Üdv a klubban - 2. fejezet

Daniel

Daniel kelletlenül nyugtázta, hogy igaza volt Jamalnak. A klubjában nincs telt ház, a hangulat is elég lagymatagnak tűnt. Néhányan táncoltak ugyan a villogó fények alatt, de a legtöbben csak a pultnál vagy az asztaloknál iszogattak. Túl sok üres helyet látott, és egyáltalán nem tetszett neki.

Felment a privát páholyába, ami szinte már a második otthonának számított. Az emeleten három ilyen helyiséget alakítottak ki, melyből a legnagyobbat saját részére tartottak fenn. A kellemes beszélgetésekhez hatalmas sötétbordó, bőr kanapé és két elegáns fotel biztosította a kényelmet. Középen dúsan faragott, mahagóni dohányzóasztal állt, melyen most is ott várta a szokásos itala. A bejárattal szemben lévő falon egy bárpult kapott helyet, ahol kristálypoharak és a legkiválóbb italok sorakoztak. A tánctér felőli oldalon az egész páholyt egy sötétített üvegfal borította, ami egy gombnyomásra szétnyílt, ha a lent zajló eseményeket akarta szemmel tartani. A kanapé melletti falon pedig egy alig észrevehető ajtó bújt meg, amely a férfiúi igényei kielégítésére szolgáló szobát rejtette.

– Na jó, hallgatlak – dobta le magát Daniel az egyik fotelbe, majd lábát hanyagul keresztbe vetette.

– Mióta kirúgtad Fordot, azóta egyre csökken a forgalom. Terrel nem alkalmas a klub vezetésére, és nem is akarta vállalni. Ő piszok jó koktélokat kever, de képtelen irányítani egy ilyen klubot – összegezte Jamal a problémát.

Daniel számára időnként csak nyűgöt jelentett ez a hely, de szüksége volt rá, mert itt kötötte a legjobb üzleteit, és persze itt rendezte a nőügyeit. A legdörzsöltebb üzletfeleket is azonnal kenyérre lehetett kenni, miután az ölükbe ültetett egy-egy alul öltözött, dögös leányzót. Ráadásul, amíg jól ment az üzlet, a bevétel is igen jelentősnek volt mondható.

– Mit javasolsz? – kérdezte a barátjától.

Jamalt valamikor a klub biztonsági embereként, a legelsők között alkalmazta még évekkel ezelőtt. Megbízható volt, bármiben számíthatott rá, így később, amikor más területek felé kezdett el terjeszkedni, maga mellett tartotta. A fekete, izmos férfi ma már mindenféle feladatokat ellátott, tökéletesen átlátta Daniel összes üzletét. Gyakran sokkal jobban tudta hol, mi folyik, mint ő maga.

Jamal most gondterhelten simított végig kopasz fején.

– Mindenképpen kellene valaki, aki legalább olyan jó, mint Ford volt – vélekedett, miközben a hatalmas tenyerei között forgatta a poharát.

– És persze nem rövidít meg – tette hozzá Daniel, hiszen Fordot épp amiatt rúgta ki, mert saját szakállára dolgozott.

Jamal egyetértően bólintott.

Daniel tudta, hogy most is számíthat a barátjára, aki mindig igyekezett megóvni őt mindentől. Persze nem a testi épségét vigyázta, mert arra nincs szüksége, hiszen a rendszeres közös edzésnek köszönhetően mindketten igen jó kondiban voltak.

Jamal sokkal inkább az üzleti és a magánügyeit vigyázta. Szó, mi szó, időnként szükség is lett a segítségére, mert Daniel elég nagy nőfaló hírében állt. Jó néhányszor bajba került miatta. Már felidézni sem tudta volna, az évek során hány nőt kísért fel ide önmaga szórakoztatására. Akadt köztük számos problémás eset, és az ilyeneket mindig Jamal rendezte el, hogy őt még véletlenül se érje semmilyen kellemetlenség.

– Biztos vagyok benne, hogy már van jelölted – mosolygott a barátjára.

– Nem, nincs. Csak ötletem van, ami nem biztos, hogy beválik – nézett rá elgondolkodva Jamal. – Jött egy új fiú, két napja vettük fel. Látszik, hogy érti a dolgát, és remek ötletei vannak.

– És mi a gond vele? – kérdezte, mert ismerte már annyira a barátját, hogy az arcáról leolvassa, ha valami mégsem kerek.

– Túlságosan törtetőnek tűnik.

