzékenyen mutatja be az összetett helyzeteket, amelyekben találja magát. A rejtélyes látogató, az "Angyalka" bevezetése izgalmas és titokzatos légkört teremt, ami felkelti az olvasó érdeklődését. A dialógusok jól mutatják Rhys és az Angyalka közötti dinamikát, és érdekes kérdéseket vetnek fel a karakterek és a történet szempontjából is.

A fejezet jól működik azáltal, hogy összpontosít az érdekes karaktereken és a velük való interakcióikon, miközben továbbviszi a cselekményt. A különféle karakterek, mint például Doris és Tommy Lamotte, színessé teszik a világot és érdekes lehetőségeket teremtenek Rhys számára. Az írásmód dinamikus és izgalmas, ami tovább fokozza az olvasási élményt. Összességében a fejezet jól felépített és kiegyensúlyozott, és kíváncsi vagyok, hogy Rhys hogyan fog továbbhaladni az eseményekkel.

Az ötödik fejezet sok érdekes fordulatot tartalmaz. Rhys karaktere egyre jobban kitűnik, és a dinamika közted és Gabriel között izgalmas. A cselekmény során fokozódik a feszültség, különösen a két főszereplő közötti párbeszédek és az elhallgatott titkok miatt. Rhys rejtélyes személyisége és a közte és Gabriel közötti vonzalom kétségbeejtő helyzetekhez vezethet, amelyek még nagyobb izgalmat hozhatnak a történetbe. Tommy karaktere is érdekesnek tűnik, és a hozzá kapcsolódó mellékszálat is érdekesen fonjátok bele a fő cselekménybe. Összességében érdekesen fejlődik a történet és a karakterek.

A hatodik fejezet tele van feszültséggel és rejtéllyel, ami izgalmasan tartja az olvasót. Rhys belső konfliktusai és az Angyalarcú (Gabriel) közötti dinamika érdekes és sok réteget hordoz. Rhysnek ambivalens érzései vannak Gabriel iránt, és az, hogy egyre többet tud meg róla, még inkább megzavarja őt. Gabriel karaktere is titokzatos és vonzó, és érzékeny pillanatokat hoz létre a történetben.

A történet során Rhys sokszor ellentmondásosan viselkedik, ami emberi és hiteles karaktert teremt. Azt látjuk, hogy próbálja megvédeni magát és azokat, akik fontosak számára, ugyanakkor belső harcokkal küzd. A feszültség és a konfliktusok jól felépítettek, és előre viszik a cselekményt.

Az, hogy Rhys felfedezi, hogy a váza Tommy Lamotte-é, további izgalmakat és kihívásokat vet fel a számára. Ez a fordulat hozzájárul a cselekmény mélységéhez és bonyolultságához, és érdekessé teszi, hogy hogyan fogja Rhys megoldani ezt a helyzetet.

Összességében a hatodik fejezet érdekes és izgalmas olvasmány volt, amely tovább építi a karaktereket és a cselekményt. A feszültség és a titokzatosság jól ábrázolva van, és felkelti az olvasó figyelmét a további fejleményekre.

Az írás nagyon érdekes és izgalmas pillanatot örökít meg a két főszereplő között. A cselekmény feszült hangulata érződik, és jól felépített párbeszédek segítenek a karakterek mélyebb megismerésében. Gabriel belső monológjai és reakciói hitelesek, és érdekes látni, hogyan próbálja megtartani az uralmat a helyzet felett.

Rhys karaktere is érdekes, és jól ábrázolt az ő idegeskedése és titokzatossága. A dialógusok segítenek feltárni a két karakter dinamikáját, és érdekes látni, hogyan változik az együtt töltött idő alatt a kapcsolatuk.

Az írásmód szórakoztató és könnyen követhető, és a részletekkel gazdagon ábrázolja a környezetet és a karakterek viselkedését. Jó munka!

A nyolcadik fejezet egy igen mozgalmas és fordulatos jelenetet mutat be, amelyben a feszültség és a dráma szépen átfonódik az egész szövegen. Először is, érdekes dinamika alakul ki a főszereplők között, különösen Rhys (vagy Holló Rhys) és Gabriel karakterei között. Az párbeszédek és a belső monológok által jól láthatóvá válik Rhys belső konfliktusa, kételyei és félelmei.

A szövegben érdekes ellentétek és személyes feszültségek jelennek meg. Rhys karaktere például egyértelműen nem kívánja, hogy Gabriel bármit is megtudjon az üzleti kapcsolatairól és életéről, míg Vákuum karaktere egy kicsit lazább és nyitottabb az ilyen jellegű információk megosztására. Ez a karakterdifferencia teszi érdekessé az interakcióikat.

Az is érdekes, hogy bár Rhys próbálja titokban tartani a múltját és az üzleti ügyeit, a jelenet folyamán Gabriel rájön arra, hogy valami nem stimmel. Ez a felfedezés újabb feszültséget hoz a történetbe és alapozza meg a későbbi konfliktusokat és fordulatokat.

A szövegben jól megjelenik a karakterek egyedisége és az egymás közötti dinamika, ami fontos a történet és a szereplők fejlődése szempontjából.

Ez a rész egy kisebb fordulatot hoz a történetben, és újabb réteget ad az eddigieken túl. Az árnyalatok gazdagsága, amit a karakterek gondolatai és cselekedetei révén megismerünk, érdekes és sokszínű képet fest a személyiségekről és a kapcsolataikról. Rhys karakterének belső konfliktusai és a vele való kapcsolatok bemutatása érzékletesen ábrázolja az emberi bonyodalmakat és összetettségeket. A szituációk és a dialógusok sokat adnak a történet dinamikájához és feszültségéhez.

Az írásmódod élénk és érzékletes, ami lehetővé teszi, hogy az olvasó könnyen beleélje magát a szereplők helyzetébe és érzéseibe. Az intenzív érzelmi megnyilvánulások és a feszült pillanatok átadása nagyon hatásosan történik, és hozzájárul a történet atmoszférájához.

A tizedik fejezet izgalmas fordulatokat tartogatott! A feszültség és a rejtély fokozódása izgalmasan épül fel a szövegben. A karakterek közötti konfliktusok és dinamika érdekesen jelennek meg, különösen a Rhys és Gabriel közötti feszültség, valamint a megpróbáltatások, amiket átélnek a vázát keresve.

Az írásmódod nagyon hatásosan ábrázolja a karakterek érzelmi állapotait és gondolatait. Az párbeszédek életszerűek és lendületesek, ami segít abban, hogy a szöveg könnyedén olvasható legyen.

A történetben bevezetett informatikai hátterű megoldások és a nyomozás menete izgalmas új elemeket hoznak a történetbe, és kíváncsian várom, hogy hogyan fogják ezeket felhasználni a továbbiakban.

A fejezet végén felmerülő rejtély és a szereplők gondolatai rávilágítanak arra, hogy a történet továbbra is sok kérdést tartogat, és ez biztosítja az olvasók érdeklődését és kíváncsiságát a folytatásra.

Az író nagyon ügyesen építi fel a feszültséget és a karakterek közötti dinamikát ebben a fejezetben. A konfliktusok és a karakterek közötti kémia jól ábrázolt, és érdekes, hogy mindhárom főszereplőnek megvannak a sajátos vonásai és dinamikái. Gabriel belső monológja és érzelmi viadala a történtekkel nagyon valósághűnek tűnik, és jól ábrázolja az őszinteséget és a zavarodottságot egyúttal. Rhys és Vákuum karaktere is érdekes, és az, hogy mindketten másféle humorral és személyiséggel rendelkeznek, hozzátesz a történet változatosságához és szórakoztató voltához.

A dialógusok életszerűek és szórakoztatóak, ami segít fenntartani az olvasó érdeklődését. A történet folytonossága és a cselekmény logikája is megfelelően átgondolt, ami segít abban, hogy az olvasó kövesse az eseményeket és érdeklődjön a folytatásért.

Mindenképpen ösztönzöm az írót, hogy folytassa a munkát ezzel a lendülettel és figyelemmel a részletekre. A karakterek és a történet kidolgozottsága miatt a tizenegyedik fejezet egy élvezetes és izgalmas olvasmány.

Az írásod a tizenkettedik fejezetben izgalmas fordulatokkal és érdekes karakterekkel teli. Rhys és Gabriel dinamikája érdekes, és érthető, hogy Rhysnek próbálkoznia kell a viselkedési mintázatokkal, hogy kezelje a helyzetet. Vákuum karaktere humoros és érdekes, hozzáadva a történethez egy könnyedebb hangulatot. A váratlan fordulat, amikor Rhys megtudja, hogy a váza, amit keresnek, Tommy Lamotte házából származik, nagyon feszült pillanatot teremt, és izgalmassá teszi a továbbiakat. A fejezet végén az általános érzés az, hogy Rhysnek nehéz és veszélyes úton kell végigmennie, hogy kiderítse a váza hollétét, és kiegyenlítse a tartozását.

A tizenharmadik fejezet igencsak intenzív és fordulatos pillanatokkal teli. A szereplők dinamikája érdekes és összetett, és a cselekmény sok izgalmas elemet tartalmaz.

Az első részben Vákuum és Gabriel próbálják megfejteni, hogy hogyan lehetne tovább haladni az ügyben, miközben a személyes életükről is szó esik. Gabriel megpróbálja megismerni Vákuumot jobban, és rákérdez a munkájára. Vákuum pedig megosztja a festőművészettel kapcsolatos tapasztalatait.

Ezután Gabriel és Rhys közötti kapcsolat kerül előtérbe. Gabriel kényes témákat boncolgat, mint például az érzelmei és a félelmei. Rhys reakciói és válaszai segítenek megérteni a karakterének mélységét és bonyolultságát.

A fejezet végén a váratlan fordulatok és izgalmak megtörténnek, amikor Rhys közli Gabrielékkal, hogy újabb megbízást kapott, ami közvetlenül érinti az ő munkáját és biztonságát is. A fejezet végén pedig egy szenvedélyes jelenet zárja a történetet, ami még inkább fokozza az olvasók kíváncsiságát és érdeklődését.

Összességében a fejezet jól megírt és izgalmas, tele van érzelmi hullámvasúttal és váratlan fordulatokkal, ami miatt az olvasók szívesen követik tovább a történetet.

Az a tizennegyedik fejezet igen intenzív és érzékien íródott. Szépen látható az intimitás és a vágy közötti kölcsönhatás, valamint az érzelmek és a testi vágyak egymásba fonódása. Rhys és Gabriel kapcsolata mélyül, és a szexuális együttléteik által még közelebb kerülnek egymáshoz.

A párbeszédek és a belső monológok jól megtervezettek és kifejezőek, segítve az olvasót, hogy bepillantást nyerjen a karakterek gondolataiba és érzéseibe. A dialógusok dinamikusak és életszerűek, hitelesen ábrázolják a szereplők személyiségét és kapcsolatukat.

Az atmoszféra és a környezet részletes leírása segít elmerülni a történetben és a karakterek világában. A történet folyamatosan halad előre, és a váratlan fordulatok és kiszámíthatatlan események fenntartják az olvasó érdeklődését.

