Visszatalálunk - 23. fejezet

23. fejezet

Azon az estén nem találkoztam Lou-val, ami talán nem is volt baj, mert lélekben még nem álltam készen rá. A második este viszont szó szerint egymásba futottunk.

A pulthoz igyekeztem, hogy kérjek a barátaimnak sört, amikor valaki nekem jött. Azonnal megcsapott az illata, és ha csukva van a szemem, akkor is tudtam volna, hogy ő az. Döbbenten meredtünk egymásra. Louis szemében megjelent valami kellemes fény, amit rögtön el is rejtettem előlem, és olyan gyorsan tűnt el, hogy még egy idétlen köszönést sem nyöghettem ki.

Remegő kézzel vittem ki a korsókat, aztán leültem az üdítőmhöz, ami fölött egész este gubbasztottam. Azóta sem ittam alkoholt, és nem is szándékoztam. A barátaim vígan cseverésztek, én meg Louis-t kerestem a tekintetemmel, felkészülve arra, hogy talán olyasmit fogok látni ma este, amit nem igazán szeretnék.

Az egyik, bejárathoz közeli asztalnál pillantottam meg őt. Két lány és három srác társaságban ült. A fiúk mind a korábbi osztálytársai voltak, a lányokat nem ismertem. Már attól is remegett gyomrom, hogy csak néztem. Mintha visszaugrottunk volna egy évet,  minden ugyanaz volt. Én ugyanúgy sóvárogtam utána, mint tizenhat évesen, Louis pedig most sem beszélt, csak a többieket hallgatta, vagy épp az egyik lánnyal szemezett.

Olyan szívesen felugrottam volna, és talán még rájuk is borítom az asztalt, de nem tehettem semmit. A szemem kezdett megtelni könnyekkel, és kirohantam a mosdóba. Ott bezárkóztam az egyik fülkébe, és miután szabadjára engedtem néhány kósza könnycseppet, sietősen letöröltem a kézfejemmel. Vettem öt-hat mély levegőt, hogy képes legyek visszamenni a barátaimhoz, de nem sokat segített, ám mégsem maradhattam ott.

Amikor kiléptem, Louis állt az ajtókeretnek dőlve, karba tett kézzel, és láthatóan rám várt. Arca nyugodtnak látszott, kék szeme teljes szépségében ragyogott, csak én reszkettem úgy, mint a nyárfalevél. Akik bent voltak, furcsán néztek ránk, amiért csak egymást bámultuk, majd Louis ellökte magát a faltól, és visszatuszkolt a fülkébe.

– Mit… Mit csinálsz? – dadogtam, miután becsukta maga mögött az ajtót, és a falhoz nyomott.

– Mit szeretnél? – kérdezte pimasz mosollyal az arcán, és a mutatóujját végighúzta az arcomon.

Megrészegített a közelsége, az illata, az érintése és a teste melege, ahogy egészen hozzám nyomta magát.

– Lou, kérlek! – nyögtem fel, mert meg sem várva a válaszom, a nyakamra hajolt, és nem túl erősen megharapott, hogy aztán egy puszival enyhítse a fájdalmat, amit okozott.

– Itt akarod, vagy lépjünk le? – kérdezte, ezzel visszarángatva engem a valóságba.

– Mi van? – nyílt nagyra a szemem.

– Megdughatlak itt, de talán a kocsiban higiénikusabb lenne – rántotta meg a vállát.

Nem akartam elhinni, hogy ezt mondja. Ellöktem magamtól, és kirontottam a fülkéből. Louis szándékosan akart kínozni. Úgy csinált, mintha valami könnyen kapható ribanc lennék, és nem békülni vagy beszélgetni akart, hanem újra megalázni.

Képtelen voltam ilyen állapotban visszamenni a barátaimhoz, hanem kimentem a friss levegőre. A klub előtt a falat támasztottam, majd kértem egy szál cigit a mellettem dohányzó lánytól. Ő kedvesen megkínált, és próbált szóba elegyedni velem.

– Bocs, ezer hála ezért – emeltem meg a kezemben tartott cigarettát –, de kibaszott szar estém van – mentettem ki magam.

