Játék, szex, szerelem - 4. fejezet

 foto: pixabay

Az irodában kezdtünk. Jacob nagyvonalakban elmagyarázta, mennyi mindennel foglalkoznak, aztán aláírtuk a szerződést. Rövid idő alatt annyi információt zúdított rám, hogy a felét sem tudtam elraktározni, de abban reménykedtem, ezek nem kerülnek majd szóba, ha a szüleinél leszünk. Jacobnak el kellett intéznie néhány dolgot, de egyáltalán nem zavart, hogy várnom kellett rá. Ámulva néztem, ahogy az íróasztala mögött telefonálgat, utasításokat ad, majd papírokat ír alá. Egy igazi komoly üzletembert láttam magam előtt, és teljesen elvarázsolt ezzel az oldalával.

Mire kiértünk az impozáns épületből, már megszűnt minden szorongásom, hiszen kezemben tartottam a jövőm kulcsát. Hétfőtől egy menő kávézót fogok vezetni. Erről rögtön eszembe jutott, hogy oda kell szólnom a gyorsbüfébe, hogy visszamondjam a munkát, mert így tisztességes.

– Hogyan tovább? – kérdeztem Jacobot, miután újra a kocsijában ültünk.

– Elmegyünk vásárolni a vacsorához – felelte derűsen.

Jókedve volt, ahogy most már nekem is. Habár még féltem attól, mi vár rám, reménykedtem, hogy sima ügy lesz a hétvége. Mindig is leleményes voltam, bármilyen szorult helyzetből kivágom magam, ha úgy adódik.

Jacob elindult, én pedig felhívtam a gyorséttermet. Nem örültek túlságosan, hogy ilyen gyorsan visszaléptem.

– Majd ne felejtsem el Rivert megcsörgetni, ha végzett – mondtam Jacobnak, miután befejeztem a telefonálást.

– Hol dolgozik? – érdeklődött.

– Egyetemre jár. Utolsó éves.

Jacob bólintott.

– Mit kell tudnom róla?

– Kedves, vidám, és időnként rettenetesen szégyellős. Okos lány, szerintem kedvelni fogod – jelentettem ki, mert Rivert mindenki szerette, így valószínűleg Jacob sem lesz kivétel ez alól.

– Ha csak kicsit olyan, mint te, akkor biztosan – hízelgett egy lehengerlő mosollyal párosítva.

– Szóval kedvelsz engem? – csaptam le a kínálkozó lehetőségre.

Hihetetlen édes volt, ahogy beharapta az ajkát vezetés közben.

– Azt hiszem, az első pillanatban megkedveltelek, mikor megmakacsoltad magad – mosolygott, és felém fordult. – Remélem, hogy te is hasonlóképpen vélekedsz rólam.

Ó, jaj! Ez a pasi engem megfőz, és itt helyben elfogyaszt, ha nem vigyázok. De nem baj, fényezzük kicsit az egóját.

– Hm, elég őrültnek tartalak, de ha nem kedvelnélek nem mentem volna bele ebbe a szerepjátékba. Viszont van néhány nem szimpatikus tulajdonságod.

Jacob szemöldöke magasba szaladt.

– Valóban? Elmondod, mik ezek?

– Arrogáns vagy és túlzottan magabiztos. Nem törődsz mások érzéseivel. Hiányzik belőled az empátia – közöltem a véleményemet.

– Ezt azért mondod, mert kirúgtalak – vágta rá Jacob azonnal.

– Devont is simán kirúgtad volna – szálltam vitába vele.

– Ha jól végezné a dolgát, akkor nem tenném, habár így sem teszem, mert megígértem neked. Veled kapcsolatban sem döntöttem rosszul. Fogalmam sem volt róla, hogy Lizy meglökött, és nem szerettem volna, ha egy ügyetlen pincérnő dolgozzon a kávézómban, aki a vendégek nyakába önti a kávét – védekezett.

Szóval Lizy. Akkor már van Tessa és Lizy. Gyorsan bővül a lista.

Végül is, az ő szemszögéből talán igaza van. De egyetlen botlás miatt nem kell kirúgni embereket, még akkor sem, ha történetesen a főnök ölébe önti a kávét, mint én.