– Az miért baj? – Daniel is belekóstolt az italába, mielőtt túlságosan felmelegedett volna a kezében.

Jamal hátradőlt a fotelben.

– Nem túl szimpatikus. De még nem ismerem eléggé, talán tévedek.

Mivel hirtelen Daniel sem tudott volna sehonnan leakasztani egy jó vezetőt a klub számára, kénytelen volt rábólintani Jamal javaslatára.

– Oké. Tedd meg főnökké, de csak ideiglenesen. Adjunk neki három hónapot, majd utána döntünk.

Megnyomta a fotel karfáján lévő gombot, mire az előttük lévő sötétített üvegfal szétnyílt, és beszűrődött a dübörgő zene. A korláthoz sétált, lenézett a szórakozó emberekre. A villogó fények miatt össze kellett húznia a szemét. Nem szívesen ismerte be, hogy már kevésbé bírja az ilyen helyek hangulatát. Zavarták a fények, és ettől az őrült zenétől egy idő után a feje is megfájdult.

– Nézd azt a szőkét! – szólalt meg mellette Jamal, és a pult felé bökött a poharával.

Egy feltűnően csinos, fiatal csaj ült fel éppen az egyik bárszékre. Lábát keresztbe tette, elvette a pultról a poharát, majd egy hajtásra kiitta a tartalmát.

– Inni azt tud – jegyezte meg Daniel szórakozottan.

– Miért nem hozod fel? Ezer éve nem láttalak nővel. Lassan kezdesz berozsdásodni – biztatta a barátja.

Igaza volt. Daniel már hetek óta nem feküdt le senkivel. Egyszerűen elege lett az ilyen nőcskékből. Hosszú éveken át csak a lenti cicababához hasonlóakkal bújt ágyba. Egyszerű és viszonylag problémamentes volt ugyan, de mára már megunta az idétlen vihogásokat, a megjátszott orgazmusokat, és a „majd hívj fel” dumákat. Soha nem hívta fel egyiket sem, hosszútávon egyik sem keltette fel az érdeklődését.

– Kezdem úgy érezni, kiöregedtem már ebből, Jamal – sóhajtotta.

– Na, ne! Még alig múltál harminc, nehogy már öregnek érezd magad! Azt hiszem, tényleg rád férne egy kiadós dugás – röhögött, és szó nélkül magára hagyta.

Daniel fentről nézte, ahogy Jamal odamegy a lányhoz, valamit súg a fülébe, majd felé mutat. A lány felnézett, de a fények miatt semmit sem láthatott belőle, ám szinte azonnal bólintott, majd elindult Jamal után.

Daniel hányszor látta már ezt a jelenetet, és hányszor lett eszeveszett bujálkodás a vége, néha két, sőt, három lánnyal. Most pedig még egy is nehézséget jelentett számára.

Próbálta összekapni magát, mert lehet, igaza van Jamalnak, tényleg berozsdásodott kicsit. Ráadásul már valóban érezte, hogy kerítenie kellene valakit, hiszen nem lehet a végtelenségig nő nélkül lenni. Visszaült a szokásos helyére, és már hallotta is, ahogy nyílik az ajtó mögötte. A lány odatopogott hozzá, megállt előtte, és a kezét nyújtotta.

– Helló! Jessica!

– Daniel! – emelkedett fel egy kicsit, hogy fogadja a kézfogást, majd intett a szőke lánynak, hogy üljön le.

Jamal diszkréten távozott, Daniel pedig újra bezárta az üvegfalat, hogy senki se zavarja őket.

– Nem láttalak még itt, ööö… – Egyszerűen elfelejtette a nevét, pedig az előbb mondta.

– Jessica – segítette ki széles mosollyal a leányzó, és lejjebb húzta ciklámen színű ruhája dekoltázsát.

Daniel tekintete a természetellenesen kerek domborulatokra vetődtek. Szilikon. Még meg sem jött a kedve az egészhez, de már el is ment. Semmi hangulata nem volt egy újabb műszexhez egy műnővel.

– Pedig már voltam itt – törte meg a zavart csendet Jessica. Keresztbe tette a lábait, így már a ruha épp csak, hogy takarta a fenekét.

– Akkor biztosan csak véletlen, hogy még nem futottunk össze – felelte Daniel egykedvűen.

Kezdte egyre kényelmetlenebbül érezni magát. Próbált ráhangolódni a lányra, de egyszerűen nem ment. Kínos csendben üldögéltek. Danielt idegesítette, amiért nem kívánja meg, mikor az már mindenét kitette eléje, de az még jobban bosszantotta, amiért hagyta, hogy Jamal felcipelje ide.

