Életre szóló két éjszaka - 22. fejezet

foto: pixabay

A napok teltek, és Anna még mindig egy helyben toporgott. Nem szűnt meg a fájdalom, és nem tudott előrelépni az ügyben. A szíve ugyanúgy fájt és a lelke is sajgott megaláztatásoktól.

Másik munkát kellett volna keresnie, ám nem volt ereje hozzá. A tartalékaiból élt, és gyógyulni próbált, de nemhogy javult volna, egyre romlott az állapota. Mary minden nap felhívta, és meghallgatta, azonban a beszélgetéseik csak időleges gyógyírt jelentettek Anna számára. Tudta, hogy Jason azóta már túl van az első tárgyalásán, ám semmilyen részlet nem jutott el hozzá ezzel kapcsolatban. A tehetetlenség és a fájdalom kezdte felemészteni őt.

Holdkórosként ténfergett a lakásában, és sehová sem akart kimozdulni. Egy hét alatt négy kilót fogyott, mert szinte semmit sem evett. Szó szerint belebetegedett a lelki fájdalomba. Olyannyira, hogy csütörtök estére belázasodott, és annyi ereje sem maradt, hogy kikeljen az ágyból. Anna érezte, hogy nagy a baj, de már nem volt képes tenni ellene, hagyta, hogy magával ragadja a sötétség.

Nem a saját ágyában ébredt. Nagyokat pislogva fedezte fel a környezetét, és hamar rájött, hogy kórházban fekszik. Mary ült mellette egy széken, kezében egy könyvvel. Anna szája kicserepesedett a szomjúságtól, hang pedig alig jött ki a torkán.

– Mi történt? – nyögte erőtlenül.

Mary felkapta a fejét, és letette a könyvet a kezéből.

– Végre már, szívem! Az történt, hogy napok óta nem ettél és nem ittál. Kiszáradtál, és mellé be is lázasodtál – rázta rosszallóan a fejét az asszony. – Miután nem vetted fel a telefont, és hiába csengettem a lakásodon, megkerestem a házmestert, ő nyitotta ki a lakásodat. Eszméletlenül feküdtél az ágyban. Ne csinálj ilyet magaddal, Anna!

Mary szemébe könnyek szöktek, és úgy megszorította Anna kezét, hogy az majdnem fájt neki. Bántani kezdte a lelkiismeret, hiszen nem szándékosan csinálta.

– Ígérem, vigyázni fogok magamra, és ne haragudj! – kért elnézést még mindig gyenge hangon.

Mary felállt, majd megemelte Anna fejét, és megitatta.

– Azt mondták, a hétvégére bent tartanak. Kapni fogsz néhány infúziót, hogy megerősödj, és lehúzzák a lázad. Egyébként más bajod nincs. Újra meg fogsz erősödni – mesélte közben.

Anna hálásban pislogott, mert a válaszhoz már nem maradt elég ereje.

– Most megyek, de holnap benézek hozzád – mosolygott rá Mary gyengéden. – Mindent egyél meg, amit adnak neked, de hozok majd valami finomságot! Vigyázz magadra, szívem!

Anna szinte csak aludt mindkét nap. Az infúziók hatására a testébe lassan kezdett visszatérni az élet, de a lelke üres volt, egyedül a fájdalom töltötte ki. Nem hitte, hogy létezik olyan szerelem, amibe bele lehet halni. Márpedig ő képes lett volna belehalni ebbe a szerelembe.

Mary annyira rendes volt, hogy hétfő reggel leadta az első három óráját csak azért, hogy őt hazavihesse. Az asszony úgy gondoskodott róla, mintha az anyja lenne. Amikor hazaértek, azonnal az ágyba dugta Annát.

– Betettem a hűtőbe levest és egy kis sültet. A konyhapulton hagytam a vitaminokat. Sajnos csak négy óra körül végzek, de utána azonnal jövök ide. Szeretném, ha az összes ételt eltüntetnéd, mire visszaérek, és csak akkor bújj ki az ágyból, ha muszáj! – sorolta az intelmeit.

– Már jól vagyok, Mary, de mindent nagyon köszönök! Ne aggódj, megleszek! – felelte Anna.

– Úgy legyen! Most pedig zárd be az ajtót utánam, aztán irány vissza az ágy! – parancsolt rá az asszony lágyan.

Anna szót fogadott, mert valóban nem akart újra legyengülni. Viszont a magány eléggé gyilkos tud lenni, hiszen semmi sem volt, ami elterelje a gondolatait Jasonről és a problémákról. Szerencsére mégis elnyomta az álom, és csak a telefonja csörgésére ébredt. Megdörzsölte a szemét, és meglepetten látta, hogy a volt főnöke a hívó fél.

– Örülök, hogy sikerült elérnem – szólt bele Lucas. – Beszélni szeretnék magával, Anna. Esetleg velem tudna ebédelni?

Anna egy pillanatig hezitált, hiszen elvileg nagyon ki sem kelhetne az ágyból. Viszont az, hogy Lucas felkereste, azt jelenti, hogy történt valami előrelépés az ügyben, ő pedig rettenetesen kíváncsi volt a részletekre.

– Rendben, hol? – egyezett bele végül.

– Itt, nem messze abban az olasz étteremben, ismeri.

Igen, Anna tudta, melyik az, hisz gyakran ebédeltek ott a kollégákkal.

– Rendben. Egy órára megfelel?

– Tökéletes. – Lucas letette a telefont, Anna pedig az állapotához képest, fürgén kipattant az ágyból.

Beállt a zuhany alá, hajat is mosott, és próbálta emberivé varázsolni a külsejét, ám a tükörből egy sápadt, karikás szemű rémség nézett vissza rá. Nagy sóhajjal kísérve vette kezébe az alapozót, majd amikor belebújt a kedvenc ruhájába, szomorúan vette tudomásul, hogy lötyög rajta. Egy széles övvel próbálta ellensúlyozni a problémát.

Időben sikerült átverekednie magát a déli csúcsforgalmon, pontban egykor lépett be az étterem ajtaján. Lucas az egyik asztalnál ülve várta, és mosolyogva figyelte, ahogy felé közelített.

– Mintha fogyott volna, Anna – jegyezte meg, miközben felemelkedett egy halvány kézfogásra.

– Egy kisebb megfázás ledöntött a lábamról – füllentette Anna, és helyet foglalt vele szemben.

– Akkor javaslom, rendeljen valami tartalmas levest, hogy megerősödjön – mosolygott Lucas már-már gyanúsan barátságosan.

Anna megfogadta a tanácsát, levest rendelt, mást amúgy se nagyon tudott volna leerőltetni a torkán.

– Mivel nincs sok időm, vágjunk a közepébe – szólalt meg Lucas, miután a pincér távozott. – A múltkori beszélgetésünk miatt hívtam fel. Granték beperelnek bennünket.

Anna szívéről hatalmas kő esett le. Jason végre megtette azt a lépést, amire várt, és így talán bebizonyosodhat az ártatlansága.

– Sajnálom – felelte kimérten.

Lucas szája sarkában megrándult egy izom. Bizonyára kiérezte a hangjából, hogy egyáltalán nem sajnálja.

– Ez nem igazán jó nekünk, és mivel maga az egyik érintett, ezért szeretném tudni, kinek az oldalán áll – nézett rá a férfi várakozóan.

– Ezt, hogy érti? – vonta fel Anna a szemöldökét.

Anna tényleg nem értette a kérdést. Természetes, hogy az igazság oldalán fog állni, és ezt Lucasnak is tudnia kell, hiszen ezért kereste meg a múltkor.

A volt főnöke megköszörülte a torkát.

– Nézze, Anna… Nem tudom, mi történt pontosan, de ezt majd az illetékesek kiderítik. Azt viszont tudom, hogy Granték megalázták magát, és mi segíthetünk helyreállítani a becsületét. Jöjjön vissza hozzánk, és legyen a tervezési osztály vezetője, természetesen sokkal magasabb juttatásokkal, és cserébe csak annyit kérünk, hogy álljon a mi oldalunkra.

Anna döbbenten meredt a férfira. Ezek szerint pontosan tudják, hogy el fogják bukni a pert. Valószínűleg már bánják, amiért nem vették komolyan, és most próbálják menteni a menthetőt, méghozzá a legtisztességtelenebb módon. Hazugságra akarják rávenni…

Anna visszanyelte az indulatát, és nyugodt hangon szólalt meg:

– Hogyan állhatnék az oldalukra, amikor a tervek Grantéktől kerültek az A&D-hez?

Lucas kissé előrehajolt.

– Nem akarhat védeni egy olyan céget, amelyik ilyen csúnyán elbánt magával. Tudja nagyon jól, hogy a segítségével könnyűszerrel bizonyíthatnánk, hogy azok a rajzok eredetileg a mieink voltak.

– Ne haragudjon, Lucas, de nem fogok hazudni – rázta Anna a fejét.

A férfi hátradőlt, és már kevésbé nyugodt hangon folytatta.

– Gondoljon csak bele! Ha elveszítjük a pert, attól még nem biztos, hogy ki fog derülni, ki is lopta el terveket – legyen bármelyik oldalon is a tettes –, és magát ugyanúgy tolvajként fogják kezelni. Sehol sem kap majd munkát, és kár lenne veszni hagyni a maga tehetségét. Grant nem becsülte meg magát.

Anna érezte, hogy egy leheletnyit igaza van Lucasnak, ám semmivel sem tudta volna meggyőzni arról, hogy hazudjon, és azzal tovább ártson Jasonnek. Még annak ellenére sem, hogy a férfi igazságtalanul bánt vele.

– Sajnálom, de ha ez a karrierembe fog kerülni, akkor sem fogok hazudni. És most ne haragudjon, de elment az étvágyam – állt fel Anna az asztaltól, majd magára hagyta a meglepett arcot vágó férfit.

Anna elmosolyodott a kocsiban. Jason nyerni fog, ő pedig mellette tanúskodik majd. Lehet, hogy végleg elveszítette őt, de legalább segíthet neki megőrizni a cége hírnevét.

Amint hazaért, evett, aztán újra bebújt az ágyba, mert olyan fáradtnak érezte magát, mintha egész nap dolgozott volna. Elnyomta az álom, és csak nem sokkal Mary érkezése előtt ébredt fel. Habár tudta, hogy a barátnője nagyon le fogja szidni, Anna mégis beszámolt neki arról, mire akarta rávenni a volt főnöke.

– Először is, nem értem, hogyan mertél kimozdulni ilyen állapotban! – korholta Mary. –  Azt kértem maradj ágyban, és erre tessék! Kocsiba ültél, és bementél a városba. Másodszor pedig, amit mondtál, az felháborító! Ezek hamis tanúzásra akartak rávenni téged!

– Igen. Pontosan – helyeselt Anna.

– Hogy mik vannak! – tárta szét Mary a karját. – Azt hiszem, a te herceged majd nem győz bocsánatot kérni tőled.

Anna savanyú képpel megrázta a fejét.

– Nem fog, mert ha nem sikerül kinyomozni, ki volt az elkövető, akkor továbbra is gyanúsított maradok.

– Azt nem tudhatod, még ne temesd előre ezt az ügyet. – Mary egy percig a homlokát ráncolva meredt maga elé. – Szeretnék haragudni Jasonre, amiért ezt csinálta veled, de nem tudok. Az ő oldaláról nézve teljesen érthető a reakciója. Ráadásul sebzett a lelke, érthető, ha most a legrosszabbat feltételezi mindenkiről.

Anna pont ugyanígy vélekedett. Bármenyire is fájt neki, amiért Jason kegyetlenül eldobta magától, meg tudta érteni, miért tette.

Később Mary elköszönt, és Anna ismét magára maradt. A következő napok nagyjából egyformán teltek, de ezúttal vigyázott arra, hogy ne tegye tönkre magát. Az egyik szokásos napi sétájából tért vissza, és alig, hogy bezárta maga mögött az ajtót, csengettek. Anna leginkább Maryre számított késő délután, de meglepetésére Clara állt az ajtóban.

– Szia, beszélhetnénk? – kérdezte Clara elcsukló hangon.

Anna ismerte már annyira, hogy azonnal észrevegye, Clara komoly gondban van.

– Mi a baj? – kérdezte, és Clara abban a pillanatban a nyakába borulva elsírta magát.

Anna meglepetésében először moccanni sem tudott, végül átölelte a régi barátnőjét, és becsukta mögöttük az ajtót. Clara a könnyeit törögetve hagyta, hogy leültesse a nappaliban.

– Ne haragudj! Én annyira ostoba vagyok – szipogta.

Anna egy zsebkendőt nyújtott felé.

– Mi történt? Készítek egy teát...

– Nem kérek semmit, csak hallgass meg, kérlek.

Anna bólintott, és leült a fotelbe. Clara kifújta az orrát, és néhány zaklatott sóhaj után beszélni kezdett:

– Hallottam a perről. Mindenki erről beszél az irodában. Tudom, hogy téged vádolnak.

– Honnan tudod? – kérdezte Anna, bár eléggé egyértelmű volt a válasz.

– Christől – felelte Clara, és a hangja megint elcsuklott.

– Hát persze. – Anna akaratlanul is elhúzta a száját.

– Nem úgy van, ahogy gondolod – rázta Clara a vörös tincseit. – Nem Chris mondta el, hanem véletlenül kihallgattam egy beszélgetést. Néhány hete az egyik volt egyetemi évfolyamtársa látogatta meg Christ. A konyhában voltam, amikor sustorogni kezdtek egymással. Chris azt kérdezte elhozta-e mindet, elhangzott a neved, és hogy megérdemled... Akkor még nem tudtam, miről beszélhettek, de most már rájöttem. Chris akkor kapta meg a terveket, amiket te készítettél.

Anna dermedten bámulta Clarát, majd nyelt egyet.

– Ki volt az az évfolyamtárs? – kérdezte izgatottan.

– Nem tudom a teljes nevét, valami Patrick.

Anna azonnal tudta, kiről van szó. Dolgozott náluk egy Patrick nevű srác a tervezőknél. De miért lopta volna el a terveket? Anna rövid időre félretette ezt a kérdést, mert most Clarára akart figyelni, hiszen nem véletlenül jött el hozzá, és az is egyértelmű, hogy nem emiatt van ennyire kiborulva.

– Miért mondtad el nekem? – tette fel először ezt a kérdést.

– Mert Chris nem úszhatja meg – válaszolta Clara határozottan.

– Mi történt? – noszogatta Anna.

Clara tekintete tele volt fájdalommal.

– Terhes vagyok. Chris gyerekét várom – közölte, és újra elsírta magát.

Miután Anna felocsúdott a döbbenetből, átült Clarához, és magához ölelte. Nem volt nehéz kitalálnia, a barátnője miért sír ennyire.

– Kidobott, igaz?

Clara hevesen bólogatott.

– Azt mondta, nem akar gyereket, és őt nem érdekli ez az egész – zokogta.

– Istenem – sóhajtotta Anna.

Sajnálta Clarát. Bármit is tett, ezt nem érdemelte. Egy gyermek érkezése öröm kellene, hogy legyen. Chris mindkettőjükkel kegyetlenül elbánt, és sajnos Clarának jutott a rosszabb sors.

Nem kezdték el közösen szidni Christ, Anna csupán öleléssel vigasztalta Clarát. Amikor a barátnője kicsit lenyugodott, Anna újra megkérte, hogy mesélje el, pontosan mit hallott akkor nap, Chris lakásán.

– Chris kérdezte tőle, hogy minden benne van-e – magyarázta Clara –, gondolom arra célzott, amit hozott neki. Aztán ez a Patrick kérdezte, nem fog-e lebukni, mire Chris mondta, hogy ne aggódjon, téged vádolnak majd, és valami olyasmit, hogy Patrick-nek biztos helye van nálunk. Szerintem Chris intézett neki állást a tervekért cserébe. És napokkal később ez a Patrick járt is a vállalatnál, láttam bemenni Lucas irodájába.

Ez Anna szerint is eléggé egyértelmű volt, de még nem mert örülni.

– Ha úgy alakul, hajlandó vagy tanúskodni? – kérdezte óvatosan.

– Bármikor, és bárkinek – bólintott Clara. – Remélem, ezzel jóvá tehetem, amit elkövettem ellened, és talán egyszer meg tudsz bocsátani nekem.

– Már rég megbocsátottam – mosolyodott el Anna halványan. –  Én is nemrég jöttem rá, Chris milyen ember valójában, és inkább sajnáltalak, mint haragudtam. Szomorú, ami veled történt.

– Az én hibám. Gyereket akartam, és nem érdekelt, milyen áron, de erre azért nem számítottam – kesergett Clara.

– Ezek szerint megtartod.

– Egyedül is fel tudom nevelni.

– Ez így van – értett egyet vele Anna.

Ezután még sokáig beszélgettek. Anna örült, mert Clara segítségével be fogja tudni bizonyítani az ártatlanságát, és Chris megkapja, amit érdemel, és Jason is, hogy meglepődik majd…

Ahogy Clara távozott, Anna rögtön felhívta Maryt, és elmesélte neki, amit megtudott.

– Akkor meg mire vársz? – sürgette az asszony.

– Hogyhogy mire? – értetlenkedett Anna.

– Már rég úton kellene lenned a hercegedhez.

Anna leült.

– Majd a tárgyaláson megtudja az igazságot.

– Addig akarsz szenvedni? – rikkantott Mary a készülékbe. – Menj, és mesélj el neki mindent! A volt főnököd pofátlan ajánlatát, és amit ma Clarától hallottál. Aztán élvezd ki, hogy térden állva könyörög a bocsánatodért.

Anna hosszú idő után először, őszintén elmosolyodott.

– Nem is tudom. Mi van, ha nem hajlandó velem szóba állni? – kérdezte bizonytalanul.

– Akkor legyél erőszakos! Meg kell, hogy hallgasson, mert most már tudod az igazat. Tisztázd magad, Anna, és vége ennek az egész rémálomnak. Lehet, még a pereskedéstől is eltekintenek majd, mert ez jó alkualap nekik.

– Ha rágondolok is elfog a remegés – kuncogott Anna.

– Éppen ezért legyél túl rajta, és egy óra múlva már újra a régi, boldog nő lehetsz.

– Jól van, meggyőztél.

– Szurkolok! És majd hívj! – parancsolt rá Mary, aztán megszakított a hívást.

Anna izgatottan öltözött át, aztán kocsiba ült, és elindult Jason házához, ami a közös otthonuk lett volna. Rövid idő alatt rengeteg szép emléket gyűjtött ott, és most mégis idegenként közeledett felé. Már az utcában járt, amikor egy piros autó lassított előtte, így Anna is. Odaértek a házhoz, és Anna csodálkozva nézte, hogy a kapu elkezd kitárulni. Az előtte haladó autó kitette az indexet, és behajtott a kapun. Anna megnyomta a féket, és megállt. A kapu újra visszazárult, Anna pedig átgurult a túloldalra, az árnyékba. A homlokát ráncolva hajolt lejjebb, hogy belásson az udvarra.

A szíve nagyot dobbant, amikor meglátta Jasont a lépcsőn állni, de aztán nyílt a kocsi ajtaja, és egy sötéthajú, fiatal lány szállt ki belőle. Jason kitárta a karját, a lány pedig szó szerint a nyakába ugorott, és Anna még azt is látta, hogy a férfi megpuszilja az arcát. Utána egymást átölelve eltűntek a házban.

Anna megsemmisülten ült a kocsiban. Nem tudta, hányszor lehet belehalni ugyanabba a szerelembe, de most úgy érezte, a lélek újra kiszállt belőle.

Jason máris továbblépett. Egy másik nővel osztja meg a házát, ami a közös otthonuk lett volna. Már másnak suttogja a fülébe, hogy mennyire szereti. Egy percig sem várt egy olyan nőre, aki elárulta.

Anna szája széle megremegett, szíve zakatolt, mellkasa ütemesen fel-le száguldott, a gyomra pedig olyan volt, mintha egy beton súly lenne benne. A kezei elzsibbadtak, és képtelen volt megmozdítani őket. El akart menni onnan, de moccanni sem bírt.

Nagy erőfeszítések árán megnyomta az ablaklehúzó gombot, és arcába csapott a hűvös, esti levegő. Mélyeket szippantott belőle, majd tenyerét összezárta, és kinyitotta többször, hogy karjaiba visszatérjen az élet.

Amikor végre el tudott indulni, a könnyei is eleredtek. Kábultan sétált fel a lépcsőn, és ahogy belépett a lakásba, a lábai felmondták a szolgálatot. Ájultan esett össze az előszobában.

23. fejezet

 

Életre szóló két éjszaka - 21. fejezet

foto: pixabay

 

Jason figyelmesen hallgatta Petert.

– Anna azt mondja, a volt barátja adta le a terveket, és véleménye szerint valaki innen segítette.

– Persze, hogy ezt mondja, mert fél, hogy bepereljük – dőlt hátra Jason a székében. – Mindenkit bele akar keverni.

– Ez hülyeség, Jason – tiltakozott Peter. – Amikor ezt az egészet végigcsinálta, akkor is tudnia kellet, hogy le fog bukni. Nem tudom… Nekem ez az egész még mindig nem kerek.

Jason szerette volna, ha Peternek van igaza, ám erre elég kevés esélyt látott.

– Akkor vegyük végig sorban – javasolta mégis.

Peter keresztbe tette a lábait, és az ujjait összefonta az ölében.

– Sokat gondolkodtam a találkozásotokon, és szerintem az tényleg véletlen volt. A jelentkezését hozzánk még azelőtt adta be, tehát semmit sem tudhatott a projektről, arról pedig végképp nem, hogy te ott leszel.

Jason szíve dobbant egyet a hamis reményre. Anna valóban nem tudhatott arról, hogy ő épp akkor utazik oda tárgyalni.

– Folytasd! – kérte.

– Szóval valószínűleg abban sem hazudott, hogy szakított a barátjával, és talán tényleg beléd zúgott, de – ahogy te is mondtad –, közben a volt pasija folyamatosan békülni akart vele. Arra gondolok, hogy talán ő vette rá erre az egészre. Nem Anna tervelte ki, hanem újra összemelegedtek, és ez a fickó elültette a fülében a bogarat.

– Jó, tegyük fel, hogy így volt, de ez nem mentség arra, amit tett – sóhajtotta Jason.

– Igen, és itt van az, amit nem értek. Ki az, aki hagyja, hogy a barátnője mással dugjon? Mert ti továbbra is együtt voltatok, igaz?

– Igen – bólintott.

– Na, nekem ennél a pontnál bukna meg a teória, hogy Anna tette. Milyen kapcsolat az ilyen?

– Túlságosan bízol az emberekben, barátom. Mindkettőt előléptetik, ha a cégük kapja meg a szerződést. A nevük bekerül a legjobbak közé, és sorra kapni fogják a megrendeléseket. Ne becsüld le a törtető senkiházikat – morogta Jason.

– Hát, ha Annát visszaveszik, akkor nem kell tovább győzködnöd – vonta meg Peter a vállát.

– Attól jóval okosabbak. Nem fog azonnal visszamenni.

