Játék, szex, szerelem - 14. fejezet

 foto: pixabay

Zuhanyzás után bepakoltuk a ruháinkat a táskákba, indulásra készen sorakoztak a csomagok az ágy végénél.

– Szerintem vacsorára már ne maradjunk – javasolta Jacob. – Hívjuk át Rivert és Nelsont este, biztosan sok mesélnivalójuk lesz. És ezt a költözést is meg kellene beszélnünk.

– Tényleg komolyan gondoltad, hogy költözzek hozzád? – néztem rá csodálkozva.

– Miért viccelnék ilyesmivel? Szeretném, ha mellettem lennél, Gi – karolta át a derekamat, és mélyen a szemembe nézett. – Egyszer már majdnem elveszítettelek, és eléggé megszenvedtem a hiányodat.

– Hat napja ismerjük egymást – emlékeztettem, bár ez számomra is hihetetlennek tűnt, mert érzetre inkább hat hónapnak mondtam volna.

– Ezzel azt akarod mondani, neked nem fájna, ha vége lenne? – vonta fel a szemöldökét.

Nem kellett sokat gondolkodnom a válaszon.

– Azt hiszem, belehalnék, ha elveszítenélek.

– Én ugyanezt érzem, Gi! Nem érdekel, hogy hat nap, vagy hatvan. Szeretlek, és veled akarok élni. – Magához húzott, és a mellkasára fektette a fejem.

Igaza volt. Szeretjük egymást. Csak ez az egy számít, és nem a napok száma.

– Mindig meg tudsz győzni – adtam fel a dolgot egy boldog sóhajjal.

Most megint olyan szépnek és tökéletesnek tűnt minden. A három nap alatt megéltem a mélységet és a magasságot is. Nem akartam többé a mélybe zuhanni, és ezért mindent meg fogok tenni, hogy senki se szólhasson bele a boldogságunkba.

Az étkezőben beszélgettünk, amikor megérkeztek Jacob szülei.

– Szóval itt vagytok! Gondoltuk, hogy hazalógtatok a buliból – dobta le Bobby a zakóját a szék karfájára, és leült hozzánk.

– A kötelező köröket lefutottuk, a többi szórakozás pedig nem igazán érdekelt minket – felelte Jacob.

– Azért voltak, akik hiányoltak – jegyezte meg Juliet, miután ő is helyet foglalt közöttünk.

– El tudom képzelni, hogy kicsodák… – grimaszolt Jacob.

– Nem érdekes. Így is jó benyomást tettetek mindenkire – felelte Juliet.

– Mert Gianna elragadó személyiség. Még David Presley is megkörnyékezte – büszkélkedett Jacob, ezzel sikeresen zavarba hozva engem.

– Nocsak! Beszéltetek vele? – nézett ránk Bobby érdeklődve.

– Gianna szerint egyenes ember, és nem okozna nekünk csalódást.

– Nekem is ez volt a benyomásom róla – bólogatott Bobby. – És te, mit szólsz hozzá?

Jacob a poharát forgatta a kezében.

– Már többször beszéltem vele. Korrektnek tűnik. Végül is, csak öt százalékot birtokolna, ami nem számottevő, a cége pedig jó. Szerintem bevehetjük.

Örültem, hogy nem befolyásolja a döntésében David közeledése, és annak főleg, hogy az én véleményemet is figyelembe vette.

– Rendben. Akkor holnap beszélj vele, és rendezzétek el a papírokat – bólintott Bobby.

– Meglesz. Most viszont el is köszönnénk, mert még lesz dolgunk ma este. – Jacob felállt, és én is így tettem.

– Miféle dolgotok? – kérdezte Juliet.

– Giannát rábeszéltem, hogy költözzön hozzám, és még ma át akarom vinni a holmijának egy részét.

Izgatottan vártam Juliet reakcióját, de a csípős megjegyzés elmaradt.

– Értem. Akkor nem tartunk fel benneteket – erőltetett magára egy mosolyt.

Jacob megkért, hogy várjam meg, amíg lehozza a bőröndöket. Úgy döntöttem, kihasználom ezt a pár percet, hogy kettesben maradtam a szüleivel. Lehet, hogy sosem fognak megkedvelni, de őszinte akartam velük lenni. A kezeimet tördelve néztem rájuk.

– Tudom, hogy nem örülnek nekem, és szívesebben látnák Tessát Jacob oldalán, de ígérem, boldoggá fogom tenni a fiukat – mondtam el gyorsan, amit akartam.

Mindketten meglepve néztek rám, aztán Bobby halványan elmosolyodott.

– Tévedsz, lányom! Nem pártoljuk Tessát, de ez egy kellemetlen helyzet. Bizonyára ismered a részleteket.

– Jacob most boldog, ezt mi is látjuk – szólt közbe Juliet.

Ezzel meg ők leptek meg engem.

