Best of Neon Blue

                                         

– Én ítélkezek? – nevetett fel gúnyosan. – Elég csak rátok nézni, baszd meg! Menő kocsival flangáltok, a legjobb italt kéritek, ha pedig egy magamfajta tanulatlan, csóró gyerek hozzátok szól, elkülditek a francba. Vagy nem így történt?

Gyönyörű szemei most egészen feketén csillogtak. Annyira szerettem volna neki megmagyarázni, hogy ez nem így van, én nem vetek meg senkit, aki szerényebb anyagi körülmények között él, és nem azért utasítottam el, de úgysem hinne nekem. Gregory dühös volt. Talán nem is rám, hanem a világra, vagy a fene tudja mire, de most rajtam csattant a haragja.

– Nem tudsz válaszolni, igaz? – lökött meg újra.

Elborult az agyam, le akartam állítani, mielőtt még több sértést vág a fejemhez.

– A francba már, Greg! – mordultam fel, utána nyúltam, és magamhoz rántottam.

Megcsókoltam. Nem tudom, miért tettem.

(Gregory és Ashton)

Jordan és Tyler az előtérben marták egymást. Már a lépcső tetején hallottam a hangjukat, és az sem zavarta őket, hogy idegen emberek mászkálnak körülöttük. Nem mondanám, hogy túl sokan látogatták a Közösségi házat, de azért mindig akadt némi jövés-menés az épületben.

– Ne oszd az észt, cukikám, mert már kurvára kezdem unni – dörögte Jordan.

– Pedig bőven férne az üres fejedbe, baromarc! – szájalt vele Tyler.

Bolond ez a fiú. Ha Jordan megfejelné, úgy kellene összekanalazni a földről. A mosolyom elrejtve mentem oda hozzájuk.

– Akarod még kicsit a vérét szívni, vagy jössz haza velünk? – kérdeztem Tylertől.

– Szerintem más szívásában tehetségesebb, ezzel csak próbálkozik a fiúka – heccelte tovább Jordan nevetve.

– Na ez az, amit te soha nem fogsz megtudni, hígagyúkám – köpte felé a szavakat Tyler, majd emelt fővel elindult a lépcső irányába.

(Jordan, Tyler és Gregory)

 A hét óra az nem negyed nyolc – jegyezte meg rögtön a felügyelőnk, majd bele is vágott. – Ma nyugdíjas foglalkozás lesz kilenctől, ami azt jelenti, hogy szépen berendezitek ezt a termet, aztán pedig szórakoztatjátok őket.

– Mi? – kérdeztük szinte egyszerre.

– Mégis, mivel szórakoztassuk őket? – dobta csípőre a kezét Jordan. – Talán nyomjak le nekik egy vetkőző showt?

– Nem szeretném viszontlátni a reggelim, úgyhogy kösz, inkább ne – fintorgott Tyler.

– Elcseppenne a nyálad ezektől – emelte meg Jordan a pólóját, azzal megmutatva kockás hasát.

Victor a kávés pohár felett elégedetten hümmögött egyet, Tyler pedig zavartan elkapta a tekintetét. Gregory felhorkantott, és elővette a cigijét, majd rögtön visszadugta a zsebébe.

– Ez az élet, nem a három műszak – kacsintott rájuk Jordan.

– Fel is dughatod magadnak az életedet. – Adres egy köpést mímelt a földre.

– Nyugi, feketeség, mert felmegy a cukrod, aztán édeset vizelsz! – csatlakozott be Ryan is, és nyomban egymásnak feszültek Andresszel. A tegnapi olajos incidens után nagyon ki lehettek élezve egymásra.

– Ashton, te nem akarsz valami okosat mondani? – nézett rám Victor derűsen. – Úgy látom, egyedül csak neked volt jó az éjszakád.

Az arcom a vörös minden árnyalatában játszhatott, különösen, amikor Gregory rám emelte a tekintetét.

(az összes fiú)

– Supermanes alsónadrág? Komolyan? – cukkolta Andres az informatikai zseni Ryant, aki már az egyik asztalnál tömte a fejét.

– Tetszett, éjbogár? – kacsintott rá Ryan.

– Akár a hátsódra is varrhatom, ha annyira odáig vagy érte. Ingyen és bérmentve – felelte Andres, és kihúzott egy széket, majd fordítva leült rá. A támlájára támaszkodva szuggerálta tovább a fiút.

– Csak akkor, ha megengeded, hogy én is kidekoráljam a tiédet – vágta rá Ryan. – Mondjuk valami kellemesen síkos, fehér színű anyaggal.

(Andres és Ryan)

 

– Basszátok meg! Ilyen regények nincsenek is! – hasított Tyler éles hangja a könyvtár csendjébe.

Halkan kuncogtam magamban. Biztos voltam benne, hogy még egy darabot nem húzott ki a listájáról.

– Mi lenne, ha csendben dolgoznál? – kérdezte tőle Gregory.

– De mit csináljak, ha szar a listám? Megtalálom azt a kibaszott írót, de az a faszkalap nem is írt ilyet, mint ezen a szaros papíron van! – háborgott Tyler.

A szám elé kellett tennem a kezem, hogy ne hallják meg a röhögésem.

– Hogy neked milyen mocskos szád van, zizzentkém! – kiabált vissza neki Jordan. – Egy könyvtárban vagyunk, cseszd meg!

– És? Az nem templom, baszod! Talán zavarja a kikúrt füledet, vagy mi van? – ordított vissza neki a fiú.

– Nem érdekel, mit csinálsz, csak csináld csendben, mert zavarsz! – dörögte Jordan.

(Tyler, Greg, Jordan, Ashton)

– Szerinted Ryannek van valakije? – kérdezte Andres olyan hangsúllyal, mintha csak az után érdeklődne, holnap esni fog-e az eső.

– Ugye, nem azért kérdezed, mert bejön neked? – meredtem rá döbbenten.

Andres tekintete ide-oda cikázott rajtam.

– Az miért lenne baj? Helyes fiú, és... Annyira nem is gáz.

– Ne már, haver! Máris verd ki a fejedből! – tiltakoztam hevesen.

Lecsaptam a kést, megmostam a kezem, és átmentem a nappaliba. Felidegesített ez az egész.

– Miért? Mi bajod van vele? – jött utánam Andres.

– Hogyhogy mi bajom? Talán te nem látod, hogy mivel járnak dolgozni? Egy kibaszott Teslája van, Andres! Szerinted kellenél neki?

Bunkó voltam. Méghozzá nagyon. Megsértettem, pedig nem akartam. Vagyis nem ezt akartam.

– Szemét vagy – felelte, és visszament a konyhába.

Bassza meg!

Utánasiettem.

– Bocs, nem úgy gondoltam! – kértem elnézést, de Andres a szavamba vágott.

– Hagyj békén, Gregory! Leszarom, ha nem úgy gondoltad. A lényeg, hogy úgy mondtad!

– Nem, Andres! A barátom vagy, és beszéljük meg – erősködtem.

Andres ledobta a konyharuhát, és olyan dühösen nézett rám, mint talán még soha.

– A barátok nem mondanak ilyet a másiknak. Inkább ne szólj ma hozzám!

(Andres és Gregory)

Kint Victor szánakozva nézett végig rajtunk.

– Gyönyörűek vagytok. Ez a csapat kint takarít – mutatott ránk –, a másik pedig a belső udvaron – választott szét bennünket, majd folytatta. – Legyen rend, aztán nem érdekel, hogy mivel nyugtatjátok le magatokat, de csináljátok, mert jövő héten komoly feladat vár rátok. Felőlem dughattok vagy jógázhattok, leszarom, de el kell viselnetek egymást, ugyanis közösen fogtok dolgozni.

Én az első verzióra szavaztam volna, de nem mertem megmukkanni, persze, nem Victor miatt maradtam kussban.

– Szabad tudni, mi lesz? – érdeklődött Ryan.

– Hogy álltok a sütéssel? – tette fel Victor a világ legérthetetlenebb kérdését.

– Mármint süti sütéssel? – vágott értetlen képet Ryan.

– Nem baszd meg, a napsütéssel! Hát persze, hogy a sütemény sütéssel – türelmetlenkedett Victor.

Összenéztünk, mert még mindig nem értettük, hogy jön ez ide. Victor láthatta rajtunk, hogy fingunk nincs, mire akar kilyukadni, ezért sóhajtott egy nagyot.

– Jövő hét kedden jótékonysági sütivásárt rendezünk, mert valamit kell kezdeni azzal a millió alapanyaggal, amit kapott a Közösségi Ház. Tehát hétfőn és kedden ezzel foglalatoskodtok majd.

– Ugye csak viccelsz? – nevetett fel Jordan. – Nézz már ránk. Talán köténykés háziasszonyoknak nézünk ki? Honnan a faszból tudnánk sütni?

(Victor és a fiúk)

Nem tudtam folytatni, mert Ashton befogta a számat a sajátjával. A váratlan érzéki támadástól a falnak dőltem. Karjaim a dereka köré fonódtak, ajkaim szétnyíltak, és örömmel fogadtam a kutakodó nyelvét a számban. Annyira finom volt és annyira izgató. Imádtam az enyhén mentolos ízét, a puha ajkait, az arcomra simuló meleg tenyerét és ezt a hideget a csuklómon. Hideg? Mi ez a hideg? A szemem tágra nyílt. Ashton elhajolt tőlem, és rám mosolygott. Lenéztem a bal kezemre, és nem akartam elhinni, amit látok. A fűtéscsőhöz lettem bilincselve.

– Ashton? – kérdeztem csodálkozva, mert nem tudtam eldönteni, hogy ez valamiféle szexuális játék lesz, vagy csak egy rossz tréfa.

Ash mögém nyúlt, kihúzta a zsebemből a telefonom, majd távolabb lépett.

– Nem tudom, neked van-e valamilyen fóbiád, Greg – szólalt meg egészen nyugodt hangon –, de azt mondják, ha a valaki sokáig van egyedül egy helyiségben, főleg sötétben, akkor az agya képes furcsa játékokat űzni vele.

(Gregory és Ashton)

– Jó soká tartott ideérnetek – dünnyögtem.

– Mert azt hiszed, olyan könnyű volt? Be kellett másznunk egy ablakon, baszd meg! – háborgott Tyler.

– Ne hadonássz már azzal a lámpával! Még valaki kihívja ránk a zsarukat – szólt rá Andres.

– Tűnjünk innen, mert mindjárt én fogom összecsinálni magam. –Tyler elindult az ajtó felé.

– Nem zavar, hogy ide vagyok bilincselve? – ráztam meg a karom. – Szerinted, csak szórakozásból ücsörögtem itt eddig?

– Ashton jól kibaszott veled – kuncogta Andres.

– Nem mondod! – grimaszoltam. – Keressetek valamit, amivel le tudjuk vágni ezt a szart.

– És mi a faszommal vágjuk le? Egy könyvjelzővel? – hajolt közelebb Tyler, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg oda vagyok bilincselve.

Nem bírtam megállni, és tarkón vágtam.

– Örülök, hogy ilyen jó kedved van, de ez nem olyan vicces. Már itt ülök órák óta, úgyhogy rohadt gyorsan keressetek valamit!

Tyler a tarkóját simogatta.

– Nehogy azt hidd már, hogy kimerészkedek innen egyedül. Ez a hely tele lehet kísértetekkel – nézett körbe gyorsan maga körül.

– Nem igaz, hogy te milyen hülye vagy! – mordult fel Andres, és elindult.

– Várj! Van egy ötletem – kapta elő a telefonját Tyler.

– Te meg mit csinálsz? Telefonos segítséget kérsz? Esküszöm, mindjárt megfejellek! – mozdultam felé, de persze az a kurva bilincs nem engedett.

– A neten minden fent van, nagyokos! – hurrogott le Tyler.

– Mi? Útmutató, hogyan nyissunk ki egy bilincset gémkapoccsal? – forgatta a szemét Andres.

– Pontosan! – tartotta elénk a telefont a csajunk.

És tényleg! El sem akartam hinni. Valóban volt videó róla.

– Oké, akkor keressetek gémkapcsot! – rogytam le a székre.

Andres elment a pulthoz, Tyler pedig a videót tanulmányozta.

– Mi ez a szag? – fintorgott.

– A vázába hugyoztam – feleltem.

Undorodva lépett egyet hátra.

– Azt a kurva! Mindjárt elhányom magam.

– Akkor menj, és öntsd ki a mosdóba, ha annyira bántja a kényes orrod! – förmedtem rá.

– Hülye vagy? Inkább csak arrébb viszem.

Komolyan mondom, hogy kínomban már nevettem rajta, ahogy kinyújtott karokkal, magától jó messzire eltartva távolabbra vitte a vázát.

– Remélem, nem céloztál mellé, mert most nem tudok kezet mosni – törölte a nadrágjába a tenyerét.

Andres jött vissza hozzánk.

– Mutasd azt a videót, te meg add a kezed!

Tyler elé tartotta a készülékét, Andres pedig mérgesen nézett rá.

– És a lámpával mi lesz? Vakon csináljam, cseszd meg?

Végül lett lámpafény is, és Andres nekilátott. Kihajlította a gémkapcsot, majd lépésről lépésre követte azt, amit a videóban mondtak, de a bilincs sehogy sem akart kinyílni.

– Szerintem, rosszul csinálod – türelmetlenkedett Tyler.

– Mert elhajlik ez a vacak – dobta el a kezéből Andres a fémdarabot, és elővett egy másikat.

– Érzéssel kell – szólt közbe megint Tyler.

– Akkor csináld te, ha annyira okos vagy! – nyomta a kezébe Andres idegesen.

Én már meg sem szólaltam, csak behunytam a szemem, és vártam, hogy végre történjen valami. Történt. Tyler addig ügyeskedett, míg kattant a zár, és szabad lettem.

– Imádlak – öleltem magamhoz. – És most tényleg húzzunk innen.

(Greg, Tyler, Andres)

– Itt azt írják, hogy óvatosan keverjük bele a habot, vigyázva, össze ne törjük – olvasta Tyler a kanapén fekve. – Ki az a hülye, aki összetöri a tálat közben? Milyen erővel kell ahhoz keverni?

– A habot ne törd össze, te idióta – mordult rá Andres.

Tyler felült.

– Hogy lehet egy habot összetörni? Az egy hab. Max összenyomni lehet – értetlenkedett.

– Mi lenne, ha te csak kuktáskodnál? – kérdeztem.

(Tyler, Greg, Andres)

Victor tört be hozzánk, kezei a magasban, és teli torokból ordított.

– Kurva jó a buli!

– Ne már! – jajdultam fel Andresre nézve.

Ryan feltápászkodott az asztalról, ahol eddig heverészett.

– Milyen buli? – kérdezte bambán.

Victor előkapta a telefonját, bekapcsolt rajta valami szar techno zenét, és megragadta Ryan karját.

– Táncoljunk!

És táncoltak. Mi pedig szörnyülködve néztük őket.

– Szerintem rakjátok elé a sütit. Seperc alatt felszeleteli mindegyiket – kacagott Tyler a hasát fogva, és lehet le is fordult volna a pultról, ha Jordan nem ölelgeti közben.

Victor, akárcsak egy megkergült szélmalom, úgy hasított a karjaival a levegőben, Ryan pedig robot módban, behunyt szemmel nyomta a techno zenére.

– Baszd meg, én ezt nem fogom bírni! – röhögött mellettem Andres. – Tegnap mi is ilyenek voltunk?

– Remélem nem, mert akkor soha többé nem eszek ilyen szart – csóváltam a fejem, és megint Ashtonra néztem, aki átszellemült mosollyal gyúrta a tésztáját.

(betépve)

 A könyvet ide kattintva tudod megvásárolni.