Visszatalálunk - 17. fejezet

 

17. fejezet

– Itthon vannak, csak szólok – közölte Louis, miután beengedett a házukba.

– Kik? A szüleid? – cövekeltem le az előszobában.

– Ühüm, de nem zavarjon. Találkoztál már velük – vonta meg a vállát, és kézen fogott, de azonnal elhúzódtam, Louis pedig felvont szemöldökkel nézett rám. – Még korai. Világos.

Ennyiben hagyta a dolgot, de lehet, kicsit megbántottam vele. Louis lelkes volt, és szerettem volna, ha megmarad ez a lelkesedése, csakhogy nekem ez még újnak számított. Az érzésekkel már megbarátkoztam, de a nyilvánossággal még nem. Délelőtt a kocsiban is zavarban voltam, amikor megcsókolt. Mit megcsókolt? Szinte felfalt, és ennek bárki szemtanúja lehetett. Még véletlenül sem szerettem volna, hogy esetleg a szüleim valaki mástól értesüljenek róla, mit művelek.

– Harryvel fent leszünk – kiáltott oda Louis a szüleinek, akik valószínűleg a nappaliban lehettek, mert az előtérből nem láttam őket.

– Milyen Harryvel? – kérdezett vissza egy női hang.

– Azzal a Harryvel, akivel már találkoztatok múltkor – forgatta a szemét Louis, nekem meg mosolyognom kellett rajta.

– Rendben, kisfiam – hagyta ennyiben a dolgot Mrs. Tomlinson, és megkönnyebbültem, amiért nem jött ki hozzánk.

– Kisfiam? – kuncogtam a lépcsőn felfelé menet.

– Mindjárt betömöm a szád valamivel – csapott a fenekemre Louis játékosan, nekem meg a lélegzetem is elakadt attól, amit mondott.

Furcsa volt újra belépni a szobájába, és ezúttal jobban szemügyre vettem. Louis azonnal ledobta magát az ágyára, ami valójában egyszemélyes lehetett, de olyan széles volt, hogy két ember is elfért rajta. Mindkét kezét a feje mögé téve nézett, ahogy körbejárom a helyiséget. Először az íróasztalához léptem oda, melyen a laptopja pihent lecsukva, mellette néhány tankönyv és papírlapok. Az asztal fölé egy nagyméretű posztert ragasztott, valamelyik híres focista volt rajta. Az ágya egyik oldalán fehér színű, fiókos komód, míg a másikon éjjeliszekrény állt, az íróasztallal szembeni falon pedig hatalmas, szürke gardróbszekrény és egy könyvespolc volt, roskadásig telepakolva.

– Ennyire szeretsz olvasni? – léptem oda a polchoz, és találomra leemeltem egy könyvet.

– Nem nézted ki belőlem? – fordult Louis oldalra, hogy jobban lásson.

– Nem azért kérdeztem, csak meglepett, milyen sok könyv van itt. Legutóbb nem tűnt fel.

– Mert legutóbb a farkam jobban érdekelt, és örülnék, ha ez most is így lenne – vigyorgott pimaszul.

– Még a végén azt gondolom, tényleg csak szexre kellek – grimaszoltam, és visszatettem a könyvet a helyére.

– Ha így lenne, már rég túl lennénk rajta, de azért idejöhetnél. Szeretném végre megcsókolni az első pasimat.

Ledobtam magam mellé, és azonnal a szájára tapadtam. Louis elégedetten belemordult a csókunkba, és kezét a hátamra fektetve húzott közelebb magához. Imádtam a belőle áradó erőt és szenvedélyt. Pillanatok alatt tűzbe tudott hozni. Rettenetesen vágytam rá, hogy végre úgy igazán együtt lehessünk. Fejben már ezerszer átéltem a dolgot, és bár féltem, a kíváncsiságom legyőzte az összes félelmemet. Tudni szerettem volna, milyen érzés teljes egészében átadni magam neki. Milyen az, amikor Louis-t úgy igazán magával ragadja a szenvedély. Szeretkezni akartam vele.

