RR-világa: Életre szóló két éjszaka

Ismét egy elég régi regényemet hoztam nektek, az első próbálkozásaim egyike, így ehhez mérten ismét nem olyan, mint amit megszokhattatok tőlem. Ettől függetlenül nem szerettem volna kidobni, hanem feltöltöm ide, hátha mégis lesz, akinek tetszik :) Csak egykörös javításon futottam át rajta, így elnézéseteket kérem az esetleges benne maradt hibákért!

Anna elégedetten dőlt hátra, és tekintetével megkereste Christ, aki elmélyülten tanulmányozott valamit az asztalánál. Szerelmes volt ebbe a férfiba. Legalábbis úgy hitte, ez a szerelem, hiszen jó érzések öntötték el, akárhányszor csak ránézett.

Szerencsés helyzetben volt, hiszen egy munkahelyen dolgozhatott vele, így bármikor láthatta. Mindketten formatervezők, vagy divatosabb szóhasználattal dizájnerek, és imádták a munkájukat. Chris az építészeti, míg Anna a bútor vonalon mozgott, de így is rendkívül jól tudtak együttműködni, segítették egymás munkáját.

Chris már az A&D vállalatnál dolgozott, mikor Anna ide került. A férfi rögtön az első héten elhívta randira, aminek már lassan két éve. Azóta együtt jártak, és fél éve össze is költöztek Chris lakásába, az Annáét pedig ideiglenesen kiadták bérbe.

– Mizu? – huppant le mellé Clara.

– Megvan Chris szülinapi ajándéka – súgta Anna a barátnőjének.

– Elárulod mi az? – kérdezte Clara az izgatottan.

– Csak akkor, ha tartod a szádat – felelte Anna, pedig jól tudta, hogy Clara sosem árulná el.

– Anna, ismersz már. Lakat a számon.

Anna tekintete felcsillant.

– Hosszú hétvége, pálmafák, lazulás, és persze két jegy a kedvenc csapatának meccsére – sorolta halkan, mintha bárki is meghallaná őket az irodában.

Chris épp akkor fordult meg, és intett nekik, ők pedig visszaintegettek.

– A szabadnapot is elintézted mindkettőtöknek?

– Igen, már beszéltem a főnökkel, úgyhogy jövő hét pénteken lelépünk – bólintott. – Már annyira várom. Chris odáig lesz, és végre pihenhetünk.

– Ja, biztos szuper lesz – mosolygott Clara, de Anna szerint a hangjában volt valami nem meggyőző.

– Úgy gondolod, hogy nem fog örülni neki? – vonta össze a szemöldökét.

– Dehogynem. Három nap kettesben. Ki ne örülne ilyesminek? – vágta rá Clara.

Anna úgy ítélte meg, hogy Clara furán viselkedik. Lehet, megint balul sült el az egyik randija. Igaz, nem említett ilyesmit, pedig mindig beavatja, ha csalódás éri.

– Minden rendben? – nézett rá Anna gyanakodva.

– Naná, hogy rendben! Megyek, mert millió dolgom van. Később beszélünk. – Clara felállt, és visszament a saját részlegébe.

Anna elgondolkozva nézett utána. Clara két évvel idősebb nála, és nagyjából azóta egyedül élt, mióta ő is Chris összejöttek. Clara egy hosszú kapcsolatból lépett ki, és sokáig hallani sem akart újabb randikról, aztán egyszer csak megtört a jég, és újra nyitni kezdett a férfiak felé. Ám hiába minden próbálkozása, azóta sem sikerült tartósan megtartania senkit. Anna azt is tudta, hogy mi az oka ennek. Clarának túl nagyok voltak az elvárásai. Mivel közelítette a harmincat, ezért csakis olyan férfiak jöhettek szóba, akik jól szituáltak, sikeresek, sportosak, családcentrikusak, humorosak és persze jóképűek. Emellett volt számtalan egyéb apró kitétel is, aminek meg kellett felelnie a jelöltnek. Nos, ilyen nem sok akadt, Clara pedig nem nagyon akart engedni az elvárásaiból.

