Visszatalálunk - 20. fejezet

 

20. fejezet

Louis-nál tettem le a kocsit, mert úgy beszéltük meg, nála alszok, mivel a szülei megint nem tartózkodtak otthon. Zayn taxival érkezett Loláért, így mi is velük tartottunk. Négyesben léptünk be a Flash ajtaján, ahol már Liam és Niall asztalt foglalt nekünk. Örültem, hogy Adam még nem volt ott, és kicsit abban reménykedtem, talán nem is fog jönni.

– Hé, szerelmespárok! Mit isztok? – állt fel Liam, hogy hozzon nekünk valamit.

– Amit ti – vágta rá Lola, mi pedig egy vállrándítással beleegyeztünk.

Liam távozott, Louis közelebb húzódott hozzám és a székem támlájára fektette a kezét. Szerettem, amiért mindig meg akarta mutatni, hogy összetartozunk. Az szintén jólesett, hogy már nem csak én, de a barátaim sem jöttek zavarba, amikor bármilyen formában egymáshoz értünk. Ittunk, nevetgéltünk, és a két szingli barátunkat ugrattuk, hogy már tényleg ideje lenne felszedniük valakit. Liam időnként egyéjszakás kalandokba bonyolódott, de Niall egyáltalán nem randizott Tamara óta. Annyira szerettem volna újra boldognak látni őt, de tudtam, hogy nála a lezárás sokkal lassabb, mint másoknál, így sosem hozakodtam elő a dologgal. A többiek viszont megtették helyettem is, ami nem baj, mert Niall csak nevetett rajtuk.

– Üdv! – lépett oda hozzánk Adam.

Szinte a semmiből tűnt fel, vagy csak nem figyeltem, így eléggé meglepődtem. Azon pedig főleg, hogy a valóságban sokkal jobban néz ki, mint a képeken. Szőke haja felül hosszabb volt, és kontyba fogta, oldalt viszont divatosan felnyírták. Biztosan nemrég vágathatta ilyenre, mert egyik fotón sem így nézett ki. Fekete póló feszült izmos felsőtestén, és legalább olyan magas lehetett, mint én.

– Nahát, Adam! – ugrott fel Niall. – Nem szép, hogy nem nekem szóltál először az érkezésedről! – zárta rövid baráti ölelésbe az unokatestvérét, majd elkezdte bemutatni a többieknek.

Szerencsére senki sem kérdezett rá, hogy akkor kinek szólt először Adam, mert Louis-nak nem árultam el a beszélgetésünket. Nem szerettem volna felesleges feszültséget kettőnk között.

– Harry! – nyújtotta felém a kezét Adam.

Enyhén felemelkedve fogadtam a kézfogást, és belenéztem a csillogó, szürke szemekbe. Láttam. Ott volt bennük az a fura fény, amit nem akartam, hogy ott legyen. Adam talán a kelleténél picit tovább tartotta fogva a kezem, és mondott is valamit, csak nem értettem, annyira zavarba hozott ez az egész szituáció. Ez volt az első eset, hogy olyan valaki keveredett a társaságunkba, aki valószínűleg többet akart tőlem a barátkozásnál.

– Szóval, te is itt kezdesz? – kérdezte Louis.

Érdeklődve figyeltem a beszélgetésüket, ahogy megtárgyalják, ki melyik szakra megy, majd Adam elmesélte, hogy a szülei vettek neki lakást, és már fel is adott egy hirdetést, mert nem akar egyedül lakni, pedig nem volt rászorulva a pénzre. Mindenki társalgott vele, csak én nem, pedig Adam gyakran felém pillantott. Barátságos volt, és közvetlen, na meg piszok helyes. Ez tagadhatatlan. Senkit sem zavart a jelenléte, és ahogy fogytak az italok, egyre felszabadultabban viccelődtek mindenféléről.

– Nem megyünk le? – vetette fel Niall. – Meg akarom nézni, ma este kik lépnek fel.

