Életre szóló két éjszaka - 2. fejezet

foto: pixabay

Jason utálta a hétvégéket, mert akkor otthon kellett lennie a feleségével. Azzal a nővel, akire nyolc hónapja rá se lehetett ismerni. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne, akit három évvel ezelőtt feleségül vett, akibe beleszeretett, és akiről azt hitte, tökéletes.

Ivy az is volt mindaddig, amíg a barátnője teherbe nem esett. Előtte úgy éltek, mint bármelyik más boldog házaspár: Ivy vezette a háztartást, Jason pedig dolgozott. Irányította a saját cégét, a feleségének pedig más feladata sem volt, minthogy rendezze a házat és a kertet. Valójában még ezt sem kellett csinálnia, hiszen volt bejárónőjük, és hetente eljött valaki rendbe tenni a kertjüket.

Jason talán itt hibázott. Ha Ivy is eljárt volna dolgozni, és nem csak a vásárlással, az edzőteremmel, a fodrásszal és a kozmetikussal tölti az idejét, akkor nem jutottak volna idáig. Maga sem tudta erre a választ.

Ivy gyönyörű nő: ragyogó szőke hosszú haj, magas, karcsú alak és hozzá igéző kék szemek. Jason büszkén jelent meg vele bárhol, és a felesége is jól tudta magáról, hogy hibátlan. Mármint külsőre. Habár belsőleg is az volt jó ideig.

Jason soha nem felejtette el azt a nyolc hónappal ezelőtti délutánt, mikor Ivy zaklatott állapotban állított haza a barátnőjétől.

– Ha látnád, hogy néz ki Sam! Mint, aki egészben lenyelt egy görögdinnyét – mesélte a nő vacsora előtt.

– A kismamák már csak ilyenek – nevetett fel Jason, és letette kezéből az újságot.

– De ez annyira szörnyű. Megnyúlt a bőre, megduzzadtak a mellei, és képzeld, még azt is megmutatta, hogyan mozog benne… – Ivy összerázkódott, ahogy kirázta a hideg.

– Ugyan már, édesem! Majd szülés után helyreáll az alakja. Egyébként pedig a duzzadt mellek nagyon is izgatóak – kacsintott a feleségére.

– Én… én nem akarom, hogy velem is ez történjen – dadogta Ivy.

Jason nem tulajdonított ennek a kijelentésnek nagy jelentőséget.

– Nem minden terhesség egyforma. Valakin alig látszik meg, és téged ismerve, gyönyörű kismama leszel, Ivy, ha majd eljön az ideje. – Odament a nőhöz, és átölelte.

Ivy elhúzódott, és komolyan nézett rá.

– Én nem akarok gyereket, Jason.

Ez mellbe vágta a férfit, hiszen ő már vágyott volna családra. Harminckét éves volt, stabil háttérrel, épp ideje lett volna, hogy gyereket vállaljanak, és többször beszéltek is róla.

– Ne jelentsd ezt ki ilyen elhamarkodottan. Megijesztesz vele, Ivy. Ahogy mondtam, te szép kismama lennél és nagyon jó anyuka. Nekem pedig minden vágyam, hogy gyermekünk szülessen – nézett kedvesen a feleségére.

Ivy idegesen elfordult, és fel-alá kezdett járkálni a nappaliban. Cipője sarkának koppanását elnyelte a puha, mustárságra szőnyeg.

– Komolyan mondtam, Jason. Most, hogy láttam, rájöttem, irtózom ettől az egésztől. Nem akarom, hogy a hasam megnőjön, és ott mozogjon benne valami, mint abban a filmben… 

Jason döbbenten hallgatta a feleségét. Nem lehet, hogy ezt tényleg komolyan gondolja.

– Ez butaság, Ivy. Neked szülés után is tökéletes lenne az alakod. Az pedig, ha egy baba mozog az anya hasában, az egyik legcsodálatosabb dolog a világon.

Ivy megtorpant.

– Már pedig az enyémben nem fog! Szeretném, ha nem is próbálnál meggyőzni, mert ebben hajthatatlan leszek – jelentette ki, és felszaladt az emeletre, hogy bezárkózzon a hálószobába.