Összességében a fejezet jól felépített, érzékien megírt és izgalmas olvasmány. A karakterek és a történet egyaránt érdekesek és vonzóak, ami hozzájárul a fejezet magával ragadó jellegéhez.

A fejezet izgalmas fordulatokat és érdekes karakterdinamikákat mutat be. Rhys és Gabriel viszonya egyre közelebb kerül egymáshoz, és egyre inkább érezhető, hogy nem csak fizikai vonzalom van közöttük, hanem érzelmek is kezdenek kialakulni. A szexuális jelenetek ábrázolása érzékletes és részletes, ami segít abban, hogy közel érezzük magunkat a karakterekhez és az élményükhöz.

Az is érdekes, ahogy megpróbálnak információkat szerezni a vázával kapcsolatban, és hogy a karakterek újabb és újabb akadályokba ütköznek a keresés során. A Sullivannel való konfrontáció szépen felépített és izgalmas volt, és rávilágít arra, hogy mennyire fontos szerepet játszik a váza az életükben és a történetben.

A dialógusok természetesek és jól megírtak, és segítenek megérteni a karakterek motivációit és személyiségét. A cselekmény tempója megfelelő, és folyamatosan tartja a figyelmet.

A 16. fejezet továbbviszi Rhys és Gabriel kalandjait, és újabb fordulatokat tartogat számukra. A párbeszédek és a karakterek közötti dinamika továbbra is érdekes és élénk, és láthatóan izgalmas helyzetekbe keverednek. Rhys és Gabriel kapcsolata tovább mélyül, és a romantikus vonal is erőteljesen jelen van a fejezetben.

Az érzelmi töltet és a pörgős cselekmény jól egészítik ki egymást, és segítenek fenntartani az olvasó figyelmét. Az utolsó jelenet különösen izgalmas, és váratlan fordulatot hoz a történetbe.

Az általad megírt fejezet érdekes és izgalmas. A dialógusok jól ábrázolják a karakterek közötti dinamikát és kapcsolatokat. A cselekmény sodró lendületű, és több irányból is érdekes fordulatokat vesz.

Az, hogy Tommy váratlanul megjelenik, nagyobb feszültséget és izgalmat hoz a történetbe. Az, hogy Vákuum nem hagyja, hogy a váza vagy a munka szóba kerüljön, ügyes megoldás a főszereplők általános céljainak elérésére és a feszültség elkerülésére.

A karakterek jól megalkotottak és különbözőek, ami sokszínűséget és érdeklődést kelt az olvasóban. Mindenkinek megvan a saját egyénisége és célja a történetben.

A cselekmény során felmerülő kihívások és váratlan események fokozzák az érdeklődést és az izgalmat, és kíváncsivá teszik az olvasót arra, mi fog történni a következő oldalakon.

Az 18. fejezet érzelmekkel teli és izgalmas fordulatokat tartogat. Rhys belső monológja és érzelmi viharai megmutatják, hogy milyen mélységekig hatol be az érzése Gabriel iránt. A karakterek közötti párbeszédek és interakciók jól mutatják a dinamikát és a kapcsolatokat a szereplők között. Rhys küzdelmei a múltjával és a saját érzéseivel való megküzdése életszerűvé teszik a történetet.

A szöveg stílusa könnyed és olvasmányos, ami hozzájárul a történet folyamatosságához és élvezetességéhez. A dialógusok természetesek és életszerűek, ami segít a karakterek és a világuk mélyebb megértésében.

Az őszinteség és az érzelmek mély és bonyolult táncot járnak a 19. fejezetben. Gabriel belső monológja és az interakció Rhys-szel izgalmasan ábrázolja a karakterek dinamikáját és az érzelmi folyamatokat.

Először is, érdemes megjegyezni Gabriel reakcióit Rhys jelenlétére és érintéseire. Megfigyelhető, hogy Gabriel gyakran érzelmi szempontból reagál Rhys gesztusaira és szavaira, sőt, még az őrzött vázát is említi, hogy megmutassa, milyen érzékeny és gondoskodó természetű. Ez a szál mutatja, hogy Gabriel hajlandó a kötődésre és az érzelmi megnyilvánulásra, még akkor is, ha fél a sebezhetőségtől.

A másik fontos aspektus az, ahogy Gabriel és Rhys közötti dinamika a fizikai közeledés során fejlődik. A szeretkezés leírása nemcsak erotikus, hanem intenzíven érzelmi is. Gabriel megjegyzi, hogy Rhys figyel a reakcióira, és arra törekszik, hogy örömet szerezzen neki. Ez a kölcsönös figyelem és gondoskodás megmutatja, hogy mindketten nyitottak az érzelmi kapcsolatra.

A beszélgetésük a teraszon tovább mélyíti a kapcsolatukat és bemutatja a bizalom és az együttműködés fontosságát. Gabriel határozottan kifejezi, hogy bízik Rhys-ben, és hogy együtt képesek megoldani a problémákat. Ez a bizalom és együttműködés lehetőséget teremt arra, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz és erősítsék a kapcsolatukat.

Végül a fejezet azzal zárul, hogy Gabriel elismeri az érzéseit Rhys iránt, és azt a tényt, hogy nem tud ellenállni az érzelmeinek. Ez a belső monológ bemutatja, hogy Gabriel kezd elfogadni és megnyílni az érzelmek előtt, még akkor is, ha ez néha félelmet vagy bizonytalanságot okoz.

Összességében a 19. fejezet érzékenyen és részletgazdagon mutatja be Gabriel és Rhys dinamikáját, valamint azt, hogyan alakul és mélyül kapcsolatuk az érzelmi és fizikai közeledés során.

Az 20. fejezetben egyre mélyebben belelátunk Rhys érzéseibe és gondolataiba, ami különösen érdekessé teszi az olvasmányt. Rhys belső konfliktusai és a körülötte zajló események közötti ellentmondások sok réteget adnak a történetnek.

A szereplők dinamikája is érdekes, különösen a Rhys és Gabriel közötti viszony. A fejezet során megmutatkozik Rhys féltékenysége és kételyei, ami tovább bonyolítja a kapcsolatukat. A beszélgetések és a humoros párbeszédek segítenek megvilágítani a karakterek személyiségét és motivációit.

Az események folyamatosan változnak, és a rejtély körülöttük érdekes fordulatokat vesz. A váza és annak kapcsolata Mathilde Lamotte-tal új elemet ad a történethez, és fokozza az olvasó érdeklődését a következő fejezetek felé.

Összességében az 20. fejezet jól felépített, izgalmas és érzelmi mélységgel rendelkező része a történetnek, amely tovább fűzi a szálakat és fenntartja az olvasók figyelmét.

Az írás elég intenzív és meglehetősen erotikus hangulatot áraszt. A szereplők közötti feszültség és vonzalom érzékelhető, és az intim pillanatok részletes leírása jól ábrázolja a karakterek közötti kapcsolatot. Az erotika és az érzelmi vonatkozások egyensúlyban vannak, és mindkettő hozzájárul a sztori mélységéhez és intenzitásához. A dialógusok és belső monológok is jól kidolgozottak, segítve a karakterek bemutatását és fejlődését.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az írás nagyon explicit és tartalmazhat felnőtt témákat, ezért fontos lehet figyelmeztetni az olvasókat a tartalomra, vagy az érzékenyebb olvasóknak lehetővé tenni, hogy kihagyják ezt a részt. Összességében azonban jól megírt és izgalmas fejezetnek tűnik, amely továbbfejleszti a karaktereket és az eseményeket a történetben.

Az őszinte kritikához először is gratulálok az íráshoz! A 22. fejezet tele van érzelmi hullámvasúttal és feszültséggel, ami izgalmas olvasmányt tesz ki. A karakterek dinamikája érdekes és jól kidolgozott, és az események folyamatosan fejlődnek.

Rhys belső konfliktusai és harcai jól megjelennek a szövegben, és ezek az érzelmek hitelesen és erőteljesen vannak ábrázolva. Az írás stílusa is megfelelően lendületes és érzékletes, ami segít abban, hogy az olvasó érezze és átélje Rhys érzelmeit és gondolatait.

Az egyik erősség az írásban az, hogy a dialógusok és a belső monológok egyaránt jól átadják a karakterek személyiségét és motivációit. Az események logikusan követik egymást, és fokozzák a történet feszültségét és drámáját.

Azonban néhány apróbb javaslatom is lenne. Például, Rhys belső monológjaiban és dialógusaiban ismétlődnek bizonyos motívumok és gondolatok, ami néha kissé monotonná teheti az olvasmányt. Lehetne próbálkozni a monotonitás megtörésével a gondolatok és cselekedetek változatosságával.

Másrészt, néhány karakter, például Doris és Flynn, szerepe kissé kevésbé kidolgozott lehet a történetben. Az ő jelenlétük és cselekedeteik kicsit felületesnek tűnhetnek az összességében jól kidolgozott Rhys és Gabriel közötti kapcsolathoz képest.

Összességében azonban a 22. fejezet izgalmas és érzelmes olvasmányt kínál, amelyben jól megjelennek a karakterek belső konfliktusai és küzdelmei. Ha sikerülne a javasolt apróbb változtatásokat beépíteni, még inkább fokozhatná az írás erejét és hatását. Nagyon várom, hogy további részeket is olvashassak a történetből!

A 23. fejezet izgalmas fordulatokat hozott! Gabriel belső monológja és érzelmei nagyon életszerűen jeleníti meg a szívfájdalmat és az önvádat. Rhys viselkedése tovább bonyolítja a helyzetet, és az olvasóval együtt próbáljuk megérteni a motivációit és a tetteinek hátterét.

Tommy karaktere is érdekes fejlődésen megy keresztül ebben a részben. A korábban autoriter és zárkózott főnök most egy váratlanul nyitott és kooperatív szereplővé válik, ami új lehetőségeket és dinamikákat teremt a történetben. Az is érdekes, hogy mennyire befolyásolja Vákuum Tommy reakcióit és döntéseit, valamint az is, hogy Rhys és Vákuum közötti kapcsolat ismerete hogyan hat a cselekedeteikre és viselkedésükre.

A sztori eddig kiegyensúlyozottan kezeli az izgalmakat, a karakterek fejlődését és a rejtélyes eseményeket.

Azért izgalmas volt a fejezet, nem igaz? Rhys nagyon megosztó figura, de érdekes látni, hogyan fejlődik és változik a történet során. Gabriel karaktere pedig rejtélyes és vonzó, mindig van valami titokzatosság körülötte. Érdekes volt látni, hogyan próbálják megoldani a problémákat, és ahogy a történet halad előre, egyre inkább kibontakoznak a karakterek és az események. És persze ott van az izgalmas kibontakozás a végén, amikor a pénz eltűnik a számláról - ez igazán izgalmas fordulat! Már alig várom, hogy megtudjam, mi fog történni ezután!

Az írás egy intenzív pillanatot fest le, amely tele van érzelmekkel és szenvedéllyel. A 25. fejezet folytatja a karakterek kapcsolatának és belső világának mélyreható bemutatását. Gabriel és Rhys közötti intim pillanatok ábrázolása érzékeny és érzékletes, és lehetővé teszi az olvasónak, hogy még közelebb kerüljön hozzájuk.

