Végzetes alku - 21. fejezet

 

Louis

A szívem majd kiugrott a helyéből, amikor Harry megismételte azokat a szavakat. Komolyan megrémültem, hogy szeretkezni akar velem. Túl korainak tartottam még, ám tekintete olyan határozott volt, hogy nem mertem ellenkezni. Na, és valljuk be, én is rettenetesen akartam.

Nem feleltem. Helyette újra finoman megcsókoltam, és abbahagytam kettőnk izgatását. Harry azonnal átadta magát a csókunknak, és nagy tenyere végigszántott a hátamon.

Az ölében ficeregve adtam tudtára, hogy legyen bátrabb, és ő értett is belőle, mert a keze lejjebb csúszott, és a fenekem megragadva, közelebb húzott magához. Finoman egymáshoz dörgölőzve csókokat hintettem az arcára, a nyakára és széles vállára. Halk sóhajai felborzolták az összes érzékemet. Hosszú karja a derekam ölelte, míg a másik keze továbbra is a fenekemen pihent, és időnként izgatottan megmarkolta.

– Használd az ujjadat – súgtam a fülébe.

Harry összerezzent a hangomra, vagy talán arra, amit mondtam neki. A másik keze is visszacsúszott az alfelemre, de megállt.

– Nem fordítva kellene? – kérdezte fülig pirulva.

– Eszemben sincs bedobni téged a mély vízbe, kicsim – kuncogtam az ajkaira.

– De én szeretném – ellenkezett nyomban.

Megsimogattam az arcát, és mélyen a szemébe néztem.

– Most is azt kérem, bízz bennem, Harry! A legjobbat akarom adni neked.

Vett egy mély levegőt, majd lassan kifújta.

– De te úgy nem szereted – motyogta akaratosan.

– Istenem! Milyen édes vagy! Veled mindent szeretek – mondtam, aztán megfogtam a kezét, és a merevedésemre irányítottam. – Úgy nézek ki, mint aki nem élvezi? Hidd el, tudom, mit csinálok.

Olyan mohón kapott a szám után, hogy a fogunk összekoccant, és fel is sértette picit az alsó ajkam. Imádtam ezt a hevességét, ahogy követelte magának az élvezeteket. Keze újra felfedezőútra indult rajtam, de amikor a résem felé közelített, mindannyiszor visszahúzódott. Már kezdtem azt hinni, mégsem lesz elég bátorsága hozzá, mikor aztán végre odasiklott a jobb keze, és csókolózás közben, gyengéd masszírozó mozdulatokkal izgatott.

A csípőmet mozgattam, és a fenekem enyhén kidomborítottam, hogy jobb hozzáférést biztosítsak neki, egyúttal bátorítsam is. A középső ujját csúsztatta belém, és bizonyára nem szándékosan, de pont olyan szögben, hogy attól máris csillagokat láttam. Felnyögtem, picit megugrottam az ölében, amitől ő azt hihette, valamit rosszul csinált, mert azonnal kihúzódott belőlem, és ijedten nézett rám.

– Kérem vissza, isteni volt! – szóltam rá.

Odáig voltam azért a széles mosolyért, ami megjelent az arcán, és a vággyal teli csillogásról a szemében, nem is beszélve. Nem teketóriázott sokat. Máris újra bennem volt, és olyan gyakorlott mozdulatokkal izgatott, mintha nem is először csinálta volna. Az egész túl jó volt és túl intenzív, így rövid idő után meg kellett állítanom őt.

– Menjünk az ágyba – súgtam a fülébe, mire Harry bólintott egy aprót, és elengedett.

Én szálltam ki először, és a kezem kínálva neki, őt is kisegítettem. Törölközőt kaptam a kezembe, sietősen leitattam a testéről a nagyja vizet. Harry végig az ajkaim után kapkodott, és nevetgélve hagytam, hogy ő is letörölgessen engem. Amikor úgy ítélte, hogy kész vagyunk, magához húzott, és csókolózva botladoztunk ki a fürdőből.