– Oké, de van más is, amit nem értek – emelte fel a fejét Peter. – Tegyük fel, Anna csak akkor értesült a projektről, amikor idekerült. Ha annyira le akarták nyúlni, akkor miért csinálta végig itt? Miért nem lépett ki azonnal? Beelőzhettek volna úgy is, ha lopás nélkül adják be a saját ajánlatukat. Megúszhatták volna a bíróságot.

– Nem bonyolult – felelte Jason. – Így biztosan kiüthetnek minket a nyeregből. Senki sem fog egy olyan céggel dolgozni, aki terveket lopott. Egyedül ők lesznek az esélyesek, hacsak nem tudjuk bizonyítania az ellenkezőjét. Az A&D nagy cég. Sokkal hamarabb vádolnak minket lopással, mint fordítva.

– Lehetséges, de túl sok a ha – válaszolta erre Peter. – Habár az is lehet, hogy én szimpatizálok túlságosan Annával. Mindenesetre szerintem beszélned kellene az ügyvéddel, és tegyük meg a szükséges jogi lépéseket, mert ezt nem hagyhatjuk annyiban.

– Először hadd legyek túl az első tárgyalásomon, azután egyeztetek vele. Most pedig, ha nem haragszol, szeretnék kicsit egyedül lenni, hogy átgondoljam ezt az egészet.

Peter felállt.

– Oké, bár így is túl sokat agyalsz rajta. Derítsük ki az igazságot, mert ha az a nő ártatlan, akkor legalább annyira szenved most, mint te.

Jason mellkasa összeszorult. Nem akart Annának fájdalmat okozni, ám még mindig meg volt győződve róla, hogy igaza van, és ez alapján nincs oka arra, hogy kímélje.

Arra sem tudta a választ, ki küldte a felvételt, pedig abból sok minden kiderülhetne.  Káosz tombolt a fejében, képtelen volt logikusan a helyükre tenni a dolgokat. Legalább ugyanannyi megválaszolatlan kérdés foglalkoztatta, mint amennyi kegyetlen tény szólt Anna ellen.

Sem másnap, sem pedig a hétvégén nem jutott előrébb. Sőt, az a két szabadnap csak arra volt jó, hogy még nagyobb letargiába süllyedjen. A két nap alatt egyszer sem hagyta el a házat, csak ivott és búslakodott. Minden Annára emlékeztette, ráadásul az egész ház tulajdonképpen az Annáé volt.

Hétfő reggel szalonképessé varázsolta magát, és elindult a bíróságra. Benjamin a folyosón várta, de Ivy még nem volt sehol.

– Ne idegeskedj, ennek most nem lesz tétje – nyugtatta az ügyvéd, mert biztosan látszott rajta, mennyire feszült.

Ivy alig öt perccel a kezdés előtt érkezett. Nagyon elegánsan festett a fekete-fehér összeállítású kosztümében. Még a folyosó levegője is lehűlt, olyan fagyosan nézett Jasonre, és köszönés helyett, csak biccentett egyet felé.

Szinte azonnal szólították őket, és minden úgy volt, ahogy azt Ben előre megjósolta. Ivy egyetértett a válással, azonban a vagyonelosztással nem, így a bírónő közölte, hogy kitűznek egy újabb tárgyalást, és majd értesítik őket az időpontról.

Amikor Jason beült a kocsijába, megnézte a telefonját. Anna üzent neki, hogy beszéljenek. Jason válasz nélkül dugta zsebre a készüléket, és elhajtott a céghez. Peter már az irodája előtt toporgott, és várta a fejleményeket.

– Ben beadja a szükséges papírokat, és várunk kell az újabb tárgyalásra – tájékoztatta a barátját.

– Akkor reméljük a legjobbakat – sóhajtotta Peter. – Szerintem én soha nem fogok megnősülni, mert a válás nagyon macerás.

Jason kioldotta a nyakkendőjét, és ledobta a kanapéra.

– Nem minden házasság végződik válással.

– Azt sosem tudni. Te sem hitted, hogy ez lesz, mikor Ivyt elvetted.

– Ahogy Annával sem gondoltam volna...

– Az teljesen más, és még nem derült ki az igazság. Beszéltél Bennel?

Jason leült az asztala mögé.

– Persze – biccentett. – Szerinte van esélyünk az A&D ellen. A terveket hamarabb adtuk le, mint ahogyan náluk megjelentek volna, és a számítógépeken ott vannak a korábbi vázlatok, az övékén pedig nem lehet semmi.

– Na, ez jól hangzik, akkor be kell őket perelni – felelte Peter hevesen.

– Valóban jól hangzik, de nem érünk vele sokat. Elhúzódik, és az üzletet el fogjuk bukni, habár az A&D is.

– Hosszútávon viszont nyerünk vele – próbált Peter egy kis lelkesedést önteni bele, majd Jason fancsali képét látva megrázta a fejét. – Miért nem beszélsz vele? Meg kellene hallgatnod.

Jason a tollával játszott az asztalon.

– Mi értelme lenne? Hallgassam a hazugságait? Nem fog tudni olyat felmutatni, amivel meggyőzhetne arról, hogy nem ő tette.

– Bárcsak mondhatnék valamit, de én is bizonytalan vagyok – simogatta Peter a szakállát. – De még mindig arra hajlok, hogy nem ő a bűnös, és félek, nagyon meg fogod bánni, amiért őt hibáztattad.

Jason is félt, de próbálta megőrizni a méltósága utolsó darabjait, éppen ezért nem engedte, hogy elgyengüljön. Többé már nem…

Chris

Chris elégedetten himbálózott a székén. Felterjesztették az előléptetését, és ha a cég megnyeri a projektet, ő lesz a tervezési osztály vezetője. Sikerült a terve. Azt ugyan nem tudta, mi a helyzet Annával, mert azóta a közelébe se mert menni, de mivel a felvétel célba ért, ezért biztosra vette, hogy Grant már rég kihajította. Megérdemelte.

Patrick csak a jövő héten áll munkába náluk, mert félt azonnal kilépni, nehogy lebukjon, ugyanis Granték még titkolták az alkalmazottak előtt a tervek kiszivárogtatását. Christ már ez a része nem érdekelte, de persze Patrick-nek mindenképpen fenntartja a helyet, mert csak úgy fogja megőrizni a titkát.

Munka után egy bárba ment, hogy felszedjen valakit. Péntek este volt, szórakozni akart kicsit. Egy vöröshajú csajt sikerült befűznie, és felvitte a lakására, ahol igen kellemes éjszakát töltöttek együtt.

Reggel Chris a csengő hangjára ébredt. Félig alva nyitotta ki az ajtót, ami mögött Clara állt, kezében egy nagy, letakart tálcával.

– Jó reggelt! Gondoltam, megleplek egy közös reggelivel – mosolygott rá vidáman a nő.

– Azért szólhattál volna, hogy jössz – morogta Chris.

– Beengedsz? – emelte meg a tálcát a kezében Clara.

Chrisnek nem hiányzott a balhé, de hivatalosan nem voltak együtt Clarával, úgyhogy nem kérheti számon. Kelletlenül elállt az útból, és visszasétált a konyhába.

– Fel kellene öltöznöd. Nincs túl meleg nálad – jegyezte meg Clara, majd lerakta a tálcát a pultra.

– Clara…  – kezdte Chris a tarkóját vakargatva.

– Igen? – vonta fel a nő a szépen ívelt szemöldökét.

– Nem vagyok egyedül.

Clara arcáról lefagyott a mosoly.

– Nő van nálad?

– Nem is férfi – forgatta meg Chris a szemét.

Ekkor a vendége jelent meg az ajtóban anyaszült meztelenül. A lány még arra sem vette a fáradtságot, hogy maga köré tekerjen valamit.

A két vörös nő egymásra meredt. Clara döbbentem eltátotta a száját, míg a másik csak megvonta a vállát, majd visszament a szobába.

– Azt hittem, ettől azért több van köztünk – jegyezte meg Clara fagyosan.

– Mindjárt lelép, utána megdumáljuk, jó?

Clara ledobta magát a székre, és a karját duzzogva összefonta a mellkasa előtt. A másik vörös pár perc múlva megjelent, immáron ruhában. Chris felé intett, majd kitipegett a lakásból. Chris feszengve fordult Clara felé.

– Figyelj, én nem hittem, hogy te ebbe többet gondolsz bele – hazudta szemrebbenés nélkül. – Egyikünknek sincs senkije, néha összejárunk, és ennyi…

– Néha? – csattant fel Clara éles hangon. – Hetente legalább háromszor együtt alszunk!

Chris kínjában megint a tarkóját vakargatta.

– Mert jó veled, de ez nem jelenti azt, hogy együtt járunk, vagy ilyesmi… – motyogta.

Clara hitetlenül megrázta a fejét.

– Szóval én csak arra vagyok jó neked? Kihasználsz, mint mindenki mást?

Chris nem akart a nő könnyes szemébe nézni. Mi tagadás, tényleg kihasználta.

– Ez hülyeség – tiltakozott mégis. – Sokkal több vagy nekem, mint… De úgyis mindegy, mert nem illünk össze.

Nem jutott az eszébe jobb kifogás, mert azt mégsem mondhatta ki, hogy nem rá vágyik, és egyébként sem szerelmes belé, úgyhogy hazudnia kellett.

– Miben nem vagyok jó neked? – kérdezte Clara reszketeg hangon.

Chris kínjában az ablakhoz sétált. Talán mégis jobb lett volna, ha őszinte.

– Hozzád olyan férfi illik, aki komolyan veszi a párkapcsolatot. Olyan, aki családra vágyik...

– Terhes vagyok – vágott a szavába Clara.

Chrisben megrekedt a levegő, aztán még a nyálát is félrenyelte, amitől heves köhögő roham jött rá.

– Mit mondtál? – krágokta.

– Terhes vagyok – ismételte meg Clara.

Chris az asztal túlsó végéhez támolygott, és lerogyott a székre. Ez nem lehet.

– Kitől? – kérdezte ostobán.

Clara megvetéssel nézett rá.

– Ezt most komolyan kérdezed?

Chris pár percig magába roskadva ült. Féktelen düh kezdett száguldozni az ereiben, mert úgy érezte, Clara tőrbecsalta.

– Felelőtlen vagy! – mordult a nőre. – Nem kellett volna megkérdezned, hogy én egyáltalán akarom-e ezt az egészet? Idejössz, és kész tények elé állítasz? Hát, én kurvára nem akarom azt a gyereket!

Clara válla megrázkódott sírás közben, ahogy a zokogását próbálta elfojtani.

– Akkor majd felnevelem egyedül – szipogta.

Chris mérgesen csapott az asztalra.

– Mekkora egy önző liba vagy te! Felcsináltatod magad azért, hogy magadhoz láncolj?

– Hogy mondhatsz ilyet? – emelte rá a tekintetét Clara döbbenten. – Jézusom, mekkora szemét vagy! – Felállt, vállára kapta a táskáját, és elrohant.

22. fejezet

Életre szóló két éjszaka - 20. fejezet

 

foto: pixabay

Anna egész éjszaka nem aludt. Már elfogytak a könnyei, csak ült az ágyában, és maga elé meredt. Ismét csalódnia kellett egy férfiban, aki a világon mindent jelentett számára. Jason még arra sem adott esélyt neki, hogy védekezzen, ugyanis hiába hívogatta, nem vette fel.

Lopással vádolták. A szerelme azt hiszi, ellopta a terveket. Azokat a terveket, amiken ő maga dolgozott. Fogalma sem volt, hogy történhetett meg mindez, és hogyan feltételezhet róla Jason ilyesmiket.

Anna azon töprengetett, ki lehet a tettes. Első gondolata Chris volt, de ő nem férhetett hozzá. Akkor ki? Ritát és Petert leszámítva, alig ismerte még a kollégáit, de ezt a két ember kizárta, ők biztosan nem csináltak ilyet. Rá kellett jönnie, hogy minden ellene szól, és nem fogja tudni bizonyítani az ártatlanságát. Ennek ellenére mégsem értette, Jason miért ennyire biztos magában, hiszen ha nem így lenne, nem mondtak volna fel neki azonnal. Ráadásul még annyira sem méltatta, hogy legalább ő maga mondja a szemébe. Ennek ellenére Anna tudta, hogy beszélnie kell vele, mert ezt mégsem hagyhatta annyiban.

Beült a kocsijába, és elhajtott a házhoz. Peter kocsiját azonnal felismerte, azonban nem zavarta, hogy ő is ott van. Volt kulcsa ugyan, de nem használta, inkább kopogtatott. Elég sokára nyílt ki az ajtó, és mögötte megjelent egy gyűrött képű Jason.

– Nem kellett volna ide jönnöd – morogta ellenségesen, amikor megpillantotta Annát.

Anna büszkén felszegte a fejét.

– De igen, ide kellett jönnöm, mert nem hagyom, hogy közönséges tolvajnak tartsatok.

Jason gúnyosan felhorkantott.

– Nem. Te profi tolvaj vagy, Anna.

– Nem én loptam el a terveket – rázta Anna a fejét kétségbeesetten. – Hinned kell nekem.

– Hittem neked. Mást sem csináltam, mióta megismertelek – dörmögte Jason, és még véletlenül sem állt el az útból, hogy bemehessen.

– Akkor próbálj meg hinni most is. Segítek kideríteni, ki tette – könyörgött Anna.

Jason felnevetett.

– Na, ne viccelj! Mégis, kit akarsz bemártani magad helyett? Már erre is megvan a tervetek? Nincs szükségem a magyarázkodásodra!

Anna szemébe könnyek szöktek.

– Ártatlan vagyok, Jason. Be fogom bizonyítani neked.

A férfi egy pillanatra elgyengülni látszott, majd végül sóhajtott egy nagyot.

– Szerettelek. Tiszta szívemből szerettelek téged, de most mélységesen megvetlek azért, amit műveltél. Talán ez még attól is szánalmasabb, mint amit Ivy csinált. Úgy tűnik, nekem nincs szerencsém a nőkkel. – Tekintetét Annára emelte. Szeme megvetéssel és haraggal volt tele. – Soha többé ne kerülj a szemem elé, Anna! Egy utolsó karrierista ribanc vagy. De most vége a szórakozásnak. – Azzal hangosan becsapta Anna orra előtt az ajtót.

Ebben a pillanatban Anna megsemmisült. A lelke biztosan. Könnyeit nyeldesve ült vissza az autójába, és képtelen volt gondolkozni. Csak a mardosó fájdalmat érezte, melyre nem volt gyógyír. Hazament, és küldött egy üzenetet Marynek, melyben megkérte, hogy munka után menjen be hozzá.

Csak az járt a fejében, hogy be kell bizonyítania az ártatlanságát, de fogalma sem volt róla, hol indulhatna el, aztán mégis csak eszébe jutott valami.

A volt főnökét tárcsázta.

– Jó napot, Lucas! Anna vagyok.

– Á, üdv, Anna! Mi újság? Nagyon hiányoljuk magát itt a cégnél – fogadta a férfi barátságosan.

– Köszönöm, ez kedves. Igazából azért hívom, mert a segítségére lenne szükségem.

– Hallgatom.

– Szabad tudni, hogy a legutóbbi prospektusukban szereplő terveket ki készítette?

– Melyekre gondol?

– A kék-ezüst kollekcióra.

– Ó, igen! Azokat Chris adta be, és meg kell mondanom, remekül sikerültek – közölte Lucas büszkén. – Miután maga felmondott, kénytelenek voltunk valakit betenni a helyére, és mivel Chrisnek volt gyakorlata benne, ezért rábíztuk a bútor részleget. Nagyon meg vagyunk elégedve a munkájával. De miért kérdezi?

Anna valami miatt nem lepődött meg a válaszon. Azt fontolgatta magában, vajon merjen-e őszinte lenni.

– Azért, mert azokat a formaterveket én készítettem – mondta ki végül –, és valahogy magukhoz kerültek.

Döbbent csend fogadta a túloldalon.

– Azt mondja, hogy valaki ellopta a terveit? – kérdezte a volt főnöke. – Ezek igen súlyos vádak.

– Tisztában vagyok vele, de most a munkahelyemen engem vádolnak lopással. Azt hiszik, maguknak dolgoztam – védekezett Anna.

– Nézze, Anna – sóhajtotta Lucas –, nagyon jó szakembernek tartom magát, ugyanakkor tudok az ön és Chris között lévő kapcsolatról is, mert egy munkahelyen az ilyesmi nem marad titokban. Attól tartok, hogy ez csak egy önök közötti személyes vita, és nem hinném, hogy a vállalatra tartozna.

Annát kezdte dühíteni ez a reakció.

– Nem, szó sincs erről, a terveknek semmi köze a szakításunkhoz. Nagyon sokat dolgoztunk rajta, és valahogy Chris kezébe kerültek azok a rajzok, ő pedig úgy adta le maguknak, mintha a sajátjai lennének.

– Anna, Anna, kérem! – szakította félbe a férfi. – Ne mondjon ki olyan dolgokat, amiket később megbánhat. Javaslom, üljenek le a volt barátjával, és tisztázzák a félreértéseket. Nem örülnék neki, ha a céget is belekevernék a magánéleti dolgaikba. Ezt senki sem nézné jó szemmel.

Anna mérgesen felhorkantott. Lucas valószínűleg azt hiszi, hogy együtt csinálták a terveket, és nem tudtak megegyezni kié legyen. Semmi értelme nem volt tovább folytatni ezt a beszélgetést, de legalább megtudta, hogy Chrisnek köze van a lopáshoz. A kérdés már csak az, hogyan juthatott a tervek közelébe.

– Rendben – szólalt meg újra Anna -, de azt tudnia kell, hogy a jelenlegi cégem jogi lépéseket fontolgat. Javaslom, ne vegye félvállról az ügyet, és nézzen utána Chrisnek.

Anna lecsapta a telefont. Muszáj volt fenyegetőznie, mert Lucas nem vette komolyan. Persze, fogalma sem volt, Jason akar-e majd pereskedni, de eléggé valószínű.

Tovább kellett gondolkoznia, mert itt nem sokra jutott. Azt az ötletet nyomban elvetette, hogy megkeresse Christ, mert úgyis mindent tagadna, és Jasonnak is hiába mondaná el a fejleményeket, megint azt feltételezné, csak rá akarja kenni valakire. Bizonyíték nélkül minden csak üres szó. De ötlete sem volt, honnan szerezzen bizonyítékot.

Amíg Maryre várt, tovább itatta az egereket. Egyszerűen nem bírta féken tartani a könnyeit.

– Úristen, Anna! Mi történt? – kérdezte Mary azonnal, amikor meglátta az ábrázatát.

Anna először meg sem tudott szólalni, csak az asszony vállára borulva zokogott, majd később zaklatott sírás közepette elmesélt neki mindent, Chris zsarolását is beleértve.

– Hogy milyen mocskos alak az exed! – ez volt Mary első mondata.

– Nem tudom, mit csináljak – szipogott Anna.

– El kell mondanod Jasonnek. A zsarolást is – javasolta Mary.

Anna a fejét rázta.

– Nem fog hinni nekem.

– Aláírom, hogy minden ellened szól, de az a pasas nem lehet ennyire vak! És hülye is, ha azt gondolja, képes vagy ilyesmire – háborgott Mary.

– Valahogy be kell bizonyítanom az igazamat.

Mary az ujjaival dobolt a száján, miközben hosszasan töprengett.

– Chris járt már a cégednél? – kérdezte.

– Nem, soha – rázta meg Anna a fejét.

– Akkor nem egyedül csinálta. Hacsak nem valami profi betörő, és az éjszaka leple alatt ellopta a terveket – grimaszolt Mary.

– Igazad lehet – vágta rá Anna –, mert egyáltalán honnan tudott a projektről és arról, hol tároljuk a terveket? Valaki információkat szivárogtatott ki, és nem kizárt, hogy az a valaki adta át a terveket neki.

– Pontosan – emelte meg elé a mutatóujját Mary. – Ezért is kell beszélned Jasonnel. Ő ki tudná nyomozni, ki volt Chris segítője.

Anna újra elkámpicsorodott.

– Nem fog szóba állni velem. Ezt nekem kell megoldanom.

– Akkor ne vele beszélj, hanem mással, aki szóba áll veled közülük – tanácsolta Mary.

– Talán Peter… – tűnődött Anna.

– Ne gondolkodj rajta. Hívd fel, szívem!

Anna kezébe vette a telefont, és beszámolt Peternek a felfedezéséről. A férfi türelmesen végighallgatta, de nem biztatta semmivel, viszont megígérte, hogy utána néznek a dolognak. Anna már ennyinek is örült, mert tudta, hogy Peter úgyis elmondja Jasonnek, és hátha...

– Mi van, ha Jason engem fog beperelni? – villant be hirtelen neki.

– Dehogy fog – legyintett Mary. – Szerelmes beléd, és akármit is hisz rólad, ezt nem fogja megtenni. Azt mondtad, diszkréten kezelték a kirúgásodat is, tehát pereskedni biztosan nem fog. Legalábbis veled nem, de az A&D-vel talán…

– Akkor is berángatnak majd – sóhajtotta.

– Igen, és te Jason mellett fogsz állni, ami szintén azt bizonyítja majd számára, hogy nem te voltál, és rá fog jönni mekkorát tévedett – simogatta Mary a karját.

Anna felállt, és szomorúan bámult ki az ablakon.

– Talán legbelül tudja, hogy nem én voltam… – Letörölt egy kósza könnycseppet az arcáról.

– Talán csak idő kell neki, hogy lehiggadjon. Nem csoda, hogy kiborult. Ott a válása, a szerelmi csalódása, a cége jövője és most ez is. Ezt még a legerősebb férfiakat is megtörné.

– Annyira sajnálom őt, és megőrjít ez a tehetetlenség. – Anna ismét nem tudta feltartóztatni a könnyeit.

Mary odalépett hozzá, és átölelte.

– Tudom, szívem, de most úgysem tehetsz semmit. Várnod kell. Ha pedig eszedbe jut valami, hívj fel, és megbeszéljük. Én is agyalni fogok rajta, hátha találunk rá valami megoldást, és hazavágjuk ezt a szemét Christ.

21. fejezet

Életre szóló két éjszaka - 19. fejezet

foto: pixabay
 

Miután Chris távozott, Anna mélyeket lélegzett, hogy megnyugodjon. Még mindig nem akarta elhinni, ami történt. Chris megzsarolta és majdnem megerőszakolta. Az a Chris, akivel két évig alkottak egy párt. Megkönnyebbült, amiért mégis letett erről a szándékáról, de továbbra sem értette, hogyan süllyedhetett idáig.  Remegő kézzel hívta vissza Jasont.

– Merre jártál? Már halálra aggódtam magam miattad! – kérdezte a férfi valóban aggodalmas hangon.

– Ne haragudj, a kocsiban hagytam a telefonomat, és csak nemrég vettem észre – füllentette Anna.

Nem mondhatta el az igazságot, mert Jason bedühödött volna, és holnap fontos tárgyalása lesz. Majd, ha hazajön, megbeszéli vele a dolgot. De lehet, az a legjobb, ha hallgat róla, épp elég baja van a válása és a cég miatt.

– Már majdnem kocsiba ültem, azt hittem, valami bajod esett. De örülök, hogy jól vagy – felelte Jason lágyan.

– Bocsánat – kért újra elnézést Anna. – És te mi jót csinálsz?

– Átnéztem a könyveket, amiket vettél. Egy csomó érdekes van közöttük, amiket majd szeretnék elolvasni. Egyet már el is raktam az útra.

Amíg Jason beszélt, Anna ivott egy pohár vizet, hogy csillapítsa a gyomra remegését.

– Hihetetlen, hogy mennyire a kedvemre tudsz tenni – folytatta Jason –, néha úgy érzem, meg sem érdemellek.

A szíve majd megszakadt, annyira fájtak most neki ezek a mondatok, hiszen nemrég még egy másik férfi előtt állt meztelenül.

– Talán én nem érdemellek téged. – Anna hangja elcsuklott, és gyorsan a szája elé tette a kezét, hogy elrejtse az ismét rátörő zokogását.

– Anna, te sírsz? – kérdezte Jason meglepetten.

– Elérzékenyültem – nevetett fel Anna kényszeredetten. – Nagyon szeretlek, Jason!

A férfi pár pillanatig hallgatott, majd nagyot sóhajtott a készülékbe.

– Én is szeretlek. Ígérem, sietek vissza hozzád. Most pedig aludj jól!

Ahogy elköszöntek egymástól, Anna beállt a zuhany alá, és utat engedett a könnyeinek. Majdnem megtette. Pontosabban meg is tette volna, ha Chrisben nem ébred fel a lelkiismeret. Ebben a zaklatott állapotban feküdt le, de nagyon keveset aludt. Többször felriadt az éjszaka, mert rémálmok gyötörték.

Fáradtan és rossz érzésekkel indult munkába. Jason már a repülőn ülhetett, de megígérte, hogy amint vége a tárgyalásnak, felhívj, ő pedig már alig várta, hogy hallhassa a hangját.

Hogy elterelje a gondolatait, a munkába temetkezett. Megtervezte a gyerekszobát, amire legutóbb megrendelést kaptak, közben Rita is elkészült a konyha terveivel. Egymás rajzait nézegették, amikor megszólalt Anna telefonja. Peter hívta. A férfi arra kérte, hogy menjen fel hozzá. Anna már a lépcsőn érezte, hogy valami nem stimmel, mert a mindig vidám Peter hangja túl kimért volt. Ám amikor megpillantotta a férfi komoly ábrázatát, rögtön tudta, hogy baj van.

Jason

Jason nyugtalanul tette le a könyvet a kezéből. Egész repülőút alatt érezte, hogy valami nincs rendben, de már tegnap éjszaka is gyakran felébredt, aminek nem a közelgő tárgyalás volt az oka, hanem Anna.

Felidézte a tegnap esti beszélgetésüket. Tisztán hallotta, hogy Anna hangja remeg, nem csengett olyan boldogan, mint általában. Amit mondott a telefonjáról, azt is kifogásnak érezte, és Jasont rendkívül zavarta, hogy személyesen nem tudott meggyőződni a megérzéseiről.

Nem akart képzelődni, sem találgatni, hogy mi történhetett, ezért próbálta kiverni a fejéből a dolgot, mert nem kizárt, hogy csak túlgondolta. Majd este úgyis megbeszélik.

Amikor a szálloda előtt kitette a taxi, magabiztosan lépett be az épületbe, és elmosolyodott a felidézett emlékeken. Elhatározta, hogy ha kész lesznek az átalakításokkal, újra el fogja hozni Annát ide.

– Mr. Grant – üdvözölte az egyik alkalmazott. – Elkísérem az igazgató úr irodájába.

Egy oldalfolyosón mentek végig, majd a kísérője kinyitott előtte egy ajtót. Az irodában ugyanaz a három férfi várta, akikkel már korábban is tárgyalt.

Kölcsönösen üdvözölték egymást, majd hellyel kínálták Jasont.

– Megkaptuk a terveiket, Mr. Grant, és azt kell, mondjam, nagyon jó munkát végeztek – kezdte az igazgató.

Jason már épp meg akarta köszönni, amikor az egyik befektető vette át a szót.

– A bútorok tervei is lenyűgözőek, azonban akadt egy kis probléma velük.

Jason a homlokát ráncolva nézett a bajuszos fickóra.

– Mire gondol?

– Erre. – A fickó egy magazinnak tűnő, színes újságot nyújtott felé.

Jason rögtön kiszúrta, hogy az A&D vállalat prospektusát tartja a kezében. Belelapozott, és meghűlt a vér az ereiben. A saját terveik néztek vissza rá a színes oldalakon. Azoknak a rajzoknak a digitális változata szerepelt a prospektusban, amelyeket Anna és Rita terveztek. Ez meg, hogy lehet? Csakis úgy, hogy valaki ellopta őket.

– Ezek a mi terveink. Nem tudom, hogy kerültek az A&D-hez – rázta a fejét elképedve.

A három férfi úgy nézett rá, mintha őt vádolták volna lopással, ettől pedig Jason nemcsak kényelmetlenül érezte magát, hanem rettenetesen ideges is lett.

– Mr. Grant, mi pontosan tudjuk, hogy ezek az önök tervei, hiszen ezeket küldték el nekünk is – szólalt meg újra az igazgató. – Ugyanakkor, amint látja, az A&D is megkeresett minket az önökéhez megszólalásig hasonlító tervekkel. Nem a mi tisztünk eldönteni, hogy ki az eredeti ötletgazda, és ki szerezte meg kitől. Gondolom, megérti, hogy amíg ezt nem tisztázzák, nem lehet szó semmiféle szerződéskötésről.

Jason fejében csak úgy zakatoltak a gondolatok, egyetlen személy volt, aki a konkurens céghez köthető, de kizártnak tartotta, hogy Anna… Szinte beleszédült még a gondolatában is, hogy talán becsapták.

– Biztosíthatom önöket, hogy ezek a formatervek a mi ötleteink alapján készültek – közölte visszafojtott hangon –, és ígérem, rövid időn belül kiderítem, hogyan kerültek az A&D birtokába. Köszönöm a korrekt hozzáállást, uraim. Hamarosan jelentkezni fogok! – Felállt, és a kezét nyújtotta feléjük.

– Sajnáljuk, hogy így alakult. Reméljük, sikerül tisztázni, és utána örömmel kötünk szerződést magával. Minden jót! – mosolygott rá az igazgató biztatóan.

Jason úgy hagyta el az irodát, hogy majd’ felrobbant az idegességtől. A telefonja rezgett a zsebében, ingerülten nyúlt érte, és közben bepattant egy taxiba, hogy visszavitesse magát a reptérre. Üzenetet kapott egy ismeretlen feladótól. Gyanútlanul nyitotta meg a csatolt videófájlt, de bár ne tette volna. Szabályosan rosszul lett attól, amit ott látott.

– Kérem, álljon meg egy pillanatra – szólt oda a sofőrnek, mert ki kellett szállnia, hogy levegőhöz jusson.

A járdaszegély mellett, egy oszlopnak támaszkodva, mélyeket lélegzett, majd újra lejátszotta a rövid felvételt, amit kapott. Anna és az exbarátja volt rajta. Jason egyre elhomályosodó tekintettel nézte, ahogy a fickó megcsókolja Annát, aztán szép lassan kihámozza a ruhájából, majd ő is meztelenre vetkőzik, és letérdel elé… Itt véget ér a felvétel. A dátum szerint tegnap este készült. Akkor, amikor Anna nem vette fel a telefont.