– Az velem is előfordult néha. Fel a fejjel! – kacsintott rám, és magamra hagyott.

Majdnem megbántam, amiért így leráztam, mert jófejnek tűnt, de tényleg nem voltam olyan állapotban, hogy dumálgassak bárkivel is.

– Egyre több rossz szokást veszel fel – hallottam Louis hangját, és arrafelé kaptam a fejem. Az úttest szélén állt, mellette egy vörös lány, akinek a derekát fogta. – Te is lehetnél a helyében – intett a fejével a csaj felé, majd magához rántotta, és megcsókolta.

Rettenetesen dühös lettem. Eldobtam a csikket, és három lépéssel ott termettem.

– Baszódj meg! – súgtam Louis fülébe, és visszamentem a klubba.

Álmomban sem hittem volna, de ez az este valami hihetetlen eszement rivalizálást indított el Louis és köztem. Az egész játszma arra ment ki, hogy ki tudja jobban sárba tiporni a másikat. Ezzel a közjátékkal kezdődött, majd a következő este Louis megint megpróbálta ugyanezt megtenni velem csak azért, hogy gyötörjön. Azzal vágtam vissza, hogy én is felszedtem egy csajt, és direkt Louis előtt smároltam vele. Elégtételt jelentett a dühös tekintete, de persze ő megint megpróbált felülmúlni engem, mert éppen csak, hogy nem dugta meg az aktuális partnerét a jelenlétemben.

Ez így ment három egymást követő éjszaka. Egyik csajjal sem feküdtem le, nem vágytam rájuk, csak Louis-t akartam bosszantani, ahogy ő is engem. A barátaim azt mondták, nem vagyunk normálisak, és valószínűleg igazuk volt. Mindannyian tudtuk, előbb-utóbb robbanni fog a bomba, mert Louis és én már olyan gyűlölködve néztünk egymásra, hogy elég lett volna egy nem odavaló megjegyzés a detonáció elindításához.

– Akkor megyünk Sally házibulijába? – kérdezte Niall.

Mi négyen, fiúk, a hasunkat süttettük a medencéjük mellett, és jeges limonádét kortyolgattunk.

– Most hétvégén lesz? – hunyorgott Zayn, ahogy a szemébe sütött a nap.

– Ja, szombaton. A szülei nyaralni vannak, úgyhogy kétnapos ereszd el a hajam partit akar a csaj – magyarázta Liam.

– Ennyit jóban vagytok? – toltam fel a napszemüvegem a homlokomra.

– Attól még, hogy valamikor kavartunk, barátok maradtunk – motyogta Liam. – Szerintem el kéne mennünk, tuti jó buli lesz.

– Oké, én benne vagyok – vágtam rá, mert egy porcikám sem kívánt még egy csajozós estét csak azért, hogy Louis-t idegesítsem.

Nem igazán bírtam már tovább, mert bár épp az ellenkezőjét mutattam, minden egyes ilyen alkalomba belehaltam egy picit. Én is tudtam, hogy semmi értelme az egésznek, és minden esetben csak a düh vezérelt bennünket. Ő nekem akart fájdalmat okozni, én meg dacból vágtam vissza. Le akartam állni, és hagyni, hogy ő nyerjen, mert belefáradtam.

Sallyék háza földszintes volt, de kellemes méretű. A tömeg eloszlott, mivel a kertben többen tartózkodtak, hiszen a nyár este sokkal kellemesebb volt kint, mint bent. Mi is csak annyi ideig tartózkodtunk az épületben, amíg magunkhoz vettünk egy-egy sört, aztán elvegyültünk a nyilvánvalóan már enyhén illuminált állapotban lévő fiatalok között. Kivételesen én is inni akartam, mert jól szerettem volna érezni magam. Egy sör amúgy sem fog megártani, de ennyi hét kihagyás után már az is ellazít kicsit.

Niall azonnal a barátnőjéhez sietett, akivel itt beszéltek meg találkozót, Liam Sallyvel váltott néhány szót, én pedig ledobtam magam az egyik szabad napozóágyra. A sörrel a kezemben szemléltem az önfeledten szórakozó embereket. A medence egyik végében állt a DJ pult, egy számomra ismeretlen srác nyomatta a mai menő zenéket, a parton pedig végig színes lámpák fényei cikáztak összevissza. A szomszédok biztosan boldogok lehettek a hatalmas hangzavartól, habár Sally valószínűleg előre szólt nekik, hogy bulit fog tartani.

