Játék, szex, szerelem - 10. fejezet

foto: pixabay
 

– Kínos volt, igaz? – kérdezte Jacob, amint kiléptünk a kertbe.

– Nem akarok megsérteni senkit, de ők hihetetlenül pofátlan emberek. Diszkrétebben is utálhatnának – morogtam bosszúsan.

Jacob megállt a sövénylabirintus előtt, és maga felé fordított.

– Egész jól viselted, és a nehezén már túl vagyunk. Büszke vagyok, amiért nem alacsonyodtál le Tessáékhoz.

Sóhajtottam egy nagyot.

– Haragszom rád, mert nem állsz ki magadért. Így nem csoda, hogy ilyen bátran ajánlgatják neked a lányukat.

– Mondtam, hogy nem akarom megsérteni őket – rázta a fejét. – Hagyd figyelmen kívül a megjegyzéseiket. Én is azt teszem.

Bólintottam, bár ez közel sem olyan egyszerű, mint ahogy Jacob gondolja. Nekik van egy csomó közös emlékük, ugyanabba a társadalmi osztályba tartoznak, összetartja őket a barátság, és ki tudja még mennyi, általam nem ismert kötelék. Sehogy sem illettem a képbe, de ezt a rossz érzést nem akartam Jacobbal megosztani, mert tudtam, mit felelne rá. Túl kell élnem ezt a három napot, és utána csak ő lesz nekem. Jó ideig nem fogom látni ezeket az embereket.

– Oké, akkor mutasd meg nekem ezt a csodaszép kertet – karoltam bele, és besétáltunk a labirintusba.

Jacob egész végig mesélt, én pedig élvezettel hallgattam mihez milyen emlékek kötik, közben csak ámuldoztam a sok csoda láttán, amit a kert rejtett. Elképzeltem, ahogy Jacob kisgyerekként itt szaladgál, bújócskázik, vagy labdázik. Boldog gyerekkora lehetett. Ilyen környezetben csakis boldog lehet az ember. Most már én szerettem volna boldoggá tenni. Ehhez csak az kell, hogy engedje is.

– Vissza kell mennünk hozzájuk – sóhajtotta Jacob, és bár egyetlen porcikám se vágyott rá, kelletlenül bólintottam.

A teraszon ült mindenki, és minket bámultak, ahogy közeledtünk feléjük. Beszélgettek is közben, de a szájukról nem lehetett leolvasni, hogy miről. A nézésük viszont semmi jóról nem árulkodott, ezért el tudtam képzelni, milyen gúnyos megjegyzéseket tehettek rám. De lehet, hogy már csak beképzeltem az egészet.

– Hogy tetszett a kert? – kérdezte Bobby, amint odaértünk hozzájuk.

– Varázslatos – feleltem őszintén. – Egész nap el tudnám tölteni az időt benne.

Jacob kihúzott nekem egy széket.

– Egy kávét? – kérdezte.

– Köszönöm, kérek – bólintottam, mire ő bement, és rögtön megbántam, hogy kértem. Nem akartam egyedül maradni ezekkel az emberekkel.

– Hogyan ismerkedtek meg Jacobbal? – csapott le rám Melinda azonnal.

– A munka révén – feleltem, és még csak nem is hazudtam.

– Ez eléggé kézenfekvő volt – húzta el a száját az asszony, és hátradőlt.

– Érdekes felvételi beszélgetés lehetett – vetette közbe Tessa gúnyosan mosolyogva, majd egyből felállt, és ő is bement a házba.

Rohadj meg!

Utáltam, amiért hagynom kellett, hogy Jacob után menjen, és azt is, hogy nem reagálhattam a megjegyzésére.

– Mit tanítanak a szülei, Gianna? – Ezúttal Bobby érdeklődött, de ő legalább mindenféle hátsószándék nélkül.

– Édesapám történelmet és filozófiát, anyukám pedig kisgyerekeket tanít írni, olvasni.

– Filozófia… Az komoly – bólogatott Bobby elgondolkodva. – A történelmet szeretem. Biztosan jókat tudnék beszélgetni az édesapjával.

Ez az ember nem is sejtette, mennyire hálás voltam neki ezekért a szavakért. Végre valaki emberszámba vett.

– Itt is vagyok – jött ki Jacob egy tálcával a kezében, melyen két kávé gőzölgött.

Tessa nem jött vissza vele.

– Köszönöm. Nagyon jó illata van – emeltem le az egyiket.