Jason akkor még azt hitte, ez csak egy kirohanás volt, és elmúlik, de később rá kellett jönnie, Ivy nagyon is komolyan gondolta, amit mondott. Nem volt hajlandó a barátnőjével találkozni, annyira taszította a látvány, és Jason akárhányszor szóba hozta nála a gyerek témát, Ivy rögtön leintette azzal, hogy ezt már megbeszélték.

A férfi nagyon elkeseredett, hiszen ő nem így tervezte. Családra vágyott, és úgy tűnt, ezt Ivy nem fogja megadni számára. Még nem tudta, hogyan fog ezzel a ténnyel megbirkózni, de szerette őt, és azt gondolta, talán bele tud törődni a helyzetbe.

Azonban Ivynél nem csak ez változott.

Jason arra lett figyelmes, hogy a felesége állandóan magát nézegeti a tükörben. Még este, lefekvés előtt is minden oldalról szemügyre vette az alakját, nincs-e valami változás a testén.

Volt, hogy mérőszalaggal ellenőrizgette nem lett-e teltebb a dereka, vagy a csípője, és ha csak kis eltérést is talált, másnap kizárólag salátát evett. Később teljes egészében lemondott a húsról, és Jason hiába győzködte, hogy nincs miért aggódnia, mert úgy tökéletes, ahogy van, minden hatástalan volt. A végén már arra gondolt, rábeszéli a nejét, menjen el egy szakemberhez, mert ez már beteges aggódás, de akkor még nem tudta, hogy lesz ez ettől sokkal rosszabb is.

Három hónappal később, lefekvés után Jason a feleségéhez bújt egy kis kényeztetésért, de Ivy eltaszította magától.

– Mi a baj? – kérdezte a férfi némi sértődöttséggel a hangjában.

Ivy nem válaszolt, csak sóhajtott egy nagyot. Jason aggódva ráncolta a szemöldökét.

– Ha nincs kedved hozzá, nem baj, de kérlek, mondd el, mi a gond.

A felesége felé fordult, és Jason egyből látta a szemében, hogy valami olyat fog mondani, aminek ő egyáltalán nem fog örülni.

– Nem akarok többé szeretkezni veled – közölte Ivy egyszerűen.

Jason úgy nézett a nejére, mintha az gyomorszájon rúgta volna.

– Miért? Ezt mégis, hogy? Valamit rosszul csinálok? – kérdezte kétségbeesetten.

Ivy megrázta a fejét.

– Úgy érzem, nincs rá szükségem. Különben is nagyon kitágítasz, és nem is élvezem. A testemnek nem igényli, én pedig nem fogom erőltetni.

Jason idegesen emelkedett ülő helyzetbe.

– Hogy mi van? Mi a francról beszélsz?

Az rendben van, hogy az átlagosnál nagyobb mérettel áldotta meg a sors, de azt hitte, ezt a felesége szereti, hiszen mindig úgy tűnt, élvezi az együttléteket.

– Sosem élveztem a szexet – érkeztek Ivy további kegyetlen szavai. – Jó volt hozzád bújni és érezni téged, de rájöttem, hogy az anélkül is megy. Nem kell, hogy megerőszakoljam a saját testem.

Jason rögtön rájött, hogy a felesége fejében komoly gondok vannak, annyira képtelenségnek tartotta, amit hall. Ledobta magáról a takarót, és felállt.

– Megerőszakolni? Talán én minden egyes alkalommal megerőszakoltalak, Ivy? Te hallod magad ilyenkor? Mégis mi a fenéről beszélsz? – kelt ki magából.

A felesége nagy nyugodtan felült az ágyban, felhúzta a lábát, és átkarolta a térdeit.

– Nem mondtam ilyet, Jason. Én magam erőltettem az élvezetet, de nem megy, és felesleges erőtetni. Nehéz ezt megmagyarázni, de úgy érzem, szex nélkül tisztább vagyok.

– Neked elment az eszed, Ivy – rázta a fejét Jason elképedve.

– Én csak egyszerűen nem erre születtem. A lelkem és testem tiszta, mint… az apácáké. Persze soha nem tudnék az lenni, de meg akarom tartani ezt a tisztaságot.

