A telefonnal a fülemen álltam a nappali közepén. Jessica le sem
vette a szemét rólam. Mikor meglátta, hogy arcomra széles vigyor ül ki, ő is
elmosolyodott.
– Megkaptad, igaz? – ugrott a nyakamba, mihelyst befejeztem a
hívást.
– Igen, bébi, megkaptam! – Örömömben megpörgettem a levegőben.
– Erre innunk kell! Tegyél le! – kacagott Jess.
Letettem, de mielőtt elengedtem volna, nem úszhatta meg, hogy ne csókoljam meg hosszan.
– El sem hiszem – sóhajtottam egy nagyot.
Jess a bárszekrényhez ment, és levett két pezsgőspoharat a
polcról.
– Tudtam, hogy a tiéd lesz. Tőled senki sem tudna jobban
eljátszani egy meleg pasit – kacagott.
A szemem forgatva mentem a hűtőhöz, és kivettem a pezsgőt.
– Ezt most miért mondod?
Jess odasomfordált hozzám, és az alsó ajkát beharapva, huncut
tekintettel nézett fel rám.
– Mert te vagy a legédesebb mosolyú pasi, akivel valaha
találkoztam.
Persze, hogy azonnal levett a lábamról. Imádtam, mikor hízeleg,
de azért muszáj volt vitába szállnom vele.
– Nem a mosoly teszi meleggé a pasikat – kezdtem el kilazítania
dugót az üvegben.
– De te olyan cuki vagy – kedveskedett tovább Jess.
– A kisbabák cukik, és egyes állatok is azok. Én férfi vagyok,
ha eddig nem vetted volna észre, és a férfiakra nem szokták azt mondani, hogy
cuki – oktattam.
A dugót szerencsésen eltávolítottam, és mindkettőnknek töltöttem
a gyöngyöző italból.
– Ronen, édesem! Számomra te akkor is cuki vagy – csücsörítette
felém a száját Jess, így kapott tőlem egy cuppanós puszit. – És most igyunk a
szerepedre! – emelte meg a poharát.
Jess bármit mondhatott most, mert rettenetesen boldog voltam.
Egy igencsak ígéretesnek mondható sorozatban kaptam meg az egyik főszerepet. Az
pedig, hogy egy nyíltan meleg tűzoltót kell eljátszanom, cseppet sem zavart,
sokkal inkább kihívásként tekintettem a feladatra. Egyébként sem állt olyan
távol tőlem ez az egész, de ezt igen kevesen tudták rólam. Mondhatni, szinte
senki. Még Jess sem.
– Mikor kezdtek? – kérdezte a barátnőm, miután megízleltük az
édes italt.
– Három hét múlva. – Kézen fogtam, és bevezettem a nappaliba,
ahol leültünk a kanapéra. – Sokáig leszek távol – csúsztattam a kezem Jess
tarkójára.
– Texas nem a világ vége. Amikor tudlak, meglátogatlak majd –
pislogott rám szerelmesen.
Jessica kilenc évvel idősebb nálam, de sosem éreztem a köztünk
lévő a korkülönbséget. Jess kislányosan bájos külsővel rendelkezett, és gyakran
bolondabb volt, mint én magam. Állandóan viccelődött, és úgy pörgött, hogy néha
alig tudtam lépést tartani vele.
– El is várom, de gondolom, majd én is haza tudok ugrani néha –
feleltem, és vettem egy mély levegőt. – Még mindig nem tudom elhinni.
– Örülj már, édes! – csusszant az ölembe Jess, és átkarolta a
nyakam.
– Örülök, csak olyan nehéz elhinni. Tudod, kikkel fogok együtt
dolgozni? – Eltartottam magamtól a poharat, hogy rá ne borítsam a tartalmát.
– Ha elmondod… – cirógatta Jess a fülem melletti bőrfelületet.
– Liv Tyler, Rob Lowe…
– Liv? Ez komoly? – sikított fel Jess.
– Hé, kiborul a pezsgőm, ha így ficánkolsz, és mellé még meg is
süketülök – nevettem.
