Játék, szex, szerelem - 13. fejezet

 foto: pixabay

18+

Felmentünk készülődni. Ruhaválasztás terén ismét Jacobra kellett támaszkodnom. Egy hófehér, térdig érő, csipke ruhát javasolt. Nagyon tetszett. A hajamba fehér szalagot fontam.

– Ez mennyire bájos. Nagyon szép így a hajad – dicsért meg Jacob.

Szerettem, hogy ennyire figyelmes. És azt is, hogy mindig hozzám öltözött. Fehér lenvászon inget vett fel, krémszínű, halvány kockás nadrággal.

Külön autóval mentünk. A birtok, ahol a pikniket rendezték, hatalmas volt és meseszép. Egyenesen a kertbe vezettek bennünket, ahol mindenfelé sátrak voltak felállítva, és szabálytalan elrendezésben asztalok, körülöttük székekkel. Ezenkívül a fák árnyékában padokat is raktak le. Távolabb szinte világított a zöld pázsit, ahol a golfpálya lehetett, még távolabb pedig a kéklő vízpart ragyogott a délelőtti napsütésben.

Még soha nem voltam ilyen elegáns helyen. A sátrak alatti asztalokon számtalan koktélfalat sorakozott, gyümölcskosarak és hidegtálak kíséretében. Jégbehűtött frissítő italok garmada, jeges nyalánkságok, és millió aprósütemény tették teljessé az egészet. Elképesztő gazdagságot és eleganciát árasztott az egész, erre pedig jócskán rátett a vendégek öltözéke is.

– Muszáj lesz társalognunk számodra ismeretlen emberekkel, de valahogy el kell kezdenünk a bemutatásodat – karolta át a derekam Jacob, és máris egy társaság felé vezetett. – Szeretném, ha megismernéd azokat az embereket, akikkel együtt dolgozok.

Igazából kíváncsi voltam mindenkire. Jacob sorra mutatta be nekem az ismerőseit. Igyekeztem tényleg nagyon kedves lenni mindenkivel, és beszélgetni – habár nem mindig tudtam bekapcsolódni a beszélgetésekbe. Viszont minden egyes alkalommal, amikor Jacob kimondta a barátnőm szót, a szívem csak úgy repesett a boldogságtól. Még az sem tűnt fel, hogy Tessa, és a barátnői is megérkeztek, csak akkor láttam meg őket, amikor szembe találkoztunk velük.

– Nahát, Jacob! Milyen régen láttunk! – csacsogta az egyik vörös szépség.

Jacob a kezem után nyúlt, és összefűzte az ujjainkat.

– Nem túl gyakran van időm leruccanni ide.

– Bemutatod a barátnődet? – kérdezte a másik.

– Persze – bólintott Jacob kényszeredetten. – Lányok, ő is Gianna!

A hangja feszültségről árulkodott. Nem akartam belegondolni, vajon melyikükkel bújhatott ágyba.

– Milyen érdekes neved van. Jó a hangzása – mondta a vörös.

– Már hiányolunk a klubban, Jacob. Nem ugrasz be valamikor? – csacsogta a másik, akinek legszívesebben bemostam volna, de az nem lenne túl nőies.

– Nem igazán járok már ilyen helyekre, és mint mondtam, az időm is kevés – hárított Jacob zavartan.

– A barátnődet is elhozhatod – mért végig tetőtől talpig a harmadik.

– Gianna nem kedvel bennünket, ne áltassátok magatokat, lányok – szólalt meg Tessa.

– Ugyan már! Honnan veszel ilyeneket? – nevetgélt a vörös. – Avasd be a barátnődet, Jacob. Várunk ma este – húzta végig a mutatóujját Jacob mellkasán, és azzal ott is hagytak minket.

Háromig számoltam magamban, hogy ne essek neki Jacobnak, amiért ennyire tutyimutyi.

– Talán nem ártott volna, ha nyíltan elküldöd őket a fenébe – morogtam diszkréten.

– Mégis, hogyan? Itt nem közölhetem, hogy bocs, nem akarok többet dugni veletek – sziszegte Jacob mérgesen, és közben az egyik pad felé húzott.

Ezt jobb lett volna nem hallani. Veletek. Ezek szerint többükkel is… Istenem!

– Pedig ezt kellett volna, különben sosem fognak leszállni rólad – zsörtölődtem tovább.

– Sajnos ez nem így működik, Gianna – sóhajtotta Jacob, miután leültünk. – Meséltem, hogy üzleti kapcsolat is van közöttünk. Mármint a Tessa családjával. Ha úgy tartja kedvük, bármikor keresztbe tudnak tenni nekünk, és éppen ezért nagyon meg kell gondolnom mit és hogyan mondok – magyarázta. – Már régen elküldtem volna az anyjába, ha nem így lenne.

– De ez anélkül is megtörténhet, ha nem mondasz semmi bántót, hiszen már az is épp elég a sértettségéhez, hogy nem foglalkozol vele – ráztam a fejem értetlenül.

– Igen, de ne feledd, hogy a vállalat az apám nevén fut, nem pedig az enyémen. Tessa nem fogja őt kellemetlen helyzetbe hozni, de talán ez is csak idő kérdése. Meg akarok szabadulni tőle, de óvatosnak kell lennem.

Így már mindent megértettem. A ballépése miatt Jacob veszélybe sodorta a vállalatot, és ezt a szülei is tudják. Jacobnak muszáj elviselnie Tessát, és nem csoda, hogy kitalálta ezt a barátnős sztorit. Sokkal jobban kétségbe lehet esve, mint hittem.

– Mi van Tessa vőlegényével? Esélytelen, hogy újra kibéküljenek? – tanakodtam hangosan.

Jacob a fejét ingatta.

– Már rég visszament Európába. Kétlem, hogy tartanák egymással a kapcsolatot.

– Nem értem, miért nem jön össze valaki mással, és miért utánad fut.

– Összejön ő, csak az a baj, hogy nem úgy és nem egy valakivel – morogta Jacob.

– Na, igen. Gondolom, a szexpartikon nem éppen feleségeket keresnek. – Elkenődve dőltem hátra.

Hogy az örömünk teljes legyen, Melinda sétált felénk hűvös eleganciával. Ugyanolyan ellenszenvesnek tartottam, akárcsak a lányát. Mindketten felemelkedtünk az érkezésére.

– Remélem, nem zavarok. Hamarosan kezdődik a golfverseny. Jacob, nem csatlakoznál Tessához? Ti mindig olyan ügyesek voltatok együtt – vetette széles mosolyát Jacobra.

– Köszönöm, de ezt most kihagyom. Kivételesen csak nézők leszünk – hárított Jacob.

– Milyen kár! A barátnőd nem tud játszani, ezért nem akarsz részt venni rajta? Semmi gond.

Nem vagyok itt. Melinda szerint biztosan nem. Ha esetleg bokán rúgnám, talán feltűnne neki, hogy áll valaki Jacob mellett.

– Talán majd legközelebb – udvariaskodott Jacob.

– Rendben. Ez esetben további jó mulatást! – emelte magasba az állát az asszony, és távozott.

– Mondd, hány ember jön még ide, hogy összeboronáljon titeket? – Újra visszahuppantam a padra.

– Nem tudom. Fura módon anyám még nem próbálkozott – vonta meg a vállát Jacob.

Én ezt nem találtam viccesnek. Nem akartam itt lenni. Túl sok ember kívánta azt, hogy Jacob lapátra tegyen.

– Nem iszunk valamit? – kérdeztem, mert iszonyat meleg volt.

– Mit hozzak? – állt fel Jacob rögtön.

– Egy egész üveg töményet? – sandítok fel rá. – Na jó, elég valami hűsítő lötty is.

Jacob mosolyogva a fejét rázza.

– Ma már megyünk haza, úgyhogy bírd ki ezt a néhány órát. Aztán este felőlem berúghatunk. – Lehajolt, egy puszit adott a homlokomra, majd elment az italos asztalokhoz.

Azon törtem a fejem, hogyan szabadulhatnánk meg Tessától. Kerítőt semmiképpen sem játszhattunk, mert mindketten örültünk, ha nem kell a közelében lennünk. Talán a szülőket kellene meggyőzni. De mégis hogyan? Egyértelműen nem fogadnak el engem, így a kapcsolatunkat sem.

– Miért üldögél egyedül egy ilyen gyönyörű nő? – állt meg mellettem egy fiatal férfi.

– Biztosan nem azért, hogy idegenek leszólítsák – morogtam, de aztán rájöttem, hogy ezt nem kellene, mert ki tudja, talán ő is Jacob üzlettársa.

– David Presley – nyújtotta felém a kezét.

– Mint Elvis? – álltam fel, és fogadtam a kézfogását.

– Pontosan, de a hangom közel sem annyira jó, a mozgásomról nem is beszélve – viccelődött.

– Gianna Black – mutatkoztam be én is. – Azt hiszem, ez nem probléma, mert sem táncolni, sem énekelni nem fogunk.

– Pedig lehet, magával mindkettőt megpróbálnám, Gianna. Nagyon tetszik a neve.

Tekintetemmel Jacobot kerestem. Valakik feltartották őt is.

– Az éneklés nekem sem az erősségem, szóval nem járna jól velem.

– És a tánc?

– Abban talán jobb vagyok. Maga sem szeret golfozni? Hogyhogy nincs a versenyen? – tereltem a témát másfelé.

– Nem az én sportágam. A finom mozdulatokat sokkal kellemesebb körülmények között szeretem gyakorolni – közölte hanyagul zsebre dugott kézzel.

A szavam elakadt egy pillanatra. A férfi jóképű, és nagyon úgy tűnt, fűzni próbál. 

– Zavarba hoztam? – kérdezte mosolyogva.

– Inkább csak meglepett. – Újra Jacob irányába pillantottam, aki végre-valahára felém fordult, és a szemöldökét felvonva figyelt bennünket.

– Az ember azt gondolná, hogy egy maga fajta szépség hozzá van szokva a burkolt célzásokhoz.

– Miért? Talán célzott valamire?

– Valójában nem, hiszen mindketten tudjuk, mire gondoltam – kacsintott. – Viszont visszakoznék is, mert látom, hogy nem az a fajta nő, aki vevő az ilyesmire.

– Sajnálom, ha csalódást okoztam.

– Épp ellenkezőleg. Még inkább felkeltette az érdeklődésemet. – Sötét szeméve behatóan tanulmányozni kezdett.

– Nem tudom, milyen szempontból, de ha üzleti dolgokra gondol, akkor el kell, hogy szomorítsam. Én nem vagyok üzletasszony.

– Ki beszélt itt az üzletről? – nevetett fel David könnyedén.

– Úgy tudtam, ez a kis összejövetel erről szól.

– Az nem jelenti azt, hogy ne szólhatna másról is.

Volt a hangjában valami, ami nagyon tetszett nekem. Ez a pasi valószínűleg ugyanolyan könnyen szed fel nőket, mint Jacob. Még korban is nagyjából ugyanannyi lehetett. A testalkatát elnézve, ő is sokat sportolhat, ráadásul szintén magas. A hajszíne és a szeme viszont sötét.

– Szóval ismerkedni jár ide? – sandítottam rá.

– Nem ezzel a céllal jöttem, de aztán megláttam magát…

Nem akartam megbántani, azonban le kellett ráznom.

– Akkor talán azt is láthatta, hogy nem egyedül ültem itt.

– Azt hiszem, arról lemaradtam – nézett rám meglepetten.

– Mindjárt megismerkedhet a barátommal, mert éppen felénk közeledik – figyelmeztettem jóindulatúan.

Egyáltalán nem volt tolakodó, ezért nem érdemelte meg, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam.

– Csak nem Jacob Morris a barátja? – kérdezte miután megfordult.

– Ismeri?

– Igen. Most készülünk betársulni hozzájuk. Már, ha összejön – súgta halkan, mert Jacob odaért hozzánk.

– Üdv, David! Látom, megismerkedtél a barátnőmmel – nyújtotta felém Jacob a poharat, és közben Davidre mosolygott.

– Igen, és bevallom, udvarolni kezdtem neki, mert azt hittem, egyedül van. – Kezet fogtak.

Ez még jobban tetszett. Egyenes ember.

– Elnézem neked, mert ki az, aki Giannát nem veszi észre? – tréfálkozott Jacob, és birtoklón magához vont. – Mi a helyzet? Beszéltél már apámmal?

David biccentett.

– Váltottunk már néhány szót, de nem tudom, mennyire sikerült meggyőznöm. Apád igen kemény, ha üzletről van szó.

– Ezt nekem mondod? – nevetett Jacob.

– Jól van, nem tartalak fel titeket. Örülök, hogy megismerhettem, Gianna! Jacob, te pedig szerencsés vagy! – búcsúzott el tőlünk David, és ő is elsétált az asztalokhoz.

– Szimpatikus – jegyeztem meg.

– Tetszik? – fordult felém Jacob.

– Hm, igen. Jóképű és udvarias.

– Akkor biztos, hogy nem társulunk vele – vágta rá Jacob vigyorogva.

– Nem én fogok vele dolgozni, hanem ti. Tisztességesnek tűnik. Szerintem nem járnátok vele rosszul.

– Ezt miből állapítottad meg ilyen rövid idő alatt? – szaladt magasba Jacob szemöldöke.

– Nem tagadta le, hogy fűzni kezdett. Nem jött zavarba, és nem tett úgy, mintha semmi sem történt volna. Egyenes ember.

– Történt valami, amiről tudnom kellene?

Elmosolyodtam, majd Jacob füléhez hajoltam.

– Igen. Ilyen közel hajolt hozzám, és a nyelvét mélyen bedugta a számba.

Jacob csillogó szemekkel nézett rám, majd a számra tapadt. Egyik kezét a derekamon tartotta, míg a másikban a poharát szorongatta, és nyelve olyan izgatóan játszott az enyémmel, hogy abba beleremegett a térdem.

– Valahogy így? – kérdezte izgatottan.

– Benedvesedtem – súgtam ismét a fülébe.

Jacob nyelt egy nagyot.

– Ne izgass fel még jobban, mert kénytelen leszek rögtön hazavinni téged – morogta a pohara fölött.

– Lehet, valami keményre is vágynék – ingereltem tovább.

– Oké, hazamegyünk – ragadta meg Jacob a kezem, és már húzott is a ház felé.

– De nem lesz gond belőle? – kuncogtam vidáman.

– Nem. Megmutattuk magunkat, beszélgettünk, akikkel kellett, a többi már nem számít.

A kocsiban már alig bírtuk féken tartani a kezeinket. Jacobnak volt nehezebb dolga, mert a vezetésre kellett figyelnie, de én szemérmetlenül simogathattam nadrágon keresztül a merevedését. Csodálkoztam, mekkora önuralma van, mert nem szólt rám, hogy hagyjam abba, azonban, amint felértünk a szobánkba, azonnal hassal az ágyra döntött.

– Azt mondtad, bizonyos helyzetekben szereted, ha erőszakos vagyok. – Felhúzta a szoknyám, és hallottam, ahogy a nadrágjával szöszmötöl. – És most egyébként is büntetést érdemelsz.

A szívem majd kiugrott a helyéből, reszketve vártam, hogy hozzámérjen végre.

– Akarod, hogy megbasszalak? – Szétfeszítette a lábam.

– Mindennél jobban! Csináld, Jacob! – könyörögtem remegő hangon.

Csak annyira emelte meg a csípőm, hogy könnyebben hozzám férjen. Férfiassága vad erővel vette birtokba a testemet. A fájdalom és a kéj egyszerre hasított belém. Mozdulatai kemények voltak, imádtam. Egészen rám feküdt, egyik kezével a hajfonatomat markolta, a másikkal az állam alatt, a nyakam fogta, és a fülembe lihegett. Hangosan felnyögtem minden egyes lökésére.

– Egész délután ki sem szállok belőled – mondta rekedten egy egészen mély lökés után.

A takarót markolásztam édes kínomban, testem ívben megfeszült, amikor az első orgazmus végigszáguldott rajtam. Jacob nyomban megfordított, és egészen az ágyszélére húzott, majd megállt előttem.

– Gombold ki! – utasított, én pedig reszkető kézzel elkezdtem kigombolni a ruhám felsőrészét.

Jacob máris újra bennem volt, és miközben újra hevesen mozogni kezdett, tekintetét a ringatózó melleimen tartotta. Sosem láttam még ennyire beindulva. Hüvelykujját a csiklómra helyezte, és körkörös mozdulatokkal dörzsölni kezdte. A levegő azonnal elfogyott körülöttem. A gyönyör újra átjárta minden egyes porcikámat.

Még észhez sem tértem, amikor Jacob felültetett, lehúzta rólam a ruhámat, majd kicsatolta a melltartómat, és ledobta a saját ingét is. Kilépett a nadrágjából, és máris újra hanyatt döntött, aztán rám feküdt. Minden lökésével szinte felnyársalt, egészen addig diktálta ezt a kegyetlen tempót, míg végül a következő sikolyomnál hangosan nyögve, hosszan belém nem élvezett.

Nem ez volt az első vad együttlétünk, de ilyen állatias tempót még sosem diktált. Birtokolni akart, és keményen megmutatni, hogy az övé vagyok. Lefeküdt mellém, és míg pihentünk, a melleimet cirógatta.

– Nagyon szeretek veled lenni – vallottam be.

– Ez kölcsönös. Őrjítően jó tested van, és imádom ezt a forróságot itt – csúsztatta be az ujjait a lábam közé.

Testem azonnal összerándult, és a következő mozdulatra már egy hatalmas sóhaj hagyta le a számat. Jacob hozzám préselte magát, ajkait a számra szorította, és valami elképesztő izgató játékba kezdett velem. Másik kezét a fejem alá csúsztatta, és megragadta a csuklómat, hogy még véletlenül se tudjak ellenkezni. A karjaiban vergődtem, miközben ő már három ujjával kényeztetett odalent, egyre mélyebben, és egyre gyorsabban. A végletekig kínzott, mígnem egy újabb orgazmus nem rázta meg a testemet. Azt hittem, abbahagyja, de nem így tett. Nedves ujját a csiklómra szorította, és azt kezdte el dörzsölni.

– Úristen, Jacob! Ez nem bírom – feszültem meg a karjaiban.

– Csak élvezd, Gi! – suttogta a nyakamba, és a combomhoz préselte a már megint tettre kész férfiasságát.

Élveztem. Nem is tehettem mást, hiszen lefogott, és esélyem se volt menekülni. Reszketve éltem át a következő gyönyört, és úgy éreztem, már semmi erőm nem maradt. Jacob lazított a szorításán, és hagyta, hadd térjek egy kicsit magamhoz.

– Elfáradtál? – kérdezte mosolyogva.

– Úgy érzem magam, mintha egy hadsereg ment volna végig rajtam – nyöszörögtem.

– Hm, és a szád, hogy van? – húzta végig az ujját az ajkaimon.

14. fejezet