Hogy ne legyen sokat egyedül, Annáék gyakran meghívták magukhoz vacsorára, moziba és szórakozóhelyekre is együtt mentek. Chris is kedvelte Clarát, rengeteget tudtak egymással beszélni, főleg a munkáról, és nagyjából ugyanennyit vitatkoztak. Clara néha panaszkodott, hogy Chris milyen önfejű, és nem akarja beismerni, ha nincs igaza, míg Chris azt tette szóvá, Clara azt hiszi, mindent jobban tud. Persze, ezek a viták sosem voltak komolyak, és Anna örült, hogy a barátja és a barátnője ilyen jól kijönnek egymással.

Még volt egy óra a munkaidő végéig, úgyhogy ő is nekilátott, hogy befejezze, az elkezdett projekteket. A jövő héten négy új tervet kell leadnia, úgyhogy a szabadnapig bőven lesz mit csinálnia. Egy új bútorcsaládhoz készítik elő a következő darabokat, és neki jutottak az ülőbútorok, melyekből több különböző típust is meg kell terveznie.

Anna szerette szabadjára engedni a fantáziáját, és szívesebben rajzolt szabadkézzel, mint programok segítségével. Szerencsére a főnökség örömmel fogadta a rajzait, és sosem erőltették, hogy a modern technikákat kövesse.

– Kész vagy? – lépett oda hozzá Chris.

– Ühüm, egy perc, és indulhatunk. – Anna leállította a gépét, és összeszedte a holmiját.

– Akarsz még valahová beugrani? – kérdezte Chris.

– Nem, de a hétvégén csinálhatnánk egy nagy bevásárlást.

Miután elköszöntek a többi kollégától, elindultak a lifthez.

– Mit fogunk vacsorázni? – dőlt a tükörnek Chris.

– Valami olaszra gondoltam. Gyorsan össze tudom dobni.

– Éhes vagyok. Inkább rendelj – nyűgösködött a férfi.

– De ez tényleg gyorsan megvan, vagy valami másra vágysz? – kérdezte Anna.

– Nem tudom. Gyors legyen és kiadós. Vezess te, én pedig rendelek – adta Chris a kezébe a kocsija kulcsát.

Egész úton nem beszélgettek, mert Chris végig a telefonját nyomkodta, és már majdnem hazaértek, mire végre leadta a rendelést. Anna nem szólt egy szót sem, pedig tudta, hogy mire kihozzák az ételt, ő már rég elkészült volna az olasz tésztával.

Mivel nem volt mit csinálnia, átöltözött, aztán leült a párjához a nappaliba.

– Nem mondtál semmit a bevásárlásra – jegyezte meg.

– Muszáj nekem is menni? Nem tudnád elintézni egyedül? – kérdezte Chris, miközben a csatornákat váltogatta a tv készüléken.

– De igen, csak gondoltam, utána beülhetnénk valahová ebédelni, vagy megnézhetnénk egy filmet. Elég keveset mozdulunk ki mostanában.

– Szívesen kimozdulok, de nem vásárolni.

– Ezt is meg kell csinálni, és csak hétvégén van rá időnk – győzködte Anna.

Chris megállt egy sportcsatornánál, és innentől kezdve nem válaszolt.

Jót beszélgettünk – gondolta Anna keserűen, és kiment az újságokért.

Most már ő is éhes volt, és alig várta, hogy végre meghozzák a vacsorát. Nagyjából fél órát olvasott, amikor végre csengettek.

– Átveszed? – kérdezte Chris tekintetét továbbra is a tévén tartva.

– Persze – sóhajtotta Anna.

Kifizette, majd bevitte a konyhába a tasakokat, és megterített. Chris tényleg jó kiadósat rendelt. Többféle sült, köret és saláta is volt a dobozokban.

