Csókolj szabadon - 12. fejezet

 

– Le kellene zuhanyoznom – sóhajtottam, mert sehogy sem akaródzott újra kikelnem az ágyból, annyira jólesett mellette feküdni.

– Veled tartok, ha nem baj. Megizzasztottál – kuncogott Rafael.

– Én ugyan nem – vigyorodtam el, és keresztül mászva rajta, kikeltem az ágyból.

– Hé, teljesen összekentél! – háborgott kacagva.

– Nem mindegy? Úgyis mindjárt lemosod – néztem vissza rá a vállam fölött, és beiszkoltam a fürdőbe.

Megengedtem a vizet, hogy beállítsam a hőfokot. Rafael tenyere simult a hasamra.

– Veled kapcsolatban semmi sem zavar, bármikor összekenhetsz – suttogta a fülembe, és belepuszilt a nyakamba.

Letörölhetetlen vigyor telepedett az arcomra. Beléptem a vízsugár alá, ő pedig követett, és azonnal magához vont egy röpke csókra.

– Ööö, azt hiszem, összekarmoltam a válladat – nyílt nagyra a szemem, mikor megláttam a vörös csíkokat rajta. Sosem csináltam még ilyet. Mondjuk, engem sem dugtak meg még soha.

– Vágd rövidebbre a körmeidet! – Megemelte a kezem, hogy ellenőrizze.

– Ettől is? – vontam fel a szemöldököm.

– Hm, nem, mert az már az ujjad lenne – nevette el magát. – De legalább tudom, hogy tényleg élvezted.

A szemem forgatva nyomtam egy adag tusfürdőt a kezembe, és elkezdtem lemosni Rafael felsőtestét. Vagyis inkább csak simogattam, annyira élvezetes volt végigtapogatni az izmos testét. Miután végeztem, ő vette át ezt a feladatot.

– Minden oké vele? – kérdezte, mikor a fenekemnél járt.

– Elég mély nyomot hagytál bennem – viccelődtem, de amúgy tényleg sajgott kissé a hátsóm.

– Hosszú kihagyás után mindig ilyen.

– Aha, biztosan – motyogtam.

Rafael maga felé fordított, és a homlokát ráncolva nézett rám.

– Mi a baj?

Rávághattam volna, hogy semmi, de neki nem akartam hazudni. Épp elég volt, hogy mindenki mással szemben azt tettem.

– Az a helyzet, hogy nekem nem volt kihagyás – vallottam be.

– Mi? Ezt hogy érted? – emelkedett meg Rafael hangja, majd a szája elnyílt, mikor leesett neki, miről beszélek. Azonnal a csap után nyúlt, és elzárta a vizet. – A francba, Ronen!

Mérgesen lépett ki a fülkéből, és a törölközőt szinte hozzám vágta, de nem szándékosan akarta így, csak meglehetősen kiborítottam a válaszommal.

– Hé, nem nagy ügy! – próbáltam volna csillapítani.

– Nem gondolod, hogy szólnod kellett volna róla? – itatta le magáról sietősen a nedvességet, majd a derekára tekerte a törölközőt, és visszament a szobába.

Utánamentem.

– Most tényleg ennyire kiakadtál miatta? – tártam szét a karom.

– Tudnom kellett volna, hogy neked ez lesz az első, mert akkor…

– Akkor? – vágtam közbe. – Ismerve téged, túlreagáltad volna, vagy meg sem engeded. Nekem így volt tökéletes – léptem oda hozzá, és átkaroltam a nyakát, és jóval lejjebb vettem a hangerőből. – A legjobb választás voltál.

Rafael tekintete ellágyult.

– Nem akarom elhinni, hogy az első lehettem – rántott magához, és szorosan átölelt.

– Én pedig azt nem hiszem el, hogy ennyi idősen vesztettem el a szüzességemet – kuncogtam.

Rafael elengedett, és az ágy felé vonszolt.

– Jó, de ez nem olyan, és most mesélj! – húzott közelebb. – Mindent tudni akarok az előző kapcsolataidról! Meg voltam róla győződve, hogy te… – Elhallgatott, és megpuszilta a homlokom.

