Végzetes alku - 20. fejezet

 

Harry

Nem tudtam beállni Louis-éknak segíteni, de nem is volt rám szükségük. Sok papírmunka várt rám, viszont így alig láttam őt. Ráadásul tudtam, hogy hatkor le fog lépni. Egy picit zavart, amiért nem árulta el, hová megy, de nem kételkedtem benne. Amíg nem ad okot rá, soha többé nem leszek bizalmatlan vele szemben.

Fél hatkor fejeztem be a munkát, és siettem is ki Louis-hoz. Ő épp valamit bizalmasan tárgyalt Carllal, mert a fejüket összedugták, és nagyokat nevettek közben.

Oké. Nem leszek féltékeny.

– Khm – köszörültem meg a torkom, mire végre észrevettek.

– Harry – mosolyodott el Louis, Carl pedig máris visszatért a munkához.

– Sutyorogtatok – jegyeztem meg.

– Igen, ez így van – bólintott Louis, és intett, hogy menjek be a pult mögé. Gyorsan megkerültem, és megálltam előtte. A keze máris a derekamon volt. – Egy randit szerveztünk – árulta el.

– Hm, miféle randit? – ráncoltam a homlokom.

– Össze akarom hozni Ricóval.

Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.

– Te tényleg a szíveden viseled annak a fiúnak a sorsát.

– Pontosan, és mivel úgy vélem, Carl jó társa lenne, ezért összehoztam nekik egy találkát. A többi pedig rajtuk múlik – zárta le a témát egy finom puszival.

– Mindjárt indulnod kell – sóhajtottam. – Ma alig voltunk együtt.

– Holnap egész nap a tiéd vagyok. Úgy jó? És persze ma este is, ahogy megbeszéltük.

Annyira szerettem a csillogó kék íriszeit.

– Fél nyolc. Nem felejtettem el.

– És hajszálpontosan érkezel – emlékeztetett.

– Csak tudnám, miért fontos ez – forgattam a szemem –, de pontos leszek, ígérem.

Louis elnézett mögém.

– Megjött Tim. Bejössz velem az öltözőbe egy csókra?

Két szót váltott Timmel, aztán eltűntünk a kíváncsi szemek elől.

– Meggondoltam magam – állt meg előttem Lou. Értetlenül néztem rá. – Nem egyet kérek, hanem legalább hármat. Nagyjából annyival vagyunk elmaradva – kuncogott.

– Ezt hogy számoltad ki?

– Itt kb. óránként tudlak megcsókolni, és te bent gubbasztottál az irodádban, úgyhogy kérem a három órai csókomat – rántott magához.

Louis édesen játékos volt most, sosem gondoltam, hogy ilyen is tud lenni. Eddig többnyire csak a becserkésző, domináns énjét láttam, na és persze a gyengéden figyelmeset. Mindegyiket imádtam.

– Ez már a negyedik volt – húzódtam el tőle nevetve, mert már a fülemet harapdálta.

– Mert a hétórait is kértem, és ha jobban belegondolok, a hat órai kimaradt.

– Szerintem te inkább matek szakos vagy – kacagtam. – Na öltözz, megyek veled én is, hozom a cuccaimat.

Nem akartam bent maradni így, hogy Louis sem lesz itt. Inkább hazamegyek, úgyis volt dolgom otthon, és Niallt is fel akartam hívni, hogy kifaggassam a tegnapi randijáról. A parkolóban érzékeny búcsút vettünk egymástól, mintha isten tudja, milyen hosszú időre válnánk el, és már csörgettem is a barátomat.

– Kérem a szokásos beszámolót – kezdtem rögtön, amint felvette.

– Hihetetlen követelőző lettél, Harry – elégedetlenkedett Niall. – De most először az én kíváncsiságomat elégítsd ki, mert te ugye megfeledkeztél rólam – szidott le nyomban.

Igaza volt. Nem hívtam fel, pedig én mindig elvárom, hogy mindenről részletesen meséljen nekem.

– Jó, akkor mondom. Szóval, megbeszéltünk mindent, és együtt vagyunk. Ha az is érdekel, még nem feküdtem le vele, és továbbra sem tudom, mikor leszek képes rá – hadartam. – Szeretek vele lenni, és szexelünk is, csak még nem úgy. Fülig szerelmes vagyok Louis-ba, és ma vacsorára vár engem. Meg vagy elégedve az összefoglalóval?

