Fülszöveg:
Egy adósság elengedéséért cserébe kell férjhez mennem, csak így tudom apámat megmenteni a biztos haláltól. Ő megmenekül, de én egy hírhedt maffiafőnök kezei közé kerülök. Meg lehet szelídíteni egy szörnyeteget? - Gaby
Tőlem nem lehet
lopni, ezt mindenki tudja. Mindennek ára van, és ezt az árat néha az
ártatlanoknak kell megfizetniük. Nem tehetek kivételt. - Luke
Judith Wimshey
Az ártatlanság ára
Előhang
„Számomra túl gyorsan érünk a Szent Péter katedrális elé.
Mikor kinyitják az ajtót, egy pillanatra átfut a fejemben, hogy elszaladok, de
aztán elvetem, mert tudom, hogy semmi értelme. Kihúzom magam, és felemelem a
fejem. Mély levegőt veszek, lassan elindulok a vesztőhelyem felé. Senki nem
láthatja, hogy mennyire félek. Ez mindannak a kicsúfolása, amiben mindig is
hittem. Most nem két szerelmes pár jön ide, hogy Isten színe előtt összekössék
az életüket, és boldogan éljenek, míg meg nem halnak. Én csak egy sima fizetség
vagyok egy dologért, amit nem is én követtem el. Vajon mennyi az az adósság?
Mennyit érek?
Ahogy a zene ritmusára lépkedek a padok között az apámba
karolva, a szívem egyre hevesebben ver. Mindenki feláll, és engem néz. Egy
csomó vendég, akiket nem is ismerek. Örülök a fátylamnak, mert megvéd a
kíváncsi tekintetek elől, és az én idegességemet is elrejti.
Az oltár előtt ott áll ő, akinek – mint megtudtam – Savage,
vagyis Kegyetlen a beceneve, és türelmesen vár rám. Jobban néz ki, mint bárki,
akit kislányos ábrándjaimban elképzeltem. Magas és fitt. A sötét szmoking
kiemeli az izmos termetét, erőt és kifinomultságot sugároz. Úgy néz ki, mint
egy gazdag üzletember. Barna szeme egy pillanatra sem mozdul rólam. Pillantása
nem árul el semmit, de mélyen fúródik az enyémbe. Mintha a gondolataimat szeretné
látni.
Mikor odaérek, kinyújtja a kezét, és én beleteszem az
enyémet. Akaratom ellenére egy kicsit megremeg, amit természetesen észrevesz.
Fél szemöldökét felvonva, kérdőn néz rám. Nem bírom elviselni a látványát, és
elfordítom a fejem a pap felé.
A ceremóniáról semmi nem marad meg bennem, automatikusan
mondom a szöveget amikor kell, és hamarosan a vékony arany karika ott csillog
az ujjamon. Mikor a pap felszólít az első csókra, felé fordulok és várok. Egész
addig nem tűnik fel, hogy egy könnycsepp kicsordul a szememből, amíg finoman le
nem törli. Lassan, nyitott szemmel hozzám hajol, és egy röpke pillanatra hozzám
érinti az ajkát.
Vége. Megpecsételődött. A felesége lettem a Savage-nak, a
Kegyetlennek.
Ő vezeti a kocsit, amivel a fogadás helyszínére jutunk, így
most először vagyunk kettesben, mint házastársak.
– Mi volt az a könnycsepp a templomban?
Nem válaszolok, csak bámulok ki az ablakon.
– Mi van, elvitte a kiscica a nyelvedet?
– Miért vettél feleségül? – Nem tudom megállni, csak úgy
kibukik belőlem.
– Most szerelmi vallomást vársz tőlem? – kihívóan néz rám.
– Természetesen nem, de kíváncsi vagyok.
Nem válaszol, csak néz maga elé, mintha azon gondolkodna mit
mondjon. Nem akarok semmilyen mesét, ezért kicsit ingerültebben szólok hozzá.
– Az igazságot mondd, azt hiszem megérdemlem!
– Igazán? Mégis mivel érdemelted ki?
Nagyot nyelek. Nem szabad elfeledkeznem arról, hogy ki ül
mellettem.
– Tudom, hogy mit tett az apám, és hogy ezért házasodtunk
össze. Viszont nem értem, te mit nyersz ezzel? Nem lett volna logikus, ha
inkább valahogy visszaadja a pénzt?
Csendesen felnevet, és ahogy rám néz, cinikus mosolyra húzza
a száját.
– Milyen ártatlan vagy! Élvezet lesz nézni, mi marad belőle,
mire végzek veled!
Mire végez velem? Kezdek megint megrémülni, mert ez nem
hangzik valami jól, de muszáj megtudnom.
– Tehát, elmondod akkor?
– Ha ennyire ragaszkodsz hozzá, természetesen! Élő példa
leszel. Emlékeztető, hogy miért nem jó újat húzni velem. Tőlem senki nem
lophat. Ha valaki megteszi, az megjárja. Nincs második esély, nincs haladék és
kivétel. Minden rossz mozdulat büntetést von maga után.
– Én nem tettem semmi rosszat – halkan suttogom.
– Te nem, és nagyon sajnálom. De apád szeret téged, és ez is
a büntetése része.
– A büntetése része? Tehát más is van még?”
1. Fejezet
Gaby
Az ablakomból nézem, ahogy a zuhogó esőben kilép a házunk
ajtaján. A nehéz tömörfa hangos csattanása még hosszan visszhangzik a néma
épületben, amit otthonomnak nevezek. Minden egyes alkalommal innen lesem, mikor
jön, mert az apám ilyenkor felküld a szobámba. Azt mondja, üzleti ügyek, úgysem
érdekelne, de érzem, hogy a felszín alatt valami más is megbújik. Szimpla
munkaügy miatt nem kellene a szobámban kuksolnom. Persze ettől még inkább kíváncsi
vagyok.
Eddig nem okozott nekem problémát, hogy úgy tegyek, ahogy az
apám kívánja. Szófogadó gyerek vagyok. Az iskola és a tanulás tölti ki a
mindennapjaimat. Egyetlen barátnőm van, vele szoktam néha találkozni. Bulizni
nem járok, minden percemet azzal töltöm, hogy megfeleljek apámnak, hogy végre
büszkén nézzen rám. Vagy egyáltalán észrevegyen.
A rejtélyes idegen körülbelül egy éve jár hozzánk, általában
hetente. Fekete, sötétített üvegű, flancos kocsival érkezik, és kettő másik
férfi kíséri. Ők kint, az autónak dőlve várakoznak az ajtónk előtt. A sofőr
megtermett, marcona kinézetű férfi napszemüvegben. A kezét a mellkasa előtt
keresztbe fonva álldogál. A másik alak magas, atletikus alkatú, szőke. Be nem
áll a szája, folyamatosan beszél, de bentről nem hallom, miről. A napszemüveges
nem zavartatja magát, még csak rá sem néz a szőkére.
Úgy három hónapja titokban a konyhán keresztül kiosontam, és
egy széles bokor mögül meglestem őket. A halk beszélgetésüket nem értettem, de
legalább láttam mindnyájukat. Érdeklődésemet az a férfi keltette fel, aki
bejött a házba, és mikor újra felbukkant, hogy elmenjen, alaposan megfigyeltem.
Így pontosan tudom, hogy mit látok most – sajnos csak homályosan, a sűrű zápor
miatt. Amit eltakar előlem ez a vihar, az egy fiatal, magas, vonzó férfi, aki
mindig elegáns öltönyt visel. Mozdulatai határozottak, az arca szigorú. A szeme
sötét lehet, ezt a távolság miatt nem láttam jól. Egy pillanatra arra nézett,
ahol elbújtam, de kétlem, hogy észrevett volna. Még levegőt is alig mertem
venni.
Mikor elhajt a kocsijával, lesietek a lépcsőn. A konyhába
tartok, hogy Agnesetől valami nassolni valót könyörögjek ki, de apám
dolgozószobája előtt megtorpanok. Az ajtó nyitva van, és ő az asztalra
könyökölve, két kezével fogja az arcát. Ez megijeszt, eléggé gondterheltnek
látszik. Odarohanok és megsimogatom a kopasz fejét.
– Minden rendben van, hozzak valamit? – aggódva kérdezem,
mert ez a látvány nem vall rá.
– Áh, Gaby. De jó, hogy itt vagy, úgyis beszélnünk kell. Ülj
le!
Hangtalanul foglalok helyet a mahagóni íróasztal előtti
széken. A mellkasom összeszorul, és hirtelen nehezebben kapok levegőt. A
beszélnünk kell kifejezéstől kiráz a hideg. Semmi jót nem szokott jelenteni. A
feszültségtől, amit barna szemében látok, a legrosszabbra gondolok. Csak nem
beteg? Türelmetlenül morzsolgatom a kezem.
– Nem is tudom, hol kezdjem – idegesen simogatja kopasz
fejét. – Tudod, hogy nagyon szeretlek, és mindig a legjobbat akartam neked. Nem
volt mindig könnyű egyedüli szülőként egy kislányt felnevelni, közben az
éttermeket is vezetni, de mindig a te érdekeidet tartottam szem előtt.
– Tudom apa, és hálás vagyok neked.
Ezt csak azért mondom, mert tudom, hogy ezt várja. Nem sok
közünk van egymáshoz, a nevelésemben Agnese játszott nagyobb szerepet, aki az
egyetlen alkalmazottunk itt a házban. Amennyire csak vissza tudok emlékezni,
mindig ő volt velem. Apámat csak néha vacsoraidőben láttam, illetve
ünnepnapokon.
– Mindent megtettem, amit tudtam, hogy az élet árnyékos
oldalával ne kelljen találkoznod – folytatja, mintha nem is hallana. – De
vannak olyan helyzetek, mikor tehetetlen vagyok.
– Mi történt?
Most már teljesen össze vagyok zavarodva. Kinéz az ablakon
és gondolatban, mintha mérföldekre járna. Egy pillanatra úgy tűnik, nem is
kapok választ.
– Egy hónap múlva férjhez mész!
– Tessék? – Teljes a megrökönyödésem, erre egyáltalán nem
számítottam.
– Tudom, hogy ez most hirtelen jött.
– Hirtelen? – vágok közbe. – Még csak tizennyolc éves
vagyok. Az utolsó dolog, amire gondolok, az a házasság. Mégis kihez? Nem is
ismerek senkit!
Most már kiabálok, mert ez egyszerűen felfoghatatlan.
– Ne emeld fel a hangodat velem szemben! A férjed az egyik
üzleti partnerem lesz!
Az utolsó kijelentésnél a szája enyhén megrándul.
– Üzleti partner? – ismétlem meg hitetlenkedve. – Mégis hány
éves akkor?
– Nem idős, ha ez miatt aggódsz. Csak huszonöt éves.
– Nem akarok férjhez menni. Még csak most fejeztem be a
sulit, nem is éltem még! – nézek rá könyörgően. – Miért kell ennyire sietni?
Már nem a múlt században élünk – kiáltom dühösen és kétségbeesetten.
– Egy hónap múlva férjhez mész, és erről nem nyitok vitát.
Azt hiszed, én ezt akartam? Hát elárulom neked, hogy nem, de nincs más
választásom! – kiabálja haragosan felém. – Most hagyj magamra, nem akarok
többet vitázni!
Nem várja meg, hogy kimenjek, két nagy lépéssel a
bárszekrényhez vonul, és dupla adag whiskyt tölt magának, majd egy hajtásra
ledönti. Pár pillanatig csak a széles hátát bámulom, majd tétován, remegő
lábakkal botorkálok ki Agnesehez.
Nem tudom, mi volt ez az egész, de úgy érzem, mintha egy
hatalmas kő lenne a gyomromban. Még hogy nincs választása! Milyen indok ez?
Mindenkinek van választása. Bárcsak bátrabb lennék. Nagyszájúbb. Más lányok már
biztos megmondták volna a magukét. Sajnos én nem vagyok ilyen. Kerülöm a
vitákat, főleg vele.
Mikor meglátom a házvezetőnőnket, nem szólok semmit, csak
hátulról átölelem tömzsi testét, és fejemet a nyakához szorítom. Nem bírom
visszatartani, csendes sírásban török ki. Megfordul a kezeim között, és
vigasztalóan magához szorít.
– Ne sírj, bambina! Mindent megoldunk. Mi a baj?
Nem tudok megszólalni, csak még jobban potyognak a könnyeim.
Nem akarok megházasodni, főleg nem olyan valakivel, akit nem is ismerek. Ilyen
manapság már nem történik. Persze én is elképzeltem már az esküvőmet, de
álmaimban mindig idősebb voltam, és a szeretett férfi oldalán álltam. Még csak
egy hete fejeztem be az iskolát, és úgy gondoltam, a nyári szünet után talán
elkezdhetnék dolgozni apám egyik éttermében, vagy vele együtt, hogy
beletanuljak a bizniszbe. Egyedüli gyerek vagyok. Biztos voltam benne, hogy én
viszem tovább az üzletet. Elit lány iskolába jártam, így fiúkkal nem tudtam
ismerkedni. Azt hittem, lesz majd rá időm, ha befejezem a tanulást. Utazni is
akartam, sehol nem voltam még. Például szeretném megismerni Európát: gondolázni
Olaszországban, megnézni Franciaországban az Eiffel-tornyot. Még jobban
zokogok, mert annyi mindent terveztem, és úgy tűnik most füstbe megy minden.
Nem ismerem ezt a férfit, de nincs túl jó véleményem róla, ha így kell
házasodnia.
– Nyugodj meg kicsim. Nem lehet olyan nagy a baj. Ülj le,
adok egy kis langyos tejet és kekszet!
Úgy teszek, ahogy mondja, és a szememmel követem, ahogy
mindent az asztalra varázsol. Lassan belekortyolok az innivalómba. Tényleg
kezdek egy kicsit megnyugodni. Veszek pár mély lélegzetet, és Agnese kérdő
tekintetére elmesélem neki apám megdöbbentő bejelentését.
Először nem mond semmit, csak gondolkodik.
– Nem tudok mit mondani kincsem. Fogalmam sincs, miért
döntött így. Te is tudod, hogy soha nem akart neked rosszat.
– Szerinted az nem rossz, hogy egy vadidegenhez akár
hozzákényszeríteni? – makacskodok még mindig a könnyeimet nyelve.
– Biztos meg van rá az oka – mondja szelíden.
– Igen, megvan rá az okom! – Hallom apám határozott hangját
az ajtóból, és odanézek. A szeme fáradtan és meggyötörten néz rám. – Csak azért
jöttem, mert az előbb nem volt lehetőségem elmondani, hogy holnap este lesz az
eljegyzésed bejelentve. Este hétre megyünk a Morina villába. Egy estély lesz,
kizárólag a közelebbi ismerősöknek. Kérlek, időben készülj el, és a
legfontosabb, viselkedj megfelelően!
Odajön hozzám, és egy puszit nyom a fejem tetejére. Mikor
távozik, Agnesere nézek.
– Mit csináljak? – kérdezem összetörten.
Könyv: https://rukkola.hu/termek/az-artatlansag-ara-elorendelheto/
E-könyv: DIBOOK: https://dibook.hu/konyv/az-artatlansag-ara
EKONYV: https://www.ekonyv.hu/ekonyvek/szorakoztato-irodalom/romantikus/judith_whimsey-az_artatlansag_ara
LIRA: https://www.lira.hu/hu/ekonyv/szorakoztato-irodalom-1/romantikus/az-artatlansag-ara-ekonyv-epub-mobi
LIBRI: https://www.libri.hu/konyv/judith_whimsey.az-artatlansag-ara.html
BOOKLine: https://bookline.hu/product/home.action?_v=Judith_Whimsey_Az_artatlansag_ara&type=250&id=56913
BOOKANDWALK: https://bookandwalk.hu/Az-artatlansag-ara-34874-ebook.aspx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése