Életre szóló két éjszaka - 3. fejezet

 foto: pixabay

Anna lakása kezdett nem háborús övezethez hasonlítani, de a lelkében még vihar tombolt. Hol sírt, hol dühöngött, hol bosszút esküdött. Egyiknek sem volt semmi értelme. A történteket már nem lehetett megváltoztatni. Megcsalt nő lett, és előbb-utóbb mindenki tudni fog róla. A szülei is, akiket még fel sem mert hívni. Ők is szerették Christ, biztosan csalódottak lesznek, és vigasztalni akarják majd.

Épp valami ebédféleséget dobott össze magának, amikor megszólalt a csengő. Anna, amint kinyitotta az ajtót, majdnem be csapta, ugyanis megint Chris állt mögötte.

– Beszélhetnénk újra? – kérdezte a férfi esdekelve.

– Nincs miről. Semmi értelme nem volt ide jönnöd – morogta Anna.

– Kérlek! Már ezerszer megbántam, és valahogy szeretném jóvá tenni – könyörgött a férfi.

Anna elgondolkozva nézett rá, majd ellépett az útból, hogy Chris beljebb tudjon lépni, és ne megint a szomszédok előtt vitázzanak.

– Tudod, hogy tehetitek jóvá? – tette Anna csípőre a kezét.

Chris szeme rögtön felcsillant.

– Hogyan? Bármit kérsz, megteszem.

– Oké – biccentett Anna. – Akkor mindketten mondjatok fel, ugyanis nem tudok veletek egy légtérben dolgozni.

Chris arca grimaszba torzult.

– Ne már, Anna! Ezt nem tehetem, te is tudod.

– De igen. Megteheted, ahogy Clara is. Elárultatok és becsaptatok. Ez a legkevesebb, amit megtehettek.

Chris feszülten megdörzsölte a homlokát, és a fejét rázta.

– Ez lehetetlen, hisz hamarosan előléptetnek. Nekem fontos ez a munka, Anna. Nem kérhetsz ilyet.

– Azt hittem, én is fontos vagyok számodra.

– Az is vagy. Amit tettem, az merő ostobaság volt.

Anna szánakozva nézett rá.

– Na, persze. A munkáról el tudom hinni, hogy fontos…

A férfi hitetlenkedve ingatta a fejét.

– Kérlek, ne kelljen már minden nap könyörögnöm. Szeretlek, és tényleg mindent megteszek azért, hogy megbocsáss, de ezt az egyet nem kérheted tőlem.

– Pedig ezt az egyet kérem – felelte hűvösen.

– Ha megtenném, megbocsátanál? – kérdezett vissza a férfi.

Anna gúnyosan felnevetett.

– Eszemben sincs. Nem gondolod, hogy ezek után képes lennék úgy tenni, mintha semmi sem történt volna.

Chris türelmetlenül tárta szét a karját.

– Akkor meg mi a fenéért tenném meg? Ha nem akarsz látni bennünket, akkor mondj fel te! Az esélyt sem akarod megadni a számomra, hiába is töröm magam. De tudod mit, Anna? Talán nem is bánom ezt az egészet. Legalább volt három jó hónapom – vágta a nő arcába, majd kiviharzott az ajtón.

Anna ajkai lefelé görbültek. Úgy tűnt, érzékeny pontra tapintott Chrisnél. Még a munka is fontosabb, mint ő. Pedig, ha ilyen nagy áldozatot hozott volna érte, akkor talán érdemes lett volna elgondolkoznia a megbocsátáson. De nem tette. Olyannyira nem, hogy helyette inkább újra megbántotta őt.

Hétfőn Anna kénytelen volt bemenni a munkahelyére, hogy beadja a felmondását. A főnöke egyáltalán nem örült a döntésének, az okát is próbálta firtatni, mire Anna csak annyit tudott mondani, hogy magánjellegű. Abban egyeztek meg, hogy a héten otthon befejezi a már beígért terveket, és amint leadta, aláírhatja a felmondási papírokat.