– Jöhetsz! – kiabált be neki Anna.

Chris leült, és jóízűen nekilátott az ételnek.

– Holnap külön kocsival menjünk, mert hamarabb lelépek – magyarázta két falat között.

– Hová mész?

– Ki akarok nézni az egyik építkezésre. Látnom kell a helyszínt a terveimhez.

Anna megértően bólogatott.

– Oké, nem gond. Mivel péntek lesz, talán én is hamarabb el tudok szabadulni, és akkor elmegyek egyedül bevásárolni, így szabad marad a hétvégénk.

– Az remek lenne – felelte Chris mindenféle lelkesedés nélkül.

Ezután a férfi megint némaságba burkolózott, a telefonját nézegette evés közben, úgyhogy csendben fejezték be az étkezést.

– Elfoglalom a fürdőt, utána megnézném a meccset – közölte Chris vacsora után.

Anna addig elpakolt, és mire végzett, Chris is, de az megint leült a tévé elé. Anna már nem is próbálkozott beszélgetéssel, inkább ő is elment zuhanyozni, aztán bebújt az ágyba, kezében egy könyvvel.

Tíz óra is elmúlt, mire Chris is felment hozzá.

– Jó meccs volt, nyertünk.

– Akár megünnepelhetnék. – Anna letette a könyvet az éjjeliszekrényre, és közelebb bújt Chrishez.

– Késő van már, fáradt vagyok. Majd holnap, jó? – hárította a férfi a közeledését, és lekapcsolta a villanyt.

Anna szomorúan fordult a másik oldalára. Nem tudta, mi az oka, hogy Chris ennyire elutasító. Tisztában volt vele, hogy minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, ezért abban bízott, hogy az ajándék utazás jót fog tenni a kapcsolatuknak.

Reggel a megbeszéltek szerint külön-külön indultak munkába. Csupán ebédidőben váltottak újra szót egymással, mikor együtt mentek le a büfébe.

– Hogy látod? Hamarabb szabadulsz? – kérdezte Chris.

– Igen, de még pontosan nem tudom, mikor leszek kész. Kérsz kávét?

– Nem, kösz – rázta a fejét a férfi. – Én kettőkor indulok, és valószínűleg későn végzek.

– Majd csörögj, és úgy időzítem a vacsorát – felelte Anna.

Sietősen fejezte be az ebédet, mert igyekezett vissza, hogy elkészüljön a rajzokkal, és el tudjon menni vásárolni.

Munka közben többször eszébe jutott a tegnap este. Tekintetével újra megkereste Christ, aki épp telefonált. Anna még mindig nagyon vonzónak tartotta őt. Imádta a sötétszőke, hullámos tincseit, a mélyen ülő barna szemeit, a fiúsan sima arcbőrét. Egyedül az alkatában talált némi kivetnivalót. Chris túl sovány, pontosabban nem is annyira sovány, inkább nem izmos. Nem szeretett sportolni, Anna csak néha-néha tudta elcsalni magával futni, de akkor is általában fél távon sétáltak.

Clara közeledett felé, kezében egy aktával, de a táskája már a vállán lógott.

– Azt ne mondd, hogy már te is végeztél – nézett fel rá Anna irigykedve.

– Igen, de ezt még hazaviszem, és otthon befejezem. – Clara ledobta az asztalára a mappát, és leült.

– Lehet, nekem is ezt kellene, akkor hamarabb kész lennék, de mivel itt is együtt dolgozunk, nem akarom, hogy otthon ugyanez legyen – sóhajtotta.

– Igazad van – helyeselt Clara. – Van valami programotok a hétvégére?

– Még nincs. Esetleg, valami ötlet? – kérdezte Anna, de választ már nem kapott, mert Chris lépett oda hozzájuk.

– Helló, hölgyeim! Clara, te is hazafelé?

– Igen. Elég volt mára – biccentett Clara, és felállt.