Jason összetörten rogyott le az ágyra. Pár pillanatig csak az arcát dörzsölve hallgatott.

– El kellene menned egy orvoshoz – mondta végül.

– Nem, szívem. Tisztában vagyok vele, hogy attól még neked vannak igényeid, és szívesen ki is elégítem azokat.

– Mégis, hogyan? – nézett szörnyülködve a feleségére.

– Orálisan – jelentette ezt ki Ivy úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Jason nem bírt ott maradni vele. Átment a vendégszobába, és most az egyszer ő zárta magára az ajtót. Ez egy őrület! Mi lett a feleségével? Mi ez az önimádat? Biztos, hogy orvosra van szüksége, mert ez nem normális dolog.

Másnap reggel egy szót sem szóltak egymáshoz, majd mire Jason hazaért, úgy döntött, legyen úgy, ahogy Ivy akarja. Elhatározta, hogy orális szexet kér tőle, és a felesége rá fog jönni, hogy ez mennyire megalázó mindkettőjük számára. Talán utána rá fog jönni, mekkora ostobaságokat hordott össze, és minden vissza fog térni a régi kerékvágásba.

Nem így lett. Akárhányszor kérte, Ivy készségesen teljesítette a kívánságát.

Jason csak két hétig bírta, aztán nem kérte tőle többet. Helyette inkább felkeresett egy orvost, és elmesélte neki, hogy mi történt a feleségével. Az orvos azt mondta, szívesen fogadja Ivyt, ha az hajlandó elmenni hozzá.

Ivy a második könyörgésre ment el. Az orvos pár találkozó után felhívta Jasont, és közölte vele, hogy Ivy nem beteg, nagyon is tisztában van azzal, mit jelent a család, a gyerek és a szexmegvonás. Nincs testképzavara, inkább ez olyasmi nála, mint a vallás. Hisz valamiben, és ahhoz ragaszkodik. Ivy a saját teste tökéletességében és tisztaságában hitt.

Jason nem tudta, mit kezdjen ezzel az információval, és azt sem, valaha visszakapja-e azt a nőt, akibe beleszeretett.

A legrosszabb az volt, hogy mindezek ellenére Ivy tényleg jó feleségként viselkedett. Mindig örömmel várta haza a férjét, figyelmes és kedves volt, sokat kérdezte a munkájáról, gondoskodott róla. De Jason ettől többre vágyott: igazi családra és szexre. Még az is megfordult a fejében, hogy szeretőt tartson, de rájött, semmi értelme. Nem maradt más, mint a válás, mert ő képtelen volt így élni.

Az ügyvédje nem sok jóval kecsegtette:

– Meg kell egyezned vele, mert gondolom, a céget nem akarod elveszíteni. Talán megelégszik a házzal és a vagyonotok felével.

– A céget semmiképpen sem szeretném neki adni. A többi nem érdekel, vigye – vonta meg Jason a vállát.

– Sajnos, ez nem így működik – ingatta a fejét az ügyvéd. – Amikor szóba kerül a válás, gyakran vérszemet kapnak, és mindent vinni akarnak. Két dolgot tanácsolnék neked, habár az egyik nem túl tisztességes.

Jason fáradtan sóhajtott egyet.

– Mi lenne az?

– Amíg nem közlöd vele, addig jobb lenne, ha elkülönítenél valamennyi pénzt, amire nem tudja rátenni a kezét. Csak a saját érdekedben, hiszen minden, amitek van, neked köszönhető. A másik pedig, amíg le nem zajlik a válás, eszedbe ne jusson új kapcsolatba kezdeni, mert akkor aztán tényleg mindent vinni fog – nézett rá szigorúan az öreg.

– Az utóbbival nem lesz gond, az előbbit pedig még átgondolom. Köszönöm, Ben. – nyújtott kezet neki Jason, majd távozott.

Tehát itt tartott. Egy hete döntötte el, hogy válni akar, most mégis ott ült a feleségével a kertben, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Jason képtelen volt közölni vele az elhatározását. Kivárt. Mintha abban reménykedne, egyszer csak megváltozik minden, és véget ér a nyolc hónapja tartó rémálom.

3. fejezet