– Muszáj mindig ilyen tényszerűnek lenned? Kicsit élvezetesebben is előadhattad volna – morgolódott.

– Az élvezeteket máshol keresd, Niall. Most pedig hallgatlak.

– Olyan leszek, mint te. Vacsoráztunk, moziztunk és szexeltünk. Méghozzá úgy… Te is elégedett vagy?

– Mi az, hogy úgy? – kiáltottam fel.

– Te sem árultál el részleteket – feleselt.

– Egy szemét dög vagy, Horan!

– Te is, mert kizársz a legizgalmasabb részekből – felelte dacosan.

– Basszus! Oké, orálisan. A többit el tudod képzelni – adtam meg magam.

– Hm, talán – játszotta meg a komoly beszélgetőpartnert, de nem bírta ki, és elnevette magát. – Belehaltál volna, ha ki kell mondani, hogy leszoptad, mi?

Istenem! Milyen barátom van nekem?

– Igen, belehaltam volna, mert még kimondani is fura – kacagtam fel, és közben lehajtottam a mélygarázsba. – De most te jössz.

– Nos, kiderült, hogy Liam is főleg aktív, és hát, muszáj volt kipróbálni a másik oldalon is.

– Nem voltál muszáj, hanem kurvára akartad. Nem kell szépítened.

Már magam előtt láttam fejét, ahogy pofákat vág.

– Te tényleg túl jól ismersz. Mindegy. Igen, ki akartam próbálni – sóhajtott egy nagyot.

– És? Milyen volt? – Majd megölt a kíváncsiság.

Már a liftben voltam.

– Az elején kicsit kellemetlen, valamikor fájt is, és piszok zavarban voltam. De Liam odafigyelt rám, és aztán már egyáltalán nem volt rossz.

– Nem volt rossz? Ez azt jelenti, hogy mégsem élvezted annyira?

Még jobban kezdtem parázni attól, hogy egyszer lefeküdjek Louis-val.

– Dehogy nem! Kurvára élveztem! – háborodott fel Niall.

Ledobtam a cuccaimat az előszobában, és a konyhába mentem, hogy készítsek egy teát.

– Mondtam, hogy csak az eleje volt kellemetlen. Ha feloldódsz, utána piszok jó. Olyan, mintha uralkodnának rajtad, de mégis te nyújtod az élvezetet. Ne félj tőle, Harry! – biztatott.

Most újra olyanok voltunk, mint tizenéves korunkban, amikor az első szexuális élményünket beszéltük ki.

– Sosem gondoltam, hogy ilyen bevállalós vagy. Most tényleg irigy vagyok rád, Niall!

– Mert egy kéjenc vagyok, ahogy te is mondtad – nevette el magát megint.

– Tudod, hogy csak vicceltem, bár tényleg az vagy – röhögtem a csészém felett.

– Nem baj, én így szeretlek, haver. Most viszont le kell, tegyelek, mert megígértem Zaynnek, hogy elmegyek vele a bárba.

– Csütörtök este bulizol?

– Nem maradok sokáig. A szombati főbulira készülök. A kaja miatt majd csörgetlek.

Letette, én pedig a bögrémmel a kezemben kisétáltam az erkélyre. A városban gyönyörködtem, és a beszélgetésünkön gondolkoztam. Niall annyira laza, én pedig mindenre rágörcsölök. Mondjuk ez így nem teljesen igaz, mert tényleg egyik napról a másikra váltam meleggé, vagy legalábbis biszexuálissá. Ez eszembe sem jutott azóta. Vajon le fogok még feküdni lányokkal? Egyáltalán tudok majd úgy nézni rájuk, mint korábban? Jelenleg a legkisebb késztetést sem éreztem arra, hogy én valaha is újra lányokkal randizzak. Louis olyan csodás világot tárt fel előttem, ami után nem is igazán vágytam már másra.

Ekkor eszembe jutott, hogy valamit vinnem kellene a vacsorára. Fogalmam sem volt, Louis mit szeret. Nálam gint ivott, de lehet csak az akadt először a kezébe. Vajon a borokat szereti? Vagy ital helyett valami egyedibbet kellene kitalálnom? Beugrott, hogy van egy méregdrága pezsgőm. Azzal nemigen lőhetek mellé, és olyat úgysem iszik minden nap. Gyorsan megkerestem, és betettem a hűtőbe, és majd csak indulás előtt veszem ki, hogy hideg maradjon, amíg odaérek.

Nagyon izgatott voltam, pedig csak egy egyszerű vacsorára hívott. De ez valahogy az első randinknak számított, mert most megyek hozzá először úgy, hogy együtt vagyunk. Már a ruháim között turkáltam. Ing és kiengedett haj. Ez az alap, hiszen Louis ezt szerette. Őrület, hogy egy fiúnak akarok tetszeni.

Miután elkészültem, a maradék időmet arra használtam, hogy elővettem a laptopomat, és utánaolvastam a témának. Alaposan fel akartam készülni, habár nem számítottam ma semmire, de Niall szavai nem hagytak nyugodni. Nem lehetek gyáva. Előbb-utóbb úgyis meg kell tennem, és addigra elméletben kész akartam lenni rá. Szégyen, nem szégyen, de már a képek nézegetése is izgalomba hozott, de legalább annyira paráztam is tőle. Louis-ra kell bíznom magam. Ő át fog segíteni a nehézségeken.

Indulnom kellett, úgyhogy a pezsgőt becsúsztattam egy papírtasakba, és siettem le. Öt perccel hamarabb érkeztem, így vártam egy kicsit, hogy tényleg hajszálpontos legyek. Az ajtóban állva a telefonomat néztem, és amikor 7:30-ra váltott, bekopogtam. Az ajtó szinte azonnal kinyílt. Egy laza Louis állt előttem fehér pólóban és fekete rövidnadrágban. Túlöltözöttnek éreztem magam, de a szavai ezt nyomban feledtették velem.

– Nekem van a legszebb fiúm a világon – vont az ölelésébe.

– Lehet, túlzás ezt mondanom, de hiányoztál – pusziltam bele a nyakába. – Ezt neked hoztam – adtam át neki a tasakot.

– Köszönöm. – Elvette, és belenézett. – Hm, ez tökéletes lesz az estéhez. Gyere velem, bébi – fogta meg a kezem.

Meglepődtem, mert az étkezőasztal nem volt megterítve, és a konyhában sem láttam nyomát annak, hogy vacsorával várt volna. Azon pedig még jobban, hogy húzott magával tovább, majd kitárta előttem a fürdőszoba ajtaját. A homlokom ráncolva léptem be, és leesett az állam. Louis hatalmas kádja tele volt engedve vízzel, vörös rózsaszirmok úszkáltak az illatos hab között. A kád szélén itt-ott gyertyák égtek, középen pedig egy fa tálca volt keresztben, rajta roskadásig megrakva sushival. Hát, ezért kellett pontosan érkeznem.

– Lou… ez… – dadogtam elérzékenyülve. – Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem?

– Niall – vonta meg a vállát. – Wellness hétvégére nem tudlak vinni, de megoldottam itthon a lazulást.

– Úristen! Annyira szeretlek! – A nyakába borultam, és a meghatottságtól kicsordult egy könnycsepp a szememből.

– Én is szeretlek téged, és most vetkőzz. Mire behozom a pezsgőt, a vízben akarlak látni – csapott a fenekemre.

Ez valami elképesztő volt. Nekem még soha nem szerzett senki ekkora meglepetést, ilyen romantikusat pedig főleg nem. Ahhoz voltam szokva, hogy én kedveskedek a partnereimnek, most pedig engem kényeztettek. A kedvenc ételem, illatos habfürdő, rózsák, gyertyák és Louis. Kell ennél több? Már így is két méterrel a föld fölött lebegtem.

Levettem a ruháimat, és felakasztottam őket a fogasra. Mivel hajgumi nem volt nálam, ezért Louis csuklószorítójával helyettesítettem, majd nagyon óvatosan, hogy az ételt össze ne fröcsköljem, elmerültem a habokban. Úgy éreztem magam, mint egy királynő, vagyis ők biztosan így érezhették magukat, amikor ily módon kényeztették őket.

Louis lépett be. Egyik kezében a pezsgőt, a másikban két poharat tartott. Megállt az ajtó előtt, és engem nézett.

– Ezt meg kell örökítenem, annyira gyönyörű vagy. – Gyorsan letette a kezéből a dolgokat, és kiszaladt.

Nevetve néztem rá, amikor berohant, és a telefonját maga elé tartotta.

– Ne már, Lou! Így is olyan zavarban vagyok.

– Mosolyogj, életem! – mondta, és lőtt egy csomó képet, amelyeken ki tudja, milyen pofákat vághattam.

– Inkább gyere már! – sürgettem.

– Máris a tiéd vagyok. – Elkezdte ledobálni a ruháit a földre.

Le nem vettem róla a szemem, de ő egyáltalán nem volt az a pirulós fajta. Imádtam a szálkás testét és a tetkóit is. Óvatosan lépett be a vízbe, és elmerült velem szemben. Egy kicsit fel kellett húznom a lábam, hogy kényelmesen elférjünk. Louis kibontotta a pezsgőt, és öntött mindkettőnknek, majd átnyújtotta az egyik poharat nekem.

– Mire koccintsunk? – kérdezte.

– A legszebb első randinkra – vágtam rá gondolkodás nélkül. – Ez ezerszer többet ér minden puccos wellness-től.

– Szeretlek, Harry! – emelte felém a poharát.

– Én is szeretlek téged, Louis! – viszonoztam.

Ösztönösen csúsztunk előrébb, és a tálca fölött áthajolva megcsókoltuk egymást. Kicsit ügyetlenre sikeredett, és mindketten jót kuncogtunk magunkon. Imádtam, hogy ilyen bénán romantikázunk.

– Akkor, jó étvágyat! Tüntessük el, hogy utána közelebb tudjak bújni hozzád – mutatott a tálcára.

Kivettem az első darabot, és a számba vettem. Isteni finom volt.

– Szóval, Niall volt a cinkostársad? Jól tud titkot tartani, mert egy szóval sem említette, pedig ma beszéltem vele – mondtam, miután lenyeltem a kaját.

– A részleteket nem tudta. Csak azt kérdeztem meg tőle, mi a kedvenced – falatozgatott Louis is.

– Te is szereted?

– Nem mondanám, de ez a pezsgő rohadt finom – kortyolt bele újra.

– Ezért annyi az ára – emlékeztettem, mert a konyak miatt is dünnyögött.

Beleszagolt a pohárba.

– Azt ne mondd, hogy most a fizetésemet gurítjuk le a torkomon.

– Hm, egy kicsit többet is – nevettem.

– Akkor egy cseppje sem mehet kárba – ürítette ki a poharát, és máris újratöltötte mindkettőnknek.

– Ezek szerint a családi elfoglaltság nem is volt igaz? – faggattam.

– Nem, de kellett valami indok, miért jövök el.

– Készültél miattam. Ez annyira kedves, Lou – néztem rá lágyan.

Ő összeszűkített szemekkel nézett vissza rám.

– Beindít ez a tekintet. Akarunk még enni?

– Nem – ráztam hevesen a fejem.

Louis felemelkedett, óvatosan leemelte a tálcát, és letette a földre. Nyeltem egy hatalmasat, ahogy a szemem elé tárult a félmerev farka. Annyira gyönyörű. Louis-nak mindene gyönyörű volt. Nem a helyére ült vissza, hanem szemből az ölembe csúszott.

– Itt azért sokkal jobb. Szia, életem! – borult az ajkaimra.

Egy pillanat alatt elragadott bennünket a hév. Hangosan cuppogva faltuk egymást, nyelvünk vad csatát vívott a dominanciáért. Vizes testünk egymáshoz tapadt. Csodálatos volt Louis-t így magamhoz ölelni. Hozzám dörgölte magát, és nekem a lélegzetem is elakadt, annyira felizgatott ez az egész. Ő lenyúlt kettőnk közé, és összefogta a merevedésünket.

– Akarom látni az élvezetet arcodon – suttogta, és mozgatni kezdte a kezét.

Máris a világomat se tudtam. Szinte pánikolni kezdtem, mert nem akartam elélvezni. Még nem. Ilyen gyorsan nem.

– Szeretkezni akarok veled! – jelentettem ki hirtelen.

Louis megmerevedett.

– Szeretkezz velem, kérlek! – ismételtem meg, és nyeltem egy hatalmast.

Még nem tudtam, mit vállalok, de iszonyatosan akartam.

21. fejezet