Játék, szex, szerelem - 11. fejezet

 foto: pixabay

– Azt hittük, már le sem jöttök vacsorázni – csillant fel Bobby szeme, mikor meglátott bennünket.

– Elbeszélgettük az időt, elnézést! – feleltem, Jacob pedig meg se mukkant mellettem.

– Minden rendben? – nézett ránk gyanakodva Juliet.

– Persze – bólintottam, de többet nem igen tudtam hozzá fűzni.

Juliet nem vak, pontosan láthatta a fián, hogy feszült, és valószínűleg örült neki, mert éppen ezt akarták elérni. A tények ismeretében, most valahogy nem tudtam rá haragudni azért, amiért rendbe akarja hozni a fia és azzal együtt a családja hírnevét.

Leültünk az étkezőben, és meglepő módon ezúttal maga Juliet tálalta a vacsorát.

– Terveztek valamit holnapra? – törte meg a síri csendet Bobby.

– Még nem tudom. Meg akartam tanítani Giannát úszni, de nem biztos, hogy lesz kedve hozzá – felelte Jacob mereven.

– Nem tudsz úszni? – nézett rám Bobby meglepetten. – Akkor nyugodtan bízd csak rá magad a fiamra. Ő nagyon jó úszó.

– Jacob sok mindenben nagyon jó – feleltem kiérezhető éllel a hangomban. Jacob persze erre sem reagált semmit.

– Versenyeket is nyert – árulta el Bobby.

Eszembe jutott a kép a kupával, ami Jacob nappalijában áll.

– Igazán büszkék lehetnek rá. – Áthajoltam Jacobhoz, és egy puszit adtam az arcára, mire ő félrenyelte a falatot.

– Igyál egy kis vizet, fiam – szólt rá az anyja.

– Semmi gond. Jól vagyok – emelte fel a kezét Jacob, de azért ivott egy kortyot.

– Vidd el Giannát a Völgybe. Biztosan tetszene neki – javasolta Bobby.

– Ott nagyon sokan vannak a hétvégén – szólt közbe Juliet.

Nem tudtam, milyen völgyről beszélnek, de úgy tűnt, Juliet nem igazán akarta, hogy Jacob elvigyen oda.

– Majd kitaláljuk, mihez lenne kedvünk – fogta meg a kezem Jacob, és megszorította.

Vacsora után még megittunk velük egy italt a nappaliban, és többnyire kínos csendben ücsörögtünk. Juliet nem közeledett hozzám, Jacob nem tudta, hogyan viselkedjen, emiatt pedig Bobby is zavarban volt, de ő legalább próbálkozott társalogni velünk. Talán ez még kínosabb volt, mint az ebéd Tessa családjával.

Megkönnyebbültem, mikor végre felmentünk, habár tudtam, hogy ott sem vár semmi kellemes dolog ránk. Miután felértünk, szó nélkül bementem a gardróbba, hogy kihozzam a hálóingem, aztán eltűntem a fürdőben. Tisztában voltam vele, hogy Jacob vacakul érzi magát, de nehéz volt sajnálom őt. Csak magának köszönhetett mindent.

Beálltam az óriási medence közepébe, mert inkább az volt, mint fürdőkád, és megnyitottam a csapot. A mennyezetről lágy vízsugár folyt rám, amelytől olyan érzésem lett, mintha csak valami tavaszi esőben álldogálnék. Sokáig élveztem a kényeztető fürdőt.

Amikor kiléptem a fürdőből, Jacob a szoba közepén ácsorgott egy pohár itallal a kezében, és feltűnően végigmérte a szatén hálóingbe bújtatott testem.

– A kanapén akarsz aludni, vagy az ágyban? – kérdeztem hűvösen, de a hangom megremegett.

– Ezt most komolyan kérdezed? Az ágyban, veled – felelte, és lehajtotta az italát.

– Akkor majd én alszok a kanapén. – Odamentem az ágyhoz, hogy átvigyem a takarómat.

– Gianna, kérlek! – fogta meg Jacob a kezem.

– Most nem lennék képes veled aludni, ne haragudj! – ráztam meg a fejem, de közben az egész belsőm remegett.

– Akkor legalább beszéljük át újra – kérte csendesen.

– Csak ugyanazt tudnád elmondani. – Tekintetemmel a szőnyeget pásztáztam. Féltem, hogy ha a szemébe nézek, megtörök.

– Elismertem, hogy hibáztam. Azóta is iszom a levét annak az egy ballépésemnek. Legalább te ne büntess!

Mégis ránéztem.

– Én nem büntetlek, Jacob! De képzeld magad a helyembe! Te mit szólnál, ha ilyen dolgok derülnének ki rólam? Tetszene, hogy idegen férfiakkal kefélek nyilvános helyen? Vagy megdicsérnél, ha kiderülne, hogy tönkretettem más boldogságát? Te könnyen túl tudnál lépni ezen?

Jacob bosszúsan összeszorította a száját, és megrázta a fejét.

– Igazad van. Egyáltalán nem tetszene. – Kivette a kezemből a takarót. – Majd én alszok a kanapén.

Mérgesen hajította le a kanapéra, majd kezébe vette a távirányítót. A szemközti két ajtó közötti falból felbukkant egy tv, aztán Jacob fogta, és átfordította az egész kanapét, hogy szembe legyen a tévével, és nekem háttal. Leült rá. Haragos volt, de valószínűleg saját magára haragudott.

Bebújtam az ágyba, de még túl korán volt ahhoz, hogy aludni tudjak, és egyébként sem jött volna álom a szememre. Jacob egyszer sem fordult vissza felém. A készüléket bámulta, és mindösszesen csak kétszer állt fel, hogy újabb italt öntsön magának. Én legalább annyira gyötrődtem, mint ő. Itt voltunk egy szobában, és egy szót sem szóltunk egymáshoz. Szerettem volna hozzá bújni, érezni az erős karjait, ám mégsem mentem oda. Féltem. Féltem attól, mi várna rám mellette.

Csendesen sírdogáltam, és fogalmam sincs, mikor aludtan el a tv monoton hangjára. Amikor felébredtem, Jacob nem volt a szobában. Kimentem az erkélyre, és láttam, hogy a medencében rója a köröket. Tényleg jól úszott, és micsoda izmai voltak. Annyira szerettem őt. Újabb könnycseppek gördültek le az arcomon.

Betámolyogtam a fürdőbe. A hangulatom pocsék volt, az öltözködésre sem fordítottam nagy gondot. Egyszerű farmerszoknyát, és egy fekete atlétát vettem fel, a lábamra pedig tornacipőt húztam. Akár illik ebbe a házba, akár nem, már nem érdekelt. Úgyse szívesen látott itt senki.

Nem mentem le, megvártam Jacobot. Visszavittem a takaróját az ágyra, és rendet raktam. Már csak két napot kell átvészelnem. Utána viszont nem tudtam, hogy mi lesz. Így nem dolgozhatok neki.

Összerezzentem, amikor benyitott a szobába.

– Jó reggelt! – köszöntem neki.

– Jó reggelt, Gianna! Nagyon csinos vagy – mondta, miután végigfuttatta rajtam a tekintetét, aztán eltűnt a fürdőben.

Pár perc múlva előjött, utána viszont a gardróbban rejtőzött el. Nagyon zavaró volt a szótlansága. Aztán végre újra előbukkant. Rajta is fekete póló volt, világosbarna vászonnadrággal. Az egyszerű dolgok is hihetetlenül jól álltak neki.

– Anyám meghívta Tessát reggelire, úgyhogy készülj fel a társaságára – mondta, miközben belebújt a cipőjébe.

– Eddig sem volt étvágyam… – csúszott ki a számon, és egy nagyot sóhajtottam.

Jacob felemelte a fejét.

– Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Ha szeretnéd, máris hazamehetünk.

Talán ez lett volna a legjobb.

– Végigcsinálom. Így is van elég bajod. Nem kell, hogy lássák a problémáinkat.

Jacob közelebb lépett hozzám, és megsimogatta az arcomat.

– Nem érdemlem, hogy ilyen jó legyél velem.

– Csalódtam benned, de attól még szeretlek – mondtam őszintén.

Hirtelen magához szorított.

– Nem is tudod milyen sokat jelent ez nekem.

– Menjünk! – bújtam ki zavartan a karjaiból.

A folyosón megfogtam a kezét, és ránéztem.

– Játszd el, hogy boldog vagy, Jacob! Ne szerezz örömet Tessának!

– A boldogságomhoz te kellesz, Gianna! – fakadt ki kétségbeesetten.

– Még itt vagyok. – Megszorítottam a kezét, és lesétáltam vele a lépcsőn.

Nehéz volt boldogságot színlelni, amikor megpillantottam Tessa önelégült fejét. Ezúttal lehetetlenül passzos fehér nadrágot viselt, világoskék, csipkés felsővel. Magas sarkújában minimum egy fejjel tűnt magasabbnak nálam. Jobban semmi sem tudta volna fokozni a bennem lévő kisebbségi érzést.

– Jó reggelt! Milyen kipihentnek látszatok – vigyorgott ránk hibátlan, fehér fogsorával.

– Jó reggelt! – köszönt oda neki Jacob hűvösen. Gondolom, most legszívesebben megfojtotta volna, amiért elárulta a titkaikat.

Én is elmotyogtam egy köszönésféleséget, majd leültünk a szülőkhöz az étkezőasztalhoz. Hálás voltam, amiért semmitmondó témákról kezdtek el beszélgetni, mint az időjárás, vagy az időszerű külső házrenoválás. Tessához leginkább csak Juliet beszélt, és egész végig nem derült ki számomra, egyáltalán minek hívta el. Vajon mit szólna hozzá Juliet, ha tudna Tessa viselt dolgairól? Akkor is ugyanígy erőltetné ezt a házasságot?

– A barátnőidet is jönnek a holnapi piknikre, szívem? – kérdezte Juliet.

– Természetesen ki nem hagynák – felelte Tessa, mire Jacob hirtelen felpattant.

– Mi kint isszuk meg a kávét. Menjünk, Gi!

Jacob idegessége csupán egy dolgot jelenthetett: köze volt Tessa barátnőihez. Talán épp abban a klubban… A gyomrom háborogni kezdett. Lehet, mégsem kellett volna itt maradnom. Nem akartam még több titkot és még több csalódást.

– Mihez lenne kedved ma? – nézett rám Jacob.

– Bármit, csak ne maradjunk itt – vágtam rá gondolkozás nélkül.

Bólintott.

– Akkor menjünk el a Völgybe. Tetszeni fog.

– Nem tudom, mi az, de benne vagyok. – Belekortyoltam a jó erős feketébe. – Mikor akarsz indulni?

– Akár egy óra múlva – nézett az órájára. – Én is jobban örülök, ha kettesben lehetünk.

– Bobby szokatlanul csendes volt ma reggel – mondtam néhány hosszúra nyúlt, szótlan másodperc után.

– Lehet, rosszul aludt. Az egészsége már nem a legjobb – felelte Jacob borongós tekintettel.

– Pedig olyan fiatalos.

– A szíve vacakol. Gyógyszereket kell szednie már jó ideje.

– Sajnálom. – Megsimogattam a karját.

– Szeretem, mikor hozzám érsz – zárta a két tenyere közé a kezem.

A szívem nagyot dobbant.

– Nem zavar, ha csatlakozok? – Tessa lépett ki hozzánk. – Juliet felment átöltözni, apádhoz pedig jött valaki.

Jacob arcára volt írva, milyen bosszús.

– Persze, ülj csak le! – mutatott mégis az egyik székre. – Mentek valahová?

Tessa kényelmesen hátradőlt, és lábait elegánsan keresztbe vetette.

– Egy divatbemutatót szervezünk a hónap végére, és azzal kapcsolatban lesz ez megbeszélésünk az egylettel – közölte büszkén felemelt fejjel.

Egylet és divatbemutató. Hát, igen. Ez az ő világuk.

– Bizonyára nagyon izgalmas lesz – fintorogtam.

– Hogy van a lábad? Már nem fáj? – nézett Tessa a térdemen húzódó vörös hegre.

A seb már rég leázott róla, hiszen Jacobbal elég sok időt töltöttünk különböző vizes helyeken.

– Köszi, amint látod, megmaradok.

Nevetséges volt ez az egész beszélgetés, hisz a napnál is világosabb, menyire utáljuk egymást, mégis úgy tettünk, mintha ez nem így lenne.

Megszólalt Jacob telefonja, és ő azonnal felpattant.

– Csak pár perc, bocs! – Azzal elsétált a kertbe.

Ez remek! Itt hagyott ezzel a nővel.

– Jól telt az első éjszakátok? – kérdezte Tessa egy gunyoros mosoly kíséretében.

– A hálószoba titkainkra vagy kíváncsi? – vontam fel a szemöldököm.

– Az a legkevésbé sem érdekel. Valószínűleg jobban tudom, mire képes Jacob az ágyban.

– Tulajdonképpen mit akarsz, Tessa? – szegeztem neki a kérdést.

– Semmit. Türelmesen várok, amíg rád un. Mondtam, hogy mi összetartozunk, úgyhogy feleslegesen áltatod magad.

Legszívesebben letöröltem volna az elégedett vigyort az alapozós képéről.

– Ha annyira összetartoznátok, akkor valószínűleg most veled lenne, és nem velem. Bocs, de semmi kedvem ehhez nevetséges a beszélgetéshez. – Felálltam, és Jacob után indultam.

A sövényfal mellett találtam rá. Mire odaértem, befejezte a telefonálást.

– Nelson volt. Szerintem fülig belezúgott Riverbe. – Hosszú idő után vidáman mosolygott rám.

És is elmosolyodtam.

– Szerelmesen ölelj át, és meg is csókolhatsz. Tessa figyel minket – mondtam neki még mindig megjátszott mosollyal az arcomon.

Jacobot nem kellett még egyszer biztatni.

– Nem kell megjátszanom, hogy szeretlek, Gianna! – A tarkómra csúsztatta a kezét, és az ajkaimra tapadt.

Talán nem kellett volna ilyet kérnem tőle, mert amint megéreztem Jacob ismerős ízét és illatát, olyan állapotba kerültem, mintha valami jóféle drogot fogyasztottam volna. Pillanatok alatt elkapott a szenvedély mindkettőnket. Szorosan simultunk egymáshoz, csókunk mohóvá vált, a levegő pedig egyre fogyni kezdett körülöttünk, pedig kint voltunk a szabadég alatt.

– Menjünk fel! – zihálta Jacob, és meg sem várva a válaszom, magával húzott.

Nem tiltakoztam, kábultan követtem szapora lépteit. A teraszajtóban majdnem összeütköztünk az anyjával, de Jacob rá se hederített, se Tessára. Szinte futva tettük meg a lépcsőfokokat, az ajtón pedig már összegabalyodva estünk be.

Jacob az ágyra döntött, felhúzta a szoknyámat, és egy mozdulattal letépte rólam a bugyit. Kigombolta a nadrágját, felemelte az egyik lábam, és olyan durván hatolt belém, hogy felsikoltottam. Az érzés egyszerre volt fájdalmas és rendkívül izgató. Félelmetes tempót diktált, alig kaptam levegőt, mégis minden egyes lökésére próbáltam ellenmozdulni. Hangosak voltunk és vadak. Nem tudtam, hogy ez most büntetés vagy csak a sürgető vágy, de imádtam ezt az állatias tempót, amit diktált.

Az orgazmus is pont olyan gyorsan jött, mint amilyen az egész aktusunk volt. Ám ezúttal Jacob is velem tartott, majd tehetetlenül rám rogyott. Épp csak annyira támasztotta meg magát az egyik karjával, hogy ne nyomjon agyon.

– Teljesen elveszed az eszem – csókolt bele a nyakamba, aztán finoman megharapta a fülcimpámat.

Újabb borzongás futott rajtam végig. Felsóhajtottam. Jacob nem állt le. Apró, izgató csókokkal halmozta el az arcomat. Lassan mozogni kezdett bennem. Éreztem, ahogy az egyre keményebb farka ismét kezd teljesen kitölteni. Keze már a felsőm alatt matatott, és a mellem cirógatta. Szerelmesen vágyakozva simultunk egymáshoz, és rájöttem, hogy képtelen lennék elengedni őt. Az összes hibája ellenére teljes szívemből szerettem őt.

Darabonként szabadultunk meg a ruháinktól. Hol az egyik, hol a másik hullott a földre, vagy az ágyra, míg végül teljesen lemeztelenítve tapadt össze túlhevült testünk. Képtelenek voltunk betelni egymással. Néha úgy éreztem, hogy keze, szája, nyelve mindenhol ott van, forró nyomokat hagyva maguk után. Buja suttogása felpezsdítette a vérem, és hiába éltem át egyik gyönyört a másik után, mégis szűnni nem akaró vágyat éreztem, mígnem mindkettőnk ereje el nem fogyott.

– Nem akarok még egy éjszakát külön tölteni tőled, Gi – fordult felém Jacob.

– Nem fogsz, de ígérd meg, hogy nincs több titok az életedben, és idejében szólsz, ha mégsem lennék elég neked. Nem akarom, hogy hazudj, becsapj, vagy megalázz!

– Soha nem tennék veled ilyet! Mindig őszinte leszek veled! – húzott szorosan magához. – Szeretlek, és szükségem van rád!

Igazak voltak a szavai, ebben egy percig sem kételkedtem. Jacob igaz szerelemmel szeret, és kész voltam megharcolni kettőnkért, akár a saját családjával szemben is. Túl kell lépnem azon, amit tett, és hinni akartam benne, hogy miattam képes megváltozni.

12. fejezet