Játék, szex, szerelem - 9. fejezet

 foto: pixabay

18+

– Nos, megérkeztünk – állította le a motort Jacob, lágyan nézett rám. – Látom, ideges vagy, pedig senki és semmi sem számít. Csak az, amit én érzek. – A szája elé emelte a kezem, és egy puszit lehelt rá.

Kézen fogva vezetett a bejárathoz, ahol az anyja jelent meg az ajtóban. Az asszony hűvös eleganciával fogadott bennünket.

– Örülök, hogy ideértetek. Jó napot, miss Black! Szia, fiam! – ölelte meg röviden Jacobot.

– Jó napot, Mrs. Morris! Köszönöm, hogy meghívtak magukhoz! – üdvözöltem udvariasan.

– Elvégre maga a fiam barátnője – vetette oda büszke fejtartással, és hátat fordított, hogy bevezessen bennünket a házba.

Jacob bátorítólag megszorította a kezem. Bizonytalanul rámosolyogtam, és követtük az anyját.

A ház belülről még elegánsabb volt, mint kívülről. Otthonosnak kevésbé mondtam volna, mert úgy éreztem magam, mint egy múzeumban. Csupa régi bútorok, szobrok, festmények, egyedül a virágok törték meg a komor hangulatot. Két tágas helyiségen is keresztül sétáltunk, mire a nappaliba értünk. Itt is csupa antik darab fogadott, kanapék és fotelek, fényes, mintás huzattal bevonva.

Egy őszhajú férfi ült az egyik ilyen fotelben, lábait keresztbe vetve könyvet olvasott. Szemüvege fölött nézett fel ránk, majd méltóságteljesen letette a kezéből a kötetet, és váratlanul szája széles mosolyra húzódott.

– Szia, apa! – köszönt oda neki Jacob vidáman.

– Szervusz, Jacob! – A férfi felállt, és megölelte a fiát.

Ez az ölelés sokkal meghittebb volt, mint az előbb Juliettel. Ahogy elengedték egymást, a kedves arcú férfi rám nézett.

– Ön bizonyára Gianna! A fiam mesélt már magáról – mosolygott rám, és a kezét nyújtotta felém. – Bobby Morris.

Amikor neki is bemutatkoztam, a férfi hirtelen engem is magához ölelt egy pillanatra. Meglepett ezzel a gesztussal, és egyből szimpatikussá vált számomra.

– Egy italt? – szólalt meg Jacob anyja mögöttünk.

Megfordultam Egy fiatal lány állt mellette tálcával a kezében, melyen italokkal tele poharak sorakoztak. Egyáltalán nem voltam ilyesmihez szokva, hogy felszolgálók kínálgassanak itallal, de nem is értettem, miért van erre szükség, hiszen csak mi jöttünk, nem az angol királynő.

– Köszönjük! – vett le Jacob két poharat, és az egyiket felém nyújtotta.

– Te nem iszol velünk, Juliet? – kérdezte Bobby a feleségétől.

– Majd az ebédnél – hárított az asszony rezzenéstelen arccal.

– Akkor egészségetekre, fiatalok! – emelte ránk a poharát Bobby.

Legszívesebben az egész töményet leküldtem volna, aztán megtoldom még eggyel, hogy oldódjon a feszültségem, ám visszafogtam magam, és úrihölgyhöz méltón, csak megízleltem.

– Nem faggatom, Gianna – mosolygott rám Bobby –, ebédnél úgyis alaposan kikérdezik majd.

– Nem tudom, illik-e ilyet kérni, de nyugodtan tegezhet – ajánlottam fel zavartan.

– Megtisztelsz – biccentett a férfi, majd a kanapé felé intett. – De mit ácsorgunk itt? Üljetek csak le!

Jacob a derekam mögé csúsztatta a kezét, szorosan mellém húzódott. Szükségem is volt erre a közelségre, mert még mindig rettenetesen feszengtem.

– Mi újság? Megvolt a jótékonysági árverés? – érdeklődött Jacob, miután az anyja is helyet foglalt közöttünk.

– Három felajánlásunk is igen magas áron kelt el, így a kórház jelentős adományhoz jutott. Jövő héten lesz az átadás, ahol mi leszünk a díszvendégek – mesélte büszkén Juliet.

