Visszatalálunk - 13. fejezet

 

13. fejezet

Az első napsütéses napok olyan gyorsan eljöttek, el sem akartam hinni, hogy már csak három hónap, és vége a tanévnek. A jó idő magával hozta a szabadtéri kikapcsolódásokat is. Egyre gyakrabban lógtunk parkokban, foci- vagy röplabdapályákon, és még piknikeztünk is a mi kis csapatunkkal. A fiúkon kívül Tamara és Anna volt az állandó tag, mert Zayn és Liam megint átment vadászó üzemmódba, miután mindketten szakítottak a barátnőjükkel. Nekem már megvolt a jogsim, úgyhogy ahová csak lehetett, kocsival jártam, de Zayn is a vizsgákra készült, a másik két fiú pedig még hozzá sem kezdett. Ők nyárra tervezték, amikor nem kell a sulira is tanulniuk.

– Arra gondoltam, a nyáron elmehetnénk valahová egy hétre, csak mi, szülők nélkül – vetette fel az ötletet Liam.

Egy bárban ültünk, kivételesen a lányok nélkül, mert fiús estét tartottunk.

– Az király lenne. Kibérelhetnénk egy kis faházat valahol, vagy ilyesmi – csillant fel Niall tekintete.

– Ahol végre hangosan szexelhetnének, mi? – csapta hátba Zayn.

Niall elvörösödött.

– Képzeld, annak is örülnék, igen – mutatta fel a középső ujját Zayn felé. – Legközelebb nem mondok el nektek semmit.

Nevettem rajtuk. Niall a múltkor elpanaszolta, mennyire frusztrálja, hogy sem náluk, sem Tamaráéknál nem tudnak rendesen együtt lenni, mert mindig otthon eszi a fene valamelyik szülőt. Tamara egy kicsit hangos az ágyban, nehéz visszafognia magát, ez pedig zavarja Niallt. Meg tudtam érteni, habár mi, Annával elég nyugisak voltunk ezen a téren, viszont emlékeztem arra, amikor Louis keze által jutottam el a csúcsra, méghozzá meglehetősen hangosan. Megborzongtam az emlékre.

– Ez egy remek ötlet – csatlakoztam én is a beszélgetéshez. – A tónál van egy csomó bérelhető faház. Nincs messze és gyönyörű a hely.

– Az jó is lenne, mert semmi kedvem fél napokat kocsikázni. Oda egy óra alatt kiérhetnénk – értett egyet velem Zayn. – De lehet, nem is kell bérelnünk. Megkérdezem majd a nagynénémet, emlékeim szerint nekik van ott egy házuk.

Erre még jobban fellelkesült a kis csapatunk, és a sörünket kortyolgatva egyre több őrültséget találtunk ki, hogy miket tudnánk ott csinálni. Még az éjszakai szellemidézést is felhozták, amivel jól beparáztathatnánk a csajokat. Néha annyira viccesen vissza tudtak menni gyerekbe, de hát tulajdonképpen nemrég még azok voltunk. A tizenhét nem éppen felnőttkor, ám tagadhatatlan, hogy mindannyian sokat komolyodtunk. Kivéve az ilyen alkalmakat.

– Min szórakoztok ilyen jól? – csúszott egy kéz a vállamra.

Nem kellett hátrafordulnom ahhoz, hogy tudjam, kitől származik. Az összes szőr felállt a karomon.

– A nyarat tervezgetjük – felelte Liam.

Louis átfordított egy széket a szomszéd asztaltól, és kérdezés nélkül leült hozzánk. Természetesen mellém. Csak egy pillanatra néztem rá, és a pulzusom máris a fülemben dobolt. Annyira jóképű volt, és én olyan régen beszéltem már vele, hogy kezdtem azt is elfeledni, milyen hatással tud lenni rám.

– Na, és mit terveztetek? – érdeklődött.

Sejtettem, hogy annyira nem érdekli, csak miattam erőlteti meg magát, mert ő még mindig nem az a vidáman cseverészős forma. Túl sokszor figyeltem meg ahhoz, hogy pontosan tudjam, ő inkább hallgatni szokott, és csak néha-néha szól közbe.