Érkezéskor Anna úgy ment el Chris mellett, hogy rá se nézett, amikor pedig kifelé tartott, a férfi már nem ült az asztalánál. Clara ki sem dugta az orrát, még csak fel sem hívta, hogy bocsánatot kérjen tőle. Ez pluszban fájt Annának.

Két tisztességtelen ember. Meg is érdemlik egymást – gondolta.

Amikor hazaért, eszébe jutott a hosszú hétvége, amire befizetett. Azt is le kell mondania. Szomorúan ült le a gép elé, hogy kikeresse az utazási iroda telefonszámát. Még utoljára végignézte a szálloda fotóit és az ajánlatot. Masszás, szauna, svédasztalos vacsora, latin est, múzeum és kiállítás látogatás. Csupa olyasmi, amire vágyott. Kivéve a meccset. Oda csak Chris kedvéért menne, hiszen a születésnapi ajándéka lett volna, amit most már Clarával fog megünnepelni. Ezúttal már nem ő fogja felköszönteni tortával, hanem a barátnője. Utána pedig biztosan szexelnek. Szenvedélyesen, ahogyan vele már ezer éve nem. Mikor voltak utoljára olyanok? Mostanában biztosan nem.

Anna már a kezében tartotta a telefonját, amikor hirtelen meggondolta magát. Elmegy. Egyedül is el fog menni erre a hosszú hétvégére, és összeszed valakit. Csak egy éjszakára. Be fogja bizonyítani magának, hogy Chris nagyot téved, nem unalmas nő, hanem érzéki és szenvedélyes. Kizárt, hogy ne találna olyan férfit magának, aki tetszik neki, és hajlandó lenne csak úgy, spontán ágyba bújni vele. Ott senki sem ismeri, nem lennének kötelezettségek, sem elvárások. Utána soha többé nem látná.

Miért is ne tehetné meg? Meg fogja tenni!

Ez az elhatározás egészen feldobta Annát. Keményen dolgozott, hogy csütörtökre le tudja adni a rajzokat. Az eltervezett izgalmas kalandra vágyott, amiről úgy érezte, kijár neki. Ki fog lépni a megszokott hétköznapokból, és olyat tesz, amivel talán még saját magát is megbotránkoztatja majd.

Közben új munkahely után is keresgélt, és végül beadta a jelentkezését egy kisebb, de sikeres céghez, akiknek gyanúgy volt építészeti és bútortervezési részlegük, sőt, kiegészítőkkel is foglalkoztak, ami különösen izgatta Anna a fantáziáját.

Annát lekötötte a sok tennivaló, már szinte egyáltalán nem siratta Christ és a korábbi életét. Sokkal inkább foglalkoztatta az izgalmasnak tűnő hétvége gondolata.

Csütörtökön ebéd után ment be az irodába, ahol ezúttal Chris asztalánál ott állt Clara is. Mindketten zavartan néztek rá, de ő úgy tett, mintha nem is léteznének. Köszönés nélkül ment el mellettük.

Fájó szívvel írta alá a felmondását, de mégis megkönnyebbült, mikor kilépett a főnöke irodájából. Vége. Nem kell többé látnia egyik árulót sem.

Tévedett, mert a liftnél, Clara várta.

– Szia, Anna! – köszönt Clara bizonytalanul.

Anna meg tudta volna ölni a tekintetével.

– Mit akarsz?

– Sajnálom, hogy felmondtál. Szeretnék bocsánatot kérni – felelte Clara.

Anna mérgesen horkantott fel, és tovább indult.

– Ó, ezzel már kicsit elkéstél! Amúgy sem kérek a sajnálatodból!

– Én tényleg sajnálom, Anna! – kiáltott utána Clara, de Anna több szóra nem méltatta őt.

Hazament, és bepakolt a bőröndjébe. Nagyon sokat várt ettől a pár naptól. Remélte, hogy más emberként térhet haza.