– Bezárom az ajtót – lihegte máris kifulladva, majd fürgén felpattant, és pár másodperc múlva ismét birtokba vette az ajkaimat.

– Nem fognak feljönni? – kérdeztem két csók között, és akkor már Louis pólóját húztam át a fején.

– Nem, de semmi olyanban nem fognak megzavarni – felelte egy ravaszkás vigyorral az arcán.

A homlokom ráncolva néztem rá.

– Azt hittem, hogy…

– Rosszul hitted, Göndör! – nyúlt ő is a pólóm szegélye után, hogy levegye rólam.

– Akkor? – értetlenkedtem.

– Még sok mindent meg kell tanulnod. Együtt felfedezzük, mit szeretsz, és mi jó neked – magyarázta a nyakam puszilgatása közben.

– Ó! – nyögtem félig-meddig csalódottan, de ez a csalódás rögtön tovatűnt, hiszen igaza volt.

Ilyen szempontból semmit sem tudtam a testemről, az övéről pedig végképp nem. Valahogy úgy képzeltem el, hogy Louis lesz a domináns fél, és a gondolat ellen sosem tiltakoztam. Egyszer sem értem máshogyan hozzá, és tulajdonképpen egyikünk sem tudta, mit szeret a másik. Ez viszont valahogy még izgalmasabbá tette a dolgot, és kicsit fel is bátorodtam tőle. Meg szerettem volna mutatni Louis-nak, hogy nincs semmi, amit visszataszítónak tartanék vagy félnék tőle, ugyanakkor tudni akartam azt is, őt mi hozza lázba.

Louis-t meglepte, amikor átvettem az irányítást, és hanyatt döntöttem az ágyon. Félig rajta fekve tértem át az ajkairól a nyakára, és figyeltem minden reakcióját. Amikor a füle mögötti részt kezdtem puszilgatni, halkan felsóhajtott, miután pedig finoman megharaptam a fülcimpáját, ujjait belemélyesztette a bőrömbe. Máris megtaláltam az egyik érzékeny pontját. Miközben még rövid ideig elidőztem az említett területen, tenyeremet végigsimítottam a hasán, és a merevedésén állapodott meg. Nadrágon keresztül szorítottam rá, mire Louis azonnal értem kapott, és fordított a helyzetünkön.

– Én jövök – közölte és nyelvét olyan mélyen dugta a számba, hogy alig kaptam levegőt.

Kétségtelen, hogy Louis sokkal nagyobb szakértője volt a dolognak, mert szinte tudatosan vette birtokba a testem minden olyan pontját, amivel az őrületbe kergetett. Imádtam, ahogy nyelvével finoman a mellbimbóimat kényezteti, vagy ahogyan az ujjaival fel-le cirógatott a köldököm alatti részen, de egyszer sem merészkedett mélyebbre. Szinte önkívületi állapotban túrtam a kócos hajába, mire ő gyengéden megharapott.

– Túl jól csinálod – kuncogtam kipirultan.

Louis felemelkedett, és egészen felajzva a szemembe nézett. Kék szeme kristálytisztán csillogott, tele volt vággyal és ígérettel. Feltérdelt, és letolta magáról a melegítőalsóját. Elbűvölve vettem szemügyre tettre kész férfiasságát. Kigombolta a nadrágomat, és lehúzta rólam. Huncut mosoly jelent meg a szája sarkában, miközben tekintetét végigvezette rajtam, majd mellém feküdt, és szorosan hozzám simult. Először öleltük egymást teljes meztelen valóságunkban. Semmihez sem fogható érzés volt, ahogyan bőre a bőrömhöz ért. Eszeveszett tempóban faltuk egymás ajkait, míg végül Louis elengedett, és újra a tekintetem kereste.

Azt hittem, mondani akar valamit, de nem szólt, csak nézett. Tenyerét az arcomra fektette, és hüvelykujjával végighúzta a csókolózástól duzzadt ajkaimon. Megéreztem, mire gondolhat.