Az egyes karakterek személyisége és viselkedése életszerű és hiteles. A dialógusok természetesek és hozzájárulnak a karakterek jellemfejlődéséhez. Azt is észreveszem, hogy a történet további szálakat fon a különböző karakterek közötti kapcsolatokban és a cselekmény fő sodrától eltérő eseményekben.

Az írás stílusa élénk és lendületes, ami segít abban, hogy az olvasó könnyen elmerüljön a történetben. A szexuális jelenetek és az érzelmi konfliktusok egyaránt jól kidolgozottak és meggyőzőek, ami hozzájárul a szöveg élvezetéhez és az olvasók érdeklődésének fenntartásához.

Az egyetlen javaslatom az lenne, hogy további részleteket és jellemzőket ismerjünk meg a karakterekről, hogy még jobban megértsük őket és az őket körülvevő világot.

Az írásodban sok történés zajlik egyszerre, és izgalmasan festesz karaktereket és helyzeteket. A dialógusok élénkek és természetesek, ami segít abban, hogy a karakterek személyiségei kibontakozzanak. A történet izgalmas fordulatokkal teli, és érdekes, hogy hogyan fonódnak össze a különböző szálak és karakterek.

Az egyik erősséged az, hogy képes vagy megragadni az olvasó figyelmét a párbeszédek és a karakterek dinamikája révén. A fejezetben megjelenő érzelmi töltések és konfliktusok hitelesek és jól ábrázoltak, ami még jobban belehelyezi az olvasót a történetbe.

Azonban érdemes lehet figyelned a részletekkel való gazdálkodást, hogy ne terheld túl az olvasót információval. Néhány helyen talán leegyszerűsíthetnéd vagy összevonhatnád a mondatokat vagy gondolatokat, hogy a szöveg könnyebben olvasható legyen.

Összességében egy érdekes és jól megírt fejezetet olvastam, amelyben jól ábrázoltad a karakterek és a helyzetek dinamikáját. Jó munkát végztél!

Ez a rész egy igazi fordulópontnak tűnik a történetben! Rhys nyitottsága és érzékenysége egyre inkább előtérbe kerül, és a kapcsolatok közötti dinamika is érdekesen alakul. Vákuumnak, Tommynek és Rhysnek is van egyedi hangja és személyisége, ami izgalmassá teszi az interakcióikat. A karakterek fejlődése és a cselekmény fokozatosan bontakozik ki, ami nagyon élvezetes olvasmánnyá teszi az egészet. A váratlan fordulatok és a cselekmény magával ragadóan izgalmasnak tűnnek, és kíváncsivá tesznek a folytatásra. Rhys és Gabriel közötti kölcsönös vonzalom és az egymás iránti érzelmeik megjelenítése is nagyon megható és hiteles. Összességében, remek munka, és alig várom, hogy megtudjam, mi következik!

A 28. fejezet tele van feszültséggel és izgalommal, ami a karakterek közötti dinamikát és a cselekmény alakulását illeti. Rhys, Gabriel és Tommy karaktereinek kölcsönös viszonya és az egymás közötti interakciók jól ábrázoltak. Az erotika és a feszültség finom egyensúlya adja az egész fejezetnek a sajátos hangulatát.

Rhys és Gabriel közötti játék és vonzalom érdekesen van ábrázolva, ahol a hatalmi egyensúly és a vágy közötti tánc jól ki van fejezve. Az, hogy Rhys végül figyelmen kívül hagyja a szigorú szerepjátékot, és a szenvedélynek engedve újra megadja Gabrielnek a szabadságot, érdekes fordulat.

Tommy karaktere pedig a keményebb, határozottabb oldalt mutatja, miközben próbálja visszaszerezni a vázát. A konfrontáció Flynn-nel pedig hatalmi játszmának tűnik, ami még inkább fokozza a fejezet feszültségét.

Az események gyors tempóban zajlanak, és a végén váratlan fordulat következik be a fegyveres konfrontációval, ami felkavarja a cselekményt és hozzáad még több drámát a történethez.

Ez a fejezet izgalmas fordulatokat tartogat. A karakterek közötti dinamika érdekes és változatos, és jól látszik, hogy mindannyian különböző módon próbálnak megbirkózni a helyzettel. Tommy és Rhys együttműködése, valamint az, ahogy a cselekmény alakul, izgalmas és fordulatos.

Tommy karaktere továbbra is érdekes és komplex marad, aki a helyzet bonyolultságában is megtalálja a maga módját arra, hogyan irányítsa az eseményeket. Rhys pedig egyre inkább kitűnik mint az a karakter, aki képes kilépni a megszokott keretek közül és megkérdőjelezni a meglévő rendszert.

A párbeszédek és a belső monológok által megismerjük a karakterek motivációit és céljait, ami segít abban, hogy követhessük, hogyan alakulnak a dolgok és hogyan formálódnak a kapcsolatok a szereplők között.

Az izgalmas fejezet folytatja a történetet, és az új fejlemények még jobban fokozzák a kíváncsiságot. A betörés részletes leírása életszerű és izgalmas volt, és jól ábrázolja a karakterek közötti dinamikát.

A karakterek közötti párbeszédek és interakciók sokat hozzáadnak a történet atmoszférájához és dinamikájához. Összességében izgalmas és jól megírt fejezet!

Az "Rejtvény" című fejezet érdekes és izgalmas, tele van fordulatokkal és váratlan fejleményekkel. A karakterek közötti párbeszédek élénkek és természetesek, ami segít abban, hogy könnyen el tudjuk képzelni az eseményeket és a szereplők viselkedését.

Az izgalmas részek mellett a szövegben vannak humoros pillanatok is, például Tommy és Vákuum közötti ugrabugrálás vagy Rhys és Tommy közötti viccelődés. Ez hozzátesz egy könnyedebb hangulathoz és megkönnyíti az olvasó számára, hogy kapcsolódjon a történethez.

A rejtélyes elemek, mint például a váza tartalma vagy a rejtvény megfejtése, kiválóan fokozzák az érdeklődést és a feszültséget. A karakterek közötti dinamika is érdekes, és szépen kibontakozik a fejezet során.

Összességében nagyon élvezetes és jól megírt fejezet, amely izgalmas és fordulatos történetet ígér az olvasóknak. Jó munka!

A 32. fejezet igazi izgalmakkal teli és fordulatos részleteket tartalmaz. A történet folyamatosan tartja a figyelmet a rejtélyek és a kalandok felfedezése felé vezető úton. A karakterek közötti dinamika és a közöttük lévő kapcsolatok fejlődése érdekes és érzelmekkel teli. A cselekmény kiválóan felépített, és a feszültség fokozódása folyamatosan tartja az olvasó érdeklődését. A rejtélyes helyszínek és a váratlan fordulatok hozzájárulnak a fejezet izgalmas atmoszférájához. Jó munka!

Az utószó nagyon szépen zárja le a történetet, és megmutatja, hogy mennyire összekovácsolódtak a karakterek és milyen erős a kapcsolatuk egymással. A dialógusok és a belső monológok hűen tükrözik a karakterek személyiségét és dinamikáját. A könnyed hangvétel és a romantikus elemek remekül illeszkednek egymáshoz, és hiteles módon mutatják be a szereplők érzelmi fejlődését és az események alakulását. Nagyon élvezetes volt követni a történetet és az utolsó sorokig lekötött a cselekmény. Összességében nagyon jól megírt és lezárt történet.

Összefoglaló:

A "Neon Lights" című könyv összességében egy nagyon élvezetes és mély érzelmekkel teli olvasmány. A karakterek életszerűek és jól kidolgozottak, így könnyű velük azonosulni és velük együtt érezni. A cselekmény izgalmas és fordulatos, tele van váratlan eseményekkel és meglepetésekkel, ami folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. A szerelmi szálak és a barátságok kibontakozása hitelesen van ábrázolva, és a romantikus pillanatoknak és drámai helyzeteknek köszönhetően sokszínűvé teszik az egész könyvet.

Az írásmód könnyed és lendületes, ami megkönnyíti az olvasást, ugyanakkor van mélysége és jelentősége is a történetnek. Az érzelmek és gondolatok hitelesen vannak ábrázolva, ami segít abban, hogy az olvasó könnyen belemerüljön a szereplők életébe és érzéseibe. A dialógusok természetesek és élénkek, ami még inkább életszerűvé teszi a történetet.

A könyv tematikája is fontos és aktuális kérdéseket boncolgat, például a szeretet, barátság, önbizalom és önelfogadás témáját, ami sok olvasónak segíthet az azonosulásban és az életükben való eligazodásban.

Összességében tehát a "Neon Lights" egy nagyon erős és érzelmekkel teli regény, amelyet nagyon élvezettel olvastam. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a romantikus és drámai történeteket, valamint azoknak is, akik érdeklődnek az emberi kapcsolatok és érzelmek iránt.

Judith Whimsey - Abban a pillanatban

Fülszöveg:

A könyvesbolt a menedékem egészen addig, míg egy nap, Noah, a Rockbang virtuóz gitárosa villámcsapásként megérkezik a világomba. Ő egy híres rocksztár, míg én csak egy félénk könyvmoly vagyok. Vele olyan, mintha egy új fejezetet fedeznék fel az élet könyvében.

Sosem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű szerelembe esni. Kezdve a véletlen találkozástól, egészen a félszeg mosolyon és a túlméretezett szemüveg mögül előbukkanó félénk pillantásig; nyugodtan mondhatom, nem csak az elektromos gitárom az, ami izzik.

De a hírnév nem egy lassú, andalító ballada, hanem őrült, fejrázós rock. Vajon a szerelmünk megállja a helyét a káoszban, vagy elvesz a villogó fények és a sikoltozó rajongók tömegében?

1. fejezet - Noah 

 Úgy rohanok Boston utcáin, mint egy űzött vad. Az izmaim lángolnak, üvöltenek az őrült hajszától, amibe ezek a fanatikus rajongók belerángattak. A szívem hangosan dobog, csodálkozom, hogy nem hallja az egész rohadt város. Paff, paff, paff – a lábam úgy trappol az aszfalton, mintha egy kétszáz kilós elefánt szaladna, és nem egy kétségbeesett srác. 

Ez egyszerűen nevetséges. 

Három évvel ezelőtt még kiröhögtem volna bárkit, aki valami hasonlót jósol. A zihálásom egyre hangosabb, a lábam ritmusához igazodik. Az adrenalin áramütésként száguld végig az ereimben. Bárcsak hátrahagyhatnám már végre az átkozott visításukat! 

Megpillantok egy kis mellékutcát, és gyorsan befordulok. Pár lépés után nekidőlök a téglafalnak, és megtámaszkodom a térdemen, miközben kapkodom a levegőt. Meleg izzadság folyik le a hátamon. Hátrapillantok, még mindig a nyomomban vannak. Ez nem lehet igaz! Nem unják még? Én sem adom fel, teljesen kimerültem már, de erőt veszek magamon, és mozgásra bírom a lábaimat. 

– Hé, Noah, várj meg! 

– Szeretlek! 

Megrázkódom, amint meghallom az egymás szavába vágó kiabálásukat. Jézusom, rocksztár élet, mi? 