– Bocs, de most rettenetesen irigy vagyok rád, Ronen Rubinstein!
– bökte meg a mellkasom. – Tutira gyakran meg foglak látogatni.
Kisepertem arcából a sötétbarna tincseit. Jess gyönyörű volt,
főleg mikor így ragyogott a szeme. Megcsókoltam, ő pedig dorombolva bújt hozzám.
A csókból buja szeretkezés lett. Szebben nem is ünnepelhettük volna meg ezt a
jó hírt.
– Be kellene engedni őket – sóhajtottam, mikor meghallottam a
kaparászást a terasz felől.
– A te kutyáid – tekerte magára Jess a plédet. – Én megyek
zuhanyozni – öltötte rám a nyelvét, és eltűnt a fürdőben.
Felkaptam a bokszeremet, és kinyitottam az ajtót. Fresh és Spot
villámsebességgel rontottak be, és miután észrevették, hogy még nincs kaja a
táljukban, engem kezdtek el körbeugrálni.
– Nyugi, mindjárt kapjátok – simogattam meg a két nyughatatlan
állat fejét.
Előkerestem a kamrából a kutyatápot, és teletöltöttem a táljukat. Nyomban nekiestek.
Nagyjából másfél évvel ezelőtt egy menhelyről
hoztam mindkettőt. Korábban bántalmazták őket, és megesett rajtuk a szívem.
Rendkívüli módon meg tudták hálálni a szeretetünket. Olyanok voltak már, mint a
családtagok. El sem tudtam volna képzelni az életem nélkülük, pedig most őket
is hosszú időre magukra kell hagynom, de Jess vigyázni fog rájuk, ebben biztos
voltam.
Fresh volt az első, aki felugrott mellém a kanapéra. Magamhoz
húztam, és megpaskoltam a hátát.
– Tévézzünk? – kérdeztem tőle.
Egy arcon nyalás volt a válasza. Grimaszolva köszöntem meg neki,
aztán bekapcsoltam a tévét. Spot a másik oldalamra telepedett, és szokásához
híven, az ölembe fektette a fejét. Egyszerűen nem lehetett nem szeretni őket.
Mindkettőnek világos szőre volt, barna foltokkal a pofájukon, és olyan okosan
tudtak rám nézni, hogy néha azt gondoltam, tényleg értik, amit mondok nekik.
Jess egész sokáig volt a fürdőben, aztán én váltottam. A zuhany
alatt is végig magam elé vigyorogtam. Olyan nehéz volt elhinni, hogy megkaptam
a szerepet. Egyelőre még nem tudtam, hány évadot terveztek a sorozatból, de ez
a munka jó időre leköt majd. Jessica szintén a szakmában dolgozott, így fel
voltunk készülve az ilyesmire. Néha neki kellett elutaznia, máskor nekem.
Biztos voltam benne, hogy iszonyatosan hiányozni fogunk egymásnak. A két év
alatt, mióta együtt jártunk, már egészen összeszoktunk.
***
Nem gondoltam volna, de a három hét egy szempillantás alatt
elrepült. Rengeteg dolgot kellett elintéznem az utazás előtt. A menedzserem
leszervezett egy csomó interjút, ahol részben már megismerkedhettem a sorozat
többi szereplőjével is, na és persze a rendezőkkel. A legtöbbjüket nem ismertem,
de nagyon barátságosan fogadtak. Valószínűleg ők is hasonlóképpen izgulhattak,
mint én. Liv magabiztosan mozgott a kamerák előtt, ahogy Rob szintén.
Mindketten régi motorosnak számítottak a szakmában. Reméltem, hogy egyszer
én is eljutok a szintjükre.
Egyedül a sorozatbeli partneremmel nem találkoztam. Állítólag
nem tudott ideutazni Manhattanből, de Austinban ott lesz az első
sajtótájékoztatókon. Annyira lekötött mindez, és az utazás előtti tennivalók,
hogy időm sem maradt utána nézni, valójában ki is ő. Egyedül a nevét jegyeztem
meg, mert az elég gyakran elhangzott az interjúk során: Rafael L. Silva. Bíztam
benne, hogy jól kijövünk majd egymással, hiszen mégis csak egy párt fogunk
alkotni. Méghozzá egy meleg párt, ami nem kicsit furcsa, hiszen ez lesz az
első ilyen szerepem.