Tekintetem Lolán és Zaynen állapodott meg. Édesek voltak, ahogy az egyik asztal mellett egymást etették szendviccsel. Piszkosul irigyeltem őket, amiért nekik összejött az, ami nekünk nem. Zayn azt mesélte, amikor mi összebalhéztunk Lou-val, az Lolát megijesztette, és azóta sokkal komolyabban vette a kapcsolatukat. Szerették egymást, ez egyértelműen látszott. Derűsen nézelődtem tovább, kihasználva a helyzetet, hogy még senki sem akaszkodott rám. Szerintem egész éjszaka ellettem volna így, csakhogy akkor megláttam valakit, és ettől megfagyott a vér az ereimben. Idegesen emelkedtem ülő helyzetbe.

Louis lépegetett le a lépcsőn, lazán, zsebre dugott kézzel. Amikor leért, tekintetét végigvezette a társaságon, végül megállapodott rajtam. Legalább egy percig néztük egymást, és én voltam az, aki mérgesen felpattant. A kert vége felé tartottam, hogy minél messzebb legyek tőle. Dühös lettem, mert azt hittem, nem lesz itt. Nem akartam újra látni, ahogy felszed egy csajt, és eltűnik vele valamerre. Szerettem volna ismét én lenni az egyetlen, a kivételes, a szerencsés, de erre egyre kisebb esélyt láttam. Louis most sokkal elérhetetlenebbnek tűnt, mint valaha. Túlságosan makacs volt ahhoz, hogy ismét betörhessem. Egyszer bizalmat szavazott nekem, de eljátszottam. Ő nem az a típus, aki újra kockáztatna.

– Harry! Te meg ki elől bujkálsz? – ugrott a nyakamba egy lány a sulinkból. Részeg volt, és túl sok parfümöt használt, amitől egyből felkavarodott a gyomrom.

– Nem bujkálok, csak sétáltam egyet – hazudtam, és eltoltam magamtól.

– Sétálhatok veled? – kérdezte kislányos hangon, és még ide-oda is dobálta magát közben, mint a gyerekek szokták, amikor nagyon el szeretnének érni valamit.

– Már visszafelé tartok – mutattam a ház felé.

– Akkor elkísérlek – pattant ismét mellém, és belém csimpaszkodott.

Mondhatom, kurvára örültem neki, meg is fordult a fejemben, hogy ha a medencéhez érünk, egyszerűen belelököm, úgyis mindenki azt hinné részeg, azért esett bele.

– Úgy tudom, most szabad vagy – kezdte a nyomulást Lydia. A nevét tudtam, mert elsőben Niall először őt nézte ki magának, de később kiderült, hogy Lydiának volt pasija, ám elég gyorsan szakítottak. Később sok másik követte, de szerencsére Niall nem volt közöttük.

– Fogjuk rá – morogtam.

– Izgi a gondolat, hogy a fiúkat is szereted – duruzsolta a fülembe.

– El tudom képzelni, milyen piszkos lehet a fantáziád – húztam el a szám, és távolabb toltam magamtól.

– Most miért? – biggyesztette le Lydia az ajkait.

Már a DJ pult közelében álltunk, de mögötte nem volt olyan hangos a zene. Elnéztem a ház felé, önkéntelenül is Louis-t keresve, de sehol sem láttam. Ideges lettem, mert sejtettem, ez mit jelent. Szó nélkül hagytam ott a Lydiát, aki kiabált ugyan utánam, de tettem rá. Felsiettem a lépcsőn, és először a konyha felé vettem az irányt. Többen is tolongtak a hűtőszekrény körül, de Louis nem volt közöttük. Az étkezőben csak két párocskát láttam enyelegni, a nappaliban pedig egy kisebb társaság játszott valamit.