Az adrenalin az egyetlen dolog, ami miatt úgy nyomom a járdát, mintha az életem múlna rajta. Az előttem lévő mellékutcából egy újabb csoport bukkan elő, és megtorpanok. Az arcuk felvillanyozódik, amitől émelyegni kezdek. 

– Csak egy képet, Noah! – A vöröske hangja cukorszirup és kétségbeesés keveréke. 

– Komolyan, hagyjatok már békén – motyogom, nem tehetek róla, a frusztráció gyakorlatilag csöpög a hangomból. 

– Ugyan már, csak egy gyors képet! – próbálkozik most egy szőke, és végigsimít a 

mellére feszülő topon, miközben próbál mélyen a szemembe nézni. 

Közelebb jönnek, egyre közelebb. A kezem olyan erősen szorul ökölbe, hogy a körmöm fájdalmasan fúródik a tenyerembe. 

– Azt hittem, sokkal coolabb lesz – hallok meg egy hangot valahonnan a csoport végéről. 

Ez egyenesen a szívembe hatol. Megrázom a fejem. Most komolyan? Alig bírom megállni, hogy ne szóljak vissza valami csúnyát. 

Körülnézés nélkül átfutok a túlsó oldalra, és befordulok egy keskeny átjáróba. Miközben a szemem az utcákat fürkészi, hogy merre szaladjak tovább, Jeff arca kúszik a szemem elé. 

Köszi, faszfej! 

A „segítő” posztja arról, hogy szükségem van egy „állandó barátnőre”, vírusként terjedt el, és most erről beszél az egész rohadt város. Mit az egész város? Mindenki erről beszél, hála a közösségi médiának. Az instán, facen és minden létező helyen kéretlen ajánlatokkal bombáznak. És most még az utcán is. 

A fickó egy seggfej. Tudom, hogy bandatag, meg haver, de ez...

Kitörölte már, persze, de olyan volt, mint egy ketyegő időzített bomba. Egy óra sem 

kellett, hogy a rajongók felkapják és elkezdjék megosztani. 

Nem keresek komoly kapcsolatot. Sőt, semmilyen kapcsolatot. Csak ugratás volt, egy rohadt vicc. Rocksztár vagyok, ember. Élem az életemet, az egész világ a játszóterem. 

A lányok? Igen, bármelyiket választhatom, és ez így jó nekem. 

A szívem ki akar ugrani a mellkasomból, de még gyorsabban hajtom magam. 

Szeretem a rajongókat, sőt, imádom őket. Nekik köszönhető, hogy a Rockbang ilyen híres lett. És én szeretem a hírnevet. A zenét. A színpadot. Erre vagyok teremtve. 

Csak most nem. Ezzel a kibaszott viccel a képben. És főleg nem egy rakás kiskorúval. 

Ember! A lányok, akik követnek, nem lehetnek idősebbek tizennégy–tizenhat évesnél, és mégis a viselkedésük alapján azt hihetnéd, profi kurvák. Más sem hiányzik, hogy lefényképezzenek valamilyen kompromittáló szituációban. A menedzserünk, sőt, a bandatagok is megölnének, ha egy ilyen miatt ugrana a szerződésünk. Híresek vagyunk, de azért még nem annyira, hogy minden szarból sértetlenül ki tudjunk 

mászni. Ha csak egy kicsit idősebbek lennének, akkor nem kellene menekülnöm. Akkor elmehetnénk egy bárba, és választhatnék kettőt vagy hármat közülük. Legyen négy. Átkozottul jobb időtöltés lenne, mint amit most csinálok. 

A következő sarok után egy lámpaoszlopnak támaszkodom, és próbálom a tüdőmet megtölteni a szükséges mennyiségű levegővel. Ki kell tisztítanom a fejem, mielőtt felrobban. 

A telefonom megrezzen a zsebemben, és Jeff neve bámul rám. 

Hé, haver, hol vagy? Tíz perce elkezdődött a próba, siess! 

Forgatom a szemem, és gondolatban megmondom neki, hogy hova húzzon el. Végül 

is, ez az ő rohadt hibája. 

Befordulok a következő sarkon, és kiszúrok egy lehetséges rejtekhelyet: egy hangulatos könyvesbolt, amely egy kávézó és egy vintage ruhabolt közé szorult. 

A megkönnyebbülés eláraszt, mint egy átkozott szökőár. Berontok az ajtón, a csengő hangosan jelez a fejem felett. 

– Gyorsan, rejts el! – Gyakorlatilag könyörgök a lánynak a pultnál, akinek a szemei hatalmasra nyílnak. 

A hátsó sarok felé mutat, de nem szólal meg. Odarohanok, és elbújok egy rakás önsegítő szar mögé. A szívem még mindig úgy dobog, mintha ki akarna törni a helyéről. Hátamat a polcnak szorítom, és próbálok nagy lélegzetet venni. Az adrenalin olyan, mint egy átkozott cunami, de végre csillapodik. Végre kapok levegőt. Közelebb húzódom a könyvekhez, de az ajtó újabb csilingelése miatt felkapom a fejem. A pulzusom 

újra megugrik, mert ezek nem lehetnek mások, csak a rajongók. 

– Hé, nem láttál egy kék hajú, fekete szemű fickót? Szürke póló, szakadt farmer? 

– Nem…? – Válasz helyett inkább kérdezi az eladó csaj. 

Remélem, nem fog elárulni, mert akkor csapdába esem. Kicsit közelebb lépek a polc széléhez, de nem lesek ki. Csak a fejemet döntöm a könyvekhez, hogy jobban halljak. 

– Biztos? Mert errefelé menekült! 

– E...esküszöm, senki nem nyitott be. 

– Kizárt dolog! Valahol itt kell lennie! Ő a Rockbang vezető gitárosa! 

– Rockbang? Bocs, sosem hallottam róluk.

Ez fáj. Az okés, ha nem szereti a zenénket, de hogy még csak nem is hallott rólunk? Pedig én úgy érzem, már a csapból is mi folyunk. 

– Mi? Komolyan? Tele van velük a net. A srác egy A-listás – rikácsolja egy magas hang. 

– Hát, én nem ismerem. Sajnálom, de nem tudok segíteni. 

– A francba, ez szívás! Azért jöttünk idáig, hogy találkozzunk vele! 

Halk sustorgás hallatszik, amit nem tudok kivenni. Végül az előző hang újra hangosabbá válik. 

– Rendben, vadásszunk tovább, de ha felbukkan, mondd meg neki, hogy mi vagyunk a legnagyobb rajongói! 

– Persze, szólok neki, ha beugrik, bár ez nem az a tipikus hely, ahol az ember rocksztárokra bukkan. 

Szarkazmust hallok a hangjában? Ítélkezést? Azért minket sem csak a rock és a bulizás éltet. Néhányan közülünk a szavakat is szeretik. Például én is, csak most nem fér bele a világomba. Nincs elég időm, ennyi az egész. 

Szívdobogva lépek ki a rejtekhelyemről, miután meggyőződöm arról, hogy tényleg elhagyták a boltot, és körülnézek. Csend van, mintha egy teljesen más bolygón lennék. 

Papír és régi történetek illat van, és ez furcsa módon megnyugtató. Lépteim visszhangoznak a fapadlón. A tekintetem előre szegezem a pult mögött álló lányra. Alacsony, és finom kecsességgel mozog. Gesztenyebarna haja természetes hullámokban omlik a vállára. Nagy, kerek szemüveg ül az orrán, szemei mogyoróbarna és valami mélyebb szín keveréke. Lágyság van benne, mintha védve lenne a falakon túli káosztól. A tekintetünk találkozik, és a kíváncsiság egy kis szikrája csillan fel benne. 

– Helló! – biccentek neki, és a híres vigyoromat varázsolom az arcomra. 

– Szia! – mormolja vissza, és lesüti a szemét. 

Egyértelmű, hogy nem ismer meg. Ez jó érzés, őszintén mondom. Egy kis szünet a 

megszokottól, egy esély, hogy csak egy átlagos srác legyek. 

– Kösz, hogy nem szóltál. – A kezemet a zsebembe mélyesztve egész közel lépek a 

pulthoz. 

A lány végre felpillant, de nem néz rám sokáig, az előtte fekvő könyvvel kezd játszani. 

– Nem követem a hírességekkel kapcsolatos dolgokat. Nem igazán hallgatok zenét – vonja meg a vállát, és a szemüvegét feljebb tolja az orrán. 

Az őszintesége meghökkent, és egy nevetés csúszik ki belőlem. 

– Hát, szerencsédre én nem azért vagyok itt, hogy a zenémet reklámozzam. – Nem tudom, miért nem megyek már el. Ez a lány olyan félénk, hogy alig mer rám nézni. 

Mégis van valami megkapó a bátortalanságában. 

– Akkor miért vagy itt? 

– Mondjuk úgy, véletlenül. Egyébként Noah vagyok – nyújtom a kezem. 

Elpirul, egy pillanatig habozik, de aztán megrázza az enyémet. Egy kicsit tovább tartom összezárva a tenyerünket, mert ismét várnom kell, hogy végre a szemembe nézzen. 

– Amy. Amy Anderson. – A hangja alig több mint egy suttogás. 

– Amy – visszhangzom. Jó érzés kiejteni a nevét. – Örvendek, Amy.

Szégyenlősen elmosolyodik, és ez olyan, mint amikor egy hosszú vihar után végre kisüt a nap. A testemet most egy másfajta elektromosság járja át. Felrémlenek a pornóvideók szexi könyvtárosnői, és a farmerem hirtelen szűk lesz. Diszkréten megigazítom magam. Anélkül, hogy túlgondolnám a dolgot, előveszek a zsebemből egy papírdarabot. 

– Lehet, hogy nem vagy zenefüggő, de mit szólnál, ha eljöhetnél a hétvégi koncertünkre? – vetem fel az ajánlatot, és visszafojtott lélegzettel várom a válaszát. 

Tétovázik, mogyoróbarna szemeiben kétség táncol. – Fogadd el, fogadd el – szugge-

rálom. – Kellesz nekem, szexi könyvtárosnő! Jobban mondva, szexi eladócsaj! Foga-

dok, hogy a félénkséged mögött egy igazi vadmacska vagy. 

– Nem tudom. Nem vagyok az a koncertre járós típus, és nem szeretnék elfoglalni egy helyet, amit egy igazi rajongód is kaphatna. 

– Hidd el, van bőven a rajongóknak is. Gyere el, nagy buli lesz. Ráadásul még egyszer láthatlak – noszogatom, és rákacsintok. 

Elvörösödik, és ismét megigazítja a szemüvegét. Az a szemüveg a halálom. Olyan szexi a mögötte elkerekedő szeme. Képzeletemben máris előttem térdel, és ugyanezzel a pillantással néz fel rám. 

Megköszörüli a torkát, bólint. 

– Oké, majd meglátom. 

A pokolba is, igen! Nem tehetek róla, széles vigyor terül el az arcomon. 

– Király! Felírom a neved a VIP-listára. Bekukkanthatsz a függöny mögé is. Alig várom, hogy találkozzunk, Amy. Szuper lesz! 