Ismét szakmai beszélgetésbe merültek bele, amihez én nem tudtam hozzászólni. Egyáltalán nem zavart, mert legalább nem velem voltak elfoglalva.

– Felmehetek telefonálni? – kérdeztem súgva Jacobtól.

– Persze, csak nyugodtan. – Egy puszit adott a számra.

Valójában csak kifogásnak használtam a telefonálást, mert szükségem volt egy lélegzetnyi időre, hogy ismét erőt tudjak gyűjteni hozzájuk. Nem mellesleg Riverrel is beszélni akartam, mert gondoltam, hogy már hívott párszor. Felmentem a szobába a telefonomért, és ahogy sejtettem, három nemfogadott hívásom volt tőle.

– Csak pár percem van – költöztem sietősen. – Mesélj, mert már majd’ megesz a fene!

– Jaj, Gi! Én azt hiszem, fülig szerelmes vagyok – nyögött bele River a telefonba.

Hangosan felnevettem.

– Hidd el, ismerem ezt az érzést.

– Nelson már haza sem ment a randinkig, vagyis igazából már akkor elkezdődött a randi, amikor megérkezett – kuncogott River. – Nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk. Annyira jól éreztem magam, el sem hiszed!

– Dehogy nem hiszem. És mi volt még?

– Elvitt moziba, mert azt mondta, hogy veled úgysem tudok – magyarázta. – Utána pedig csak egy utcai árusnál ettünk török ételt, amit séta közben ettünk meg. Annyira romantikus volt, Gi… – sóhajtott a  barátnőm.

– Nahát! Nelson kellemes csalódás. Azt hittem, majd fel akar vágni előtted, és valami puccos helyre visz.

– Egyáltalán nem. Végig olyan aranyos és udvarias volt. Egész késő este hozott haza, és… Megcsókolt – árulta el River szégyenlősen.

– Remélem, felhívtad magadhoz! – ráncoltam a homlokom, de persze ezt River nem láthatta.

– Nem, de ma este eljön.

– Hm, izgalmasnak hangzik.

– Szerinted nem lenne túl korai? – bizonytalanodott el rögtön.

– Ne már csajszi! Nem vagytok már gyerekek! Biztos nem véletlenül akar nálad találkozni.

– Valójában azt szerette volna, hogy én menjek hozzá, de az annyira egyértelmű lett volna.

– Istenem, River! Így is az. Nem értem, miért rágódsz ezen. Élj! Itt van ez a pasi, aki érdeklődik irántad. Ne ijeszd el semmilyen gyerekes butasággal! – szidtam le. – Teljesen normális, ha vágyai vannak.

– Oké, oké, nem fogom túlbonyolítani – szabadkozott. – És veletek mi a helyzet? Hogy bírod?

Nem volt időm hosszasan ecsetelni, mennyire a hátam közepére sem kívánom ezeket az embereket.

– Jacob imádnivaló, az anyja és Tessa családja utálatos, az apja kedves, a házuk, mint egy kisebb kastély, a kertjük pedig lélegzetelállító. Velük ebédeltünk, de még itt vannak, csak fellógtam telefonálni – hadartam el a legfontosabbakat.

– Nagyon utálatosak?

– Két dolog van. Vagy levegőnek néznek, vagy pedig megjegyzéseket tesznek arra, hogy Tessa és Jacob mennyire egymáshoz valók.

– Ez mekkora pofátlanság! – csattant fel River – Nem lennék most a helyedben.

Én sem lennék most a helyemben, de ez van. Túl fogom élni.

– Megyek, mielőtt azt is szóvá tennék, hogy illetlenség, amit csinálok. Érezd jól magad este, és holnap beszámolót várok! – köszöntem el tőle, és még gyorsan elszaladtam mosdóba, mielőtt újra lementem volna.

Gyors léptekkel siettem le a lépcsőn, ahol Tessával találkoztam. Ő is telefonált, de amikor meglátott, letette.

– Kicsit lassabban kellene a lépcsőn közlekedned, ki ne törd a lábad! – nézett a fekete magas sarkú szandálomra.

– Kösz, hogy aggódsz – vetettem oda, és fordultam volna a teraszajtó irányába, de utánam szólt.

– Látom, jól megvagytok Jacobbal.

Megálltam, és visszanéztem rá.

– Igen, ezt jól látod.

Idegesített, hogy ennyire magas, és fel kell néznem rá.

