Életre szóló két éjszaka - 20. fejezet

 

foto: pixabay

Anna egész éjszaka nem aludt. Már elfogytak a könnyei, csak ült az ágyában, és maga elé meredt. Ismét csalódnia kellett egy férfiban, aki a világon mindent jelentett számára. Jason még arra sem adott esélyt neki, hogy védekezzen, ugyanis hiába hívogatta, nem vette fel.

Lopással vádolták. A szerelme azt hiszi, ellopta a terveket. Azokat a terveket, amiken ő maga dolgozott. Fogalma sem volt, hogy történhetett meg mindez, és hogyan feltételezhet róla Jason ilyesmiket.

Anna azon töprengetett, ki lehet a tettes. Első gondolata Chris volt, de ő nem férhetett hozzá. Akkor ki? Ritát és Petert leszámítva, alig ismerte még a kollégáit, de ezt a két ember kizárta, ők biztosan nem csináltak ilyet. Rá kellett jönnie, hogy minden ellene szól, és nem fogja tudni bizonyítani az ártatlanságát. Ennek ellenére mégsem értette, Jason miért ennyire biztos magában, hiszen ha nem így lenne, nem mondtak volna fel neki azonnal. Ráadásul még annyira sem méltatta, hogy legalább ő maga mondja a szemébe. Ennek ellenére Anna tudta, hogy beszélnie kell vele, mert ezt mégsem hagyhatta annyiban.

Beült a kocsijába, és elhajtott a házhoz. Peter kocsiját azonnal felismerte, azonban nem zavarta, hogy ő is ott van. Volt kulcsa ugyan, de nem használta, inkább kopogtatott. Elég sokára nyílt ki az ajtó, és mögötte megjelent egy gyűrött képű Jason.

– Nem kellett volna ide jönnöd – morogta ellenségesen, amikor megpillantotta Annát.

Anna büszkén felszegte a fejét.

– De igen, ide kellett jönnöm, mert nem hagyom, hogy közönséges tolvajnak tartsatok.

Jason gúnyosan felhorkantott.

– Nem. Te profi tolvaj vagy, Anna.

– Nem én loptam el a terveket – rázta Anna a fejét kétségbeesetten. – Hinned kell nekem.

– Hittem neked. Mást sem csináltam, mióta megismertelek – dörmögte Jason, és még véletlenül sem állt el az útból, hogy bemehessen.

– Akkor próbálj meg hinni most is. Segítek kideríteni, ki tette – könyörgött Anna.

Jason felnevetett.

– Na, ne viccelj! Mégis, kit akarsz bemártani magad helyett? Már erre is megvan a tervetek? Nincs szükségem a magyarázkodásodra!

Anna szemébe könnyek szöktek.

– Ártatlan vagyok, Jason. Be fogom bizonyítani neked.

A férfi egy pillanatra elgyengülni látszott, majd végül sóhajtott egy nagyot.

– Szerettelek. Tiszta szívemből szerettelek téged, de most mélységesen megvetlek azért, amit műveltél. Talán ez még attól is szánalmasabb, mint amit Ivy csinált. Úgy tűnik, nekem nincs szerencsém a nőkkel. – Tekintetét Annára emelte. Szeme megvetéssel és haraggal volt tele. – Soha többé ne kerülj a szemem elé, Anna! Egy utolsó karrierista ribanc vagy. De most vége a szórakozásnak. – Azzal hangosan becsapta Anna orra előtt az ajtót.

Ebben a pillanatban Anna megsemmisült. A lelke biztosan. Könnyeit nyeldesve ült vissza az autójába, és képtelen volt gondolkozni. Csak a mardosó fájdalmat érezte, melyre nem volt gyógyír. Hazament, és küldött egy üzenetet Marynek, melyben megkérte, hogy munka után menjen be hozzá.