– Menő ez a hely – nézett körbe Jessica.

Erre mit kellene felelnie? Üres fecsegésekhez végképp nem volt kedve.

– Na, jó, Jessica! – állt fel Daniel hirtelen. – Ez most nem fog menni. Sajnálom! Talán majd legközelebb.

A lány értetlenül nézett rá a sűrű műszempilláin keresztül. Daniel várta, hogy majd a fejéhez vág valamit, mert az ilyen lányok gyakran hisztiznek, de nem történt semmi ilyesmi. Ehelyett Jessica ismét fenékig kiürítette a poharát, majd felállt, és szó nélkül távozott. 

Octavia

Miután a gyámügy képviselője távozott, Octavia kezdett kicsit megnyugodni. A nő igazán kedves volt, egy pillanatig sem akadékoskodott azon, hogy Kelton és ő, közösen legyenek Jayden gondviselői. A gyámügyes kimondottan örült, hogy két szerető testvér fogja felnevelni a kislányt, és a támogatásáról biztosította őket.

Kelton piszok jó színésznek bizonyult. Remekül előadta az aggódó báty szerepét, aki fájó szívvel ugyan, de magára vállalja a családfenntartó és az apapótló feladatot. Az új munkahelyéről hozott egy tetemes összegről szóló bérmegállapodást, amivel még Octaviát is meglepte. Ezek alapján a gyámügyes semmi akadályát nem látta annak, hogy Jayden velük maradhasson.

Tulajdonképpen Octavia ezzel az eredménnyel részben meg is elégedett, mert így szoros időbeosztással, de folytatni tudja a tanulmányait, és nem kell tovább aggódnia a húga sorsa miatt. Egyedül Keltont lesz kénytelen valahogy elviselni, de remélte, hogy csak keveset futnak majd össze. Nem felejtette el, ahogy a szobájában durván megfenyegette, ezért igencsak tartott tőle. Kerülni akart vele minden konfliktust.

A szerződése szerint a férfi valamilyen klubban kapott munkát, így éjszaka fog dolgozni, nappal pedig alszik. Mire felébred és munkába indul, addigra ők már lefekvéshez készülődnek Jaydennel, így tényleg csak ritkán fognak találkozni egymással.

Octavia igyekezett valamiféle rendszert beiktatni az életükbe, de nem volt egyszerű. Nem gondolta, hogy ennyire nehéz minden olyan feladatot elvégezni, amelyek egy anyára hárulnak. Öltözködés, gyors reggeli, rohanás a bölcsibe, onnan az egyetemre, vissza Jaydenért, vásárlás, főzés, mosás, takarítás, tanulás és egy kis internetes munka.

Az első héten esténként minden egyes nap szó szerint beesett az ágyba, annyira elfáradt. Később már próbálta okosabban beosztani az idejét, csak heti egy nagy bevásárlást és hétvégi nagymosást csinált, így maradt ideje arra, hogy többször elvigye Jaydent a játszótérre vagy a parkba. De még ennek ellenére is gyakran kellett kihagynia egy-egy előadást, hogy időben odaérjen a húgárét, vagy el tudjon intézni minden fontos dolgot.

A közelükben is volt egy játszótér, de mivel Octavia azt nem találta túl biztonságosnak, ezért legtöbbször autóba ültek, és az egyik elit környék modern, egészen kicsi gyerekek számára kialakított játszóterére vitte Jaydent. Ráadásul onnan egy kis sétával könnyűszerrel átmehettek a parkba is, ahol lehetett a fűben futkározni, labdázni vagy a kacsákat etetni a tóban.

– Csak egy gyerkőc van? – kérdezte az egyik anyuka, aki Octavia mellé telepedett le a padra, amíg ő a homokozóban játszó húgát felügyelte.

Eszében sem volt egy idegennek megmagyarázni, hogy tulajdonképpen Jayden nem a kislánya, hanem a húga, ezért gondolkodás nélkül bólintott.

– Á, jó magának. Nekem három van. Minden nap kikészítenek – kacarászott az idegen. – Ha előre tudom, hogy mit vállalok, biztos kétszer is meggondoltam volna, akarok-e ennyit.

Octavia egy ideig hallgatta a panaszkodását, melyet a nő próbált tréfálkozva előadni, de attól még ugyanolyan fárasztónak találta. Persze meg tudta érteni, hiszen tapasztalta, de még véletlenül sem fárasztott volna mást a gondjaival.