– Akkor gyere, én is lefelé tartok. Majd csörgök, ha végeztem – hajolt le Chris, és adott Anna arcára egy puszit.

Anna is kész lett egy órán belül. Gyorsan leadta a főnökének a rajzokat, majd rohant összeszedni a cuccait, és észrevette, hogy Clara az asztalán felejtette a mappáját. Anna nagyot sóhajtva vette a kezébe, mert így tennie kell egy kis kitérőt, hogy beadja neki.

Beült a kocsijába, lassan araszolgatott a pénteki csúcsforgalomban. Azt hitte, soha nem ér a családi házas övezetbe, ahol Clara lakik.

A barátnője jól járt, mert a szülei vették neki a házat még évekkel ezelőtt, és most már a PR osztály vezetőjeként olyan jó fizetése volt, hogy könnyedén fenn tudta tartani.

Ahogy Anna bekanyarodott az utcába, már messziről kiszúrta a kocsit, aminek nem kellett volna ott lennie. Chris parkolt Clara garázsa előtt. Nem értette, hogy kerül ide a barátja, hisz elvileg helyszínen kellene lennie.

Anna távolabb parkolt le, és ahogy közelítette a házat, egyre jobban kezdett eluralkodni rajta a rossz érzés. Nem akart arra gondolni, hogy Chris és Clara esetleg… A bejárat előtt megtorpant, és mégsem csengetett be. Helyette lelépett a fűre, elsétált a ház oldalához.

Mivel ezerszer járt már itt, jól tudta, hogy hol van a nappali, hatalmas üvegablakokkal. Nem szép dolog leskelődni, de az ösztönei mégis azt súgták, jobb, ha először benéz.

A függönyök be voltak húzva, Anna gyomra pedig görcsbe ugrott. A harmadik ablaknál észrevett egy rést. Nagy levegőt vett, odalépett, és belesett.

Azonnal a szája elé kapta a kezét, nehogy felkiáltson, mert amit ott látott, az sokkolta. Clara a kanapén térdelt anyaszült meztelenül, mögötte Chris szorgoskodott.

Anna tudta, hogy mennie kellene, de mégis dermedten nézte tovább az aktusukat. Chris egyik kezével belemarkolt Clara hosszú bozontjába, míg a másikkal a fenekére csapott, vörös kéznyomot hagyva maga után. Chris vele soha nem csinált ilyet. Fogalma sem volt, hogy a barátja szereti az ilyesmit, mert láthatóan nagyon is szerette.

Hirtelen elfogyott a levegő Anna körül, lábai mintha ólomból lennének, nem akartak engedelmeskedni neki. A barátja és a barátnője. A két legfontosabb ember az életében. Becsapták, megalázták, semmibe vették őt. Bízott bennük, és most rettenetesen csalódott.

Zaklatottan fordult el az ablaktól, és eltámolygott a kocsijához. Azonnal elindult, de kicsivel arrébb meg kellett állnia, mert nem látott a könnyeitől.

A kormányra borulva zokogott. Miért tették ezt vele? Vajon mióta tart? Miért nem vett észre semmit? Hogyan voltak képesek erre? Egy világ omlott benne össze. Úgy érezte, mindent elveszített. A szerelmét és a legjobb barátnőjét is. A közös munkára pedig gondolni sem mert.

A kétségbeesést hirtelen harag váltotta. Anna felegyenesedett, megtörölte a szemét, majd gázt adott. Dühösen rontott be Chris lakásába, megkereste a bőröndöket, és mint a villám, úgy söpörte bele a ruháit a gardróbból. Nagyon sietett, mert nem akart ott lenni, mire Chris hazaér.

Óriási szerencséje volt, mert a saját lakása épp üres, ugyanis nemrég költöztek ki a lakók, és felújítás alatt állt, így tudott hová menni. Amennyi holmit csak tudott, begyömöszölt a kocsijába. Az utolsó táska után még visszament a nappaliba, kivette a keretből a közös képeiket, majd egyesével széttépte őket.

