.jpg)
Louis
Tudtam, hogy ezzel a
vallomásommal most megdöbbentettem Harryt, de nem akartam hazudni neki. Igen,
vannak partnereim. Többnyire állandóak, és néha hetente többször is össze
szoktam jönni valamelyikükkel. Sosem éltem szűzies életet, ezt nem árt, ha
tudja. Most is kizárólag csak miatta nem találkoztam egyikkel sem.
– Akkor én most
bezavartam a képbe. Mondhattad volna… – morogta halkan.
– A legkevésbé sem
zavartál be. Talán hihetetlen, de egy hetet én is kibírok szex nélkül. Különben
meg, ma is…
– Ne! – emelte fel a
kezét Harry. – Nem akarok többet beszélni róla.
Jót nevettem rajta
magamban. Nem is számítottam rá, hogy ennyire nehezen viseli majd a vallomásomat.
Jólesett a féltékenysége.
– Louis! Segítened kell!
– rohant oda hozzám Niall, és leült mellém.
Felnéztem. Zayn és Liam a
mosdó felé tartottak.
– Mitől paráztál be már megint? – néztem a szőke fiú rémült arcára.
– Nem magyaráznád meg a
haverjaidnak, hogy csak Harryből kell meleget csinálni, és engem hagyjanak ki
belőle? – kérte, és még a tenyerét is összefordította, mintha imádkozna.
– Ó, de nagy színész vagy
te, Nialler! – nevetett fel Harry. – Az előbb még ott élvezkedtél az asztalon –
mutatott maga mögé.
– Hogy mi? Bolond vagy?
Dehogy élveztem! – emelte meg a hangját Niall. – Most bántsam meg őket? Vagy
mit kéne csinálnom?
Én csak a fejem csóváltam.
– Nem értem, miért
vagytok úgy odáig. Harry is kiborult, amikor először megcsókoltam – mondtam.
Niall szemei hatalmasra
nyíltak.
– Mi van? – nézett
Harryre. – Te csókolózni szoktál vele? – mutatott rám, mintha valami űrlény
lennék.
– Cseszd meg, Niall!
Szerinted, másképp hogyan játszhatnám el a meleget? – csattant fel Harry, majd
szétnézett maga körül, nem hallotta-e valaki, mert túl hangosra
sikeredett a mondandója. – Ennyi simán belefér…
– Akkor mi a francért nem
nyugtatsz engem? Végigidegeskedtem az egész napot, és közben meg te is ugyanazt
csinálod! – háborgott Niall.
– De neked nem kell ezt
játszanod! Ráadásul te Liammel is… – fújtatott Harry.
Röhejesek voltak, ahogy
ezen vitatkoztak.
– Tetszik neked Zayn? –
tettem fel a kérdést Niallnek.
A fiú a homlokát ráncolva
nézett rám.
– Nem. Dehogy! Vagyis…
– Istenem, Niall! –
nevette el magát Harry.
– Most mi van? Baszki, az
a srác úgy néz ki, mint egy arab herceg! – mutatott Niall a mosdó irányába,
ahonnan már közelítettek az emlegettek. – Kinek ne tetszene?
Harry odahajolt hozzá.
– De ő egy pasi, ha eddig
nem tűnt volna fel.
– Na és? Jólesik, hogy
így körberajonganak – vonta meg a vállát Niall. – A csajoknál sosem volt ekkora
sikerem. Csak ez annyira kínos…
– Szépen vagyunk! –
legyintett Harry indulatosan, majd el is hallgattak, mert Zayn és Liam
visszaért hozzánk.
– Na, ki nyert? Kivel
kell mennem? – kérdeztem, hogy tereljem a témát.
– Velem – felelte Zayn. –
Csak még megiszom a söröm.
Megvártam, amíg
legurítja, és az asztalhoz sétáltunk. Felállítottam a golyókat. Zayn kezdett.
– Teljesen behülyítetted
a szőkét – mondtam, miután én következtem.