– Igen, azt hitted, hogy passzív vagyok – bólogattam. – Tulajdonképpen nem tudom. Fura erről beszélni – fészkelődtem zavaromban.

– Nehogy már pont ez legyen tabu köztünk!

– Nem, csak nekem nincs sok tapasztalatom ebben. Voltak próbálkozásaim régen, és vágytam is erre a szerepre, de végül mindig megfutamodtam.

– A fájdalomtól féltél?

– Többnyire. Fiatal voltam még, és talán rossz partnereket választottam. Egyik sem tudott olyan élményt nyújtani, mint ez a mostani – vontam meg a vállam.

– Hm, a végén elbízom magam – mordult fel Rafael, és a számra hajolt.

Annyira szerettem a csókjait. Mindig sikerült valamilyen hatást elérnie vele. A legtöbbször azonnal megkívántam, de más jó érzéseket is keltett bennem, ahogy most is. Azt éreztem, fontos vagyok neki. Ez egyszerre volt iszonyatosan jó érzés, ugyanakkor fájdalmas is. Nem akartam áltatni vagy becsapni, de nem tudtam, mit tehetnék ellene. Ebben a helyzetben egyikünk sem tudott okosan cselekedni, döntést hozni pedig végképp nem.

Természetesnek tűnt vele aludni, nem hatott idegenként a jelenléte, mint ahogy az első alkalommal sem. Összebújva kucorogtunk az ágyon, mintha nem lenne elég hely. Ha bármelyikünk is hiányolta a másik testének a melegét, azonnal visszahúzta magához.

Az ő ébresztője szólalt meg hamarabb. Morgolódva húztam a fejemre a párnát.

– Bocs, ilyenkor edzeni szoktam, de ma kihagyom – szabadkozott Rafael.

– Már mindegy, úgyis felébredtem – dünnyögtem a párna alól –, de azért ne menj el.

– Nem fogok – nevetett aranyosan, és adott egy puszit a hátamra.

Az ajtó csukódásából tudtam, hogy eltűnt a fürdőben. Vakon tapogattam ki a telefonom, és behúztam a párna alá. Hajnali fél hat volt, ráadásul szabadnapunk lenne. Nagyot ásítva kecmeregtem ki az ágyból, kerestem egy melegítőalsót, és kimentem az erkélyre. Hűvös volt, a város is még csak most ébredezett. Szippantottam egy mélyet a friss levegőből, és különös módon, valami fura felszabadultságot éreztem.

Eddig attól rettegtem, hogy tényleg meg fogom csalni Jessicát. Most, hogy megtettem, ez a rettegés elmúlt, és mintha a bűntudat is enyhült volna, de nem tudtam, mi az oka ennek. Talán az, hogy szerelemből tettem. Egyáltalán lehet egyszerre két embert szeretni? Mert most nagyon úgy tűnt, velem ez a helyzet. Igaz, a két érzést nem lehetett összehasonlítani egymással. Amit Jess iránt éreztem, az valamiféle mély kötődés és szeretet volt. Rafaelért viszont lángoltam. Minden porcikám vágyott arra, hogy vele lehessek, de nem csak szexuális értelemben véve. Szerettem a beszélgetéseinket, a vidám pillanatainkat vagy, ahogy együtt gyakoroltuk a szövegünket. Jó volt rá nézni, amikor elmélyülten tanulmányozott valamit, és a kamerák előtt is tökéletesen kiegészítettük egymást. Valahogy minden passzolt, és ez csupa jó érzésekkel töltött el, de azért időnként rémisztő is tudott lenni.

– Meg fogsz fázni – ölelt át Rafael hátulról, ás a vállamra fektette az állát.

– Menjünk el edzeni! – jelentettem ki.

– Tényleg? – fordított maga felé.

– Mióta itt vagyunk, nem voltam. Amúgy is szabadnapunk van, csináljunk valamit – vontam meg a vállam.

– Hm, akkor ma én izzasztalak meg téged – vigyorodott el, és megharapta a vállam.

– Au! – jajdultam fel, és játékosan ellöktem magamtól. – Nehogy azt hidd, hogy könnyen megy majd!

