Életre szóló két éjszaka - 5. fejezet

foto: pixabay
 

Amikor Anna felébredt, az ágya már üres volt. Ásított és hatalmasat nyújtózkodott, majd mosolyogva gondolt vissza a tegnap éjszakára.

Mindent megkapott, amit akart. Sőt, attól jóval többet. Ez az ismeretlen férfi a legmerészebb álmait is felülmúlta. Nemcsak úgy néz ki, mint egy félisten, de mellé még piszok jó is volt az ágyban, ráadásul ugyanazt akarta, mint ő. Vad, önfeledt, kötelezettségektől mentes kielégülést. Anna pirongva gondolt vissza arra, mennyire kihívóan viselkedett, hála Mary biztatásának, és annak a néhány pohár italnak. Sosem hitte volna, hogy ilyen fantasztikus érzés rossznak lenni, mert az volt, hiszen elcsábított egy nős férfit.

Még a zuhany alatt is megborzongott, amikor visszagondolt az előző estére. Képes volt átlépni a saját határait, véghezvitte, amit eltervezett, és még élvezte is. De még mennyire, hogy élvezte… Ettől sokkal magabiztosabbnak érezte magát. Többé már nem egy hétköznapi, unalmas nő, és valószínűleg soha nem is volt az, csak Chris nem bizonyult jó partnernek ahhoz, hogy kibontakozzon. Hagyta ellaposodni a kapcsolatukat, és a végén épp ezt fordította Anna ellen. De tévedett. Nem vele volt baj.

A reggeliről lemaradt, hiszen tíz óra is elmúlt, és Maryhez sem mert bekopogni, mert nem tudta, az asszony kivel tölthette az éjszakát. Anna egyedül ment le, és kiült a teraszra, hogy megigyon egy kávét. Amikor kilépett, a térde is megremegett, mert a tegnap esti férfi ott ült néhány asztallal arrébb.

Először a férfi is meglepetten pillantott fel az újságja mögül, majd mosolyogva üdvözlésképpen megemelte a csészéjét, Anna pedig visszamosolygott rá. Ezután mindketten úgy tettek, mint akik nem ismerik egymást. Anna is kikérte a forró feketét, és miközben iszogatta, egy prospektust nézett át. Már tudta, hová akar menni. Két napja nyitottak egy tárlatot a városban, csodás festményekből, szobrokból és kézzel szőtt faliszőnyegekből. Ez épp neki való, hiszen ha nem formatervező lett volna belőle, akkor biztosan valamelyik művészeti ágon köt ki.

– Jó reggelt! – huppant le mellé Mary. – Mondd, hogy remek éjszakád volt, mert az enyém… ahh, felülmúlhatatlanra sikeredett! – csacsogta vidáman.

– Azt hiszem, én sem panaszkodhatok – mosolyodott el Anna sokatmondóan.

Mary intett a pincérnek, hogy neki is hozzon kávét.

– Rettenetesen kíváncsivá tettél – vonogatta a szemöldökét.

– A pasi fenomenális, és ne nézz hátra, mert most is ott ül – súgta Anna.

– Gondolom, téged bámul – jegyezte meg Mary.

Anna lopva a férfi felé sandított.

– Nem éppen. Újságot olvas – húzta el a száját, pedig egyáltalán nem volt csalódott.

– És mi a neve a fantasztikus lovagodnak? – érdeklődött Mary.

Anna megvonta a vállát.

– Fogalmam sincs. Egy szót sem beszélgettünk.

Mary hangosan kacagni kezdett.

– Te aztán nem vagy semmi. Csak durr bele, és kész. Azért én beszélgetni is szoktam.

Anna elpirult. Valóban egy szót sem váltottak egymással. A sóhajain kívül a hangját sem hallotta a férfinak. De azok milyen sóhajok voltak…

– Oké, akkor most te jössz! – dőlt hátra, és várta Mary beszámolóját.

Az asszony arcán elégedett mosoly terült el.

– Miután leléptél, én sem tétlenkedtem. Sikerült összeszednem egy igazi csődört. Majd megmutatom, ha bemegyünk, az előbb még ott ült a bárban.

Anna mosolyogva ingatta a fejét.

– El sem hiszem, hogy ez történik. Nemrég még a heti bevásárlás jelentette a legnagyobb izgalmat az életemben.

– Hidd el, jól csinálod – paskolta meg Mary a kezét. – Semmi értelme nem lenne otthon ülnöd, és itatnod az egereket, miközben a volt pasid a barátnődet döngeti. Biztos lehetsz benne, hogy neked ezerszer jobb élményben volt részed, mint nekik valaha is lesz. Most pedig menjünk valahová! – jelentette ki, és felállt.

Anna még egy utolsó pillantást vetett az éjszakai partnerére. A férfi észrevette, és megeresztett felé egy félmosolyt, ettől pedig Anna hevesen dobogó szívvel követte Maryt.

– Nézd, ott a harmadik széken, a pultnál – súgta az asszony, amint Anna beérte.

– De az… – csodálkozott, de Mary közbevágott.

– Igen, legalább tíz évvel fiatalabb nálam. Szóval most már érted, miért mondtam, hogy egy csődör – kuncogott, majd belekarolt, és elfordultak a kijárat felé.

Verőfényes napsütés fogadta őket, Anna a szemére csúsztatta a napszemüvegét, és leintett egy taxit.

– Úgy látom, te már tudod hová megyünk – ült be mellé Mary.

– Remélem, szereted a kiállításokat.

– Azt hiszem, nagyon is. Örülök, hogy egymásba futottunk, Anna. Te igazán jó társaság vagy – simogatta meg az asszony a karját.

Anna is örült neki. A korkülönbség ellenére, Mary bizonyos értelemben sokkal lazább volt, mint ő, ám jól megértették egymást. Később kiderült, hogy Mary nemcsak szereti a művészeteket, de ért is hozzá, ugyanis rajzot és művészettörténetet tanít egy iskolában.

A kiállítás után beültek valahová ebédelni, aztán rengeteget sétáltak a városban, és csak vacsoraidőre értek vissza a szállodába.

– Annyira telik az idő, egy csomó mindent ki sem próbáltunk itt – mondta Anna, miután felmentek az emeletre.

– Csak holnap este indulunk haza. Ha gondolod, egész nap kényeztethetjük magunkat – javasolta Mary. – Ma jöhet egy éjszakai fürdőzés?

– Oké, legyen! – Anna felemelte a tenyerét, és miután Mary belecsapott, elmentek átöltözni.

Újra bikinibe bújt, és amíg készülődött, ismét a szívdöglesztő pasi jutott az eszébe. Amikor visszaértek, nem látta sehol. Meglehet, hogy már kijelentkezett. Anna sajnálta volna, ha így van, mert élvezte ezeket a titkos összepillantásokat, de amiért jött, azt megkapta, egy szava sem lehet.

A hátsó kertben vacsoráztak, ahol most is szólt a zene, és rendkívül vidám emberek sokasága töltötte be a teret. Ezúttal a többiekkel ültek egy nagyobb asztalnál. Anna most csak óvatosan koktélozott, nem akart ismét becsípni, de anélkül is jól érezte magát.

Később ledobták a ruháikat az egyik napozóágyra, majd elmerültek a kellemes vizű, hatalmas medencében.

– Haza sem akarok menni innen. – Anna széttárt karokkal lebegett a víz tetején. Élvezte a súlytalanságot, és a kellemesen langyos időt.

– Azt elhiszem. Én is mindig így vagyok vele. Bárcsak annyi pénzem lenne, hogy állandóan utazgathatnék – sóhajtotta Mary.

– Egyszer biztosan megunnánk, nem?

– Ezt? Soha. De sajnos dolgozó nők vagyunk. Holnapután már vár a munka.

Anna talpra állt, és kisöpörte a vizet a szeméből.

– Téged igen, de én még szabad vagyok, és fogalmam sincs, mikor állhatok újra munkába.

– A képek alapján, amit mutattál, nagyon tehetséges vagy. Szerintem azonnal felvesznek bárhová – vigasztalta Mary.