Csak az járt a fejében, hogy be kell bizonyítania az ártatlanságát, de fogalma sem volt róla, hol indulhatna el, aztán mégis csak eszébe jutott valami.

A volt főnökét tárcsázta.

– Jó napot, Lucas! Anna vagyok.

– Á, üdv, Anna! Mi újság? Nagyon hiányoljuk magát itt a cégnél – fogadta a férfi barátságosan.

– Köszönöm, ez kedves. Igazából azért hívom, mert a segítségére lenne szükségem.

– Hallgatom.

– Szabad tudni, hogy a legutóbbi prospektusukban szereplő terveket ki készítette?

– Melyekre gondol?

– A kék-ezüst kollekcióra.

– Ó, igen! Azokat Chris adta be, és meg kell mondanom, remekül sikerültek – közölte Lucas büszkén. – Miután maga felmondott, kénytelenek voltunk valakit betenni a helyére, és mivel Chrisnek volt gyakorlata benne, ezért rábíztuk a bútor részleget. Nagyon meg vagyunk elégedve a munkájával. De miért kérdezi?

Anna valami miatt nem lepődött meg a válaszon. Azt fontolgatta magában, vajon merjen-e őszinte lenni.

– Azért, mert azokat a formaterveket én készítettem – mondta ki végül –, és valahogy magukhoz kerültek.

Döbbent csend fogadta a túloldalon.

– Azt mondja, hogy valaki ellopta a terveit? – kérdezte a volt főnöke. – Ezek igen súlyos vádak.

– Tisztában vagyok vele, de most a munkahelyemen engem vádolnak lopással. Azt hiszik, maguknak dolgoztam – védekezett Anna.

– Nézze, Anna – sóhajtotta Lucas –, nagyon jó szakembernek tartom magát, ugyanakkor tudok az ön és Chris között lévő kapcsolatról is, mert egy munkahelyen az ilyesmi nem marad titokban. Attól tartok, hogy ez csak egy önök közötti személyes vita, és nem hinném, hogy a vállalatra tartozna.

Annát kezdte dühíteni ez a reakció.

– Nem, szó sincs erről, a terveknek semmi köze a szakításunkhoz. Nagyon sokat dolgoztunk rajta, és valahogy Chris kezébe kerültek azok a rajzok, ő pedig úgy adta le maguknak, mintha a sajátjai lennének.

– Anna, Anna, kérem! – szakította félbe a férfi. – Ne mondjon ki olyan dolgokat, amiket később megbánhat. Javaslom, üljenek le a volt barátjával, és tisztázzák a félreértéseket. Nem örülnék neki, ha a céget is belekevernék a magánéleti dolgaikba. Ezt senki sem nézné jó szemmel.

Anna mérgesen felhorkantott. Lucas valószínűleg azt hiszi, hogy együtt csinálták a terveket, és nem tudtak megegyezni kié legyen. Semmi értelme nem volt tovább folytatni ezt a beszélgetést, de legalább megtudta, hogy Chrisnek köze van a lopáshoz. A kérdés már csak az, hogyan juthatott a tervek közelébe.

– Rendben – szólalt meg újra Anna -, de azt tudnia kell, hogy a jelenlegi cégem jogi lépéseket fontolgat. Javaslom, ne vegye félvállról az ügyet, és nézzen utána Chrisnek.

Anna lecsapta a telefont. Muszáj volt fenyegetőznie, mert Lucas nem vette komolyan. Persze, fogalma sem volt, Jason akar-e majd pereskedni, de eléggé valószínű.

Tovább kellett gondolkoznia, mert itt nem sokra jutott. Azt az ötletet nyomban elvetette, hogy megkeresse Christ, mert úgyis mindent tagadna, és Jasonnak is hiába mondaná el a fejleményeket, megint azt feltételezné, csak rá akarja kenni valakire. Bizonyíték nélkül minden csak üres szó. De ötlete sem volt, honnan szerezzen bizonyítékot.