– A kórháznak adományoztak? Ez nagyon nemes gesztus – szóltam közbe halkan.

– A mi köreinkben elvárt, hogy időként jótékonykodjunk, de nem is esik nehezünkre – felelte az asszony úgy, hogy közben rám se nézett.

– Mesélj, fiam! Sikerült megkötni az üzletet a kínai befektetővel – kérdezte Bobby.

– Persze, sima ügy volt. Valójában alig várta, hogy az üzletfelünk lehessen, úgyhogy szinte bármilyen feltételt szabhattam neki, elfogadta volna. – Jacob elégedetten dőlt hátra, lábait keresztbe vetette.

– Jó, nagyon jó! – bólogatott Bobby. – És a másik? Azzal is sikerült megegyezned?

– Vele hétfőn fogok tárgyalni. Sajnos tegnap el kellett halasztanom, mert közbejött valami nagyon fontos – felelte Jacob, és alig érezhetően megszorította a derekamat.

Nehéz volt elrejtenem a mosolyomat. Örültem, hogy fontosabb voltam egy tárgyalásnál.

– Biztos szeretnétek kipakolni, és átöltözni az ebédhez. Nora felkísér benneteket a szobába – mondta Juliet, és felállt.

– Itthon vagyok, anya. Nem szükséges, hogy a szobalány kísérgessen a saját szobámba – forgatta meg a szemét Jacob. – Azzal kézen fogott, és vitt magával a sötétzöld, puha szőnyeggel borított lépcső felé, melyet aranyszínű fémpántok fogtak le a szélein.

– Te tényleg itt nőttél fel? – kérdeztem suttogva.

– Igen, miért?

– Kicsit olyan a házatok, mint egy múzeum. Az ember fél hozzányúlni bármihez – kuncogtam.

– Anyám szereti a régiségeket. Már megszoktam, és egyáltalán nem zavar. – Jacob elkanyarodott balra a lépcső tetején.

Aranyozott bézs színű tapéta borította a falakat, és teleakasztgatták festményekkel. Itt-ott elhelyeztek egy dúsan faragott széket, vagy egy kis konzolasztalt, rajta gyertyatartóval. Több ajtó mellett is elmentünk, Jacob csak az utolsónál állt meg.

– Ez volt az én szobám – nyitotta ki előttem az ajtót.

Amikor beléptem, mosolyognom kellett. Az egész olyan volt, mint egy valamikori herceg hálószobája. A hatalmas fa ágyat fehér és sötétkék bársony baldachin vette körbe, a falakat ezüstösen csillogó, mintás tapéta fedte, az ággyal szemben egy, a lentiekhez hasonló kanapé állt, de volt itt faragott íróasztal, puff, karosszékek és még szobainas is. Az ablakokon szintén súlyos bársonyfüggönyök lógtak, a falon pedig lovas harcjelenetek ábrázoló festményeket akasztottak.

– Már csak egy lovagi páncél hiányzik és néhány kard a falra – nevettem el magam, és körbe-körbe forogtam. – Még sosem jártam hasonló szobában.

– Gondoltam, hogy meg fogsz lepődni. Nézz csak szét nyugodtan, addig én felhozom a bőröndjeinket – mondta Jacot, de mielőtt kiment volna még magához húzott, és adott egy gyors puszit.

Mikor magamra maradtam, az ablakhoz sétáltam, és meglepetten láttam, hogy egy erkélyajtó van a függönyök mögött. Kinyitottam, és miután kiléptem rajta, az elém táruló látványtól tátva maradt a szám. Egy valódi kastély parkja terült el előttem, formára nyírt sövénylabirintussal, középen szökőkúttal. A labirintusnak négy kijárata volt minden oldalon. A baloldali egy kis tóhoz vezetett, a jobb oldali egy pihenőhelyhez, amely rózsákkal volt befuttatva, akárcsak Jacob kertjében, a szemközti pedig egy fákkal benőtt részhez vitt. Közvetlenül az erkély alatt húzódott a kékvizű medence, körülötte leanderekkel, és napozóágyakkal. Pazar volt az egész, és alig vártam, hogy később sétálhassunk ebben a meseszép kertben.