Csak Zayn és Lola nem tartottunk velünk. Ők eléggé összegabalyodva falták egymást, így nem is zavartuk őket. Louis a kezem után nyúlt, és mielőtt elindultunk volna, ő is magához vont egy csókra.

– Ma este táncolsz velem, Göndör? – kérdezte boldog mosollyal az arcán.

– Tudod, hogy nem erősségem – grimaszoltam.

– A múltkor is kurva szexi voltál – csapott a fenekemre, amikor épp a lépcsőnél jártunk, én meg majdnem rögtön három fokot léptem egyszerre.

– Hé, ha kitöröm a nyakam, akkor nem lesz semmiféle tánc – kacagtam.

– Emlékszel? – súgta a fülembe Louis érzékien.

Hát, hogyne emlékeztem volna. Louis itt csókolt meg másodjára, és azon az estén vitt haza a motorján. Akkor jöttem rá, hogy őt akarom, és ez az érzés azóta is tartott.

– Bőgtem, mint egy óvodás – kuncogtam.

– Édes voltál, és olyan ártatlan. Meg akartalak dugni – mondta, de mivel morcosan néztem rá, azonnal korrigált. – De utána meggondoltam magam. Mármint áttettem későbbre a tervemet.

– Kapd be! – löktem meg, majd bevetettük magunkat a tömegbe.

Akik a színpad előtt álltak, azok a zenekart nézték, úgy táncoltak, hátul pedig összevissza, mi hozzájuk csatlakoztunk, mert szellősebb volt a hely. Liam egy kisebb lánycsapat közepére vetette be magát, aminek az lett az eredménye, hogy vegyültünk velük. Louis jól táncolt, ha meg ivott egy kicsit, akkor különösen. Nálam is hatott már az alkohol, úgyhogy el tudtam lazulni, amiben sokat segített, hogy az én vigyorgó Kékszeműm gyakran magához húzva ringatott. Adam szintén ott táncolt a közelünkben, de már nem zavart annyira a jelenléte, mert semmi olyat nem csinált, amivel kínos helyzetbe hozott volna.

Később kimelegedve mentünk fel, és ittunk újabb néhány kört. Louis kiment cigizni, Adam is csatlakozott hozzá. Egy idő után feltűnt, hogy még mindig nem jöttek vissza, ezért kimentem utánuk. A bejárattól nem messze, egy üzletsor beugrójában álltak, és feltűnően hangosan nevetgéltek. Féltékenységet éreztem, így elég feszülten mentem oda hozzájuk. Amikor odaértem, Louis széles vigyorral rám nézett, és épp a füstöt fújta ki. Megcsapott az illata.

– Füves cigit szívtok? – kérdeztem döbbenten.

Korábban próbáltuk már a fiúkkal, és néha előkerült egy-egy szál a bulikban, de úgy igazán egyikünk se élt vele gyakran. Anélkül is jól tudtuk magunkat érezni. Louis-ról tudtam, hogy régebben használta, de mióta együtt voltunk, egyszer sem volt rá példa.

– Gyere ide, Göndör! – rántott magához Lou, és a számra tapadt.

Adam a beugró falának dőlve bámult bennünket.

– Ittál és füvezel. Na, szép! – mosolyogtam, annyira édes volt a vigyorgó Louis, hogy nem tudtam haragudni rá.

– Adamnél volt pár szál. Tessék! – tartotta felém Lou az övét, hogy szívjak bele én is.

Először hezitáltam, majd elfogadtam. Mélyen letüdőztem, és szinte azonnal éreztem azt a kellemes tompaságot, amitől ellazult a testem. Lou is szívott még egyet, majd a kezembe adta.

– Hozok ki valami piát – közölte, és egyszerűen otthagyott.

Beléptem a kis beugróba, és Adammel szemben, a hátam a falnak támasztva egy utolsót szívtam a cigibe, majd a csikket a földre dobtam.

– Nem tudtam, hogy pasid van – szólalt meg Adam.