– Remélem, úgy lesz, mert nem szeretnék újra depis lenni. Ez az út maga volt a megváltás nekem.

Mary kedvesen elmosolyodott.

– Majd meglátogatlak, ha akarod. Holnap megadom a számomat, és bármikor felhívhatsz, ha szükséged lenne egy kis beszélgetésre.

Anna hálás volt, amiért így egymásra találtak Maryvel. Az asszony nemcsak a lelkét ápolgatta, de jó tanácsokkal is ellátta. Igaz, időnként kissé merészekkel, de Annának most épp erre volt szüksége.

Még jó sokáig pancsoltak, Anna bőre már szinte teljesen szétázott.

– Na jó, megyek, megszárítkozok – mondta Marynek, aki már időközben újabb kellemes társaságot talált magának, és közel vele egykorú férfi személyében.

Anna a medencéből lépkedett kifelé, közben az arcáról törölte le a vizet, ám amikor felnézett megtorpant. Az idegen férfi állt előtte, kezében Anna strandruhájával, amit azonnal szétnyitott. Anna megilletődve lépett oda, és hagyta, hogy a férfi rásegítse.

– Enyém lehet még ez az éjszaka? – kérdezte a férfi a füléhez hajolva.

Anna megborzongott. A férfi sötét szemében nézett, és bátortalanul bólintott. Az rögtön kézen fogta, és ezúttal ő vitte fel Annát a szobájába.

Anna szíve a torkában dobogott. Most nem volt a szervezetében alkohol, ami bátorságot adott volna, a liftben mégis úgy simult a férfi ismerős karjaiba, mintha mindig is ott lett volna a helye.

Most is az ő szobájában kötöttek ki, és ugyanúgy szavak nélkül meztelenítették le egymást. De nem is volt szükség szavakra, a pillantások, az érintések, a sóhajok beszéltek helyettük. Anna szinte szerelmesen nézett csábítója szemébe, ahogyan fölé magasodott, de nem az történt, amire számított. A férfi nem tette azonnal vadul magáévá, hanem megcsókolta. Először a száját, aztán a nyakát, majd a melleit cirógatta hosszasan, és végül fejével befurakodott Anna lába közé, hogy a legszebb gyönyörökben részesítse őt. Ez már nem egyszerű szex volt, hanem mámoros élvezetekkel teli szeretkezés.

Amikor Anna azt gondolta, hogy vége, hiszen már mindenféle módon kényeztették egymást, a férfi lefeküdt mellé, és a haját simogatva pihent egy ideig. Aztán újra csókolgatni kezdte őt, és kiderült, hogy csak erőt gyűjtött a folytatáshoz.

Pillanatok alatt ugyanoda értek vissza, ahonnan indultak. Újra és újra összefonódtak, és az utolsó cseppig kizsigerelték egymást testét, míg végül majdnem ájultan feküdtek egymás mellett.

Anna érezte, hogy szeme elnehezedik, de még mindig a feléje forduló férfit nézte, aki most először megszólalt.

– Mennem kell. Délelőtt indul a gépem – suttogta halkan, és megsimogatta az arcát.

– Aludj velem. Reggel már úgysem leszel itt – felelte Anna álomittasan.

A férfi bólintott, Anna pedig elégedetten hunyta le a szemét.

Reggel kopogtatásra ébredt. Kábán nyúlt a telefonja után, és egészen megdöbbent azon, hogy már tizenegy óra is elmúlt. Magára kapott egy köntöst, és kinyitotta az ajtót. A szálloda egyik alkalmazottja állt előtte, egy csokor virággal a kezében.

– Ezt önnek küldték, miss Castillo – nyújtotta át neki a fiú a csokrot.

Anna gyorsan borravaló után kutatott a táskájában, majd miután az ajtó becsukódott, rögtön kiemelte belőle a kis kártyát, melyen mindössze annyi állt: Köszönöm!

Szája mosolyra húzódott. Az ismeretlen férfi nem csak jó szerető, de igazi úriember is. Vele még soha nem történt ilyesmi. Letörölte az arcáról a szeméből kiszökő könnycseppet, és vázába tette a színes orchideákból álló csokrot.

6. fejezet