Bemenekültem a szobába, de Rafael utánam vetette magát és ledöntött az ágyra.

– Pedig úgy lesz. Ha más nem, itt az ágyban – felelte sejtelmesen, és megcsókolt.

Nyelvjátéka rögtön képes volt vágyat ébreszteni bennem. Csípőm megemelve jeleztem neki, hogy egy csóktól többre vágyom, mire ő azonnal becsúsztatta a kezét az alsóm alá, és izgatni kezdett. Felajzva kapaszkodtam belé, ekkor Rafael oldalra billenve megtámaszkodott az egyik alkarján, kiszabadította saját magát is, és összefogta kettőnk merevedését.

– Ó, te jó Isten! – nyögtem fel a különleges élvezet hatására.

Eléggé meglátszott, hogy Rafaelnek mennyivel nagyobb gyakorlata volt ebben. Pontosan tudta, hogyan juttasson a legnagyobb gyönyörhöz bennünket. Hatalmasat élveztem az ügyes kezétől, ő nem kevésbé. Az összes anyag, amit magunkból kiadtunk, az én hasamon díszelgett.

– Azt hiszem, rád fér egy tusolás – terült el Rafael kuncogva mellettem.

– Nem maradt energiám az edzéshez – nyafogtam.

– Dehogy nem! Meglásd, azt is élvezni fogod! – biztatott, és én kelletlenül elvonultam a fürdőbe.

Azt hittem, a szálloda edzőtermébe megyünk, de tévedtem, mert kocsiba ültünk.

– Hová viszel? – érdeklődtem kíváncsian.

– Majd meglátod – tért ki a válaszadás elől.

– Nem szeretem a meglepetéseket.

– Akkor sem árulom el! – makacsolta meg magát, úgyhogy kénytelen voltam feladni a dolgot.

Egy nagy, szürke épület előtt állt meg, amelyet számtalan reklámtábla díszített, így még mindig nem tudtam, hová is jöttünk. Az előcsarnokon áthaladva Rafael benyitott az egyik ajtón, és én rögtön lecövekeltem.

– Boksz? Komolyan? – néztem rá kétségbeesetten.

– Imádni fogod, gyere! – ráncigált magával az egyik sarok felé, ahol a kellékeket tárolták.

Két ring volt, az egyikben edzést tarthattak, mert többen is körülállták.

– Sosem bokszoltam még. Az alapokat sem tudom – magyarázkodtam, miközben Rafael a kesztyűk között válogatott.

– Pont ezért jöttünk ide. A jövő héten lesz egy bunyó jeleneted. Gyakorolni fogunk rá – adta a kezembe a piros kesztyűt.

– Mindenki rajtam fog röhögni – húztam el a szám.

– Nem, csak én – vigyorodott el Rafael szemtelenül.

– Kösz, most aztán tényleg megnyugodtam – forgattam a szemem, majd felpróbáltam a kesztyűt.

Rafael segített becsatolni, majd a kezébe vett két lapos akármit.

– Azok mik? – kérdeztem.

– Pontkesztyűnek hívjak. Ezt fogod megütni.

– Akkor nem téged? Kár – öltöttem rá a nyelvem.

– Majd azt is megpróbálhatod – felelte magabiztosan, és megindult a ring felé.

Rafael felhúzta a kezére azt a valamit, és kérte, üssem meg pont a közepén. Minden mozdulatnál elmagyarázta, hogyan tartsam a kezem, a vállam, a lábaimat. Egész jó oktatónak bizonyult, és kezdtem élvezni a dolgot.

– Erősebben, és most egymás után jobb-bal! – utasított.

Nem is gondoltam, hogy ennyire el lehet fáradni benne. A karjaim rendesen fájtak, pedig alig, fél órája gyakoroltunk. Viszont büszke voltam magamra, mert nem ment rosszul. Máris kedveltem ezt a sportot.