– Kivennénk egy faházat a tónál, és egy héten keresztül ereszd el a hajam lenne – felelte Zayn.

– Az előbb még nem erről volt szó – vágott közbe Niall.

– Ja bocs, de szerintem a hangosan szexelés is ebbe a kategóriába tartozik – vigyorodott el Zayn.

– Kapd be, Malik! – nevette el magát Niall.

– Ez érdekes programnak hangzik – felelte mosolyogva Louis, és az asztal alatt a combomra csúsztatta a kezét.

A pohár megremegett a kezemben, és majdnem kiborítottam a tartalmát.

– És hogyhogy egyedül? Nem nagyon láttalak még Lola nélkül – érdeklődött Liam Louis-tól.

– Nagylány már, nem kell neki pesztra – érkezett az unott válasza.

– Ez kétségtelen – bólintott Zayn, mire kérdőn pillantottam felé, de ő csak megvonta a vállát.

A nézésem oka mögött az állt, hogy már a suliban is kiszúrtam, hogy Zayn mennyire stírölte Lolát, de akkor nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Ám ez a mostani hanglejtése eléggé árulkodónak tűnt. Ezúttal sem tudtam hosszan elmerülni a témában, mert Louis keze továbbra is a combomon pihent, és most még a hüvelykujjával is cirógatni kezdett, amivel rendesen kikészített. Még jó, hogy a fal mellett ültem, ő meg kívül, így tökéletesen takarva lettem a többi vendég elől. Óvatosan sandítottam felé, mire ő szándékosan megnedvesítette az ajkait, és közben úgy tett, mintha a többieket hallgatná.

Más esetben rendkívül élveztem volna ezt a kis játékát, de most a barátaimmal voltam, nem mellesleg Niall tudott a korábbi dolgainkról, és éreztem, hogy árgus szemekkel figyel bennünket. Feltűnés nélkül húztam arrébb a lábam, így Louis kénytelen volt elvenni a kezét. Hogy ne vegye visszautasításnak, most én nyúltam felé, és éppen csak, hogy megérintettem egy pillanatra. Fontosnak tartottam, hogy tudja, még én sem mondtam le róla.

– Még egy kört? – állt fel Liam.

– Jöhet – vágták rá a többiek. Én nem, mert kocsival voltam, és csak egy sört engedélyeztem magamnak.

– Neked mit hozzak? – kérdezte Louis-tól.

– Sör nekem is jó lesz, de segítek – ajánlotta, és együtt elmentek a pulthoz.

Amint magunkra maradtunk, rögtön Zaynhez fordultam.

– Rákattantál Lolára? – tettem fel a kérdést mindenféle körítés nélkül.

– Ja, megdugnám, ha téged nem zavar – vonta meg a vállát.

Niall szeme tágra nyílt, pedig megszokhatta már, hogy Zayn ilyen szabadszájú.

– Nem, csak meglepett. Azt hittem, nem bírod – feleltem.

– Csak miattad nem mozdultam rá eddig – árulta el Zayn. – Lola piszok jó csaj, ezt te is tudod, és szerintem kicsit meg is változott.

– És ha a te fejed is átbassza? – kérdezett közbe Niall.

– Csak dugni akarok vele, nem tervezem feleségül venni – kacsintott rá Zayn. – Persze, ha Harryt tényleg nem zavarja a dolog – tette hozzá.

– Mondtam, hogy nem – ráztam a fejem, de be is kellett fejeznünk a témát, mert Louis és Liam visszatért.

Furcsa volt így beszélgetni, hogy Louis is velünk ült. Igaz, régen gyakran előfordult, és  a szülinapomon mindegyik barátom váltott néhány szót vele, de azóta nem keresték egymás társaságát. Louis leginkább a saját évfolyamtársaival lógott, vagy Lolával.

