Egy feleség naplója - 2. fejezet

foto: pixabay

 Adrian

Adrian aláírta a papírokat, majd összerendezte őket, és az ügyvéd felé nyújtotta.

– Van még valami, Wilson?

– Nincs. Hétfőre elkészülök a bérleti szerződésekkel. Ha változás lesz, hívj.

Adrian biccentett, az idős férfi pedig kisétált az irodájából.

– Hogy látod, összejönnek azok a földügyletek? – fordult ezután Felixhez, aki a kanapén ült egy pohár vízzel a kezében.

– Szerintem igen, de ha lehet, most ne beszéljünk üzletről. Szétmegy a fejem – panaszkodott Felix.

– Nem kellett volna annyit innod tegnap. Egyik nő sem ér meg egy kiadós fejfájást – nevetett Adrian a barátja kínján.

Felix a homlokát fogva eldőlt a kanapén.

– Nem miatta ittam, hanem azért, mert felidegesített. Nem szeretem a követelőző nőket. Jobb is, hogy lelépett, így legalább nyugtom lesz.

Adrian végignézett barátja nyúzott ábrázatán. Fekete haja összevissza állt a feje tetején, mintha most kelt volt ki az ágyból, habár lehet így történt, pedig lassan ebédidő.

– És akkor most mi lesz? Beállsz mellém vadászni? – kérdezte jókedvűen.

– Nem. Egyelőre biztos, hogy nem. Szükségem van egy kis nyugalomra, de tényleg, mi legyen azzal a csajjal, akit tegnap mondtál? – Felix felállt, és újabb pohár vizet töltött magának. – Leszervezzem neked ma estére?

– Nem tudom. A siránkozásod hallatán elment a kedvem tőle. Talán majd holnap… – felelte.

– Akkor ebédeljünk, mit szólsz hozzá? – javasolta Felix. – Már annyit ittam, hogy valami szilárdat is magamhoz kéne vennem.

– Nem vagyok éhes, de te menj csak. Még át akarok nézni néhány papírt – vette kezébe Adrian az egyik mappát.

Felix távozott, így Adrian nyugodtan dolgozhatott kicsit. A munka töltötte ki minden percét. Szerette, és jól is csinálta, legyen szó bármiről. Egyszerűen a vérében volt az üzlet. Nem véletlenül jutott el nagyon rövid idő alatt ilyen magas szintre.

– Bocs, de ezt el kellene olvasnod. – Felix egy magazinnal a kezében lépett be hozzá ismét.

– Nem ér rá később? Látod, hogy dolgozok – mérgelődött Adrian, hiszen még csak most merült bele, és máris megzavarták.

– Rólad írnak – lóbálta Felix a kezében a lapot.

– Nem érdekel, mit írnak – morogta Adrian. – Gondolom, egy újabb hazugság. Amúgy meg mióta olvasol te pletykalapokat?

– Rosa asztalán találtam. Ő hívta fel rá a figyelmemet, de szerintem tényleg el kellene olvasnod. Kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá.

Felix ledobta elé a lapot, és Adrian sóhajtva vette a kezébe. Az említett cikk csupán egy rövid írás volt, kép nélkül.

„Kedves Hölgytársaim,

Adrian Butler.

Elolvassuk ezt a nevet, és máris vágyakozva felsóhajtunk.

Hogy miért?

Mert mindannyian gyarlóak vagyunk.

Jóképű, sikeres, gazdag, titokzatos. Mi nők szeretjük ezeket a tulajdonságokat, melyek külön-külön is izgalmasak, de ha valaki mindezt egy személyben birtokolja, akkor végünk. Ilyen férfira vágyunk, róla álmodozunk, ránézünk a fotójára, és azt mondjuk: Igen, ő kell nekem!

De miért pont Adrian Butler?

Sok jóképű férfi szaladgál a világban, köztük néhányan igen sikeresek és gazdagok is. Nekünk mégis Adrian Butler kell.

Talán a titok miatt, ami körüllengi?

Miért akarjuk megfejteni? Miért akarunk mindent tudni róla? Miért vágyunk arra, hogy észrevegyen minket? Miért álmodozunk arról, hogy mi leszünk a kiválasztottak? Miért akarnánk betörni, és főleg miért akarnánk kisajátítani?

Nem pont így tökéletes, ahogy van?

Tényleg Adrian Butler a tökéletes férfi?

Akkor itt álljunk meg egy pillanatra, és álmodozzunk együtt.

Képzeljük el, hogy a Férfi (igen, ő nagybetűs férfi) egyszer csak azt mondja: Legyél a feleségem!

Adrian ennél a pontnál majdnem letette a kezéből az újságot, mert ekkora ostobaságot még nem látott, de aztán mégis tovább olvasta.

Ki mondana erre nemet? Senki. Még én sem.

Eljött értünk a herceg, méghozzá azon a bizonyos fehér lovon. Boldogság és rózsaszín köd. A felhők fölött lebegünk.

De milyen lehet Adrian Butler feleségének lenni?

Elsőre mindenki rávágná: csodás!

Valóban?

Tudjuk, hogy Adrian Butler hetente cseréli a barátnőit.

Hűha! Ez azért elég necces, nem gondoljátok? Meg tudna változni a kedvedért? El tudnád hinni, hogy már csak te vagy az egyetlen és igaz szerelem? Nem aggódnál minden alkalommal, amikor későn ér haza, hogy hol és kivel volt?

De bizony aggódnál, féltékenykednél, hisztiznél és gyötrődnél.

Kell ez neked? Szerintem nem.

Adrian Butler dúsgazdag. Kaszinó, étteremlánc, szállodák, sportkomplexum csak néhány a sokból, amit birtokol.

Igen, ez mind van neki. Nagyon menő, igaz?

Mennyit kell dolgozni ahhoz, hogy minden flottul menjen? Sokat. Akkor mennyi idő jut rád? Kevés.

Csak ülsz magányosan a közös otthonotokban, a vacsora már kihűlt, a szeretett férj pedig még mindig nincs sehol. Szomorúan nézel magad elé, és azon gondolkozol, vajon merre lehet, miért nem siet haza hozzád, miért fontosabb a munka, mint te. Szeretnél vele beszélgetni vagy csak hozzábújni, de mégis egyedül fekszel be a hideg hitvesi ágyba.

Tényleg egy munkamániás férjre vágytál? Szerintem nem.

– Mi ez a baromság? – nézett fel Adrian a cikkből.

– Olvasd végig! – biztatta a barátja, aki közben újra leült a kanapéra, Adrian pedig folytatta.

Tudjuk, hogy Adrian Butler kerüli a nyilvánosságot, sosem ad interjút, soha nem láttuk még beszélni.

Mi van, ha nem is lehet vele beszélgetni? Egy párkapcsolat alapja a megfelelő kommunikáció. De mi ezt is elnézzük neki, hisz olyan jóképű. Nem igaz?

Olyan szuper lenne elmenni vele valahová, kikapcsolódni, romantikus sétákat tenni… De sajnos nincs rá lehetőség, mert ő vagy nem ér rá, vagy pedig minden lépéseteket figyelik.

Rendben, akkor kimozdulsz egyedül. Mégis hová? A férjed miatt neked is bujkálnod kell. Még a házasságkötésetek elején megszabta, kivel beszélhetsz és kivel nem, mit mondhatsz el és mit nem.

Fárasztó és rendkívül idegesítő lehet. Csupa rád kényszerített kompromisszum. Vége a korábbi életednek, az ő szabályai szerint kell élned. Megéri? Szerintem nem.

Egy régi cikkben olvashattuk, hogy Adrian Butler megütött egy színészt.

A hír szerint azért tette, mert túl hangosan nevetett egy előadáson, de az érintett nem tett feljelentést, és nem is kívánt többet nyilatkozni róla.

Akarunk mi egy agresszív, hirtelen haragú férjet? Mi történik, ha egyszer mi nevetünk túl hangosan?

Adrian mérgesen felhorkantott.

– Jó, hogy nem már úgy állít be, mint aki veri a nőket? Ki a fene írta ezt? – Mivel Felix nem válaszolt, ezért gyorsan átfutotta a cikk végét is.

Adrian Butler megvásárolta a gyermekotthon épületét. A lakóknak távozniuk kellett. Ez egy másik hír pár hónappal ezelőttről.

Szegény gyerekek!

Erre feleségként büszkék lennénk? Kell nekünk egy ilyen férj, esetleg apa? Szerintem nem.

Egy kis utánajárással az is kideríthető, hogy Adrian Butler cégeinél egyetlen nő sincs vezető pozícióban.

Nem akarok semmiféle feminista szónoklatban kezdeni, de tényleg ennyibe néz minket? Csak egy bizonyos dologban vagyunk jók számára?

Hölgyeim! Csak őszintén!

Valóban egy nőcsábász, munkamániás, agresszív, elnyomó, szívtelen férfira vágyunk?

Sokkal okosabbak vagyunk annál, minthogy megtévesszen egy csábító kék szempár, egy kockásra gyúrt has vagy egy férfiasan vonzó borostás arc.

Valljuk be, hogy mi nem Adrian Butlerekre vágyunk, hanem húsvér, rendes férfiakra, akik számára tényleg mi vagyunk az elsők, akik képesek időt szakítani ránk, akik figyelmesek, hűségesek és meghagyják a szabadságunkat. Akik tisztelik, becsülik a női nemet, és egyenjogú partnerként tekintenek ránk.

Most újra olvassuk el a nevet, és rájövünk, hogy már nem történik semmi. Elmarad a sóhaj, nem kezdünk el álmodozni, helyette egyszerűen csak tovább lapozunk. Viszlát, Adrian Butler!

Ruby Gates”

Adrian döbbenten tartotta kezében a lapot, majd ledobta az asztalára, és felállt.

– Ki a fene ez a Ruby Gates? Nem is ismer. Hogy merészelt ilyeneket írni rólam? Még hogy agresszív? Te tudod, miért ütöttem meg azt a barmot, de egyébként is, mikor volt már? Legalább egy éve.

– Talán, ha akkor tisztáztad volna magad, most nem lenne ez – felelte Felix halál nyugodt hangon.

– Ezt már ezerszer hallottam tőled. Azt hittem, rég elfelejtették. Azt az otthont pedig nem a gyerekek feje felől vettem meg, hanem Green elől. Nem mellékesen, egy sokkal nagyobb ingatlant kaptak tőlem.

Felix maga elé emelte mindkét kezét.

– Nekem nem kell magyarázkodnod, Adrian. Pontosan ismered a véleményemet ezzel kapcsolatban. Ha nem névtelenül jótékonykodnál, vagy megcáfolnád az összes rólad szóló hamis információt, akkor nem születhetett volna meg ez az írás, ami valljuk be, elég érdekes összefoglaló rólad – mutatott a magazinra. – Valójában ilyennek látnak téged. Pontosabban ezek után ilyennek fognak látni, mert ez a nő rávilágított az összes hibádra, a nem létezőeket is beleértve.

– Nem érdekel, mit gondolnak rólam. – Adrian az ablakhoz sétált, és kinézett a kertre.

– Mégis felháborodtál – jegyezte meg Felix.

– Ezek csak egy ostoba nő feltételezései. Senki sem foglalkozik vele – morogta.

Próbált lehiggadni, mert igazság szerint tényleg felzaklatta, amit olvasott. Ő nem rossz ember, és bosszantotta, hogy ez a feltűnési viszketegségben szenvedő újságíró ilyennek festette le.

– Azt azért nem mondanám, hogy nem foglalkoznak vele – szólalt meg újra Felix a telefonjával a kezében. – A magazin közösségi oldala majd’ felrobban. Mindenkinek megvan a saját véleménye rólad. Sokan szidnak, de mások téged védenek. Félő, hogy az ilyen negatív vélemények az üzletre is kihatással lesznek. Főleg, ahol nők a döntéshozók.

Adrian a barátja felé fordult.

– Mégis mit csinálhatnék? Pereljem be? – nevetett fel keserűen.

– Nem, de épp itt az ideje, hogy abbahagyd a bujkálást. Amúgy sincs semmi értelme. Állj az újságírók elé, és nyilatkozz! Ha jótékonykodsz, akkor tudasd velük. Járj el eseményekre, és cáfold meg az összes olyan dolgot, amit ez a nő állított rólad.

– Nem fogok bazári majmot csinálni magamból. Szó sem lehet róla! Továbbra is úgy élem az életem, ahogy az nekem tetszik – tiltakozott Adrian, majd leült, és újra kezébe vette az újságot.

Ruby Gates. Miért akar ez a nő ártani neki? Talán egy volt a sok közül? Nem rémlett neki a név, de újságírókkal amúgy sem bújt ágyba soha. Valószínűleg egy besavanyodott vénlány lehet, akit zavar az életvitele, vagy csak így akarja magára felhívni a figyelmet. Akárhogy is, nem érdekes. Majd ez is lecseng, mint a többi bulvárhír, és elfelejtik.

– Nem perelhetnéd be, mert tulajdonképpen semmi valótlanságot nem állít – mondta Felix –, de örülnék, ha helyre tennéd ezt a dolgot. – Ezután a füléhez emelte a telefonját, mert hívása volt.

Amíg a barátja telefonált, addig Adrian újra elolvasta a jelzőket, amivel ez a nő illette. Nőcsábász. Ezt az egyet nehezen tudta volna megcáfolni. Szereti a nőket, és gyakran váltogatja őket. Ez tényleg igaz, és mivel nem fog megnősülni, semmi oka, hogy ezen változtasson. De ez még nem bűn.

Munkamániás. Jó, ez is igaz. De miért is ne lehetne az? Ha megnősülne, ahogy ez az Ruby akárki feltételezi, akkor sem biztos, hogy visszavenne a munkatempóból. Mindegy, nem érdekes, hisz nem készül nősülésre.

Elnyomó? Nem. Sosem nyomta el a nőket, és senki mást sem.

Agresszív? Az sem. Oké, tényleg megütötte azt a fickót, de megvolt rá az oka.

Szívtelen? Ha tudná mennyire nem…

– Máris megtörtént, amiről beszéltem neked – dobta le a telefonját Felix. – Az egyik tulajdonos meggondolta magát, és nem akarja neked eladni a földjét. Természetesen nő az illető.

Adrian döbbenten nézett a barátjára.

– Ezt nem hiszem el! Csak egy szaros cikk… Nem lehetnek ennyire idióták az emberek!

Felix elnevette magát.

– Ezt inkább ne hangoztasd, mert lehet, a jövő héten már erről fogsz olvasni. Inkább találj ki valamit, és tedd helyre ezt a dolgot.

Mielőtt Adrian válaszolhatott volna, az ő telefonja is megszólalt. Vett egy mély levegőt, és fogadta a hívást.

– Üdvözlöm, Mrs. Lambert. Miben segíthetek?

– Jó napot, Mr. Butler. Nem is tudom… – hebegte az asszony.

Mrs. Lambert a néhai férje révén Adrian egyik fő üzlettársa lett, a cége a legnagyobb alapanyag beszállítójának számított.

– Hallgatom – mondta Adrian tettetett türelemmel a hangjában.

– Nem akarom megbántani, Mr. Butler, de sajnos egy kis időre szüneteltetnünk kell az együttműködésünket.

A hír szíven ütötte Adriant. Negyedévente szokták megújítani a szerződésüket, és épp most lenne esedékes…

– Szabad tudnom, mi okból? – érdeklődött, de a hangja már fagyosan csengett.

– Nos, bizonyára tudja, hogy egy nőegylet vezetője vagyok, és egy mai cikk hatására elég sok kellemetlen telefonhívást kaptam, amiért üzleti kapcsolatban állok magával. Megértheti, hogy milyen nagy nyomásnak vagyok kitéve az egylet részéről – hebegte az asszony. – Ez nem végleges, csupán egy kis időre van szükség, amíg lecsillapodjanak a kedélyek. Addig kérem, keressen magának másik beszállítót.

Adrian el sem akarta hinni, hogy mindez megtörténik.

– Mrs. Lambert… – vett egy mély levegőt. – Én is olvastam azt a cikket, de egy szó sem igaz belőle. Kérem, győzze meg a hölgytársait, és maradjon minden a régiben. Nem rúghat fel egy több éve jól működő kapcsolatot holmi újságírói túlkapás miatt.

– Nézze, Mr. Butler… Bármilyen régóta is vagyunk kapcsolatban, mégsem tudom azt mondani, hogy ismerném magát. Velem mindig nagyon kedves és udvarias, de értse meg, hogy hitelesnek kell maradnom. Hogyan képviselhetném a nők jogait, ha épp egy olyan ember az üzlettársam, aki ellen küzdünk? Sajnálom. A döntésemet egyelőre nem változtatom meg. Amint lecsengett ez az egész felhajtás vagy esetleg megcáfolta a magáról szóló híreket, akkor visszatérhetünk a közös munkához. Addig is, minden jót, Mr. Butler. – Azzal letette a telefont.

Adrian szóhoz sem tudott jutni. Elképedve engedte le kezéből a telefont. Felix félig-meddig hallhatta, miről beszélnek, mert ő is csak a fejét csóválta. Adrian fejében száguldottak a gondolatok, és hirtelen bevillant neki valami.

– Jól van – szólalt meg határozottan. – Elintézem. Méghozzá úgy, hogy mindenki elégedett lesz. Hívd fel nekem az ügyvédet, és kérd meg, jöjjön vissza!

– Mit akarsz csinálni? – ráncolta a homlokát Felix.

– Megismertetem magam az emberekkel, de úgy, ahogy nekem jó – felelte Adrian, mert már pontosan tudta, mi fog csinálni.

Felix ismét telefonált, majd várakozóan nézett rá.

– Mondd már el, mit találtál ki?

– Ideköltöztetem ezt az újságírót.

– Mi van? Elment az eszed? – nevetett Felix.

– Nem. Épp ellenkezőleg. Azt akarod, mutassam meg, milyen ember vagyok, de én nem akarok kiállni a nyilvánosság elé, és nem is fogok. Az nő rontott el mindent, és ő is fogja helyrehozni. Úgyis arról ábrándozott milyen lenne a feleségemként élnie. Most  kipróbálhatja.

– Úgy akarsz élni egy idegen nővel, mintha a feleséged lenne? Normális vagy, Adrian? – pattant fel Felix izgatottan.

– Igen. Persze bizonyos dolgok kivételével. Az ágyamba nem feküdhet be – vigyorodott el Adrian. – Aláíratok vele egy szerződést, és szépen megírja majd az igazságot velem kapcsolatban, a végén pedig bocsánatot fog kérni. Így tisztázom magam, mindenki megnyugodhat, és garantálom, hogy soha többé nem fog egy ilyen írás sem születni rólam.

– És mégis mennyi időre akarod ide költöztetni?

– Két hét vagy maximum egy hónap szerintem bőven elég rá – tűnődött Adrian.

– De hát, nem is ismered – hitetlenkedett Felix továbbra is. – Azt sem tudod, hogy néz ki, van-e férje, gyerekei. Miből gondolod, hogy belemegy ilyesmibe?

– Nem érdekel, hogy néz ki. Felőlem egy vénség is lehet. Egyébként biztos, hogy nincs férjnél. Abban a cikkben a saját vágyairól ír, nem pedig másokéról – mutatott Adrian az írásra, mely még mindig az asztalán feküdt.

– Elképesztő vagy – rogyott le Felix a fotelbe.

– Amúgy igazad van – szólalt meg újra Adrian. – Egy szempontból érdekel, hogy néz ki. Nem szabad túl szépnek lennie, úgyhogy keress nekem egy képet róla.

Mivel a nők a gyengéi, ezért veszélyes lett volna egy túl vonzóval összeköltöznie, mert ha ágyba viszi, romba dől az egész terve.

– Jó, mindjárt – dünnyögött Felix. – Mi is a neve?

– Ruby… – Adrian újra kezébe vette az újságot. – Ruby Gates.

– Közösségi oldala nincs – közölte Felix azonnal. – Megnézem az újság honlapját, ott biztosan van a munkatársakról fotó feltöltve. Nézzük csak… Üres. Az ő nevénél nincs fotó.

– Akkor hagyd a fenébe – intette le Adrian. – Menj el a szerkesztőségbe, és nézd meg személyesen. Addig én elrendezem Wilsont.

– És mégis mit mondjak, minek mentem oda? – állt fel Felix.

– Találj ki valamit. Majd Rosa ad neked egy meghívót, add át nekik, mintha futár lennél. Közben meg vedd szemügyre a nőt.

3. fejezet