Végzetes alku - 6. fejezet

 

Harry

Niall az ingemet rángatta.

– Ki foglak nyírni, amiért buzik közé hoztál – morgolódott.

– Ne használd ezt a szót, mert nem hinném, hogy szeretik – szóltam rá.

– Basszus, némelyiken ruha is alig van – nézelődött, miközben a pult felé tartottunk.

Kicsit feszélyezve éreztem magam én is, mert még nem jártam ilyen helyen. Mindenféle alak volt itt, a teljesen hétköznapi emberektől kezdve, a neccbe öltözött, kisminkelt fazonokig. Rögtön kiszúrtam Louis-t, és fura, jóleső érzés futott át rajtam. Rohadt jól nézett ki a laza, fekete-fehér szerkóban, és amikor megállt előttünk, nem bírtam ki, hogy ne mérjem végig tetőtől talpig.

– Hát, ideértetek – mosolygott, és ebben a mosolyban benne volt, hogy tényleg örül nekem.

Megkönnyebbültem, amiért nem hajolt azonnal a számra, mert nagyon kínosan éreztem volna magam Niall előtt.

– Niall, ő itt Louis, akiről meséltem neked – mutattam be őket egymásnak.

– Helló! Szóval, te vagy a barátom megmentője – fogott vele kezet Niall. – Mondjuk, ha engem kérdezel, a csók helyett sokkal jobb lett volna, ha nyakon baszod – nevetett.

– Azt nem élveztem volna annyira – kuncogott Louis, és mutatta az utat az asztalunkhoz.

Megfogta a kezem, ami egy pillanatra lesokkolt, és majdnem el is húztam, de ő szorosan fogta. A táncoló embereken keresztül vezetett át minket. Az asztalnál egy fekete hajú, agyontetovált srác ült, és a másik pincér srác, akit az étteremben már láttam. Érkezésünkre, kíváncsian emelték fel a fejüket.

– Fiúk, ő itt Harry és Niall – rendezte le gyorsan a bemutatást Louis.

A két srác felemelkedett, és kezet fogtak velünk. A fekete fiút Zaynnek hívták, és rögtön szimpatikus lett, olyan barátságosan fogadott, a másik pedig Liamként mutatkozott be. Liam behúzódott középre, mellé Niall, majd Zayn. Én Liam másik oldalára ültem, Louis pedig természetesen mellém csúszott. Zayn elővette a telefonját, és valamit pötyögött rajta.

– Rendeltem magunknak – magyarázta. – Könnyebb így, mint átvágni a tömegen.

Csak bólintottam, habár gőzöm nem volt, hogyan adhat le valaki telefonon rendelést egy ilyen helyen.

– A kedvemre tettél. Gyönyörű vagy – súgta Louis a fülembe.

Zavartan megköszörültem a torkom. Nekem még soha, senki nem mondott ilyet. Még lányok sem. Max annyit, hogy jól nézek ki, de gyönyörűnek még soha nem neveztek. Louis szájából ez annyira természetesnek tűnt, hogy képes voltam elhinni, tényleg annak lát.

– Te is… izé… jól áll a zakó – feleltem, mire Louis halkan felnevetett.

– Ezt még gyakorolnod kell, édes.

Végigsimított a combomon, és ott is hagyta a kezét. Louis máris úgy kezelt, mintha együtt lennénk. Zavart a dolog, mert most nem kettesben voltunk, de ugyanakkor tudtam, mi a célja ezzel. Azt akarta elérni, hogy ne akadjak fenn ilyesmin, hisz a szüleim előtt még kínosabb lesz a szituáció. Igyekeztem nem tudomást venni róla, és inkább a többiekre figyeltem.

– Akkor, ha jól sejtem, nem vagy homofób – nézett Zayn a barátomra.

– Ó, a legkevésbé sem! – rázta meg Niall a szőke fejét. – De azért, amit Harry kitalált, még nekem is sok kicsit. Igazából nem tudom, mit keresünk itt.

– Nem tetszik a hely? – biggyesztette le Zayn az ajkait.

– Ne sértsd meg, mert ő itt a főnök – szólt közbe Louis.

Máris értelmet nyert számomra a telefonos rendelés.

– Tényleg? Kurva jó hely. Nem is értem, miért nem jöttünk el ide eddig – helyesbített Niall nevetve.

– Oké, vettem az adást – bólogatott Zayn, majd egyszerűen magához húzta Niallt, és puszit nyomott az arcára. – Tetszel nekem, Niall.

A barátom azonnal fülig pirult. Jót mulattam rajta. Úgy tűnik, náluk ez teljesen természetes, csak mi idegenkedünk annyira a bizalmas érintésektől. Közben kihozták az italainkat, és koccintottunk az ismerkedésre. A hely tényleg jó volt, ahogy a hangulat is. Az emberek felszabadultan nevetgéltek és táncoltak. Én is arra törekedtem, hogy feloldódjak, de elég nehéz volt nem Louis tapogatózó kezére koncentrálni.

A fiúk alaposan kifaggattak minket mindenről, a Louis-val való tervünkről is. Liam kételkedett benne, hogy sikerülni fog, Niall szintén, de Zayn biztatott bennünket.

– Gondolj arra, hogy Louis egy csaj. Nézz csak rá, piszok jó nő lenne belőle – bökött Zayn a poharával Louis felé.

Mindenki nevetett, én pedig Louis-t néztem. Gyönyörű mosollyal nézett vissza rám.

– Valld be, hogy tetszem neked – mondta, és megszorította a combomat.

– Növessz melleket, és utána kérdezd meg újra – tréfálkoztam zavartan.

– Annyi elég lenne hozzá? – vonta fel a szemöldökét. – És mi legyen ezzel, itt lent? – markolt rá az ágyékra.

Most rajtam volt a sor, hogy elpiruljak, és már nyúltam is az italom után.

– Mondom én, hogy nem fog sikerülni. Harry máris az asztal alá bújna, ha tehetné – kacagott Liam.

– Lazulj el, haver! Nem olyan nagy kunszt az egész. Figyu! – emelte fel a mutatóujját Zayn, majd Niallen áthajolva, magához húzta Liamet, és lesmárolta.

Majdnem, hogy tátott szájjal néztem a jelenetet. Hihetetlen, milyen érzékien tudták csókolni egymást. Aztán Niall fejét látva, elnevettem magam. A barátom a box falának préselődve döbbenten bámulta őket.

– Még te is tartozol nekem eggyel – súgott ismét a fülembe Louis.

Megráztam a fejemet.

– Azt ígérted, lassítasz. Nem foglak megcsókolni ennyi idegen előtt.

– Ó, dehogy nem! Nézz szét, édes! Itt mindenki azt csinálja – mutatott körbe.

És valóban. Az egész hely a sejtelmes fényeivel, az összebújó, vonagló emberekkel, maga volt a fülledt erotika. Kezek és ajkak tapogatták egymást. Kacér pillantásokat és buja táncmozdulatokat láttam, akármerre néztem. A zene is jó volt, meg úgy összességében tetszett az egésznek a hangulata. Szerettem volna én is elengedni magam, mint ők, de még a második ital után is csak feszengtem.

– Basszus, ti aztán nem szégyenlősködtök – vette Niall kezébe az italát, hogy valamivel enyhítse az előbbi sokkhatást.

– Ha szeretnéd kipróbálni, csak egy szavadba kerül – kacsintott rá Zayn.

Zayn még férfiszemmel is piszok jól nézett ki a bronzbarna bőrével, a fekete hajával és a feltűnő tetkóival. Egzotikus külseje vonzotta a tekintetet, bárki ment el mellettünk, megbámulta.

– Ööö, kösz, kihagyom – gyűrte le az italát Niall, és egy jeges pillantást küldött felém.

Már előre láttam, mit fogok kapni tőle.

– Oké, szerintem még innotok kell – csapott az asztalra Zayn, majd Niallre nézett. – Jó lesz ez, vagy hozzak valami mást neked, tündérem?

És még én hittem, hogy Louis-nál túl gyors a tempó. Ha Niall benne lenne, szerintem Zayn még ma este megfarkalná. Egyértelműen rámozdult a barátomra.

– Mindegy mi, csak erős legyen – nyögte Niall.

Zayn felállt, és vitte magával a tálcát is. Liam átkarolta Niall vállát, és valamit magyarázni kezdett neki.

– A barátaid nem féltékenyek egymásra? – kérdeztem Louis-t, mert hát az előbb Zayn még Liammel csókolózott, közben pedig már a barátommal flörtölt.

– Nincsenek együtt, úgyhogy nem – rázta a fejét. – Ha nem velem lennél, téged is fűznének.

– Még csak az kéne. Már ez is eléggé zavaró. – Tenyeremet a combján pihentetett kezére fektettem.

– Kínos velem lenned? – vonta fel a szemöldökét.

– Nem veled, hanem így. És ne gyere azzal, hogy itt mindenki ezt csinálja, mert én is látom, csakhogy sem én, sem Niall nem tartozunk ide. Fordított esetben talán téged is zavarna, ha egy lány fogdosna – érveltem magam mellett.

Louis aranyosan felkacagott, és elvette a kezét.

– Nem zavarna egy lány, de kevésbé örülnék neki, ez tény.

– Voltál már lánnyal? – kíváncsiskodtam.

– Persze – bólintott, és nem is mondott erről többet, pedig engem érdekeltek volna a részletek is.

Zayn visszajött, és letette a tálcát, amelyen újabb két kör volt.

– Igyunk, aztán jössz velem táncolni – kacsintott Niallre.

– Muszáj? – kérdezte a barátom.

A többiek hangosan felkacagtak.

– Én is megyek, úgyhogy muszáj – felelt neki Liam.

Niall olyan gyorsan nyúlt az itala után, hogy azt hittem, mindent leborít az asztalról. Leküldte, és egy nagyot sóhajtva felállt.

– Csak azért, mert szeretek táncolni – emelte a mutatóujját Zayn felé.

Liam is kimászott, és eltűntek a tánctéren.

– Kettesben maradtunk – fordult felém azonnal Louis.

Rendesen ijesztő volt, ahogyan rám nézett. Vágyat, kíváncsiságot, gyengédséget, de legalább ugyanannyi ravaszságot is láttam a szemeiben.

– Azt hittem, te is velük tartasz – fészkelődtem kényelmetlenül.

– Majd veled táncolok. A táncparketten akarlak megcsókolni – közölte, és beletúrt a hajamba.

Elfordítottam a fejem.

– Nem hiszem, hogy táncolni fogok.

 Louis elhúzta a kezét. A homlokát ráncolva nézett rám.

– Mitől félsz, Harry? – kérdezte kissé sértődötten.

Nem igazán tudtam, mit feleljek. Nem tőle féltem, hanem az érzésektől, amit minden alkalommal kiváltott belőlem, amikor hozzám ért. Ez egy szórakoztató játék is lehetne, de valahogy mégsem az lett belőle, mert összezavart ez az egész. Szinte teljesen biztos voltam benne, hogy csak azért van, mert flörtöl velem, és így nem tudok úgy viszonyulni hozzá, mint bármelyik más sráchoz.

– Úgy érzem, többet képzelsz az egyezségünkbe, mint kellene. Tudom, hogy szükség van mindenre, amit teszel, vagy tenni akarsz, csakhogy te ezt élvezed is. Olyan, mintha fel akarnál szedni, és az túlmegy a megállapodásunkon. Nem akarok csalódást okozni – próbáltam elmagyarázni neki a kétségeimet.

Louis a homlokát ráncolva nézett vissza rám.

– Mégis mit vársz, Harry? Tetszel nekem. Ha nem így lenne, bele sem mentem volna a dologba. Nehogy azt hidd, hogy bárkivel végigcsinálnám ezt. Te számomra nem bárki vagy, hanem a nagybetűs Fiú, akit akkor is megpróbáltam volna becserkészni, ha nincs ez az egész – felelte indulatosan. – Igen, akarlak. Nem véletlenül kértelek téged cserébe, viszont el tudom fogadni az elutasítást is. De akkor mondd meg, hogyan viselkedjek, hogy az téged ne zavarjon?! – tárta szét a karját.

Mérges volt. Még nem láttam Louis-t haragosnak, és bántott a dolog, mert nem akartam felbosszantani.

– Én csak azt akarom, hogy ne képzelj bele többet, mint amiben megegyeztünk – mondtam, és már én is kezdtem ideges lenni.

– Az nem fog menni – vonta meg a vállát. – Gyere velem táncolni, Harry!

A kezem után nyúlt, de elrántottam.

– Nincs kedvem hozzá – morogtam, és inkább elvettem a tálcáról a következő italt, és lehúztam.

– Nekem pedig a hisztidhez nincs kedvem – szúrt oda, és otthagyott.

Szerintem, most ő hisztizett, amiért nem kapta meg, amit szeretett volna. Nem érdekel. Miért is kellene nekem törődnöm az érzéseivel? Ha csalódik, az nem az én bajom. Nem ígértem neki semmit. Álmodozzon csak, ha neki ez így jó.

Mérgesen kerestem meg a tekintetemmel őket, és mikor megtaláltam Niallt, elmosolyodtam. A két fiú közrefogta, és a barátom úgy riszálta magát közöttük, mint egy ribanc. Ennyit a buzikról, ahogy ő nevezte őket. Elég volt néhány ital, és már az sem zavarta, hogy Zayn a fenekét fogdossa. Louis nem volt velük. Jóval arrébb találtam meg. Éppen akkor vette le a zakóját, és ledobta egy közeli székre, majd bevetette magát a táncolók közé.

Csak önmagamnak hazudtam volna, ha azt állítom, nem tetszik, amit látok. A fehér trikó alig takart valamit a testéből, így látni lehetett az összes szexi tetoválását és a megfeszülő izmait, miközben a többiekkel együtt, önfeledten táncol. Egy picit vágytam rá, hogy ott legyek vele, de mégsem mertem megtenni, pedig biztosan azonnal kiengesztelhettem volna.

Louis elkapta egy szőke fiú derekát, és maga felé fordította. A srác azonnal hozzá simult, testüket egymáshoz dörgölve táncoltak tovább. Feszülten néztem a jelenetet. Nem esett jól, hogy Louis ezt csinálja. Mintha csak megérezte volna, hogy őt figyelem, ő is rám nézett. Rövid időre összekapcsolódott a tekintetünk, pont úgy, mint az étteremben. Louis üzenni akart, és én nyomban megértettem, hogy mit. Magához húzta a fiút, és lesmárolta. Meg akarta mutatni, hogy mi történt volna, ha én vagyok ott. Így most másnak adta, amit nekem szánt.

A gyomrom görcsbe ugrott, elkaptam róluk a tekintetem. Nem érdekelt, kinek az italát nyúlom le, de kivettem egy újabbat. Lehúztam, aztán felálltam, és kirohantam a mosdóba. Hányingerem lett. Belöktem egy szabad fülke ajtaját, és magamra zártam az ajtót. A rosszullét elmúlt, mire beértem, de ott maradtam. A falnak dőlve ziháltam.

Magam sem tudom, miért húztam fel magam ennyire. Louis szándékosan bosszantott, én pedig pont úgy viselkedtem, ahogy akarta. 

Valaki kopogtatott.

– Mindjárt – feleltem a türelmetlen alaknak.

– Beengedsz? – hallottam meg Louis hangját.

Néhány másodpercig hezitáltam, majd kinyitottam az ajtót. Louis hátrébb tolt, és belépett hozzám.

– Mit akarsz? – néztem le rá dühösen.

– A kérdés az, te mit akarsz, Harry.

A hely szűkös volt, így egészen közel állt hozzám. Szinte az arcomon éreztem a leheletét, és a kék szemei fogságba ejtették a tekintetem. Louis is gyönyörű volt, de soha nem mondtam volna ki.

– Miért jöttél utánam? – tértem ki a válasz elől. – Úgy látom, jól elvoltál.

– Zavar? – vonta fel a szemöldökét.

– Nem.

– Dehogy nem – vágta rá. – Akartad, hogy te állj ott, és téged csókoljalak.

– Menj a francba – löktem el magamtól, hogy ki tudjak menni.

Louis elkapta a karom, visszarántott, és a falnak lökve megcsókolt. Ismét eltaszítottam magamtól.

– Nem csókolhatsz meg! Az előbb még mással csináltad – töröltem meg a számat.

Beharapta az alsó ajkát, és csillogó szemmel nézett vissza rám.

– Féltékeny vagy – vigyorodott el elégedetten.

– Neked elment az eszed! – sziszegtem mérgesen. – Nem vagyok féltékeny, de te most elvileg velem vagy. Így is nehéz hozzád érnem, de ha közben mással vagy… A picsába, Louis! – Mérgesen beleöklöztem az ajtóba. – Teljesen hülyét csinálsz belőlem!

– Nem, édes. Ezt te csinálod magaddal – mondta, majd kitárta előttem az ajtót, és intett, hogy mehetünk.

Ahogy kiléptünk megfogta a kezem.

– Most pedig jössz velem táncolni – jelentette ki.

Szó nélkül követtem.

7. fejezet