– Tetszik? – kiabált ki hozzám Jacob, miután felhozta a táskáinkat.

– Nagyon! Most mégis csak irigyellek, hogy egy ilyen helyen nőttél fel – mentem vissza hozzá.

– Akkor még nem láttad ezt – mondta, és kinyitotta az ággyal szemben lévő ajtót.

Kíváncsian léptem be rajta, és hasonló döbbenettel néztem körbe, mint nemrég a kertben. Az ajtó egy fürdőszobát rejtett, de nem akármilyet. A szemközti falon apró, barna árnyalatú csempékből kirakott, hatalmas kör alakú fürdőkád feküdt, az elején két, jókora márványoszloppal. A kád egyik oldalán kétszemélyes, szintén márvány mosdó, míg a bal oldalán egy falrész mögé a WC-t és a bidét bujtatták el. A káddal szemben pedig szintén antik szekrény állt, rajta puha törölközőkkel.

– Úristen! Ez gyönyörű! – ámuldoztam lelkesen. Életemben nem láttam még ilyen pazar fürdőt.

– Este kipróbálhatjuk, ha szeretnéd – kacsintott rám Jacob.

– Mindenképpen – bólintottam, mert ezt ki nem hagytam volna.

Jacob az órájára nézett, majd elvigyorodott.

– Hm, van még időnk – jelentette ki. Megkerülte a fürdőalkalmatosságot, és megengedte a vizet.

– Most?

– Naná! Csak bezárom az ajtót. – Visszament a szobába, és elfordította a kulcsot a zárban.

Menet közben lekapta a pólóját, kicsatolta a nadrágját, és mire odaért hozzám, mert meztelenül állt előttem. A szemembe nézett, és várta, hogy én is mozduljak. Gombolni kezdtem az ingem, Jacob végig követte tekintetével, ahogy feltárulkozok előtte, de nem ért hozzám. Az ingem a földre hullott, majd rögtön követte a szoknyám. Ekkor megfordított, kioldotta a melltartóm csatját, és a nyakamba csókolva a tenyerébe fogta a melleimet.

– Nagyon meg foglak dugni – suttogta izgatottan a nyakamba.

Minden erő kiment a lábamból. Sosem gondoltam, hogy a mocskos szavak ennyire beindítanak.

Jacob lassan letolta rólam a bugyim, és kiléptem belőle. Megfogta a kezem, és a három lépcsőfokhoz vezetett. Óvatosan léptem bele a meleg, habos vízbe, mely még félig telítette meg a hatalmas kádat. Jacob mellém lépett, szembefordított magával, és megcsókolt. Keze türelmetlenül siklott le a testemen, egyenesen a lábam közé. Végigfutott rajtam a borzongás, majd egy nagyot nyögtem, amikor az ujja belém csusszant.

Kezembe fogtam Jacob ágaskodó szerszámát, húztam rajta néhányat, amikor Jacob újra a fülembe súgott:

– Szopj le, szépségem!

Csúnyán beszélt. Szex közben többször hallottam olyan szavakat a szájából, amiket máskor sosem. Szerintem őt épp annyira izgatta, mint engem. Hezitálás nélkül borultam térdre előtte. Imádtam, hogy figyelemmel kísérte minden mozdulatomat, én pedig szándékosan próbáltam a legcsábítóbban izgatni a számmal. Jacobnak tetszett a dolog, mert egyre cifrábbakat káromkodott, majd hirtelen magára húzta a fejem egy pillanatra. Éreztem, ahogy lüktet a számban a férfiassága, és a levegőm egyre csak fogy. Éppen akkor húzta ki, mikor már majdnem kapálózni kezdtem, hogy meg ne fulladjak.

Lehajolt hozzám néhány bocsánatkérő puszira, majd utasított, hogy forduljak meg.

Kihúzódtam a kád széléhez, és a peremére támaszkodva négykézláb ereszkedtem. Jacob mögém térdelt. Nem teketóriázott, keményen belém hatolt. Fájt, de csak az első pillanatban, amíg meg nem szoktam a méretét. Váratlanul ért az állatias tempó, amivel magáévá tett, mégis rendkívül élveztem. A víz továbbra is folyt, egyre jobban ellepte a testünket, így a heves mozogástól a vízcsobbanások is egyre hangosabbak lettek. Jacob előrehajolt, kezét a lábam közé csúsztatta, a csiklóm kezdte simogatni, miközben alig vett vissza a tempóból.