Reggel a repülőtéren találkozott a csoport többi tagjaival. Nem ő volt az egyetlen szingli, viszont a többség nem igazán az ő korosztályába tartozott. Szinte mindenki bőven negyven fölött járt már, ám hamar kiderült, hogy a társaság igen jó kedélyű, mert egész úton bolondoztak. Anna egy elvált nő mellett ült a repülőn, aki elmesélte, hogy imádja az ilyen rövid kiruccanásokat. Anna nem akart nagyon kitárulkozni neki, ezért azt hazudta, két éve szingli, erre a nő bizalmasan megsúgta, hogy az ilyen utakon könnyű pasikat felszedni. Ebben reménykedett Anna is, csak épp nem olyan értelemben, ahogy azt az utastársa gondolta. Neki csak szexre kellett valaki, de az nagyon.

A repülőtérről egy kisebb busz vitte őket a szállodához. Amíg sorban álltak a becsekkoláshoz, addig Anna alaposabban szemügyre vette a társaságot. Többségük házaspár volt, akik kikapcsolódni és városnézésre érkeztek, a többiek pedig fene tudja, valószínűleg csak szimplán jól érezni magukat. Mindenesetre máris nagy hanggal nevetgéltek mindenen.

Anna elbizonytalanodott, vajon jól döntött-e, mert eléggé kilógott a sorból közülük, de a szálloda máris lenyűgözte. Az épület ugyanolyan gyönyörű volt, mint a képeken. Tágas, jól ízléssel berendezett, és ahhoz képest nem is olyan drága. Elég sokan tartózkodtak lent, és amíg sorban állt, bámészkodással töltötte az idejét. Mindenféle embert látott: hangos fiatalokat, szolid idősebbeket, nevetgélő középkorúakat és néhány üzletembert.

Anna tekintete megállapodott az egyik asztalnál ülő férfin. A pasas a harmincas évei elején járhatott, sötét haját divatosan rövidre vágva hordta, szögletes álla ápolt borostával fedett, az elegáns öltönye úgy állt rajta, mintha rászabták volna. Annának tetszett a látvány, csakhogy nem ilyet férfira volt szüksége. Neki most egy független, fiatal, mindenre kapható pasi kellett, mert ez az öltönyös bizonyára nős már, vagy normális kapcsolatban él, és láthatóan nem szórakozni érkezett a szállodába.

Anna épp fordult volna el, amikor a férfi felnézett a papírokból, és tekintetük találkozott. A meleg barna szemek egész hosszan fürkészték a meglepett nőt, aki miután kapcsolt, gyorsan elkapta a fejét. Nem akart bonyodalmat egy esetlegesen nős férfival, mégis, miután megkapta a kulcsot, még egyszer visszanézett az asztal felé, de az idegent már nem látta ott.

Anna szobája a harmadikon volt, akárcsak a többieké. Gyönyörű, franciaágyas szobát kapott, hiszen két főre foglalt szállást, és az erkélyről pazar kilátás tárult elé. Kéklő vizű medence, pálmafák, koktélbár, zöld minigolf pálya és egy park. Még színpadot is állítottak fel, biztosan a zenés esten játszó zenekar számára.

Úgy beszélték meg a többiekkel, hogy fél óra múlva találkoznak lent, ahol megebédelnek, és aztán csak a lazulásé a főszerep, este pedig buli, amit Anna a legjobban várt már. Az asztalához az egyik házaspár ült le és Mary, akivel a repülőn megismerkedett. Anna épp Maryvel váltott néhány szót, amikor újra megpillantotta az öltönyös férfit. Pontosabban most sem zakót, sem nyakkendőt nem viselt, ezért Anna úgy okoskodott, hogy ő is a szállodában foglalhatott szobát. Miközben a férfi elsétált az asztaluk mellett, újra vetett egy pillantást Annára, majd helyet foglalt egy távolabbi asztalnál.

– Mit akarsz csinálni ebéd után? – kérdezte Mary, ezzel kizökkentve Annát a lopott bámészkodásából.

– Még nem is tudom – felelte bizonytalanul.

– Akkor tarts velem, és mártózzunk meg a medencében, aztán pedig napozzunk egy koktél társaságában.