Ezután Rafael ledobta a kesztyűt, és felvette a rendeset, hogy üssünk párat. Ez már kevésbé tetszett, mert valahogy nem vitt rá a lélek, hogy megüssem. Ő egyre csak cukkolt, hogy mi lesz már, nem lehetek ennyire puhány. Addig meddig mondogatta, míg végül olyat bemostam neki, amitől seggre ült.

– Basszus! – kaptam a szám elé a kesztyűs kezem, és elnevettem magam, annyira röhejes volt a szituáció. – Bocs! – nyúltam felé, hogy felsegítsem.

– Nincs baj, csak váratlanul ért – szökkent talpra. – De most már tudom, hogy nem szabad téged felhúzni.

– Te akartad, hogy megüsselek – védekeztem.

– De nem azt, hogy kiverd a fogamat – nevetett ő is, és megölelt.

Megmerevedtem. Rafael érzékelte ezt, ezért gyorsan elengedett. Nekünk nem szabadott nyilvánosan ilyesmit csinálni, hisz bárhol lefotózhattak. Nem mintha bárki is felismert volna minket, de jobb volt ezzel óvatosan bánni. Gyakran rángattak már elő a múltból hasonló fotókat. Ráadásul én amúgy sem voltam felkészülve ilyesmire. Ami kettőnk között történt, az csak a mi titkunk kell, hogy maradjon.

Ütögettünk még egy kicsit, aztán farkaséhesen visszamentünk a szállodába. Mivel ott lépten-nyomon kollégákba botlottunk, nem vonulhattunk azonnal fel a szobánkba, mert mindenkivel váltanunk kellett néhány szót. Majdnem tizenegy óra volt, mire végre mindketten elterülhettünk az ágyon.

Nem sok kedvünk volt hozzá, de szöveget kellett tanulnunk másnapra. Végül egész jó volt így, mert egymással gyakorolhattunk, és rengeteget nevettünk közben. Rafael eljátszotta Rob helyett az apámat, és még a hangját is utánozta. A kötelező szövegen túl egyéb vicces megjegyzéseket szúrt bele, amitől nekem már a könnyen is folyt a végén. Imádtam vele lenni.

– Piros az állad, ahol megütöttelek. Nem kellene jegelni? – simogattam meg aggódva.

– Nem fog bekékülni, de azért érzem egy kicsit a helyét – mozgatta meg az állkapcsát.

– Sajnálom, tényleg nem akartam – leheltem egy finom puszit rá.

– Tudom – ölelt magához. – Nézzünk egy filmet! Mit szólsz hozzá?

Nem volt kifogásom ellene. Rafael behozta az ágyba a laptopját, és összebújva kezdtünk bele az egyik Marvel filmbe, de mindketten sikeresen bealudtunk rajta. Ezt onnan tudtam, hogy arra ébredtem, Rafael feje nyomja a mellkasomat, a laptop pedig alvó üzemmódban félre volt csúszva mellé az ágyon. Nyöszörögve kúsztam ki alóla, mert egészen elfeküdtem a nyakamat. Erre persze ő is felébredt, és készségesen felajánlotta, hogy megmasszíroz.

Minden percet imádtam, amit vele tölthettem, és egyre gyakrabban merült fel bennem a gondolat, hogy talán óriási hibát követek el, ha elengedem őt. Mégsem voltam képes rá, hogy a segítségét kérjem ebben, vagy egyáltalán megosszam vele a kétségeimet. Olyan jó lett volna, ha van valaki kívülálló, aki tanácsot ad, de egyedül maradtam ebben a harcban.

Még az sem hozta meg a kellő bátorságot, hogy ismét egy csodálatos éjszakát tölthettem vele. Rafael odaadta magát nekem, és én szerelmesebb voltam, mint valaha. Minden ijesztően túl tökéletesnek tűnt vele. Féltem, mindez csupán illúzió, ami megtéveszt, félrevezet, és aztán jön a keserű felismerés, hogy csak becsaptam saját magam. Időre volt szükségem, hogy leülepedhessenek bennem a dolgok, csakhogy az idő sürgetett. Rafael nem fog a szeretőm lenni, de én sem akartam belőle azt csinálni, és Jessicával szemben sem volt fair, amit műveltem.

Teljesen káosz lett az életem.

13. fejezet