– Esélyt sem adtatok, hogy megmagyarázzam, de hagyjuk. Inkább mesélj a barátodról – zártam le a témát.

Jacob bólintott, és közben besorolt a bevásárlóközponthoz vezető sávba.

– Nelsonnak hívják, ő volt ott velünk a kávézóban.

– Az a szőke, jóképű srác? – kérdeztem vissza, mire Jacob érdeklődve nézett rám.

– Jóképűnek találod?

– Te is tudod, hogy az. Arra is emlékszem, hogy a nő nem, mint barát volt veled.

Jacob bekanyarodott a parkolóba.

– Valóban.

– És nem a barátnőd – tettem még hozzá, csak úgy mellékesen, hiszen eddig végig azt állította, nincs barátnője.

– Aha, szóval érdekel, ki Lizy – vigyorgott rám Jacob, és leparkolt.

– Annyira nem, csak emlékszem, mit mondtál róla.

Kiszálltam, mielőtt válaszolhatott volna. Szidtam magam, amiért nem bírom tartani a szám.

– Lizy csak amolyan alkalmi partner, ahogy mindenki más is – folytatta Jacob az előző témát, miközben befelé sétáltunk.

Alkalmi partnerek. Mit is vártam? Még egy ok, hogy távol tartsam magam ettől a pasitól.

– Nem tartozik rám – motyogtam.

– Nem árt, ha tudsz az exeimről is.

– Exeid? Attól még, hogy ezt eljátsszuk, gondolom, ugyanúgy megmaradnak a barátnőid, szóval nem beszélhetünk exekről.

Jacob a fejét ingatta.

– Nem fogok remete életet élni, de most csak egy hétvégéről van szó. Annyit pedig kibírok nő nélkül.

Ezek, és a korábban tapasztaltak alapján nem kellett hozzá atomfizikusnak lenni, hogy rájöjjek, Jacob igazi szoknyavadász. Biztos lehettem abban, hogy rám fog mozdulni, és nem csupán a két szép szememért választott ki erre a játékra. Ettől a gondolattól viszont ismét ideges lettem, mert még nem is kezdeményezett, máris úgy éreztem, elbuktam. Kisebbfajta csoda kell ahhoz, hogy nemet tudjak mondani neki.

Meglepődtem, Jacob milyen magabiztosan pakolgatja be az élelmiszereket a kosárba.

– Tudsz főzni? – kérdeztem gyanakodva.

– Igen, és szeretek is, csak nem sok időm van rá – vett el gyönyörű fej salátát a halomból.

– Ez pozitív meglepetés – mosolyodtam el. – Mivel látom, hogy már tudod, mit akarsz, ezért én vállalom a desszertet, ha megengeded.

Jacob szeme felcsillant.

– Örülnék neki, mert abban nem vagyok jó. Nyugodtan pakold csak be, amire szükséged van hozzá.

A bevásárlókocsi hamar megtelt, majd máris úton voltunk Jacobhoz, én pedig egyre inkább kezdtem befeszülni, pedig semmi olyat nem csinált, ami miatt idegeskednem kellett volna. Egyszer sem közeledett, nem célozgatott semmire, és nem tette a szépet. Úgy beszélgettünk egymással, mint két jó barát.

– Számodra nem furcsa ez az egész? Tegnap reggel még nem is ismertük egymást – merengtem el egy pillanatra.

– De igen, viszont örülök, hogy így egymásba futottunk. Pontosabban te futottál belém, méghozzá szó szerint – nevetett Jacob a mély hangján, amit úgy szerettem hallani.

– Tényleg csak akkor jutott eszedbe ez a barátnős dolog, vagy már tervezted, hogy valami ilyesmivel próbálkozol majd? Mármint nem velem, hanem valaki mással – faggattam.

– Akkor jutott eszembe, de ez csak azért lehetett, mert megfelelő partnert láttam meg benned hozzá. Gyönyörű vagy és talpraesett. Senkiben sem merülne fel, hogy mindez csupán színjáték – felelte Jacob egészen komolyan. – Tökéletesen passzolsz hozzám, és hiszek a megérzéseimben.