Anna természetesen belegyezett, hisz nem azért jött, hogy a szobájában kuksoljon. Ezután Mary megállás nélkül beszélni kezdett, közben Anna ismét a távoli asztal felé sandított. A férfi valamiféle papírokat tanulmányozott, amíg az ebédjére várt. Ahogy a poharáért nyúlt, megcsillant a gyűrű az ujján. Anna önkéntelenül is felsóhajtott. Hát persze, hogy nős.

– Mi volt ez a nagy sóhaj? – kuncogott mellette Mary.

– Semmi, csak örülök, hogy végre itt vagyok – füllentette Anna. –  Nagyon rám fér a kikapcsolódás.

– Ne aggódj! Jól fogjuk érezni magunkat! – nyugtatta Mary.

Anna nem bírt ellenállni, megint csak a férfi felé pillantgatott, és szinte rögtön lebukott. A férfi észrevette, és megint hosszan a szemébe nézett. Anna nem látta túl vidámnak ezt a tekintetet. Vajon mi gondja lehet egy ilyen férfinak? A pincér érkezése zavarta meg őket, így Anna a továbbiakban az ebédnek szentelte a figyelmét.

– Na, mehetünk? – állt fel először Mary az asztaltól.

– Oké élvezzük a szabadságot – nyújtózott egyet Anna nevetve.

Felmentek átöltözni. Mary szobája csak kettővel volt arrébb, mint az övé. Anna egy kék-fehér összeállítású bikinibe bújt, melyhez egy könnyű, fehér strandruhát vett fel, majd bekopogott Maryhez.

– Milyen csini vagy! – nézett végig rajta az asszony, miután ajtót nyitott.

– Köszönöm, te sem panaszkodhatsz. – dicsérte meg Anna is, hiszen Mary a korához képest nagyon jól tartotta magát.

– Amikor befizetek egy ilyen útra, előtte hetekig fogyókúrázok, hogy kinézzek valahogy – kacagott Mary, és összehúzta magán a fekete bikinijére vett kék, csipkés köntösét.

– Pedig szerintem semmi szükséged rá. – Anna megnyomta a lift hívógombját.

Mary legyintett egyet, aztán beléptek a liftbe.

– A nők soha nem elégedettek magukkal, kivéve persze az olyan idomokkal megáldottakat, mint te vagy.

– Na jó, erről ne nyissunk vitát, mert soha nem lenne vége – nevette el magát Anna, majd amikor kinyílt a lift ajtaja, az arcára fagyott a mosoly.

A férfi állt ott. Meglepetten nézett végig rajtuk, majd zavartan arrébb lépett, hogy kiengedje őket. Anna szíve hevesen vert, maga sem tudta, miért. Talán azért, mert így, alulöltözve azt érezte, mintha a homlokára lenne írva: szabad préda vagyok. Tessék, csak tessék!

– Ez a pasi jól megbámult téged – súgta Mary menet közben.

– Nem igaz – rázta Anna a fejét mosolyogva.

– De igen, láttam, tetszel neki. Gyere csak, üljünk le itt! – húzta az asszony egy napozóágyhoz. – Hozok koktél, és utána beszédem van veled – közölte, majd elsietett.

Anna a homlokát ráncolta. A férfi megbámulta? Ő ebből semmit sem vett észre, olyan gyorsan elfordította a fejét.

– Itt is vagyok, parancsolj! – nyújtott felé Mary egy mutatós italt.

– Köszönöm! Miről akarsz beszélni?

Mary leült a szomszédos ágyra, nagyot kortyolt az italból, majd letette a kis asztalkára.

– Nem voltál őszinte velem, drágám. Te nem vagy szingli, vagy csak nem régóta lettél az. Persze, tudom, nem tartozik rám, de látom, hogy valami nincs rendben. Nekem kiöntheted a szíved, ha akarod.

Anna elpirult, majd egy nagyot sóhajtott.

– Jó, igazad van. Miből jöttél rá?

– Aki régóta egyedül van, az nem ilyen félénken néz a férfiakra. Az egyedülálló csajok felszabadultak, te pedig egyáltalán nem vagy az. Szóval?

– Egy hete szakítottam a barátommal, aki megcsalt a legjobb barátnőmmel. Ezt az utat szülinapi ajándéknak szántam neki, és mérgemben eljöttem egyedül. Ráadásul, hogy még rosszabb legyen a helyzet, mindannyian egy munkahelyen dolgoztunk, így kénytelen voltam felmondani, mert nem bírtam volna rájuk nézni.

– Ó, sajnálom! – simogatta meg a karját Mary együttérzően. – És hogy jöttél rá?

– Megláttam őket. Úgy…

– Mármint szex közben? – nyílt tágra az asszony szeme.

– Igen, és nevetni fogsz, de irigykedtem arra, amit láttam – biggyesztette le Anna az ajkait.

– Veled lagymatag volt, a csajjal pedig szenvedélyes, igaz?

– A fejembe látsz – nevetett fel Anna keserűen.

– Anna, drágám, negyvenhét éves vagyok, húszévesen szültem, a fiam már kirepült. Tíz éve elváltam, mert a férjem megcsalt, és nagyjából ugyanezt éltem át, habár én nem láttam őket. Aztán hat évet elpazaroltam arra, hogy új kapcsolatot keressek. Összeköltözések, szakítások, veszekedések, nagy kibékülések, majd rájöttem, hogy nem ezt akarom. Nekem épp elég, ha időnként kefélek egy jót valami ismeretlennel. Ráérek majd hatvan fölött megállapodni, hogy mégse maradjak egyedül. Addig pedig, élem az életem. Annyi kalandban van részem, amennyit csak akarok, és rettentően élvezem. De szerintem most te is ezért vagy itt.

Anna tátott szájjal a fejét csóválta.

– Elképesztő vagy, ugye tudod?

– Talán nincs igazam? – vonta fel Mary a szemöldökét vidáman.

– Azért jöttem, mert szeretnék ágyba bújni valami idegennel, épp úgy, ahogy te mondtad. Semmi felelősség, semmi elvárás, csak szex. Méghozzá nagyon jó szex.

– Ez a beszéd, drágám! Kezdhetnéd máris azzal a pasassal, akivel a liftnél találkoztunk – emelte meg Mary a poharát, majd kiürítette.

– Az a pasi nős. Gyűrű volt az ujján.

– És? Kit érdekel, hogy nős? Ha benne van, akkor használd ki. Nem az oltár elé akarod csalni, csak az ágyadba – vonta meg Mary a vállát, és elvette Anna poharát. – Hozok még egyet.

Anna elgondolkozott ezen. Talán igaza van Marynek. Nem az ő felelőssége, és az a pasi nagyon tetszett neki. De persze, ki tudja, egyáltalán összefut-e vele még, arról nem is beszélve, hogy fogalma sincs, hogyan fogjon hozzá a becserkészéshez. Sosem csinált még ilyet.

– Te hogy szoktál felszedni valakit? – kérdezte a visszatérő Maryt.

– Nagyon egyszerű. Ha valaki megtetszik, akkor keresem a szemkontaktust – kezdte el oktatni az asszony. – Ha meglátom a visszaigazolást, akkor egy kis mosoly, kihívóan keresztbe tett lábak, várakozó tekintet, egy kiürült italos pohár, és ha kapható rá, már közeledik is feléd egy újabb pohár itallal. Onnantól pedig sima ügy. De ha olyan cicijeim lennének, mint neked, még erre sem lenne szükség.

Anna és Mary együtt nevettek.

– Már ezzel is zavarba hozol – tette Anna a mellkasa elé a kezét. – Tényleg ilyen egyszerű lenne?

– Az, csak kellő bátorság kell hozzá. Merj kezdeményezni, hiszen itt senki sem ismer. Azt csinálsz, amit akarsz, de neked ez egyszerű lesz, drágám. Szó szerint egy bombázó vagy, de gondolom szoktál tükörbe nézni.

Anna csillogó szemmel mosolygott. Bátor akart lenni. Legalább egy alkalommal muszáj annak lennie.

4. fejezet