Még akkor sem tűnik el a vigyor az arcomról, amikor kilépek az üzletből. Mégsem olyan rossz ez a mai nap. Alig várom már, hogy szombat legyen!

A könyvet ezeket a helyeken vásárolhatod meg:
Helma
Líra
Dibook
Ekönyv
Libri

Tizennyolc Plusz 1. - könyvrészlet

Párzási ösztöntől vezérelt vérfarkas leszármazottak. Emberek, ám időnként állatként viselkednek. Egy életre választanak párt maguknak, de jobb messzire elkerülni őket. Lena és Dominic mégis a közelükbe merészkedik…
Egy távoli jövőben a gépek helyettesítik az embereket. Nem csupán a munkában, de az ágyban is.
Abby szexrobotokat tesztel egy olyan embernek, aki maga is úgy viselkedik, mint egy robot.
Leonard cégtulajdonos. Ha a fejlődésről van szó, megingathatatlan. Csakhogy találkozik Joellel, aki pont az olyanok ellen harcol, mint ő…
Négy történet, négy izgalmas kapcsolat. Hol fülledten erotikus, hol mélyen érzelmes, hol fájón megrendítő, viszont mindegyikben van egy közös: ez pedig a szerelem.

Tizennyolc Plusz 1. - beleolvasó

 Első részlet:

A következő nap ismét belenézhetek azokba a kifürkészhetetlen szürke szemekbe, mivelhogy reggel újra Orlando fogad.

– Zavarna, ha az egyik sarokban festenék, amíg dolgozol? – kérdezi, miután beenged.

Tekintetemmel, egyből a konyhát pásztázom, de nem látom Juliant.

– Ne viccelj már, ez a te otthonod! – felelem, és együtt megyünk a műterembe.

Orlando előkap egy üres festővásznat, és az állványra helyezi. Én is felveszem a köpenyemet, közben fél szemmel azt figyelem, mit csinál. Gyanítom, hogy azért van itt, mert beszélni szeretne velem, úgyhogy várom, mikor fog megszólalni. De mivel ez nem történik meg, így felveszem a maszkot és a kesztyűt, aztán munkához látok. Ő még mindig a festékeit válogatja.

– Mindent elmondott? – kérdezi mégis nagyjából tízpercnyi kínos csend után.

– Azt hiszem, igen – válaszolom, és felé fordulok, de ő továbbra sem néz rám. Most épp az ecseteit rendezgeti méret szerint.

– Ne értsd félre, nincs semmi bajom veled, csak Julian eléggé nyilvánvalóan megkergül a közeledben. Nem akarom, hogy szenvedjen, bár valószínűleg ez elkerülhetetlen lesz.

– Nem tudom, mit tehetnék – sóhajtom. Lejjebb húzom a maszkot az állam alá.

– Semmit. Mondhatnám, hogy ne legyél vele barátságos, de nem sokat segítene. – Végre a szemembe néz. – Máris összezavartad.

– Ezt, hogy érted? – Rosszat sejtve vonom össze a szemöldököm.

– Említette a szaporodási ösztönünket is? – kérdezi, aztán a meglepett arcomat látva felnevet. – Gondoltam, hogy nem. Holnaptól három napig maradj otthon. Julian ciklusa kissé felborult.

– Miféle ciklus? – A szám kiszárad, és nyelek egyet. Nehéz állnom Orlando tekintetét, mert olyan, mintha a vesémbe látna.

– Minden hónapban van három nap, amikor párosodnunk kell, különben megbetegszünk. Juliannek egy hét múlva lett volna, de már érzi a tüneteket.

Elhűlve meredek rá. Akkor ezért nincs itt?

– Mik a tünetek? – teszem fel a kérdést, mert habár magáról az ösztönről már hallottam, de semmi részletet nem tudok.

Orlando kiválaszt egy ecsetet, és végighúzza az ujját a sörtén.

– Az influenzához hasonló. Fájnak az ízületeink, magas a testhőmérsékletünk, plusz rendkívül ingerültek vagyunk. Egy nőstény viszont lecsillapíthat.

Megdöbbenek a testi reakciómon. Már a gondolatától is benedvesedek, hogy a testemmel lecsillapíthatnék egy olyan szexi hímet, mint Julian.

– Ez most úgy hangzik, mintha megbetegítettem volna – mondom, miután végre megtalálom a hangomat. – Hol van most?

Orlando végre elmosolyodik. Nem olyan szívmelengető módon, ahogy Julian szokott, de azt hiszem, kedvesnek nevezhetem ezt a mosolyt.

– A könyvtárban olvas. Nincs baja, de a biztonság kedvéért elkerül téged.

– Akkor esetleg beszélhetnék vele? – vetem fel, habár fogalmam sincs, mit mondhatnék neki, de látni szeretném.

– Elég nagy vakmerőség egy kanos Leszármazott közelébe menni.

Ebben a pillanatban nem tudom eldönteni, hogy Orlando viccel, vagy tényleg komolyan gondolja.

– Azt mondtad, nincs semmi baja.

– Oké, beszélj vele. Max sikíts, ha már nincs ruha rajtad – vonja meg a vállát, és elindul. Még épp elkapom a mosolyát. Ez a pasi szándékosan hozza rám a frászt.

A könyvtár teljesen ellenkező irányban van, a nappaliból nyílik. Lassan kezdem magam kiismerni itt, de a kastély nagy részét még mindig nem láttam. Például Orlando lakrészét sem tudom, merre van.

– Komolyan mondtam azt a sikítást – néz rám, mielőtt kinyitná az ajtót, és ezzel sikeresen halálra rémít.

Már nem akarok visszakozni, úgyhogy belépek, ő pedig diszkréten becsukja maga mögött az ajtót. Ha nem lennék ennyire ideges, biztosan lenyűgözne a könyvtár, hiszen megszámlálhatatlan könyv vesz körül legalább öt méter magasan. Viszont most nem tudok erre figyelni. Julian egy kanapén eldőlve olvas, de amint meglát, meglepetten emelkedik ülő helyzetbe, és leteszi az olvasmányát a kezéből.

– Hát te? – néz rám értetlenül.

– Megkértem Orlandót, hogy hadd beszéljek veled – mondom egyik lábamról a másikra állva.

– Ezek szerint elmondta. – Julian feláll. – Nem kell tartanod tőlem.

– Ha így lenne, akkor nem jöttem volna ide. Csak szerettelek volna látni.

Halvány mosoly fut át az arcán, majd int, hogy üljek le. A fotelt választom, ő pedig visszaül a kanapéra, tisztes távolságra tőlem. Így elsőre semmit sem látok rajta. Talán csak picit feszültebbnek tűnik, és mintha szaporábban venné a levegőt.

– Megkért, hogy holnaptól ne gyere? – emeli rám a tekintetét.

– Igen. Nagyvonalakban elmesélte ezt az ösztönt meg a tüneteket.

Julian hosszan néz rám. Ezek a szemek most is elvarázsolnak, bármeddig tudnám csodálni őket.

– Sejtem, mi jár a fejedben, Lena, de nem szoktunk nőket erőszakolni.

Egyáltalán nem gondoltam ilyesmire, de megtartom ebben a hitében.

– Akkor miért nem akarjátok, hogy jöjjek?

– Pont azért – feleli. – Nem tudom, mi történne, ha nem lennénk ide bezárva – vonja meg a vállát, és ez a mozdulat beletörődésről árulkodik. – Olyankor teljesen más emberekké válunk, és amíg nincs meg az aktus, addig az ösztöneink veszik át az irányítást felettünk. Szinte képtelenség logikusan gondolkozni közben. De mivel itt vagyunk – mutat körbe –, pontosan tudjuk szabályozni. Azokon a napokon senki sem teheti be a lábát ide. Legalábbis senki olyan.

Másfelé nézek. Nem tudom, miért, de nem jó ezt hallani.

Viszont ezek szerint mégis csak veszélyesek, azonban a bezártság miatt korlátok között tudják tartani az ösztöneiket.

– Holnap olyan nők jönnek ide? – bukik ki belőlem a kérdés, Julian azonban halkan felnevet.

– Nem. Nehezen, de egyedül is át tudom vészelni. Nem kell aggódnod, és ne gondold, hogy ez a te hibád. Mi egyszerűen így működünk.

Már ekkor tudom, hogy Irisnek nem mesélhetem el ezeket, mert nem engedné, hogy betegyem a lábam a birtokra.  Képes lenne egy székhez kötözni, hogy megvédje a nem létező ártatlanságomat.

– Jól van – simítok végig tétován a combomon, és akkor elkapom Julian éhes pillantását. Már világos, Orlando miről beszélt. Felállok. – Akkor én megyek vissza dolgozni, és… Nem tudom, mit mondjak. Vigyázz magadra!

Ő is felemelkedik. Néhány hosszú másodpercre elveszünk egymás tekintetében. Julian szemei sokkal beszédesebbek, mint a barátjáé. A gyönyörű íriszekben ott táncol a vágy, és erős késztetést érzek arra, hogy tényleg én legyek az, aki lecsillapítja a benne tomboló hormonokat.

– Nem lesz semmi bajom – ismétli.

Biccentek, aztán megfordulok, és kilépek az ajtón. Egy pillanatra a falnak dőlve zihálok, és amikor kinyitom a szemem, Orlandót pillantom meg. A nappaliban ül és engem figyel. Végig itt maradt, hogy vigyázzon rám. Már nincs is semmilyen ellenérzésem vele kapcsolatban.

Nem kérdez, némán jön vissza velem a műterembe. Az én fejemben viszont csak úgy zakatolnak a megválaszolatlan kérdések.

– Mi történik, ha nincs senki? – nézek fel rá, amint beérünk.

Orlando először a homlokát ráncolja, majd leesik neki, mire gondolok.

– Hát… – elvigyorodik. – A kézimunka is hasznos, de nem olyan hatékony. Nem csillapít le úgy, mint egy aktus. Nincs meg a tudat, hogy valakit megtermékenyítettünk.

Az arcom lángol, ez nem kérdés.

– És tényleg? – nyílik nagyra a szemem.

– Nem, dehogy – rázza a fejét nevetve. – Óvszert használunk, az agyat be lehet csapni.

Két tenyeremmel megdörzsölöm az arcomat, mintha el tudnám tüntetni róla a pírt.

– Kérdezhetek még?

– Meg tudnám akadályozni? – mosolyodik el szemtelenül, de figyelmen kívül hagyom.

– Ti… – Nem igazán tudom, hogy kérdezzek rá, mit csinál olyankor két kanos hímegyed.

– Nyúltunk-e már egymáshoz? – vonja fel Orlando a szemöldökét. Nem éppen ezt akartam kérdezni, de biccentek, ő pedig megköszörüli a torkát. – Próbálkoztunk, de közöttünk ez nem működik. Mindketten dominánsak vagyunk, egyikünk sem fekszik alá a másiknak, habár én a fiúkat szeretem, de kizárólag aktív vagyok.

– Tényleg? – Az állam leesik, mert ez az információ rendkívül meglep.

Orlando kezébe veszi a palettát, és kinyom rá egy adag kék festéket.