Időközben Jess is kapott munkát, így a kutyáinkat ideiglenesen
el kellett vinnem a szüleimhez. Az utolsó nap már tényleg csak a kapkodásról
szólt. A bőröndjeim a nappaliban sorakoztak, és fogalmam sem volt, beraktam–e
mindent. Jess egész nap melózott, úgyhogy ez a része is rám maradt, pedig
utáltam pakolni.
– Hahó, megjöttem! – kiabált Jessica az előszobából.
– Végre! Segítened kell! – zártam szoros ölelésbe, és egy gyors
puszival üdvözöltem.
– Fogadni mernék, hogy nem nézted a listát – lépett el tőlem.
– Milyen listát?
Jess felemelt egy papírlapot az étkezőasztalról, és meglóbálta
előttem.
– Ismerlek már, Ronen. Direkt írtam neked egy listát arról, hogy
miket kell elraknod.
– Basszus! – kaptam ki a kezéből, és gyorsan átfutottam. – Bocs,
de a kapkodásban nem vettem észre. Hiányzik a sárga ingem és a stresszlabdám
is. Hol vannak? – néztem fel a papírról.
– Az ingedet még éjszaka kivasaltam, a vendégszobában lóg, ahogy
a kék öltönyöd is, mert gondolom, azt sem raktad el. A labdát pedig az
éjjeliszekrényedre tettem – sorolta Jess a konyha felé menet.
Tényleg nem tudom, mi lett volna velem nélküle. Mindig mindenre
odafigyelt, mert jól tudta, milyen szétszórt vagyok, és csak kapkodok.
Előkerestem az említett holmikat és begyömöszöltem őket az egyik bőröndbe,
aztán bementem a konyhába. Jess már a vacsorát melegítette.
– Ugye nincs benne tojás? – túrtam át a zöldséges tésztát.
– Még egy ilyen kérdés, és leszúrlak! – bökött Jess a villájával
felém.
Idegességemben tettem fel hülye kérdéseket. A barátnőm mindig is
tiszteletben tartotta a vegán étrendemet, és még véletlenül sem etetett volna
meg velem olyat, amit nem szeretnék.
– Jó, csak feszült vagyok. Még bele sem néztem a forgatókönyvbe,
és holnap délután vesszük fel az első jeleneteket – morgolódtam.
– Majd a repülőn lesz időd rá, és délelőtt a szállodában is –
vonta meg a vállát Jess. – Mindig gyorsan tanultál. Most sem fog problémát okozni.
Igaza volt. Gyakran egyszeri átolvasás után megragadt bennem a
szöveg nagy része. Most mégis izgultam, mert Rob Lowe profi volt ebben, és nem
akartam alul maradni mellette. Ő fogja játszani az apámat, és egyben a
parancsnokom is lesz. Hihetetlen izgalmasnak ígérkezett ez az egész.
Másnap hajnali ötkor csörgött az ébresztőm. Sosem szerettem
korán kelni, de most fürgén pattantam ki az ágyból. Legalább háromszor szóltam
Jessnek, mire ő is hajlandó volt kimászni. Szegényke kócosan, kómásan
támolygott a konyhába, hogy kávét készítsen, amíg én kicipelem a csomagokat a
kocsiba.
– Oké, nem ártana neked is felöltöznöd, bár ebben a hálóingben
is nagyon szexi vagy – vettem el a csészét Jesstől, aki még mindig álmosan
pislogott rám.
– Ha így viszlek ki a reptérre, garantált, hogy címlapra
kerülünk – fojtott el egy ásítást.
– Nem rossz ötlet, de inkább vegyél fel valamit, mert eléggé
hűvös van kint. – Egy hajtásra legurítottam a keserű italt, és összerázkódtam.
– Tíz perc – totyogott Jess vissza a hálóba.
