Visszatalálunk - 15. fejezet

15. fejezet

Május utolsó napjaiban jártunk. Két hét, és vége a sulinak. Nem esett jól, hiszen utána alig láthatom Louis-t. Minden egyes találkozásunk megváltoztatott bennünk valamit, de a legutóbbi különösen. Azóta állandóan azon törtem a fejem, hogy szakítanom kellene Annával, mert már végképp nem volt tisztességes, amit vele tettem. Igaz, ő nem érzékelt ebből az egészből semmit, mert ugyanolyan figyelmes, kedves és odaadó voltam vele, mint korábban, csakhogy kezdett kihunyni az összes szikra, amit valaha iránta éreztem. Már a szeretkezéseink sem voltak ugyanolyanok, leginkább sablonosnak mondhattam volna őket. Kezdett olyanná válni számomra, mint valami kötelesség. Letudtam, amikor igény volt rá, és ennyi.

Louis-nál a változás abban mutatkozott meg, hogy befejezte a csajozást. Először azt hittem, csak a tanulás miatt nem jár el szórakozni, de amikor a suliban se kaptam rajta soha, amint épp valakit fűzne, rájöttem, hogy miattam próbál változni. Louis minden egyes pillantása megerősített ebben a gyanúmban, és amellett, hogy rendkívül boldoggá tett vele, lelkiismeret-furdalást is ébresztett bennem, amiért ilyen nehéz próba elé állítottam. Ugyan nem én kértem erre, de így önkéntelenül is megvontam tőle azt a szórakozási lehetőséget, amiben igazán örömét lelte. Megpróbáltam ezt az egészet úgy felfogni, hogy talán ez most tényleg egy pozitív változás, és mire eljön az ideje, Louis készen fog állni rám.

– Gáz van! – jött oda hozzám Niall idegesen az egyik szünetben, és a telefonját lengette a kezében.

– Mi az? – csuktam be a szekrényem ajtaját.

Niall megragadta a karom, és félrehúzott az egyik oszlop mögé.

– Tamara terhes. Az előbb hívott. Az anyja elvitte orvoshoz – hadarta.

– Basszus! Nem védekeztetek? – suttogtam rémülten, mert hát ez eléggé meglepő fordulat.

– Csak egyszer nem – biggyesztette le az ajkát Niall. – Tamara gumi nélkül akarta, és nem tudtam időben… Érted…

– Azt a kurva! És most mi lesz? – kérdeztem, mert elképzelésem sem volt, mi a jó döntés ilyenkor. Niall tizenhét, Tamara tizenhat. Mindketten túl fiatalok ahhoz, hogy szülővé váljanak.

– Gőzöm nincs, Harry – túrt bele Niall idegesen a szőke tincseibe. – Szerintem, erről nem én fogok dönteni – sóhajtotta.

Annyira sajnáltam őt, ahogy ott állt előttem összetörve, bizonytalanul, tele kétségekkel. Hirtelen az én problémám eltörpült emellett. Niallt sokkal nagyon kihívások elé állította az élet, mint engem.

– Te tudod, mit szeretnél? – tettem fel óvatosan a kérdés, habár éreztem, hogy ez túl korai még.

– Még fel sem fogtam, hogy akár apa is lehetek – pislogott rám a barátom nagy szemekkel, melyben megcsillantak az első könnycseppek.

– Gyerek, lépjünk le! – karoltam át a vállát.

–  De még lenne két óránk – dadogta Niall maga mögé mutogatva.

– Leszarom, ez most fontosabb. Rendelek pizzát, hazamegyünk, és dumálunk – közöltem vele határozottan. Niall szerette a hasát, az evés lenyugtatta, és szükség is volt rá, hogy tisztázhassa magában a dolgokat. A segítségére akartam lenni abban, hogy felkészüljön mindenre, bárhogyan is dönt majd Tamara. Vagy talán még inkább a szülei, mert nem biztos, hogy egy tizenhat éves lányra bízzák a döntést.