– El fogunk esni – nevettem, ahogy kilépve beleütköztünk az egyik komódba.

Mit sem törődve vele, húzott tovább, és a szobában az ágyra estünk. Harry fölém magasodva rám mosolygott.

– Segíts nekem, hogy ne legyek béna – mondta, és beharapta az alsó ajkát, ami mindig úgy fel szokott izgatni.

– Ösztönből csináld, és nem lesz gond – húztam le a fejét egy csókra, aztán kivettem a fiókból a síkosítót és az óvszert.

Nem is értettem, miért idegeskedett, hiszen mindent olyan jól csinált. Szinte rutinosnak mondható mozdulatokkal készített fel, miközben szája bejárta a testem minden pontját. Harry szeretett harapdálni, de olyan finoman és érzékien tette, hogy attól az egész testem lángra kapott. Még csak azt sem kellett mondanom neki, mikor használja több ujját. Mindent magától csinált, amikor pedig a szájába vett közben, majdnem ki is végzett vele.

– Érezni akarlak – nyögtem, és elképedve néztem Harry diadalittas ábrázatát.

Még ezt is imádtam benne. Az arcára volt írva a büszkesége, hogy ennyire ki tudott készíteni. Máris tudtam, hogy mi majd fantasztikus dolgokat fogunk művelni egymással az ágyban.

Felgörgette magára az óvszert, és elhelyezkedett a lábam között. Először végignézett rajtam, és tekintete megállapodott a türelmetlenül lüktető farkamon.

– Ez annyira szép látvány – mondta egy csábos féloldalas mosoly kíséretében, és máris beigazította magát.

Amikor belém hatolt, Harry azonnal kizökkent az eddigi magabiztosságából. Szemei összeszűkültek, és velem együtt nyögött fel. Nem tudom, mire számított, de biztosan nem erre. Nem mozdult, és tisztán éreztem, ahogy lüktet bennem. Azonnal az orgazmus határára ért. Lassan mozdítottam a csípőm. Ő lerogyott rám, és a számra tapadva, óvatosan mozogni kezdett.

– Ez kibaszott jó, Lou – káromkodott aranyosan.

Hát, az volt. Főleg ebben a pózban, mert így folyamatosan dörzsölte az erekciómat, és már a szemem is jojózott a koncentrációtól, hogy idejekorán el ne élvezzek. Az, hogy vele lehettem, megduplázta a kellemes ingerek hatását, és szinte már magamon kívül faltam Harry édes ajkait. Ő a hajamba markolva ütemesen mozgott bennem, és csodáltam azért, hogy ekkora önuralma van. De nem kellett sokáig várnom. Hirtelen felemelkedett, megtámaszkodott a karján, és sokkal határozottabb döfésekkel tett magáévá.

Érzékeltem, hogy csak másodpercek kérdése a dolog, így rámarkoltam magamra, és az izzadtságtól csillogó testét csodálva, hatalmasat élveztem, méghozzá szinte pontosan vele egy időben. Gyönyörű látvány volt, ahog teste megfeszült, és fejét hátravetve, mozdulatlanul éli át az orgazmust. Szemeit összeszorította, arca édesen eltorzult, és mélyen felnyögött.

Lassan húzódott ki belőlem, és esküszöm, még mindig kemény volt. Ledobta az óvszert, és lerogyott mellém. Tenyerét a homlokára támasztva pihegett mellettem, és én is igyekeztem észhez térni az előbbi frenetikus kábulatból.

– Minden oké? – kérdeztem, de még nem volt erőm felé fordulni, csak a plafont bámultam.

– Meghaltam – kacagott fel halkan. – Ez valami fantasztikus volt, de tényleg.

– Egyetértek, és kezdek kételkedni abban, hogy te ezt először csináltad – fordítottam felé a fejem mosolyogva.

– Ezek szerint jó voltam? – vonta fel a szemöldökét vigyorogva.

– Tudod jól, hogy az voltál – öltöttem rá a nyelvem –, csak dicséretre vágysz.