A tíz percből majdnem húsz lett, mire elkészült, de türelmet
erőltettem magamra, mert nem akartam vitával elválni tőle. Még így is időben
kiértünk a reptérre, és nem kellett kapkodva búcsúzkodnunk egymástól.
– Hívj, ha megérkeztél! – karolta át Jess a nyakam.
– Mindenképpen. Vigyázz magadra, és néha látogasd meg a
srácokat.
– A kutyáid jól meglesznek a szüleiddel, de ígérem, minden héten
beugrok hozzájuk. Az ott nem a rendeződ? – nézett el Jess mögöttem.
Hátrafordultam.
– De igen. Biztosan többen is leszünk a gépen a csapatból. Indulnom
kell! – fordultam újra vissza hozzá, és az ajkaira hajoltam. – Légy jó kislány! Szeretlek!
Nem húztuk el a csókot, mert túl sokan voltak körülöttünk.
– Én is szeretlek, Ron! Majd hívj! – szorította meg Jess a
kezem, és elengedett.
Mindig megviselt az elválás, de csak addig, amíg bele nem
lendültem a munkába. Utána csakis arra koncentráltam. Amint elfoglaltam a
helyemet a gépen, rögtön kezembe vettem a forgatókönyvet.
– Helló! Látom, egy csapatban leszünk – vigyorgott rám a
mellettem ülő szőke srác. – Tim vagyok, rendezőasszisztens.
– Ó, üdv, Tim! – fogadtam a kézfogását. – Ronen Rubinstein, az
egyik tűzoltó.
– Tudom. Te leszel TK, a meleg srác – bólogatott Tim buzgón.
Most tényleg így fognak
emlegetni? A meleg srác?
– Nos, igen – hagytam annyiban a dolgot, és visszatértem az
olvasáshoz.
A történet szerint eljegyezni készülök életem párját, aki szépen
pofára ejt majd. Valamikor drogfüggő voltam, és az eset után beszedek néhány
tablettát, amitől majdnem feldobom a talpam. Hányásos jelenet. Nagyszerű.
– Nem lesz fura eljátszanod? – kérdezte Tim.
– Mit? – néztem rá felvont szemöldökkel.
– Hogy szerelmes vagy egy másik pasiba.
A srác valószínűleg kezdő lehetett a szakmában.
– Ez is épp olyan munka, mint a többi – dörmögtem.
– Oké, de csókolóznod kell majd vele, meg minden. Én tutira nem
lennék képes lesmárolni egy másik pasit – fintorgott.
Szívesen orrba vágtam volna, de legfőképpen azért, mert nem
hagyott olvasni.
– Ezért vagy te az asszisztens, én pedig a színész – oltottam le,
és ezzel le is rendeztük a dolgot.
Szóval, a történet szerint New Yorkból a texas–i Austinba
költözünk, mert Strand kapitányt, azaz apámat nevezik ki az ottani 126–os
egység parancsnokának. A korábbi egység tagjai meghaltak egy robbantásban, így
új csapatot kell létrehoznunk. Az első jelenetem Rafaellel az egyik mentési
akció után lesz, de akkor még csak szépen kell néznünk egymásra, és később
táncolni is fogunk. Az ismerkedési szakasz. Sima ügy lesz.
– Amúgy nem kell aggódnod. Silva érteni fogja a dolgát, majd
biztosan segít neked – szólalt meg ismét Tim.
Ez a fiú azt hiszi, kezdő
vagyok?
– Ezt, hogy érted? – fordultam ismét felé.
– Mivel ő tényleg meleg, tutira jól fog menni neki – vonta meg a
vállát.
Hogy mi? Rafael meleg?
Egy valódi meleg partnert kaptam magam mellé?
Nyeltem egy nagyot.
– Igen. Bizonyára sokat segít majd.
A francba! Erre a legkevésbé sem számítottam. Nem voltam felkészülve arra, hogy csak nekem kell majd szerepet játszanom. Rafael profin hozza majd a karakterét, úgyhogy nekem is össze kell kapnom magam. Hirtelen úgy éreztem, mindenki más jobb pozícióból indul, mint én.
Atom
VálaszTörlés