Nagyon sokáig beszélgettünk. Niall nem érezte készen magát az apaságra, de szerette Tamarát, és ha szükséges, vállalni akarta a következményeket. Az más kérdés, hogyan meri majd elmondani a saját szüleinek, hiszen ez az esemény hatással lesz egyszem fiuk jövőjére. Apaként még a középiskola befejezése is kérdésessé válik, nemhogy az egyetem…

Két hosszú nap telt el teljes bizonytalanságban. Addig Tamara suliba sem jött, és Niall üzeneteire sem válaszolt. A végén én is annyira ideges lettem, hogy majdnem személyesen mentem el hozzájuk, hogy árulják már el végre, mi a fasz van, mert nem bírtam nézni Niall kétségbeesett arcát. Ráadásul a többiek sem tudtak semmit, és nehéz volt titkolnunk előttük a dolgokat, hiszen egyértelműen látták, hogy valami gáz van. Végül valami olyan történt, amire egyikünk sem számított. Tamara egy hosszú üzenetet küldött Niallnek, melyben leírta, hogy a szüleivel közösen úgy döntöttek, nem tartja meg a babát, mert túl fiatal hozzá. Ezenkívül kiveszik a suliból, és soha többé nem találkozhatnak egymással, mert mindenért Niallt tették felelőssé. A lány még csak egy sajnálomot sem fűzött mellé, amiért legszívesebben földhöz csaptam volna a telefont, de nem az enyém volt.

Niall szobájában ültünk, mert ebben a két napban, végig vele voltam, hogy ne legyen sokat egyedül. A barátom a szemét törölgette, nekem pedig a szívem szakadt meg érte. Egyszerre veszítette el a barátnőjét, és akárhogyan is nézzük, a gyermekét is. Kihagyták a döntésből, és még csak esélyt sem kapott arra, hogy tisztázza magát, vagy esetleg elnézést kérjen. Niall a szüleinek még nem szólt a dologról, így azt tanácsoltam neki, hogy most már ne is tegye. Feleslegesen zaklatná fel őket. Dühös voltam mindenkire, így amikor este fél nyolc körül elköszöntem Nialltől, egyből Annát tárcsáztam.

– Te tudtad, igaz? – támadtam le rögtön, amint felvette.

Anna egyből rájött, miről beszélek.

– Ez volt a legjobb döntés – felelte.

– Mi? Hogy mondhatsz ilyet? – háborogtam, és olyan hangosan csaptam be a kocsim ajtaját, hogy azt hittem, kitörik az ablaka.

– Niall ezzel a felelőtlenségével tönkretette volna Tamara életét, és részben már meg is tette. Egy életen keresztül hordozni fogja a fájdalmát – fejtette ki Anna a véleményét, én meg döbbenten hallgattam.

– Szerinted ez a sztori nem két szereplős? Úgy beszélsz, mintha Niallnek nem lennének érzései. Ketten kellettek ahhoz, hogy ezt összehozzák, és a döntést is közösen kellett volna meghozniuk – szálltam szembe Annával, mert rohadtul nem értettem vele egyet.

– Ugyan már, Harry! Niallnek csak az élvezet része jutott. Nem neki kellett volna felnevelni azt a gyereket.

Nem akartam hinni a fülemnek.

– Ezt te sem gondolhatod komolyan – horkantottam fel.

– Miért? Szerinted mi lett volna? Niall ugyanúgy élte volna az életét, vígan leérettségizik, aztán elmegy egyetemre, magára hagyva Tamarát a gyerekkel.

– Ezt meg honnan veszed? Niall mellettük maradt volna, de meg sem kérdezték róla – kiabáltam, mert már végképp elvesztettem a türelmem.

– Szerinted az lett volna a megoldás, hogy mindketten abbahagyják a sulit? – kérdezett vissza Anna. – Akkor mégis miből tartották volna el magukat? Tamara elment volna bolti eladónak, Niall meg raktárosnak? – nevetett fel gúnyosan.

– Nem hiszem el, hogy ilyeneket mondasz, Anna – ingattam a fejem döbbenten. – Nem ez a normális hozzáállás.

– Sajnálom, hogy ebben nem vagyunk egy véleményen, Harry.

Pár pillanatig hallgattam, de ahelyett, hogy lenyugodtam volna, a dühöm egyre csak nőtt.

– Tudod mit, Anna? Menj a francba te is! – bukott ki belőlem, és kinyomtam a telefont.

Nos, hirtelen Niall és én is újra egyedül találtuk magunkat. Nem voltam hajlandó többé szóba állni Annával, hiába hívogatott, meg írt. Ha egy ilyen fontos dologban nem értünk egyet, akkor nincs jövőnk egymás mellett. Amúgy is rég szakítanom kellett volna vele Louis miatt, úgyhogy ez most kapóra jött, és még csak nem is bántott a lelkiismeret miatta, mert nem ok nélkül dobtam el magamtól.

Persze, ez a szakítás más problémákat is magával hozott, mert most már semmi akadálya nem lett volna, hogy Louis és én végre megpróbáljuk együtt, csakhogy a tények nem változtak. Ő máshol folytatja a tanulmányait, én pedig maradni fogok. Annak ellenére, hogy láttam rajta a változást, megölne a féltékenység. Nagyon nehéz lenne bízni valakiben, aki egy éven keresztül hetente kétszer váltogatta a partnereit. Teljesen tanácstalan voltam, de legalább ott volt nekem Niall. Így, hogy szakítottak Tamarával, újra beavathattam őt mindenbe.

– Baszki, Harry! Annyira tudtam, hogy van valami közöttetek – szidott le a barátom.

A suli melletti parkban ültünk, ahová azután hívtam el Niallt, miután Zayn és Liam felszállt a buszra. Nekik még mindig nem mertem elmondani, mert féltem attól, hogy utána teljesen más szemmel néznének rám. Igaz, soha nem utálkoztak, ha valakiről tudták, hogy a saját neme iránt vonzódott, de én mégis csak a barátjuk voltam.

– Szerinted mit csináljak? – néztem most én segítségkérően Niallre.

– Őszintén? A helyedben én sem bíznék benne, de még lenne majdnem három hónaptok.

– Igen, ezt én is tudom, de mivel lenne jobb, ha három hónap múlva törné össze a szívemet? Ráadásul minden egyes nap arra gondolnék, hogy vajon kivel van.

– Ez a bizalom, Harry. Ha nem tudsz bízni benne, akkor bele se kezdj. Mindkettőtöket kicsinálnád vele – tette a vállamra a kezét.

– Akkor ne vágjak bele? – sóhajtottam egy mélyet.

– Ezt nem mondtam, de nagyon necces a dolog. Kicsi esélyt látok arra, hogy együtt maradnátok. Ha nem csal meg se biztos, hogy hinni fogsz neki, ami pedig veszekedésekhez vezetne. Nem leszel ott vele, nem látod, mit csinál, és nem kizárt, hogy talán még ő is féltékeny lenne. Túl sok a buktató – húzta el a száját.

Fájt, amit mondott, de legalább őszinte volt. Sajnos én is ugyanígy gondoltam, és hiába kerestem fejben a megoldásokat, nem találtam. Most magamat kellett volna megerősítenem, hogy bízni tudjak Louis-ban, csakhogy ez nem ment olyan könnyen.

– Azt sem tudom, elmondjam-e neki, hogy most már szabad vagyok – tűnődtem hangosan.

– Rá fog jönni – nevetett fel halkan Niall. – Rosszabb, ha mástól tudja meg. Beszéljetek egymással, aztán döntsetek együtt.

Elmosolyodtam. Ezzel arra célzott, ne kövessem el én is azt a hibát, amit Tamara. Nem hagyhatom ki ebből a dologból Louis-t, hiszen ez nem csak rólam szól, hanem róla is.

– Megvárom, amíg levizsgázik, utána megkeresem. Addig úgyis elfoglalt, és talán nem tűnik fel neki.

– Aha, és mi van Lolával? Zaynnel kavarni kezdtek, akkor őket is be kell avatnod – figyelmeztetett Niall.

– Komolyan? Már együtt vannak? Mióta? – nyílt nagyra a szemem.

– Nincsenek együtt, csak lefeküdtek egymással. Szerintem Zayn félt elmondani neked.

– De hát mondtam, hogy semmi bajom vele. Kapja be! Ezt még számon fogom kérni rajta – nevettem, mert nem akartam elhinni, hogy Zayn ennyire tart tőlem, és inkább eltitkolta a dolgot.

– Van egy ötletem! – kapta elő a telefonját Niall. – Péntek van. Üljünk össze, és tartsunk egy őszinte beszélgetős estét. Mindannyiunknak vannak titkai. Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba – hadarta.