– Akkor élvezd ki ezt a néhány hetet, ami neked jut. – Arcán gonosz mosoly jelent meg.

Szóval nyílt lapokkal játszunk? Jó, akkor legyen így!

– Mondd, nincs semmi büszkeséged? Tudom, hogy állandóan a nyakára jársz – szegtem fel a fejem.

Tessa gúnyosan felnevetett.

– Neked fogalmad sincs semmiről, igaz? Jacob és én össze vagyunk kötve. Ha akarna, sem tudna elszakadni tőlem. Mellesleg erősen kétlem, hogy te meg tudnád adni neki azt, amit én.

Össze vannak kötve? Mégis mi által? Miért ne tudna tőle elszakadni? Jacob mit nem mondott el nekem? Ezzel Tessa megfogott, így nem reagáltam a mondandója első részére.

– Ha jól tudom, Jacob velem van – feleltem –, így azt hiszem, kettőnk közül én vagyok az, aki képes megadni neki azt, amire szüksége van.

Tessa tekintete elsötétült, és egy fenyegető lépést tett elém.

– Valóban? Dugtál már vele mások előtt? Vagy keféltek már meg Jacob szeme láttára?

A döbbenettől szóhoz sem jutottam. Mi a fenéről beszél?  Tessa folytatta.

– Gondoltam, hogy még nem. Nos, nem árt, ha tisztában vagy Jacob perverzióival. Ő pontosan tudja, hogy ezeket csak tőlem kaphatja meg. Csupán idő kérdése, és vissza fog jönni hozzám – sziszegte az arcomba, majd elsétált mellettem.

Köpni, nyelni nem tudtam. Idegenek előtt szeretkezni? Vagy más férfival lefeküdni Jacob szeme láttára? Ez csakis Tessa agyszüleménye lehet. Kizárt, hogy Jacob ilyesmit csinálna. Ő nem lehet ilyen beteges! Mégis elbizonytalanodtam. Alig ismerem őt. Mi van, ha mindez igaz? Jacobnak viszonya volt Tessával? Talán jártak is. Jacob miért nem mondta el ezeket nekem? Szinte fájó gyomorgörccsel mentem vissza hozzájuk. Tessa fölényes pillantást vetett rám, Jacob pedig kedvesen mosolygott.

– Riverrel beszéltél?

– Igen – bólintottam kábultan.

– És mi újság velük?

– Majd később elmondom – feleltem hűvösen, amiből Jacob azonnal észrevette, hogy gond van.

– Mi történt? – ráncolta a homlokát.

– Semmi. – Elfordultam tőle, és közben tekintetem újra találkozott a Tessáéval.

Tiszta hülye vagyok! Ezt akarta elérni, én pedig éppen a kedvére teszek most.

– Gi? – súgta Jacob feszülten.

– Nincs semmi baj. Majd fent megbeszéljük – mosolyodtam el, és adtam a szájára egy puszit.

Látszott rajta, hogy nem nyugodott meg, de nem forszírozta tovább a dolgot. Illedelmesen hallgattam a számomra érdektelen beszélgetést, és közben belül fortyogtam. Önkéntelenül is többször ránéztem Tessára. Szép nő, habár túlságosan műnek hatott ezzel a kiszőkített hajjal, a ciklámen rúzsával és a műszempilláival. Jacobnak ilyen kaliberű nőkkel volt viszonya. Mégis mit akarok én?

Azt hittem, soha nem fognak távozni, de egyszer csak váratlanul felálltak. Olyan kedvesen köszöntem el tőlük, mintha tényleg örültem volna nekik. Amint leléptek, Jacob azonnal kézen fogott, és húzott fel az emeletre.

– Szóval? Mit kell megbeszélnünk? Történt valami Riverrel? – Át akart ölelni, de elhúzódtam.

– Nem. Velük minden rendben van.

Jacob összevont szemöldökkel nézett rám.

– Akkor?

A szám szélét rágcsálva toporogtam. Tudnom kellett az igazságot.

– Lefeküdtél Tessával? – szegeztem neki a kérdést egyenesen.

Jacob arcára kiült a meglepettség, de gyorsan rendezte a vonásait.

– Igen – bólintott.

Tudtam, hogy ezt a választ fogom kapni, mégis fájdalmasan érintett.

– Nem gondolod, hogy ezt meg kellett volna említened? – Szememben könnyek kezdtek gyülekezni.

Jacob idegesen beletúrt a hajábba.

– Amikor még úgy volt, hogy csak eljátszod a barátnőmet, nem tartottam fontosnak megemlíteni. Az úton akartam elmondani, de olyan feszült voltál, hogy jobbnak láttam, ha mégsem teszem – mentegetőzött.

– Jártatok?

– Nem, csak lefeküdtünk néhányszor.

– Mikor volt ez?

– Pár hónapja.

– Mikor feküdtél vele le utoljára, Jacob? – kérdeztem most már dühösen.

Láttam rajta, hogy kellemetlen neki ezekre a kérdésekre válaszolni.

– Úgy egy hónapja, de miért fontos ez? – kérdezett vissza türelmetlenül.

Úgy éreztem, mintha nyakonzúdítottak volna egy vödör jeges vízzel. Ezeknek nemrég még viszonyuk volt egymással. Már értettem, miért kérdezte Tessa az első találkozásunkkor, hogy rögtön a parti után jöttünk-e össze. Azon a bizonyos partin lehettek együtt utoljára. Nem csoda, hogy utál. Jacob rám cserélte le. Vagyis ő ezt hihette.

– Beszéltem Tessával. Mondott még mást is. – A hangom annyira érzelemmentes volt, hogy még engem is megrémisztett. Most már sejtettem minden választ, de Jacob szájából akartam hallani az igazságot.

– Mit mondott? – lépett Jacob közelebb hozzám, és kezeit feszülten a csípőjére tette.

– Megkérdezte szeretkeztem-e már veled mások előtt, vagy csináltam-e már más férfival a szemed láttára.

– Mekkora szemét kurva! – nyögött fel Jacob elfojtott hangon, és fel-alá kezdett el járkálni a szobában.

A reakciójából ítélve nem volt kérdés, hogy minden igaz, amit Tessa állított.

– Miért kérdezett tőlem ilyeneket? – tettem fel a nagy kérdést.

Rettenetesen csalódott voltam. Jacob nem volt velem őszinte. Méghozzá rohadtul nem.

– Mert nem normális, azért. Ülj le, Gianna, és elmondom! – kérte.

A fotelbe ültem le, ő pedig lerogyott az ágyra. Egy ideig csak kereste a szavakat, majd rám nézett.

– Mielőtt elmondanám, tudnod kell, hogy nem vagyok rá büszke.

– Ne mentegetőzz előre, inkább mondd el végre mi a fene ez az egész! – szóltam rá, mert csupán egy lépésre voltam attól, hogy össze ne omoljak.

Jacob a kezét tördelte.

– Amikor Tessa hazajött Európából, eléggé meglepett, hiszen kész nő lett – kezdte csendesen. – Az egyetem után elég sokáig ott élt, úgyhogy hosszú évekig nem láttam. Nem akarom részletezni, lényeg, hogy közeledni kezdett felém, én pedig nem mondtam neki nemet, mert tetszett. Párszor ágyba bújtunk, de nem jártunk. Ő a szüleivel lakott, én meg a városban, így nem is találkoztunk állandóan. Csupán kalandnak tekintettem őt is, mint bárki mást. Aztán egyszer felhívott, hogy kísérjem el egy különleges buliba. Nem tudtam, hová megyünk, csak mikor odaértünk, akkor derült ki, hogy egy privát swinger klubba vitt. Mindenfelé alul öltözött párok ettek, ittak, vagy épp dugtak.

Ezen a ponton már émelyegni kezdtem. Legszívesebben nem is hallgattam volna végig, de most már tudni akartam mindent.

– Hazudnék, ha azt mondanám, elsőre nem tetszett a dolog, és nem is kellett Tessának sokáig győzködnie, hogy belemenjek. – Jacob lehajtotta Jacob a fejét, majd nagyot sóhajtott. – Szóval igen, mások előtt dugtam meg. Izgatónak találtam, és tényleg élveztem is a dolgot. Aztán a következő alkalommal Tessán kívül más nőkkel is voltam, mert mindenki azt csinálta. Viszont később, amikor Tessát már a negyedik pasi alatt láttam, akkor hirtelen megcsömörlöttem az egésztől. Akkor döbbentem rá, hogy ez kurvára nem vonz engem, és csak elsőre tűnt izgalmasnak. Szó nélkül otthagytam, és többé nem voltam hajlandó lefeküdni vele. Persze az okát nem árultam el neki, mert nem akartam megalázni, és azóta ez van, amit már te is tudsz – fejezte be Jacob a mondandóját.