– Egyedül neveli a kislányát? – kérdezte a nő, miközben feltűnően Octavia kezére nézett, melyen nem viselt gyűrűt.

Octavia nem tudta, mit válaszoljon. Lényegében egyedül nevelte Jaydent, mert Kelton azon kívül, hogy köszönt, vagy időnként leült Jayden mellé tévét nézni, semmilyen bensőséges kapcsolatot nem ápolt a húgával. Feladatokat pedig végképp nem vállalt vele kapcsolatban.

– Sajnos igen – mosolygott kényszeredetten.

– Elváltak? – faggatózott tovább a nő.

– Igen, már két éve – hazudta, amit rögtön meg is bánt.

A nő nyomban kiselőadást tartott arról, hogy milyen szemetek a férfiak, és mennyire nehéz szegény anyáknak. Octavia végighallgatta a gyereknevelés viszontagságait, meg hogy a nőknek mennyire nincs idejük saját magukra, pedig bizony rájuk férne a pihenés, de bezzeg a férfiak. Csak mondta, mondta és mondta. Végül Octavia nem bírta tovább, és azzal az indokkal, hogy nekik már menniük kell, elköszönt a kellemetlen társaságtól.

Hazaérve első dolga volt megkeresni anyja régi jegygyűrűjét, és felhúzta az ujjára. Így már remélhetőleg senki szónoklatát nem kell majd újra végig hallgatnia, amikor a húgával van.

Meglepődött, milyen zökkenőmentesen telt az első két hét együttélés Keltonnal. Ahogy azt előre sejtette, szinte soha nem találkoztak. A férfi állandóan dolgozott vagy aludt. Egyedül az éjszaka eltüntetett ételekkel és a szennyesbe dobott ruháival adott jelet arról, hogy egy házban élnek. Egyik alkalommal még pénzt is hagyott a konyhaasztalon, amit Octavia eltett későbbre, mert még maradt némi megtakarított pénzük, melyet a szülők hagytak rájuk, azt próbálta okosan beosztani, hogy minél hosszabb ideig kitartson.

Egyik nap elmaradt a két utolsó előadása, így egyenesen hazament, hogy főzzön, mielőtt Jaydenért kell mennie. Kelton meglepő módon már ebéd előtt levánszorgott a szobájából. Octavia még mindig félt kettesben lenni vele, ezért túlságosan nem örült a jelenlétének.

– Jó reggelt! – nyújtózott egy nagyot a férfi, majd leült az asztalhoz.

– Elég rég volt már reggel – felelte Octavia zöldségpucolás közben.

– Azt sem tudom, mikor keltem utoljára ilyen korán – ásítozott Kelton. – Van valami kaja?

– Ha bírsz várni kicsit, akkor nemsokára lesz. Addig esetleg levághatnád a füvet, mert már lassan térdig ér – javasolta óvatosan, mert tudta, hogy Kelton nem szereti, ha bármire is utasítják.

– Az nem az én feladatom – vágta rá Kelton. Lábait kinyújtva, karba tett kézzel nézte, mit csinál.

Octáviában azonnal kezdett felmenni a pumpa.

– Akkor kié? – A pultnak dőlve, a férfi felé fordult.

– Hát a tiéd. Nem azért laksz itt, hogy egész nap csak szórakozz! Ha már ilyen nagyvonalú voltam veled, az a legkevesebb, hogy rendesen vezesd a háztartást, és abba a fűnyírás is beletartozik – közölte a férfi pofátlanul vigyorogva.

Octavia hiába tudta, hogy kedvesnek kellene lennie vele, az ilyen megnyilvánulásai után képtelen volt visszafogni magát.

– Úgy gondolod, hogy nem csinálok semmit? – csattant fel. – Mégis ki mossa a koszos gatyáidat, és ki rak ételt eléd? Ki vásárol, ki takarítja a házat utánad?

Jaydent szándékosan nem említette, mert őt önként vállalta, de Keltont nem. Egyáltalán nem lenne köteles gondoskodni róla.

– Szerinted más nő mit csinál? Egész nap a hasát sütteti? – vágott vissza Kelton.

– De nekik ott van a férjük, aki lenyírja a füvet! – válaszolta dacosan, és már akkor tudta, hogy nem lett volna szabad így kirohannia.

Keltonon azonban nem látszott, hogy mérges lenne.

– Igen? Azok a nők esténként ágyba is bújnak a férjükkel. Te is megteszed ezt nekem? – nézett rá szemtelenül.

– Te nem vagy a férjem! – felelte Octavia. Mérgesen visszafordult, hogy folytassa a főzést.

Utálta, hogy megint veszített, és tehetetlen vele szemben. Azonban úgy tűnt, Kelton ezzel nem zárta le a témát, mert egyszer csak mögötte termett, és hátulról átkarolta a derekát. Olyan szorosan simult hozzá, hogy Octavia még a leheletét is érezte a nyakán. Megdermedt a férfi közelségétől.

– Ha megteszed, lenyírom a füvet – súgta Kelton kedveskedő hangon.

Octaviára azonnal rátört a remegés, mint mindig, amikor a férfi közeledni próbált felé. Most pedig különösen megrémült, ugyanis ahogy Kelton hátulról hozzá simult, megérezte az izgalmi állapotát.

– Ne csináld ezt! – kérte reszkető hangon, és kibújt a karjai közül.

Kiment a teraszra, ahová szerencsére Kelton nem ment utána. Nekidőlt a fehérre festett fa korlátnak, arcát a tenyerébe temette. Tudta, hogy Kelton előbb-utóbb nem bírja visszafogni magát, és akkor nem menekülhet. Egyre csak azon törte a fejét, hogyan tudna ebből a helyzetből szabadulni.

Még egy év. Egy évet kellene valahogyan átvészelnie. Utána vállalhatna rendesen fizető munkát, és egyedül is alkalmasnak találnák Jaydan gondviselőjének. Ismét megfordult a fejében, hogy talán mégis ott kellene hagynia az egyetemet, de aztán gyorsan elhessegette a gondolatot. Nem szabad kidobnia az elmúlt éveket. Nem kerülhet ő is olyan helyzetbe, mint az anyja. Rendes munkát és anyagi biztonságot akart. Szüksége lesz a diplomára ahhoz, hogy jó életet tudjon biztosítani mindkettőjük számára.

Kelton

Kelton már baromira be volt indulva Octaviára, de nem akarta elkapkodni a dolgot. Mióta újra meglátta, egyfolytában csak arra gondolt, hogyan szerezhetné meg magának. Nem csak egy éjszakás kalandot akart tőle, mert ahhoz Octaviát túl jó nőnek tartotta. Hosszútávon meg akarta tartani, ráadásul így, hogy egy fedél alatt éltek, nem is igazán tervezhetett volna vele mást.

Imádta, amikor a lány kiborul, és olyan igazi olaszos temperamentummal veszekszik vele, de azért nem szerette volna, hogy ez mindennapos legyen közöttük. Elég volt csak felidéznie a gyönyörű, haragtól csillogó szemeit, és máris izgalomba hozta. Elképesztően jó nő lett Octaviából, mióta nem látta. Szó szerint a nyálát csorgatta, akárhányszor meglátta izgató formáit. Ha eljön az ideje, megszelídíti, mert túlságosan rakoncátlan. Csak ki kell várnia a megfelelő alkalmat.

Addig viszont az új munkája révén bőven akadt kin levezetnie a feszültséget. Akár minden éjszaka más lánnyal lehetett, annyira nagy volt a választék a klubban. Áldotta a szerencséjét, hogy akkor este azon a helyen találkozott a haverjaival, mert az ajtón meglátta az álláshirdetést. Pultost kerestek. Mivel nagy gyakorlattal rendelkezett, másnap munkába is állhatott. Később kiderült, hogy kirúgták a vezetőt, és a helyére akartak keríteni valakit. Még szép, hogy azonnal jelentkezett. A remek előadói képességeinek hála, próbaidőre kinevezték. Jobb már nem is történhetett volna vele. Lett egy háza, munkája, ingyen pia, csajok és egy szexi bejárónő. Elégedett volt.

Kelton még mindig a konyhában ült. Mivel Octavia nem jött be, ezért felállt, és kiszolgálta magát. Jókedvűen falatozgatott, közben az üvegajtón keresztül a lányt bámulta, aki már a tornácot takarította. Kelton evés közben azon tanakodott, lehet, hogy mégis csak le kellene nyírni a füvet, mert így sosem fog bevágódni nála. Aztán gyorsan le is tett róla, mert van neki épp elég munkája. Ha majd Octavia kedves lesz vele, akkor talán ilyesmiket is megcsinál neki.

Miután befejezte az étkezést, a zsebéből elővett némi pénzt, és az asztalra dobta. Felment, hogy még aludjon egyet, mielőtt munkába indulna.

3. fejezet