Szavai simogatták a lelkemet. Éreztem, hogy nem szédíteni akar, valóban így gondolja. Hirtelen olyan lettem, mint egy tizenéves rajongó, aki meglátja a kedvenc énekesét, és sikítva a haját tépi örömében. Nos, én is ezt csináltam, csak éppen legbelül visítoztam.

– Remélem, az én megérzésem nem lesz jó, és nem vagy őrült – kuncogtam zavaromban.

Jacob elnevette magát.

– Nem foglak ma is a vállamon cipelni, ha erre céloztál. Azt csak a helyzet hozta, mert nem bírtam veled.

Közben megérkeztünk. Jacob beállt a kaupn, majd bevittük a csomagokat

– Gondolom, már éhes vagy. Mindjárt érkezik az ebédünk. Addig helyezd magad kényelembe. Átöltözök, két perc és itt vagyok – hadarta, miután letettük szatyrokat a konyhában, aztán felszaladt az emeletre.

Addig én elpakoltam a hűtött élelmiszereket, máshoz viszont nem mertem nyúlni, mert nem akartam kutakodni nála. Ragyogó tisztaság és rend uralkodott mindenhol. Biztosan volt bejárónője, mert nem hittem, hogy ő tartja rendben az egész házat. Jacob láthatóan nagyon jól él, de miután szemtanúja lehettem annak, milyen komoly munkát végez, így nem kétséges, hogy meg is dolgozik ezért a kényelemért.

– Elpakoltál? – szólalt meg mögöttem.

– Nem mindent, mert nem tudtam, mit hol tárolsz – fordultam felé, és a szívem akkorát dobbant, hogy majdnem odakaptam a kezemmel, hogy bent tartsam a mellkasomban.

Jacob egy fehér pólót viselt, ami alatt szépen kirajzolódtak a kidolgozott izmai, hozzá pedig sötétkék rövidnadrágot vett fel. Iszonyat jól festett. Nem csoda, hogy ennyire nyomulnak rá a nők, és az se, hogy ő pedig kihasználja az adottságait.

– Hagyd őket, úgyis szükség lesz rájuk később. Iszol valamit? – kérdezte, és az italokhoz sétált.

– Csak egy kis vizet, köszönöm.

Nem akartam alkoholt inni, mert olyankor hajlamos vagyok olyan dolgokat tenni vagy mondani, amit józanul sohasem. Az pedig most nagyon nem lenne jó.

– Ma már nem vezetek, igyunk egy kis bort. Mit szólsz hozzá? – javasolta Jacob.

Majdnem rákérdeztem, ha iszik, akkor ki visz haza, de aztán beugrott, hogy River is jönni fog, úgyhogy vele megyek majd. Legalábbis nagyon reméltem, hogy eljön.

– Oké, de csak egy keveset – egyeztem bele mégis. Egy kis bor még nem árthat meg.

A nappaliban ültünk le. Nem mondom, hogy nem voltam feszült, hiszen mindenki más is az lett volna a helyemben, ha hasonló helyzetbe kerül, főleg egy ilyen kaliberű pasassal. Próbáltam arra gondolni, hogy ez csak egy sima üzlet, amely mindkettőnk számára előnyös.

– Nagyon szép a házad. Már tegnap is meg akartam dicsérni, csak nem igazán volt rá lehetőségem – járattam újra körbe a tekintetem.

– Tegnap még haragudtál rám – emlékeztetett, és megemelte a poharát felém.

Ittunk, és közben a pohár fölött egymást néztük. Veszélyes játékba kezdtünk. Pontosabban, csak rám veszélyes, hisz Jacob semmit sem veszíthet. Én viszont megszenvedhetem az elhamarkodott döntésemet. Mégis úgy éreztem, őrültség lett volna kihagyni.

– Te is haragudtál rám – mondtam, miután lenyeltem az ízletes bort.

– Csak rövid ideig. De most már tényleg kezdjünk el ismerkedni, mert nincs túl sok időnk – nézett Jacob az órájára.

– Rendben. Akkor kérdezz! – Hátradőltem, és vártam.

– Hány éves vagy?

– Huszonnégy. Te?

– Harminckettő. Fiatal vagy, de nagyjából ennyinek saccoltalak.

Fiatalnak tart? Ne már!

