Játék, szex, szerelem - 12. fejezet

foto: pixabay
 

– Mit vegyek fel? – kérdeztem, miután együtt lezuhanyoztunk.

– Kényelmeset, mert sétálni fogunk. Az előbbi öltözéked tökéletesen megfelelt, és iszonyatosan szexi voltál benne – kacsintott rám Jacob.

– Neked teljesen mindegy mi van rajtam, mindig megdicsérsz – löktem meg nevetve.

– Mert annyira szép formáid vannak, hogy tényleg minden jól áll – bújt bele egy rövidnadrágba, és visszavette ugyanazt a fekete pólót.

Mikor lementünk, már csak Bobby ült a nappaliban, egy könyvet olvasott.

– Itt hagytak egyedül? – huppant le mellé Jacob most már sokkal felszabadultabban.

– Anyád így szokta. Állandóan jön-megy, de akkor legalább nyugalmam van – viccelődött Bobby.

– Pedig mi is indulni készültünk. Úgy döntöttünk, elmegyünk a Völgybe.

– Helyes. Az egy jó program lesz, majd meglátod, Gianna – nézett rám Bobby.

– Olyan sokat emlegették, hogy most már kíváncsian várom – mosolyogtam rá.

Bobby mosolyogva bólintott.

– Nem tudom, mi történt tegnap, de most boldognak tűntök. Maradjatok csak ilyenek, mert jó rátok nézni.

– Köszönjük, apa! – veregette meg Jacob az apja vállát. – Akkor mi megyünk is. Ne készüljetek nagy vacsorával, mert biztosan nem leszünk éhesek.

– Rendben. Érezzétek jól magatokat! – intett utánunk Bobby.

Beültünk Jacob kocsijába, a táskám pedig a hátsó ülésre dobtam. Jacob arca csak úgy ragyogott, és valóban boldognak látszott.

– Most már elárulod, mi ez a hely? – kérdeztem.

– Egy felkapott kirándulóhely, tele csodaszép dolgokkal. Remélem, nem lesznek nagyon sokan, de ha igen, az sem probléma. Szerintem, élvezni fogod.

– Az az egy szerencséd, hogy ilyen ellenállhatatlan a mosolyod. Különben most nem lennék itt veled – öltöttem rá a nyelvem.

– Aha, szóval annak köszönhetem, hogy megbocsátottál? – vigyorodott el. – Pedig azt hittem, hogy ugyanolyan őrülten szerelmes vagy, mint én.

– Hm, talán… De ezt a csoportos szexet sehogy sem tudom kiverni a fejemből – grimaszoltam.

– Te is biztosan csináltál hülyeségeket életedben. Nekem ez volt az egyik.

– Ilyet nem – ráztam a fejem.

– Még szép, és nem is fogsz! Nem bírnám elviselni, hogy más érjen hozzád.

– Én biztos, hogy nem fogok ilyet csinálni – hangsúlyoztam ki az én szót.

– Oké, nem bízol bennem. megértem. De az idő majd engem igazol – sóhajtott Jacob egy mélyet.

– Elmeséled pontosan, mit mondott Nelson? – tereltem már irányba a beszélgetést, mert eszembe jutott River.

– Egyfolytában áradozott a barátnődről, hogy milyen aranyos és vicces – felelte Jacob.

– Ennyi?

– Az érdekel együtt aludtak-e? – Már megint vigyorgott.

– River úgyis elmondja, ha igen.

– Nos, Nelson azt is mondta, hogy „kurva jó éjszakám volt, Jacob".

– Vaó, tehát együtt aludtak. Ha jól sejtem, Nelson most is nála lehet, ezért nem hívott eddig River.

– Tévedsz. Nelsonnál vannak – árulta el Jacob.

– Tényleg? – néztem rá meglepetten.

– Azon se csodálkoznék, ha Nelson már magához költöztetné, mire hazaérünk – vonta meg a vállát.

– Mi? Azt biztosan nem – tiltakoztam hevesen. – River nem költözne össze valakivel, akit csak most ismert meg. Ráadásul nem hagyna egyedül engem.

– Pedig szerintem te hozzám fogsz költözni.

Döbbenten néztem rá.

– Már miért költöznék hozzád?

– Mondtam, hogy egy éjszakát sem akarok külön tölteni tőled.

Szóhoz sem jutottam, csak teljes sokkban bámultam rá. Már az együttjárás és a szerelmi vallomás is meredek ilyen rövid ismeretség után, de egy összeköltözés? Na, azt nem!

– De ez nem így működik – mondtam, miután magamhoz tértem. – River még tanul, nem tudja egyedül fizetni a lakást, de egyébként is túl korai lenne. Nem is értem, hogy jutott eszedbe ilyesmi.

– Nálunk nincs olyan, hogy túl korai – vonta meg Jacob a vállát. – És mi lesz, ha igazam van, és a barátnőd el fog költözni?

– Kizárt – vágtam rá.

– És ha mégis?

– Akkor… Akkor nem tudom.

Jacob egyfolytában úgy vigyorgott, mintha ő már tudna valamit.

– Hozzám fogsz költözni. Jó, ha már most barátkozol a gondolattal – közölte, és lekanyarodott egy fenyőkkel szegélyzett útra.

– Azt nem lehet. Nem mondhatjuk fel az albérletet, mert mi van, ha valamelyikünknek mégsem jön össze? Utána hová menne? Tudod jól, milyen nehéz lakást bérelni a városban – magyaráztam kézzel-lábbal.

Tetszett a gondolat, hogy Jacobbal éljek együtt, de elhamarkodott lépés lenne. Így is túl gyorsan történnek a dolgok köztünk.

– Az is megoldható. Nem kell felmondani, csak épp ott fogtok lakni.

– Hihetetlen mennyire magabiztos tudsz lenni – csóváltam a fejem nevetve.

Jacob megállt egy nagy parkolóban, és felém fordult.

– Az érzéseimben vagyok biztos, Gianna.

Ezzel már nem tudtam, és nem is akartam vitába szállni. Jacob áthajolt hozzám, és megcsókolt, majd kiszálltunk.

A helynek tényleg Völgy volt a neve. Semmi cifraság, csak egyszerűen Völgy. Miután megvásároltuk a jegyet, egy nagy, faragott fakapun jutottunk be. Rögtön a bejáratnál többféle árus és büfé sorakozott, de Jacob nem arra tartott. Egy lépcsőhöz vezetett, mely egy hegyoldalban húzódott.

– Ez hová visz? – néztem fel a kanyargó építményre.

– Majd meglátod – felelte izgatottan.

A Völgy tényleg egy völgy volt. Fentebbről már jól lehetett látni a lent kígyózó gyalogutakat, és minden csupa zöld volt. Az egyik kanyar után a lépcső kiszélesedett, és egy épülethez értünk, amely előtt vasúti sín húzódott.

– Itt vonat közlekedik? – néztem szét csodálkozva, és megláttam a zöld-fehér színre mázolt, nyitott kisvasutat.

– Ezzel fogunk felmenni, aztán lesétálunk. Így kevésbé lesz fárasztó – magyarázta Jacob, és fellépett az egyik kocsiba.

Az ablak mellé ültünk le, egymással szemben. Teljesen nyitott volt az egész fülke, csupán az esőtől védett a teteje, de a szél keresztülfújt az ablakokon. Pár percet vesztegeltünk, amíg mások is beszálltak, majd egy nagy füttyszó kíséretében zötyögve útnak indultunk. A jármű lassan kapaszkodott fel a hegyen, én pedig szájtátva csodáltam az elém kerülő látványt. A hely meseszép volt. A fák lombjai közül itt-ott piros tetős épületek bukkantak fel, láttam egy óriáskereket is a mélyben. Állatok hangja vett körül bennünket, és egy patak is elzúgott az út mellett, ahol haladtunk.

– Ez varázslatos, Jacob! – Egyik ámulatból a másikba estem.

– Majd mindjárt látsz még szebbet is – mondta, és ő is kifelé nézett.

Zúgást hallottam, amely egyre csak erősödött. A vonat elkanyarodott, és akkor elénk tárult egy óriási sziklafalból lezúduló vízesés. Olyan közel volt, hogy a párája beterített bennünket, a gazdagon benőtt növényzettől nem láttam, hová érkezik.

– Úristen, de gyönyörű! – lelkendeztem fülig érő szájjal.

Jacob engem nézett, a szemében mély érzések bujkáltak.

– Te vagy a gyönyörű, Gi! – Áthajolt hozzám, és egy lágy csókot adott a számra.

Szívem megtelt boldogsággal. Mit meg nem adtam volna azért, hogy ez a pillanat örökre megmaradjon. A szerelem a világ legszebb érzése, főleg, ha nem árnyékolja be semmi.

A vonat eltávolodott a vízeséstől, és már egészen magasan jártuk, mikor egy újabb épülethez értünk, ami a végállomás volt. Egy hasonló lépcsőn kellett lesétálnunk a völgybe, de most sokkal hosszabban. Egy széles útra értünk, ami visszafelé vitt, és már értettem, miért ezt választotta Jacob. Így lefelé kellett haladnunk, ami kevésbé fárasztó, mintha gyalogosan kellett volna felcaplatnunk ide.

Az út mellett minden növénynél tájékoztató táblákat helyeztek el. Kézen fogva sétáltunk, és csodálkoztunk rá mindenre. Itt minden a természetről szólt. Még az épületek is csupa fából voltak, és bejártuk szinte mindegyiket. Kiállítást néztünk, nevettünk a gyerekeken, akik a játszóházban visítoztak, megnéztük az elkerített állatokat, és szemügyre vettük az éttermek kínálatát is. Hol az úton, hol hídon sétáltunk át, mely alatt átzúgott a kis patak. Nagyjából az út felénél értünk a vízeséshez, mely egy nagy kiterjedésű tóba zúdult. Itt egész sokáig időztünk. Közös fotókat készítettünk, majd leültünk a fűbe, és a természetet csodáltuk.

– Annyira jó itt – bújtam Jacobhoz.

– Voltam már itt néhányszor, de sosem láttam ennyire szépnek. – Átkarolta a vállam, és odahúzott magához.

– Sosem gondoltam volna, hogy ilyen romantikus lélek vagy – kuncogtam.

– Hidd el, én vagyok a legjobban meglepődve ezen. Egyszerűen szárnyalok veled, Gi. Sosem éreztem még csak hasonlót sem, és ebben semmi túlzás nincs – felelte zavartan.

Mosolyogtam a válaszán. Leginkább azért, mert én is olyan dolgokat csinálok, amiket korábban sosem. Még mindig belepirulok, ha eszembe jut, milyen mocskos tud lenni a szám szex közben.

– Miért lettél ideges, amikor szóba kerültek Tessa barátnői? – fordultam felé, hogy lássam az arcát.

– Szerintem tudod, hogy miért – sóhajtotta.

– Velük is…

Jacob kényelmetlenül fészkelődött mellettem.

– Ők is járnak oda.

– Oké, csak erre voltam kíváncsi. Nem akarom, hogy Tessa még egyszer kényelmetlen helyzetbe hozzon.

– Ez nagyon szemét húzás volt tőle. Annak a nőnek mindene romlott – rázta a fejét Jacob keserűen.

– Nem tudom, miért hiszi azt, hogy boldog lehet, ha valakire rákényszeríti magát – tűnődtem. – Miért nem keres magának valakit, aki viszontszereti? Ha a fura szokásaitól eltekintünk, minden adottsága megvan ahhoz, hogy párt találjon, de neki mégis te kellesz. Nem értem.

– Egy cseppet sem érdekel mi lesz vele, csak engem hagyjon békén – morogtam Jacob. – Ezerszer elátkoztam már azt a pillanatot, amikor nem voltam képes neki nemet mondani.

– Segítek végigcsinálni. Együtt megszabadulunk tőle – szorítottam meg biztatóan Jacob kezét.

Ez a nap olyan lett, mint egy álom. Egy hangulatos étteremben ebédeltünk, állatokat simogattunk, felültünk az óriáskerékre és lejártuk a lábunkat. Még egy apró westernfaluba is betértünk, ahol korhű ruhákba öltözhettünk, és fotókat készítettek rólunk.

– Egy ilyen ruhát veszünk neked. Irtó szexi vagy benne – súgta Jacob, mikor meglátott a fűzős mellényemben, és olyan vágykeltően csókolt meg, hogy majdnem az öltözőben odaadtam magam neki.

A nap végére mindketten nagyon elfáradtunk. Vacsorára hamburgert ettünk, azt is útközben, és úgy éreztem, hogy már a kocsiig se bírok elsétálni.

Hat óra is elmúlt, mire hazaértünk. A többiek éppen vacsoráztak, és természetesen Tessa most is ott volt, amin már meg sem lepődtem.

– Gyertek, üljetek le hozzánk! – invitált Bobby az asztalhoz minket.

– Csak pár percre, halálosan fáradtak vagyunk – panaszkodott Jacob.

– Azt elhiszem – nevetett Bobby, és hozzám fordult. – Mesélj, Gianna! Hogy tetszett a Völgy?

– Fantasztikus. Az a hely egyszerűen varázslatos. Minden pillanatát imádtam – lelkendeztem, majd előhúztam a táskámból a fotókat, hogy megmutassam neki.

– Ezek nagyon jók! Nézd csak, Juliet, milyen helyesek – adta tovább a feleségének a fotókat Bobby.

– Valóban jól sikerültek – bólintott Juliet kényszeredetten.

– Megnézhetem? – kérte el Tessa is a képeket, és rögtön elmosolyodott, amint a kezébe vette őket. – Hm, sosem láttam még ilyen jóképű cowboyt. Nagyon jól áll neked ez a szerelés, Jacob.

– Egy olyan szépség mellett, mint Gianna, muszáj jól kinézni – tréfálkozott Jacob, és megpuszilta az arcomat.

Elégedetten nyugtáztam, hogy Tessa arcára fagyott a mosoly, és zavartan megköszörülte a torkán.

– Talán majd egyszer én is felpróbálok egy ilyen ruhát – nézett vissza a képre.

Felálltam, és elvettem előle a fotókat.

– Szerintem nem a te stílusod. Túl sokat takar – szúrtam oda neki, majd várakozóan Jacobra néztem, aki nyomban felpattant, és a mosolyát elrejtve, elköszönt a szüleitől.

Azt hittem fáradtak vagyunk, de kiderült, hogy nem eléggé. Amit a zuhany alatt műveltünk, semmi sem volt ahhoz képest, ami azután az ágyban történt. Ez egy tökéletes nap volt, és ebbe az éjszakai kilopódzás is beletartozott, mikor felfaltuk a fél hűtőt, annyira éhesek voltunk.

Reggel Jacob puszikkal ébresztgetett, aminek újabb fergeteges szeretkezés lett a vége.

– Szerinted meddig lehet ezt bírni energiával? – pihegtem a mennyezet felé.

– Amennyit az éjszaka ettünk, bármeddig – kacagott Jacob.

– De én most is éhes vagyok – kuncogtam, mire Jacob megjátszott döbbenettel nézett rám.

– Csak nem terhes vagy?

– Meglepődnél, mi? – csaptam fejbe a párnával.

Kikapta a kezemből, és fölém magasodott.

– Azt hiszem igen, de egyáltalán nem esnék kétségbe – mondta komoly arckifejezéssel.

– Tényleg?

– Tényleg. Azonnal elvennélek feleségül, és legalább nem gondolkoznál sokat a válaszon.

Elnevettem magam.

– De nem vagyok terhes, csak éhes – löktem le magamról, és a kezembe vettem a telefont, hogy felhívjam Rivert. Jacob pedig elment zuhanyozni. River csak a sokadik csengésre vette fel.

– Mondd, milyen barátnő vagy te? – hordtam le azonnal.

– Bocs, de olyan sok mindent történt. Rengeteg mesélni valóm lesz, Gi!

– Azt ne mondd, hogy a költözés kötött le? – viccelődtem.

– Honnan tudsz róla?

Hogy mi? Ez most komoly

– Csak vicceltem, River. Ugye te is?

– Nem egészen – felelte óvatosan. – Egy csomó cuccomat áthordtam Nelsonhoz.

– Nekem pedig nem is szólsz róla? – háborogtam, és felültem.

– Nelson azt mondta, hogy te is Jacobhoz fogsz költözni – mentegetőzött.

Ó, hogy az az…!

– Ez remek! Nem terveztem ilyet. Kijátszottak minket, ugye vágod? De amúgy sem értelek. Hogyan döntöttél ilyen gyorsan?

– Szerelmes vagyok, Gi. Nelson végig rágta a fülem, hogy semmi értelme külön aludnunk, mert úgyis minden szabad percét velem töltené, és így nem kell ingáznunk. Végül beadtam a derekam, mert mi baj történhet? Ha szakítunk, az mindenhogy fájni fog. Akár együtt lakunk, akár nem.

El kellett ismernem, van valami a logikájában. Ha a bérelt lakást nem mondjuk vissza, nem égetünk fel mindent magunk mögött. Oda bármikor visszamehetünk.

– Szóval mire hazamegyek, üres lakás vár rám?

– Miért, te nem fogsz Jacobhoz költözni? – kérdezett vissza River.

– Egyelőre még nem akartam – feleltem tanácstalanul.

– Hozzám fog költözni! – kiabálta Jacob mögöttem.

– Te hallgatózol? – fordultam felé rosszallóan, közben hallottam, ahogy River nevet a túloldalon.

– Most már te is hallhatod milyen erőszakos – mondtam a barátnőmnek.

– Akkor add meg magad – felelte River vidáman.

– Mintha csak összebeszéltetek volna. Na, jól van! Mi most megyünk le reggelizni. Este találkozunk. Vagyis azt hiszem – bizonytalanodtam el, mert már azt sem tudtam, ki hol lesz ma éjszaka, magamat is beleértve.

– Erőszakos vagyok? – kérdezte Jacob, amint letettem a telefont.

– Bizonyos helyzetekben szeretem, ha az vagy – vigyorodtam el.

– Ezt észben tartom – kacsintott, és kinyitotta előttem az ajtót.

Végre nem Tessa társaságában kellett étkeznünk, és csodák csodájára még Juliet is emberszámba vett, ugyanis hozzám szólt.

– Mesélt magának a fiam a piknikről? – kérdezte.

– Csak néhány szót. Elmondása alapján valamiféle szabadidős tevékenységnek tűnik – feleltem bólogatva.

– Valójában az is, de azért nagy jelentősége van. Ezen az eseményen sok üzlet köttetik meg szóban, míg mások kapcsolatépítésre használják ezeket az alkalmakat. Jacob számára is fontos ez, mert sok üzlettársa lesz jelen az eseményen – tájékoztatott az asszony.

– Értem. Tehát fontos a jó megjelenés és, hogy kedves legyek mindenkivel – összegeztem. – Figyelni fogok rá.

– Nem ezért mondtam. Tudom, hogy Jacob nem fog szégyent vallani magával. Csak szerettem volna, ha tudja, mire számíthat.

– Ez esetben köszönöm – biccentettem felé meglepetten.

Jacob megszorította a kezem az asztal alatt. Juliet szavait én is biztató jelnek vettem.

– Minden rendben? Nagyon csendes ma reggel – kérdeztem Bobbytól mert tényleg nem hallottam a hangját, mióta lementünk hozzájuk.

– Ó, igen! Kicsit elgondolkoztam. Talán ez már a korral jár – mosolygott a bajsza alatt.

– A társuláson gondolkozol? – kérdezte Jacob.

– Igen, fiam. Azon is. Még mindig nem tudom jó ötlet-e, de ez a piknik jó lehetőség arra, hogy jobban megismerjük őket – felelte Bobby.

– Egy kisebb cég be akar társulni hozzánk – magyarázta nekem Jacob, hogy értsem, miről beszélnek.

– Az ember jelleme könnyen megmutatkozik egy ilyen eseményen – tűnődtem.

 – Ez pontosan így van, Gianna, de akkor most menjünk készülődni, mert hamarosan indulnunk kell – tolta ki Bobby a székét maga alól.

13. fejezet