– Szeretnélek megérinteni – suttogtam rekedt hangon. Louis egyik szemöldöke a magasba szaladt. – A számmal – tettem gyorsan hozzá, mielőtt kimondta volna, hogy nem kell engedélyt kérnem.

Láttam, ahogy nyel egy nagyot.

– Biztos?

Biccentettem, mire ő hanyatt fordult, de előtte magához vont egy újabb csókra, talán csak, hogy bátorságot öntsön belém, mert valljuk be, szükségem is volt rá. Lenyúltam hozzá, a kezembe vettem, és csak lassan ereszkedtem lejjebb a felsőtestére hintve lágy csókokat. Most nem tudtam koncentrálni arra, mi tetszik neki, mert csak az járt a fejemben, hogy hamarosan olyat teszek, amit még soha. Furcsa volt ennyire közel. Tulajdonképpen az orrom előtt volt Louis farka, ami rendkívül serkentően hatott rám.

Megpusziltam a hegyét, amire Louis egy meglehetősen hangos sóhajjal reagált. Ugyanezt tettem az egész hosszával, csak utána merészkedtem a nyelvem is használatba venni. Körbenyaltam a makkját. Ekkor Louis már a hajamba mart, ami még jobban felbátorított, és végül lassan a számba engedtem. Nem tudom, mit képzeltem, de meglepett, mennyire intenzív érzéseket váltott ki belőlem az, hogy Louis-t kényeztetem. Szabályosan remegtem, mintha legalább ő művelte volna ugyanezt velem. Már ennyitől is képes lettem volna elélvezni, éppen ezért nem is nyúltam magamhoz, pedig majd' szétvetett a vágy.

– Basszus, Harry! Isteni a szád! – nyögött fel Louis, és csípőjét felém lendítette. Köhögnöm kellett, annyira mélyre hatolt a torkomon. – A francba! Ne haragudj! – hajolt értem, és visszahúzott magához.

– Semmi baj, csak váratlan volt – nyugtattam könnyes szemmel.

– Elkapott a hév, annyira ügyesen csináltad, de azért minden oké? – nézett rám aggódva.

– Néha nehéz elhinnem, hogy ez tényleg te vagy – kuncogtam, mire Louis is elvigyorodott.

– Jóvá teszem – jelentette ki, és hanyatt döntött.

Majdnem tiltakozni kezdtem, hogy nem szükséges, de amint megéreztem a puha ajkait magam körül, belém fagyott a szó. Édes kínomban felváltva markoltam az ágytakarót és a párnát, akkor viszont megdermedtem, amikor Louis keze a lábam közé siklott. Megállt, és felnézett rám. Tekintetében ott volt a kérdés, amit azzal válaszoltam meg, hogy széjjelebb tártam a lábam, ő pedig máris visszatért a korábbi tevékenységéhez.

Tudtam, hogy bízhatok benne. Louis semmi olyat nem tenne, amit én ne szeretnék. Így is volt, mert azon kívül, hogy megérintett ott, és csak óvatosan simogatott, semmi egyebet nem csinált, de a szájával annál inkább. Így viszont nem tudtam eldönteni, melyik okoz nagyobb élvezetet, de úgy hiszem, mindkettőt rendkívül élveztem. Olyan hirtelen robbantam, hogy időm sem maradt figyelmeztetni őt.

Kezem az arcom elé kaptam, mint mindig, amikor rettenetesen zavarba jövök. Louis szájába élveztem, amit kínosnak találtam, csakhogy hirtelen olyan hangokat hallottam, ami arra késztetett, hogy leengedjem a kezem. A látvány, ami elém tárult, talán még attól is nagyobb hatással volt rám, mint amit az előbb átéltem. Louis a lábaim között térdelt, és magát kényeztetve le sem vette a szemét meztelen testemről. Az élvezet, ami megjelent az arcán, varázslatos volt, ahogy az is, amikor magja beterítette a még félkemény farkamat és a hasam egy részét. Kábultan néztünk egymás szemébe. Ez az egész valami hihetetlen bensőséges volt.

– Ezt váltod ki belőlem – szabadkozott Louis aranyosan, és elterült mellettem.