– Szerintem jobb, ha csak arra térünk ki, amire esetleg rákérdezhetnek, vagy amilyen szituációkba keveredhetünk. Ismernünk kellene egymás szokásait, melyikünk mit szeret és hasonlóak – javasoltam, és amúgy is gyorsabb tempóban kell haladnunk, hiszen nagyon kevés időnk van az ismerkedésre.

– Igazad lehet – értett egyet velem Jacob, és a poharával felém intett. – Kezdd te!

– Lássuk csak… – gondolkodtam el kicsit –, szeretem az állatokat, zenében mindenevő vagyok, nem tudok úszni, általában nagyon mélyen alszok, imádok jókat enni, és szeretném egyszer kitanulni a cukrász mesterséget – csapongtam összevissza, ami hirtelen eszembe jutott.

– Miért nem tudsz úszni? – kérdezett vissza Jacob.

– Félek a víztől – vontam meg a vállam.

– Pedig az úszás jó dolog. Én szívesen megtanítanálak.

– Nem leszünk olyan sokáig együtt – ráztam a fejem nevetve.

– Azt nem tudhatod, de oké, akkor mondok én is néhány dolgot magamról. Zenében én sem válogatok, szintén szeretem az állatokat, én is jó alvó vagyok, és tudomásom szerint nem horkolok. Sokat utazok, mármint, ahogy időm engedi, szeretek sportolni, köztük épp az úszás az egyik kedvencem.

Ezt nem lesz nehéz megjegyeznem.

– Meséld el általában milyen egy napod – kértem, mert ez lényeges lehet.

Jacob vett egy mély levegőt.

– Jó időben szinte mindig úszással kezdem a napot. Kint a kertben van egy medencém. Aztán bekapok valamit, és már megyek is az irodába. Van, mikor az egész napomat ott töltöm, máskor pedig állandóan úton vagyok. Gyakran ülök be a kávézóim egyikébe, vagy épp az éttermembe az üzletfeleimmel. Esténként néha eljárunk Nelsonnal szórakozni, vagy csak elhozok egy lányt…

Elhallgatott, pedig éppen ez a rész érdekelt volna a legjobban.

– Komoly kapcsolatok? – kérdeztem rá mégis, mert némileg muszáj ismernem a múltját is. Legalábbis ezzel magyaráztam magamnak a faggatózásom okát.

– Volt néhány, de egyik sem tartott hosszú ideig. És te? Gondolom, most nincs barátod – nézett rám várakozóan.

– Fél éve nincs – feleltem röviden.

– Azért azt hittem, ettől többet is elárulsz – jegyezte meg Jacob, és le sem vette a szemét rólam.

Kíváncsi, akárcsak én. Azt hiszem, ez teljesen érthető.

– Az egyetem alatt volt egy komoly barátom, de mivel ő visszaköltözött oda, ahonnan jött, ezért nem láttuk értelmét a folytatásnak. Azóta nagyjából egyedül vagyok.

– Nagyjából?

– Minden apró részlet érdekel? – néztem rá rosszallóan.

– Ha nem titok – mosolyodott el, és ezzel a mosollyal rögtön hatni tudott rám.

– Voltak próbálkozásaim, de egyik sem jött be igazán, pedig nem mondanám magam túl válogatósnak.

Zavarba ejtő volt Jacob nézése.

– Milyen pasik jönnek be neked, Gianna? – duruzsolta mély hangon.

Miért remegek már csupán a hangjától is?

– Nos, mivel a barátnődet fogom játszani, így elég, ha azt hitetjük el mindenkivel, hogy az olyanok, mint te – tértem ki a válasz elől.

– Ravasz! – bólogatott Jacob, majd felállt, mert csengettek. – Ez Jack lesz. Valószínűleg megérkezett az ebédünk.

Átvette az ebédünket, és szétrakta a dobozokat a konyhában.

– Ki ez a Jack? – érdeklődtem, miután én is csatlakoztam hozzá.

– Ő vigyáz a házamra, fogadja a vendégeimet, és időnként a sofőröm is.

– Akkor ő mindig itt van?

Jacob rutinos mozdulatokkal tálalta át az ételeket a fekete tányérokra.

– Igen, ahogy a bejárónőm is, de ő ma szabadnapot kapott.

– Szóval már előre tudtad, hogy igent fogok mondani? – álltam meg vele szemben csípőre tett kézzel.

– Ezt nem mondanám, mert eddig eléggé kiszámíthatatlannak ismertelek meg – kacsintott.

– Szerintem meg kettőnk közül te vagy a kiszámíthatatlanabb. Add csak ide, majd én kiviszem – vettem el tőle a két gazdagon megrakott tányért, ő pedig a poharakat hozta utánunk.

Egymással szemben ültünk le a hatalmas asztalnál.

– Jó étvágyat! Remélem, ízleni fog, mert még nem igazán tudom, miket szeretsz – szabadkozott Jacob.

– A tengeri herkentyűk a kedvenceim. Szeretem a kagylót, a rákokat, és persze a halakat is. És te?

– Kimondott kedvencen nincs, de nem igazán kedvelem a tökféléket, vagy a zöldbabot. Amúgy minden jöhet.

Bólogattam, és elraktároztam az újabb infókat.

– És mi a helyzet a nőkkel? Mennyire vagy válogatós?

A szemtelen kérdésemre Jacob szeme felcsillant, és egyáltalán nem jött zavarba.

– Erre mit is felelhetnék? Ha csak a szexről van szó, nincs túl sok elvárásom. Sokszor jobb, ha egy nő nem gondolkozik túl sokat.

– Hú, úgy teszek, mintha ezt meg sem hallottam volna – húztam el a számat.

Jacob evés közben is hamiskásan mosolygott. Biztosan nagyon élvezte az érdeklődésemet, de azt is, hogy bosszanthat.

– Sok egyéjszakás kalandban van részem. Szerintem érhető, ha nem akarok problémákat – tömte magába vidáman a falatokat.

– Kihasználod őket.

– Csak azt lehet kihasználni, aki hagyja magát. Viszont szerintem téged leginkább az érdekel, milyen nők a zsánereim – dőlt hátra magabiztosan, a pohárral a kezében.

Átlátszó vagyok. Ez nem kérdés.

– Úgy gondolod? – dőltem hátra én is sóhajtva.

– Mivel engem is érdekelt, hogy te milyen férfiakhoz vonzódsz, ezért feltételezem, neked is hasonló gondolatok járnak a fejedben.

Rendesen zavart, ahogyan fixírozott.

– Azt hiszed, mindent tudsz, igaz?

– Nem, de azt tudom, alig várod, hogy megkapd a választ – nevette el magát Jacob.

Legszívesebben fejbe vágtam volna a szemtelensége miatt, de az a helyzet, hogy épp ez tetszett benne. Vagyis, ez is.

– Pedig egy cseppet sem érdekel. – Felálltam, hogy kivigyem a tányérom.

Kapja be Jacob! Sőt, az össze pasi bekaphatja! Ők mindent akarnak tudni, de cserébe csak morzsákat dobnak.

– A barna, szép arcú, nagy mellű, csinos nőket szeretem, ha pedig mellé okosak és szenvedélyesek is, akkor akár még szerelembe is eshetek – súgta Jacob a fülembe váratlanul.

A tányér kicsúszott a kezemből, egyenesen a mosogatóba. Tudtam, hogy szándékosan mondta ezeket, mégis rettenetesen zavarba hozott vele.

– Ezzel nem fogsz levenni a lábamról, Jacob Morris! – forgattam a szemem, és elindultam a nappali felé.

Jacob megfordult, és vigyorogva nézett utánam.

– Na, tessék! Elmondom az igazságot, és egyből azzal vádolsz, hogy le akarlak venni a lábadról.

– Igazság? – fordultam vissza. – Azért mondtad, mert azt hitted, ezt akarom hallani. Csak az állás miatt vagyok itt, ha már elfelejtetted volna.

Tudtam, hogy ezt nem veszi be. Tisztában van vele, hogy a külseje legalább ugyanannyit dobott a latba, mint a fránya ajánlata.

– Nemrég még azt mondtad, kedvelsz. Szóval ne mondd, hogy csak a munka az oka! – vágta is egyből az arcomba.

