Visszatalálunk - 9. fejezet

 

9. fejezet

 Négy óráig ültem a lépcsőn, majd kezembe vettem a telefonom, és üzentem a fiúknak, hogy menjünk valahová. Bárhová, csak ne kelljen itthon lennem. Zayn válaszolt először, hogy most ne hozzájuk, mert a faterja szégyelli magát, amiért bezárt a szobába minket. Liam azonban azt írta, hozzájuk akár most is mehetünk. Nem vártam, meg, amíg mindenki beleegyezik. Feltrappoltam a szobámba, átöltöztem, és csak odakiabáltam anyának, hogy Liamnél leszek. Ő visszakérdezett, mikor jövök, erre azt feleltem, lehet, hogy ott is alszok. Anya tudta, hogy úgyis küldök üzit, ha nem megyek haza, mert ezt már régen belém nevelték, így mindenki nyugodt lehetett.

Becsengettem Niallhez, aki már útra készen várt, és együtt elbuszoztunk Liamék utcájába. Közben Niall elmesélte, hogy megint nem volt semmi azzal a lánnyal, meg igazából annyira nem is jött be neki, és talán inkább a suliból kellene összeszednie valakit. Én bátorítottam, hogy ha tetszik neki valaki, akkor csak rajta, ne legyen szégyellős.

Kiderült, hogy Liam szülei kihasználták az utolsó jó időt, és a kertben grilleztek, ezért nem úszhattuk meg, nekünk is velük kellett tartani. Ott volt Liam nővére is a férjével, valamint a két örökmozgó csöppséggel, úgyhogy ők sikeresen elterelték a figyelmem mindenről. Zayn kicsit késve csatlakozott hozzánk. Később már Liam szobájában lebzseltünk, de ezúttal is alkohol nélkül. Miután megegyeztünk abban, hol folytassuk az estét, gyalogosan keltünk útra, mert csak a legközelebbi szórakozóhelyre akartunk elnézni.

A barátaim piszok rendesek voltak. Azonkívül, hogy megkérdezték, hogyan viselem a szakítást, egyszer sem beszéltek Loláról, hanem mindig megpróbáltak feldobni valamivel. Szerencsétlenek, ha tudták volna, hogy nem is Lola, hanem Louis miatt voltam magam alatt, lehet ők itták le volna magukat a sárga földig. Így viszont én készültem valami ilyesmire, csakhogy Niall megállított benne.

– Ez semmit sem old meg, Harry! – vette el előlem a poharat.

Kettesben ültünk az asztalnál, mert Zayn már valami csajt fűzött, Liam pedig elment a mosdóba.

– Nem akarok gondolkozni – nyűgösködtem.

– Tudom, milyen problémáid vannak, de ha leiszod magad, attól nem lesz jobb.

– Úgy beszélsz, mint az anyám – húztam el a szám, de hallgattam rá, és nem ittam meg.

– Lola, vagy a másik dolog bánt jobban? – kérdezte Niall komoly tekintettel.

– Leszarom Lolát – vontam meg a vállam, pedig ez nem egészen így volt. Még mindig bántott, amit velem tett.

– Emlékszem, azt mondtad, nem akarsz beszélni róla, de láttam ma Louis-t az utcánkban. Biztos nem véletlen volt – tette Niall a vállamra a kezét, mert talán attól tartott, hogy azonnal ugrok a témára, ami így is lett, csak nem éppen amiatt, amire ő gondolt.

– Hogy mi? Mikor? – Olyan hirtelen kaptam rá a tekintetem, hogy majdnem lefejeltem.

– Három óra körül, nem tudom pontosan – vonta meg Niall a vállát.

Meredten néztem a barátomra. Louis mégis csak ott volt. Akkor miért nem jött be? Hát, persze! Megláthatta Lola kerékpárját!

– Nem megyünk táncolni? – jött vissza hozzánk Liam.

– Én nem, de ti menjetek, ha akartok. Később csatlakozok – húzódtam félre, hogy Niall ki tudjon menni.

Kifejezetten jól jött, hogy magamra maradtam, mert megint gondolkoznom kellett. Ha Louis eljött, akkor nem tudhatta, hogy Lola is ott lesz. Amikor meglátta, inkább visszafordult. De üzenhetett volna, vagy bármi. Miért nem tette? Mindenképpen beszélnem kellett volna vele, de aztán eszembe jutott, mi van, ha csak velem is azt akarta, mint a másokkal… Így nem írhattam rá, mert ciki lett volna. Aztán beugrott valami. Előkaptam a telefonomat, és posztoltam, hol vagyok. Abban reménykedtem, talán észreveszi, hisz gyakran szokta nézegetni a közösségi oldalakat. Ha felbukkan itt, akkor biztos lehetek benne, hogy miattam jött.

Nem sok volt rá az esély, de azért ez mégis csak feldobta kicsit a hangulatomat. Annyira azért mégsem, hogy táncolni is elmenjek, de nem maradtam sokáig egyedül, mert leült hozzám egy lány. Természetesen ismerkedni akart. Segítségkérően elnéztem néha a többiek felé, és Liam kiszúrta mit akarok, mert visszajöttek hozzám, de Zayn hozott magával egy másik lányt is. Így már sokkal jobb volt, mert mindenki beszélgetett mindenkivel. Én állandóan a bejáratot kémleltem, de lassan kezdtem elveszteni a reményt, mikor végül megpillantottam őt. Sajnos nem egyedül. Lola és Louis együtt léptek be. Louis mogorvának tűnt, Lola pedig rögtön körbejáratta a tekintetét, és végül megállapodott rajtunk. Valamit súgott Louis-nak, majd megindult felénk.

A gyomrom görcsbe rándult. Nem Lolával akartam találkozni, hanem Louis-val, csakhogy ő felénk se pillantott, helyette a pultnál beállt a sorba. Abban bíztam, hogy talán csak kér valamit, aztán csatlakozik hozzánk.

– Helló, skacok! Ugye nem zavarok? – jött oda hozzánk Lola nagy hanggal, és azonnal ledobta magát mellém, arra a kis helyre, ahol még éppen elfért.

– Hol hagytad a tegnapi pasidat? – szólt be neki azonnal Zayn.

– Ahol te a jó modorodat – vágott vissza Lola.

– Ne most! – intettem le őket, mielőtt folytatták volna, majd Lolához fordultam. – Miért vagy itt?

– Amiért te itt vagy. Mondtam, hogy békülni szeretnék.

Halkan beszélt, hogy csak én halljam. A többiek már amúgy se figyeltek ránk, egyedül Niall pillantgatott felénk.

– Én meg azt mondtam, hogy vége – jelentettem ki határozottan.

Újra Louis felé pillantottam. Egy töményet gurított le éppen. Miért nem jön ide?

– Csak egy csók volt, Harry. Nem feküdtem le senkivel. Ez olyan megbocsáthatatlan bűn? – akadékoskodott tovább Lola.

– Számomra nincsenek lépcsőfokok. Lola. A megcsalás, az megcsalás.

– Kegyetlen vagy – felelte duzzogva.

– Talán előbb kellett volna gondolkoznod – morogtam, majd csak a pohár után nyúltam, és leküldtem a benne lévő italt, bármi is volt az.

Lola megsértődött, mert mérgesen felpattant, és ott hagyott. Nem érdekelt, de valaki más annál inkább. Újra megkerestem volna Louis-t a tekintetemmel, de nem láttam ott, ahol az előbb. Idegesen forgattam a fejem, mire végre megtaláltam, de jobb lett volna, ha nem. Louis már egy lánnyal diskurált a bejárat melletti falnál. A helyzet eléggé egyértelműnek tűnt, mert a keze a szőkeség derekán pihent. Amikor pedig megláttam Louis mosolyát, amit ezúttal nem nekem címzett, a szívem darabokra tört.

Elkaptam a fejem, és a kezemben tartott üres poharat bámultam inkább. Ebben a pillanatban úgy éreztem, nem bírnék még ki több csalódást. Először Lola és most Louis is. Naiv voltam, amiért azt hittem, többet akar tőlem. Én is csak egy alkalomra kellettem volna, de mivel nem jött össze, ezért máris felszedett mást. Sírni tudtam volna dühömben. Miért néz mindenki hülyének? Összezavarta az érzéseimet, és faképnél hagyott.

– Hé, jössz vagy nem? – kérdezte Zayn.

– Hová? – néztem rá, mert azt sem érzékeltem, mi történik körülöttem.

– Táncolni – felelte, és már húzta is magával a lányt, a többiek pedig követték.

Felálltam, de le sem vettem a szemem Louis-ról. Ő mintha csak megérezte volna, felém fordította a fejét. Néhány pillanatig farkasszemet néztünk egymással, de akkor Lola táncolt be a képbe. Gondoltam egyet, elkaptam a derekát, és magamhoz rántva lesmároltam. Őszintén reméltem, hogy Louis még látta.

Hogy mennyire volt hülyeség, amit csináltam, azt egyelőre nem tudtam, de egy biztos: Elégedettséget éreztem. Így legalább Louis nem gondolhatta azt, hogy összetörtem miatta, pedig de. Sokkal jobban, mint tegnap, mikor Lolát megláttam azzal a sráccal. Lola persze boldogan simult hozzám, és így most nem volt visszaút, mert arra már nem lettem volna képes, hogy ezek után újra ellökjem magamtól.

A barátaim tekintete mindent elárult. Nem értették, mi a fenét művelek, ami nem csoda, mert én sem tudtam. Louis már eltűnt a lánnyal, és mivel későre járt, én is odasúgtam Niallnek, hogy talán indulnunk kellene. Zayn és Liam még maradtak, mi pedig hármasban kimentünk, és fogtunk egy taxit. Niall egy szót sem szólt egész úton, megvárta, amíg Lolát kiraktuk, mert hát úgy illett, hogy őt is hazafuvaroztassuk, és csak utána esett nekem.

– Mi a fenéért békültél ki vele?

– Nem tudom – vontam meg a vállam.

– Tegnap még egy másik sráccal volt. Nem zavar? – háborgott a barátom.

– Tudom, de nem csináltak semmit, csak csókolóztak, és Lola részeg volt.

Utáltam, amiért most az egyszer nem lehettem őszinte Niall-lel, ráadásul Lola helyett magyarázkodtam.

– Nem szólok bele, de szerintem most az egyszer hülyeséget csinálsz – ingatta a fejét a barátom.

Ezt én is tudtam, csakhogy Louis közelében akartam maradni. Magam sem tudom, miért, de erre vágytam. Nos, ha azt hittem, hogy így lesz, megint óriásit tévedtem.

Hétfőn minden visszatért a régi kerékvágásba, kivéve persze a lelki bajaimat, de arról csak én tudtam. Lola kedves volt, talán túlságosan is, és megint elkezdtem hozzájuk járni. Csakhogy Louis nagy ívben elkerült engem. Sosem jött ki a szobájából, ha ott voltam, vagy csak annyira láttam, amíg elvonult az előszobába, felhúzta a cipőjét, és távozott. Rettenetesen fájt, hogy nem vett tudomást rólam, és még csak meg sem próbálta megmagyarázni, miért vágta át a fejemet. Érzéketlen. Első perctől kezdve ezt gondoltam róla, és kiderült, nem tévedtem.

Eltelt a hét úgy, hogy semmi sem történt. Lola meg sem próbált újra ágyba csalni, valószínűleg arra várt, hogy én kezdeményezzek. Hát, arra hiába várt. Szakítani akartam vele, mert beláttam, hülyeség volt ez az egész, de megint csak az időt húztam.

A pénteki napot kihagytuk a bulizásból, hogy a szülőknek se legyen sok, de szombaton már úton voltunk az egyik törzshelyünkre. Ezúttal viszont nem négyesben, hanem öten mentünk, ugyanis Niall elhívta az egyik elsős lányt, és már előre szólt, hogy éjfélre haza kell majd vinnie, ezért hamarabb le fognak lépni. Örültem, hogy végre összejött valakivel, és Zayn is már harmadjára találkozott ugyanazzal a lánnyal, akivel a múltkor ismerkedtek meg. Most csak Liam lógott ki a sorból, de ő nem vette szívére a dolgot.

– Louis miért kerül minket? – kérdezte Zayn váratlanul Lolától.

Feszülten vártam a választ én is.

– Nem kerül titeket, csak láthatjátok, mindig akad társasága – mutatott el az unokabátyja irányába, aki ezúttal néhány fiúval ült egy asztalnál. Ilyet sem láttam még soha, és sokkal féltékenyebb lettem, mert megfordult a fejemben, hogy mi van, ha most épp egy srácot akar felszedni?

Innentől kezdve lopva végig őt figyeltem. Észre sem vettem, hogy Lola megint milyen sokat ivott, csak akkor tűnt fel, amikor elindult a mosdóba, és a lába összeakadt néhányszor. Egy nagyot sóhajtottam, és inkább a barátaim felé fordultam, hogy ne is lássam. Már ekkor tudtam, hogy holnap végérvényesen szakítani fogok vele, mert ennek így semmi értelme. Nem szerettem őt, Louis meg tett a fejemre, csak magamat kínoztam az egésszel. Hogy miért? Mert fülig belezúgtam. Ez az igazság. Kellett hozzá néhány álmatlan éjszaka, hogy erre rájöjjek, de ma már tudtam. Szerelmes lettem Louis-ba.

– Ne akadj ki, jó? – súgta Liam valamikor később.

– Mi az? – ráncoltam a homlokom, mert máris rosszat sejtettem.

– Lola az előbb ment ki egy sráccal – felelte.

– Bassza meg! – káromkodtam el magam, és felugrottam az asztalról. Hallottam, ahogy ők is felálltak. – Maradjatok! – intettem le őket.

Dühösen verekedtem át magam az emberek között, és kirontottam az utcára. Lola akkor szállt be egy taxiba valami ismeretlen fiúval. Már nem tudtam elkapni, de mögötte állt egy másik taxi, úgyhogy bepattantam abba.

– Kövesse őket! – utasítottam.

Rettenetesen mérges lettem, amiért Lola ezt másodjára is képes volt megtenni velem, de ezúttal nem akartam hagyni magam. Nem alázhat meg újra! Most én fogom megtenni vele. Meglepődtem, amikor a taxi az utcájukba kanyarodott be, de aztán beugrott, hogy Louis szülei megint elutaztak. Még csak egyszer futottam össze velük, ám akkor is siettek valahová, úgyhogy nem sokat törődtek velem, és úgy sejtettem, a fiukkal, valamint a nevelt lányukkal sem.

– Álljon meg itt, kérem! – szóltam a sofőrnek, mielőtt elértünk volna a házukig.

Megvártam, amíg kiszállnak. Lola kézen fogva vezette be a kapun a srácot. Összeszorított szájjal figyeltem a jelenetet.

– Max tíz perc, és itt vagyok – mondtam, aztán kiugrottam a kocsiból.

Lola még azzal sem törődött, hogy az utcaajtót bezárja, tárva-nyitva hagyta. Elsétáltam a bejáratig, majd határozottan megnyomtam a csengőt. Nem történt semmi, ezért még egyszer rátettem az ujjam, de akkor kinyílt az ajtó, és Louis meglepett tekintetével találtam magam szembe. Nem vettem észre, mikor jött el a klubból, de ebben a pillanatban nem is érdekelt.

– Gondolom, a szobájában lesz – indultam meg, és vállammal félrelökve őt, a lépcső felé iramodtam.

Nem fáradtam a kopogtatással, mert már a folyosón hallottam, hogy ott vannak. Benyitottam, és nagyjából az a látvány fogadott, amire számítottam. Lola az ágyon feküdt, a fiú rajta, de még ruhában voltak mindketten. Amikor észrevettek, a srác leugrott Loláról, és az ágyon ülve értetlenül nézett, Lola szeme pedig tágra nyílt.

– Csak egy perc, és megdughatod – mondtam a srácnak.

– Harry! – szólt rám Lola.

– Nyugodj meg, Lola! Mindössze azért jöttem, hogy megkíméljelek a bűntudattól. Szakítok veled, így nyugodtan végigkefélheted az összes hétvégét. Érezzétek jól magatokat – mosolyogtam rájuk, aztán kifordultam a szobából, és leszáguldottam a lépcsőn.

Louis állta az utam az előszobába vezető átjáróban. Annyira dühös voltam, hogy azonnal nekiestem.

– Olyan, mint te, igaz?  – löktem meg. – Volt kitől tanulnia. Igazán jó példát mutattál neki – kiabáltam magamból kikelve.

Louis komoran nézett rám, miután visszanyerte az egyensúlyát.

– Állítsd le magad! – dörrent rám.

– Miért, talán nincs igazam? Ezt látta maga előtt – mutattam rá. – Tudtad, hogy ilyen, és mégsem szóltál!

– Már miért tettem volna? – tárta szét a karját. – Nem volt jogom hozzá.

Gúnyosan felhorkantottam.

– Hát, persze. Ahhoz sem lett volna jogod, hogy hozzám érj! Remélem, boldog vagy, amiért mindketten hülyét csináltatok belőlem – fújtattam.

Nem szándékoztam megvárni a válaszát, nagy lendülettel elindultam, de mikor mellé értem elkapott, és az ajtókeretnek nyomott. Szája olyan gyorsan csapott le, hogy nem maradt időm reagálni, ám most az egyszer nem engedtem neki. A mellkasát megtámasztottam a tenyeremmel, erőteljesen ellöktem magamtól, és olyan pofont lekevertem neki, ami még nekem is fájt. Csak a dühöm tartott vissza attól, hogy ne sírjam el magam a taxiban.

10. fejezet