– Örülök, mert tetszett – vallottam be.

– Igen? Bármikor kiverem rád, ha ennyire élvezed – nevetett felszabadultan.

– Szívesebben csinálnám én neked.

– Abban is benne vagyok – emelkedett fel, majd egy csomag papírzsepit nyújtott felém.

Letörölgettem magam, és nem nagyon volt kedvem felkelni, de azért az alsómat és a pólómat csak felvettem, ha netalán valaki mégis bekopogtatna, ne legyek teljesen meztelen. Louis viszont nem zavartatta magát, mert meg sem moccant, de amikor visszafeküdtem mellé, felém fordult.

– Akkor, mi most járunk? – kérdezte gyermeki kíváncsisággal a szemében.

– Azt hittem, ebben maradtunk.

– Jó, de még nem kérdezted meg, leszek-e a pasid – kötekedett játékosan.

Felnevettem, és felé fordítottam a fejem.

– Leszel a pasim, Lou?

– Megfoghatom a kezed mások előtt? – kérdezett vissza válasz helyett.

– Ennyire szeretnéd?

– Nagyon. Imádnám látni, mekkora szeme lenne mindenkinek – kacagott.

– Csak ezért? – húztam el a számat.

Louis abbahagyta a nevetést, és ellágyult a tekintete.

– Nem. Büszke lennék arra, hogy veled járok. Szeretném, ha mindenki látná ezt.

Annyira édes tudott lenni ez a Louis, akit egyre gyakrabban mutatott meg nekem.

– Szeretlek – hajoltam újra az ajkaira.

– Én is szeretlek, Göndör – suttogta, és ismét elmerültünk egymásban.

– Először beszélnem kell a szüleimmel – mondtam, miután percek múlva abbahagytuk a csókolózást.

– Uh, az kemény. Félsz tőle?

– Kicsit. Anya elég laza, ő valószínűleg kevésbé fog megdöbbenni, de apát nem tudom. Sosem beszélhettünk még ilyesmiről – tűnődtem. – Viszont szeretném, ha megismernének téged.

– Ó, valóban? Még senki sem mutatott be a szüleinek. Ez nagyon komolynak hangzik – viccelődött Louis már megint.

– A te szüleid mit szóltak hozzá?

– Semmit. Nem tudják.

– Hogyhogy? – nyílt nagyra a szemem.

– Talán olyannak néznek ki, akiket érdekel az ilyesmi? Amúgy sem hoztam haza egy fiút sem eddig.

Éreztem Louis hangjában a keserűséget. Ahogy sejtettem, a szülei nem túl sokat foglalkozhattak vele.

– De hát, amikor jöttem, megfogtad a kezem, és megláthatták volna!

– És? Legalább végre mutattak volna valami érdeklődést felém – vonta meg a vállát.

Megfogtam a kezét.

– Keveset vannak veletek, igaz?

– Nem voltak mindig ilyenek. Amikor magukhoz vették Lolát, még tök normálisan viselkedtek, mint a legtöbb szülő. Aztán pár év múlva annyira beindult az üzlet, hogy minden szabad percüket elvette. Közben mi nőttünk, és talán azzal nyugtatták magukat, hogy már annyira nincs szükségünk rájuk. Mára viszont jó, ha egy héten egyszer leülünk együtt az asztalhoz – mesélte halkan Louis. – Akkor is csak megkérdezik, hogy megy a suli, és mennyi pénzre van szükségünk, ezzel elintézettnek tekintik a szülő kötelességüket.

– Sajnálom – feleltem szomorúan, és ekkor elhatároztam, hogy még ma este el fogok mondani mindent a szüleimnek.

Azt akartam, hogy ismerjék meg Louis-t, és hadd töltsön velünk minél több időt. Ha a saját szülei nem adják meg neki azt a törődést, amit megérdemelne, akkor majd megkapja az enyémimtől. Anya biztosan kedvelné őt, és reméltem, hogy apa is megbarátkozik majd a gondolattal, hogy én egy fiúba lettem szerelmes.

18. fejezet