Best of Neon Lights

Amint kilépek a szobámból, Rhys bukkan fel a fürdő irányából. Meglát, és elmosolyodik.

– Jó reggelt! Kék az orrod, de így is cukin festesz ébredéskor – köszönt vidáman, én meg csak bámulom. Még fel se ébredtem teljesen, ő meg olyan friss, mintha ledöntött volna két termosz kávét.

– Kösz. Akkor inkább nem nézek tükörbe – morgom, és elsétálok mellette.

– A szakácsnőnk már készíti a reggelit, lent megvárlak, édes – szól utánam.

Hihetetlen ez a srác. A reggeli kómám ellenére is elnevetem magam.

– Basszus, Rhys! Nincs még korán ehhez? – fordulok vissza hozzá.

– Dél van, drágám. Még szerencse, hogy nincsenek gyerekeink, különben már kiugrasztottak volna bennünket az ágyból – magyarázza még mindig széles mosollyal az arcán.

Egy nagy sóhajjal nyitok be a fürdőbe. Inkább ráhagyom. Úgy látszik, Rhys megkattant az éjszaka.

(Rhys és Gabriel)

– Na, áll még az örökbefogadás? – kérdezi Vákuum csillogó szemmel.

– Viccelsz? A nevemre veszlek. Ez isteni – bólogatok tele szájjal.

– Miről maradtam le? – érdeklődik Rhys egyikünkről a másikunkra pillantva.

– Ne vedd zokon, de én pár óra alatt rájöttem, mivel lehet levenni Gabrielt a lábáról. Kijöttél a gyakorlatból, haver – veregeti hátba Vákuum.

– A rózsaszínhez passzol a lila. Akarsz egyet a szemed alá? – vág vissza neki Rhys.

– Agresszív vagy! – feleli Vákuum duzzogva.

– Egyébként is pink – szólok közbe, és Vákuumra kacsintok.

– Hű, de nagyon jóban lettetek! – tolja magába Rhys morogva az omlettet.

(Gabe, Rhys, Vákuum)

– Miért hívnak Hollónak? – súgja a fülembe Gabriel.

– Talán a hajam színe miatt, sosem kérdeztem – vonok vállat. – Itt mindenkinek van valami beceneve. Ott van például Sasszem – bökök a kanapén ücsörgő, idős pasas felé.

Gabriel követi a tekintetem.

– Vak? – döbben meg a felfedezésén, mert gondolom, kiszúrta a falhoz támasztott fehér botot.

– Az, de a füle... Tuti hallja a vén szaros, hogy róla beszélünk.

Sasszem továbbra is maga elé meredve felmutatja a középső ujját. Elnevetem magam.

– Egy kínai vázát keresünk. Nem hallottál valamit? – Csak egy fokkal beszélek hangosabban, de az öreg megrázza a fejét. Sóhajtok egy nagyot, aztán folytatom Gabrielnek a társaság bemutatását. – Az a nagydarab fickó Leprás Joe. Egy petárda vitte le három ujját. A csíkos pólós Szivattyú. Egyszer újra kellett éleszteni, mert majdnem belefulladt egy pocsolyába. A tolókocsis...

– Várj, kitalálom! – vág közben Gabriel. – Mondjuk, Fürge Matthew?

– Már miért lenne fürge? Nem látod, hogy tolókocsiban ül? – nézek rá megjátszott felháborodással, mire Gabriel édesen összezavarodik. Ha nem itt lennénk, tutira megcsókolnám, annyira aranyos, ahogy nagyokat pislog rám. – Egyébként Párducnak hívják – nevetem el magam.

Gabriel jól beleöklöz a vállamba, de ő is velem együtt nevet.

(Gabe és Rhys)

 

– Oszt minek az neked? – lép elém Ricardo, más nevén Retkes Rick. – Tán virágbótot nyitsz, vagy kiviszed anyud sírjára? Mer akkó' aranyozottat válasszá, az nekem is vóna eladó három igazán szípséges! Ha kettőt vesze' a harmadik rátisz.

– Grátisz – javítom ki.

– Azt ugyanúgy ócsón adom, tesó!

(Rhys és Ricardo)

 

Hallom, ahogy beszél, csakhogy elveszek Rhys tekintetében. Ő szintén engem néz, ám most sem tudom megfejteni, mi járhat a fejében. Az enyémben viszont minden. Leginkább az, hogy vele akarok lenni. Kell nekem az a csók és az az érintés, amit már egyszer megkaphattam.

– Hahó! – lengeti meg előttem a tenyerét Vákuum. – Ne telepatikusan szexeljetek, hanem a valóságban. Addig elkészítem a vacsorát, és lássunk munkához!

Most az egyszer nem nevetek a poénján. Rhys sem mosolyog, hanem továbbra is engem néz. A szeme csillog, szinte látom, ahogy némán kérlel. A fenébe már! Megragadom a karját, és húzom magam után az emeletre.

(Rhys és Gabe)

Megrökönyödve nézek Rickre, míg Gabriel csak kuncog mögöttem.

– Mi a fasz? Nem fogsz rám tukmálni mindenféle szart – dünnyögöm, de persze ez a srácot nem hatja meg, mert nyomban előránt egy vázát az egyik dobozból, és az orrom alá tolja.

– Verszacse. Csak neked, tesó! Dzsanesz darab, nem gagyi kínai – simít végig a fekete, aranyozott indákkal beszőtt giccses vackon.

– Vedd meg, édes, illene hozzád – súgja Gabriel a fülembe.

Nem a szemtelenségén akadok fenn, hanem azon, ahogyan szólít. Azt hiszem, el tudnám viselni.

– Szerintem a te nappalidban jobban mutatna – markolok a fenekébe, mire ő szinte lábujjhegyre emelkedve, élesen szívja be a levegőt, és persze vigyorog.

– Ajj, de szípek vagytok – tárja szét a karját Rick. – Nem tuttam, hogy izé... De nincs bajom vele, tesa! Az unokaöcsém, Manuel se tutta eldönteni, hogy csávó-e vagy chaje, végül Meghan lett belőle, oszt ekőtözött Angliába, mer azoknak mindegy. Egybül elvette valami Harry nevű rajos gádzsó, még az esküvőre is meghíttak. Az vót ám a puccos lakodalom, és ez a váza – kap elő egy másikat olyan gyorsan, hogy szóhoz se jutunk – onnan való. Itt murdeljek meg, ha nem igaz!

– Baszki, Ricardo! – csapom vállba. – Az se hatna meg, ha Harry herceg teleszarta volna. Engem kizárólag, ez a váza érdekel – veszem elő a fotót, és szétnyitva elé tartom.

 (Rhys és Ricardo)

– Vákuum mindenkinek megmozgatja a fantáziáját. Nincs ezen semmi meglepő – nevetek fel. – Valld be, hogy te is elképzelted...

– Mi? Dehogy! – tiltakozik, de nem képes hitelesen felháborodott képet vágni. – Helyes, de nem hoz lázba a női ruha.

– Aha, és az sem fordult meg az édes fejecskédben, vajon mit tudhat a szájával...

Gabriel zavartan másfelé néz. A sötétség ellenére is tudom, hogy elpirult.

– Na jó, az első este elgondolkoztam a dolgon – adja fel végül. – De volt más, akiről szívesebben...

Elhallgat, beharapja az alsó ajkát, és a szemembe néz. Lassan mozgunk, a zene üvölt, néha meg-meglöknek bennünket, de Gabriel kitartóan bűvöli a tekintetem. Elveszek ebben az igéző pillantásban, a gyönyörű arcát csodálom, a szívem pedig őrülten dübörög a mellkasomban.

– Mire gondolsz? – kérdezem végül.

Édesen elmosolyodik.

– A neonfények az arcodon... Olyan szép vagy, Rhys.

Végem van. Ez a fiú azt akarja, hogy beleszeressek. Sokféleképpen dicsértek már és hízelegtek nekem, de ilyen egyszerű szavakkal még senki sem vett le a lábamról.

(Rhys és Gabe)

– Az agysejtjeim elleni merénylet ez a kockás has – néz végig rajtam izgatottan a folyosóról beszűrődő gyenge fényben. – Képtelenség így gondolkodni.

– Miért? Kétismeretlenes egyenleteket szeretnél megoldani közben? – húzom tovább szándékosan azzal, hogy kezembe veszem a merevedésem, és lassan simogatni kezdem magam.

– Ha tudnám, miről beszélsz, akkor se menne. Most komolyan meg akarsz ölni? – Fölém mászik, és lecsap a számra.

(Rhys és Gabe)

– Ennyi idő alatt komplett menüsort elkészítenek egy jobb étteremben. Mi a faszom tartott eddig? – morgok, mert éhes vagyok. Útközben vettünk kaját, csakhogy Gabriel megtiltotta, hogy a kocsiban egyek. Hihetetlen. Az én kocsim, és nem csinálhatom azt, amit akarok.

– Hogyhogy mi? Kellett egy frissítő arcpakolás, amit a szokásos fél óra helyett leszűkítettem tíz percre, közben lereszeltem a körmöm, ugyanis két helyen lepattogzott a lakk, aztán a géppel bemasszíroztam az arckrémet, dobtam fel egy szolid sminket, és még öltöznöm is kellett. Szerintem rekordidőt futottam – sorolja Vákuum az összes szarságát, amit művelni szokott magával.

– Még szerencse, hogy nem menstruálsz – dünnyögöm.

Gabriel csak somolyog mellettem. Ő ilyen apróságokon sosem húzza fel magát, mert az angyalok nem dühöngenek.

(Gabe, Rhys, Vákuum, Neon Lights)

– Úgy érted, törjünk be hozzá? – tátja el a száját Vákuum.

– Ja, arra gondoltam – bólintok.

Néhány másodpercnyi döbbent csend fogadja a bejelentésemet.

– Hű! – simít végig a haján Rhys. – Most nem tudom eldönteni, azért kötözzelek ki, nehogy faszságot csinálj, vagy azért, hogy iszonyatosan megjutalmazzalak a merészséged miatt.

Egy pillanat alatt lesz elviselhetetlen hőség a nappaliban, a szemem előtt ott táncolnak az izgatóbbnál izgatóbb képek, ahogy Rhys lekötöz, aztán... Ó, te jó ég!

– Picsába, Rhys! – pattan fel Vákuum. – Erre még az én farkam is feláll, úgyhogy sürgősen vigyetek haza, mielőtt végig akarnám nézni a műsort.

– Mi? Nem fog kikötözni – nevetem el magam zavartan.

– Miért nem? – néz rám Rhys összevont szemöldökkel.

– Mert... – A sötét szemekben kutakodok, és elég gyorsan rájövök, hogy teljesen komolyan gondolja. – Oké. Hazaviszünk – állok fel én is.

(Vákuum, Rhys, Gabe)

– Vákuumnak már felajánlottam, hogy örökbe fogadom, de neked is teszek egy ajánlatot, ha mindig ilyen kényeztetésben részesítesz – viccelődik.

– Mármint a szopásra vagy a kajára gondolsz? – kérdezek vissza, és ledobom magam mellé.

– Basszus! – forgatja a szemét aranyosan. – Mindkettőre.

Annyira a nyelvemen van, hogy megkérdezzem, milyen ajánlatot tenne, azonban félek a választól.

– A főzést inkább meghagynám Vákuumnak, viszont a másikra bármikor kapható vagyok – hülyéskedem el én is a dolgot.

Valójában nem tudom, mitől félek ennyire. Úgy érzem, Gabriel kedvel, talán jobban, mint másokat, én meg totál belehabarodtam, szóval dumálhatnánk róla, de nekem ez nem igazán megy. Még egy egyszerű bocsánatkérés is iszonyat nehezemre esik. Ha érzelmekről van szó, leblokkolok. Flört, hízelgés, bók, zsigerből jön, ám az érzelmek ijesztőek. Túlságosan valódiak, és emiatt nagyon tudnak fájni, úgyhogy óvatosan kell bánni velük. Vagy esetemben inkább sehogy. Úgy teszek, mintha nem léteznének.

(Gabe és Rhys, Neon Lights 1.)

Ránézek a kijelzőre, nagyra nyílik a szemem. Retkes Rick hív.

– Mi a helyzet, kölyök? Ezúttal mit akarsz rám sózni? – szólok bele.

– Hála az égnek, hogy felvetted, tesó! Nagy híreim vannak. Ricardo árákhél a vázádat.

– Faszom! Érthetően nem tudnád mondani? – mordulok rá, mert gőzöm sincs, mit zagyvál össze.

– Megtaláltam, tesó! Nem fogod elhinni, melyik gádzsó csórélta el.

– Lökjed! – sóhajtok egy nagyot.

Gabriel már mosolyog. Ricardo olyan hangosan beszél, hogy el kell tartanom a telefont a fülemtől, Gabriel minden szót tisztán hallhat.

– Az úgy vót, hogy megyek a rakparton, jön velem szembe Zsebóra, tudod, a Mary néném legkisebb lányának a harmadik ura. Kérdezi tűlem, mi a pálya, mondom semmi. Erre mondja, igencsak látta a vázát, amit kerestek. Mer tudod, ugrasztottam én mindenkit, hogy a nagy Holló Rhysnek segíjjek – hízeleg a kis cigánygyerek, de máris folytatja. – Kérdezem Zsebórát, oszt hun a váza, erre asszongya, a főnökénél. Kérdem, most kinek dógozol, erre mondja, hogy kinek. Tudod kinek? – kérdezi tőlem nyomatékosan.

– Ha elmondod...

– Annak a csávónak, akinek egy rahedli lóvéval tartozol. Na, annál van a váza!

Azt a kurva! Honnan a tökömből tudja ez a gyerek, hogy tartozok Flynnek? Nem faggatom, csak elfojtok magamban egy sor káromkodást.

(Rhys és Rick, Neon Lights 1.)

– Üzenet. Szórakoznak velem – mondja Rhys a kávéját kortyolgatva, majd rám néz. – Tegnap egy patkányt tettek a kesztyűtartómba.

– Ami talán neked nem is annyira szokatlan, tekintve az előző kocsidban uralkodó kosztengert – szól be neki Vákuum, mire Rhys felmutatja a középső ujját.

Megborzongok, a kés a tányérhoz ütődik a kezemben.

– Azért ez eléggé ijesztő. Hogy kerültek ezek a madarak a kertembe?

– És egyáltalán mik voltak? Varjak? – kérdezi Vákuum.

– Hollók – feleli Rhys unottan.

– Hollók? – döbbenek meg. – Louisianában nincsenek is hollók.

– Dehogynem. Én itt vagyok – nevet Rhys.

Hihetetlen, mennyire nem veszi komolyan.

(Rhys, Gabriel, Vákuum, Neon Lights 2.)

– Kezdek rájönni, hogy te nem csak velem vitázol állandóan, hanem mindenkivel.

– Ez nem igaz, csak azokkal, akiket... – Elhallgat.

– Akiket szeretsz – fejezi be Vákuum a mondatot, és a két ülés közé könyökölve, belevigyorog Rhys képébe.

– Fejezd be! – mordul rá Rhys.

– Mert ha nem? – Vákuum nagyon elemében van.

– Mondjuk, orrba verlek?

– Igazán lehetnél kreatívabb is – szólok közbe nevetve. – Van még, akinek nem törted be az orrát az ismerőseid közül?

Rhys sötét szemei megtalálnak engem. Meglepően lágyan néz rám.

– A te orrba vágásod hiba volt, de Gandalfé még várat magára. – Elkapja Vákuum fülét, és megtekeri.

– Baszki, Rhys! – dörzsöli Vákuum. – Ez fájt.

(Rhys, Gabe, Vákuum, Neon Lights 2.)

Egyáltalán nem lep meg, mikor Vákuumot pillantom meg a kapuban ácsorogni, így megnyomom a nyitógombot.

– Reméltem, hogy itthon lesztek – kiabálja már messziről, és amikor odaér, karján a kistáskájával, végignéz rajtam, majd a mögöttem álló Gabrielen. – Úgy néztek ki, mint akik szexeltek – mondja, aztán beljebb lép, beleszimatol a levegőbe, és visszafordul hozzánk. – Ti tényleg szexeltetek?

– Nem akarod hangosbemondóba kikiabálni? – forgatom meg a szemem, és becsukom az ajtót.

(Rhys és Vákuum, Neon Lights 2.)

– Figyelsz rám? – szólal meg újra, mert nem válaszolok egyből. – Merre jársz?

Meglepődne, ha tudná...

– Csak a medálon gondolkoztam. Nem találtunk semmit rajta, de majd elmesélem. – Kinyitom előtte az ajtót, és a futópadok felé vesszük az irányt. – Rhysszel pedig nem tudom, hogy mi van.

– Szivi! Az asztalon dugtatok, a buliban smároltatok, és ha jól sejtem, az éjszaka folyamán is járt benned valaki, szóval...

– Én jártam benne – vetem közbe, és bele is pirulok.

Ezúttal Vákuum néz körbe, ki hallott minket, majd kicsit se visszafogottan elröhögi magát.

– Oké, ez így még zavarosabb. Fogalmam sincs, hogy csinálod, de Rhys egy doromboló kiscica a közeledben – neveti, és közben beállítja magának a gépet tempós sétára.

(Gabriel és Vákuum, Neon Lights 2.)

– Mindig ezt csinálod, ha ideges vagy? Mert akkor lehet, tényleg meg kellene tartanunk, Bogyóka – ölelem magamhoz Vákuumot, aki nagyjából egy hétre főzött nekünk, amíg mi fent beszélgettünk.

– Egy kis szex, és máris Bogyóka lettem? Pedig már kezdtem hozzászokni a Gandalfhoz – forgatja meg a szemét.

– Khm! Kis szex? – vigyorog mellettem Gabriel.

Vákuum megvonja a vállát.

– Én még bírtam volna, de kidőltetek.

– Mekkora kamugép vagy! – borzolom össze a haját, és még egyszer megszorongatom.

(Rhys és Vákuum, Neon Lights 2.)

– Nyuszkó! – kezdi Tommy Vákuumra szegezve a tekintetét. – Elmondanád, mi a jó büdös francot műveltek? Azt üzened, hogy anyádnál vagy, közben meg maffiózót játszol a barátaiddal? Hát mégis, mi a jó istent csináljak most veletek? – tárja szét a karját. – Délután azzal jönnek az embereim, hogy ez a barom – mutat Flynnre, aki egyből felháborodva nyitja a száját, de Tommy beléfojtja a szót – valami nagy leszámolásra készül Retkes Rick családjával. Én meg értetlenül kérdem, hogy mi a fenének, mi dolguk van ezeknek egymással? Erre az egyik emberem benyögi, hogy a Nyuszkóm Retkes Rick telefonszámát kérte tőle. Én meg csak bámulok, aztán beülök a kocsiba, és elhajtok Gabriel házához, mert ha valaki, ő biztos tudja, mi az ótvaros istenpénisze történik a hátam mögött. Erre mit látok? A ház tárva-nyitva, minden szétdobálva, a két jómadár meg sehol. Rögtön ugrasztom az embereimet, hogy derítsék ki, hol az a nagy leszámolás. És mi történik? Egy kibaszott tűzharcra érek ide, ahol nekem kell rendet tenni. – Tommy végignéz rajtunk, közben a fejét ingatja, és a tekintete megállapodik rajtam. – Veled még külön számolok, amiért veszélybe sodortad Amadeust, de most azt mondd meg, ez a fasz, hogy kerül ide? – bök a fejével Flynn felé.

(Tommy Lamotte, Neon Lights 2.)

A könyveket ide kattintva tudod megvásárolni.