– Te pedig gonosz vagy, és nem akarod megadni. – Hasra fordult, és a karját a mellkasomra fektette, úgy nézett rám.

Egy fél percig csak szerelmesen egymást bámultuk.

– Ugye, itt alszol? – kérdeztem halkan.

– Haza sem tudnál zavarni – felelte, és kisimogatta a hajamat a homlokomból.

– Soha nem is akarnálak – mosolyogtam rá lágyan.

– Hamarabb megkaptad a fizetséged – biggyesztette le az ajkait.

– Igen. Pedig nem voltam biztos benne. Cak azért kértem, mert azt akartam, hogy foglalkoztasson a gondolat – árultam el neki –, és ezek szerint bevált a tervem.

– Milyen kis számító vagy – kacagott fel, majd témát váltott. – Le kellene zuhanyoznunk, és a fürdőben még égnek a gyertyák – emlékeztetett.

– Akkor ne gyújtsuk fel a lakást – értettem egyet vele, és kikászálódtam az ágyból.

Beálltam a zuhany alá, Harry pedig először elfújta a gyertyákat, csak utána követett. Vidáman bohóckodva mostuk le egymást, aztán együtt összepakoltunk, majd később a maradék pezsgővel a poharunkban, újra az ágyban voltunk.

– Köszönöm ezt a szép estét – hálálkodott már sokadjára.

– Ezzel csak arra késztetsz, hogy újabb meglepetést találjak ki neked – feleltem. – Jólesik, hogy ennyire tetszett.

Egymás mellett ültünk, vállaink összeértek, és a tényleg nagyon ízletes italt kortyolgattuk.

– Miért nem engedted, hogy én…? Vagyis, hogy te… – sandított rám.

– Azért, mert féltelek. Azt szeretném, ha az első csodálatos élmény lenne, és ahhoz tapasztalatokat kell gyűjtened. Ez pedig a legjobb módja annak – magyaráztam őszintén. – Nem szabad rágörcsölnöd, mert akkor kellemetlen. Így pedig remélhetőleg nem fogsz majd izgulni, ha eljutunk odáig.

– Ez rendes tőled – bólogatott. – De azt akarom, hogy neked is jó legyen.

– Nekem így is nagyon jó volt – löktem meg a vállát. – Méghozzá annyira, hogy azt hittem, hamarabb elmegyek, mint te.

Örültem, hogy beszél róla. Természetes, hogy kérdései vannak, és az aggodalma is teljesen normális.

– Khm – köszörülte meg a torkát. – Az gáz, ha én most is kívánlak?

– Jesszusom, Harry! Dehogy az! – nevettem. – Csak most oldjuk meg másképp, mert kell egy kis idő a regenerálódásra. Régen csináltam már így – árultam el, és rajta áthajolva letettem a poharamat a szekrényre.

Nem fájt, vagy ilyesmi, csak szerettem volna, ha holnap nem sajgó hátsóval kell végigvinnem a műszakomat. Harry nem tiltakozott. Annyira nem, hogy egy perc múlva már a takaró alatt volt a feje. Úgy tűnt, tényleg be akarja pótolni a kiesett éveket, én pedig boldogan adtam át magam neki.

Reggel ugyanezzel indított, csak éppen már a konyhában, mikor reggelit készítettünk. Minden előzmény nélkül letérdelt elém, és még arra sem hagyott időt, hogy a dolgokat letegyem a kezemből. Úgy kellett visszaügyeskednem a pultra a serpenyőt és a sütőlapátot, nehogy a fejére ejtsem. Nos, az nagyon gyorsan kiderült, hogy Harry szereti a szexet. Tökéletes páros leszünk.

– Péntek van. Ma már meg kellene venni mindent a bulira, ami kimaradt – mondta evés közben.

– Például?

– Az eldobható cuccokat és a sört. Niallt is felhívom, hogy mi van a kajával, te pedig beszélhetnél Liammel a zene miatt, mert akkor el kellene jönniük, összerakni.

– Tíz után felhívom. Viszont elfelejtettük, hogy nekem szombatra kellene egy szabadnap. – Kiürítettem a bögrémet, és jóllakottan hátradőltem.

– Már intéztem. Carlnak is adtam egy szabadnapot, hátha mégis összejön Ricóval, és talán elmennének együtt valahová – vonta meg a vállát. – Amúgy is jár heti két nap pihenő.

Elképedve néztem rá. Nem a szabadnap, hanem a gesztus miatt, amit Carllal szemben tett.

– Mondtam már, hogy szeretlek, bébi?

– Még nem elégszer, de elnézem, mert én is szeretlek – vigyorgott.

Nem hagyta, hogy segítsek neki összepakolni. Helyette kiküldött cigizni, utána rögtön indulni akart. Harry egyszerre irányított és gondoskodott rólam. Ha ilyen marad, esküszöm el is veszem.

Először a sört szereztük be, és teleraktuk a csomagtartóját. Utána következett a többi, amik már a hátsó ülésre kerültek. Tökéletes délelőtt volt. Harry mindenhol kézen fogva sétálgatott velem, és még puszikat is adott az arcomra. Nem szégyellte a kapcsolatunkat, és én rettenetesen büszke voltam rá emiatt.

– Oké, akkor megvagyunk. Beugrunk oda egy kávéra? – bökött fejével egy kávézó felé.

– Szívemből szóltál. Már koffein elvonási tüneteim vannak. – Átkaroltam a derekát, és elsétáltunk odáig.

A jó hangulat azonban nem tartott sokáig, mert a kávézóból Desmond Styles lépett ki, egy másik öltönyös férfi társaságában. Apa és fia lefagyva néztek egymásra. Harry zavartan elengedte a derekam.

– Apa – biccentett Desmond felé.

Kellett néhány másodperc, mire Desmond megmozdult, és a társaságában lévő férfira nézett.

– Robert, hadd mutassam be a fiamat, Harryt, és a… barátját – mutatott rám bizonytalanul. – Robert az egyik üzlettársam.

– Örvendek, Harry! Sokat hallottam már rólad – fogott kezet Harryvel a férfi, majd rám nézett.

– Louis Tomlinson – nyújtottam felé én is a kezem, amit Robert mosolyogva fogadott el.

Kínos volt, mert Harry apjával igazából még nem mutatkoztunk be egymásnak, most pedig az üzlettársával ráztam kezet, de láthatóan Desmond sem tudta, hogyan kezelje ezt a helyzetet.

– Ide jöttök? – mutatott maga mögé Desmond, és egyúttal félre is állt az útból.

– Vásárolni voltunk, és gondoltuk, beugrunk egy kávéra – hebegte Harry.

Sajnáltam, amiért így kellett először találkoznunk az apjával.

– Értem. Akkor további jó vásárlást. Nekünk még dolgunk van – biccentett felénk Desmond, és karját finoman Robert hátára téve, útnak indította.

Csendben léptünk be a kávézóba, és leültünk egy asztalhoz. Harry a kezeit tördelte.

– Ez ciki volt – motyogta.

– Annyira nem. Legalább nem tett úgy, mint aki nem ismer – próbáltam viccelődni, de Harry nem volt vevő erre.

– Kellemetlenül érezte magát. Láttam rajta.

Közben odajött a pincér, és kikértük a kávénkat.

– Figyelj, Harry! – nyúltam át az asztal fölött, és megfogtam a kezét. – Nincs ebben semmi. Bárki más zavarba jött volna, hiszen ez egy teljesen új szituáció mindkettőtöknek. Ahhoz képest egészen jól reagálta le, és egyáltalán nem tűnt ellenségesnek a hangja – nyugtattam.

– Szégyellt engem – sóhajtott egy nagyot, és elhúzta a kezét.

A mellkasom elkezdte szorítani valami, amit nagyon nem akartam érezni. Belehalok, ha Harry kihátrál a kapcsolatunkból. Nem tehet ilyet velem!

22. fejezet