Játék, szex, szerelem - 15. fejezet

 foto: pixabay

Rengeteget nevettünk, aztán végül rátértünk a költözésre is. Abban állapodtunk meg, hogy fenntartjuk még az albérletet, és majd később döntünk róla, hogy mi legyen vele. A két férfi erősködött, hogy magukra vállalják a bérleti díjat, és minden más költséget, mert ők forszírozták a költözést. Muszáj voltunk beleegyezni, mert nem lehetett lebeszélni őket róla. Utána Riverék elköszöntek, mert másnap mindenkinek munka és suli lesz. Én különösen gondban voltam, mert át kell vennem a kávézót, és azért ez mégis csak nagy dolog.

– Ne izgulj! Sima ügy lesz. Devon már másik helyen kezd reggel, találkoznod sem kell vele – nyugtatott Jacob. – Az alkalmazottak maradtak, értik a dolgukat, nem ronthatsz el semmit.

Alváshoz készülődtünk, mindketten a ruháinkat vetettük le éppen.

– Ott leszel? – kérdeztem, mint egy kisgyerek, akinek fogni kell a kezét a fogorvosnál.

Jacob mosolyogva megrázta a fejét.

– Nem, de be fogok nézni. Az irodában kezdek, hiszen három napja nem voltam, és Daviddel is meg kell tárgyalnunk a részleteket.

– Akkor ki fog nekem segíteni?

– Mindent megtalálsz majd az irodában. Talpraesett vagy. Tudom, hogy nem lesz semmi gond – adott egy biztató puszit.

Ahhoz képest, hogy mennyire izgultam, egész jól aludtam. Jacob ébresztője hangosan csipogott reggel, de azonnal kinyomta, és óvatosan bújt ki mellőlem az ágyból. Tudtam, hogy úszni megy, és először elégedetten fordultam a másik oldalamra, aztán mégis csak felkeltem, hogy meglepjen egy finom reggelivel.

– Jó reggelt! Felébresztettelek, igaz? – ölelt magához,  miután végzett.

– Nem gond, hisz nem lustálkodhatok. Ez az első munkanapom – vigyorogtam.

Jacob beszagolt a levegőbe.

– Mik ezek az illatok? Reggelivel készültél?

– A reggeli a legfontosabb része az étkezéseknek – bólintottam tudálékosan.

Jacob elkapott, és magához rántott.

– Nincs is jobb ettől. Egy gyönyörű nő, finom reggeli és piszok jó szex.

– Szex? – kacagtam, miután máris tapogatni kezdte a fenekemet. – Te sosem pihensz?

– Mhhmm – morogta a nyakamba. – Melletted nem akarok.

A reggeli kihűlt, mire asztalhoz ültünk, de azt hiszem ezt egyikünk sem bánta. Viszont a menetrendünkön rögtön az első nap sikeresen összevitázunk.

– Kiteszlek a kávézónál, és majd érted is megyek – mondta Jacob.

– Ha a lakásomhoz viszel, akkor tudok a saját kocsimmal menni, és nem kell hozzám igazodnod. Ráadásul majd a biciklit is el kell hoznunk valamikor, de ide is tekerhetek vele, hiszen nincs olyan messze – javasoltam.

– Máris le akarsz rázni? Szeretnélek én elvinni az első napodon, de délután érte mehetünk a kocsidért – ellenkezett Jacob.

– Nekem az is tökéletesen megfelel, és nem akarlak lerázni. Hiányozni fogsz.

– Te is nekem. Az elhalasztott tárgyalás miatt zsúfolt napom lesz, de igyekezni fogok – állt fel, hogy segítsen elpakolni.

Útközben Jacob annyi mindent felsorolt, amiket a hétre tervezett, hogy le kellett állítanom, mert a gyomrom már így is görcsben volt, annyira izgultam az első napom miatt. Még be is kísért, és mikor Logan meglátott minket, még a száját is eltátotta meglepetésében.

– Akkor majd jövök valamikor. Ügyes legyél, szépségem! – adott Jacob egy búcsúcsókot, és már rohant is dolgozni.

Megfordultam, és szétnéztem a helyiségben. Logan még mindig engem bámult, ahogy Tim is, a másik alkalmazott. Magabiztosan sétáltam oda hozzájuk.

– Sziasztok! Jó újra látni titeket. – Letettem a táskámat a bárszékre.

– Gi, te leszel az új főnök? – kérdezte Logan a pult mögül.

Nem lehetett neki nehéz összeraknia, mivel Jacobbal érkeztem.

– Igen, és szükségem lenne a segítségetekre.

Tim mellém lépett, és a vállamra tette a kezét.

– Örülök, hogy megszabadultunk Devontól. Rám számíthatsz.

– Ahogy rám is – mosolygott Logan.

Jólesett, hogy örülnek nekem. Még volt pár percünk nyitásig, ezért hátrajöttek velem, és válaszoltak minden kérdésemre, amivel még nem voltam tisztában, hiszen csak egy hetet dolgoztam itt.

– Szóval, akkor a sütemények már megérkeztek, és holnap hozzák a kávékat. A rendeléseket mikor kell leadni? – néztem Loganre.

– Mindennap három óráig – felelte.

– Oké, kösz mindent. Akkor ideje kinyitni, én pedig belevetem magam a papírmunkákba. Azt sem tudom, mit hol találok – néztem szét a rendetlen irodában.

Ők távoztak, én pedig a szekrényhez léptem, amelyen az iratokat tárolták. A dossziékra nem volt ráírva, hogy mi micsoda, Devon biztosan a színük alapján különböztette meg őket. Miután átnéztem mindegyiket, bosszankodva állapítottam meg, hogy nincsenek szétválogatva, csak úgy beömlesztette őket a tartókba. Jó ideig bajlódtam, hogy külön szedjem a számlákat, a szállítóleveleket és az egyéb iratokat, majd feliratoztam a dossziékat, és úgy kerültek vissza a helyükre. Rájöttem, hogy csinálnunk kell leltárt is, mert a papírok alapján átláthatatlan volt a készlet, és még a napi bevételekről sem találtam pontos kimutatást.

A számítógépen egy halom pornókép társaságában bukkantam rá arra, amit kerestem. Ez a barom Devon nem vette a fáradtságot, hogy letörölje őket. Viszont a bevételek jók voltak, habár a könyvelés kissé kuszának tűnt. Nem értettem, Jacob ezt hogyan fogadhatta el ebben a formában. A dokumentumok között megtaláltam a leltári nyomtatványt, úgyhogy nyomtattam ki belőle, és máris mentem a raktárba.

Délben Jacob felhívott.

– Szia, Szépségem! Már alig vártam, hogy hallhassam a hangod – szólt bele az imádni való kedvességével.

– Örülök, hogy hívtál. Ebédszünetet tartasz? – Én is egy szendviccsel a kezemben ültem le az asztalhoz.

– Úton vagyok az egyik étterembe. Daviddel ebédelek, hogy megbeszéljük a társulás részleteit. Te hogy haladsz?

– Csináltam egy leltárt, és most ültem le enni, aztán pedig megpróbálom rendbe tenni a könyvelést, és közben letörölgetem a pornóképeket a gépről, amiket Devon itt hagyott nekem ajándékba – nevettem.

– Hm, azokat inkább hagyd későbbre. Ott szeretnék lenni melletted, ha esetleg meghozná a kedved valamihez – viccelődött Jacob.

– Melletted nincs szükségem ilyesmikre, hogy megjöjjön a kedvem hozzá – hízelegtem.

Jacob belesóhajtott a készülékbe.

– Tudod, hogy nagyon hiányzol? Behoztam az egyik közös fotónkat, keretbe tettem, és ott áll az íróasztalomon. Egész nap benned gyönyörködtem.

– Ne akarj még jobban levenni a lábamról – ingattam a fejem nevetve.

– Miért is ne? – kuncogott bele ő is a készülékbe. – Azt hiszem, három körül végzek, és utána beugrok hozzád. Addig csak ügyesen! Jó munkát!

Annyira jólesett ez a beszélgetés, és az is, hogy a közös képünk van az asztalán. A szerelem előhozta Jacob romantikus énjét, és ez kimondottan tetszett nekem. Boldogan vetettem bele újra a munkába, és egyre jobban kezdtem átlátni mindent, ami megnyugvással töltött el. Fél három után még a pultba is beálltam segíteni, mert szinte telt házunk volt. Sem Tim, és sem Logan nem nézett rám szúrós szemmel, amiért én lettem a főnökük. Úgy tűnt, azonnal elfogadták ezt a helyzetet, és talán még meg is könnyebbültek, mert velem közvetlenebbek lehettek, mint Devonnal.

Jacob valamivel három óra után lépett be, az én szívem pedig azonnal megdobbant, ahogy megláttam őt. Üdvözölte az alkalmazottakat, majd intett a fejével, hogy menjünk az irodába.

– Hogy van az én gyönyörű üzletvezetőm? – kapott a karjaiba.

– Most már jól! – simultam hozzá boldogan. – Hogy sikerültek a tárgyalások?

Jacob nekitámaszkodott az asztalnak, és magához húzva mesélte a napját.

–  Az elsőt lezavartam délelőtt, délben pedig Daviddel megegyeztünk a részletekben. Úgyhogy mától már ő is a társunk.

– Gondolom, örült neki.

– Igen. Tényleg rendes fickó. Jól ítélted meg.

– Kérsz egy kávét, vagy esetleg valami mást? – kérdeztem.

– Nem, köszönöm! Csak rád vágyok – suttogta Jacob az ajkaimra, és ismét megcsókolt.

Keze a mellemre siklott, és izgatottan megmarkolta. Kénytelen voltam lehámozni onnan.

– Ezt itt nem lehet! – róttam meg.

– Dehogy nem! Ez a te irodád. – Már a nyakamat ostromolta a csókjaival.

– De bárki bejöhet! – tiltakoztam.

– Nem, ha bezárod az ajtót.

Nevetve bújtam ki a karjaiból.

– Ne csináld már! Ez az első napom. Nagyon ciki lenne, ha rajtakapnának.

Jacob egy nagyot sóhajtott.

– Oké, akkor hagylak, de csak ma. Viszont ezért otthon duplán be fogom hajtani rajtad – csapott játékosan a fenekemre.

– Ne gondold, hogy ezzel megijesztettél! – forgattam meg a szemem. – Viszont, ha már itt vagy, akkor átnézhetnéd a könyvelést.

– Most tényleg dolgoztatni akarsz? – nyögött fel drámaian.

– A főnököm vagy. Szeretnék megfelelni az elvárásaidnak.

– Annak már rég megfelelsz – kacsintott Jacob, majd leült a székemre.

– Akkor most tényleg hozok kávét.

Logan segített elkészíteni két extra finom feketét, és amint újra beléptem az irodába, Jacob komoly tekintetével találtam szembe magam.

– Zárd be az ajtót! – utasított fátyolos hangon.

Elnevettem magam.

– Megnézted a képeket, igaz?

– Kíváncsi voltam, letörölted-e őket. – Jacob felállt fel, és ő maga zárta be az ajtót.

Mire kettőt pislogtam volna, az asztalon hasalva, derékig felhúzott szoknyában találtam magam, és a kézfejembe harapva próbáltam elfojtani a kéjes nyögéseimet.

– Legalább felavattuk az irodádat is – közölte egy önelégült mosollyal az arcán, miközben visszarendezte magát a nadrágjába.

– Nem tetszik, hogy csak úgy elveszi, ami az öné, uram – adtam egy cuppanós puszit a szájára.

– Akkor ideje hozzászoknod.

Megittuk a kávét, aztán Jacob azt javasolta, ugorjunk el egy adag cuccomért a lakásomra. Amikor kimentünk, éppen akkor érkezett meg a délutáni váltás, úgyhogy még velük váltottam néhány szót, mielőtt távoztunk volna.

Mivel már nem volt több bőrönd otthon, jobb híján zsákokba gyömöszöltem a maradék ruháimat. A tárolóból hoztam fel néhány dobozt, abba pedig beraktuk a könyveimet és a személyes dolgaimat. Mindkét kocsit teleraktuk, és egészen ránk sötétedett, mire végeztünk. Viszont már alig maradt valami a lakásban.

Külön kocsival mentünk Jacobhoz. Jack, a biztonsági őr fogadott minket, és segített mindent becipelni. Aztán Jacob kérésére kocsiba ült, hogy vacsorát hozzunk nekünk, mert azzal már egyikünk sem akart bajlódni.

– Na jó, akkor én felmegyek, és nekilátok, mert sosem leszek kész pakolással, ha hozzá sem kezdünk. – Elindultam a lépcső felé, de Jacob utánamszólt.

– Várj! Szeretnék adni neked valamit.

Meglepetten fordultam meg. Jacob a zakója belső zsebéből elővett egy dobozt, majd a tükör elé állított. Egy láncot akasztott a nyakamba, aminek a medálja két kávészem volt.

– Szeretném, ha hétköznap ezt viselnéd. Ennek köszönhetjük, hogy megismerkedtünk. Remélem, mindig rám emlékeztet majd – adott egy leheletfinom puszit a nyakamra.

– Ez nagyon szép! Köszönöm! – simítottam végig a medálon.

– Átöltözök, és segítek neked. Női ruhák pakolásában mindig is jó voltam – hülyéskedett.

– El tudom képzelni – kuncogtam.

Jacob tényleg feljött velem, ám nagyjából tíz percig bírta, aztán ledöntött az ágyra, és másféle foglalatosságba kezdett. Egyszerűen nem tudtam neki nemet mondani. Imádtam őt, és még az őrült szexmániáját is.

16. fejezet