A gyomrom háborgott a beszámolójától. Soha nem képzeltem volna róla ilyesmit. Swinger klub? Orgiák? Eszem ágában sem volt másokról ítélkezni, hiszen mindenki olyan életet él, amilyet akar, de most a barátomról van szó. Arról a férfiról, akibe rekordidő alatt szerettem bele, és kiderült, hogy ez a férfi nemcsak, hogy mocskos dolgokat művelt, de el is hallgatta előlem. Nem kizárt, hogy ha mindezt tudom, akkor soha nem fekszek le vele. Már azt is nehezen küzdöttem le, hogy csak egyéjszakás kalandjai voltak, de a tudat, hogy csoportosan szexelt idegen emberekkel… az már túl sok volt nekem.

A szeretkezéseink mintha már nem is lettek volna annyira meghittek. Úgy éreztem, hogy Jacob számára ezek nem többek egy jó dugásnál, és fogalmam sem volt elég-e neki mindaz, amit én adni tudok. Ha igen, akkor kérdés, hogy meddig.

– Mondj már valamit, kérlek! – nézett rám könyörgőn.

– Most nem tudok, ne haragudj! – Felálltam, és bementem a fürdőszobába, hogy megmossam az arcomat.

Undorítónak tartottam ezt az egészet. Miért kellett ennek így történnie? Miért nem kezdtünk el randizni egymással? Akkor lett volna idő arra, hogy kiderüljenek a piszkos titkaink. Akkor lett volna időm mérlegelni. Elkerülhettem volna ezt a hatalmas csalódást.

Szomorúan mentem vissza a szobába. Ledobtam a szandálom, s tehetetlenül néztem körbe. Jacob odalépett hozzám.

– Légy szíves, mondj már valamit, Gianna! – kérte újra.

– Ne érj hozzám! – léptem egyet hátra, amint kinyújtotta felém a kezét.

Jacob meghökkenve nézett rám.

– Ne érjek hozzád? Ezt most komolyan mondod?

– Időre van szükségem, hogy feldolgozzam mindezt. Fontos dolgokat hallgattál el előlem. Olyan, mintha hazudtál volna. Csalódott vagyok, Jacob, és ne várd el tőlem, hogy úgy tegyek, mintha ez meg sem történt volna. – Elsírtam magam. Arcomat a tenyerembe temetve fordítottam neki hátat.

– Úristen, Gi! Ne sírj, kérlek! – Jacob óvatosan a hátamra tette a kezét. – Mindez már a múlt, semmit sem számít…

– A múlt? Néhány hete történt – szipogtam összetörten.

– Oké, akkor elmondok még valamit, hogy ne legyen több titkom.

Alig láttam a könnyeimtől, és most még ijedtebben fordultam felé. Mit titkol még előlem?

– Tessának vőlegénye volt, mikor lefeküdtem vele. Lebuktunk, és szakítottak. Ezért várják el, hogy elvegyem feleségül – közölte egy szuszra.

A tökéletes férfi egy csapásra vált tökéletlenné a szememben. Hogy volt képes ilyesmire? Most pedig engem használ arra, hogy szabaduljon a kellemetlen helyzetből.

– A francba, Jacob! – keltem ki magamból dühösen. – Ez komolyan mondod?

– Tudom, hogy nem mentség, de nem voltam józan, mikor először lefeküdtem vele, és rögtön akkor buktunk le. Utána pedig már úgyis mindegy volt.

– Mindegy? Szerinted az mindegy, ha szétbarmolsz egy párkapcsolatot? – kiabáltam hisztérikusan.

Jacob már sokadjára túrt a hajába.

– Tessa mászott rám, nem én kezdeményeztem. Az a kapcsolat eleve halálra volt ítélve. Szerinted velem volt először abban a kurva klubban? Hát rohadtul nem! Másokkal is lefeküdt a vőlegénye mellett, csak én voltam akkora balek, hogy le is buktam – kiabált dühösen.

– Jól mondod! Ez tényleg nem mentség. Nehogy már az alkoholra fogd az egészet! Ezek után, hogy bízhatnék benned? De ne is válaszolj, mert megmondom én neked. Sehogy!

Összefontam a karomat a mellkasom előtt, és azt sem tudtam, most mihez kezdjek. Fel tudtam volna robbanni idegességemben. Jacob sóhajtott egy nagyot.