– Valószínűleg senki sem gondolná rólam. Igaz, azokon a napokon mindegy, hogy férfi vagy nő… Puszta fajfenntartás. Kőkemény baszás, ha úgy tetszik.

Elhűlök a nyers szavak hallatán, de hazudnék, ha azt állítanám, nem hoz izgalomba. Nem kérdezek rá, mert egyértelmű, hogy ezek szerint Juliannek is mindegy, hogy olyankor kivel… Ezt még nehezebben tudom elképzelni. Julian egy férfival? Annyira alfahím, bár Orlando is.

– Tudom, mi jár a fejedben – szólal meg újra. – Julian nem szokott férfiakkal lenni. Egyedül csak én érhettem még hozzá.

– Azt hiszem, ennyi információ bővel elég volt mára – fordulok el zavartan.

Hallom, hogy kuncog mögöttem. Eszembe jut, hogy Julian azt mondta, Orlando eljár néha. Biztosan fiúkkal ismerkedik, bár nyilvánvalóan vannak férfi prostituáltak is, de azokon a napokon csak a fajfenntartás a lényeg, semmi köze a normális együttléthez. Orlandónak szüksége van az érzelmeken alapuló érintkezésre is. És Juliannek? Ő nem mehet innen sehová, és egyikük sem kötődhet… Borzasztóan nehéz lehet nekik.

Nagyot sóhajtok. Muszáj hozzákezdenem a munkához, ám a fejem még mindig zsong a kusza gondolatoktól. Erős empátiát érzek irántuk, azonban belátom, hogy így tényleg nem élhetnének az emberek között. Bár valószínűleg gyógyszeresen, vagy máshogyan lehetett volna szabályozni ezt az egészet, de úgy sejtem, senki sem akart pénzt áldozni erre. A Leszármazottak beletörődtek a sorsukba. Eleve ebben a kitaszítottságban nőttek fel, és hiába vagyonosak, kevesen vannak. Esélytelenül szállnának harcba a jogaikért.

– Te miért nem szagolgatsz? – ötlik fel bennem a kérdés.

Orlando derűsen fordul felém. A vásznán egy viharos ég képe kezd kibontakozni.

– Mondtam, hogy a fiúkat szeretem. Nem érzek késztetést arra, hogy megszaglásszak egy nőstényt. Kivéve persze azokon a napokon – teszi hozzá. – De ne vedd sértésnek.

Megrázom a fejem.

– És azt is megérzitek, ha egy nő épp termékeny?

– Meg, de az nem indítja be nálunk a folyamatot. Csupán kicsivel többet áll a farkunk, de tudjuk szabályozni.

– Jesszusom, milyen szókimondó vagy – forgatom meg a szemem.

– Te kérdezel túl sokat – vigyorog már megint.

Ez a pasi helyes. Orlando veszett jóképű, és el tudom képzelni, hogy pillanatok alatt leveszi a fiatal srácokat a lábáról. De azokon a napokon még a nőket is… Villámgyorsan fut át a fejemen, hogy hányadik napnál járok, és megnyugszok, mert elvileg még nincs peteérésem.

– Nos – veszek egy mély levegőt –, azt hiszem, mindenre kielégítő választ kaptam.

– Örülök, mert másképpen nem tudnálak kielégíteni – kacsint, és visszafordul a képhez.

Mosolyogva folytatom a munkát. Eldöntöm, hogy mégis csak kedvelem Orlandót. Nem olyan úriember, mint Julian, de a napnál is világosabb, miért barátok. Viszont az is egyértelmű, hogy mindketten szenvednek a magánytól.

2. részlet:

A bárt ismerem, sokszor jártam már itt. Elég nagy ahhoz, hogy elvegyülhessek a tömegben. Főleg meleg fiúk járnak ide, vagy néhány csaj, akik szintén a saját nemükhöz vonzódnak, de turisták, valamint bámészkodók is betévednek néha, esetleg egy-egy részeg társaság, akiknek mindegy, csak pia legyen és szóljon a zene.

Még túl korán van, a legtöbb fiatal józan, viszont a hangulat így is fergeteges. Az egyik sötét sarokban, a falnak dőlve szemrevételezem a kínálatot. Gyömbért kortyolok közben, mert kocsival vagyok, és amúgy sem nekem kell részegnek lennem, hanem a partneremnek. Lehangoló, de ez van. Józan sráccal nem mehetek el, mert nem kockáztathatok. Ha viszont ittas vagy be van tépve, nem fog emlékezni minden részletre, így arra sem, miért kényelmetlenebb neki a járás másnap.

Lábammal dobolom a ritmust, tetszik a zene, a fények vadítóan cikáznak összevissza, és a tekintetem hol az egyik, hol a másik srácon állapodik meg. Most épp a táncolókat nézem, és azt kívánom, bárcsak egy lehetnék közülük. Jó lenne legalább egy hétre kipróbálni, milyen hétköznapi emberként élni, beülni egy kávézóba, megnézni egy filmet, vagy céltalanul lófrálni a boltokban. Sosem volt ilyenben részem, és valószínűleg nem is lesz. Már az nagy merészség, hogy egyáltalán itt vagyok. Hamis személyi és jogsi kell hozzá, anélkül nem mozdulhatnék ki a birtokról. Így sem sűrűn kockáztatok, mert a fenének van kedve a luxusbörtönt igazira cserélni.

Egy sötét szempár figyel. A srác az egyik oszlopnál áll. Eddig ő is táncolókat nézte, de most engem. Nyugtalanul kortyolok a gyömbéremből. A tekintete igéző, az arca rendkívül szép. A haja innen feketének tűnik, enyhén hullámos, és az álláig ér. A beszédes szeme elárulja, hogy színjózan, ami rám nézve nem jó. Pedig tetszik. Nagyon is.

A poharam kiürül, ezért átverekedem magam a pulthoz. Így legalább a srácot is lerázhatom, mert bármilyen csábító, túl józan. Leitatni pedig nem fogom csak azért, hogy megdughassam. Arra lesz itt sok másik, csak válogatnom kell.

Most sört kérek, annyi még megengedett. Mivel van szabad hely, ezért felülök a bárszékre, és ott is maradok. Ahogy kifordulok a táncolók felé, az első, akit megpillantok, ismét a sötétszemű fiú, de most nem engem néz, hanem az illetőt, aki előtte áll. Egy magas, majdnem kopasz pasas magyaráz neki valamit. A fiú láthatóan kellemetlenül érzi magát a társaságában. A fejét rázza, és el akar sétálni, de a kopasz a karja után nyúl, és megállítja. A fiú az oszlopig hátrál, a pasas pedig egészen közel nyomul hozzá. Kezét a fiú derekára helyezi, ő pedig ki akar bújni onnan, de nem tud. Alacsonyabb és vékonyabb is, esélytelen, hogy eltolja onnan a zaklatóját.

Elfojtok egy szitkozódást magamban, miközben leteszem a sörömet. Felállok, kikerülöm azt a pár táncolót, akik elválasztanak tőlük, majd a kopasz pacák mögé lépek, és megkocogtatom a vállát.

– Mi van? – kérdezi gorombán, amikor hátranéz.

– Ő velem van, húzz el! – intek a fejemmel.

A fiú nagy szemmel néz rám, és nyel egyet. Így közelebbről még szebb az arca. Istenem, milyen cuki a pisze orra!

– Nem láttam, hogy együtt lennétek. – A kopasz már egész testével felém fordul.

A fiú keze után nyúlok, aki készségesen fogja meg az enyémet, és mellém lép.

– Akkor most már láthatod – mordulok a kopaszra, és a fiút magam után húzva, visszamegyek a pulthoz.

A söröm még megvan, úgyhogy egyből kézbe veszem.

– Kösz, ez rendes volt tőled – mondja, és a kezét nyújtja. – Dominic.

– Orlando. – Nem túl barátságosan fogadom a kézfogását, és rögtön visszafordulok a sörömhöz.

Fél szemmel érzékelem, ahogy Dominic kínosan feszeng mellettem. Egyik kezét a farmere zsebébe csúsztatja, a másikkal pedig zavartan beletúr a hajába, ami miatt a fehér póló felcsúszik rajta, és kivillan a hasa. Örülök, hogy ezt nem kell teliben látnom.

– Cserébe meghívhatlak valamire? – kérdezi végül.

Újra ránézek. Fekete szeme csillog, hosszú szempillái felfelé kunkorodnak, az orra tényleg édesen pisze, az ajkai pedig olyan formásak, hogy legszívesebben máris megkóstolnám őket. Ha ittas lenne, sem biztos, hogy be merném vállalni. Túl szép.

– Nem kell viszonoznod. Csak véletlenül vettem észre, hogy zaklat – hazudom. – Mindenféle hátsó szándék nélkül segítettem.

Bízom benne, veszi a lapot, és rájön, nem akarok tőle semmit. Vagyis dehogynem akarnék, csakhogy nem lehet.

– Oké, akkor esetleg van kedved táncolni? – kérdezi barátságosan.

Ujjaim a pohár köré szorulnak. Rettenetesen nehezemre esik elutasítani őt.

– Nem az én műfajom – felelem a lehető legérzelemmentesebb hangomon.

Dominic arcára kiül a csalódottság.

– Értem – biccent. – Akkor, még egyszer kösz. – Megereszt felém egy semmilyen mosolyt, és elsétál mellettem a mosdók irányába.

Biztos vagyok benne, hogy totál összezavartam. Megmentettem, majd bunkó voltam vele. Sürgősen keresnem kell valakit, hogy utána elhúzhassak a fenébe.

Már egészen nagy a tömeg a pult körül, ezért úgy döntök, visszamegyek a sötét takarásába. Többen is meglöknek, amíg átlavírozok az emberek között, de ott ismét nyugisan kereshetem az áldozatomat. Alig pár perc múlva ismét felbukkan Dominic, ezúttal egy színeshajú lánnyal nevet valamin, miközben a zenére lötyögnek. Gyönyörű a mosolya. Úgy tűnik, ismerik egymást a lánnyal, mert egymás fülébe sugdosnak, aztán Dominic hirtelen megint kiszúr engem. A francba! Sietősen elnézek másfelé.

Rendkívül feszélyez, hogy végig magamon érzem a tekintetét. Már ott tartok, hogy inkább lelépek, amikor váratlanul leszólít valaki.

– Hé! Van tüzed?

Odafordítom a fejem. Egy hidrogénszőke kölyök imbolyog előttem, és mielőtt nekem billenne, egyik kezével megtámaszkodik a falon.

– Itt nem lehet dohányozni – felelem mereven.

– Akkor kijöhetnél velem – kacsint. Pupillái tágak. Nem feltétlenül az alkoholtól imbolyog.

– És ha nincs tüzem?

Elmosolyodik. Nem csúnya, de nem is az esetem.

– Valami másod biztosan van. – Közel nyomul hozzám.

Dohány, fű és mandula illata van. Csak az utóbbit találom vonzónak, bár a dohány se zavar túlságosan. Egy pillanatra elnézek mellette, és tekintetem ismét összeakad a Dominic-éval. A szemöldökét ráncolva néz vissza rám. A kezem rögtön a szőke fiú derekára csúsztatom, és a füléhez hajolok.