Éjfél körül gondoltuk úgy, hogy ideje hazamennünk, de előtte én még elugrottam a mosdóba. Szinte biztos voltam, hogy Louis utánam fog jönni, és így is történt. A kezem mostam, mikor belépett. Mellém lépett, csípőjével megtámasztotta a mosdót, és a karját összefonva a mellkasa előtt, mosolyogva nézett rám.

– Mit szeretnél? – forgattam meg a szemem, és nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el én is.

– Beszélgetni? – kérdezett vissza, mint aki nem biztos a dologban. Vagyis abban nem biztos, hogy csak beszélgetni akar velem. Túl jól ismertem már ezt a nézését.

– A többiek kint várnak – intettem az ajtó felé.

– Vidd haza őket, aztán esetleg hazavihetnél engem is. – A mondat végén beharapta az alsó ajkát, amit rendkívül szexinek találtam.

– Két sarokra laksz – nevettem el magam.

– Nem szeretek gyalogolni – felelte, és olyan hirtelen rántott magához, hogy mindketten a falnak estünk.

Louis felnyikkant egy kicsit, de ez sem akadályozta meg abban, hogy heves csókcsatába hívjon, ami nem tartott tovább fél percnél, aztán csak kipirulva néztünk egymásra. Most tűnt fel, hogy kicsit magasabb lettem tőle.

– Nos? – kérdezte.

– Itt megvársz?

Bólintott, aztán egymásra mosolyogtunk. Megint nem tudtam, mire készülök, csak sejtésem volt róla, ám senki sem akadályozhatott volna meg abban, hogy megtegyem. Úgy éreztem, hogy Louis mindvégig ugyanúgy küzd az önuralmával, mint én, csakhogy ő szabad volt, és néha engedhetett a csábításnak. Ez történt az első csókunknál, vagy a szülinapomon, és most újra erre készült. Egyik alkalommal sem voltam szabad, mégis rám mozdult. Kivétel ez alól, amikor hazavitt. Akkor nem csak elcsábítani szeretett volna. Ebben már egészen biztos voltam.

Zaynt tettem ki először, majd Liamet, végül Niallt. Niall nem szólt egy szót sem, pedig éreztem, hogy kérdései lennének. Szerintem inkább nem akart tudni róla, ha rosszban sántikálok. Tamara és Anna még mindig jó barátnők voltak, így Niall kellemetlen helyzetbe kerülne, ha kiderülnének a dolgaim. El is határoztam, hogy még akkor sem fogom beavatni, ha esetleg rákérdez.

Louis a bár előtt várt, és cigarettázott. Amikor meglátott elnyomta a falnál, majd a kukáig sétált, beledobta a csikket, és csak utána ült be mellém.

– Hová lesz a fuvar? – fordultam felé komoly arccal, mint egy igazi sofőr.

– Te bárhová elvihetsz – válaszolt ő is komolyan, aztán egyszerre vigyorodtunk el.

Elindultam, és hirtelen azt sem tudtam, hová vigyem.

– Ha jól sejtem, nem haza akarsz menni – említettem meg a dolgot a biztonság kedvéért.

– Oda most semmiképpen sem – erősítette meg Louis a gyanúmat.

Jóleső borzongás futott végig rajtam. Talán ugyanezt érezhette Louis összes „áldozata”, akiket eddig elcsábított, de én mégis hittem abban, hogy ami kettőnk között van, az más. Louis pontosan tudja, hogy nem kaphat meg teljes egészében, ahogy a szülinapomon is tisztában volt vele, és mégis velem akart lenni. Akkor azt mondta, kedvel. Ez azóta sem változhatott.

– És mi újság van veled? Készülsz már a vizsgákra? – kezdeményeztem beszélgetést, hogy ne szótlanul üljünk egymás mellett.

– Hm, fogjuk rá. A matek nem az erősségem, és csak halogatom – vallotta be. – A többi talán sima ügy lesz.

Lolától tudtam, hogy Louis jó tanuló, pedig Liamhez hasonlóan, ő sem erőlteti meg magát túlságosan, csak jól fog az agya. Szerencsés.