Elnéztem a folyosó irányába, ahol a szobák és a fürdő is volt. Louis ott állt, egy szőke csajjal beszélgetett. Naná, hogy észrevett, és rögtön elkezdte a gyerekes játékát. Egyből magához vonta a csajt, miközben le sem vette a tekintetét rólam, és mielőtt megcsókolta volna, szája gúnyos félmosolyra húzódott.

Elborult az agyam. Soha többé nem akartam ezt látni. Döngő léptekkel tartottam feléjük. Amikor odaértem, megragadtam Lou karját, és magam felé fordítottam.

– Nem volt még elég? – sziszegtem dühösen.

Louis arcán a győztesek mosolya jelent meg.

– Belőle vagy belőled? – mutatott a lányra, majd rám.

Pontosan tudta, mivel húzhat fel, de ezúttal mellényúlt.

– Szobára akarod vinni? – vontam fel a szemöldököm.

A lány halkan fenyikkant, de kussban maradt.

– Azt terveztem – bólintott Lou magabiztosan.

– Hm, akkor talán kérdezzük meg tőle, melyikünkkel lenne szívesebben – vigyorogtam most én Louis meghökkent arcába.

Láttam, ahogy elsötétül a tekintete, és nem tudja eldönteni, elfogadja-e a kihívásom vagy sem. Nem bírta volna elviselni, ha a lány engem választ, ugyanakkor gyávának sem akart mutatkozni előttem. Szólásra nyitotta a száját, tekintete idegesen ide-oda járt rajtam. Végül összeszorította az ajkait, és nagy lendülettel betaszított a mögöttem lévő nyitott ajtón. Lábával rúgta be, kizárva ezzel a nagy szemeket meresztő szőkeséget, és olyan hévvel esett nekem, hogy hanyatt vágódtunk az ágyon.

Levegőt is alig kaptam, Louis úgy falta az ajkaimat. Keze a hajam tépte, a másik pedig már az ingem alatt matatott. Amikor egy pillanatra elengedett, áthúztam a fején a pólóját, ő pedig szétnyitotta rajtam az ingemet, és máris a nyakamra tapadt. A szememet behunytam, és élveztem a vadságát. A bomba robbant, és örültem, hogy ilyen formában estünk egymásnak, mert nem lettem volna képes Louis-t megütni.

Durván a vállamba harapott, ám nyomban finom csókokkal enyhítette a fájdalom helyét, és ezt megismételte néhányszor a felsőtestem több pontján. Bántani és szeretni akart egyszerre. Meg tudtam érteni őt, és eszemben sem volt leállítani, mert még ezt is élveztem. Louis szokása volt szex közben beszélni, ám most nem tette. Akkor sem szólalt meg, amikor felemelkedett, és a szemembe nézve húzta le rólam a nadrágot, ám a tekintete szavak nélkül is elárulta őt. Még mindig szeretett, ebben olyan biztos voltam, mint a saját érzéseimben.

Nem is ő lett volna, ha nem akarja elrejteni előlem ezeket az érzéseket, így nem lepődtem meg, amikor hasra fordított, és a csípőmnél fogva húzott négykézlábra. Hallottam, ahogy elfordul a kulcs a zárban, majd a nadrágjával molyol, és utána rögtön megéreztem a nyálától nedves ujjait a hátsómnál. Nem lesz kíméletes, erre is felkészültem, de mindennél jobban akartam érezni őt. Túl rövid volt az előkészítés, és túl durva a behatolás. Képtelen voltam hang nélkül leplezni a fájdalmamat. Louis megállt, lehajolt hozzám, lágy puszikkal halmozta el a hátam, majd értem nyúlt, és simogatni kezdett. A fejem a párnára ejtettem, és ahogy szűnt a feszítő fájdalom, úgy váltotta a lassan felépülő gyönyör. Louis újra megmozdult, de most óvatosan, és amikor látta, hogy már semmi bajom, elengedett, hogy már csak a saját élvezetére koncentráljon.

Nem haragudtam rá emiatt. Ez a durva szex nem más volt, mint feszültséglevezetés mindkettőnknek. Ő büntetett, én pedig álltam elébe a büntetésnek. Bármit, csak bocsásson meg nekem, és kapjam vissza azt a Louis-t, akit mindennél jobban szerettem.

24. fejezet