Visszatalálunk - 4. fejezet

 

4. fejezet

A szám még ébredéskor is duzzadt volt a rengeteg csókolózástól. Tizenegy óra körül másztam ki az ágyból. Kivételesen nem nyűgösen és fáradtan ébredtem, hanem feldobva, pedig a fejem eléggé hasogatott. Még a zuhany alatt is egyfolytában mosolyogtam, ugyanis felidéztem az este minden egyes mozzanatát. Semmi sem esett ki, annyira nem részegedtem le, és ennek örültem, mert életem legizgibb éjszakáján voltam túl.

Lola elkápráztatott. Nemcsak azzal, hogy mindenki előtt felvállalt, és elég gyakran ledugta a nyelvét a torkomon, hanem a humorával, a tánctudásával és persze a szépségével is levett a lábamról. Azt is sejtettem, hogy okos lány lehet, hiszen órákon mindig figyelt, de jelen pillanatban ez érdekelt a legkevésbé. Egy bombázóval jöttem össze, és ennek úgy örültem, mint majom a farkának.

Ebéd közben a szüleim megjegyezték, milyen jókedvem van, de nem firtatták az okát. Miután pedig a fájdalomcsillapító is hatott, már tényleg nem volt az égvilágon semmi bajom. Még azt a kevés leckét is megcsináltam, amit a héten kaptunk, hogy vasárnap egész nap csak heverészhessek. Alig bírtam kivárni, hogy újra este legyen, ugyanis ma egy másik helyre akartunk benézni, és Lola ígérete szerint ott találkozunk majd. Ezt nagyjából hét óra körül meg is erősítette, ugyanis rám írt, hogy megkérdezze, kipihentem-e az estét. Ebből az lett, hogy egészen indulásig beszélgettünk.

Az előző naphoz hasonlóan, most is Zaynnél indítottunk, de nem alkoholizáltunk, viszont olyanok voltunk, mint a tesztoszterontól túlfűtött kamaszok. Liam büszkén dicsekedett első orális élményével, amit egy lépcsőházban élt át, ahol az előző este felszedett lány lakott. Esküszöm, miközben hallgattam, megmozdult a farkam a nadrágomban, mert rögtön Lola dús ajkai jutottak eszembe. Niall is tátott szájjal itta Liam szavait, és kicsit sajnáltam őt, mert ezúttal nem voltam társa az egyedüllétben. Zayn kedvetlenül mesélte, hogy nem fektette le a lányt, mert nem találtak rá alkalmas helyet.

Ezen én is elgondolkoztam már néhányszor, hiszen haza majd nem vihetem Lolát, mert képtelen lettem volna vele együtt lenni úgy, hogy a szüleim bármikor bekopoghatnának a szobám ajtaján. Ráadásul elég messze voltunk még attól, hogy bemutassam nekik, de a tempó, amit a lány diktált, azt sejtette, nem akarja sokáig húzni az időt az első együttlétig. Szóval, ötletem sem volt, hol lehetnék majd kettesben vele, de úgy gondoltam, kitaláljuk, ha eljön az ideje.

Lola ezen az estén is gyönyörű volt, Louis pedig ugyanolyan csendesnek és kiszámíthatatlannak bizonyult. Nem is értettem, miért lóg velünk, mert úgy tűnt, sem engem, sem a barátaimat nem csípi túlságosan. Talán a szülei rábízták Lolát, és ezért kísérgette folyton.

– Ha egy kis csókolózástól ilyen szépen csillognak a szemeid, milyen lehet szex után? – súgta a fülembe egy hang, amikor a pultnál vártam az üdítőkre, amit magamnak és Lolának kértem. Hirtelen fordultam hátra, és a pimaszul vigyorgó Louis állt mögöttem. Nem kellett tükörbe néznem ahhoz, hogy tudjam elvörösödtem. Nem a megjegyezése miatt, hanem a ténytől, hogy sosem szexeltem még, és ezt talán ő is sejthette.

– Még a végén félreértem a dolgot, ha ilyen megjegyzéseket teszel – játszottam a flegmát, és visszafordultam a pult felé, hogy ne kelljen azokba a felkavaró kék szemekbe néznem.

– Isten ments, hogy összezavarjam az érzéseidet – kuncogott mögöttem. Kezét a derekamra csúsztatta, és beállt mellém, hogy ő is kérjen magának egy sört.

– Most nem motorral vagy? – sandítottam rá mereven, mert zavart, amiért fogdos, habár ez inkább csak amolyan baráti érintésnek volt mondható, de mióta Louis-t megismertem, nagyjából minden zavart vele kapcsolatban.

– Azzal jöttem, de egy sörtől még nem megyek a falnak – vette el a poharát, mert őt hamarabb kiszolgálták, mint engem, és persze ez is bosszantott.

Nem válaszoltam, de nem is maradt rá időm, meg Louis lelépett. Amikor visszamentem az asztalunkhoz, ő már megint nem volt ott, de hamar kiszúrtam, ugyanis a szomszéd boxban ült, és egy jóval idősebb lánnyal beszélgetett. Ekkor egy pillanatra eltűnődtem. Talán Louis csak a nőkkel találja meg a közös hangot, és ezért nem társalog a haverjaimmal. Engem is csak néha tüntetett ki a figyelmével, de másokat még ennyiszer sem. A többiek meg is jegyezték, hogy Louis nem egy szószátyár, de azon kívül nem sok problémájuk volt vele.

Lola ismét a nyelvtudását gyakorolta rajtam, és már odáig merészkedett, hogy közben a combomat simogatta. Zayn is valami hasonló dolgot művelt a tegnapi lánnyal, aki tutira nem véletlenül jelent meg itt, Liam és Niall pedig egymást szórakoztatta, és időnként a táncolókon legeltették a szemüket.

– Holnap délután lenne kedved talizni? – kérdezte Lola, és kicsit arrébb csúszott, mert szinte már az ölemben ült.

– Persze. Hol? – vágtam rá egyből.

– Eljöhetnél hozzánk – felelte és egyből elvigyorodott, olyan ijedt képet vághattam. Nem akartam találkozni az ősökkel, még ha nem is a sajátjai.

– De Louis szülei… – dadogtam.

– Nem lesznek otthon. Tegnap elutaztak, és csak kedden jönnek haza – magyarázta Lola.

Nyelnem kellett egy nagyot, mert ez azt jelentette, hogy akár…

– Oké. Kettő körül?

– Tökéletes – nyúlt Lola a tarkóm után, és megint csókolóztunk.

Nem hittem, hogy ilyen gyorsan fognak történni a dolgok, és ez rendesen idegesített. Túl korainak tartottam, hogy mi kettesben, a szobájában…, de azt is tudtam, hülye lennék, ha kihagynám. Ez a bizonytalanság rányomta bélyegét az este további részére. Nem éreztem magam olyan jól, mint korábban. Szerettem volna a barátaimhoz fordulni tanácsért, de túl jól ismertem őket ahhoz, hogy tudjam, mit mondanának. Inkább nem is szóltam nekik a dologról.

Még másnap is többször a kezembe vettem a mobilomat, hogy írjak a közös chat ablakba, de nem tettem. Helyette zsebre dugtam egy óvszert, és buszra szálltam.

Nem igazán ismertem a környéket, ahol Loláék laktak, így eléggé meglepődtem, amikor megálltam a nagy ház előtt. A mienk sem volt kicsi, de az övéké kétszer akkorának tűnt. Enyhén remegő kézzel nyomtam meg a csengőt, és a bejárati ajtó azonnal nyílt, majd Lola szaladt ki elém mosolygósan, hogy beengedjen.

– Pontos vagy – nyomott egy puszit a számra, majd kézen fogott, és magával húzott a házba. – Gyere, siessünk, mert odaég a sütim.

Már az előszobában isteni illatok terjengtek.

– Dobd le a cipőd, a konyhában leszek – csiripelte a lány, és otthagyott.

Óvatosan szétnéztem. A világos padlólapon azonnal kiszúrtam Louis tornacipőjét, ami tegnap este volt a lábán. Ezek szerint ő is itthon tartózkodott. Erről rögtön megbizonyosodhattam, ugyanis a fiú a szokottabbnál is kócosabban, melegítőalsóban és pólóban lépkedett le az előszobával szemben lévő lépcsőn.

– Nocsak! Nem tudtam, hogy vendégünk lesz – jegyezte meg köszönés helyett, és mit sem törődve velem, folytatta az útját.

Nem akartam követni, de mivel abból az irányból hallottam a zajokat, sejteni lehetett, hogy arra van a konyha. Átmentem a nyitott átjárón, és egy hatalmas, egy légterű, konyha-étkező helyiségbe léptem, onnan pedig egy széles boltív alatt a nappaliba lehetett jutni, amely az utcára nézett.

– Bocsi – dobta le magáról Lola a sütőkesztyűt –, csak épp most lett kész, amikor csengettél.

– Mit sütöttél? – mentem be hozzá, és igyekeztem figyelmen kívül hagyni az engem méregető Louis-t, aki időközben már a kávéját kortyolgatta.

– Áfonyás pitét. Remélem, finom lesz. Most készítettem először – mutatott Lola büszkén a művére.

– Az illata remek, és jól is néz ki – hízelegtem.

– Majd később felvágjuk, csak még hűlnie kell – magyarázta Lola. – Gyere, addig filmezzünk a nappaliban, ha van hozzá kedved.

Nagy kő esett le a szívemről, hogy nem ráncigált fel egyből a szobájába. A kanapén foglaltam helyet, és Lola rövidnadrágba bújtatott feneke rögtön leláncolta a tekintetem, mikor lehajolt a távirányítóért. Szemben óriási képernyős tévé volt, amin egyből megjelent a logó, majd elindult egy film.

– Nem tudom, szereted-e az akciófilmeket, de ezt készültem megnézni ma – magyarázta a lány, és lehuppant mellém.

– Tökéletes lesz – bólintottam.

Louis nem zavartatta magát, bejött hozzánk, és leült az ablak előtt lévő fotelbe. Felhúzta a lábát, és mindenféle magyarázat nélkül elkezdte velünk együtt nézni a filmet. Azt hittem, kettesben leszek Lolával, de igazából ez így volt jó. Mondjuk, Louis előtt nem annyira szerettem csókolózni, mert mindig úgy éreztem, hogy nem örül annak, amiért az unokahúgával összejöttem. Igaz, semmilyen megjegyzést nem tett rá, de valami mégis ezt súgta.

Lola filmezés közben is beszélt, és a vállamra hajtotta a fejét. Érdekes volt, mert igazából nem tértünk ki arra, hogy mi együtt járunk-e vagy sem, de úgy tűnt, ő ezt természetesnek vette. Nagyjából a film felénél ment ki összevágni a sütit, addig megállította a lejátszót. Louis egész végig meg sem mukkant, de most rám nézett.

– Ha nem ízlik is dicsérd meg, azzal lekenyerezheted. – Már megint az a fura mosoly volt a szája sarkában.

– Azt hittem, az már megtörtént – motyogtam halkan, nehogy Lola meghallja.

– Őt nehéz megtartani – felelte, majd felállt, és elsétált. Láttam, ahogy az egyik szekrényről leemel egy doboz cigit, majd eltűnt a szemem elől.

Még mindig rejtély volt számomra ez a srác. Általában könnyen barátkoztam, de vele valahogy sosem sikerült két mondatnál többet váltani, és úgy sejtettem, ennek nem én vagyok az oka. Louis egyszerűen ilyen. Nem a szavak embere.

– Ugye szereted a csokoládét, Harry? Mert csorgattam rá egy kicsit – röppent be újra Lola hozzám, kezében egy tányér csodásan kinéző sütivel.

– Nem vagyok éhes, de ennek nem tudok ellenállni – ismertem be, és felvettem egy szalvétát, amit Lola az asztalra rakott, majd leemeltem egy szeletet.

Lola csillogó tekintettel várta, hogy megkóstoljam.

– Mondd, hogy nem ehetetlen!

– Nagyon finom. Ügyes vagy! – dicsértem meg, de nem azért, mert Louis ezt tanácsolta, hanem, mert tényleg finom volt. – Eszek még egyet – nyúltam máris a következőért.

– Köszi, édes vagy! Örülök, ha ízlik – adott egy cuppanós puszit az arcomra, majd elnézett mellettem. – Akkor most már te is megkóstolhatod, nem fogsz belehalni. Harrynek ízlik.

Louis-hoz beszélt, aki visszatért hozzánk.

– Miért is nem lepődök meg – felelte Louis gúnyosan, és ő is kivett egyet, majd visszatelepedett a helyére.

Legszívesebben bokán rúgtam volna, de persze nem tettem, és nem is szóltam vissza. Nem érdekelt, mit gondol. Lola újra elindította a filmet, majd lefeküdt, és a combomra hajtotta a fejét. Megmelengette a szívem ez a meghitt közelség. Lola haját simogattam, és közben néha elkaptam Louis pillantását. Kezdtem azt gondolni, hogy direkt akar zavarba hozni, és úgy döntöttem, legközelebb, ha kettesben maradok vele, rá fogok kérdezni a dologra, mi baja lehet velem.

– Megmutatod hol a mosdó? – kérdeztem Lolától, miután kikapcsolta a tévét.

– A lépcső mellett balra. Nem fogod eltéveszteni. Érezd magad otthon! – intett,

Jólesett, amiért így viselkedett, mert ettől egy percig sem éreztem magam feszélyezve, ahogy általában idegen helyeken az lenni szokott. Visszamentem a lépcső felé, és mivel az egyik oldalán a kertbe lehetett kimenni, így egyértelmű volt, hogy a mosdó a másik irányban lesz. Úgy látszott, Louis szülei szeretik a tágas tereket és a világos színeket. Egyetlen egy komor, sötét bútort, csempét vagy festményt sem láttam a házban. Minden csupa visszafogott, de vidám színekkel volt tele. Emiatt az otthonok igen barátságosnak hatott. Dolgom végeztével megmostam a kezem, és az átjáró előtt megtorpantam, mert Louis hangját hallottam meg.

– El fogod ijeszteni.

– Mi lenne, ha nem szólnál bele? – csattan fel halkan Lola. – Pont te ne akarj nekem tanácsokat adni!

Vajon mire gondolt Louis? Arra, hogy Lola azt szeretné, feküdjünk le egymással? Valóban megijednék egy kicsit, de azért túlélném. És egyáltalán miért aggódik ilyesmi miatt?

– Azt csinálsz, amit akarsz. Csak szóltam – felelte Louis, és szinte magam előtt láttam, ahogy unottan megvonja a vállát.

Szándékosan köhintettem egyet, mielőtt visszamentem volna hozzájuk. Lola azonnal kézen fogott.

– Menjünk fel a szobámba, mert Tommonak ma nincs túl jó kedve – vonszolt maga után az emeletre.

Kissé ideges lettem, mert ha Louis tudta, hogy még soha nem voltam senkivel, akkor Lola is tisztában lehetett a dologgal. Kínosnak éreztem az egész szituációt, és fogalmam sem volt, hogyan kerülhetnék ki belőle. Ha visszautasítom vagy elkezdek magyarázkodni, akkor gyerekesnek tartana, én pedig nem akartam, hogy esetleg Lola emiatt dobjon. Fejben vágytam arra, hogy együtt lehessünk, de nem így. Én akartam kezdeményezni, de még nem éreztem elérkezettnek az időt rá.

– Bocs a felfordulás miatt – szabadkozott Lola.

Volt is miért, mert a ruhái, cipői és ékszerei szanaszét hevertek. Az íróasztalán a könyvek halomban álltak, mellette a laptop alig látszott ki közülük. Lola lány létére nem igazán tűnt rendszeretőnek.

– Semmi gond, nálam is mindig kupi van – hazudtam.

– Így már jobb – dobott le egy halom ruhát a fotelbe, melyeket az ágyról nyalábolt fel. – A hétfőket utálom, és általában azzal szoktam tetézni a rosszkedvem, hogy aznapra teszem a szobám kitakarítását is – magyarázta, és leültünk az ágyára, mivel máshol nem volt szabad hely.

Kiderült, feleslegesen idegeskedtem, mert Lola nem kezdeményezett. Beszélgettünk, összebújtunk, csókolóztunk és simogattuk egymást. Semmi egyéb nem történt. Haragudtam Louis-ra, amiért így rám hozta a frászt, habár nem szándékosan tette, hiszen nem tudhatta, hogy hallom őket. Jól éreztem magam Lolával, és egészen megnyugodva tértem haza. Örültem, hogy Lola sem akarta elkapkodni a dolgot. Talán csak miattam nem, de ez nem számított.

5. fejezet