– Akkor kérem, segítsenek nekünk abban, hogy meg tudjuk oldani ezt a problémát! Jacob hibázott, de nem helyrehozhatatlanul – néztem rájuk reménykedve.

Mindketten hallgattak egy rövid ideig.

– Majd beugrok a kávézóba valamelyik nap, és beszélünk róla – mondta halkan Juliet, mert már hallottuk Jacob lépteit a lépcsőn.

Elbúcsúztunk tőlük, és végre úton voltunk haza. Jacobnak nem említettem, a beszélgetést a szüleivel. Először meg kellett bizonyosodnom róla, hogy Juliet tényleg hajlandó segíteni, ami maga lenne a csoda.

– Kezdjük nálad. Összeszedjük a legszükségesebb holmikat, aztán majd onnan felhívjuk Nelsonékat, hogy hányra jöjjenek át – javasolta Jacob. Egészen fel volt dobva attól, hogy hozzá költözök.

Én még nem tudtam elengedni magam, mert éreztem, hogy ez nem lesz sima ügy. Tessa előbb-utóbb lépni fog, hacsak mi meg nem előzzük. Nem fogja hagyni, hogy turbékoljunk, mint a galambok.

Különös volt a majdnem üres lakásba belépni. River tényleg elköltözött, és alig maradt ott néhány holmija. Jacob segített elcsomagolni a ruháimat, aztán még begyömöszöltem néhány cipőmet is melléjük, és összeszedtem még a legszükségesebbeket. Abban maradtunk, hogy a jövő héten majd szép lassan átvisszük a maradékot, úgyhogy sürget semmi. Útközben Jacob felhívta Nelsont, és megbeszélték, egy óra múlva találkozunk.

– Nemrég még itt feküdtem a földön, amikor összeütköztünk – idéztem fel a találkozásunkat, amikor Jacob házához értünk. – Gondoltad volna, hogy pár nap múlva magadhoz költöztetsz?

– Azt nem, de mást igen – felelte mosolyogva.

– Mit?

– Azt, hogy meg akartalak ismerni. Annyira édes voltál, főleg mikor dühöngtél. Ha nem találom ki ezt a barátnős sztorit, akkor sem engedtelek volna el csak úgy.

– Pedig, ha nem csókolsz meg, akkor esélyed sem lett volna nálam – viccelődtem vele.

– Dehogynem. Pontosan láttam, hogyan néztél rám. Már akkor is tetszettem neked.

– Az lehet, de utáltalak.

– Nem utáltál, csak haragudtál rám – nevetett Jacob. – Egyébként most elárultad magad.

– Mivel?

– Mennyire háborogtál a csók miatt, közben meg nagyon is tetszett neked.

– Azért ne legyél úgy elszállva magadtól – forgattam meg a szemem, és kiszálltam.

Felvittük a csomagokat, aztán készültünk a barátaink fogadására. Jacob bort bontott, én pedig kerestem némi rágcsálni valót, és bevittem a nappaliba. Eszembe jutott a legutóbbi közös főzésünk, amikor még csak ismerkedtünk egymással. Valóban hihetetlen, hogy most pedig ide költöztem.

– Majd én nyitom – indult el Jacob az ajtóhoz, amikor megszólalt a csengő.

Izgatottan néztem az előszoba felé, és amikor megpillantottam a barátainkat kéz a kézben besétálni, azonnal mosolyra húzódott a szám.

– De jó így látni titeket! – Odamentem hozzájuk, és mindkettőjüket megöleltem.

Nelson rögtön viccelődni kezdett, hogy Jacob is megszépült mellettem, mert szerinte a barátja egészen kivirult, és nem morgós seggfej, mint volt. A fiúk oda-vissza szólogattak be egymásnak, közben koccintottunk, és meghallgattuk milyen volt a hétvégéjük Riverrel, aztán minket kezdtek el faggatni.

– Nem volt zökkenőmentes, de szerencsére több volt a jó, mint a rossz – mondta nekik Jacob. – Tessa eléggé keresztbe tett nekem, aminek majdnem mindketten megittuk a levét.

Meglepett, hogy Jacob ezt a részletet is megosztja velük, ugyanakkor örültem neki, mert azt bizonyította, tényleg le akar számolni a múltjával.

– Mit csinált már megint? – kérdezte Nelson komoly arccal.

– Elmondott Giannának olyan dolgokat, amikről én még nem beszéltem neki, és érthető módon szegény teljesen kiakadt – sóhajtotta Jacob.

– Miket? – nézett ránk River gyanakodva. – Persze, ha nem titok.

Jacob megrázta a fejét, és elmesélte, hogy viszonya volt Tessával, illetve milyen helyekre jártak.

– Ó… hát ez… kicsit szokatlan – dadogta River. – Bocs, hogy ez mondom, de teljesen érthető, hogy Gi nem fogadta túl jól.

– Az a nem túl jól azt jelentette, hogy azonnal kidobott – mosolyodott el Jacob.

Itt muszáj volt közbeszólnom, mert ahhoz, hogy River tisztán lásson, azt a jelentős információt sem hallgathattuk el előle, hogy Tessának vőlegénye volt. Nelsonnek persze mindez nem szolgált újdonságként, csupán csendben hallgatta a beszámolónkat.

River néhány másodpercig emésztette magában a hallottakat.

– Az ilyesmihez mindig két ember kell. Tessa épp olyan hibás volt, mint Jacob – felelte végül enyhén felpaprikázott hangulatban, majd Nelsonra nézett. – Remélem, rólad nem fognak ilyen dolgok kiderülni.

– Nem – rázta meg Nelson a szőke fejét –, de amit Jacob csinált sem olyan nagy bűn, maximum csak nem mindennapos – vette védelmébe a barátját.

– Végül is… – szólalt meg újra River. – Egyszer én is lefeküdtem két fiúval.

– Hogy mi? – kiáltottam fel éles hangon. – Eddig ezt miért nem mesélted?

– Két pasival voltál? – csodálkozott el Nelson.

River fülig pirult, és elnevette magát.

– Csak egyszer. Utána vágattam le a hajam rövidre, nehogy felismerjenek, annyira szégyelltem magam.

– Ezt nem hiszem el – kacagtam. – Úgy látszik, ez a vallomások ideje. Te jössz, Nelson!

– Miért én? Nekem nincs semmi piszkos titkom – emelte Nelson maga elé a kezét.

– Biztos? – kérdezte gonosz vigyorral Jacob.

Nelson a szemét forgatta.

– Milyen barát vagy te?

– Ki vele, Nelson! – bökte oldalba River.

– Jól van! A céges bulira gondolsz, igaz? – nézett Nelson a barátjára.

– Én nem mondtam semmit – vonta meg a vállát Jacob.

– Ez olyan kínos... De legyen! Elmondom – nyúlt a pohara után Nelson, és csak akkor folytatta, mikor az ital felét megitta. – Szóval, céges buli volt, és nekem tetszett az egyik szőke csaj. Egész este fűztem, közben iszogattunk. Nagy nehezen sikerült meggyőznöm, hogy találkozzunk fent az irodámban. Ő ment előre, én pedig pár perc múlva utána, hogy ne legyen feltűnő. Amikor benyitottam, ott állt az asztalomnál, nekem háttal. Jó spiccesen mögé léptem, lenyomtam az asztalra, felhúztam a szoknyáját, és szóval… megvolt. Mire végeztünk a szemem már hozzászokott a sötétséghez, és amikor a nő megfordult, majdnem hanyatt estem, ugyanis a titkárnőm állt előttem. Az ötvenéves Mrs. Adams.

– Te jó ég! – tettem a szám elé a kezem.

– Csodálkoztam is, mert az elején kissé ellenkezett, de aztán hagyta magát… – nevetett Nelson.

– Basszus, Nelson, ezt nem hiszem el – kacagott River a hasát fogva.

A könnyeimet törölgettem.

– El tudom képzelni, milyen kínos lehetett másnap.

Nelson a fejét rázta.

– Ne is mondjátok! Égett a fejem, Jacobnak is alig mertem elmondani, mit csináltam.

– Azóta is folyamatosan húzom ezzel, de megmentettem, mert áthelyeztettem Mrs. Adams-t egy kisebb kirendeltségünkbe – mondta Jacob.

– Na, jó, ez vicces volt, de nem ilyen titkokra voltunk kíváncsiak – intett le minket River.

– Pedig nekem nincs semmi piszkos a múltamban. Mindig jó fiú voltam – felelte Nelson.

– Ezt tanúsíthatom. Nelson tényleg nem csinált hülyeségeket, mármint ezen kívül – mosolygott Jacob.

– Akkor most te jössz, Gianna! – csapott le rám rögtön Nelson.

– Nekem sincs semmi extra – ráztam a fejem.

– Gi! – szólt rám River.

– Áruló! – öltöttem rá a nyelvem.

– Mesélj csak, kicsim! – fordult felém Jacob.

– Egyszer kipróbáltam egy lánnyal. A koliban.

– Hm, izgalmas. Részleteket kérünk – követelte Jacob.

– Ajj! – sóhajtottam, és most én nyúltam a poharam után. – Fél évig voltunk szobatársak. Tudtam, hogy leszbikus, de sosem mozdult rám, kivéve egy alkalmat. Buliban voltunk, mindketten ittunk, és nevetgélve mentünk fel a szobánkba. Ráestünk a ágyra, és megcsókolt, én meg hagytam… Aztán mást is… – Elhallgattam.

– És milyen volt? – kíváncsiskodott Jacob izgatottan.

– Nem tudom. Alig emlékeztem valamire, de másnap én is rettenetesen szégyelltem magam.

Jacob elgondolkodva nézett egy darabig.

– Azt hiszem, erről még kifaggatlak később.

15. fejezet