– Most már tudod – rántottam meg a vállam.

– Ja – bólintott, és szürke szemeivel engem szuggerált.

Tényleg magas volt, talán egy-két centivel túl is szárnyalt engem. Egyik keze a farmerja zsebében pihent, a másikban a cigit tartotta. Mosolygott, ami engem is mosolyra késztetett.

– Mi az? – kérdeztem.

– Kurva jól nézel ki, az van. – Eldobta a csikket, majd eltaposta.

Felnevettem, és a fejem az égnek emeltem. Jó volt ez az érzés, mert nem görcsöltem rá dolgokra, mint más esetben szoktam.

– Te sem panaszkodhatsz – motyogtam a beugró boltíve felé.

Rövid időre súlyos csend telepedett közénk. Nem gondolkoztam, csak élveztem azt az állapotot, amibe kerültem.

– Ha esetleg valamikor felszabadulsz… – szólalt meg újra Adam, ezzel arra késztetve, engem hogy ránézzek. – Vagy nem tudom, mennyire komoly ez köztetek.

– Nem vagyunk nyitott kapcsolatban, ha erre gondolsz – kuncogtam, bár magam sem tudom, min.

– Oké, vágom – bólintott Adam, és újra elővarázsolt egy újabb cigit, amit felém nyújtott.

Csak néztem, és mivel nem reagáltam, közelebb lépett hozzám. Megállt előttem. Szép szeme volt, de nem olyan szép, mint Louis-nak. Hirtelen megemelte a kezét, és a számba helyezte a cigit. Le sem vettem a tekintetem róla. Gyújtó kattant szinte az orrom előtt, ami kirántott a kábulatból. A szemem megforgatva fogtam két ujjam közé a szálat, és lehajoltam a tűzért. Ekkor Adam a derekamra csúsztatta a kezét, és hagyta, hogy az arcába fújjam a füstöt.

– Kurvára ne érj hozzá! – hallottam meg Louis hangját, és olyan erővel lökte el tőlem Adamet, hogy a srác a falnak esett. A Louis kezében tartott egész üveg tömény egy része a földre löttyent.

– Hé, nem csinált semmit! – álltam közéjük, mert láttam, hogy Louis agya teljesen eldurrant. A máskor vakítóan kék íriszei most sötéten csillogtak, arca és teste megfeszült, ugrásra készen állt.

– Tetszik neked? – kérdezte, ezzel totális döbbenetet váltva ki belőlem.

– Mi?

– Azt kérdeztem, bejön neked? – kiabálta Louis. – Egész este őt bámultad – mutatott a mögöttem álló Adam felé.

– Ezt nem kellene, haver! – szólt közbe Adam, és hallottam, ahogy egy lépést tett felém.

– Te kurvára ne szólj bele ebbe! – ordított rá Louis rászegezve a mutatóujját.

Még soha nem láttam ilyennek őt. Alig ismertem rá. Louis most dühös volt, és kibaszottul féltékeny, ami nem a legjobb énjét hozta elő.

– Nem bámultam. Gyere, inkább menjünk vissza! – fogtam meg a karját, de ő kirántotta.

– Mással akarsz dugni? Megértem – folytatta őrült tombolását –, de legalább várd meg, amúgy elmegyek arra a szájbakúrt főiskolára!

– Te meg miről beszélsz? – tártam szét a karom értetlenül.

Louis olyan dühösen nézett rám, hogy az rendesen megijesztett.

– Úgysem voltál még mással. Itt az idő! – köpte felém a szavakat, és a piásüveget a kezembe nyomva faképnél hagyott.

Csak álltam ott megrökönyödve, és semmit sem értettem. Láttam, hogy Louis bepattan az első taxiba, és végleg eltűnik a szemem elől. A fejem még nem volt tiszta, és mintha az idő is megállt volna egy pillanatra. Próbáltam gondolkozni, de nem ment. Minden olyan tompa volt és üres.

– Sajnálom – tette Adam a vállamra a kezét.

Megráztam a fejem.

– Te nem csináltál semmit – motyogtam.

Adam megfordított, kivette a kezemből az italt, meghúzta, majd felém tartotta. Ezúttal nem töprengtem, nyomban legurítottam egy jó adagot, majd annak a falnak dőltem, amit korábban Adam támasztott. Nem beszélgettünk, csak egymás kezéből vettük ki az üveget, majd újabb szál füves cigivel kínált. Ezzel csak azt értem el, hogy még úgy sem ment a gondolkozás, mint előtte, de talán nem is akartam most gondolkozni. A lelkem sajgott, és nem tudtam mit kezdeni ezzel az érzéssel.

Louis megalázott. Olyan dolgokat vágott a fejemhez, ami nem volt igaz. Aztán meg jól itt hagyott. Sírni tudtam volna, de mégis nevettem. Keserűen és hangosan.

– Basszus, furák vagytok – kuncogott fel Adam, és újra a szájához emelte az üveget.

Néztem, ahogy az ádámcsutkája fel-le mozog. Abbahagyta az ivást, és tekintete megállapodott rajtam. Talán percekig néztük így egymást, aztán megragadtam a pólóját, és magamhoz rántottam. Adam felnyikkant, de amint a szájára tapadtam, már csak a mohó csókunk halk, nyálas cuppogása hallatszott. Izmos teste hozzám préselődött, keze becsúszott az ingem alá, jóleső érzéseket keltve bennem.

Nem igazán tudtam, mit csinálok, csak szabadulni akartam attól a kellemetlen nyomástól, ami majd' szétfeszített belülről. Akkor sem fogtam fel mi zajlik körülöttem, amikor Adam kézen fogott, és visszavezetett a klubba, egyenesen le a lépcsőn, be a tömegbe. A fények cikáztak, a zene üvöltött, emberek ütköztek nekem. Adam húzott tovább, míg végül sötétség vett körül, de a zaj nem szűnt meg. A hátam megint falnak ütközött. Halványan rémlett, hol vagyunk. A terem végében, a vészkijárat sötét beugrójában. Ide nem értek el a fények, rejtve voltunk mindenki elől. Éppen ezért gyakran toltak le itt egy-egy gyors menetet az ideiglenesen összegabalyodó párocskák.

Most én is ebbe a szerepkörbe kerültem. Adam máris az ajkaimat falta, én meg… Nem tudom. Viszonoztam? Éreztem, ahogy türelmetlen keze a ruha anyagán keresztül a merevedésem masszírozza, utána pedig már anélkül. Fejem a falon koppant, ahogy hirtelen hátravetettem, mert puha ajkakat éreztem a farkam körül. Szédültem, a gyomrom háborgott, aztán jött egy különös hiányérzet. Tompa puffanás, mintha egy ököl csapódott volna valaki arcába, aztán még egy, de sokkal hangosabban.

– Bassza meg, bassza meg, bassza meg! – kiabálta a rettenetesen ismerős hang valahol mellettem.

Louis! Louis visszajött értem. Nagyokat pislogtam a sötétben, és akkor megláttam őt. A fények épp csak megvilágították néha, ám pont eléggé ahhoz, hogy felfedezhessem a szemében a csalódottságot és a megvetést.

– Mi a fasz? – lépett oda mellé Niall, és először rám, majd valahová elém nézett.

Csak nagy nehezen szakítottam el a tekintetem Louis-tól, és ekkor vettem észre a földön kuporgó Adamet. A szemem hozzászokott már annyira a sötétséghez, hogy lássam, a vérző száját törölgeti. Újra Louis felé kaptam a fejem, de ő már nem állt ott. Helyette megjelent Liam. Azt hiszem, ő támogatott ki engem, Niall pedig talán Adamet. Túlságosan forgott a világ velem, hogy mindezt felfogjam, legbelül viszont valami kibaszottul fájt, és ez a valami sírásra késztetett.

21. fejezet