– Úristen, Jacob! – kiáltottam a nevét a fejem hátraszegve. Az egész testem remegett a hirtelen jött orgazmus hatására.

Jacob megvárta, amíg lecsillapodok, aztán kihúzódott belőlem, és kényelmesen hátradőlve leült, aztán az ölébe fordított. Nedves ajkai a melleimre tapadtak. Lágyan ringatózni kezdtem az ölében. Nem sokáig tolerálta a lassú mozdulatokat, megragadta a csípőmet, és a saját ritmusában mozgatott előre-hátra. Elhomályosult tekintettel néztünk egymás szemébe, majd magához rántott, és megcsókolt. Közben megmarkolta fenekem, és a lehető legmélyebben húzott magára. A gyönyör végigszáguldott a testemen, kétségbeesetten kapaszkodtam a vállába. Azt hittem, ő is követni fog, ám Jacob csak mosolyogva nézett engem.

Meddig bírja még?

– Ülj fel ide! – biccentett a fejével a széles peremre a fal mellett.

Követtem az utasításait, és izgatottan vártam, mit akar csinálni. Lábaim szétfeszítette, és fejét befúrta a combjaim közé.

– Jézusom, Jacob! – sóhajtottam fel, ahogy nyelve izgató játékba kezdett rajtam.

Egy újabb orgazmussal ajándékozott meg, ekkor már jóformán magamnál sem voltam. Úgy éreztem, semmi erőm nem maradt, rongybábuként emelt újra az ölébe.

– Akkor most én jövök! – suttogta fátyolos hangon, és mozogni kezdett alattam.

Mindkét karom a nyaka köré fontam, és csípőmmel felvettem az egyre őrültebb ritmust, amit diktált. Egyik kezét a mellemen tartva, egyre sűrűbben nyögdécselt alattam, míg végül az ő teste is megfeszült, és hangosan elélvezett.

Nos, betartotta, amit ígért. Iszonyatosan megdugott.

A víz elcsendesedett körülöttünk, a hab pedig már a vállunkig ért. Jacob óvatosan kisiklott alólam, elzárta a vizet, majd magához húzva elterültünk a kellemes melegségben.

– A világ legjobb dolga veled szeretkezni, Gi! – mondta derűsen. – Szereted és élvezed is a szexet, ráadásul hihetetlenül érzéki nő vagy.

– Bizonyára nem hinnéd el, hogy sosem voltam ilyen – kuncogtam.

– Akkor különösen örülök, hogy mellettem sikerült ledobni a gátlásaidat.

Fáradtan elmosolyodtam, majd felnéztem rá.

– Nem kellene már készülődnünk?

– Még van egy kis időnk. Jó itt veled – húzott szorosabban magához.

Még egy negyedórát lazultunk egymás karjában, aztán én kezdtem el először készülődni, mert még a hajamat is meg kellett szárítanom.

– Melyik ruhát vegyem fel? – kérdeztem Jacobtól, aki már szintén törölközött.

– A kéket. Szerintem az nagyon jól fog állni neked. A másik ajtó mögött találsz egy gardróbot. Ott kipakolhatsz, és öltözni is tudsz – javasolta.

Eddig észre sem vettem, hogy a fürdő mellett van még egy ajtó, mert azt is ugyanolyan tapéta borította, mint a falakat. Az a kis gardrób nem is volt olyan kicsi. Leraktam a táskám a középen álló párnázott padra, kipakoltam a ruháimat, aztán a Jacobét is. Közben hallottam, ahogy zúg a borotvája a fürdőben. Felvettem a kék ruhát, és megálltam a tükör előtt. Csinos volt, és tökéletesen illett rám.

– Gyönyörű vagy! – állt meg mögöttem Jacob egy szál törölközőben. A hajam félrehúzta, és megpuszilta a nyakamat.

– Te mit veszel fel? – fordultam felé.

– Hozzád akarok öltözni, úgyhogy kék inget.

– Ezzel a szürke nadrággal? – tartottam elé.

– Aha, tökéletes lesz. Köszönöm – vette el tőlem.