– Nem hülyítem. Tényleg
nagyon bejön. Holnap este már az enyém lesz. – Zayn ábrándozva nézett Niall
felé.
Löktem. Sikeresen, ezért
megint én következtem.
– Nagyon magabiztos vagy
– jegyeztem meg.
– Csak egy kis biztatás
kell még neki. Elhívom vacsorázni, és megtöröm az ellenállását. És te, hogy
állsz Harryvel?
Átadtam neki az asztalt,
mert hibáztam.
– Ő nehezebb eset. Jól
haladunk, de mindig visszalép kettőt. Hozzá több idő kell.
Zayn felkuncogott.
– Mióta vagy ilyen
kitartó?
– Rá megéri várni. Azt
hiszem, szerelmes vagyok – árultam el neki. – És piszok jó érzés.
– Hűha, nagy szavak ezek
tőled. És mi van, ha mégsem mer felvállalni? – nézett rám komoly arccal. –
Ráadásul a főnököd lesz. Nem árt, ha jobban átgondolod ezt.
– Már elkéstél a
figyelmeztetéssel. Benne megvan minden, amit eddig kerestem. – Harryre néztem,
aki épp édesen kacagott valamin. – Úgyhogy, szurkolj nekem, hogy összejöjjön.
Zayn elismerően hümmögött
egyet.
– Te tényleg szerelmes
vagy. Akkor mindent bele, és az én vállamon bármikor kisírhatod magad, ha
mégsem jönne össze – veregetett hátba.
Nem is nagyon figyeltem
már a játékunkra, annyira Harry körül forogtak a gondolataim, de még így is
nyertem, aztán visszaültünk a többiekhez. Zayn természetesen Niall mellé
telepedett. Közben kihozták a kajánkat is.
– Ez a pizza rohadt
finom, és a hely is tetszik. Szerintem, gyakori vendégek leszünk itt – mondta
Liam. – Főleg, ha már Louis is itt dolgozik.
– Tényleg? Ez nekem új –
csodálkozott Niall.
– Miranda kirúgatta –
magyarázta Harry. – Ma összefutottunk vele a bútorboltban. Eléggé ki van
borulva.
Harry csak salátát evett
grillezett csirkemellel. Ebben is különcködött, de épp ezt imádtam benne.
Mindenben olyan más volt.
– Jó, hogy
megszabadultál tőle – felelte Niall. – Sosem bírtam.
– A nőkkel nehéz – tette
Zayn a vállára a kezét. – Mi pasik sokkal jobban megértjük egymást, és tudjuk,
mi kell a másiknak. – Azzal nyomott egy puszit Niall arcára, aki rögtön
félrenyelte a kaját, és fuldokolni kezdett.
– Bejössz neki –
formáltam némán a szavakat Zayn felé, aki csak vigyorogva felém mutatta a
hüvelykujját.
– Ez nem volt szép tőled
– súgta a fülembe Harry.
– Zaynnek amúgy sem kell
biztatás. Nagyon eltökélt – súgtam vissza neki.
Harry erre csak
grimaszolt egyet, majd miután befejezte az evést, megitta a maradék sört.
– Nagyjából már leszerveztük
a lakásavató bulit – avatott be. – Niall rendezi a kaját, én a piát, Zayn
felajánlotta a foteleket, már csak valami zenecucc kellene, mert nekem az
nincs.
– A bárból azt is tudok
intézni, és persze füvet is, mert anélkül nincs buli – közölte Zayn.
– Hadd legyek a DJ – vágott
közbe Liam. – Mindig vágytam rá, hogy egyszer én zenélhessek egy bulin.
– Persze, mint legutóbb, mikor
félpucéran táncoltál a pult tetején – emlékeztettem nevetve.
– De ott nem én voltam a
DJ – vonta meg a vállát a barátom.
– Csak a hangulatfelelős
– bólogatott Zayn. – De annak kurva jó voltál, édes – húzta magához egy csókra.
Niallre néztem, aki most
sem volt képes levenni róluk a szemét. Igaza lehet Zaynnek. Máris nyert ügye
volt nála.
Még úgy egy órát
dumálgattunk, aztán összeszedelőzködtünk, és elindultunk a parkolóba. Zayn
rögtön félrehívta Niallt, Liam taxit fogott, mi pedig Harryvel sétáltunk a
kocsija felé.
– Holnap be tudnál jönni
kicsit hamarabb? Kezdés előtt el kellene rendeznünk a papírokat – kérdezte
Harry.
– Nem gond. Egyre
megfelel?
– Tökéletes – mosolygott.
– Izgulsz? Mégis csak új hely.
– Hm, csak egy kicsit.
Nagyon jó ízléssel rendeztétek be, az ember könnyen otthonosan érzi magát.
Harry megállt a
kocsijánál, és felém fordult.
– Kedvelem a barátaidat.
Még annak ellenére is, hogy megrontják Niallt – kuncogott.
Megcirógattam a gyönyörű
arcát.
– Csak azt lehet
megrontani, aki hagyja magát.
Harry szeme máris csillogott,
élvezte az érintésem. Az én szívem pedig örömtáncot jár a mellkasomban.
– Jó volt ez a hétvége –
mondta, és a számra nézett.
Ó, igen! A csókomra vágyik.
Pedig most nem kapja meg. El szerettem volna érni, hogy ő kérje. Meg kell
kínoznom kicsit, hogy le tudja dobni magáról az utolsó gátlásokat is. Ha saját
magától fogja kérni, akkor többé nem vetheti a szememre, hogy csak kihasználom.
– Én is jól éreztem
magam. Akkor holnap találkozunk – eresztettem meg felé egy utolsó mosolyt, és
otthagytam.
Szinte éreztem a hátamon,
ahogy bámul. Nem erre számított. Nem baj. Annál jobban fogja akarni.
Másnap kivételesen nem
aludtam sokáig, mert kicsit rendbe akartam tenni a lakásomat. Egyedül a fürdőre
voltam nagyon kényes, mert azt általában minden vendégem használta, a lakás
többi része kevésbé érdekelt. Most viszont Harry miatt az egészet rendbe
tettem, habár nem tudhattam, milyen gyakori vendég lesz nálam. Közben még egy
egyszerű ebédet is összedobtam, és már alig vártam, hogy indulhassak. Kíváncsi
voltam az új munkámra, meg persze Harry is látni akartam.
Pontban egy órakor
érkeztem meg. Harryt sehol nem láttam, ezért odamentem a bowlingos csajhoz.
– Helló, Louis Tomlinson
– mutatkoztam be neki. – Kollégák leszünk.
– Valóban? – derült fel a
vörös hajú lány arca. – Linda Snipes. Hol fogsz dolgozni?
– A pultban – mutattam
magam mögé. – Nem tudod, Harry bent van már?
– Még nem láttam ma.
Megbeszéltétek?
– Egy órára –
bólintottam. – Akkor megvárom.
A lány összevonta a
szemöldökét.
– Tegnap itt voltál.
Láttalak vele. Barátok vagytok?
– Olyasmi – feleltem.
Végül is, most még csak a barátja voltam, de reméltem, egyszer a szerelme is
lehetek.
A lány a pultra
támaszkodva felém hajolt.
– Akkor te biztos tudod.
Tényleg szakított a barátnőjével?
Nem akartam bunkó lenni,
hogy közöljem vele, nem tartozik rá.
– Nem beszéltünk róla –
adtam egy kitérő választ.
Linda elgondolkodott.
Szép lány volt a pisze orrával és a nagy barna szemeivel.
– Tudod, itt mindenki
Harryt akarja megszerezni – kuncogott. – Nem csak a dolgozók, de a vendégcsajok
is nyomulnak rá. Jó parti, és mellé piszok helyes is – pletykálkodott.
Ezt nem szívesen
hallgattam. Eddig eszembe sem jutott, mennyi vetélytársam lehet a nők között. Főleg
most, ha megtudják, hogy Harry szabad. Úgy döntöttem, puhatolózok kicsit.
– Mesélt már néhány
kalandjáról – füllentettem.
– Tényleg? – kerekedtek
el a csaj szemei. – Hát, nem tudom. Itt sosem volt viszonya senkivel. Már
majdnem egy éve ezen a helyen dolgozok, de a barátnőjén kívül még csak kétszer
láttam, hogy bevitt volna valakit az irodájába.
– Diszkrét – rendeztem le
ennyivel a dolgot.
– Azért azzal a két
csajjal nem annyira volt az. Az egyik a múlt héten történt. Meg is lepődtem
rajta – beszélt tovább Linda. – Éppen ezért gondoltam, hogy szakíthatott
Mirandával.
Harry a múlt héten megdugott itt egy csajt? Őszintén reméltem,
hogy már nem fog ilyet csinálni, mert attól totál kikészülnék.
– Hm, akkor talán szabad
a pálya – vigyorogtam kényszeredetten.
– Biztos lehetsz benne,
hogy nem fogom kihagyni – mosolygott Linda önelégülten, majd az bejárat felé
biccentett. – Ott jön.
A pulzusom megugrott,
ahogy megpillantottam Harryt. Elegáns ingben, nyakkendőben és vászonnadrágban
sietett felénk. Még útközben elkezdte kioldani a nyakkendőjét.
– Bocs a késésért, be
kellett mennem a bankba – mentegetőzött nyomban, majd a csajra mosolygott. –
Szia, Linda!
– Harry – rebegtette rá a
pilláit a lány.
– Majd hoznál be nekünk
kávét? – kérte Harry tőle, és máris újra hozzám fordult. – Utálom a hétfőket.
Intett, hogy menjünk.
Udvarias volt, mert előreengedett, de ahogy beértünk a folyosóra, káromkodni
kezdett.
– Ki nem állhatom ezt a
vacak nyakkendőt – cibálta tovább magán, majd az ingét kezdte el gombolni.
– Ideges vagy? – kérdeztem.
– Csak azért, mert
megvárakoztattalak. El kellett intéznem valamit, és az ügyintéző hihetetlen
csigalassúsággal dolgozott, aztán még aláíratott velem vagy húsz oldalt
digitálisan. Az idegességtől nem tudtam úgy írni, mint általában, ezért nem
fogadta el a gép, úgyhogy újabb hat példányban meg kellett ismételnem –
panaszolta, majd hirtelen felém fordult. – De neked legalább örülök.
Most megint egy új Harryt
láttam magam előtt, de ez is tetszett. Az irodájában álltunk, és úgy néztünk
egymásra, mint egy első randis pár, akik arra várnak, hogy csattanjon már az a
bizonyos csók. Nem mozdult, én pedig szándékosan nem.
– Én is örülök neked –
feleltem végül. – Nos, akkor papírozunk? Ha egyáltalán van még kedved hozzá.
Harry zavartan köhintett
egyet.
– Tegnap este óta olyan
furcsa vagy – jegyezte meg.
Cuki volt, hogy furcsának
nevezi azt, hogy nem érek hozzá.
– Tényleg? Miért? –
játszottam meg magam.
– Semmi, csak…
Kopogtattak. Linda hozta
be a kávét.
– Hová tehetem? –
kérdezte bájosan mosolyogva. – Tejszínt is hoztam, tudom, hogy úgy szereted –
hízelgett Harrynek.
Mi lenne, ha most véletlenül kitenném elé a lábam?
– Köszönöm, nagyon kedves
vagy. Add csak ide – vette el tőle Harry a tálcát.
– Ha bármire szükséged
lenne – pislogott megint nagyokat Linda –, tudod, hol találsz.
Jesszusom! Ezek a nők!
– Rendben – viszonozta
Harry a mosolyt, majd elfordult, és letette a tálcát a kis asztalra, Linda
pedig kényszeredetten távozott.
Máris utáltam ezt a csajt, és mindet utálni fogom, amelyik csak megkörnyékezi az én szexi Herrymet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése