Visszatalálunk - 6. fejezet

 

6. fejezet

– Úristen, Harry! – kacagott Lola, mikor elmeséltem neki, hogy gyerekkoromban anya összes egészségügyi betétjét felragasztottam a csempére, miközben a WC-n trónoltam.

A szemét törölgette a nevetéstől, és kivételesen még Louis is halkan kuncogott. Összeakadt a tekintetünk, és ő rögtön elkomolyodott. Őrült késztetést éreztem arra, hogy megfejtsem ezt a fiút. A fürdőszobai incidens óta sokszor eszembe jutott, milyen lenne hosszan beszélgetni vele bármiről, csak azért, hogy jobban megismerhessem. Gyakorlatilag semmit sem tudtam róla azon kívül, hogy szeret szexelni. Mert bizonyára amiatt szedett fel idegeneket minden héten.

– Ó, a fenébe! Megfeledkeztem Sally-ről – morgott mellettem Lola. – El kell ugranom hozzá a jegyzeteiért. Tudod, a közös munkához – magyarázta.

Irodalomból páros feladatot kaptunk, és meglepő módon, Sally Lolát választotta, én pedig természetesen Niallt.

– Akkor majd átjövök holnap – álltam volna fel, de Lola megfogta a karomat.

– Maradj csak. Fél óra, és itt vagyok. Addig ellesztek, igaz? – nézett Louis-ra. A fiú nem válaszolt, és még csak nem is biccentett. – Sietek – adott Lola a számra egy puszit, és fürgén távozott.

Hallottam, ahogy csukódik a bejárati ajtó. A kihúzott kanapén feküdtem, Louis pedig a szokásos helyén, a fotelben ült. Mivel úgy voltam vele, úgysem fog beszélgetni, ezért bekapcsoltam a tévét, és megálltam az egyik zenecsatornánál, ahol épp a kilencvenes évek slágereit játszották. Volt néhány szám, amiket szerettem közülük. A lábam mozgott a zene ütemére, de lehet csak azért, mert feszélyezett Louis szótlansága, ami már legalább negyedórája tartott. Amikor ránéztem, mindig a telefonját nyomkodta, és nem törődött velem.

– Csússz arrébb! – lépett oda hozzám egyszer csak, és amint mozdultam, elterült mellettem.

Annyira meglepett ez az egész, hogy nem figyeltem, ezért könnyűszerrel kikapta kezemből a távirányítót, majd csatornát váltott.

– Hé, azok jó zenék voltak! – nyúltam felé, hogy visszaszerezzem a távirányítót, de Louis eltartotta magától.

– Szarok voltak – nevetett, és nem engedte, hogy elvegyem tőle.

– A te zenei ízlésed a szar! – Átlendítettem rajta a lábamat, és a keze után kaptam, de ő szándékosan a földre ejtette a távirányítót a kanapé oldalánál.

Mérgesen néztem rá, de abban a pillanatban ledermedtem, mert ráeszméltem, milyen pózban ülök rajta. Louis tekintetében villant valami, majd a pólóm alatt a csípőmre csúsztatta a kezét. Villámsebességgel futott rajtam végig a borzongás, és a levegő bennem rekedt egy pillanatra. Az egész nem tarthatott tovább néhány másodpercnél, de arra elég volt, hogy kapkodva akarjak róla lemászni. Louis feljebb tolta a kezét, és ahogy mozdultam, egyszerűen átfordított. A lábaim szétfeszítette a térdével, és az arca ijesztő közelségbe került hozzám. A szívem majd’ kiugrott a helyéből.

– Imádom ezt a tekintetet, Fürtöske – suttogta alig pár centire az arcomtól.

Illata az orromba kúszott, meleg lehelete cirógatta a bőrömet. Louis a számra pillantott, én meg az övére. Hihetetlen, de azt akartam, hogy megcsókoljon. És Louis megtette.

Ajkaim ösztönösen elnyíltak, szabad utat engedve neki. Nem igazán fogtam fel mit csinálok, mert amit éreztem, az semmihez sem volt fogható. Louis nyelve valami hihetetlen gyengéden hatolt a számba, és mikor egymáshoz értünk, belenyögtem a csókunkba. Keze a tincseim közé csúszott, és megmozdította a csípőjét. Abban a pillanatban a szemem tágra nyílt. Louis merevedése az enyémhez nyomult. Felemelte a fejét, és kérdőn nézett rám, én meg fogtam, és idegesen lelöktem magamról. Épp időben, mert hallottam, hogy megérkezett Lola.

– Mi a faszt csinálsz? – suttogtam ingerülten.

El sem akartam hinni, hogy felizgultam. Pulzusom a fülemben dübörgött, és nem mertem Louis-ra nézni. Ő nem válaszolt, csak visszaült a helyére. A fejemben teljes káosz uralkodott, ráadásul még mindig ziháltam. Felültem, és lehajoltam a távirányítóért.

– Hahó, már itt is vagyok – csörtetett be Lola egy mappával a kezében. – Ugye nem ment az idegeidre? – nézett vigyorogva Louis-ra.

– Gyors voltál – tértem ki a válasz elől.

– Felviszem. Jössz velem? – mutatott Lola a mappával a lépcső irányába.

Eszemben sem volt felmenni vele, mert ha esetleg valami olyanon törte a fejét, most biztos képtelen lettem volna megtenni.

– Nem nézünk egy filmet inkább? Utána nekem is be kell ugranom Niallhez. – Remegett a hangom, és reméltem, Lola nem veszi észre.

– Oké, addig válassz valamit – egyezett bele, és felszaladt az emeletre.

Gépiesen lapozgattam a műsortárban, és arra vártam, hogy Louis mondjon valamit. Bármit, amivel helyre tehetném a fejemben a dolgokat, ugyanis egyre jobban kezdtem pánikolni. Ő persze nem szólalt meg, magamra hagyott a kétségbeesésemmel. Találomra rányomtam az egyik címre, és mikor Lola visszajött, épp akkor indult el a film.

Összebújva néztük, de képtelen voltam figyelni, mert túl sok kérdés foglalkoztatott. Louis a fiúkat is szereti? Sosem láttam eggyel sem. Visszacsókoltam és felizgultam. Te jó ég! Én is olyan lennék? Biztos, hogy nem! De akkor mi volt ez? Fél perc sem kellett neki ahhoz, hogy elérje nálam azt az állapotot, amiről eddig azt hittem, csak egy lány tudja kiváltani belőlem. Sosem fantáziáltam fiúkról. Én nem vagyok meleg, és nem is leszek. Ez csak valami tinédzserkori faszság lehet nálam.

A tenyerem izzadt, és a szívem még mindig hevesen kalimpált. Louis felé sandítottam. Tudtam, hogy észrevette, de nem nézett rám. Próbáltam megfejteni, mit érzek, de nem ment. Túl ideges voltam hozzá. Mi lesz ezek után? Hogy nézünk egymás szemébe? Vagy ő, hogy néz majd a Lola szemébe? Elmondjam neki? Kizárt. Akkor kiderülne, hogy én is akartam. Akartam? Nem tudtam volna megmondani. Teljes volt a zűrzavar a fejemben.

Louis a film felénél felállt, és szó nélkül magunkra hagyott. Még csak egy röpke pillantást sem vetett rám. Bántott a dolog, mert ha nem is beszélt hozzám, legalább a szeméből szerettem volna kiolvasni, hogy mi a fene volt ez. Alig vártam, hogy vége legyen a filmnek, és veszettül nem vágytam Lola csókjaira, de nem kerülhettem el, mert amint magunkra maradtunk, ő rám mászott. Gyűlöltem Louis-t és magamat is.

Miután végre kiszabadulhattam onnan, buszra szálltam, és a megállóból szinte szaladtam Niallék házáig. Valakivel muszáj volt beszélni a dologról. Niall megőrzi a titkom, és nem fogja tovább adni a többieknek.

– Óriási bajban vagyok. Segíts! – támadtam le, amint beléptem a szobájába.

– Mi történt? – pördült felém Niall a székével. Az íróasztalánál ült, és a gépén babrált valamit, amíg meg nem zavartam benne.

– Hülyeséget csináltam – túrtam bele idegesen a hajamba, és leültem az ágy szélére.

– Megijesztesz. Mondd már! – sürgetett meg.

Felnéztem a legjobb barátomra, és annyira ki akartam mondani, de nem ment. Vettem egy mély levegőt, aztán újra próbálkoztam.

– Csókolóztam Louis-val – nyögtem ki.

– Mi a fasz? – pattant fel Niall. – Hogyan, mikor és miért? Csak hülyéskedsz, igaz? – záporoztak a kérdései.

– Hát ez az, hogy nem hülyéskedek, Ni! Louis megcsókolt, én meg… Istenem! – A tenyerembe temettem az arcomat.

– Basszus, Harry! – ülte le mellém Niall, és átkarolta a vállam. – Mondd el, hogyan történt – kérte csendesen.

– Lola elment Sally-hez, és kettesben maradtam vele – kezdtem el beszélni, és közben magam elé bámultam. – Egy zenecsatornát néztem, mikor Louis egyszer csak odajött hozzám, mellém feküdt, és kikapta kezemből a távirányítót. Vissza akartam szerezni, nem figyeltem, mert birkóztunk kicsit, és csak azon kaptam magam, hogy lovaglóülésben ülök rajta.

– Ó! – csúszott ki a meglepett hang Niall száján.

– Zavarba jöttem, és le akartam szállni róla, de Louis maga alá gyűrt, aztán… Én nem is tudom, hogy történt, Ni! – fordítottam a fejem a barátom felé. – Megcsókolt, én meg hagytam, sőt…

– Mi az, hogy sőt? – vonta össze a szemöldökét.

Nyeltem egy nagyot.

– Felizgultam.

Elvörösödtem, ez biztos, de Niall is.

– Megkívántad Louis-t? – kérdezte hatalmas szemekkel.

– Nem vagyok meleg – ráztam hevesen a fejem. – Nem tudom mi volt ez, de… Ajj, Niall! Mondd, hogy nem vagyok meleg! – könyörögtem, mintha ő jobban tudná erre a választ.

Pár pillanatig némán néztük egymást, majd Niall újra megszólalt.

– Talán, csak félreértette a tested a jeleket.

– Mi? – Elnevettem magam. – Basszus, Ni! Ha most rád ugranék, és megcsókolnálak, felállna a farkad?

– Nem tudom, de ha lehet, ne próbáljuk ki! – nevetett fel ő is kínosan. – Még a végén orrba vágnálak.

– Hát, ez az! Érted? Én nem vágtam orrba Louis-t, hanem visszacsókoltam – sóhajtottam egy mélyet.

– Utána mi volt?

– Megrémültem, és ledobtam magamról – vontam meg a vállam.

Niall megint hallgatott egy kis ideig, és elemezte a történteket.

– Váratlan és izgalmas szituáció lehetett. Szerintem emiatt volt az egész. Most mit érzel? – faggatott, mintha legalább a pszichológusom lenne.

– Össze vagyok zavarodva – vallottam be. – Nem tudom, mit érzek. Talán leginkább haragot, és félek.

– Mitől?

– Szerinted? – kérdeztem vissza.

– Nem vagy meleg, Harry. Max biszexuális.

– Köszi! – horkantottam fel. – Nem akarok az lenni! Különben meg, ennyiből nem lehet egyenesen erre következtetni.

– Na látod! Akkor meg nincs miért idegeskedned, mert lehetséges, hogy úgy van, ahogy mondtam. A tested téves jeleket küldött – veregette meg a vállam.

Nem akartam gúnyolódni vele, hogy mióta tartja magát ilyen nagy szakértőnek, hiszen én futottam hozzá segítségért. Valójában egy icipicit megnyugtatott, mert akár igaza is lehet. Teljesen le kell higgadnom, hogy tisztázni tudjam magamban az érzéseimet.

– Ne mondd el a többieknek, jó? – emeltem rá újra a tekintetem.

– Ezt kérned sem kell – mosolyodott el Niall. – Amúgy elmondod milyen érzés volt?

– Nem! – pattantam fel. –  Ne akard, hogy beszéljek róla, mert megint be fogok pánikolni.

– Oké, akkor majd máskor. Gondolom, most nincs kedved a tanuláshoz – sandított az íróasztala felé.

– Hát, nem sok, de meg kell csinálni – feleltem lemondóan, mert jobb szerettem volna most hazamenni, és egyedül kielemezni minden érzést, ami bennem kavargott.

Ahhoz képest, hogy fejben nem igazán voltam ott, hamar kész lettünk az esszével. Niall búcsúzáskor a lelkemre kötötte, hogy ne emésszem magam, mert nem történt semmi tragédia. Bárcsak én is így éreztem volna. Sajnos legbelül ott motoszkált valami, amit próbáltam ugyan elnyomni, de csak ideig-óráig sikerült. Amint vacsora után felmentem a szobámba, rögtön felszínre tört. Louis volt előttem. A gyönyörű, kék szeme, a puha ajkai, az ujjai, ahogy a hajamba túrnak… Hasra vágódtam az ágyamon, és a fejemre húztam a párnám. Még csak gondolni sem akartam rá, ám úgy tűnt, ezt az egyet nem tudom irányítani.

Fél éjszaka csak forgolódtam, végül feladtam. Kimentem a fürdőbe, hideg vízzel megmostam az arcomat, és a tükörbe néztem. Jó egy percig szemeztem saját ábrázatommal, majd visszafeküdtem az ágyba, és hagytam, hogy elárasszanak az emlékek. A hatásra voltam kíváncsi, és nem kellett sokáig várnom arra, hogy megbizonyosodjak róla, nem csak abban a pillanatban vágytam Louis-ra. Amint gondolatban odaértem, hogy megmozdítja a csípőjét, és hozzám dörgöli a merevedését, a farkam azonnal vigyázzba vágta magát.

– Istenem! – nyögtem fel, de nem a kéjtől, hanem a dühtől.

Na, jó, később már a kéjtől is, mert nem bírtam megállni, hogy ne nyúljak magamhoz. Nem gyártottam plusz fantáziaképeket közben, mert nem volt szükség rá. Rövid idő alatt elélveztem, és kimerülten zuhantam mély álomba.

7. fejezet