Életre szóló két éjszaka - 19. fejezet

foto: pixabay
 

Miután Chris távozott, Anna mélyeket lélegzett, hogy megnyugodjon. Még mindig nem akarta elhinni, ami történt. Chris megzsarolta és majdnem megerőszakolta. Az a Chris, akivel két évig alkottak egy párt. Megkönnyebbült, amiért mégis letett erről a szándékáról, de továbbra sem értette, hogyan süllyedhetett idáig.  Remegő kézzel hívta vissza Jasont.

– Merre jártál? Már halálra aggódtam magam miattad! – kérdezte a férfi valóban aggodalmas hangon.

– Ne haragudj, a kocsiban hagytam a telefonomat, és csak nemrég vettem észre – füllentette Anna.

Nem mondhatta el az igazságot, mert Jason bedühödött volna, és holnap fontos tárgyalása lesz. Majd, ha hazajön, megbeszéli vele a dolgot. De lehet, az a legjobb, ha hallgat róla, épp elég baja van a válása és a cég miatt.

– Már majdnem kocsiba ültem, azt hittem, valami bajod esett. De örülök, hogy jól vagy – felelte Jason lágyan.

– Bocsánat – kért újra elnézést Anna. – És te mi jót csinálsz?

– Átnéztem a könyveket, amiket vettél. Egy csomó érdekes van közöttük, amiket majd szeretnék elolvasni. Egyet már el is raktam az útra.

Amíg Jason beszélt, Anna ivott egy pohár vizet, hogy csillapítsa a gyomra remegését.

– Hihetetlen, hogy mennyire a kedvemre tudsz tenni – folytatta Jason –, néha úgy érzem, meg sem érdemellek.

A szíve majd megszakadt, annyira fájtak most neki ezek a mondatok, hiszen nemrég még egy másik férfi előtt állt meztelenül.

– Talán én nem érdemellek téged. – Anna hangja elcsuklott, és gyorsan a szája elé tette a kezét, hogy elrejtse az ismét rátörő zokogását.

– Anna, te sírsz? – kérdezte Jason meglepetten.

– Elérzékenyültem – nevetett fel Anna kényszeredetten. – Nagyon szeretlek, Jason!

A férfi pár pillanatig hallgatott, majd nagyot sóhajtott a készülékbe.

– Én is szeretlek. Ígérem, sietek vissza hozzád. Most pedig aludj jól!

Ahogy elköszöntek egymástól, Anna beállt a zuhany alá, és utat engedett a könnyeinek. Majdnem megtette. Pontosabban meg is tette volna, ha Chrisben nem ébred fel a lelkiismeret. Ebben a zaklatott állapotban feküdt le, de nagyon keveset aludt. Többször felriadt az éjszaka, mert rémálmok gyötörték.

Fáradtan és rossz érzésekkel indult munkába. Jason már a repülőn ülhetett, de megígérte, hogy amint vége a tárgyalásnak, felhívj, ő pedig már alig várta, hogy hallhassa a hangját.

Hogy elterelje a gondolatait, a munkába temetkezett. Megtervezte a gyerekszobát, amire legutóbb megrendelést kaptak, közben Rita is elkészült a konyha terveivel. Egymás rajzait nézegették, amikor megszólalt Anna telefonja. Peter hívta. A férfi arra kérte, hogy menjen fel hozzá. Anna már a lépcsőn érezte, hogy valami nem stimmel, mert a mindig vidám Peter hangja túl kimért volt. Ám amikor megpillantotta a férfi komoly ábrázatát, rögtön tudta, hogy baj van.

Jason

Jason nyugtalanul tette le a könyvet a kezéből. Egész repülőút alatt érezte, hogy valami nincs rendben, de már tegnap éjszaka is gyakran felébredt, aminek nem a közelgő tárgyalás volt az oka, hanem Anna.

Felidézte a tegnap esti beszélgetésüket. Tisztán hallotta, hogy Anna hangja remeg, nem csengett olyan boldogan, mint általában. Amit mondott a telefonjáról, azt is kifogásnak érezte, és Jasont rendkívül zavarta, hogy személyesen nem tudott meggyőződni a megérzéseiről.

Nem akart képzelődni, sem találgatni, hogy mi történhetett, ezért próbálta kiverni a fejéből a dolgot, mert nem kizárt, hogy csak túlgondolta. Majd este úgyis megbeszélik.

Amikor a szálloda előtt kitette a taxi, magabiztosan lépett be az épületbe, és elmosolyodott a felidézett emlékeken. Elhatározta, hogy ha kész lesznek az átalakításokkal, újra el fogja hozni Annát ide.

– Mr. Grant – üdvözölte az egyik alkalmazott. – Elkísérem az igazgató úr irodájába.

Egy oldalfolyosón mentek végig, majd a kísérője kinyitott előtte egy ajtót. Az irodában ugyanaz a három férfi várta, akikkel már korábban is tárgyalt.

Kölcsönösen üdvözölték egymást, majd hellyel kínálták Jasont.

– Megkaptuk a terveiket, Mr. Grant, és azt kell, mondjam, nagyon jó munkát végeztek – kezdte az igazgató.

Jason már épp meg akarta köszönni, amikor az egyik befektető vette át a szót.

– A bútorok tervei is lenyűgözőek, azonban akadt egy kis probléma velük.

Jason a homlokát ráncolva nézett a bajuszos fickóra.

– Mire gondol?

– Erre. – A fickó egy magazinnak tűnő, színes újságot nyújtott felé.

Jason rögtön kiszúrta, hogy az A&D vállalat prospektusát tartja a kezében. Belelapozott, és meghűlt a vér az ereiben. A saját terveik néztek vissza rá a színes oldalakon. Azoknak a rajzoknak a digitális változata szerepelt a prospektusban, amelyeket Anna és Rita terveztek. Ez meg, hogy lehet? Csakis úgy, hogy valaki ellopta őket.

– Ezek a mi terveink. Nem tudom, hogy kerültek az A&D-hez – rázta a fejét elképedve.

A három férfi úgy nézett rá, mintha őt vádolták volna lopással, ettől pedig Jason nemcsak kényelmetlenül érezte magát, hanem rettenetesen ideges is lett.

– Mr. Grant, mi pontosan tudjuk, hogy ezek az önök tervei, hiszen ezeket küldték el nekünk is – szólalt meg újra az igazgató. – Ugyanakkor, amint látja, az A&D is megkeresett minket az önökéhez megszólalásig hasonlító tervekkel. Nem a mi tisztünk eldönteni, hogy ki az eredeti ötletgazda, és ki szerezte meg kitől. Gondolom, megérti, hogy amíg ezt nem tisztázzák, nem lehet szó semmiféle szerződéskötésről.

Jason fejében csak úgy zakatoltak a gondolatok, egyetlen személy volt, aki a konkurens céghez köthető, de kizártnak tartotta, hogy Anna… Szinte beleszédült még a gondolatában is, hogy talán becsapták.

– Biztosíthatom önöket, hogy ezek a formatervek a mi ötleteink alapján készültek – közölte visszafojtott hangon –, és ígérem, rövid időn belül kiderítem, hogyan kerültek az A&D birtokába. Köszönöm a korrekt hozzáállást, uraim. Hamarosan jelentkezni fogok! – Felállt, és a kezét nyújtotta feléjük.

– Sajnáljuk, hogy így alakult. Reméljük, sikerül tisztázni, és utána örömmel kötünk szerződést magával. Minden jót! – mosolygott rá az igazgató biztatóan.

Jason úgy hagyta el az irodát, hogy majd’ felrobbant az idegességtől. A telefonja rezgett a zsebében, ingerülten nyúlt érte, és közben bepattant egy taxiba, hogy visszavitesse magát a reptérre. Üzenetet kapott egy ismeretlen feladótól. Gyanútlanul nyitotta meg a csatolt videófájlt, de bár ne tette volna. Szabályosan rosszul lett attól, amit ott látott.

– Kérem, álljon meg egy pillanatra – szólt oda a sofőrnek, mert ki kellett szállnia, hogy levegőhöz jusson.

A járdaszegély mellett, egy oszlopnak támaszkodva, mélyeket lélegzett, majd újra lejátszotta a rövid felvételt, amit kapott. Anna és az exbarátja volt rajta. Jason egyre elhomályosodó tekintettel nézte, ahogy a fickó megcsókolja Annát, aztán szép lassan kihámozza a ruhájából, majd ő is meztelenre vetkőzik, és letérdel elé… Itt véget ér a felvétel. A dátum szerint tegnap este készült. Akkor, amikor Anna nem vette fel a telefont.

Jason remegő kézzel csúsztatta zsebre a készüléket, és visszaült a taxiba. Arra se nagyon emlékezett, egyáltalán hogyan jutott a gépre, mert egyre csak az visszhangzott a fejében, hogy Anna megcsalta. Nem csupán megcsalta, hanem végig az orránál fogva vezette. Ez a napnál is világosabbá vált számára, hiszen Anna az A&D-nél dolgozott, ahogy az exe is, aki ezek szerint mégsem exbarát... Ők lopták el a terveket azért, hogy megszerezzék előlük a megbízást, hiszen ez óriási üzlet még egy A&D kaliberű cégnek is.

A fájdalom, mint egy kúszó inda, lépésről lépésre fonta körbe a testét, és ismét úgy érezte, nem kap levegőt. Kiment a repülőgép mosdójába, és hányt.

– Minden rendben, uram? – kopogott be hozzá az egyik utaskísérő.

– Igen, persze – válaszolta rekedten.

Megmosta az arcát hideg vízzel, majd belenézett a tükörbe. Arca hófehér volt, és egész testében remegett. Becsapta az a nő, akire az életét is rábízta volna. Újra mélyeket lélegzett, majd kiment, és visszaült a helyére. Amint landoltak, próbált higgadtságot erőltetni magára, majd felhívta Petert.

– Na, mi újság? Sikerült? – kérdezte lelkesen a barátja.

– Anna az A&D-nek kémkedett, és ellopta a terveinket. Még ma rúgd ki. Nem szeretném ott látni, mire visszaérek.

– Hogy mi van? – kiáltott Peter a készülékbe.

– Jól hallottad. A tegnap megjelent prospektusukban ott van az össze formaterv, amiket leadtunk. El akarják lopni a projektünket.

– Jézusom, Jason! Biztos vagy ebben?

– Egészen biztos.

Peter jó ideig hallgatott. Tudta, hogy nem viccből jelent ki ilyeneket.

– Hogy csináljam? – kérdezte végül.

– Diszkréten, és senkinek egy szót sem. Bizonyítékot kell szereznünk, mert csak akkor kaphatjuk vissza a projektet.

– Már terved is van?

Jason sóhajtott egy nagyot.

– Egyelőre nincs. Majd gyere át, ha hazaértem, mert most képtelen lennék bemenni.

– Jól van. Intézem, és megpróbálok én is kideríteni valamit.

– Köszönöm.

Jason beült a kocsijába, és hazahajtott. Ahogy belépett a házba, egyből konyakot töltött magának, és lehúzta. Aztán csípőre tett kézzel megállt a teraszajtó előtt, fejét magasba emelte, és elsírta magát.

Talán gyerekkorában sírt utoljára, mikor meghalt a nagyapja. Most Annát és az újra elveszített boldogságot siratta. Még az sem fájt neki ennyire, amit Ivy tett vele. Ő legalább nyílt lapokkal játszott, de Anna sunyin hátba támadta és kihasználta.

Jason megfordult, és körülnézett. A szeretett otthon hirtelen gyűlöletes lett, hiszen minden Annára emlékeztette. Hogy tehetett ilyet? Hogyan tudta ilyen hitelesen eljátszani a szerepét? Talán nem Anna volt a jó színész, hanem csak ő volt vak, annyira hinni akart valamiben. Jason sejtette, hogy az sem lehetett véletlen, hogy ott találkoztak. Valahonnan megsejthették az üzletet, és Anna elcsábította. Könnyűszerrel megtehette, hisz ki az, aki ellen tudna állni egy ilyen gyönyörű nőnek?

Megszólalt a telefonja, de legszívesebben a földhöz csapta volna, mert Anna hívta. Eszében sem volt felvenni, nem akarta hallani a magyarázkodását. Öntött még egy italt magának, és azon töprengett, vajon ki küldhette a felvételt. Úgy tűnt, van valaki, aki fel akarta nyitni a szemét, de fogalma sem volt, ki lehet az. Nem kizárt, hogy az A&D-nél dolgozik, hisz tudnia kellett, mire készül Anna és Christopher.

Jason fejében nem állt még össze teljesen a kép. A telefonja újra csengett, de ezúttal Peter volt az.

– Itt vagyok, beengedsz? – kérdezte a barátja.

Jason megnyomta a kapu nyitógombját.

– Mi a fene van veled? Te sírtál? – állt meg Peter döbbenten az ajtóban.

– Ja, valami olyasmi. Gyere be – intett Jason zavartan.

Peter most járt először az új házában. Kíváncsian járatta körbe a tekintetét, de leginkább a barátját figyelte gyanakodva.

– Igyál velem – adott egy poharat Jason a kezébe, majd leültek.

– Valami más is történt, igaz? – kérdezte Peter.

Jason bólintott.

– Beleszerettem Annába.

– Sejtettem, hogy van valami, de nem voltam benne biztos. Elmeséled?

– Akkor sokáig fogunk inni, barátom – nevetett fel Jason keserűen.

– Nem baj, ráérek – dőlt előre Peter kíváncsian.

Jason felállt, és odavitte az egész üveget, majd letette az asztalra.

– A szállodában találkoztam vele, ahol tárgyaltam – kezdte, és mindent elmesélt a barátjának. A csodálatos két éjszakát, a véletlennek hitt újra találkozást, majd a viharos sebességgel kialakult érzelmeiket, ami azóta már kiderült, mennyire egyoldalú volt. – Még ezt a rohadt házat is neki vettem. Együtt rendeztük be, és a közös életünket terveztük. Aztán ma az arcomba nyomták az A&D prospektust, kisvártatva rá valaki küldött egy rövid videót, amelyen Anna és a volt pasija szexelnek.

– Basszus! – ingatta Peter a fejét. – Ha láttad volna, mennyire sírt, amikor közöltem vele. Állította, hogy ő nem tett ilyet, én pedig hittem neki, Jason. Annyira meggyőző volt, és még mindig nem vagyok meggyőzve. Azóta is rettenetesen érzem magam miatta.

Jason szíve összefacsarodott a gondolatra, hogy Anna sírt, de nem szabad sajnálnia. Megérdemelte. Sőt, igazából fel kellene jelentenie, amint bizonyítékot szerzett ellene.

– Ki más lett volna? – kérdezte halkan. – Ott dolgozott, a pasija még mindig ott dolgozik. Ráadásul a videó is eléggé egyértelmű… Ha abban hazudott, akkor minden másban is.

– Igen, ez elég egyértelműnek tűnik – ismerte be Peter magába roskadva.

– Kegyetlenül összetörte a szívem. – Jason a harmadik italt is lehúzta, majd újratöltötte a poharát.

– Sajnálom, öregem. Nem elég a válás, még ez is – sóhajtotta Peter.

– Nem sikerült semmit kiderítened?

– Az irodádba bárki bemehet feltűnés nélkül. Akárki elemelhette a terveket…

– Nem akárki volt, hanem Anna – vágott közbe Jason. – Itt most nem ez a kérdés, hanem az, hogyan bizonyítsuk be.

– Beszélned kellene az A&D vezetőivel. Talán ők nem is tudnak erről az egészről – vetette fel Peter.

– Gondolod, hogy érdekelné őket? Nem a legtisztességesebbek, ezt te is tudod.

– Igaz. Akkor mást kell kitalálnunk.

Mindketten a gondolataikba mélyedtek, közben csendben iszogattak.

– Voltál te már olyan szerelmes, hogy az életed is odaadtad volna érte? – kérdezte hirtelen Jason.

Peter megvonta a vállát.

– Nem hiszem.

– Az a nő annyira tökéletesnek látszott. Feleségül akartam venni – árulta el Jason már félrészegen.

Peter hangosan felnevetett.

– Bírom az optimizmusod. Még el sem váltál, és már a nősülésen törted a fejed.

– Még ezt a házat is neki vettem – fintorgott Jason a pohara fölött.

– Visszavonom, amit az előbb mondtam. Nem optimista vagy, hanem hülye. – Peter is kiürítette a poharát.

20. fejezet