Végzetes alku - 7. fejezet

Louis

Beértünk a táncolók közé, és szembefordultam Harryvel. Még mindig dühösen nézett rám. Féltékeny volt, és ez rendkívül boldoggá tett engem. Szándékosan csókoltam meg azt a srácot, mert kíváncsi voltam Harry reakciójára, és az lett, amire számítottam. Érdeklem őt. Nekem ennyi bőven elég ahhoz, hogy ne mondjak le róla. Nem érdekel, mennyi fáradtságba kerül, de az enyém lesz.

A dereka után nyúltam, és közelebb vontam magamhoz. Harry a szemembe nézett. Lassan ringatóztam a zene ritmusára. Ő nem mozdult, csak mereven állt előttem. Még közelebb húzódtam hozzá. A testünk már összeért, és minden egyes mozdulatommal hozzádörgölőztem. Lassan végigsimítottam a derekán, le a csípője felé, és a saját ritmusommal együtt mozdítottam a testét.

– Gyerünk, édes – biztattam.

– Mindenkit így hívsz? – kérdezte ridegen, de végre magától megmozdult.

– Nem, csak aki tetszik.

Harry nem volt részeg, maximum enyhén ittas. Tisztán látszott, hogy viaskodik saját magával. Kiolvastam a tekintetéből, mennyire szeretné átadni magát nekem, de még mindig ott voltak azok a fránya gátlások, és persze a harag, amiért megcsókoltam azt a srácot.

– A legszebb fiúval táncolok – hízelegtem.

– El akarsz csábítani – húzódott egy félmosolyra a szája.

Annyira kívánatos volt ilyenkor. Hívogatott az a kis meztelen bőrfelület, ami a kigombolt inge alól kilátszott. Nehéz volt ellenállni neki.

– Szerintem, erre nem most jöttél rá. – Elengedtem a csípőjét, és átkaroltam a nyakát.

Harry megnedvesítette az ajkait, és végre összeszedte a bátorságát. Megfogta a derekam, és magához rántott.

– Erre vágysz, Louis?

Erotikusan hozzám dörgölőzött, amitől a lélegzetem is elakadt egy pillanatra. Körkörös mozdulatokat tett a csípőjével, miközben keze besiklott a trikóm alá, és finoman belemart a bőrömbe.

Te jó ég! Ez a Harry iszonyat dögös!

– Ne játssz velem, bébi! – figyelmeztettem.

– Ezt akarod, nem? – provokált tovább.

Zöld szeme kihívóan csillogott. Ajkai enyhén elnyíltak, ahogy átadta magát a lassú, buja mozdulatoknak. A nyakára hajoltam, és belecsókoltam. Harry ujjai a bőrömbe mélyedtek, fejét a magasba emelte, ezzel még jobban felkínálva magát nekem. Az eszem azt súgta, ne menjek bele a játékába, de már nem tudtam ellenállni neki. Kiéhezve borultam rá, és miután mélyen magamba szívtam a bódítóan fűszeres illatát, finoman végigvezettem a nyelvem egészen a fülcimpájától a vállgödréig. Újra felnéztem rá, és a hajába markolva a számra húztam.

Harry nyelve nyomban utat tört magának. Mohón falta az ajkaimat, és olyan erősen szorított, hogy holnap biztosan meg fognak látszani az ujjnyomai. Nem bántam, csak csinálja. 

Elkábított az érzékiségével. A hangos zene ellenére is meghallottam, ahogy felnyög, amikor gyengéden megharaptam az alsó ajkát. Még hevesebben esett nekem. Nyelve vad táncot járt az enyémmel. A csípőmbe kapaszkodva szorított magához, tisztán éreztem a merevedését.

– Basszus, Harry! – nyögtem fel én is a kellemes ingerekre. Nem tudom, mikor vágytam utoljára ennyire valakire.

Elszakadt az ajkaimtól, és minden egyéb tevékenységben is megállt. A fülemhez hajolt.

– Mindegyiktől jobb vagyok. Ezt jól jegyezd meg! – súgta, majd sarkon fordult, és otthagyott.

Dermedten néztem utána. Harry rendesen felültetett. Visszavágott azért, amiért felbosszantottam. Megmutatta, hogy nem játszadozhatok vele. Hihetetlen, hogy egyik pillanatról a másikra, mennyire meg tudott változni. Az előbb sehol sem volt az a szégyellős srác, akit megismertem. Harry most egy olyan oldalát mutatta felém, ami még inkább levett a lábamról.

Kellett egy hosszú perc, mire a döbbenet után meg tudtam mozdulni. Felkaptam a zakómat a székről, és Harry után siettem. Az asztalunk előtt állt, és csípőre tett kézzel a haverjaimat nézte. Niall épp Zaynnel smárolt, majd ügyet sem vetve ránk, Liamhez fordult, és vele folytatta.

Na, szép! Ezek gyorsan befűzték a kis szőkét.

– Ők jól elvannak. Beszéljünk! – kértem Harrytől.

– Niall részeg. Holnap a szemembe se mer majd nézni. Haza kell vinnem – felelte határozottan.

– Ugyan már, jól érzi magát, ahogy te is az előbb – tiltakoztam, mert szerettem volna még kicsit vele lenni. Többet akartam kapni abból a Harryből, akit az előbb láttam.

– Megmutattam, hogy képes vagyok eljátszani a szerepemet.

Majdnem rávágtam, hogy ez nem szerep volt, de nem lett volna okos dolog, mert akkor újra bezárkózik, és dacból sem engedne többet ilyen közel magához. Megleckéztetett, és jól tette. Becsültem, amiért nem hagyta magát.

– Valóban jó voltál. Ha pia nélkül is végig tudod csinálni, akkor nem is lesz rám szükséged – ismertem el, de persze nem így gondoltam. Harrynek még nagyon is kellek ahhoz, hogy végleg ledobja magáról a gátlásait.

– Nem vagyok részeg – tiltakozott. Édes volt, ahogy harcolni próbált ellenem.

– Nem mondtam ilyet, de színjózan sem vagy. Lesz még alkalmad bizonyítani.

Harry grimaszolt egyet, majd újra Niallre nézett. A szőke fiú még bőszen nyelvcsatázott, most éppen megint Zaynnel.

– Tényleg haza kell vinnem, mielőtt még olyat tenne, amitől holnap világgá bujdokolna – kuncogott Harry. – Habár, már ennyitől is fel fog robbanni a feje, ha kijózanodik.

– Oké, hívj taxit, majd én kiszedem a karmaik közül – egyeztem bele.

Harry arrébb ment telefonálni, én pedig felvettem a tálcát, majd hangos csattanással az asztalhoz csaptam. A hármas azonnal szétugrott.

– Vége a románcnak, a szőke szépségnek haza kell mennie – vigyorogtam rájuk.

– Mi? Ne már! – tiltakozott Zayn. – Haza akarom vinni.

– Részeg. Majd, ha józanon is be tudod fűzni, akkor hazaviheted. Gyerünk, Niall – intettem a fejemmel a srácnak, aki úgy mosolygott maga elé, mintha valamit szívott volna. Habár az sem kizárt, ismerve a haverjaimat.

– Elrontod a játékunkat – morgott Zayn, de felállt, hogy kiengedje Niallt.

– A te játékszered ott van – biccentettem a fejemmel Liam felé. – Rendesen felöntöttetek a garatra, fiúk.

Most tűnt fel, hogy ők is elég szépen beittak, de lehet, hogy tényleg szívtak is valamit, mert Liam nem szokta így kiütni magát.

– Ez kurva jó buli volt – csapott a vállamra Niall.

– Gyere, bulikirály, kint vár a taxink – fogta meg a karját Harry, majd rám nézett. – Holnap keressük egymást.

– Mindenképpen! – bólintottam.

Rossz érzés volt így elengedni őt. Szívesen búcsúzkodtam volna összeölelkezve, csókolózva, ahogy az egy normális randi után szokás, de hát mi nem randiztunk, csak ismerkedtünk.

– Nagyon bejön ez a srác – húzott le maga mellé Zayn. – Olyan édes pofa.

– Úgy láttam, Liamnek is pont annyira bejött. – Előrehajoltam, hogy a félig kidőlt barátomat szemügyre vegyem.

– Tudod, hogy vele bármikor osztozkodom. Szeretem azt a hülye fejét – húzta magához Zayn a nagyokat pislogó Liamet.

– Ahhoz azért Niallnek is lesz egy-két szava – nevettem. – De majd összehozunk még velük egy találkát. Most viszont megyek – tápászkodtam fel. – Te jössz, Li?

– Zaynnél alszok. Holnap szabadnapos vagyok, úgyhogy délig ne is keress! – motyogta.

– Ahogy elnézlek, tényleg csak aludni fogtok. Na, további jó mulatást! – búcsúztam el tőlük mosolyogva.

Kint fogtam én is egy taxit, és hazavitettem magam. Még fel sem értem, mikor a telefonom üzenetet jelzett. Harry volt az.

Harry: Csak meg akartam köszönni az estét! Arra gondoltam, mielőtt bemennénk a melóhelyre, nem lenne kedved eljönni velem bútort venni? Niallre most nem számíthatok…

Vigyorogva nyitottam ki az ajtót. Imádtam az átlátszó dumáját. Velem akarja tölteni a napját. Milyen cuki!

Louis: Csak akkor, ha megígéred, hogy nem erőszakolsz meg, ha elmegyek hozzád.

Húzni akartam kicsit az agyát, mert megérdemelte. Annyira a telefonomat bámultam, hogy majdnem orra estem a saját ledobott cipőmben.

Harry: Ne csináld már! Tudod, miért volt…

Hogyne tudtam volna. Féltékenységből, de úgysem vallaná be.

Louis: Felizgattál, aztán otthagytál. Nem volt szép!

Már a szobámban álltam, és fél kézzel vetkőztem.

Harry: Te is felizgattad azt a srácot, és leléptél…

Basszus! Még félrészegen is vág az esze.

Louis: Talált magának mást, nekem pedig csak te kellesz. Azóta is sóvárgok…

Végre megszabadultam a ruháimtól, és eldőltem az ágyamon. Azt hittem, már nem is fog válaszolni, olyan soká írt újra.

Harry: Szeretem, ahogy csókolsz.

A szívem kihagyott egy ütemet. Ezt tényleg Harry írta? Milyen bátor így, látatlanban. Bezzeg szóban fülig pirul minden szexuális jellegű megjegyzésemtől.

Louis: Ugye, nem direkt csinálod? Megint fel akarsz húzni?

Mondjuk már késő volt, mert a farkam rögtön vigyázzba vágta magát.

Harry: Mióta vagy ilyen gyanakvó? Egyébként te is felizgattál, és ez zavar.

Istenem, Harry! Kikészítesz!

Louis: Miért zavar?

Harry: Mert nem normális. Most is…

Nyelnem kellett egy hatalmasat. Harry ugyanolyan állapotban fekszik az ágyában, mint én? És még be is vallja? Mi ütött ebbe a fiúba? Bárcsak ott lehetnék mellette!

Louis: Nincs ezzel semmi baj. Kívánlak, édes, és ha itt lennél…

Feszülten vártam, ezúttal belemegy-e a játékba.

Harry: Mit csinálnál?

Ez az! Van isten! Most már csak óvatosnak kell lennem, nehogy elriasszam.

Louis: Először is a végtelenségig csókolnálak, mert én is szeretem, ahogy csókolsz, bébi. Imádom a játékos nyelved, és hallani közben az apró sóhajaid. De nem érném be ennyivel, látni szeretném az izgató tested is…

Kis szünetet tartottam, hogy vajon mit reagál rá.

Harry: Szexi voltál ma. Szeretem a tetkóidat.

Oké, kicsit szerény, de így is tökéletes. Már önmagában az csoda, hogy ennyi mindent bevallott.

Louis: Én is megnézhetem a tiédet?

Harry: A hasamon van egy nagy lepke.

Szentséges ég!

Louis: Látni szeretném, de majd csak élőben. Most inkább elképzelem, milyen gyönyörű… A nyelvemmel lassan végigcirógatom. Szeretnéd érezni, édes?

Muszáj volt magamhoz nyúlnom, mert a farkam már türelmetlenkedni kezdett. Amíg Harry válaszára vártam, lassan simogattam magam, és képzeletben már előttem is volt az a tetkó. Holnap mindenképpen meg kell néznem!

Harry: Nagyon felizgattál, Lou!

Bakker, mintha csak egy szűz kislánnyal beszélgetnék. Odáig voltam Harry aranyos ártatlanságáért. Simán el tudtam képzelni róla, hogy soha nem csinált még ilyesmit. Fiúval biztosan nem. Örültem, hogy ebben is én lehetek az első.

Louis: Te is engem, bébi! Érj magadhoz, és képzeld el, hogy én vagyok. Az ujjaim köréd fonódnak, és finoman mozgatom a kezem. Úgy, ahogy azt te szereted.

Képtelen voltam tovább írni, mert az egyik kezem megint saját magammal foglalatoskodott. Harry nem válaszolt. Reméltem, hogy azért, mert ő is hasonló jó dologgal foglalta el magát, mint én. Gyorsan újra írni kezdtem.

Louis: Olyan kemény vagy. Muszáj a számba venni téged, érezni akarom a finom ízed.

Harry: Lou…

Louis: Igen, édes?

Harry: Csináld tovább, kérlek.

Úgy fogok elélvezni, hogy magamhoz sem kell érnem. Harry semmi konkrétumot nem ír, mégis iszonyatosan felizgat.

Louis: A nyelvemmel végignyalom a teljes hosszod, majd mélyen a számba veszlek. Finoman szívogatom, és te hangosan nyögdécselsz.

Kötelező szünetet kellett tartanom. Már csak másodpercekre voltam a kielégüléstől. A kezemben remegett a telefon, és éppen akkor robbantam, amikor Harry írt. Nem tudtam elolvasni, mert behunytam a szemem, és Harry helyett én élveztem hangosan, de az ő hangja csengett a fülemben. Levegő után kapkodva emeltem újra magam elé a készüléket.

Harry: Ez csodás volt. Köszönöm, Lou.

Boldogan ejtettem a mellkasomra a készüléket. Kielégítettem Harryt. Ha nem is közvetlenül, de mégis csak én csináltam. Nem tartott sokáig, ami azt jelentette, ő is nagyon be volt indulva. Lenyúltam a pólómért, letörölgettem magam, majd válaszoltam neki.

Louis: Én is köszönöm. Nagyon jó volt veled.

Harry: Tiszta hülye vagyok!

Ne! Nehogy megbánd!

Louis: Ne írj ilyeneket! Édes voltál, és én imádtam!

Harry: Mindig hízelegsz.

Louis: Csak őszinte vagyok.

Harry: Nem válaszoltál. Eljössz velem?

De gyorsan váltott témát.

Louis: Igen, persze, hogy elmegyek.

Harry: Ha tíz körül érted megyek, az jó?

Louis: Tökéletes.

Harry: Aludj jól, Lou!

Louis: Te is, Harry!

Beállítottam az ébresztőt, és letettem a telefont a szekrényre. Nagyon kíváncsi voltam a holnapi napra, Harry hogyan fog viselkedni velem. Ma olyat tett, amire egyáltalán nem számítottam. Fogalmam sem volt, honnan lett ekkora bátorsága, hiszen a bárban végig feszengett, amikor a combját simogattam. Az a tánc közbeni összebújás pedig haragból táplálkozott, de ez… Nos, ez minden képzeletemet felülmúlta.

Azt hiszem, máris fülig szerelmes voltam.

8. fejezet