Végzetes alku - 17. fejezet

 

Louis

Ha előre tudom, hogy ilyen szar lesz a délutánom, inkább be sem jöttem volna dolgozni. Persze, azt sem tudhattam, hogy a történéseknek meglesz a következménye, így ezen a napon és másnap délelőtt megjártam a poklot, valamint a mennyeket is. Méghozzá ebben a sorrendben.

Az egész Lindával kezdődött. Miután Harry három körül lelépett, a vörös bögyös odatipegett hozzánk a testéhez tapadó, világoszöld miniruhájában és a tűsarkújában. Utáltam, amiért ilyen kibaszottul dögös, de szerencsére a fejében már nem volt minden rendben, ami kicsit megnyugtatta a gonosz lelkemet.

– Este segítenétek nekem, fiúkák? – mosolygott ránk csábosan, és feldobta magát az egyik bárszékre.

Carl a pultra támaszkodott, és érdeklődve nézett rá, én pedig máris azon agyaltam, hogy mi lenne, ha felrúgnám bárszékestől együtt.

– Megint Harry, igaz? – kérdezte Carl.

Linda hátracsapta vörös hajzuhatagát.

– Csak annyit kérek, záráskor egyből lépjetek le, hogy kettesben maradhassak vele – pislogott bűbájosan.

Nem tudom, mit hitt. Két meleg srácra nem igazán lesz hatással az előadása.

– Mit forgatsz a fejecskédben? – érdeklődtem, és talán túl gúnyos volt a hangom, mert Carl egyből rám nézett.

– Ha nagyon tudni akarod, elmondom, de csak akkor, ha nem árulsz be Harrynek – kötötte ki Linda, és meg sem várva a válaszom, előrehajolt, így mindent láthattunk, amit egy férfinak látnia kellett, csak éppen hidegen hagyott bennünket. – Szereztem két jegyet a kedvenc bandájára. Elcsalom magammal a koncertre.

Idegesen felhorkantottam. Én még azt sem tudtam, mi Harry kedvenc bandája. Sőt, egy csomó minden mást sem tudtam róla.

– Mi a garancia, hogy el is megy veled? – tette fel a kérdést helyettem Carl.

– Nem vagyok hülye, ne gondold, hogy csak úgy simán elhívom – rázta a fejét Linda. – Először bevetem ezeket itt – simított végig a testén, kidomborítva a melleit –, aztán sírok, hogy nincs kivel elmennem.

Hihetetlen, mennyire ostoba volt ez a nő.

– Miből gondolod, hogy Harrynek bejön, ha kurvát játszol? – vetettem oda neki.

Carl felkuncogott, Linda pedig levegő után kapkodva, villámló tekintettel nézett rám.

– Hogy te milyen bunkó tudsz lenni, Louis! – csattant fel.

– Ennyi erővel egyszerűbb lenne, ha nyíltan megkérnéd, hogy dugjon meg. De kétlem, hogy megtenné. – Rohadtul nem érdekelt, ha megbántom, mert felbaszta az agyamat.

– Ezt mégis honnan veszed? Azt hiszed, mert egy ideje a barátja vagy, már jól ismered? – sziszegte Linda visszafojtott hangon.

Ebben igaza volt. Nem ismertem Harryt. Nem elég jól.

– Nehogy már összekapjatok ezen – szólt ránk Carl.

– Be fogom bizonyítani neked, hogy tévedsz – köpte felém a szavakat Linda, figyelmen kívül hagyva Carlt.

– Mégis mit? Hogy egy ribanc vagy? Azt már nem kell bizonyítanod – vontam meg a vállam, és inkább betettem a poharakat a csap alá, mert nem akartam vele tovább foglalkozni.

– Te meg egy paraszt! – csapott a pultra Linda, majd felállt, és sietősen távozott.

Carl halkan felnevetett.

– Ezt jól megcsináltad.

– Nem bírom az ilyen ostoba picsákat. Leszarom, ha nem szól többé hozzám – feleltem, és közben már sört csapoltam az egyik vendégnek.

Miután kiadtam, Carl mögém lépett.

– Feszült vagy – tette a vállamra mindkét kezét, és finoman masszírozni kezdte.

Nem léptem el, mert jólesett, és nem olyan mozdulatokkal ért hozzám, ami túl bizalmas lett volna.