Jelentéktelennek tűnő apróságok, mégis, ezektől éreztem azt, hogy mi tényleg egy pár vagyunk.

Kéz és kézben sétáltunk le, én pedig már újra nagyon feszült lettem. Amikor megláttam Tessát és a szüleit a nappaliban, a gyomrom görcsbe rándult. Tessa halvány rózsaszín ruhájában úgy festett, mint aki most érkezett egy divatfotózásról. Szőke tincsei szabályos hullámokban terültek el a vállán, ahogy az anyjának is, csak ő sötétszőke volt, és világoszöld nadrágkosztümöt viselt. Az apja viszont már kevésbé keltett jó benyomást termetes méretével és kopasz fejével.

Minden szem ránk szegeződött. Jacob elengedte a kezem, és helyette a derekamat fogta meg, úgy mutatott be nekik.

– Hallottunk már magáról, miss Black. Örülünk, hogy megismerhetjük – nyájaskodott Tessa anyja. Az asszony jó fél fejjel volt magasabb tőlem, és Melindának hívták.

– Örvendek – csókolt kezet Henry is, Tessa apja. Ősz szakálla csiklandozta a kézfejemet.

Italt öntöttek nekünk, és leültünk közéjük. Tessa gúnyos pillantásokat küldött felénk, éppen ezért kerültem a tekintetét. A munkáról kezdtek el beszélgetni. Megkönnyebbültem, hogy nem én vagyok a téma. Ám az örömöm korainak bizonyult.

– Úgy értesültem, Jacob egyik kávézóját vezeti – nézett rám Melinda.

– Igen, így van – bólintottam félszegen.

Mi a francért idegeskedek? Ezek is csak emberek? Kit érdekelnek?

– Nem túl szerencsés a főnök és az alkalmazott közötti viszony – jegyezte meg kioktató stílusban. – Nem gondolkodott még azon, hogy önállósodjon? 

Elöntött a düh. Főleg azért, mert tudtam, hogy igaza van. Épp ezért nem akartam Jacobbal kezdeni.

– A szüleim nem tudtak segíteni az indulásban, úgyhogy nekem munkával kell megkeresnem a pénzt az önállósodáshoz – feleltem, és nem érdekelt, kit sértek meg vele.

– Ó, szóval a szülei nem állnak túl jól – húzta el Melinda a száját, és a pohara után nyúlt. – Sajnálatos, de így meg tudom érteni.

Vettem egy mély levegőt, hogy ne szóljak vissza neki semmi olyat, amit később megbánnék.

– Gianna szülei mindketten tanítanak. Nagyon kedves emberek – szólalt meg Jacob.

– Talán már ismered is őket? – nyílt nagyra Juliet szeme.

– Igen, már meglátogattuk őket néhányszor – füllentette Jacob.

Hálásan néztem rá, és elhatároztam, hogy tényleg be fogom mutatni őt a szüleimnek.

– Értem. – Juliet ivott egy kortyot.

Néhány másodpercnyi kínos csend következett.

– Össze is költöztetek már? – kérdezte Tessa.

Jéghideg kék szemei engem pásztáztak. Tudta a választ, hisz nemrég jártak Jacobnál. Talán azt hitte, kellemetlenül érint, amiért Jacob még nem költöztetett magához. Ezt eléggé benézte.

– Még korai lenne – feleltem mosolyogva.

– Én szeretném, de Gianna még kéreti magát. – Jacob közelebb húzott magához, és egy puszit adott a halántékomra. Fogadni mertem volna, élvezi ezt a játékot.

– Van saját lakása, Gianna? – folytatta Henry a vallatást.

– Nincs – ismertem be kelletlenül, pedig semmi szégyellnivaló nem volt benne, hiszen még csak huszonnégy éves vagyok.

– Semmije sincs – jegyezte meg halkan Melinda, de úgy, hogy lehetőleg mindenki hallja.

Nem kellett volna, hogy fájjon ez a beszólás, de mégis rosszul érintett. Tényleg nincs semmim. Jacob nélkül még normális állásom se lenne. Vacak érzés kőgazdag emberek között ülni, mert ágrólszakadt verébnek tűntem mellettük.