– Akkor vigyázz rá, hogy ez így is maradjon – vetettem oda, és hátat fordítva neki, visszamentem a nappaliba.

Utánam jött. Az arcára volt írva mennyire élvezi ezt az egészet. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem élveztem, ugyanakkor tudtam mennyire veszélyes. Ez a férfi könnyűszerrel elcsábíthatna, én pedig még attól is könnyebben tudnék beleszeretni. Egy összetört szívre pedig most a legkevésbé sem volt szükségem, és az egyéjszakás partner szerepére sem vágytam.

– Pedig nem állítottam valótlanságot. Te pont olyan nő vagy, Gianna, aki képes megdobogtatni a szívem – mondta, és visszaült a korábbi helyére, a fotelbe.

Megrökönyödve néztem rá.

– Ugye nem akarod, hogy máris meggondoljam magam? A megállapodásunkban nem volt szó arról, hogy udvarolni is fogsz nekem.

Jacob a homlokát ráncolva nézett rám.

– Rendben, akkor tisztázzuk ezt. Teljesen elzárkózol előle, hogy esetleg mi...? – kérdezte félrebillentve a fejét. – Mert nekem nem lenne ellenemre, és sokkal hitelesebbek is lennénk.

Egy hosszú pillanatig lefagyva bámultam rá. Tényleg azt hiszi, hogy a fejemre ejtettek? Nemrég ecsetelte, hogy csak kalandjai vannak. Lehet, hogy nem egy éjszakára szólna a jegyem, hanem kettőre, de mire mennék vele? Elvileg neki fogok dolgozni, úgyhogy nem szúrhatom el ilyesmivel.

– Így is hitelesek leszünk, majd meglátod – zártam rövidre a témát.

– De nem válaszoltál – erősködött mégis.

– Szerintem meg igen.

– Szóval nem szeretnéd?

– Nem, Jacob, és jobb, ha máris kivered a fejedből a dolgot – emeltem meg a hangom.

Ingerült lettem, mert hazudtam. De igenis szeretném. Semmire sem vágynék jobban, mint, hogy az övé legyek. Azonban ne egy éjszakára, és nem is kettőre. Udvaroljon, hívjon el randira, szeressen belém, ahogy én is belé. Legyen minden úgy, ahogy annak normális esetben lennie kellene. De köztünk nem lesz ilyen, mert Jacob nem az a férfi.

– De legalább azt elmondod, hogy miért? – kérdezte végül csendesen.

Mintha csalódottságot véltem volna kihallani a hangjából. Biztosan nincs hozzászokva a visszautasításhoz. Az őszinte válaszon kívül semmi értelmes kifogás nem jutott eszembe.

– A mi világunk eléggé különbözik egymástól, és nem szeretnék beállni az alkalmi partnereid sorába. Arról nem is beszélve, hogy hétfőtől neked fogok dolgozni, úgyhogy mindkettőnknek jobb, ha nem lesz köztünk semmi.

Jacob rezzenéstelen arccal nézett, majd beharapta az alsó ajkát szélét, épp úgy, mint a kocsiban.

– Rendben. Tudomásul veszem ezt – bólintott. – Az viszont biztató, hogy a kifogásaid között nem szerepel, hogy nem vagyok az eseted.

– Örülök, hogy ennek is megtaláltad a pozitív oldalát – nevettem el magam, és elővettem a telefonomat. – Fel kell hívnom Rivert.

 – Csak nyugodtan, addig én is beszélek Nelsonnal – állt fel Jacob, és kiment a teraszra.

Gyanítottam, hogy ezzel csak ideiglenesen állítottam le Jacobot. Lesz még vele bajom bőven, de valamiért most elég erősnek éreztem magam ahhoz, hogy végig tudjam csinálni a hétvégét.

– Helló! Na mizu? Felvettek? – kérdezte azonnal River.

– Igen, de van egy kis változás – vettem kezembe a poharamat, és ittam egy kortyot, mielőtt folytattam volna.

– Ez valahogy nem lep meg. Hallgatlak, Gi!

– Megkeresett Jacob, és megkért, hogy kísérjem el a hétvégére a szüleihez – hadartam el gyorsan.

– Mi van? Máris összejöttél vele? – kiabált bele River olyan hangosan a telefonba, hogy el kellett tartanom a fülemtől.

– Nem. Ugyanúgy csak eljátszom a barátnőjét, viszont cserébe engem bízott meg a kávézó vezetésével. Már meg is írtuk a munkaszerződést.

Egy pillanatnyi csend következett a túloldalon.

– Mondd, hogy tud ennyi minden történni veled egy fél nap alatt? Tényleg te leszel a főnök a kávézóban? – hitetlenkedett.

– Igen, viszont most elsősorban azért hívtalak, hogy gyere el vacsorára hozzá, mert meg akar ismerni. Ő is elhívta a barátját.

– Te most is ott vagy nála? – csodálkozott River.

– Igen. Muszáj ismerkednünk egy kicsit, különben fel fogunk sülni.

Miután kimondtam, már én sem tartottam hihetőnek ezt az egészet. Tényleg ezért vagyok itt?

– Na, persze – vágta rá egyből a barátnőm. – Nem tudom, mibe keveredtél, Gi, de remélem, jól fogsz kijönni belőle. Küldd el a címet, és hatra ott leszek.

Nem akartam tovább magyarázkodni, majd este úgyis kitárgyaljuk a dolgot. Gyorsan bepötyögtem a címet, és kimentem Jacob után a teraszra, mert láttam, hogy már ő is befejezte a hívást.

– Nos, eljön? – fordult felém. Igéző szemei csillogtak, és én olyan sokáig tudtam volna nézni őket, hogy talán a nap is felkelne, mire megunnám.

– Igen. A barátod is?

– Persze, ki nem hagyná. Megnézed a kertet, ha már itt vagyunk? – intett.

– Örömmel – vigyorodtam el, és lelépkedtem hozzá a lépcsőn.

Rögtön egy kéklő vizű medence fogadott. Elképzeltem, ahogy reggelente Jacob ebben úszkál, szinte ruha nélkül… És ki tudja. Lehet, tényleg ruha nélkül. Lelki szemeim előtt láttam, ahogyan az izmai megfeszülnek, légzése felgyorsul, a haját hátracsapja, hogy kisöpörje arcából a vizet…

Édes Istenem!

– Ha nem tudnám, hogy félsz a víztől, akkor javasolnék egy kis hűsölést – állt meg mellettem.

– Biztos, hogy nem vetkőznék le előtted – vágtam rá gondolkodás nélkül, és továbbindultam.

Jacob jót kuncogott rajtam. Utánam sietett, és megfogta a karom.

– Ennyire nem bízol bennem? Megígértem, hogy nem nyúlok hozzád.

– Alig ismerlek. Már az is nagy szó, hogy egyáltalán belementem ebbe a hülyeségbe.

Jacob arcáról lehervadt a mosoly.

– Ebben teljesen igazad van. Azért remélem, nem haragszol, amiért felvetettem, hogy lehetne köztünk több is.

Már megint kezdi… Ha tudná, hogy mindenféle szempontból az esetem… Kivéve az életvitelét.

– Nem, de tényleg megnézném inkább a kerted…

Jacob bólintott, és újra elindultunk. A kert éppen akkora volt, hogy egy kényelmes sétát lehessen benne tenni. Mindenfelé díszfák, formára nyírt sövények és színes virágok sokasága díszelgett. A végében volt egy kis pergola, rózsával befuttatva, alatta kőpaddal.

– Gyönyörű – legeltettem körbe a tekintetem elégedetten.

– Köszönöm! Szeretek itt lenni – felelte Jacob.

– Ezt meg tudom érteni. Én is mindig valami hasonlóról álmodoztam – sóhajtottam, bár ez a sóhaj nem is annyira a kerttel kapcsolatos álmaimnak szólt.

– Fiatal vagy még. Ha ügyes vagy, bármit elérhetsz, és úgy érzem, te el is fogod érni, amit akarsz – suttogta Jacob, és megérintette az arcomat.

Ijedten néztem fel rá, de csak gyengédséget láttam a szemében, nem pedig pimaszságot, amire számítottam. Olyan könnyű volt elveszni a tekintetében. Bárcsak biztonsággal lehetne szeretni ezt a férfit.

5. fejezet