– Ha lenne kedved, később levezethetnénk – súgta a fülembe.

Na, ekkor már elléptem tőle.

– Ne legyél te is olyan, mint Linda – figyelmeztettem mosolyogva.

Carl felkacagott.

– Nem koncertre hívtalak, és semmi egyéb trükköt nem szándékozok bevetni. Bejössz nekem, és akár jól is érezhetnénk magunkat, ha benne vagy – mondta ki nyíltan.

– Így is jól megvagyunk – dobtam át hozzá a konyharuhát, mert ki akartam menni rágyújtani.

Carl megfogta akarom, és újra a fülembe súgott.

– Pedig izgalmas lehetne egy kis munkahelyi szex. – Ahogy ezt kimondta, lágyan belepuszilt a nyakamba. Az egész nem tartott egy másodpercig sem, de azért egy icipicit megbizseregtem tőle.

– Csábító, de sajna van valakim. – Elhúztam a karom, és tényleg kimentem.

Normál esetben lehet, hogy benne lettem volna egy kis játékban, de így nem. Harryt akartam, őt szerettem, és kizárólag csak rá tudtam gondolni. Nekem ő jelentett már mindent, és még magam is alig hittem el, de így van. Bármit megtettem volna érte.

– Bocs, ha túl tolakodó voltam – kért elnézést Carl, amint visszamentem.

– Nem voltál az. Haverok? – emeltem felé az öklöm.

– Haverok – vigyorgott, és összeöklöztünk.

Ezzel le is rendeztük a dolgot. Innentől jó hangulatban ment a munka, egyedül csak akkor lettem feszült, amikor Lindára néztem. Lehet, tényleg szemét vagyok, de a félreértések végett inkább szólni fogok Harrynek róla. Nem akartam még egyszer amiatt idegeskedni, hogy mit csinálnak kettesben, az irodában.

Harry nyolc körül jelent meg, és amikor megláttam az izgatott csillogást a szemében, máris elszállt minden gondom. Odajött hozzánk, üdvözölte Carlt, és rám nézett.

– Louis, bejössz velem pár percre az irodába?

Nem indokolta meg, miért hív, de nem is tartozott magyarázattal az alkalmazottainak. Imádtam Linda feszült pillantásait, és azt is, hogy Harry még csak nem is köszönt neki. Már nem értettem, miért voltam ennyire féltékeny, mert Harryt láthatóan nem érdekelte a csaj.

Ahogy beléptünk a folyosóra, Harry már a kezem után nyúlt, és szinte húzott maga után. Bent egyből felém fordult.

– Igazából nincs semmi, csak… – mondta, és már csókolt is.

Nem hittem, hogy tovább lehet fokozni azt a boldogságot, amit éreztem, miközben követelőzve hozzám dörgölőzve csókolgat, de ő még ezt is tudta tetőzni.

– Olyan vagy, mint egy drog, állandóan sóvárgok utánad – suttogta az ajkaimra.

Ez számomra felért a legszebb szerelmi vallomással.

– Te meg akarsz őrjíteni engem – haraptam meg a száját, mire felkuncogott.

– Tudom, el kell, hogy engedjelek – húzódott fél lépést távolabb, és mosolyogva a nadrágomra nézett.

– Miért érzem azt, hogy élvezed, ha kínozhatsz? – korholtam, és közben megigazítottam magam lent.

– Nem, dehogy – rázta a fejét nevetve. – Van még pár perced, addig elmesélem, hogy voltam otthon, és Niallnél is. Egész jó állapotban van, csak tart mások véleményétől.

– Ebben nincs semmi meglepő. Senkinek sem egyszerű az ilyesmi. És otthon minden oké? – érdeklődtem.

Nem mertem újra közelebb lépni hozzá, pedig szerettem volna, de álló farokkal nem dolgozhattam.

– Látszatra igen, de előbb-utóbb úgyis kiderül, ha bajuk van a dologgal – biggyesztette le édesen az ajkait. – Igazából, nem sok időt töltöttem otthon, éppen emiatt. De legalább elhoztam a kispárnámat, mert anélkül nem tudtam aludni – nevette el magát.

– Miket tudok meg rólad! – kacagtam én is, majd kénytelen voltam témát váltani, mert mennem kellett vissza. – Linda megint próbálkozni fog nálad. Ugye semmi miatt nem kell idegeskednem? – néztem rá ártatlan szemekkel, mert egy kicsit gáznak éreztem, hogy már megint féltékenykedek, de hát ez van, ha az ember kibaszottul szerelmes.

– Ma végleg lekoptatom, oké? – jött oda hozzám, és megölelt. – Amúgy, jólesik, hogy féltesz.

– Csak egy kicsit – pusziltam meg a nyakát.

– Egy kicsit nagyon – feleselt.

– Jó, nagyon – adtam fel a dolgot. – Majd később kijössz?

– Átöltözök, aztán beállok zárásig.

– Akkor ott találkozunk – kacsintottam rá, és visszamentem.

Lindát megajándékoztam a középső ujjammal, mikor elsétáltam mellette, mire olyan vörös lett a feje, mint a haja.

Rohadjon meg!

Ahogy Harry ígérte, néhány perc múlva már velünk dolgozott. Annyira jólesett, hogy máris úgy viselkedett, mintha együtt járnánk, de azért vártam már, mikor térünk ki a dologra, mert sokkal nyugodtabb lettem volna, ha kimondva is a páromnak tudhatnám őt.

Minden szép és jó volt, mindaddig, amíg valaki hátulról át nem ölelt engem, és bele nem puszilt a nyakamba.

– Rico – mondtam ki mosolyogva a fiú nevét, miután megpördültem, és ösztönösen magamhoz öleltem őt.

Abban a pillanatban nem gondoltam arra, hogy Harry mit érezhet, miközben egy karnyújtásnyira áll tőlünk, a pult túloldalán.

– Hogy kerülsz ide? – kérdeztem a kis barna fiút.

Rico az egyike volt azoknak, akikkel néha összejöttem, de ő attól sokkal többet is jelentett nekem.

– Az étteremben voltam, és Liam mondta, hogy már itt dolgozol – felelte, és újra megölelt.

Ekkor tudatosult bennem, hogy Harry minket néz. Felé kaptam a fejem, és amit a szemeiben láttam, az nem tűnt túlságosan biztatónak. Most nem volt lehetőségem arra, hogy mindent elmagyarázzak neki, de a tekintetemmel próbáltam azt sugallni felé, hogy nem kell aggódnia.

– Ülj csak le. Iszol valamit?

Sietősen megkerültem a pultot. Ahogy Harry mellé értem, finoman végigsimítottam a derekán, de ő tüntetőleg elfordult, és arrébb sétált.

– Valami üdítő jó lesz, köszönöm – mondta Rico, én pedig narancslevet töltöttem neki, mert tudtam, hogy azt szereti.

Zavart Harry mérges tekintete, de úgy voltam vele, később megnyugtatom, és elmondok neki mindent, amit tudnia kell Ricóról. Itt, mindenki előtt nem állhattam neki magyarázkodni.

– Minden oké a sulival? – érdeklődtem.

Rico másodéves egyetemista. Én voltam az egyetlen, akivel le szokott feküdni, ugyanis mindenki előtt titkolta a másságát. Még a szülei előtt is, ami – mint később megtudtam –, teljesen érthető, mert az apja egy homofób állat, akinek anélkül is gyakran eljárt a keze, hát még ha tudta volna a fiáról, hogy meleg.

– Ott semmi gond, jól megy, csak iszonyatosan megterhelő néha. Munka mellett nehéz tanulni – panaszolta.

Rico a családi autószerelő műhelyben dolgozott délutánonként. Nem is tehetett volna mást, mert ez volt a feltétele annak, hogy egyetemre mehessen.

– És otthon? – néztem rá aggódva, mert nem egyszer jött már úgy hozzám, hogy az apja kék-zöldre verte.

– Most tűrhető – vonta meg a vállát. – És te, hogyhogy itt? Mi lett az étteremmel?

Nagyvonalakban elmeséltem neki, mi történt velem, de persze Harryt kihagytam a dologból. Ő így is hallotta minden szavunkat, és dúlt-fúlt mellettünk.

Közben kiszolgáltam a vendégeket, és egy adott pillanatban Harry fülébe súgtam.

– Nyugi, életem. Nekem te vagy a legfontosabb.

Olyan hidegen nézett vissza rám, amitől egészen megrémültem. Talán rosszul fogalmaztam? A szeme előtt csinálom, láthat és hallhat mindent, semmit sem titkolok előtte. Harry nem adott lehetőséget arra, hogy még néhány lopott szót váltsunk egymással, mert fogta magát, és eltűnt az irodájában. Majd ki kell engesztelnem. Úgyis mindjárt zárunk, és beszélek vele.

– Felmehetek hozzád valamikor? – kérdezte Rico, miután mindent egyebet kitárgyaltunk.

Sajnáltam szegényt, amiért el kell utasítanom, és tudtam, hogy nagyon csalódott lesz.

– Nem fog menni. Összejöttem valakivel, és nagyon kedvelem.

A fiú meglepetten nézett rám.

– Ó, értem – görbült le a szája szomorúan. – Végül is, ez jó, mármint neked jó – tette hozzá.

– Neked is nyitnod kellene mások felé. – Olyan szívesen megöleltem volna újra, mert tényleg sajnáltam, hiszen jól tudtam, mit jelentek neki. Nem volt szerelmes belém, de megbízott bennem.

– Nem egyszerű, hisz tudod – sóhajtotta.

A beszélgetésünk kissé akadozva ment, mert közben dolgoznom is kellett.

– Biztosan találsz valakit, aki megőrzi a titkod. Ne csüggedj, oké? – mosolyogtam rá.

Fiatal még és bátortalan. Már az is csodának számított, hogy velem összejött. Épp az autószerelő műhelyben történt a dolog. A kocsimat vittem hozzájuk, és az apja nem volt bent, így Ricóval beszélgetni kezdtünk. Aztán akkor is, amikor visszamentem az autómért. Néhány nap múlva Rico rám írt. Onnantól kezdve sem volt sima ügy, mert hosszú idő kellett ahhoz, mire a bizalmába fogadott. Nagyjából kéthetente találkozgattunk, egészen mostanáig, hiszen mióta Harryt ismertem, senki mással nem mentem el.

Végül Ricóval abban maradtunk, hogy attól még tartjuk a kapcsolatot, és megígérte, be fog számolni róla, ha talált valakit. Nem sokra rá távozott is, de ő amúgy sem szokott nagyon későig kimaradni. Már fél tíz volt, így elkezdtünk összepakolni, és alig vártam, hogy bemehessek Harryhez. De akkor, mert miért is ne, Linda sutyorogni kezdett Carllal, majd a srác ott maradt a pultban, Linda pedig bement Harryhez.

Mindkettőt ki tudtam volna nyírni. Igaz, Carlnak fogalma sem lehetett arról, hogy Harry és én…, de attól még haragudtam rá. Csak azzal tudtam nyugtatni magam, hogy Harry megígérte, lekoptatja a csajt. Meg is örültem, mert alig, hogy Linda bement, Harry jött ki, és odament Carlhoz. Valamit beszéltek, aztán a fiú, elindult felém, Harry pedig visszament az irodájába.

– A főnök üzeni, hogy hívott neked taxit, és ne várj rá – mondta Carl.

Hogy mi?

– Miért? Ő még marad?

– Hát, úgy látszik Linda bájai mégis csak hatottak rá – mosolygott Carl.

A kurva életbe!

Nem tudtam, mit tegyek. Nem mehettem be balhézni, mert akkor lebuktatom Harryt. Olyan ideges lettem, hogy majd felrobbantam. Bele fogok pusztulni, ha megcsal. Rico miatt csinálja. Zayn bárjában már megmutatta, hogy nem játszhatok vele. Most megteszi újra.

– Menj, öltözz át, mert szerintem mindjárt itt a taxi – szakított ki a gondolataimból Carl. – Majd én megcsinálom a zárást.

Még egy köszönöm se hagyta el a számat, máris siettem be. A folyosón megálltam Harry irodája előtt. Nem sok zaj szűrődött ki, de hallottam Harry hangját, azonban nem értettem miről beszélnek. Dühös lettem, amiért Harry ennyi miatt képes ilyen kegyetlenül büntetni. Bementem az öltözőbe, átvettem a ruhám, és elhagytam az épületet. Annyira magam alatt voltam, hogy ekkor úgy éreztem, ezt nem fogom tudni megbocsátani Harrynek. Ő azonban tett róla, hogy ez ne így legyen.

18. fejezet