Visszatalálunk - 2. fejezet

2. fejezet

– Szerintem tetszel neki – közölte Niall, miközben a suli felé battyogtunk.

– Pasija van – motyogtam kedvetlenül.

– Talán nem komoly.

– Láttad, hogy néz ki? Esélyem se lenne – sóhajtottam.

– Bocs, de nem a srácot figyeltem – kuncogott Niall. – Amúgy Zayn is eléggé rákattant Lolára. Úgyhogy, ha nem leszel résen, elhappolja előled.

– Liam nem különben – mosolyodtam el, ahogy felidéztem a tegnapi beszélgetésünket. Egymás szavába vágva dicsérték Lolát, és tippelgettek, vajon melyikük jönne be neki. Úgy tűnt, egyedül csak engem zavart a tény, hogy Lolának barátja van.

Amikor a sulihoz értünk, lopva a diákokat szemléltem, hátha elcsíphetem Lolát. Ezúttal egy félreeső helyen álltunk, mert Zayn cigizett, Liam pedig arról beszélt, hogy a hétvégén mindenképpen menjünk bulizni. Még csak kedd volt, de őt ez éltette. A tanulás kényszer számára, pedig elég jól fogott a feje. Ha tanult is volna mellé, kitűnő lehetne, de Liam magasan tett rá, csak az órán elhangzottakból táplálkozott, és még így sem voltak rosszak a jegyei.

Hallgattam őket, alig-alig szóltam közbe, de aztán már nem is figyeltem rájuk, mert megpillantottam Lolát. Azzal a kócos, barnahajú sráccal sétáltak a bejárat felé, aki tegnap megpuszilta. Nem fogták egymás kezét, de párnak tűntek, mégis furának tartottam, hogy elvileg mindketten most kerültek ide, és együtt járnak. A srácot sem láttam itt korábban, tehát ő is most költözhetett, vagy csak másik suliba járt eddig. Persze, a nyáron is összejöhettek, fene tudja.

Zayn elnyomta a cigit, és bementünk. Lola mosolyogva üdvözölt. Hosszú haját felkötötte, és nagy karika fülbevaló lógott a fülében. Szeme feketével kihúzva, ami még inkább kihangsúlyozta a szokatlan kék színű íriszeit. Megint farmert vett fel, csak most feketét, hozzá fehér felsőt, amiből ha kicsit is megemelte a karját, előbukkant napbarnított hasa. Szexi volt. Határozottan szexi.

– Áll még a délután? – súgta törióra közben.

– Persze – biccentettem. – Egyből suli után?

– Benne vagyok. – Rám kacsintott, az én pulzusom pedig kihagyott néhány ütemet.

Ez a lány egészen elvarázsolt, és úgy éreztem, nem lenne szabad találkoznom vele, mert csak hiú ábrándokat fogok kergetni. Ennek ellenére alig vártam, hogy vége legyen az utolsó óránknak. Főleg azért, mert ahogy azt sejtettem, a szünetekben az összes fiú körberajongta Lolát, én pedig nem kis féltékenységgel figyeltem, holott valószínűleg mások irigyeltek engem, hiszen én tölthettem vele a legtöbb időt.

Ezen a napon sem beszélgettem vele sokat, mert Lola vagy figyelt az órákon, vagy a pad alatt a telefonját nyomkodta. Fogadni mertem volna, hogy a pasijával üzenget, de nem leskelődtem. Azt viszont ismét csak érdekesnek tartottam, hogy a szünetekben a srác egyszer sem bukkant fel Lola körül.

Kicsengettek. Most már el kellet mondanom a többieknek, hogy Lolával „randizok”, és előre tudtam, mit fogok kapni érte.

– Megvársz kint? Váltok egy-két szót velük – kérdeztem Lolától és közben fejemmel a barátaim felé böktem.

– Persze – mosolygott rám édesen, és máris összekapkodta a holmiját, és kilibbent a teremből.

– Mi az, hogy megvár kint? – jött oda először Niall, hiszen ő volt a legközelebb, így hallotta, amit Lolának mondtam.

– He? – ráncolta a homlokát Zayn, mint aki nem hisz a fülének.

– Beülünk valahová dumálni – motyogtam.

– Randiztok? – ámult el Liam is.

– Nem, dehogy – ráztam a fejem, és zavaromban a fülem mögé igazítottam a már lenőtt hajamat. – Csak beszélgetni szeretne a suliról, és megtudni, milyen szórakozóhelyekre érdemes elmenni.

Magyarázkodtam, holott nem kellett volna. Talán, ha nem tudtam volna, hogy Lolának pasija van, akkor büszkén kihúzom magam, és eldicsekszem a dologgal, de így nem volt mire büszkének lennem. Még akkor sem, ha a haverjaim tátott szájjal bámultak rám.

– Aha. Mindig így kezdődik – bólogatott tudálékosan Niall.

– Mintha lenne tapasztalatod benne – nevettem el magam. – Menjünk.

Nem akartam Lolát megvárakoztatni, úgyhogy elindultam, a többiek pedig követtek. Hallottam, ahogy sustorognak mögöttem, de nem zavart. Ahogy hazaérek, úgyis nyomban kifaggatnak. Jobban ismertem már őket, mint saját magamat.

– Khm – köszörülte meg Zayn a torkát mögöttem.

Tudtam, miért csinálta. Lola mellett ott állt a srác, és láthatóan mindketten rám vártak. Elnyomtam egy káromkodást magamban, majd megfordultam, intettem a haverjaimnak, és magamra erőszakoltam egy mosolyt, úgy mentem oda a pároshoz.

– Ugye nem baj, ha Louis is velünk tart? – kérdezte Lola, és meg sem várva a válaszomat, bemutatott minket egymásnak.

– Üdv – nyújtotta felém a srác a kezét. Kék szeme sokkal sötétebb volt, mint a Loláé, és furán csillantak, ahogy rám nézett. Talán féltékeny? Mégis mire?

– Helló – csúsztattam tenyerem az övébe.

Azt hittem, megszorítja majd, de nem így történt. Louis kézfogása egészen barátságosnak tűnt. Nem értettem, Lola miért hozott kellemetlen helyzetbe, habár lehet, hogy nem szándékosan csinálta. De attól még kínos, hisz Louis-nak egyértelműen úgy tűnhet, hogy rányomultam a csajára.

– Hová menjünk? – kérdezte Lola, így nem maradt időm tovább rágódni ezen a furcsa szituáción.

– Van a közelben egy kellemes kávézó – mutattam jobbra, és elindultunk.

Nem tudtam, mit kérdezhetnék vagy mondhatnék, de szerencsére Lola csacsogott helyettem is.

– Még nem volt időnk felfedezni a város, pedig már öt hónapja itt élünk.

Az utolsó szó szöget ütött a fejemben.

– Együtt éltek? – bukott ki belőlem a kérdés.

– Igen – karolt belém Lola, amitől végképp nem tudtam, hogy most mi a fene van. – Louis az unokatesóm.

Olyan hirtelen kaptam a srác felé a fejem, hogy ő elnevette magát.

– Azt hitted, a pasija vagyok – mondta.

Éreztem, hogy elpirulok. Louis jól szórakozhatott rajtam, és Lola is felém pillantgatott.

– Nem hittem semmit, csak meglepett a dolog – hazudtam.

– Ühüm – motyogta Louis.

– Tízéves korom óta velük lakom – árulta el Lola. – Szóval, ez a bolond igazából már inkább a tesómnak számít – borzolta össze még jobban Louis haját.

Nem mertem rákérdezni az okára, majd úgyis elárulják, ha akarják. Viszont, így szabad lett a pálya, ami nem kicsit feldobott, és már az is kevésbé idegesített, hogy Louis velünk van.

– Ez lenne az – nyitottam ki az ajtót, és beléptem Lola előtt, majd udvariasan magam elé engedtem. Louis megint olyan furán nézett rám, amit nem tudtam hová tenni, hisz ezek szerint nem a féltékenység volt az oka.

– Jó helynek tűnik – nyugtázta Lola, majd elindult az egyik ablak melletti asztal felé.

Egymás mellé ültek, én pedig velük szemben. Mindhárman teát kértünk és citromos pitét, mert az isteni finom volt itt.

– Szóval, mit kell tudni a suliról? Biztosan tudsz jó pletykákat – könyökölt fel Lola kíváncsian az asztalra.

– Pletykákat? Nem igazán szoktam foglalkozni ilyesmikkel – ingattam fejem.

– Hm, pedig rólad máris hallottam valamit – vonogatta a szemöldökét vigyorogva.

Louis-ra pillantottam, aki egy szót sem szólt, csak hátradőlve az unokahúga felé fordulva várta, hogy az mit akar mondani.

– Rólam? – kérdeztem csodálkozva, pedig sejtettem, mit hallhatott, hiszen sok pletyka nem terjenghetett velem kapcsolatban.

– Pofára ejtetted az egyik csajt – vigyorodott el Lola.

– Ez nem igaz – tiltakoztam.

– Nem kell szabadkoznod. Louis is mindig ezt csinálja – sandított a fiúra.

– Hé, most nem én vagyok a téma! – szólalt meg Louis.

A hangja magasan csengett, ami meglepett. Az utcán fel sem tűnt. Na, nem mintha olyan sokat beszélt volna.

– Oké. Szóval, Harry? Pletyizz nekem! – kérte Lola.

Kihozták a rendelésünket. Észrevettem, hogy Louis semmit sem rakott a teába, csak felöntötte tejjel.

– Semmi sem történt. Randiztunk néhányszor, aztán rájöttem, hogy nem passzolunk – feleltem kissé késve. – Nem a legjobban kezeltem a helyzetet, mert ahelyett, hogy megbeszéltem volna vele, kerülni kezdtem, és emiatt megorroltak rám a barátnői.

– Nem ismersz magadra? – lökte meg Lola ismét Louis-t, aki emiatt majdnem kilötyögtette a teáját.

– Nem, mert én már akkor tudom, hogy nem passzolunk, mielőtt ágyba vinném őket – felelte Louis, én az szemem pedig túl nagyra nyílhatott, ugyanis elmosolyodott, amikor rám nézett.

Szép volt a mosolya. Louis amúgy is rohadt jól nézett ki, de a mosolya még inkább megszépítette. Amolyan csibészes külsőt kölcsönzött neki, ahogyan az összevissza álló, sötét haja szintén, ám tekintetében ott bujkált az a férfias dög is, ami belőlem még hiányzott. El tudtam képzelni, hogy a csajok azonnal hanyatt vágják magukat, ha ez a fiú úgy igazán előveszi a csábító énjét. Máris szerettem volna olyan lenni, mint Louis, pedig még nem is ismertem.

– Túlságosan válogatós vagy, Tommo – húzta tovább Lola.

– Vagy csak nem senkit sem akarok komolyan venni – vonta meg a vállát a fiú –, de szerintem nem azért jöttünk ide, hogy engem kitárgyaljunk.

Lola csak legyintett, és ismét felém fordult.

– Mesélsz a barátaidról?

– Majd megismered őket, hisz osztálytársak vagyunk – tértem ki a válasz elől, mert nem akartam a legjobb haverjaimat kibeszélni.

– Korrekt – értett egyet velem Lola, és szájába vett egy falat pitét.

Nem tehetek róla, de élvezettel követtem a tekintetemmel a mozdulatot. Nem vagyok perverz, de amikor lenyalta a villát, nem túlságosan illendő dolgok jártak a fejemben. Louis persze kiszúrta, mert ezúttal meglehetősen sokatmondó mosoly jelent meg a szája sarkában, így kénytelen voltam én is a sütimre fordítani a figyelmemet.

– Mi a helyzet a szórakozóhelyekkel? – váltott témát Lola.

– Van két-három egész jó hely. Hétvégén elmegyünk az egyikbe, ha van kedvetek, csatlakozhattok – vetettem fel.

Lola tekintete felcsillant.

– Talán élünk vele – válaszolta sejtelmesen, majd az asztal alatt lába az enyémet érintette.

Először azt hittem, véletlen, de amikor lábfejével a bokámat kezdte el birizgálni, majdnem félrenyeltem a sütimet. Lola kuncogott, Louis pedig gyanakodva méregetett bennünket. A srác nem sokat beszélt, Lola annál többet. Gyakorlatilag be nem állt a szája, és én ittam minden szavát. Már csak azért is, mert teljesen elkábított azzal, amit az asztal alatt művelt. Folyamatosan birizgált, amivel piszkosul felizgatott. Most először éreztem azt, amit Sally-nél hiányoltam. Egyedül az zavart, hogy Louis túlságosan jól szórakozott rajtam. Mindaddig, amíg ki nem ment a mosdóba. Egy idő után feltűnt, hogy nem jött vissza, és a pult felé néztem. Louis már a felszolgáló lánnyal beszélgetett.

Lola követte a tekintetem.

– Még ma le fogja fektetni – jelentette ki nemes egyszerűséggel.

– Mi? – néztem rá csodálkozva.

– Senki sem tud ellenállni neki. Ha kinéz valakit magának, azt felszedi – vonta meg a vállát Lola.

Újra Louis felé pillantottam. Már valamit sugdosott a vihogó lány fülébe. El nem tudtam képzelni, mit mondhat neki, mikor itt az asztalnál olyan csendesnek tűnt. Láttam, ahogy farzsebéből előveszi a telefonját, és odaadja a lánynak, aki biztos a számát pötyögte a készülékbe. Elképesztőnek tartottam, hogy Louis milyen könnyen becsajozott.

– Hahó! Ő érdekel vagy én? – rúgott meg Lola az asztal alatt.

– Ja, bocs! – mosolyogtam rá, ugyanakkor a kérdése zavarba is hozott, ezért inkább figyelmen kívül hagytam. – Kicsit fura az unokatesód.

– Nem az, de majd megismered. Viszont, lassan indulnunk kellene, mert magamra vállaltam a vacsora készítést – vette kezébe a táskáját.

– Tudsz főzni? – kérdeztem, és közben intettem a lánynak, hogy fizetnék, de az alig akarta észrevenni, annyira lekötötte Louis.

– Louis szülei általában későn járnak haza, úgyhogy gyakran magamra vállalom, de szeretem csinálni – csicseregte Lola derűsen.

Megint nem mertem rákérdezni, hogy ők miért laknak együtt. Rendeztem a számlát, közben Louis is visszatért, és velünk együtt sétált ki a kávézóból.

– A sulinál parkoltam. Hazavigyünk? – kérdezte tőlem Louis.

Rendesen meglepődtem, hogy újra hallom a hangját.

– Nem lakom messze, kösz – hárítottam.

Louis megvont a vállát, és rágyújtott. Újra szótlanul sétált mellettünk. A sulinál elköszöntünk egymástól, és Lola nyomott egy puszit az arcomra, ami miatt vigyorogva tettem meg az utat hazáig. Nem akartam elbízni magam, de nagyon úgy nézett ki, hogy enyém lesz a suli legjobb csaja.

3. fejezet