– Csak, ha neked is van valamid a számomra. – A tenyerem lejjebb csúszik, és megmarkolom a fenekét.

A szőke fiú kézen fog, és maga után húz. Pont úgy, ahogy nemrég még én vezettem az angyalarcú Dominicot. Sajnos épp mellettük vezet el az utunk, így elkerülhetetlen, hogy egészen közelről ne nézzek újra a meleg szempárba, amelyek már nem csak csalódást, de értetlenséget is tükröznek. Utálom a helyzetet, hisz ő sokkal jobban vonz, mégis levegőnek kell néznem.

Megkönnyebbülök, amikor végre mögöttünk vannak. A szőke fiú kint megáll, és várakozóan néz fel rám.

– Kocsival vagyok – intek a fejemmel a parkoló irányába.

– Menő – vigyorog, és követ a túloldalra.

A parkoló sötét, lombos fák veszik körül. Egy középkategóriás Toyota dzsippel vagyok, amit kimondottan csak ilyesmire használok. A kertészünk nevén van, hogy még véletlenül se kerüljünk képbe, ha a rendőrök igazoltatnának.

Megállok a kocsi mellett, erre a srác hirtelen nekinyom, és végignyalja a nyakam. Meglep, az pedig még inkább, hogy rögtön térdre veti magát előttem. Először tiltakozni akarok, de mégsem teszem. Behunyom a szemem, és próbálom élvezni, amit csinál. Mivel túl ritkán van ilyesmiben részem, sikerül minden zavaró tényezőt kizárnom a fejemből, és végül izgatottan rántom fel magamhoz. Kitárom a hátsó ajtót, behasaltatom rá, és máris a nadrágját gombolom.

Hamar végzünk. A szőke fiú megjegyzi, hogy elég nagy a farkam, majd tényleg rágyújt, és úgy hagy magamra, hogy a nevét sem tudom meg. Nem, mintha érdekelne.

Megkaptam, amiért jöttem, mégis rossz szájízzel vezetek haza. Gyakran érzek hasonló ürességet az ilyen személytelen aktusok után, ennek ellenére rendszeresen próbálkozom, néha már magam sem tudom, miért. Többször is beugrik Dominic csalódott arca, de mindannyiszor elhessegetem a képet.

Ilyenkor napokig szükségem van a magányra, így többnyire a festészetbe temetkezem. Julian már tudja, hogy nem érdemes zavarnia, ám Lenát elfelejti erről felvilágosítani, ezért a nő rendszeresen rám nyit a műteremben, és a művészetről beszél nekem. Képtelen vagyok haragudni rá, mert egyrészt érdekel a téma, másrészt eltereli a gondolataimat, és amúgy is bírom őt. Szóval a végén még hálás is vagyok neki, amiért nem tudatosan, de nem hagy depizni.

– Mi a baj? – kérdezem egyik nap.

Lena a nappaliban az ablaknál áll, és egy könnycseppet töröl le épp az arcáról. Julian vigasztalólag a hátát simogatja.

– Az anyja a sokadik meghívását utasította vissza – sóhajtja.

– Most milyen kifogást talált ki? – Leülök a fotelbe.

– Ezúttal nem kifogás volt – fordul felém Lena. – Kerek-perec közölte, hogy nem képes elfogadni a döntésemet, és nem szeretné megismerni Juliant.

– Nem kérdezem, kitől örökölted a makacsságodat. – Próbálom jobb kedvre deríteni, ami sikerül is, mert Lena halványan elmosolyodik.

– Idő kell neki – mondja Julian.

– Vagy Iris – szólok közbe. – A lángoló hajú barátnőd szerintem anyádat is meg tudná győzni, amilyen nagy szája van.

– Ha megtudja, milyen jelzőkkel illeted, a te hajad is lángolni fog – neveti el magát Lena. – De talán igazad van. Felhívom.

Julian hálásan megveregeti a vállamat. Tudom, hogy nem könnyű nekik. Lena most kezd szembesülni a hátrányokkal, amiért egy Leszármazottal él. Az ilyen pletykák gyorsan terjednek a városban, és máris két múzeum bontott vele szerződést, a műhelyét sem adják ki tovább neki. Julian már vásárolt egy ingatlant erre a célra, de még nem merte elmondani Lenának. A kapcsolatuk gyorsan alakult, de az összecsiszolódás lassabb. A barátomnak – érthető módon – nincs tapasztalata ebben, és én sem tudom jó tanácsokkal ellátni, de ha marhaságokat akar hallani, abban mindig partner vagyok.

Három hét múlva kiderül, igazam volt Irisszel kapcsolatban, mert Lena anyja megenyhül, és hajlandó meglátogatni a lányát a birtokon, és így természetesen megismerkedik majd Juliannel. Na meg velem. Már előre félek. Nem a nőktől, mert hát Iris is itt lesz, hanem attól, hogy Julian ismételten felfordítja majd a házat, és vigyázzba kell állnom egész este.

Annyira fel vannak dobva a hírtől, hogy megállás nélkül nyálasan szeretgetik egymást, nekem meg indokolatlanul áll a farkam, mire rájövök, hogy eltelt egy ciklus. Valamiért én sem tartottam most észben, így sem testben, sem lélekben nem készültem fel a következő három napra.

– Holnap bezárkózok – tájékoztatom Juliant.

A könyvtárban vagyunk, papírokat ír alá éppen. Meglepetten néz fel.

– Megint egyedül akarod végigcsinálni?

– Elmondtad már Lenának? – vonom fel a szemöldököm. Én a kanapén ülök, Julian pedig az asztal mögött, és a kérdésem után sóhajtva hátradől.

– Nem került szóba, de ne ettől tedd függővé. Meg fogsz betegedni, ha így folytatod.

– Neked mikor volt? – Szándékosan hagyom figyelmen kívül a megjegyzését. Tudom, hogy nem egészséges így, de Lenában azonnal kérdések merülnének fel, ha meglátná, ki jön hozzám.

– Nem tudom – feleli Julian, és elneveti magát. – Mióta Lena itt van, elég sokat szexelünk, fel sem tűnt, ha volt is.

A homlokom ráncolva nézek rá.

– Kizárt, hogy azt ne éreznéd meg.

– Passz – vonja meg Julian a vállát. – Mindenesetre nem hiányzik.

Most már végképp irigylem, bár tényleg nem hiszem, hogy csak úgy megszűnt volna a párosodási ösztön, hanem sokkal inkább még mindig nem állt helyre a ciklusa. Ami nem csoda, hisz egy sor hormonális változáson ment keresztül.

Azt hiszem, soha ilyen betegen nem ébredtem még, mint ezen a napon, pedig Giovanni most is megmasszírozott. A karomat is nehéz a takaró alatt mozgatni, annyira fájnak az izmaim, de muszáj az első kielégülésen túl lennem. Utána beállok a hidegvíz alá, és jól átdörzsölöm magam. Egy kicsit jobb lesz tőle. Vékony melegítőalsóba bújok, és a hűtőhöz lépek. Ekkor szembesülök azzal, hogy nincs elég vizem. Első gondolatom az, hogy átvészelem csapvízen ezt a három napot, de mivel elég korán van, megkockáztatom, hogy átmenjek a nagykonyhába, Julienék úgyis alszanak még.

A műteremnél érzem meg az illatot, és az agyamra olyan gyorsan telepedig a vörös köd, hogy időm sem marad átgondolni, mit teszek. Lépteim felgyorsulnak, és ahogy a lépcső felé fordulok, még erősebben megcsapnak Lena bódító feromonjai. Termékeny. Én pedig párosodni akarok. A kettő együtt a legveszélyesebb párosítás.

Ész nélkül nyitok be hozzájuk, de az ajtóban megtorpanok, ugyanis Julian hangosan mordul rám. Az ágy mellett áll, ő is félmeztelen, az izmai dagadnak, szinte hallani vélem, ahogy a vér száguld az ereiben.

Neki is most van.

– Orlando? – Lena kérdőn néz rám. Az ágyon térdel egy csöppnyi fehér hálóingben.

Egy pillanatra összezavarodok, de az ösztöneim erősebbek. Elképesztően vonz az illata. Felé mozdulok, de Julian elállja az utam, és ismét morog, én meg vissza rá. Ugrásra kész vadállatként viselkedünk. Nem értem, miért haragszik, hisz nem ez az első, hogy osztozkodunk. A tudatom nem tiszta, párosodni akarok, ahogy ő is. Farkasszemet nézünk egymással, rövid időre kézzelfogható feszültséggel telik meg a szoba levegője. Végül Julian halkabban mordul egyet, és Lena felé fordul.  A nő szeme hatalmasra nyílik, ahogy tudatosul benne, hogy ezúttal két hímmel kell közösülnie.

Úgy rántom fekvőhelyzetbe őt, mintha egy rongybaba lenne. Fejem rögtön a lába közé fúrom, és megízlelem. Julian megint morog a fülem mellett, ő is kapni akar belőle. Arrébb húzódok, hogy hozzáférjen, pedig legszívesebben kisajátítanám magamnak. Lena illata teljes öntudatlanságba taszít. Érzékelek dolgokat, hallom a sóhajait, Julian időnkénti elégedetlen morgását is, amit továbbra sem értek. A legközelebbi tiszta pillanatom az, hogy Lena mögött térdelek, hevesen mozgok benne, miközben ő Julian farkával a szájában, szinte fulladozva nyögdécsel. A kép túl ismerős. Rengeteg hasonlóban volt már részünk.

Az izmaim még mindig fájnak, ugyanakkor jóleső érzés fut végig a gerincemen. A tekintetem összekapcsolódik a Julianével. Sárga szemében nyugtalanság csillan. Megrázom a fejem, hogy tisztuljon a tudatom, de egyszerűen nem megy, pedig szeretném megfejteni, miért másabb ez most. Mellkasa fénylik az izzadtságtól, izmai kívánatosan dagadnak, a legszebb férfitest, amit valaha láttam. A barátom, a testvérem, akivel mindent megosztunk. A gondolataim kuszák, többnyire nem is gondolatok, csak foszlányok. Julian tekintete most is tisztább. Egy apró, cinkos szemvillanásból megértem, mit akar. Akkor a másikat miért nem?

Kihúzódok Lenából. Abban a pillanatban Julian lejjebb tolja magát az ágyon, és magára ülteti a nőt. Begyakorolt mozdulatok ezek. Julian lábai közé térdelek, ő lehúzza Lenát magára, és megcsókolja. Ez viszont szokatlan, egy pillanatra ki is zökkent, de még mindig nem ér el a tudatomig, miért érzem magam kellemetlenül.

Az ösztöneim hajtanak. Beillesztem magam Julian mellé, és mire Lena felfogná, mire készülök, lassan beljebb tolom magam. Lena felsikkant, Juliannel jólesően felmordulunk. Ketten mozgunk az apró nőben, rutinosan megy ez nekünk. Az érzés felülmúlhatatlan, ahogy a farkunk egymáshoz dörzsölődik a nedves forróságban. Lena is túl lesz az első sokkon, sikolyai állandóvá válnák, ahogy folyamatosan élvez. Ő ingyen kapja azt, amiért mások rohadt sokat fizetnek.  

A mozgásom egyre féktelenebb, gyors ütemben épül fel bennem az orgazmus. Valahol eljut a tudatomig Lena kétségbeesett hangja, hogy sok lesz. Nem lesz sok, csak ő még nem tudja. Mélyre tolom magam benne, és mozdulatlanná válok, ahogy Julian szintén. Bent duzzadunk meg, teljesen kitöltve Lena forró hüvelyét. Sóhajok, nyöszörgések és nyögdécselések repkednek a fülledt térben. Az első élvezethullámmal részben kitisztul a fejem, és a gyomrom nyomban görcsbe rándul.

Mi a fenét művelek? Nem szabadna itt lennem.

Szinte pánikolva kezdem el kapkodni a levegőt. Lena két hatalmas hímmel van összeragadva. A legutóbbi orgazmusa után kimerülten piheg Julian széles mellkasán. Legszívesebben kihúzódnék, de nem tudok, mert az nemcsak nekem fájna piszkosul, de nekik is. Kerülöm Julian tekintetét, miközben a párja punciját élvezem épp tele. Istenem! Hogy tehettem?

– Nyugi! – hallom meg a barátom kellemes hangját. Félve pillantok rá. Sírni tudnék, amiért minden rezdülésemet megérzi. Ő megértően pislog rám. – Nincs gond, ne idegeskedj!

Nagy tenyerével Lena hátát simogatja. Julian a legjobb ember a földön.

– Elbasztam, sajnálom – mondom, és behunyom a szemem, de ezúttal nem azért, mert épp egy élvezethullám söpör rajtam végig, hanem mert annyira szégyellem magam.

– Semmit sem rontottál el. Már beszéltünk erről Lenával.

Julian szavaira újra kinyitom a szemem.

– De…

– Majd később – vág közbe, ezzel belém fojtva a szót.

Igaza van, nem pont most kellene erről beszélni, miközben gyakorlatilag még mindhárman élvezünk, mert habár nekem ez még véletlenül sem olyan, és azt hiszem, már Lenát is sikeresen kilöktem a hangulatból. Ettől bénább már nem is lehetnék. Legalább jól zártam volna le a dolgot, ha már így alakult, de még ez sem jött össze. Utálom magam mindenért. De legfőképpen azért, mert megdugtam a legjobb barátom párját. Ezt a hibát soha nem fogom tudni jóvátenni.

Amint lehetőségem van rá, azonnal menekülőre fogom a dolgot. Julian hiába szól utánam, a melegítőalsómat magam elé tartva rontok ki a szobából, és csak menet közben húzom magamra. Majdnem le is zakózok miatta a lépcsőn, de már az sem érdekelne, ha kitörném a nyakam. Rettenetesen dühös vagyok és szomjas. Az utóbbival mit sem törődve, tiszta erőből püfölni kezdem a nappalimban lévő bokszzsákot, ami talán még soha nem tett ilyen jó szolgálatot, mint most.

Jó negyedóra múlva egy fokkal higgadtabban nyitom ki a hűtőt, és öntök magamba egy egész palack vizet. Aztán megint a fürdőbe veszem az irányt, ahol könnyek között mosom le magamról az elmúlt óra gyönyörű mocskát.

3. részlet:

Hangos nyögésemet elnyelik a világosvörös panelekkel fedett falak. Byron állatira jó dolgot művel a lábam között. Nem a nyelvét használja, hisz nincs neki olyan, viszont valami puha, nedves akármi dörzsöli a csiklómat, amitől az egész testem remegni kezd. Úristen! Nem akarom elhinni, hogy ilyen állapotba kerültem. Ujjaim a lepedőbe markolnak, csípőmet ösztönösen emelem magasabbra, és akkor megérzem a finom rezgést is. Ez már túl sok.

– Ó, anyám! – csúszik ki a számon élvezet közben, és ha akarnám, se tudnám visszafogni magam. Amilyen hangot kiadok, az már nem nyögés, hanem sokkal inkább sikoltás, utána pedig a mennyezetet bámulva lihegek. – Ez meg mi volt? – teszem fel a költői kérdést, és egészen meglep, hogy Byron válaszol.

– Egy csodás orgazmus.

– Nem mondod? – forgatom meg a szemem.

Byron már újra az ágy előtt áll, fénylik a bőre a szája körül, és férfiassága ugyanúgy tettre készen áll. Ezek után muszáj kipróbálnom, azzal mit tud. Feljebb kúszok az ágyon, igyekszem nem tudomást venni a mögöttem lévő kameráról. Valószínűleg nem fogják díjazni, amiért háttal vagyok, de most nem érdekel. Az alkaromra támaszkodok, és újra végignézek Byron egyébként gyönyörű testén.

– Nem szeretnéd folytatni, nagyfiú? – kérdezem, mert úgy tűnik, a cinikus megjegyzésem kissé összezavarhatta, ugyanis nem válaszol, csak mozdulatlanul áll.

– Semmire sem vágyok jobban – mondja, és végre megmozdul. Fölém mászik, aztán ismét megáll, a fejét lassan felemeli, mintha ismét végignézne rajtam. – Olyan vagy, mint egy szál fehér gyertya a szénbánya mélyén – közli bársonyos hangon.

Mi a franc? A szemem nagyra nyílik, és kibukik belőlem a nevetés.

– Hogy mit mondtál?

– Olyan vagy, mint egy szál fehér gyertya a szénbánya mélyén – ismétli.

– Ezt nem hiszem el. – Annyira nevetek, hogy könnyes lesz a szemem, és oda minden hangulatom. – Szállj le, kérlek!

– Valamit rosszul csináltam? – kérdezi Byron, de teszi, amire kértem, és arrébb húzódik.

– Nem, te semmit sem csináltál rosszul – felelem a könnyeimet törölgetve, aztán feltérdelek, és a kamerába nézve, széttárom a karom. – Most komolyan? Mi a fenét tápláltatok belé? Szénbánya? Honnan szedtétek ezt a marhaságot?

Természetesen nem várok választ, de ezzel lőttek a tesztelésnek.

– Charlaine Harris, amerikai író könyvéből – szólal meg Byron mellettem.

Meglepetten fordítom felé a fejem.

– Tessék? – Nem tudom eldönteni, hogy ezt most ő válaszolta, vagy valaki más, aki hozzáfér a rendszeréhez.

– A nők szeretik a romantikus könyvekből vett idézeteket – magyarázza. Eléggé szürreális, hogy mindezt meztelenül, álló farokkal teszi.

– Az lehet, de ez egy hülye idézet – motyogom, és átmászok az ágyon, hogy megkeressem a bugyimat. – Ráadásul nem is a legmegfelelőbb pillanatban mondtad. Ezzel senkit sem fogsz tudni kiimádkozni a bugyijából – emelem meg az említett ruhadarabot, és bele is bújok.

Nagy csend fogad, Byron nem válaszol. Nem akarok arra gondolni, hogy valaki mással beszélgetek, mert akkor az a valaki végignézte, ahogy elélveztem Byron nyelvétől, vagy akármijétől.

– Bocsánat – böki ki.

Megrázom a fejem, majd a felsőmet is magamra húzom.

– Öltözz fel! – utasítom.

Engedelmesen teszi, amire kérem, én pedig az ölembe veszem a táblagépet, és elkezdem betáplálni az összes mai tapasztalatomat. Végül úgy döntök, mindent megemlítek. Azokat az apróságokat is, amelyek kevésbé tetszettek, de a dicsérettel sem fukarkodok. Időközben Byron is felöltözik, és türelmesen várakozik. Felnézek rá. Olyan jó fiúnak tűnik, hogy szinte megesik rajta a szívem, amiért nem adtam meg neki, amiért létrehozták. Felemelkedek, és megállok előtte.

– Holnap folytatjuk az ismerkedést, rendben? – Kezem végighúzom a nemes arcélén.

– Alig várom, Abby – válaszolja mindenféle érzelem nélkül.

– Én is – hazudom, mintha bármit is számítana, aztán a panel után nyúlok, és megnyomom a leállítás gombot.

Byron szeméből kihuny a fény, és mozdulatlan marad, habár eddig sem csinált túl sok mindent. Újra felemelem a tabletet, átolvasom, amit írtam, majd elküldöm. Kezembe veszem a táskámat, és hallom, ahogy rezeg benne a telefonom. Előkeresem, és csodálkozva állapítom meg, hogy máris elutalták a kétszáz dollárt a munkámért. Pedig azt hittem, semmit sem fogok kapni, hiszen maga az aktus nem történt meg.

Mélyet sóhajtok, mielőtt kinyitom az ajtót. Kellemetlen az itt dolgozókkal találkozni, hiszen egyrészt tudják, mit csinálok, másrészt bármelyikük lehet a „kukkolóm”. Senki szemébe nem nézek, úgy megyek oda Ruth asztalához. Ő egy szőke lánnyal beszélget éppen, emlékszem rá a tegnapi tájékoztatóról. A lány vidáman elköszön, Ruth pedig rám pillant, és a kezét nyújtja a tabletért. Átadom neki, megkérdezi volt-e valami problémám, és anélkül, hogy belenézne, félreteszi a készüléket. Miután közlöm, hogy minden rendben ment, mosolyogva elköszön azzal, hogy holnap találkozunk, és máris újra a munkájába temetkezik.

Örülök, hogy megszabadultam tőlük. Sietve szedem a lábam, hogy minél hamarabb kijussak az épületből. A liftbe is pont ilyen kapkodva lépek be, és nekidőlök a hátfalnak. Az ajtó elkezd összezárulni, azonban a résben megjelenik egy elegáns barna bőrcipő, mire a panel ismét szétnyílik. Felemelem a fejem, és egyenesen Jéghegy Byron kék szemébe nézek, ám megint csupán egy másodpercre, mert rögtön arrébb lép, és megáll az oldalsó falnál. A pulzusom szokás szerint megugrik, és magamban azért imádkozom, hogy ne emlékezzen rám. Tudom, hiú remény, hisz ma majdnem felborítottam.

Az ajtó bezárul, a lift nesztelenül suhan. Örülök, hogy csak a harmadikon vagyunk, mert Byron illata máris betölti a szűk teret, és nekem egyre csak az jár a fejemben, mennyire hasonlít rá a robot, akivel majdnem szexeltem, és akit róla neveztem el. Vajon mit szólna hozzá, ha tudná?

Byron tényleg olyan mozdulatlanul áll, mint egy jéghegy, lopva még rá is sandítok, egyáltalán vesz-e levegőt, aztán majdnem megugrok, mert váratlanul megköszörüli a torkát. Basszus!

A lift megáll. Ő van közelebb az ajtóhoz, de nem mozdul, és én sem. Hideg tekintete újra megtalál, és türelmetlenül int. Megeresztek felé egy bárgyú mosolyt, halványan biccentek, és úgy süvítek el mellette, mint egy kilőtt pezsgősdugó. Csoda, hogy hangot nem adok mellé.

Csak akkor lélegzek fel, amikor kilépek az épületből. Aztán felszállok az első buszra, és a lakásomhoz legközelebb eső bevásárlóközpontnál kiszállok. Végre feltölthetem a készleteimet.

A könyvet ide kattintva megvásárolhatod.