Jason remegő kézzel csúsztatta zsebre a készüléket, és visszaült a taxiba. Arra se nagyon emlékezett, egyáltalán hogyan jutott a gépre, mert egyre csak az visszhangzott a fejében, hogy Anna megcsalta. Nem csupán megcsalta, hanem végig az orránál fogva vezette. Ez a napnál is világosabbá vált számára, hiszen Anna az A&D-nél dolgozott, ahogy az exe is, aki ezek szerint mégsem exbarát... Ők lopták el a terveket azért, hogy megszerezzék előlük a megbízást, hiszen ez óriási üzlet még egy A&D kaliberű cégnek is.

A fájdalom, mint egy kúszó inda, lépésről lépésre fonta körbe a testét, és ismét úgy érezte, nem kap levegőt. Kiment a repülőgép mosdójába, és hányt.

– Minden rendben, uram? – kopogott be hozzá az egyik utaskísérő.

– Igen, persze – válaszolta rekedten.

Megmosta az arcát hideg vízzel, majd belenézett a tükörbe. Arca hófehér volt, és egész testében remegett. Becsapta az a nő, akire az életét is rábízta volna. Újra mélyeket lélegzett, majd kiment, és visszaült a helyére. Amint landoltak, próbált higgadtságot erőltetni magára, majd felhívta Petert.

– Na, mi újság? Sikerült? – kérdezte lelkesen a barátja.

– Anna az A&D-nek kémkedett, és ellopta a terveinket. Még ma rúgd ki. Nem szeretném ott látni, mire visszaérek.

– Hogy mi van? – kiáltott Peter a készülékbe.

– Jól hallottad. A tegnap megjelent prospektusukban ott van az össze formaterv, amiket leadtunk. El akarják lopni a projektünket.

– Jézusom, Jason! Biztos vagy ebben?

– Egészen biztos.

Peter jó ideig hallgatott. Tudta, hogy nem viccből jelent ki ilyeneket.

– Hogy csináljam? – kérdezte végül.

– Diszkréten, és senkinek egy szót sem. Bizonyítékot kell szereznünk, mert csak akkor kaphatjuk vissza a projektet.

– Már terved is van?

Jason sóhajtott egy nagyot.

– Egyelőre nincs. Majd gyere át, ha hazaértem, mert most képtelen lennék bemenni.

– Jól van. Intézem, és megpróbálok én is kideríteni valamit.

– Köszönöm.

Jason beült a kocsijába, és hazahajtott. Ahogy belépett a házba, egyből konyakot töltött magának, és lehúzta. Aztán csípőre tett kézzel megállt a teraszajtó előtt, fejét magasba emelte, és elsírta magát.

Talán gyerekkorában sírt utoljára, mikor meghalt a nagyapja. Most Annát és az újra elveszített boldogságot siratta. Még az sem fájt neki ennyire, amit Ivy tett vele. Ő legalább nyílt lapokkal játszott, de Anna sunyin hátba támadta és kihasználta.

Jason megfordult, és körülnézett. A szeretett otthon hirtelen gyűlöletes lett, hiszen minden Annára emlékeztette. Hogy tehetett ilyet? Hogyan tudta ilyen hitelesen eljátszani a szerepét? Talán nem Anna volt a jó színész, hanem csak ő volt vak, annyira hinni akart valamiben. Jason sejtette, hogy az sem lehetett véletlen, hogy ott találkoztak. Valahonnan megsejthették az üzletet, és Anna elcsábította. Könnyűszerrel megtehette, hisz ki az, aki ellen tudna állni egy ilyen gyönyörű nőnek?

Megszólalt a telefonja, de legszívesebben a földhöz csapta volna, mert Anna hívta. Eszében sem volt felvenni, nem akarta hallani a magyarázkodását. Öntött még egy italt magának, és azon töprengett, vajon ki küldhette a felvételt. Úgy tűnt, van valaki, aki fel akarta nyitni a szemét, de fogalma sem volt, ki lehet az. Nem kizárt, hogy az A&D-nél dolgozik, hisz tudnia kellett, mire készül Anna és Christopher.

Jason fejében nem állt még össze teljesen a kép. A telefonja újra csengett, de ezúttal Peter volt az.

– Itt vagyok, beengedsz? – kérdezte a barátja.

Jason megnyomta a kapu nyitógombját.

– Mi a fene van veled? Te sírtál? – állt meg Peter döbbenten az ajtóban.

– Ja, valami olyasmi. Gyere be – intett Jason zavartan.

Peter most járt először az új házában. Kíváncsian járatta körbe a tekintetét, de leginkább a barátját figyelte gyanakodva.

– Igyál velem – adott egy poharat Jason a kezébe, majd leültek.

– Valami más is történt, igaz? – kérdezte Peter.

Jason bólintott.

– Beleszerettem Annába.

– Sejtettem, hogy van valami, de nem voltam benne biztos. Elmeséled?

– Akkor sokáig fogunk inni, barátom – nevetett fel Jason keserűen.

– Nem baj, ráérek – dőlt előre Peter kíváncsian.

Jason felállt, és odavitte az egész üveget, majd letette az asztalra.

– A szállodában találkoztam vele, ahol tárgyaltam – kezdte, és mindent elmesélt a barátjának. A csodálatos két éjszakát, a véletlennek hitt újra találkozást, majd a viharos sebességgel kialakult érzelmeiket, ami azóta már kiderült, mennyire egyoldalú volt. – Még ezt a rohadt házat is neki vettem. Együtt rendeztük be, és a közös életünket terveztük. Aztán ma az arcomba nyomták az A&D prospektust, kisvártatva rá valaki küldött egy rövid videót, amelyen Anna és a volt pasija szexelnek.

– Basszus! – ingatta Peter a fejét. – Ha láttad volna, mennyire sírt, amikor közöltem vele. Állította, hogy ő nem tett ilyet, én pedig hittem neki, Jason. Annyira meggyőző volt, és még mindig nem vagyok meggyőzve. Azóta is rettenetesen érzem magam miatta.

Jason szíve összefacsarodott a gondolatra, hogy Anna sírt, de nem szabad sajnálnia. Megérdemelte. Sőt, igazából fel kellene jelentenie, amint bizonyítékot szerzett ellene.

– Ki más lett volna? – kérdezte halkan. – Ott dolgozott, a pasija még mindig ott dolgozik. Ráadásul a videó is eléggé egyértelmű… Ha abban hazudott, akkor minden másban is.

– Igen, ez elég egyértelműnek tűnik – ismerte be Peter magába roskadva.

– Kegyetlenül összetörte a szívem. – Jason a harmadik italt is lehúzta, majd újratöltötte a poharát.

– Sajnálom, öregem. Nem elég a válás, még ez is – sóhajtotta Peter.

– Nem sikerült semmit kiderítened?

– Az irodádba bárki bemehet feltűnés nélkül. Akárki elemelhette a terveket…

– Nem akárki volt, hanem Anna – vágott közbe Jason. – Itt most nem ez a kérdés, hanem az, hogyan bizonyítsuk be.

– Beszélned kellene az A&D vezetőivel. Talán ők nem is tudnak erről az egészről – vetette fel Peter.

– Gondolod, hogy érdekelné őket? Nem a legtisztességesebbek, ezt te is tudod.

– Igaz. Akkor mást kell kitalálnunk.

Mindketten a gondolataikba mélyedtek, közben csendben iszogattak.

– Voltál te már olyan szerelmes, hogy az életed is odaadtad volna érte? – kérdezte hirtelen Jason.

Peter megvonta a vállát.

– Nem hiszem.

– Az a nő annyira tökéletesnek látszott. Feleségül akartam venni – árulta el Jason már félrészegen.

Peter hangosan felnevetett.

– Bírom az optimizmusod. Még el sem váltál, és már a nősülésen törted a fejed.

– Még ezt a házat is neki vettem – fintorgott Jason a pohara fölött.

– Visszavonom, amit az előbb mondtam. Nem optimista vagy, hanem hülye. – Peter is kiürítette a poharát.

20. fejezet