– Basszus, Gi! Szeretlek! – mondta jóval halkabban. – Ne gondold, hogy büszke vagyok minderre. Elmondtam, milyen életet éltem. Viszont most itt vagy te, és ezúttal nem akarom elcseszni.

– Azzal már elkéstél, mert kurvára elrontottad, Jacob! – vetettem oda mérgesen.

– Szeretném jóvá tenni.

– Mintha hallottam volna már valami hasonlót, mikor kirúgtál.

Jacob szomorúan a fejét ingatta.

– Ezzel csak azt éred el, hogy még szarabb embernek érezzem magam.

Nem akartam rávágni, hogy az is. Ahhoz túlságosan szerettem, és nem voltam képes bántani. Viszont sokkolt az a sok információ, amit most megtudtam róla. Ilyen lehet, amikor az ember szívét összetörik.

– Mostantól újra játsszunk, Jacob! – jelentettem ki határozottan. – A barátnőd leszek, de csak a családod előtt. És ne képzeld, hogy ezt miattad csinálom végig. Csupán nem akarom megadni Tessának azt az örömet, hogy lássa, sikerült szétszakítania bennünket. Mondjuk, igazából nem ő volt, hanem te.

– Gianna, kérlek! – Jacob a szemem láttára zuhant össze. –Azt mondtad, szeretsz.

Dühösen horkantottam fel.

– Te is mondtad párszor, csak közben elfelejtettél őszintének lenni.

– Basszus, Gianna! – fakadt ki emelt hangon. – De engem nem érdekel Tessa, sem a szüleim és az sem, mit akarnak. Egyedül csak te érdekelsz! Téged akarlak, és végre nyugalmat. Nemrég még azt mondtad boldoggá akarsz tenni. Ha ez így van, akkor kezdd azzal, hogy megbocsátasz nekem. Ne haragudj rám! Annyira kevés időnk maradt, és egyszerűen nem volt lehetőségem mindent elmondani neked. Csak rád koncentráltam, és arra, hogy meghódítsalak, mert elvarázsoltál azzal, aki vagy, Gi! – Jacob hangja elcsuklott, és elfordult.

Nem mondom, hogy nem hatottak meg a szavai, és valahol igazat is adtam neki. Túl sok mindent kellett belezsúfolnunk ebbe a rövid időbe. Azonban ezek egy kapcsolat a bizalomra épül, és ezt ő rögtön az elején eljátszotta.

– Ez érzelmi zsarolás! – sóhajtottam fáradtan.

– Eszemben sincs ilyesmi! – nézett vissza rám. – Szeretlek, és érted küzdök éppen, ha nem tűnt volna fel. Egy barom voltam, elismerem, de adj esélyt arra, hogy bizonyítsam, nem ilyen ember vagyok. Melletted nem!

– Alig néhány napja ismersz – ráztam a fejem szomorúan.

– Nem számít! Soha nem éreztem még így senki iránt. Te mindenben más vagy, Gianna! – odalépett hozzám, és átölelte a derekamat. – Szeretek veled lenni, és nemcsak az ágyban. Kérlek, hagyd, hogy szeresselek!

Olyan esdekelve nézett rám, hogy az felért egy kínzással.

– Adj időt! Át kell gondolnom ezt az egészet – adtam fel végül a dolgot.

– Rendben. – Magához húzott, és megsimogatta a hajam.

Nem tudom, meddig álltunk így, mert az én gondolataim csak úgy száguldottak. Vívódtam. Érveket kerestem ellene és mellette. Keserűen vettem tudomásul, hogy csak egyetlen egy dolog szólt Jacob mellett. És ez a szerelem. Egy olyan emberbe szerettem bele, akibe nem kellett volna.

– Le kellene mennünk vacsorázni, már biztosan várnak – mondta halkan egy idő után.

– Öt perc, és rendbe szedem magam. – Kibújtam az öleléséből, és átmentem a fürdőbe.

Nem festettem valami jól, de sikerült higgadtságot erőltetni magamra. Amikor kiléptem a fürdőből, Jacob aggódó arccal nézett rám.

– Ne nyugtalankodj, tudom hozni a szerepem – szúrtam oda gonoszul.

Ő csak szomorúan megrázta a fejét.

– Nem amiatt aggódok – felelte, és megfogta a kezem, hogy ismét boldog párként menjünk le vacsorázni.

11. fejezet