– Bakker! Egész este én lennék a téma – forgattam a szemem.

– Az én ügyem sem kisebb horderejű – vágta rá. – Hidd el, utána sokkal jobb lenne. Na, benne vagy?

Pár pillanatig mérlegeltem. Ha Louis-val összejönnénk, előbb-utóbb úgyis megtudnák. Ma este túl lehetnék rajta, és kiderülne, hogyan vélekednek minderről. A barátaim. Csak nem fordulnának el tőlem, amiért a fiúkat is szeretem. Legalább bennük meg kell bíznom.

– Oké, írj nekik – egyeztem bele –, és csendes helyet válasszatok, ahol tényleg tudunk dumálni is – tettem hozzá.

Niall felállt, és amíg a kocsimhoz sétáltunk, elküldte az üzenetet a közös chatszobába. A házuk előtt tettem ki, majd miután hazaértem, én is elővettem a mobilomat, de nem nekik írtam, hanem Louis-nak.

Harry: Hogy haladsz a tanulással?

Ez volt az első alkalom, hogy írtam neki. Nagyon sokszor megtehettük volna már, hogy így kommunikáljunk egymással, de ismerve magunkat, képtelenek lettünk volna csak barátilag csevegni egymással. Talán csak emiatt nem próbálkoztunk meg vele soha.

Louis: Kétszer is meg kellett győződnöm róla, hogy valóban te írtál. Történt valami? Amúgy nem állok rosszul.

Megmosolyogtam a válaszát. Ő is ismert már engem. Azonnal tudta, hogy nem ok nélkül írtam rá.

Harry: Szakítottam Annával. Gondoltam, nem árt, ha tudod.

Ennyit a korábbi elhatározásomról, hogy majd csak a vizsgák után szólok neki. Én sem gondolhattam komolyan, hogy ki fogom bírni addig.

Louis: Ugye, nem miattam?

Nem lepett meg, hogy ez az első kérdése.

Harry: Nem. Összekülönböztünk valamin, és ez lett a vége.

Louis: Magad alatt vagy? Mert szívesen megvigasztallak…

Hangosan felnevettem.

Harry: Köszönöm, de jól vagyok. Amúgy is tanulnod kell.

Louis: Arra ott az egész hétvégém. Átjössz?

Meredten olvastam az üzenetét. Annyira, de annyira csábító volt az ajánlata.

Harry: Programom van ma estére.

Louis: Csak nem máris felszedtél valaki mást?

Megint nevetnem kellett, mert szinte magam előtt láttam a pimaszkodó mosolyát.

Harry: Most készülök elmondani a barátaimnak, hogy szerelmes vagyok beléd.

Biztos voltam benne, hogy most döbbent arcot vág, és azon gondolkozik, vajon hülyéskedek-e, vagy tényleg igazat mondom. Láttam, ahogy ír, majd abbahagyja, aztán ismét nekikezd. Ezt így folytatta egy darabig, míg végül elküldte.

Louis: Ha le akarnak beszélni rólam, ne hagyd magad, Göndör! Gondolj a kivételes helyzetedre.

Harry: Ööö, milyen kivételes helyzetre gondolsz?

Szándékosan provokáltam, mert azt akartam, hogy leírja. Szedje össze a bátorságát, és igenis, mondja ki újra. Ismét várnom kellett, mire ezerszer belefogott, aztán megállt.

Louis: Szeretlek!

Megsemmisültem. Megtette. Louis már másodjára közölte velem, hogy szerelmes belém. Ettől boldogabb nemigen lehettem volna, pedig most voltam túl egy szakításon.

Harry: Ezt az egy szót írtad ilyen sokáig?

Louis: Gonosz!

Harry: Egy kivételes helyzetben lévő gonosz. Holnap?

Louis: Velem reggelizel?

Harry: Kilenckor a kávézóban?

Louis: Ahol először találkoztunk?

Harry: Ott, de ezúttal nem szedheted fel a felszolgáló csajt.

Louis: És a fiút?

Harry: Kinyírlak!

Louis: Szex közben. Az szebb halál lenne.

Harry: Álmodozz csak! Viszlát, holnap!

16. fejezet