Amíg Maryre várt, tovább itatta az egereket. Egyszerűen nem bírta féken tartani a könnyeit.

– Úristen, Anna! Mi történt? – kérdezte Mary azonnal, amikor meglátta az ábrázatát.

Anna először meg sem tudott szólalni, csak az asszony vállára borulva zokogott, majd később zaklatott sírás közepette elmesélt neki mindent, Chris zsarolását is beleértve.

– Hogy milyen mocskos alak az exed! – ez volt Mary első mondata.

– Nem tudom, mit csináljak – szipogott Anna.

– El kell mondanod Jasonnek. A zsarolást is – javasolta Mary.

Anna a fejét rázta.

– Nem fog hinni nekem.

– Aláírom, hogy minden ellened szól, de az a pasas nem lehet ennyire vak! És hülye is, ha azt gondolja, képes vagy ilyesmire – háborgott Mary.

– Valahogy be kell bizonyítanom az igazamat.

Mary az ujjaival dobolt a száján, miközben hosszasan töprengett.

– Chris járt már a cégednél? – kérdezte.

– Nem, soha – rázta meg Anna a fejét.

– Akkor nem egyedül csinálta. Hacsak nem valami profi betörő, és az éjszaka leple alatt ellopta a terveket – grimaszolt Mary.

– Igazad lehet – vágta rá Anna –, mert egyáltalán honnan tudott a projektről és arról, hol tároljuk a terveket? Valaki információkat szivárogtatott ki, és nem kizárt, hogy az a valaki adta át a terveket neki.

– Pontosan – emelte meg elé a mutatóujját Mary. – Ezért is kell beszélned Jasonnel. Ő ki tudná nyomozni, ki volt Chris segítője.

Anna újra elkámpicsorodott.

– Nem fog szóba állni velem. Ezt nekem kell megoldanom.

– Akkor ne vele beszélj, hanem mással, aki szóba áll veled közülük – tanácsolta Mary.

– Talán Peter… – tűnődött Anna.

– Ne gondolkodj rajta. Hívd fel, szívem!

Anna kezébe vette a telefont, és beszámolt Peternek a felfedezéséről. A férfi türelmesen végighallgatta, de nem biztatta semmivel, viszont megígérte, hogy utána néznek a dolognak. Anna már ennyinek is örült, mert tudta, hogy Peter úgyis elmondja Jasonnek, és hátha...

– Mi van, ha Jason engem fog beperelni? – villant be hirtelen neki.

– Dehogy fog – legyintett Mary. – Szerelmes beléd, és akármit is hisz rólad, ezt nem fogja megtenni. Azt mondtad, diszkréten kezelték a kirúgásodat is, tehát pereskedni biztosan nem fog. Legalábbis veled nem, de az A&D-vel talán…

– Akkor is berángatnak majd – sóhajtotta.

– Igen, és te Jason mellett fogsz állni, ami szintén azt bizonyítja majd számára, hogy nem te voltál, és rá fog jönni mekkorát tévedett – simogatta Mary a karját.

Anna felállt, és szomorúan bámult ki az ablakon.

– Talán legbelül tudja, hogy nem én voltam… – Letörölt egy kósza könnycseppet az arcáról.

– Talán csak idő kell neki, hogy lehiggadjon. Nem csoda, hogy kiborult. Ott a válása, a szerelmi csalódása, a cége jövője és most ez is. Ezt még a legerősebb férfiakat is megtörné.

– Annyira sajnálom őt, és megőrjít ez a tehetetlenség. – Anna ismét nem tudta feltartóztatni a könnyeit.

Mary odalépett hozzá, és átölelte.

– Tudom, szívem, de most úgysem tehetsz semmit. Várnod kell. Ha pedig eszedbe jut valami, hívj fel, és megbeszéljük. Én is agyalni fogok rajta, hátha találunk rá valami megoldást, és hazavágjuk ezt a szemét Christ.

21. fejezet