Játék, szex, szerelem - 5. fejezet

 foto: pixabay

Az érintése jólesett. Túlságosan is. Hiába volt gyönyörű a kert, az én figyelmem már nem az kötötte le, hanem sokkal inkább a tulajdonosa.

– Szerintem nekem el kellene kezdenem a desszertet, mert azt muszáj behűteni – fogtam menekülőre a dolgot.

Jacob megköszörülte a torkát, majd bólintott.

– Oké. Szívesen segítek, ha tudok – egyezett bele, és visszamentünk a házba.

Kiválogattam mindent, amire szükségem lesz, aztán összetördeltem a csokoládékat.

– Ezt vedd fel! – akasztott a nyakamba Jacob egy kötényt. – Fordulj meg, bekötöm.

Magasba emeltem a csokoládés kezemet, és hátat fordítottam neki.

– Olyan vékony a derekad, hogy ez kétszer is körbeér – kuncogott. Átnyúlt rajtam, és elől kezdte el összekötni a kötényt. Éreztem, ahogy nekem dől, az illata pedig megcsapta az orrom. Jóleső borzongás futott végig rajtam.

– Így ni! Most már összekenheted magad – suttogta a fülembe, és esküszöm úgy éreztem, mintha a szája hozzáért volna a nyakamhoz.

Mit szólna, ha megfordulnék, és a szájára borulnék? A fenébe a sütéssel!

– Köszönöm, de akkor neked is kell egy, ha segíteni akarsz – léptem arrébb zavartan.

Jacob is felvett egy sötétkék kötényt, és tanácstalanul nézett szét.

– Leszek a kuktád, de irányíts!

Ó, ha tudná, milyen boldogan megtenném.

– Először sütünk egy piskótát, közben vízgőz fölött megolvasztjuk a csokoládékat, úgyhogy adj két kis edényt, légy szíves – kértem, mert mégis csak ő mozgott otthonosan a saját konyhájában.

– Akkor gondolom, víz kell bele. – Jacob a csap alá tartotta az egyik edényt.

Gyorsan összehangolódtunk. Jacob ügyesen kezelte a gépeket, felverte a habot, bemelegítette a sütőt, előkereste a tortaformát, és közben folyamatosan kérdezősködött.

– Tulajdonképpen mit készítünk? – vette szemügyre a már elkészült elemeket.

– Egy isteni finom tortát, kétféle csokoládékrémmel, közte egy leheletvékony málnazselével.

– Elég jól hangzik – hümmögött. – Máris összefutott a nyál a számban.

– Édesszájú vagy?

– Egy kicsit, és már tudom, hogy te igen-igen elkényeztetnél engem, ha… – Nem fejezte be a mondatot.

– Akkor most úgy teszek, mint aki meg sem hallotta ezt – ráztam a fejem nevetve.

Jacob sóhajtott egy nagyot.

– Azt hiszem, számomra sokkal nehezebb lesz ez, mint neked. Szerintem fogalmad sincs róla mennyire vonzó nő vagy, Gianna.

– Épp elég, ha te tisztában vagy a saját vonzerőddel – tréfálkoztam, pedig minden egyes szava hatással volt rám.

– Tetszem neked – állapította meg vigyorogva.

Ó, bakker!

– Ezt mondtam volna?

– Nem, de olvasok a sorok között.

Ennek a pasinak nem kellett a szomszédba mennie egy kis önbizalomért.

– Te csak kevergesd azt a krémet, mert sosem lesz kész! – Belenyúltam a mutatóujjammal a tálba, és az orrára kentem egy keveset.

Elnevettem magam, mert a krémes orrával Jacob úgy festett, mint egy cuki manó.

– Hé, ezért kikapsz! – kiáltott fel, és már nyúlt is egy adag krémért, hogy viszonozza a pimaszságom.

– Ne merészeld! – hátráltam nevetve a kezemet magam elé tartva, de a hűtőszekrény megállított.

Jacob egyik kezével lefogott, a másikat pedig a hadakozásom ellenére végighúzta az arcomon.

– Összekentél! – kacagtam, és ösztönösen az arcomhoz nyúltam, de kár volt, mert így már a kezem is csokoládékrémes lett.

Jacob még mindig nem engedett el, ezt kihasználva szétkentem az orrán és a kezemen lévő krémet az egész arcán. Hiába húzta hátra a fejét, tiszta fehércsokoládés lett mindene.

– Ez hiba volt! – nézett rám fenyegetően, és egész közel hajolt hozzám. – Mondtam, hogy édesszájú vagyok. Most kénytelen leszek megkóstolni.

Lefagyott a mosoly az arcomról, és a vidámság helyét a kétségbeesés váltotta. Ha megcsókol, nekem végem!

– Ne csináld ezt, Jacob! – nyögtem ijedten, de Jacob ajkai nem a számhoz közelítettek, hanem az arcomhoz.

Az ajka a bőrömhöz ért, majd a nyelvét lassan végighúzta az arcomon.

– Isteni krémet készítettél, Gianna – suttogta érzékien.

Minden erő kiment a lábamból, és lélegzetvisszafojtva hagytam, ahogy ajkaival újra, és újra megérintsen, egyre közelítve a szám felé. Szabadulni akartam, mégsem voltam képes megmozdulni. Jacob még mindig fogva tartotta a feltartott kezem, és úgy festettem, mint aki épp megadta magát, pedig szó sem volt erről. Fejben nagyon is tiltakoztam, de a testem mégsem mozdult.

– Kérlek, Jacob… – próbálkoztam ismét erőtlenül, de már semmi értelme nem volt.

A krémtől maszatos szánk találkozott, és Jacob követelőző nyelve máris utat tört magának az ajkaim között. A vágy és a csokoládé édes íze keveredett a csókunkban. Bódultan sóhajtottam fel, amikor kis levegőhöz jutottam, Jacob velem együtt nyögött az ajkaim közé.

– Istenem, hogy te mennyire kívánatos vagy – lihegte egész testével hozzám simulva.

Talán életemben nem éreztem még ennyire erős vágyat, ám csodával határos módon mégis sikerült észnél maradnom. A mellkasára fektettem a tenyerem, és eltoltam magamtól.

– Hagyd ezt abba! – szóltam rá sűrűn levegő után kapkodva.

Jacob úgy nézett rám, mint akinek lekevertek egy tisztességes pofont.

– Miért? Te is akarod, érzem. Miért nem hagyod, hogy mindkettőnknek jó legyen? – értetlenkedett.

Idétlenül festhettünk a maszatos arcunkkal, de most egyikünk sem nevetett. A feszültség észrevétlenül kúszott kettőnk közé. Nem szerettem volna, ha ez a kis incidens rányomja a bélyegét az egész esténkre.

– Már elmondtam, hogy miért nem. Jóképű férfi vagy, Jacob, nehéz ellenállni a vonzerődnek. Ha nem lennél majd a főnököm, akkor sem feltétlenül bújnék ágyba veled. Mindenféle szempontból túl gyors ez a tempó – feleltem teljesen őszintén.

Megtámaszkodott a pulton, és lehajtott fejjel sóhajtott egyet.

– Igazad van, ne haragudj!

– Nem haragszom – mosolyodtam el halványan.

– Nem szoktam így letámadni a nőket – nézett fel rám –, de te… Mindegy.

– Oké, elhiszem. Na, gyere! Mosakodjunk meg! – Odahajoltam hozzá, és egy puszit nyomtam a szájára.

Jacob arca édesen felderült, és úgy csillogott a szeme, mintha élete legszebb ajándékát kapta volna.

– Elképesztő vagy – csóválta a fejét, majd intett, és mutatta az utat a fürdőbe.

Egymás mellett mostuk meg az arcunkat a dupla mosdónál.

– Még a hajamban is van – néztem magam a tükörben, és próbáltam eltüntetni a ragacsos krémet a tincseimről.

– Főzés után úgyis lezuhanyzunk, legfeljebb majd megmosod – törölgette meg az arcát Jacob is.

Már nyoma sem volt a feszültségnek rajta, aminek kimondottan örültem. Jól éreztem magam vele, és alig vártam, hogy River is megismerhesse.

– Fejezzük be a tortát, aztán majd én leszek a te kuktád –ajánlottam, miután visszamentünk a konyhába.

Már csak össze kellett állítani az édességet, ezért Jacob félrehúzódott, és karba tett kézzel szemlélte a szorgoskodásomat. Miután összeállt a torta, a tetejét leöntöttem tejcsokoládéval, majd megszórtam pirított mogyoródarabkákkal.

– Fantasztikusan néz ki. Most már értem, miért akarsz cukrásznak tanulni. Van érzéked hozzá – csodálta elégedetten a művemet, aztán betette a hűtőbe.

Ezután szerepet cseréltünk. Jacob vette át az irányítást, és én dolgoztam a keze alá. Remekül ment a közös munka, és beszélgetni is tudtunk közben.

– Megkóstolod? – nyújtotta felém a kanalat. – Vigyázz, mert forró!

Óvatosan vettem a számba, és rögtön elolvadtam az ízkavalkádtól.

– Hű, Jacob! Ez mi? Nagyon finom!

– Titkos recept! Nem árulhatom el – somolygott elégedetten.

– Gomba van benne, ezt érzem, de a fűszerezése nagyon különleges.

– Pontosan. Ebben van a titok – bólintott. – Szerintem fel kellene menned, hogy legyen idő a hajadat is megszárítani.

Basszus! Milyen figyelmes!

– Nem tudom, hol a fürdő.

– Kettő is van, de szerintem használd az enyémet. A második ajtó lesz – felelte.

– Sietek. Oda ne égess semmit addig! – viccelődtem, és ösztönösen nyomtam egy újabb puszit az arcára.

Kíváncsian nyitottam be Jacob szobájába, ami nagyjából olyan volt, mint amilyenre számítottam. Minden szegletéből sütött a nyers férfiasság. Hatalmas, kényelmes franciaágy, előtte kis szófa, acélkék puha szőnyeg, két fekete fotel, egy kisebb asztal, rajta egy női alakot ábrázolószoborral. A falon absztrakt képek, a mennyezeten pedig modern, fekete lámpasor. Letisztult és elegáns.

Letettem a táskám az egyik fotelbe, kivettem belőle a ruhámat, és benyitottam a fürdőbe. Szinte mellbevágott Jacob észbontó illata. Mindenhol férfiholmikat találtam, nyoma sem volt annak, hogy itt nők is megfordulnának. Furcsa volt ennyire a magánszférájába betolakodni, és nem is értettem, miért mondta, hogy ide jöjjek, hiszen biztosan vannak vendégszobák is.

Mivel nem találtam női tusfürdőt, se sampont, ezért az övét használtam, aztán gyorsan megszárítottam a hajam. Nem bíbelődtem vele, hagytam, hogy a saját természetes hullámaiban száradjon meg, mert nem akartam húzni az időt a kiegyenesítésével. Utána belebújtam a ruhámba, és feltettem egy icipici sminket, és már rohantam volna le, de a szobába lépve szó szerint beleütköztem Jacobba.

– A frászt hozod rám! – tettem a mellkasomra a kezem.

Arca komoly volt, miközben végigmért.

– Te vagy a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam.

Te jó ég!

– Zavarba hozol – simítottam végig fekete, testhezálló ruhámon.

– Szerintem menj, mielőtt újra elveszítem a fejem. Pár perc, és jövök én is – intett az ajtó felé.

Nem kellett még egyszer mondania. Szinte kimenekültem a szobából, mert kis híján én magam voltam az, aki letámadta őt.

Míg fent voltam, Jacob gyönyörűen megterítette az asztalt, a konyhából isteni illatok szűrődtek ki, és mindent el is pakolt maga után. Valahogy minden túl tökéletesnek tűnt. Nem lehet, hogy ez a férfi tényleg ilyen…

Bementem a nappaliba, és lassan körbejárva, mindent alaposan megszemléltem. Az egyik komódon egy fotót találtam. Jacob volt rajta, kezében egy kupával. Mosolygott, szemei boldogan csillogtak. A kép mellett egy bronz szobor állt, két összefonódott kezet ábrázolt. Letettem, és tovább sétáltam. A zene lejátszónál álltam meg. Bekapcsoltam, és megnyomtam a lejátszás gombot. Meglepetésemre lágy zongorajáték csendült fel. Olyan szép volt, hogy még a szemeimet is behunytam egy pillanatra, úgy élveztem a gyönyörű muzsikát.

– Látom, tetszik – ölelte át a derekam hátulról Jacob, és állát megtámasztotta a vállamon.

Szemeim azonnal kinyíltak, de nem mozdultam. Megbénított ez az intim mozdulat.

– Nem gondoltam, hogy ilyen zenét hallgatsz.

– Kellemes csalódást okoztam? – duruzsolta a fülembe.

– Igen. Határozottan.

– Ennyi érintést ugye megengedhetek magamnak? – kérdezte.

A karjára tettem a kezem.

– Úgyis hozzá kell szoknom.

– Férfi illatod van – fúrta bele az arcát a nyakamba.

– Mert nem találtam női sampont – nevettem el magam, és felé fordultam.

Jacob a karjaiban tartott, és valahogy ez már nem annyira frusztrált, mint korábban.

– Erről megfeledkeztem, pedig tartok itthon – mondta mosolyogva.

– A fürdődben nem volt.

Oldalra billentette a fejét, és úgy nézett rám.

– Mert ott nem szoktak nők megfordulni.

– Ezt most higgyem is el?

– Ha női vendéget fogadok, akkor a vendégszobát használom. A saját szobámban még nem járt egy sem.

A homlokom ráncoltam a kijelentésére.

– Velem miért tettél kivételt?

– Mert te másmilyen vendég vagy – mosolygott.

– Aki nem alszik az ágyadban…

Jacob vágott egy aranyos grimaszt.

– Nem erre gondoltam, de mindegy.

Imádtam ezt a finom kis évődést, ám nem élvezhettem tovább, mert megszólalt a csengő.

– Nos, akkor fogadjuk a vendégeinket – engedte el Jacob a derekam, de helyette megfogta a kezem, és együtt mentünk ajtót nyitni.

A barátaink egyszerre érkeztek. Mindketten az ajtóban álltak, és kedélyesen csevegtek egymással. Amint kitártuk az ajtót, River tágra nyílt szemekkel nézett ránk, de főleg Jacobra, hisz most látta életében először.

– Úgy látom, már összeismerkedtetek. Gyertek be! – lépett el az útból Jacob.

– Helló, mi már találkoztunk, de nem mutatkoztunk be egymásnak. Nelson Cox – nyújtotta felém a kezét Jacob barátja, és még virágot is hozott nekem.

– Üdv, Nelson! Ez nagyon szép, köszönöm! Ezek szerint Rivert már nem kell bemutatnom neked, viszont Jacobnak igen – fordultam a barátnőm felé. – River, ő itt Jacob.

River egy üveg bort nyújtott át Jacobnak, aki udvariasan megköszönte, majd átmentünk az étkezőbe, ahol Nelson és River egymás mellé ültek, mi pedig velük szemben. Előtte Jacob kibontott egy másik palack bort, és azzal kínálta a vendégeinket.

– Nos, akkor igyunk a találkozásra – emelte fel a poharát, majd rám nézett –, a mienkre is.

– Az őrült barátomra és a találkozásra – csatlakozott elsőként Nelson.

– Igaz, hogy őrült? Én is ezt mondtam – bólogattam nevetve.

– Nem vagyok őrült – tiltakozott Jacob.

– Az lehet, de amit kitaláltál, az nagyon is őrültség – értett egyet velünk River is.

Jacob mosolyogva a fejét csóválta.

– Na, tessék! Máris mindenki ellenem van?

– Tudod, hogy én mindig veled vagyok, barátom, de ezzel még engem is megleptél – felelte Nelson. – Mondd, hogy tudtad erre rávenni ezt a bájos leányzót?

– Nem volt egyszerű, de tudod milyen jó a meggyőző képességem – hozta Jacob a szokásos magabiztosságát.

Rivar ivott egy korty bort, majd nevetve közbeszólt:

– Engem annyira nem lep meg. Giannával elképesztő dolgok tudnak történni.

– Szerintem inkább hozzuk a vacsorát, mielőtt mindkettőnket pellengérre állítanak – javasoltam Jacobnak.

Kimentünk a konyhába, én elővettem négy tányért, majd a salátát a hűtőből.

– Aranyos a barátnőd – mondta Jacob, miközben kivette a húst a sütőből, ahol eddig melegen tartotta.

– Nelson is szimpatikus. Látszik, hogy jól ismeritek egymást. Együtt is dolgoztok?

– Az egyik ágazatot vezeti – biccentett Jacob. – A legjobb barátom.

– Ahogy nekem River. – Megfogtam két tányért, Jacob pedig a másik kettőt hozta.

A vacsora alatt ismerkedni próbáltunk, és néha egymás szavába vágva kérdezősködtünk.

– Mióta laktok együtt? – faggatott Nelson.

– Fél éve, mióta végeztem.

– Előtte Gianna a barátjával lakott ott, de a pasi lelépett, úgyhogy én váltottam – árulkodott River.

– Akkor, ha jól sejtem, neked sincs most barátod – nézett Nelson most Riverre.

– Sajnos jól érted. Manapság nehéz normális pasit találni – bólintott a barátnőm.

– Nem értem, két ilyen szép nő, hogyan lehet egyedül – jegyezte meg Nelson.

– Te is egyedül jöttél ide – vetettem közbe.

– Ez igaz. Jelenleg én is szabad vagyok – nézett Nelson jelentőségteljesen Riverre, amitől a barátnőm rögtön fülig pirult.

– Nagyon finomat főztetek – terelte inkább az ételre a szót River.

Magam elé emeltem mindkét kezem.

– Ez kizárólag Jacob érdeme, én csak kuktáskodtam.

– Viszont a desszertet Gianna készítette. Azt még én is alig várom, hogy megkóstolhassam – válaszolta Jacob, és rám kacsintott.

Ez a pasi lesz a végzetem.

– Pontosan, hogyan is tervezitek ezt a szerepjátékot? – kérdezte River, és Jacobhoz fordult. – Ki az a nő, aki nem akar leszállni rólad?

Elkaptam Nelson sokatmondó pillantását. Sejtettem, hogy ő mindent tudhat, de úgysem árulna el több részletet, mint a barátja, így meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg belőle szedjek ki valamit.

– A szüleim jó barátságban vannak Tessa szüleivel – felelte Jacob –, és a fejükbe vették, hogy én lennék a megfelelő vőjelölt a számukra. Anyám pedig támogatja ezt az ötletet, és állandóan össze akarnak hozni vele.

– Talán nem ártana elmagyarázni nekik, hogy ez a 21. század, és már nem a szülők választják ki a gyermekük számára a legmegfelelőbb férjet, vagy feleséget – rázta a fejét rosszallóan River.

– Egyetértek, és elég kellemetlen, mert üzleti kapcsolat is van közöttük, haragot pedig senki sem akar. Abban bízok, hogy ha látják, mennyire szeretjük egymást Giannával, akkor felhagynak ezzel az egésszel – mondta ezt Jacob olyan meggyőződéssel, mintha valóban igaz lenne, amit a szerelmünkről állít.

– Már ne is haragudj, Jacob – szólt közbe Nelso –, de nehezen tudlak elképzelni, mint szerelmes udvarlót. Valójában nem is láttalak még szerelmesnek. Honnan tudnád, hogyan kell viselkedned?

– Giannával menni fog – jelentette ki Jacob határozottan, és ismét rám nézett.

Nelson tekintete ide-oda járt közöttünk. Sejtettem, hogy azt fejtegeti magában, hogy máris van-e köztünk valami.

– Ha te mondod… – dőlt hátra kétkedve. – Mindenesetre én szurkolok. Már úgyis untam, hogy mindig engem ugrasztottál, amikor Tessa váratlanul megjelent.

– Ezt, hogy érted? – kérdeztem.

Nelson elmosolyodott.

– Jacob állandóan üzenetet küldött, hogy jöjjek, mert nem akart kettesben maradni vele.

Jacobra néztem.

– Gyakran meglátogat Tessa?

– Nem mondanám, de teljesen véletlenszerűen képes megjelenni.

– Azért ez elég nagy illetlenség – szólt közbe River.

– Ő nem így gondolja, hiszen gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Habár hosszú ideig nem láttam, mert Európában tanult – árulta el Jacob.

Ez is új infó volt számomra.

– De akkor is. Nem illik csak úgy beállítani valakihez. A női büszkeségről ne is beszéljünk. Én sosem tudnék így nyomulni senkire – fejtette ki River a véleményét.

– Ne beszéljünk most Tessáról. Épp eleget hallok róla az anyámtól. – Jacob újratöltötte mindenki poharát.

– Oké, akkor ismerkedjünk tovább. Segítek, hogy képben legyél – vette át a szót River. – Mivel én elég sokat tanulok, ezért miattam keveset járunk el. Ráadásul Gianna egy csomó mindent nem szeret.

– Például? – vonta fel a szemöldökét Jacob.

– Nem szereti a strandot és a mozit. Ha el akarok menni ilyen helyre, hetekig rágnom kell a fülét – panaszkodott a barátnőm.

– Miért nem szereted a mozit? – fordult felém Jacob döbbenten.

– Mert zavar, hogy ülnek előttem és mögöttem. Jobb szeretek otthon, kényelmesen elterülve filmezni.

– És a strand? Azt tudom, hogy félsz a víztől, de ott nem feltétlenül kell úszkálnod?

– Mi a jó abban, ha csomó idegennel együtt kifekszek a napra és rommá égetem magam? Napozni otthon is lehet, nem kell ahhoz strand – vontam meg a vállam.

– Nem hittem, hogy ennyire antiszociális vagy – nevetett fel Jacob.

– Nem vagyok antiszociális. Sok más helyre szívesen járok. Például koncertekre, kiállításokra, vagy színházba is – soroltam.

– De ott is ülnek mögötted és előtted, a koncerteken még lökdösnek is – mondta Nelson.

– Nem az emberekkel van bajom. Nehogy már megpróbáljátok belém beszélni ezt a hülyeséget – nevettem el magam. – Inkább hozom a desszertet. Segítesz, River?

6. fejezet