Újra könnyek között vezetett a lakásáig. Egy szempillantás alatt véget ért a boldogsága. Elvették tőle. Méghozzá az a két ember, akiket a legjobban szeretett. Vakon bízott bennük. A szerelme, aki más nőkre rá sem nézett és a barátnője, akinek oly nagy elvárásai voltak. Miért pont az övé kellett neki? Chris lenne az, aki megtestesíti az ideális férfit? Na, igen. Szinte minden megvan benne, amire Clara vágyik.

Anna idegességében alig találta meg a kulcsát. A földszinten volt a lakás, így nem kellett sokat cipekednie, de amikor belépett, szinte háborús övezet fogadta. A munkások lényegében már mindennel elkészültek, csak takarítani kellett. Eddig Annának nem volt ideje foglalkozni vele. Hát, most lesz majd, merthogy képtelen lenne bemenni a munkahelyére, ahol a két áruló is dolgozik.

Leszedte a fóliákat a bútorokról, keresett egy nagy szemeteszsákot, és mindent beletuszkolt. Másra nem maradt ereje. Épp csak annyit csinált meg, hogy az ágyát rendbe rakta, és azonnal lerogyott rá. Hallotta, hogy cseng a telefonja az étkezőben, de nem ment ki, hogy felvegye. Tudta, hogy Chris lesz az.

Chris nem adta fel, szakadatlanul próbálkozott. Végül Anna kiment, de addigra pont elhallgatott a telefont, és érkezett egy üzenet.

Chris: Elmondanád, mi történt? Hol vagy, és miért mentél el?

Anna biztosra vette, hogy Chris mindegyikre tudja a választ, csak tőle szerette volna hallani, hátha mégis valami más áll a háttérben. Először nem akart válaszolni, de nem bírta megállni.

Anna: Hagyj békén! Nyugodtan visszamehetsz Clarához.

Anna érezte, hogy ez túl gyerekes, de már semmi sem érdekelte. Teljesen mindegy, Chris mit gondol róla.

Chris: Sajnálom, szívem. Beszéljük meg, kérlek!

Na, ez az, amit Anna nem akart. Sem Chrisszel, sem Clarával nem fog szóba állni soha az életben.

Anna: Ezen nincs mit megbeszélni.

Ez volt az utolsó üzenetváltásuk. Chris nem válaszolt, Anna pedig álomba sírta magát.

Reggel nagyon korán talpon volt, és igyekezett nem bőgni, mert millió feladat várt rá. Azt sem tudta, hol kezdje. Végül először a ruháit pakolta be a szekrényekbe, aztán írt egy listát, és elment vásárolni, mert még egy kávét sem tudott magának csinálni. Napszemüveggel álcázta vörösre sírt szemeit, és útközben próbálta átgondolni hogyan tovább. Nehezen tudta elképzelni az életét egyedül. Megszokta már, hogy Chris ott van mellette. De a nagyobb gondot a közös munkahely jelentette. Eddig azt hitte, csakis jó lehet, ha együtt dolgoznak, de máris rájött, egy szakításkor mekkora hátránnyá tud válni. Belepusztulna, ha mindennap Clara és Chris boldog ábrázatát kellene látnia. Anna tudta, hogy új munkahely után kell néznie, mert kettejükkel szemben ő marad alul, pedig szeretett ott dolgozni.

Mikor hazaért, Chris a lakása előtt várta. Anna kivette a csomagjait, és dühösen lépett oda hozzá.

– Minek jöttél ide? – kérdezte ridegen a férfitól, és bement a lépcsőházba, Chris pedig követte. – Mondtam, hogy nincs mit megbeszélnünk egymással.

– Kérlek, legalább hallgass meg! – könyörgött Chris.

Anna letette szatyrokat az ajtó előtt, és idegesen fordult meg.

– Mégis mi értelme? Talán azzal kitörölheted, amit tettél?

– Nem, dehogy is, csak szeretném, hogy tudd… – Chris elhallgatott, mert az egyik szomszéd lépett ki a lakásából.

– Öt percet kapsz – súgta Anna indulatosan, és kinyitotta az ajtót. Miután lerakták a csomagokat a konyhában, karba tett kézzel fordult Chris felé. – Hallgatlak.

– Szeretném, hogy tudd, ez csak úgy jött… Nem terveztük, vagy ilyesmi – dadogta a férfi.

– Mióta tart? – vágott közbe Anna.

Chris idegesen megnedvesítette az ajkait.

– Három hónapja. Tudod, néha beülök a fiúkkal sörözni valahová, és az egyik ilyen alkalommal Clarával találkoztam. Láttam rajta, hogy szomorú, megkérdeztem mi a baj, közben fogtam egy taxit, és felajánlottam, hogy hazaviszem. A kocsiban Clara elmesélte az újabb csalódását, majd megkért igyak vele valamit… Bementem hozzá, de csak baráti alapon. Esküszöm, Anna, hogy semmi olyan szándék nem volt bennem.

– Gondolom, jó alaposan megvigasztaltad – húzta le Anna a száját.

Chris sóhajtott egy nagyot.

– Csak beszélgettünk. Panaszkodott, hogy milyen rossz neki egyedül, említette a szexet, hogy milyen régen volt… És hirtelen megcsókolt, de akkor már vette is le a ruháját… én pedig… szóval, nem tudtam leállítani – dadogta Chris.

Anna mérgesen felhorkantott.

– Most tényleg rá akarod kenni?

– Nem. Le kellett volna állítanom, de Clara szenvedélyes volt... Olyan, amilyen mi már régen nem… Biztos az ital miatt is, nem tudom. Sajnálom, nehéz ezt megmagyarázni – túrt bele Chris idegesen a hajába.

– Azért csak próbáld meg – felelte Anna, és az órájára nézett. – Még van két perced.

– Nincs mit mondanom, Anna. Nem lett volna szabad folytatnunk, de felizgatott, hogy szokatlan dolgokat kért tőlem. Végig tudtam, hogy hibáztam, de nem tudtam leállni.

Anna látta rajta a megbánást, de Chris talán csak azt sajnálta, hogy lebukott. Ha nem így történik, ki tudja, meddig folytatták volna…

– Milyen gyakran találkozgattatok? – kérdezte, bár tudta, hogy ezzel is csak magát kínozza. Jobb lenne, ha nem ismerné a részleteket.

– Hetente, néha az irodájában is… – vallotta be Chris töredelmesen.

Anna álla leesett.

– Ez most komoly? Ott ülök veletek, ti pedig pár méterrel arrébb az irodájában keféltek? – tárta szét a karját.

– Tényleg nagyon sajnálom, oké? – csattant fel Chris.

Anna vett egy mély levegőt.

– Jól van. Már nem kell titkolóznotok. Mehetsz, és annyiszor dugod meg, ahányszor csak akarod. Letelt az öt perc – közölte, majd odament az ajtóhoz, és kinyitotta Chris előtt.

A férfi megállt az ajtóban, és visszanézett rá.

– Tudom, hogy most nagyon haragszol, de szeretlek, és arra kérlek, bocsáss meg nekem. Clara semmit sem jelent nekem.

Anna ebben a pillanatban rettenetesen szánalmasnak tartotta Chris viselkedését.

– Jobb, ha eltűnsz! – felelte, majd rácsukta az ajtót.

Amint magára maradt, elsírta magát. Éveket pazarolt el egy olyan férfira, aki nem érdemelte meg a szerelmét. Huszonhét éves. Azt hitte, lassan a házasság is szóba kerül közöttük. Álmában sem gondolta volna, hogy ez lesz a vége. Viszont ez mindent meggyarázott. Chris ezért volt ennyire távolságtartó vele. Hát, most már nem kell szerepet játszani. Legyen boldog Clarával.