– Majd lesz neki. Mi sem így születtünk. Talán már elfelejtetted, Melinda? – húzott ki a kellemetlen helyzetből Bobby.

– Ó, hogy is felejthetnem el? Keményen megdolgoztunk azért, amink van – bólogatott az asszony, de ez nem mentette fel az alól, amit korábban mondott.

Közben a tegnapi szobalány szólt, hogy elkészült az ebéd, így átmentünk az étkezőbe. Tessa sokatmondó pillantást vetett Jacobra, és leült a másik oldalára. Velem szemben Henry, mellettem az asztalfőn pedig Bobby ült. Melinda a lányával szemközt, míg Juliet kettőjük között, az asztal másik végén helyezkedett el.

Teljesen hétköznapi témákról beszélgettek, ami legalább nem volt zavaró, kivéve, mikor láttam, hogy Tassa időnként halkan súg valamit Jacobnak. Sosem értettem, hogy mit, ahhoz pedig, hogy lássam őket, előre kellett volna hajolnom, és azt semmiképpen sem akartam.

Az előétel ízlett, habár gőzöm sem volt mit ettünk, a főételnél is csak néhány elemet ismertem fel. Viszont tényleg finom volt mindegyik, bármik is voltak azok.

– Ha gondolod, ebéd után majd sétálhatunk egyet a kertben – ajánlotta Jacob.

– Amúgy is kérni akartam – bólogattam, hiszen alig vártam már, hogy lássam.

– Talán nekünk is rendeznünk kellene egy nyárzáró bált. Mit szólnál hozzá, Bobby? – hallottam Juliet hangját.

– Lehet róla szó, drágám. Régen hívtunk már vendégeket – értett egyet Jacob apja.

– Emlékeztek, a mienkre? – csillant fel Melinda tekintete. – Tessa és Jacob csodaszép keringővel nyitotta meg. Milyen szép pár voltatok – nézett az említettekre.

– Valóban – sóhajtotta Juliet. – Akkor még mindenki azt hitte, hogy egy napon majd Jacob megkéri Tessa kezét.

Tisztában voltam vele, hogy szándékosan csinálják, és hiába nem akartam felhúzni magam, legbelül mégis tomboltam. Egyértelműen arra céloztak mit keresek én itt. De tényleg! Mit keresek én itt? És miért nem szólal meg Jacob?

– A sors útjai kifürkészhetetlenek – dobott be Bobby egy közhelyet.

Nem tudtam eldönteni, hogy vajon ő is akarja-e, hogy Jacob elvegye Tessát. Ha igen, akkor Jacobon kívül tényleg senki támogatására nem számíthattam.

– Milyen sokat gyakoroltunk. Emlékszel, Jacob? Vagy ezerszer a lábamra léptél – kacarászott Tessa.

– De végül megtanultam, és legalább azt az egy táncot azóta is ismerem – felelte Jacob kedélyesen, de közben a kezem fogta az asztal alatt.

– Hány évesek voltatok? – kérdeztem, mintha egy cseppet sem zavarna a téma.

– Én tizennyolc, Tessa tizenhat. Szinte gyerekek voltunk még.

– Azóta viszont felnőttetek, és nem ártana már mindkettőtöknek megállapodni. Én is nyugodtabban adnám át Tessának az üzletrészem, ha egy megbízható férfi állna mellette – dörmögte Henry.

Borzasztóan éreztem magam, és legszívesebben a képükbe ordítottam volna, hogy mégis mi a francot képzelnek magukról?! Én is itt vagyok, ne tegyenek már úgy, mintha nem léteznék! Jacobra is haragudtam, mert meg se mukkant. Ennyire azért nem kellene hagynia, hogy ezek rátukmálják a lányukat. Úgy döntöttem, inkább már meg sem szólalok, csak akkor, ha kérdeznek.

A desszerthez már nem volt étvágyam, de kénytelen voltam legalább felét megenni, hogy elkerüljem a kérdéseket. Bobby volt egyedül, aki néha egy-egy kedves szót vesztegetett rám, a többiek egyszerűen levegőnek néztek. Kivéve persze Jacobot, de őt is túlságosan lekötötte Tessa, mert a nő szinte megállás nélkül duruzsolt a fülébe.

10. fejezet