– Szívesen korrepetálnálak az első két tanév anyagából, csak… – Elhallgattam, mert rám tört a vigyoroghatnék.

– Abból nem korrepetálás lenne – fordította felém Louis a fejét, és ő is mosolygott. – Mondjuk, tudnám mivel viszonozni. Szerintem, elég sok mindent taníthatnék neked én is.

Éreztem, hogy belepirultam a szavaiba. Egyedül Louis tudott még mindig zavarba hozni.

– Ezt nem kétlem – helyeseltem. Ő nagyon sok mindenre megtaníthatna, és reméltem, egyszer meg is fog.

Kiértünk a városból, és lekanyarodtam az egyik bekötőútra, majd megálltam az erdő szélén, és kis domb tetején. Kicsatoltam az övem, és várakozóan Louis-ra néztem.

– Szálljunk ki! – mondta, és fürgén kipattant.

Követtem a példáját, de hirtelen sehol sem láttam, meg amúgy is sötét volt. Megkerültem a kocsit, és akkor a gyenge holdfényben megláttam, hogy Louis a fűben ül, és a szemben elterülő, kivilágított várost bámulja. Leültem mellé, mire ő azonnal a derekam mögé csúsztatta a kezét.

– Ha kicsit magasabban lennék, az egész várost beláthatnánk – tűnődött.

– Errefelé nincs kilátó, de a város másik végén van egy. Egyszer elmehetnénk – csúszott ki a számon, mire Louis rám kapta a tekintetét.

– Elvinnél oda?

– Bármikor – bólintottam megigézve, ahogy ilyen közelről a szemébe nézhettem.

Most nem láttam milyen kék a színe, de a csillogás ott volt bennük.

– Még sosem randiztam senkivel – közölte Louis váratlanul, ami teljesen kizökkentett az előbbi kábult állapotomból.

– Tényleg? Soha, még csak meg sem próbáltad? – csodálkoztam.

– Nem volt rá szükség. Akiket felszedtem, azok tisztában voltak vele, mit akarok.

Olyan természetesen ejtette ki mindezt, mintha szerinte ez lenne a normális. Csak szex és kész. De akkor hol vannak az ő érzései? Már nem voltam meggyőződve arról, hogy nincsenek.

– És nem hiányzik? Mármint valaki, aki több legyen. Biztosan volt már olyan partnered, akit szimpatikusnak találtál – egészítettem ki a mondandómat, nehogy azt higgye, hogy csak magamról beszélek.

– Nálam az ismerkedés csak addig tart, amíg az illető rá nem bólint a dologra – kezdett el mesélni. – Ha az megvan, utána már nem válik érdekessé számomra a személyisége. Ha valaki könnyen kapható, akkor ő más számára is könnyű préda.

– De biztosan voltak, akik visszautasítottak, és mégsem hívtad el őket randira – világítottam rá a dologra, mert egyértelmű, hogy ő sem kapott meg mindenkit, akármilyen jóképű is.

– Ez igaz, csakhogy mindig akadt más, aki kapható volt rá, úgyhogy nem kellett megerőltetnem magam sosem. Minek tepertem volna valaki után, ha mások sorban álltak? – nézett újra rám felvont szemöldökkel.

– Mert mondjuk, az a valaki talán értékes volt, és te elszalasztottad.

A válaszomon elgondolkozott egy pillanatra.

– De én csak szexelni akartam – jelent meg újra egy vigyor az arcán.

– Ah, nehéz eset vagy – forgattam a szemem.

– Ez nem igaz. Te vagy az egyetlen, akivel szexelni és beszélgetni is akarok, úgyhogy pont neked kellene tudnod, mennyire nem vagyok nehéz eset.

Lehet, hogy hűvös volt az esti levegő, de ezek a szavak valami hihetetlen melegséggel töltöttek el. Majdnem kimondtam azt, aminek nem volt még itt az ideje. Hogy megakadályozzam magam benne, Louis ajkaira hajoltam. Ha a szerelmét nem is érezhettem még, de a vágyát igen. Azzal is tökéletesen megelégedtem.

14. fejezet