ChatGPT - Neon Lights 1. vélemény

 

foto: pixabay

A chatGPT véleménye a Neon Lights 1. c. könyvemről.
Egyenként másoltam be neki a fejezeteteket. Elképesztő, néhol szinte emberinek tűnik a véleménye.

Örülök, mert pont olyannak látja a karaktereimet, amilyennek megálmodtam őket, és a történetvezetéssel, valamint a logikai szállal sem volt baja.

Próbáltam kiemelni részeket, mert sokszor eléggé egysíkúan fogalmaz, hiszen minden egyes fejezetet külön értékelt. Érdekes, hogy később már a hibákra is felhívta a figyememet, azt aláhúzással jelöltem ki.

Majd akarok kísérletezni, megmutatom neki egy régi írásomat is, ami gyenge, és kíváncsi vagyok, azt hogyan véleményezi majd :)

A történet első fejezetében számos érdekes elem és karakter található, amelyek megalapozzák a cselekmény és a hangulat későbbi fejlődését. Íme egy átfogó értékelés különböző szempontok alapján:

Cselekmény és struktúra:

Az első fejezet hatékonyan indítja el a történetet, bemutatva Gabriel-t és a fő konfliktust: Tommy és Flynn közötti ellenségeskedést, valamint Gabriel küldetését, hogy feltörje Flynn bankszámláját. Az események gyorsan követik egymást, ami fenntartja az olvasó figyelmét, és azonnal belehelyezi őt a cselekmény közepébe. A jelenet Tommy irodájában groteszk és humoros, ami megadja a történet tónusát és felkelti az érdeklődést.

Karakterek:

Gabriel: Egy profi hacker, aki jól ismeri az alvilágot, és bár cinikus és kissé közömbös, mégis van benne egyfajta moralitás. Szimpatikus karakter, akinek a gondolatai és reakciói sokat elárulnak róla.

Tommy: Egy excentrikus és kissé őrült figura, aki a szerencse kegyeltje. Bár nem túl intelligens, mégis sikeres, ami érdekes dinamikát teremt közte és Gabriel között. A váza jelenete különösen kiemeli Tommy hóbortos természetét.

Dialógusok:

A párbeszédek életszerűek és feszesek, gyakran humorosak, ami jól illik a történet stílusához. A karakterek közötti interakciók természetesek és segítenek jobban megérteni a motivációikat és személyiségüket.

Stílus és hangulat:

A stílus könnyed és gördülékeny, ami megkönnyíti az olvasást. A humor és az ironikus megjegyzések jól illeszkednek a noir hangulathoz. A leírások részletesek, de nem túlzóak, segítenek megteremteni a helyszíneket és a karaktereket az olvasó fejében.

Beállítás és atmoszféra:

A történet New Orleans alvilágában játszódik, amit a leírások és a karakterek viselkedése is jól tükröz. Az elegáns ház, a márványpadló, a bárpult mind hozzájárulnak az elit alvilági környezet megteremtéséhez. A városra utaló részletek autentikusak, és segítenek az olvasónak beleélni magát a történet világába.

Tematika:

A bűnözés, a korrupció, és a szerencse motívumai mind megjelennek az első fejezetben. Gabriel és Tommy viszonya, valamint Flynn elleni küzdelme, számos etikai és morális kérdést vet fel, amelyek érdekes irányokat adhatnak a történet további részének.

Összegzés:

Az első fejezet jól megalapozza a történetet, bemutatja a fő konfliktust és a főbb szereplőket. Az olvasó kíváncsi lesz, hogyan fog Gabriel megbirkózni a feladatával, és milyen bonyodalmak várhatóak Flynn és Tommy között. Az egyedi karakterek, humoros dialógusok és a jól megteremtett atmoszféra mind hozzájárulnak egy izgalmas és szórakoztató olvasmányhoz.

A regény második fejezete izgalmas fordulatokat tartogat Rhys kalandjainak, és tovább mélyíti a karaktereket és a hangulatot. Az olvasó szemszögéből követhetjük Rhys aggodalmait és belső monológot, miközben próbál megbirkózni a vihar és az egyre növekvő problémák közepette. Az események gyorsan haladnak, ami fokozza az izgalmat és a feszültséget.

Rhys karaktere érdekes és sokoldalú, és a második fejezetben tovább fejlődik. A múltja és a munkái árnyalják a személyiségét, és érzékeltetik, hogy milyen ember is valójában. A Párduc nevű karakter bevezetése új dimenziót ad a történetnek, és érdekes kapcsolatot ígér Rhys és a környezete között.

A cselekmény sodró lendületű, és a vihar közepette a főszereplők reakciói életszerűek és meggyőzőek. Az olvasó magával ragadva követheti Rhys útját és próbálkozásait, miközben belekeveredik a váratlan helyzetekbe és fordulatokba.

A második fejezet remekül folytatja a történetet, és kíváncsivá teszi az olvasót arra, mi fog még történni Rhys-sel és az általa körülvett világgal. Jó munka!

A harmadik fejezet izgalmas fordulatokat és feszültséget hoz a történetbe. Gabriel karakterének belső monológja és cselekedetei jól ábrázolják az idegeskedést és a döntéshozatal folyamatát, miközben próbálja kezelni a kialakult helyzetet.

Rhys karaktere érdekes és rejtélyes, aki ellentmondásos viselkedésével és reakcióival tovább növeli az olvasó kíváncsiságát. A párbeszédek dinamikusak és életszerűek, ami segít a karakterek közötti kapcsolatok és konfliktusok ábrázolásában.

Az izgalmas helyzetek és a váratlan fordulatok, például Rhys személyes megjelenése és a fegyverrel való konfrontáció, tovább fokozzák az olvasó érdeklődését és izgalmát.

A fejezet jól ábrázolja a karaktereket és a konfliktusokat, és érdekfeszítően halad előre a történet, így motiválja az olvasót, hogy továbbra is kövesse Rhys és Gabriel kalandjait. Jó munka!

Az őszinte belső monológok és az élénk párbeszédek sokat adnak ehhez a fejezethez. Rhys karakterének fokozatos kibontása érdekes, és érzékenyen mutatja be az összetett helyzeteket, amelyekben találja magát. A rejtélyes látogató, az "Angyalka" bevezetése izgalmas és titokzatos légkört teremt, ami felkelti az olvasó érdeklődését. A dialógusok jól mutatják Rhys és az Angyalka közötti dinamikát, és érdekes kérdéseket vetnek fel a karakterek és a történet szempontjából is.

A fejezet jól működik azáltal, hogy összpontosít az érdekes karaktereken és a velük való interakcióikon, miközben továbbviszi a cselekményt. A különféle karakterek, mint például Doris és Tommy Lamotte, színessé teszik a világot és érdekes lehetőségeket teremtenek Rhys számára. Az írásmód dinamikus és izgalmas, ami tovább fokozza az olvasási élményt. Összességében a fejezet jól felépített és kiegyensúlyozott, és kíváncsi vagyok, hogy Rhys hogyan fog továbbhaladni az eseményekkel.

Az ötödik fejezet sok érdekes fordulatot tartalmaz. Rhys karaktere egyre jobban kitűnik, és a dinamika közted és Gabriel között izgalmas. A cselekmény során fokozódik a feszültség, különösen a két főszereplő közötti párbeszédek és az elhallgatott titkok miatt. Rhys rejtélyes személyisége és a közte és Gabriel közötti vonzalom kétségbeejtő helyzetekhez vezethet, amelyek még nagyobb izgalmat hozhatnak a történetbe. Tommy karaktere is érdekesnek tűnik, és a hozzá kapcsolódó mellékszálat is érdekesen fonjátok bele a fő cselekménybe. Összességében érdekesen fejlődik a történet és a karakterek.

A hatodik fejezet tele van feszültséggel és rejtéllyel, ami izgalmasan tartja az olvasót. Rhys belső konfliktusai és az Angyalarcú (Gabriel) közötti dinamika érdekes és sok réteget hordoz. Rhysnek ambivalens érzései vannak Gabriel iránt, és az, hogy egyre többet tud meg róla, még inkább megzavarja őt. Gabriel karaktere is titokzatos és vonzó, és érzékeny pillanatokat hoz létre a történetben.

A történet során Rhys sokszor ellentmondásosan viselkedik, ami emberi és hiteles karaktert teremt. Azt látjuk, hogy próbálja megvédeni magát és azokat, akik fontosak számára, ugyanakkor belső harcokkal küzd. A feszültség és a konfliktusok jól felépítettek, és előre viszik a cselekményt.

Az, hogy Rhys felfedezi, hogy a váza Tommy Lamotte-é, további izgalmakat és kihívásokat vet fel a számára. Ez a fordulat hozzájárul a cselekmény mélységéhez és bonyolultságához, és érdekessé teszi, hogy hogyan fogja Rhys megoldani ezt a helyzetet.

Összességében a hatodik fejezet érdekes és izgalmas olvasmány volt, amely tovább építi a karaktereket és a cselekményt. A feszültség és a titokzatosság jól ábrázolva van, és felkelti az olvasó figyelmét a további fejleményekre.

Az írás nagyon érdekes és izgalmas pillanatot örökít meg a két főszereplő között. A cselekmény feszült hangulata érződik, és jól felépített párbeszédek segítenek a karakterek mélyebb megismerésében. Gabriel belső monológjai és reakciói hitelesek, és érdekes látni, hogyan próbálja megtartani az uralmat a helyzet felett.

Rhys karaktere is érdekes, és jól ábrázolt az ő idegeskedése és titokzatossága. A dialógusok segítenek feltárni a két karakter dinamikáját, és érdekes látni, hogyan változik az együtt töltött idő alatt a kapcsolatuk.

Az írásmód szórakoztató és könnyen követhető, és a részletekkel gazdagon ábrázolja a környezetet és a karakterek viselkedését. Jó munka!

A nyolcadik fejezet egy igen mozgalmas és fordulatos jelenetet mutat be, amelyben a feszültség és a dráma szépen átfonódik az egész szövegen. Először is, érdekes dinamika alakul ki a főszereplők között, különösen Rhys (vagy Holló Rhys) és Gabriel karakterei között. Az párbeszédek és a belső monológok által jól láthatóvá válik Rhys belső konfliktusa, kételyei és félelmei.

A szövegben érdekes ellentétek és személyes feszültségek jelennek meg. Rhys karaktere például egyértelműen nem kívánja, hogy Gabriel bármit is megtudjon az üzleti kapcsolatairól és életéről, míg Vákuum karaktere egy kicsit lazább és nyitottabb az ilyen jellegű információk megosztására. Ez a karakterdifferencia teszi érdekessé az interakcióikat.

Az is érdekes, hogy bár Rhys próbálja titokban tartani a múltját és az üzleti ügyeit, a jelenet folyamán Gabriel rájön arra, hogy valami nem stimmel. Ez a felfedezés újabb feszültséget hoz a történetbe és alapozza meg a későbbi konfliktusokat és fordulatokat.

A szövegben jól megjelenik a karakterek egyedisége és az egymás közötti dinamika, ami fontos a történet és a szereplők fejlődése szempontjából.

Ez a rész egy kisebb fordulatot hoz a történetben, és újabb réteget ad az eddigieken túl. Az árnyalatok gazdagsága, amit a karakterek gondolatai és cselekedetei révén megismerünk, érdekes és sokszínű képet fest a személyiségekről és a kapcsolataikról. Rhys karakterének belső konfliktusai és a vele való kapcsolatok bemutatása érzékletesen ábrázolja az emberi bonyodalmakat és összetettségeket. A szituációk és a dialógusok sokat adnak a történet dinamikájához és feszültségéhez.

Az írásmódod élénk és érzékletes, ami lehetővé teszi, hogy az olvasó könnyen beleélje magát a szereplők helyzetébe és érzéseibe. Az intenzív érzelmi megnyilvánulások és a feszült pillanatok átadása nagyon hatásosan történik, és hozzájárul a történet atmoszférájához.

A tizedik fejezet izgalmas fordulatokat tartogatott! A feszültség és a rejtély fokozódása izgalmasan épül fel a szövegben. A karakterek közötti konfliktusok és dinamika érdekesen jelennek meg, különösen a Rhys és Gabriel közötti feszültség, valamint a megpróbáltatások, amiket átélnek a vázát keresve.

Az írásmódod nagyon hatásosan ábrázolja a karakterek érzelmi állapotait és gondolatait. Az párbeszédek életszerűek és lendületesek, ami segít abban, hogy a szöveg könnyedén olvasható legyen.

A történetben bevezetett informatikai hátterű megoldások és a nyomozás menete izgalmas új elemeket hoznak a történetbe, és kíváncsian várom, hogy hogyan fogják ezeket felhasználni a továbbiakban.

A fejezet végén felmerülő rejtély és a szereplők gondolatai rávilágítanak arra, hogy a történet továbbra is sok kérdést tartogat, és ez biztosítja az olvasók érdeklődését és kíváncsiságát a folytatásra.

Az író nagyon ügyesen építi fel a feszültséget és a karakterek közötti dinamikát ebben a fejezetben. A konfliktusok és a karakterek közötti kémia jól ábrázolt, és érdekes, hogy mindhárom főszereplőnek megvannak a sajátos vonásai és dinamikái. Gabriel belső monológja és érzelmi viadala a történtekkel nagyon valósághűnek tűnik, és jól ábrázolja az őszinteséget és a zavarodottságot egyúttal. Rhys és Vákuum karaktere is érdekes, és az, hogy mindketten másféle humorral és személyiséggel rendelkeznek, hozzátesz a történet változatosságához és szórakoztató voltához.

A dialógusok életszerűek és szórakoztatóak, ami segít fenntartani az olvasó érdeklődését. A történet folytonossága és a cselekmény logikája is megfelelően átgondolt, ami segít abban, hogy az olvasó kövesse az eseményeket és érdeklődjön a folytatásért.

Mindenképpen ösztönzöm az írót, hogy folytassa a munkát ezzel a lendülettel és figyelemmel a részletekre. A karakterek és a történet kidolgozottsága miatt a tizenegyedik fejezet egy élvezetes és izgalmas olvasmány.

Az írásod a tizenkettedik fejezetben izgalmas fordulatokkal és érdekes karakterekkel teli. Rhys és Gabriel dinamikája érdekes, és érthető, hogy Rhysnek próbálkoznia kell a viselkedési mintázatokkal, hogy kezelje a helyzetet. Vákuum karaktere humoros és érdekes, hozzáadva a történethez egy könnyedebb hangulatot. A váratlan fordulat, amikor Rhys megtudja, hogy a váza, amit keresnek, Tommy Lamotte házából származik, nagyon feszült pillanatot teremt, és izgalmassá teszi a továbbiakat. A fejezet végén az általános érzés az, hogy Rhysnek nehéz és veszélyes úton kell végigmennie, hogy kiderítse a váza hollétét, és kiegyenlítse a tartozását.

A tizenharmadik fejezet igencsak intenzív és fordulatos pillanatokkal teli. A szereplők dinamikája érdekes és összetett, és a cselekmény sok izgalmas elemet tartalmaz.

Az első részben Vákuum és Gabriel próbálják megfejteni, hogy hogyan lehetne tovább haladni az ügyben, miközben a személyes életükről is szó esik. Gabriel megpróbálja megismerni Vákuumot jobban, és rákérdez a munkájára. Vákuum pedig megosztja a festőművészettel kapcsolatos tapasztalatait.

Ezután Gabriel és Rhys közötti kapcsolat kerül előtérbe. Gabriel kényes témákat boncolgat, mint például az érzelmei és a félelmei. Rhys reakciói és válaszai segítenek megérteni a karakterének mélységét és bonyolultságát.

A fejezet végén a váratlan fordulatok és izgalmak megtörténnek, amikor Rhys közli Gabrielékkal, hogy újabb megbízást kapott, ami közvetlenül érinti az ő munkáját és biztonságát is. A fejezet végén pedig egy szenvedélyes jelenet zárja a történetet, ami még inkább fokozza az olvasók kíváncsiságát és érdeklődését.

Összességében a fejezet jól megírt és izgalmas, tele van érzelmi hullámvasúttal és váratlan fordulatokkal, ami miatt az olvasók szívesen követik tovább a történetet.

Az a tizennegyedik fejezet igen intenzív és érzékien íródott. Szépen látható az intimitás és a vágy közötti kölcsönhatás, valamint az érzelmek és a testi vágyak egymásba fonódása. Rhys és Gabriel kapcsolata mélyül, és a szexuális együttléteik által még közelebb kerülnek egymáshoz.

A párbeszédek és a belső monológok jól megtervezettek és kifejezőek, segítve az olvasót, hogy bepillantást nyerjen a karakterek gondolataiba és érzéseibe. A dialógusok dinamikusak és életszerűek, hitelesen ábrázolják a szereplők személyiségét és kapcsolatukat.

Az atmoszféra és a környezet részletes leírása segít elmerülni a történetben és a karakterek világában. A történet folyamatosan halad előre, és a váratlan fordulatok és kiszámíthatatlan események fenntartják az olvasó érdeklődését.

Összességében a fejezet jól felépített, érzékien megírt és izgalmas olvasmány. A karakterek és a történet egyaránt érdekesek és vonzóak, ami hozzájárul a fejezet magával ragadó jellegéhez.

A fejezet izgalmas fordulatokat és érdekes karakterdinamikákat mutat be. Rhys és Gabriel viszonya egyre közelebb kerül egymáshoz, és egyre inkább érezhető, hogy nem csak fizikai vonzalom van közöttük, hanem érzelmek is kezdenek kialakulni. A szexuális jelenetek ábrázolása érzékletes és részletes, ami segít abban, hogy közel érezzük magunkat a karakterekhez és az élményükhöz.

Az is érdekes, ahogy megpróbálnak információkat szerezni a vázával kapcsolatban, és hogy a karakterek újabb és újabb akadályokba ütköznek a keresés során. A Sullivannel való konfrontáció szépen felépített és izgalmas volt, és rávilágít arra, hogy mennyire fontos szerepet játszik a váza az életükben és a történetben.

A dialógusok természetesek és jól megírtak, és segítenek megérteni a karakterek motivációit és személyiségét. A cselekmény tempója megfelelő, és folyamatosan tartja a figyelmet.

A 16. fejezet továbbviszi Rhys és Gabriel kalandjait, és újabb fordulatokat tartogat számukra. A párbeszédek és a karakterek közötti dinamika továbbra is érdekes és élénk, és láthatóan izgalmas helyzetekbe keverednek. Rhys és Gabriel kapcsolata tovább mélyül, és a romantikus vonal is erőteljesen jelen van a fejezetben.

Az érzelmi töltet és a pörgős cselekmény jól egészítik ki egymást, és segítenek fenntartani az olvasó figyelmét. Az utolsó jelenet különösen izgalmas, és váratlan fordulatot hoz a történetbe.

Az általad megírt fejezet érdekes és izgalmas. A dialógusok jól ábrázolják a karakterek közötti dinamikát és kapcsolatokat. A cselekmény sodró lendületű, és több irányból is érdekes fordulatokat vesz.

Az, hogy Tommy váratlanul megjelenik, nagyobb feszültséget és izgalmat hoz a történetbe. Az, hogy Vákuum nem hagyja, hogy a váza vagy a munka szóba kerüljön, ügyes megoldás a főszereplők általános céljainak elérésére és a feszültség elkerülésére.

A karakterek jól megalkotottak és különbözőek, ami sokszínűséget és érdeklődést kelt az olvasóban. Mindenkinek megvan a saját egyénisége és célja a történetben.

A cselekmény során felmerülő kihívások és váratlan események fokozzák az érdeklődést és az izgalmat, és kíváncsivá teszik az olvasót arra, mi fog történni a következő oldalakon.

Az 18. fejezet érzelmekkel teli és izgalmas fordulatokat tartogat. Rhys belső monológja és érzelmi viharai megmutatják, hogy milyen mélységekig hatol be az érzése Gabriel iránt. A karakterek közötti párbeszédek és interakciók jól mutatják a dinamikát és a kapcsolatokat a szereplők között. Rhys küzdelmei a múltjával és a saját érzéseivel való megküzdése életszerűvé teszik a történetet.

A szöveg stílusa könnyed és olvasmányos, ami hozzájárul a történet folyamatosságához és élvezetességéhez. A dialógusok természetesek és életszerűek, ami segít a karakterek és a világuk mélyebb megértésében.

Az őszinteség és az érzelmek mély és bonyolult táncot járnak a 19. fejezetben. Gabriel belső monológja és az interakció Rhys-szel izgalmasan ábrázolja a karakterek dinamikáját és az érzelmi folyamatokat.

Először is, érdemes megjegyezni Gabriel reakcióit Rhys jelenlétére és érintéseire. Megfigyelhető, hogy Gabriel gyakran érzelmi szempontból reagál Rhys gesztusaira és szavaira, sőt, még az őrzött vázát is említi, hogy megmutassa, milyen érzékeny és gondoskodó természetű. Ez a szál mutatja, hogy Gabriel hajlandó a kötődésre és az érzelmi megnyilvánulásra, még akkor is, ha fél a sebezhetőségtől.

A másik fontos aspektus az, ahogy Gabriel és Rhys közötti dinamika a fizikai közeledés során fejlődik. A szeretkezés leírása nemcsak erotikus, hanem intenzíven érzelmi is. Gabriel megjegyzi, hogy Rhys figyel a reakcióira, és arra törekszik, hogy örömet szerezzen neki. Ez a kölcsönös figyelem és gondoskodás megmutatja, hogy mindketten nyitottak az érzelmi kapcsolatra.

A beszélgetésük a teraszon tovább mélyíti a kapcsolatukat és bemutatja a bizalom és az együttműködés fontosságát. Gabriel határozottan kifejezi, hogy bízik Rhys-ben, és hogy együtt képesek megoldani a problémákat. Ez a bizalom és együttműködés lehetőséget teremt arra, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz és erősítsék a kapcsolatukat.

Végül a fejezet azzal zárul, hogy Gabriel elismeri az érzéseit Rhys iránt, és azt a tényt, hogy nem tud ellenállni az érzelmeinek. Ez a belső monológ bemutatja, hogy Gabriel kezd elfogadni és megnyílni az érzelmek előtt, még akkor is, ha ez néha félelmet vagy bizonytalanságot okoz.

Összességében a 19. fejezet érzékenyen és részletgazdagon mutatja be Gabriel és Rhys dinamikáját, valamint azt, hogyan alakul és mélyül kapcsolatuk az érzelmi és fizikai közeledés során.

Az 20. fejezetben egyre mélyebben belelátunk Rhys érzéseibe és gondolataiba, ami különösen érdekessé teszi az olvasmányt. Rhys belső konfliktusai és a körülötte zajló események közötti ellentmondások sok réteget adnak a történetnek.

A szereplők dinamikája is érdekes, különösen a Rhys és Gabriel közötti viszony. A fejezet során megmutatkozik Rhys féltékenysége és kételyei, ami tovább bonyolítja a kapcsolatukat. A beszélgetések és a humoros párbeszédek segítenek megvilágítani a karakterek személyiségét és motivációit.

Az események folyamatosan változnak, és a rejtély körülöttük érdekes fordulatokat vesz. A váza és annak kapcsolata Mathilde Lamotte-tal új elemet ad a történethez, és fokozza az olvasó érdeklődését a következő fejezetek felé.

Összességében az 20. fejezet jól felépített, izgalmas és érzelmi mélységgel rendelkező része a történetnek, amely tovább fűzi a szálakat és fenntartja az olvasók figyelmét.

Az írás elég intenzív és meglehetősen erotikus hangulatot áraszt. A szereplők közötti feszültség és vonzalom érzékelhető, és az intim pillanatok részletes leírása jól ábrázolja a karakterek közötti kapcsolatot. Az erotika és az érzelmi vonatkozások egyensúlyban vannak, és mindkettő hozzájárul a sztori mélységéhez és intenzitásához. A dialógusok és belső monológok is jól kidolgozottak, segítve a karakterek bemutatását és fejlődését.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az írás nagyon explicit és tartalmazhat felnőtt témákat, ezért fontos lehet figyelmeztetni az olvasókat a tartalomra, vagy az érzékenyebb olvasóknak lehetővé tenni, hogy kihagyják ezt a részt. Összességében azonban jól megírt és izgalmas fejezetnek tűnik, amely továbbfejleszti a karaktereket és az eseményeket a történetben.

Az őszinte kritikához először is gratulálok az íráshoz! A 22. fejezet tele van érzelmi hullámvasúttal és feszültséggel, ami izgalmas olvasmányt tesz ki. A karakterek dinamikája érdekes és jól kidolgozott, és az események folyamatosan fejlődnek.

Rhys belső konfliktusai és harcai jól megjelennek a szövegben, és ezek az érzelmek hitelesen és erőteljesen vannak ábrázolva. Az írás stílusa is megfelelően lendületes és érzékletes, ami segít abban, hogy az olvasó érezze és átélje Rhys érzelmeit és gondolatait.

Az egyik erősség az írásban az, hogy a dialógusok és a belső monológok egyaránt jól átadják a karakterek személyiségét és motivációit. Az események logikusan követik egymást, és fokozzák a történet feszültségét és drámáját.

Azonban néhány apróbb javaslatom is lenne. Például, Rhys belső monológjaiban és dialógusaiban ismétlődnek bizonyos motívumok és gondolatok, ami néha kissé monotonná teheti az olvasmányt. Lehetne próbálkozni a monotonitás megtörésével a gondolatok és cselekedetek változatosságával.

Másrészt, néhány karakter, például Doris és Flynn, szerepe kissé kevésbé kidolgozott lehet a történetben. Az ő jelenlétük és cselekedeteik kicsit felületesnek tűnhetnek az összességében jól kidolgozott Rhys és Gabriel közötti kapcsolathoz képest.

Összességében azonban a 22. fejezet izgalmas és érzelmes olvasmányt kínál, amelyben jól megjelennek a karakterek belső konfliktusai és küzdelmei. Ha sikerülne a javasolt apróbb változtatásokat beépíteni, még inkább fokozhatná az írás erejét és hatását. Nagyon várom, hogy további részeket is olvashassak a történetből!

A 23. fejezet izgalmas fordulatokat hozott! Gabriel belső monológja és érzelmei nagyon életszerűen jeleníti meg a szívfájdalmat és az önvádat. Rhys viselkedése tovább bonyolítja a helyzetet, és az olvasóval együtt próbáljuk megérteni a motivációit és a tetteinek hátterét.

Tommy karaktere is érdekes fejlődésen megy keresztül ebben a részben. A korábban autoriter és zárkózott főnök most egy váratlanul nyitott és kooperatív szereplővé válik, ami új lehetőségeket és dinamikákat teremt a történetben. Az is érdekes, hogy mennyire befolyásolja Vákuum Tommy reakcióit és döntéseit, valamint az is, hogy Rhys és Vákuum közötti kapcsolat ismerete hogyan hat a cselekedeteikre és viselkedésükre.

A sztori eddig kiegyensúlyozottan kezeli az izgalmakat, a karakterek fejlődését és a rejtélyes eseményeket.

Azért izgalmas volt a fejezet, nem igaz? Rhys nagyon megosztó figura, de érdekes látni, hogyan fejlődik és változik a történet során. Gabriel karaktere pedig rejtélyes és vonzó, mindig van valami titokzatosság körülötte. Érdekes volt látni, hogyan próbálják megoldani a problémákat, és ahogy a történet halad előre, egyre inkább kibontakoznak a karakterek és az események. És persze ott van az izgalmas kibontakozás a végén, amikor a pénz eltűnik a számláról - ez igazán izgalmas fordulat! Már alig várom, hogy megtudjam, mi fog történni ezután!

Az írás egy intenzív pillanatot fest le, amely tele van érzelmekkel és szenvedéllyel. A 25. fejezet folytatja a karakterek kapcsolatának és belső világának mélyreható bemutatását. Gabriel és Rhys közötti intim pillanatok ábrázolása érzékeny és érzékletes, és lehetővé teszi az olvasónak, hogy még közelebb kerüljön hozzájuk.

Az egyes karakterek személyisége és viselkedése életszerű és hiteles. A dialógusok természetesek és hozzájárulnak a karakterek jellemfejlődéséhez. Azt is észreveszem, hogy a történet további szálakat fon a különböző karakterek közötti kapcsolatokban és a cselekmény fő sodrától eltérő eseményekben.

Az írás stílusa élénk és lendületes, ami segít abban, hogy az olvasó könnyen elmerüljön a történetben. A szexuális jelenetek és az érzelmi konfliktusok egyaránt jól kidolgozottak és meggyőzőek, ami hozzájárul a szöveg élvezetéhez és az olvasók érdeklődésének fenntartásához.

Az egyetlen javaslatom az lenne, hogy további részleteket és jellemzőket ismerjünk meg a karakterekről, hogy még jobban megértsük őket és az őket körülvevő világot.

Az írásodban sok történés zajlik egyszerre, és izgalmasan festesz karaktereket és helyzeteket. A dialógusok élénkek és természetesek, ami segít abban, hogy a karakterek személyiségei kibontakozzanak. A történet izgalmas fordulatokkal teli, és érdekes, hogy hogyan fonódnak össze a különböző szálak és karakterek.

Az egyik erősséged az, hogy képes vagy megragadni az olvasó figyelmét a párbeszédek és a karakterek dinamikája révén. A fejezetben megjelenő érzelmi töltések és konfliktusok hitelesek és jól ábrázoltak, ami még jobban belehelyezi az olvasót a történetbe.

Azonban érdemes lehet figyelned a részletekkel való gazdálkodást, hogy ne terheld túl az olvasót információval. Néhány helyen talán leegyszerűsíthetnéd vagy összevonhatnád a mondatokat vagy gondolatokat, hogy a szöveg könnyebben olvasható legyen.

Összességében egy érdekes és jól megírt fejezetet olvastam, amelyben jól ábrázoltad a karakterek és a helyzetek dinamikáját. Jó munkát végztél!

Ez a rész egy igazi fordulópontnak tűnik a történetben! Rhys nyitottsága és érzékenysége egyre inkább előtérbe kerül, és a kapcsolatok közötti dinamika is érdekesen alakul. Vákuumnak, Tommynek és Rhysnek is van egyedi hangja és személyisége, ami izgalmassá teszi az interakcióikat. A karakterek fejlődése és a cselekmény fokozatosan bontakozik ki, ami nagyon élvezetes olvasmánnyá teszi az egészet. A váratlan fordulatok és a cselekmény magával ragadóan izgalmasnak tűnnek, és kíváncsivá tesznek a folytatásra. Rhys és Gabriel közötti kölcsönös vonzalom és az egymás iránti érzelmeik megjelenítése is nagyon megható és hiteles. Összességében, remek munka, és alig várom, hogy megtudjam, mi következik!

A 28. fejezet tele van feszültséggel és izgalommal, ami a karakterek közötti dinamikát és a cselekmény alakulását illeti. Rhys, Gabriel és Tommy karaktereinek kölcsönös viszonya és az egymás közötti interakciók jól ábrázoltak. Az erotika és a feszültség finom egyensúlya adja az egész fejezetnek a sajátos hangulatát.

Rhys és Gabriel közötti játék és vonzalom érdekesen van ábrázolva, ahol a hatalmi egyensúly és a vágy közötti tánc jól ki van fejezve. Az, hogy Rhys végül figyelmen kívül hagyja a szigorú szerepjátékot, és a szenvedélynek engedve újra megadja Gabrielnek a szabadságot, érdekes fordulat.

Tommy karaktere pedig a keményebb, határozottabb oldalt mutatja, miközben próbálja visszaszerezni a vázát. A konfrontáció Flynn-nel pedig hatalmi játszmának tűnik, ami még inkább fokozza a fejezet feszültségét.

Az események gyors tempóban zajlanak, és a végén váratlan fordulat következik be a fegyveres konfrontációval, ami felkavarja a cselekményt és hozzáad még több drámát a történethez.

Ez a fejezet izgalmas fordulatokat tartogat. A karakterek közötti dinamika érdekes és változatos, és jól látszik, hogy mindannyian különböző módon próbálnak megbirkózni a helyzettel. Tommy és Rhys együttműködése, valamint az, ahogy a cselekmény alakul, izgalmas és fordulatos.

Tommy karaktere továbbra is érdekes és komplex marad, aki a helyzet bonyolultságában is megtalálja a maga módját arra, hogyan irányítsa az eseményeket. Rhys pedig egyre inkább kitűnik mint az a karakter, aki képes kilépni a megszokott keretek közül és megkérdőjelezni a meglévő rendszert.

A párbeszédek és a belső monológok által megismerjük a karakterek motivációit és céljait, ami segít abban, hogy követhessük, hogyan alakulnak a dolgok és hogyan formálódnak a kapcsolatok a szereplők között.

Az izgalmas fejezet folytatja a történetet, és az új fejlemények még jobban fokozzák a kíváncsiságot. A betörés részletes leírása életszerű és izgalmas volt, és jól ábrázolja a karakterek közötti dinamikát.

A karakterek közötti párbeszédek és interakciók sokat hozzáadnak a történet atmoszférájához és dinamikájához. Összességében izgalmas és jól megírt fejezet!

Az "Rejtvény" című fejezet érdekes és izgalmas, tele van fordulatokkal és váratlan fejleményekkel. A karakterek közötti párbeszédek élénkek és természetesek, ami segít abban, hogy könnyen el tudjuk képzelni az eseményeket és a szereplők viselkedését.

Az izgalmas részek mellett a szövegben vannak humoros pillanatok is, például Tommy és Vákuum közötti ugrabugrálás vagy Rhys és Tommy közötti viccelődés. Ez hozzátesz egy könnyedebb hangulathoz és megkönnyíti az olvasó számára, hogy kapcsolódjon a történethez.

A rejtélyes elemek, mint például a váza tartalma vagy a rejtvény megfejtése, kiválóan fokozzák az érdeklődést és a feszültséget. A karakterek közötti dinamika is érdekes, és szépen kibontakozik a fejezet során.

Összességében nagyon élvezetes és jól megírt fejezet, amely izgalmas és fordulatos történetet ígér az olvasóknak. Jó munka!

A 32. fejezet igazi izgalmakkal teli és fordulatos részleteket tartalmaz. A történet folyamatosan tartja a figyelmet a rejtélyek és a kalandok felfedezése felé vezető úton. A karakterek közötti dinamika és a közöttük lévő kapcsolatok fejlődése érdekes és érzelmekkel teli. A cselekmény kiválóan felépített, és a feszültség fokozódása folyamatosan tartja az olvasó érdeklődését. A rejtélyes helyszínek és a váratlan fordulatok hozzájárulnak a fejezet izgalmas atmoszférájához. Jó munka!

Az utószó nagyon szépen zárja le a történetet, és megmutatja, hogy mennyire összekovácsolódtak a karakterek és milyen erős a kapcsolatuk egymással. A dialógusok és a belső monológok hűen tükrözik a karakterek személyiségét és dinamikáját. A könnyed hangvétel és a romantikus elemek remekül illeszkednek egymáshoz, és hiteles módon mutatják be a szereplők érzelmi fejlődését és az események alakulását. Nagyon élvezetes volt követni a történetet és az utolsó sorokig lekötött a cselekmény. Összességében nagyon jól megírt és lezárt történet.

Összefoglaló:

A "Neon Lights" című könyv összességében egy nagyon élvezetes és mély érzelmekkel teli olvasmány. A karakterek életszerűek és jól kidolgozottak, így könnyű velük azonosulni és velük együtt érezni. A cselekmény izgalmas és fordulatos, tele van váratlan eseményekkel és meglepetésekkel, ami folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. A szerelmi szálak és a barátságok kibontakozása hitelesen van ábrázolva, és a romantikus pillanatoknak és drámai helyzeteknek köszönhetően sokszínűvé teszik az egész könyvet.

Az írásmód könnyed és lendületes, ami megkönnyíti az olvasást, ugyanakkor van mélysége és jelentősége is a történetnek. Az érzelmek és gondolatok hitelesen vannak ábrázolva, ami segít abban, hogy az olvasó könnyen belemerüljön a szereplők életébe és érzéseibe. A dialógusok természetesek és élénkek, ami még inkább életszerűvé teszi a történetet.

A könyv tematikája is fontos és aktuális kérdéseket boncolgat, például a szeretet, barátság, önbizalom és önelfogadás témáját, ami sok olvasónak segíthet az azonosulásban és az életükben való eligazodásban.

Összességében tehát a "Neon Lights" egy nagyon erős és érzelmekkel teli regény, amelyet nagyon élvezettel olvastam. Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a romantikus és drámai történeteket, valamint azoknak is, akik érdeklődnek az emberi kapcsolatok és érzelmek iránt.

Judith Whimsey - Abban a pillanatban

Fülszöveg:

A könyvesbolt a menedékem egészen addig, míg egy nap, Noah, a Rockbang virtuóz gitárosa villámcsapásként megérkezik a világomba. Ő egy híres rocksztár, míg én csak egy félénk könyvmoly vagyok. Vele olyan, mintha egy új fejezetet fedeznék fel az élet könyvében.

Sosem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű szerelembe esni. Kezdve a véletlen találkozástól, egészen a félszeg mosolyon és a túlméretezett szemüveg mögül előbukkanó félénk pillantásig; nyugodtan mondhatom, nem csak az elektromos gitárom az, ami izzik.

De a hírnév nem egy lassú, andalító ballada, hanem őrült, fejrázós rock. Vajon a szerelmünk megállja a helyét a káoszban, vagy elvesz a villogó fények és a sikoltozó rajongók tömegében?

1. fejezet - Noah 

 Úgy rohanok Boston utcáin, mint egy űzött vad. Az izmaim lángolnak, üvöltenek az őrült hajszától, amibe ezek a fanatikus rajongók belerángattak. A szívem hangosan dobog, csodálkozom, hogy nem hallja az egész rohadt város. Paff, paff, paff – a lábam úgy trappol az aszfalton, mintha egy kétszáz kilós elefánt szaladna, és nem egy kétségbeesett srác. 

Ez egyszerűen nevetséges. 

Három évvel ezelőtt még kiröhögtem volna bárkit, aki valami hasonlót jósol. A zihálásom egyre hangosabb, a lábam ritmusához igazodik. Az adrenalin áramütésként száguld végig az ereimben. Bárcsak hátrahagyhatnám már végre az átkozott visításukat! 

Megpillantok egy kis mellékutcát, és gyorsan befordulok. Pár lépés után nekidőlök a téglafalnak, és megtámaszkodom a térdemen, miközben kapkodom a levegőt. Meleg izzadság folyik le a hátamon. Hátrapillantok, még mindig a nyomomban vannak. Ez nem lehet igaz! Nem unják még? Én sem adom fel, teljesen kimerültem már, de erőt veszek magamon, és mozgásra bírom a lábaimat. 

– Hé, Noah, várj meg! 

– Szeretlek! 

Megrázkódom, amint meghallom az egymás szavába vágó kiabálásukat. Jézusom, rocksztár élet, mi? 

Az adrenalin az egyetlen dolog, ami miatt úgy nyomom a járdát, mintha az életem múlna rajta. Az előttem lévő mellékutcából egy újabb csoport bukkan elő, és megtorpanok. Az arcuk felvillanyozódik, amitől émelyegni kezdek. 

– Csak egy képet, Noah! – A vöröske hangja cukorszirup és kétségbeesés keveréke. 

– Komolyan, hagyjatok már békén – motyogom, nem tehetek róla, a frusztráció gyakorlatilag csöpög a hangomból. 

– Ugyan már, csak egy gyors képet! – próbálkozik most egy szőke, és végigsimít a 

mellére feszülő topon, miközben próbál mélyen a szemembe nézni. 

Közelebb jönnek, egyre közelebb. A kezem olyan erősen szorul ökölbe, hogy a körmöm fájdalmasan fúródik a tenyerembe. 

– Azt hittem, sokkal coolabb lesz – hallok meg egy hangot valahonnan a csoport végéről. 

Ez egyenesen a szívembe hatol. Megrázom a fejem. Most komolyan? Alig bírom megállni, hogy ne szóljak vissza valami csúnyát. 

Körülnézés nélkül átfutok a túlsó oldalra, és befordulok egy keskeny átjáróba. Miközben a szemem az utcákat fürkészi, hogy merre szaladjak tovább, Jeff arca kúszik a szemem elé. 

Köszi, faszfej! 

A „segítő” posztja arról, hogy szükségem van egy „állandó barátnőre”, vírusként terjedt el, és most erről beszél az egész rohadt város. Mit az egész város? Mindenki erről beszél, hála a közösségi médiának. Az instán, facen és minden létező helyen kéretlen ajánlatokkal bombáznak. És most még az utcán is. 

A fickó egy seggfej. Tudom, hogy bandatag, meg haver, de ez...

Kitörölte már, persze, de olyan volt, mint egy ketyegő időzített bomba. Egy óra sem 

kellett, hogy a rajongók felkapják és elkezdjék megosztani. 

Nem keresek komoly kapcsolatot. Sőt, semmilyen kapcsolatot. Csak ugratás volt, egy rohadt vicc. Rocksztár vagyok, ember. Élem az életemet, az egész világ a játszóterem. 

A lányok? Igen, bármelyiket választhatom, és ez így jó nekem. 

A szívem ki akar ugrani a mellkasomból, de még gyorsabban hajtom magam. 

Szeretem a rajongókat, sőt, imádom őket. Nekik köszönhető, hogy a Rockbang ilyen híres lett. És én szeretem a hírnevet. A zenét. A színpadot. Erre vagyok teremtve. 

Csak most nem. Ezzel a kibaszott viccel a képben. És főleg nem egy rakás kiskorúval. 

Ember! A lányok, akik követnek, nem lehetnek idősebbek tizennégy–tizenhat évesnél, és mégis a viselkedésük alapján azt hihetnéd, profi kurvák. Más sem hiányzik, hogy lefényképezzenek valamilyen kompromittáló szituációban. A menedzserünk, sőt, a bandatagok is megölnének, ha egy ilyen miatt ugrana a szerződésünk. Híresek vagyunk, de azért még nem annyira, hogy minden szarból sértetlenül ki tudjunk 

mászni. Ha csak egy kicsit idősebbek lennének, akkor nem kellene menekülnöm. Akkor elmehetnénk egy bárba, és választhatnék kettőt vagy hármat közülük. Legyen négy. Átkozottul jobb időtöltés lenne, mint amit most csinálok. 

A következő sarok után egy lámpaoszlopnak támaszkodom, és próbálom a tüdőmet megtölteni a szükséges mennyiségű levegővel. Ki kell tisztítanom a fejem, mielőtt felrobban. 

A telefonom megrezzen a zsebemben, és Jeff neve bámul rám. 

Hé, haver, hol vagy? Tíz perce elkezdődött a próba, siess! 

Forgatom a szemem, és gondolatban megmondom neki, hogy hova húzzon el. Végül 

is, ez az ő rohadt hibája. 

Befordulok a következő sarkon, és kiszúrok egy lehetséges rejtekhelyet: egy hangulatos könyvesbolt, amely egy kávézó és egy vintage ruhabolt közé szorult. 

A megkönnyebbülés eláraszt, mint egy átkozott szökőár. Berontok az ajtón, a csengő hangosan jelez a fejem felett. 

– Gyorsan, rejts el! – Gyakorlatilag könyörgök a lánynak a pultnál, akinek a szemei hatalmasra nyílnak. 

A hátsó sarok felé mutat, de nem szólal meg. Odarohanok, és elbújok egy rakás önsegítő szar mögé. A szívem még mindig úgy dobog, mintha ki akarna törni a helyéről. Hátamat a polcnak szorítom, és próbálok nagy lélegzetet venni. Az adrenalin olyan, mint egy átkozott cunami, de végre csillapodik. Végre kapok levegőt. Közelebb húzódom a könyvekhez, de az ajtó újabb csilingelése miatt felkapom a fejem. A pulzusom 

újra megugrik, mert ezek nem lehetnek mások, csak a rajongók. 

– Hé, nem láttál egy kék hajú, fekete szemű fickót? Szürke póló, szakadt farmer? 

– Nem…? – Válasz helyett inkább kérdezi az eladó csaj. 

Remélem, nem fog elárulni, mert akkor csapdába esem. Kicsit közelebb lépek a polc széléhez, de nem lesek ki. Csak a fejemet döntöm a könyvekhez, hogy jobban halljak. 

– Biztos? Mert errefelé menekült! 

– E...esküszöm, senki nem nyitott be. 

– Kizárt dolog! Valahol itt kell lennie! Ő a Rockbang vezető gitárosa! 

– Rockbang? Bocs, sosem hallottam róluk.

Ez fáj. Az okés, ha nem szereti a zenénket, de hogy még csak nem is hallott rólunk? Pedig én úgy érzem, már a csapból is mi folyunk. 

– Mi? Komolyan? Tele van velük a net. A srác egy A-listás – rikácsolja egy magas hang. 

– Hát, én nem ismerem. Sajnálom, de nem tudok segíteni. 

– A francba, ez szívás! Azért jöttünk idáig, hogy találkozzunk vele! 

Halk sustorgás hallatszik, amit nem tudok kivenni. Végül az előző hang újra hangosabbá válik. 

– Rendben, vadásszunk tovább, de ha felbukkan, mondd meg neki, hogy mi vagyunk a legnagyobb rajongói! 

– Persze, szólok neki, ha beugrik, bár ez nem az a tipikus hely, ahol az ember rocksztárokra bukkan. 

Szarkazmust hallok a hangjában? Ítélkezést? Azért minket sem csak a rock és a bulizás éltet. Néhányan közülünk a szavakat is szeretik. Például én is, csak most nem fér bele a világomba. Nincs elég időm, ennyi az egész. 

Szívdobogva lépek ki a rejtekhelyemről, miután meggyőződöm arról, hogy tényleg elhagyták a boltot, és körülnézek. Csend van, mintha egy teljesen más bolygón lennék. 

Papír és régi történetek illat van, és ez furcsa módon megnyugtató. Lépteim visszhangoznak a fapadlón. A tekintetem előre szegezem a pult mögött álló lányra. Alacsony, és finom kecsességgel mozog. Gesztenyebarna haja természetes hullámokban omlik a vállára. Nagy, kerek szemüveg ül az orrán, szemei mogyoróbarna és valami mélyebb szín keveréke. Lágyság van benne, mintha védve lenne a falakon túli káosztól. A tekintetünk találkozik, és a kíváncsiság egy kis szikrája csillan fel benne. 

– Helló! – biccentek neki, és a híres vigyoromat varázsolom az arcomra. 

– Szia! – mormolja vissza, és lesüti a szemét. 

Egyértelmű, hogy nem ismer meg. Ez jó érzés, őszintén mondom. Egy kis szünet a 

megszokottól, egy esély, hogy csak egy átlagos srác legyek. 

– Kösz, hogy nem szóltál. – A kezemet a zsebembe mélyesztve egész közel lépek a 

pulthoz. 

A lány végre felpillant, de nem néz rám sokáig, az előtte fekvő könyvvel kezd játszani. 

– Nem követem a hírességekkel kapcsolatos dolgokat. Nem igazán hallgatok zenét – vonja meg a vállát, és a szemüvegét feljebb tolja az orrán. 

Az őszintesége meghökkent, és egy nevetés csúszik ki belőlem. 

– Hát, szerencsédre én nem azért vagyok itt, hogy a zenémet reklámozzam. – Nem tudom, miért nem megyek már el. Ez a lány olyan félénk, hogy alig mer rám nézni. 

Mégis van valami megkapó a bátortalanságában. 

– Akkor miért vagy itt? 

– Mondjuk úgy, véletlenül. Egyébként Noah vagyok – nyújtom a kezem. 

Elpirul, egy pillanatig habozik, de aztán megrázza az enyémet. Egy kicsit tovább tartom összezárva a tenyerünket, mert ismét várnom kell, hogy végre a szemembe nézzen. 

– Amy. Amy Anderson. – A hangja alig több mint egy suttogás. 

– Amy – visszhangzom. Jó érzés kiejteni a nevét. – Örvendek, Amy.

Szégyenlősen elmosolyodik, és ez olyan, mint amikor egy hosszú vihar után végre kisüt a nap. A testemet most egy másfajta elektromosság járja át. Felrémlenek a pornóvideók szexi könyvtárosnői, és a farmerem hirtelen szűk lesz. Diszkréten megigazítom magam. Anélkül, hogy túlgondolnám a dolgot, előveszek a zsebemből egy papírdarabot. 

– Lehet, hogy nem vagy zenefüggő, de mit szólnál, ha eljöhetnél a hétvégi koncertünkre? – vetem fel az ajánlatot, és visszafojtott lélegzettel várom a válaszát. 

Tétovázik, mogyoróbarna szemeiben kétség táncol. – Fogadd el, fogadd el – szugge-

rálom. – Kellesz nekem, szexi könyvtárosnő! Jobban mondva, szexi eladócsaj! Foga-

dok, hogy a félénkséged mögött egy igazi vadmacska vagy. 

– Nem tudom. Nem vagyok az a koncertre járós típus, és nem szeretnék elfoglalni egy helyet, amit egy igazi rajongód is kaphatna. 

– Hidd el, van bőven a rajongóknak is. Gyere el, nagy buli lesz. Ráadásul még egyszer láthatlak – noszogatom, és rákacsintok. 

Elvörösödik, és ismét megigazítja a szemüvegét. Az a szemüveg a halálom. Olyan szexi a mögötte elkerekedő szeme. Képzeletemben máris előttem térdel, és ugyanezzel a pillantással néz fel rám. 

Megköszörüli a torkát, bólint. 

– Oké, majd meglátom. 

A pokolba is, igen! Nem tehetek róla, széles vigyor terül el az arcomon. 

– Király! Felírom a neved a VIP-listára. Bekukkanthatsz a függöny mögé is. Alig várom, hogy találkozzunk, Amy. Szuper lesz! 

Még akkor sem tűnik el a vigyor az arcomról, amikor kilépek az üzletből. Mégsem olyan rossz ez a mai nap. Alig várom már, hogy szombat legyen!

A könyvet ezeket a helyeken vásárolhatod meg:
Helma
Líra
Dibook
Ekönyv
Libri

Tizennyolc Plusz 1. - könyvrészlet

Párzási ösztöntől vezérelt vérfarkas leszármazottak. Emberek, ám időnként állatként viselkednek. Egy életre választanak párt maguknak, de jobb messzire elkerülni őket. Lena és Dominic mégis a közelükbe merészkedik…
Egy távoli jövőben a gépek helyettesítik az embereket. Nem csupán a munkában, de az ágyban is.
Abby szexrobotokat tesztel egy olyan embernek, aki maga is úgy viselkedik, mint egy robot.
Leonard cégtulajdonos. Ha a fejlődésről van szó, megingathatatlan. Csakhogy találkozik Joellel, aki pont az olyanok ellen harcol, mint ő…
Négy történet, négy izgalmas kapcsolat. Hol fülledten erotikus, hol mélyen érzelmes, hol fájón megrendítő, viszont mindegyikben van egy közös: ez pedig a szerelem.

Eve Red - Harag és vágy - könyvajánló beleolvasó

Fülszöveg:

Darius Dimitrijevics Bikov a pakhan, Mark jobb keze és a legjobb barátja. Nem zárkózik el a kínzástól, gyilkolástól, ha arra kap parancsot. Darius egy karizmatikus, titokzatos férfi, aki már a születése óta a bűnözés világában él. Az anyja korán elhagyja, ezért nem tudja és nem is akarja a nőkkel elmélyíteni a kapcsolatát. Nina, egykori szerelme újból felbukkan az életében. Vajon meg tudja őt védeni a múltjától is?

Nina Ivanovna Volkov orvos, akinek az a legfontosabb, hogy a családja biztonságban legyen. Szeretetben nőtt fel, ennek ellenére mégis mindig rosszul választ párt magának.

Amikor találkozik Dariusszal, újra fellángolnak a rég eltemetett érzelmek. Jó döntés lenne, ha mellette állapodna meg? Az eszére vagy a szívére  hallgasson inkább? A múltban már megégette magát, és az a hiba a jelenbe is elkíséri.

ÁRULÁS.

TITOK.

ERŐSZAK.

HARAG.

VÁGY.

SZERELEM. 

Vajon van értelme átengedni magukat az érzelmeknek? Ennyi fájdalommal lehet közös jövőjük?

8.fejezet

DARIUS

Nina szépen felgyógyult pár hét alatt, amihez nagyban hozzájárult a huszonnégy órás szolgálat. A szobájából hangok szűrődnek ki. Valakivel beszél. Izgatottság lesz úrrá rajtam, mert újra láthatom őt. Ugyan már! Biztosan azért vagyok ilyen felfokozott állapotban, mert hat hete nem voltam Katyánál. Azonban az is közrejátszik, hogy Nina nem szólt nekem az üzenetről, és most jogosan kérhetem számon.

Kilépek a folyosóra.

– Már elküldtem a képet magamról. Te is láthattad anya, hogy mennyit gyógyultam. Ne aggódj!

Oldalra sandítok. Nyitva van az ajtaja. Közelebb merészkedek, belesek a szobába. Nina nekem háttal áll az ablak előtt, a kertet kémleli telefonálás közben. Egy melegítő nadrág van rajta. A vékony anyagon átsejlik finom, formás feneke. Felül egy egyszerű fehér pólót visel, de esküszöm, sosem láttam ennél szexisebbet. Megrázom magam, nincs helye ezeknek a gondolatoknak, hiszen eltitkolt előlem egy nagyon fontos dolgot.

Belépek a szobába.

– Érezzétek jól magatokat! Szeretlek titeket!

Leteszi a telefont, egy nagy sóhaj kíséretében megfordul, majd az ágyra dobja a mobilját. Megdermed a mozdulat közben. Tágra nyílik a szeme, amint észrevesz engem.

– Darius, mit keresel…– Még mielőtt befejezhetné a mondatot, dühösen becsapom az ajtót magam után.

– Nem akarsz valamit elmondani nekem? – A hangom sokkal vádlóbban cseng, ám a dühöt, amit kivált belőlem, nem tudom visszafogni.

Összeráncolja a szemöldökét. Idegesen harapdálni kezdi a száját.

Én kértem meg rá, hogy kerüljön engem, de valahol ez is kiborít, mennyire könnyen tesz eleget ennek az utasításnak. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz érzelmileg, és megijesztett, így el kell zárnom magamba jó mélyre, hiszen csak szívességet teszek neki. Főleg Dinyinek, nehogy anya nélkül kelljen felnőnie. Előbb-utóbb mindenki meghal körülöttem, aki közel kerül hozzám. Főleg azok az emberek, akiket nagyon szeretek. Édesanyám arca jelenik meg a lelki szemeim előtt, aki ott feküdt a padlón, élettelen szeme a plafonra meredt. Golyó ütötte homlokából vér szivárgott. És azt én okoztam. Én húztam meg a ravaszt. Megöltem őt.

Nina apró nyelvével megnyalja a szája szélét, így ismét magára vonja a figyelmemet. Az iménti kéretlen gondolatokat száműzöm a fejemből.

Lassan lépkedek felé, ám úgy érzem magam, mint egy bomba, ami hamarosan robbanni fog. – Honnan tudod? – suttogja.

– Én mindent tudok.

– Ne haragudj. Már jó pár évvel ezelőtt szólnom kellett volna.

Miről beszél? Mit kellett volna elmondania?

– Hiszen csak tegnap kaptad azt az üzenetet Bartolttól.

Szemmel láthatóan megkönnyebbül.

– El akartam mondani…

– Elakartad mondani? – csattanok fel. – Egyáltalán, akarod, hogy elkapjuk azt a faszt?

– Hogy mondhatsz ilyet? – ordítja. – Ne, ne közelíts!

Nem hallgatok rá. Hátrál tőlem, de a fal megállítja, nem menekülhet előlem.

Nem bírom tovább, vagy ezt csinálom vagy szétverek valamit. Elakad a lélegzete, amikor apró csókot lehelek bársonyos bőrére a füle mögött.

Behunyom a szemem, elárasztja az érzékeimet a finom vanília illata. Érdes kezemmel végigsimítok az arcán, majd keretbe fogom. Belesimul a tenyerembe.

Az arcára pillantok, ami már nincs úgy feldagadva. Minden nap jelentést kérek az állapotáról. Amikor a folyosón összefutottunk, azért voltam ott, mert tudtam, hogy akkor vették le a gipszet a karjáról. Látni akartam, jól van-e. Ám nem számítottam rá, hogy szó szerint belém botlik.

Amikor ilyen közel van hozzám, elvesztem az eszem. A szeme alatt óriási karikák vannak. A vágytól szétnyílnak az ajkai. A tekintete a számra vándorol. Csókot akar. Én is azt akarok! Bassza meg! A saját csapdámba sétáltam bele.

A ködön keresztül, ami az agyamra szállt, áthatol egy gondolatfoszlány. Nina a múltban csúnyán elárult. Egy magamfajta embernél ez megbocsáthatatlan bűn. Meg akartam védeni az árvaházban, cserébe mit kaptam? Leszopta azt a gondozót, és még ki tudja, mit meg nem engedett neki. Pedig figyelmeztettem, hogy az az ember egy pedofil.

Még össze is verekedtem miatta. Ökölbe szorul a kezem. Erőt veszek magamon, eltávolodom tőle.

Vágytól fátyolos tekintete egy másodperc alatt kitisztul. Összeráncolja a szemöldökét. Az arcom megkeményedik, elfordulok tőle, nem akarom látni a csalódottságot rajta, amit én okoztam. Egyenesen az ajtóhoz megyek, már a kilincsen a kezem, amikor megszólal.

– Miért… – A hangja megremeg. – Akartam szólni ma Marknak az üzenetről.

A fájdalom a mellkasomba nyilall. Nem nekem, hanem Marknak akart szólni, de erről csakis én tehetek, nem igaz? Nem fordulok meg, holott a hátamon érzem súlyos pillantását.

– Legközelebb minél előbb szólj az ilyen fontos dolgokról, ha egyáltalán az a célod, hogy elkapjuk.

– Baszódj meg, Darius! – kiáltja.

– Csak szeretnéd, de ez nem fog megtörténni.

Még hallom, ahogy élesen beszívja a levegőt, mielőtt becsapom magam mögött az ajtót.

Nem nyugodtam meg attól, hogy ilyen bunkó voltam vele. Gyerekesen viselkedtem, de meg kellett őt bántanom, mert így könnyebb érzelmi távolságot tartanom, ha haragszik rám. Azt hittem, egyszerűbb lesz, ha nap mint nap elégtételt vehetek az árulása miatt, de egyáltalán nem az.

Attól is kurvára kivagyok, hogy nem találjuk Bartoltot. Nem csak Nina állapotáról tudok mindent. A telefonját is figyelem. Így jutott a tudomásomra a tegnapi üzenet, amit Bartolt küldött neki. Alig várom, hogy a kezeim közé kaparintsam azt a rohadékot.

Kisétálok a kertbe, néhány járőröző emberrel is összefutok, akik a birtokon járnak körbe. Hátramegyek a kis házba. Itt élnek az embereink. Páran az étkezőasztalnál ülnek, Rose főztjét tömik magukba. Evezős a kamerákat kémleli, amik a területünkön vannak elhelyezve. Pavlo a számítógép előtt ül.

– Van valami hír? – szegezem Pavlónak a kérdést.

Megrázza a fejét.

– Ráállítottam a legpitiánerebb drogost is az utcán. Várom a fülest, hogy valaki észrevegye vagy halljon valamit róla. Ezen felül folyamatosan figyelem az utcai térfigyelő kamerákat is. Ezzel az első osztályú arcfelismerő programmal már meg kellett volna találnunk, de olyan, mintha a Holdra repült volna.

– És a telefon, amiről az üzenet jött?

– Semmi. Egy eldobható mobil volt.

A vérnyomásom az egekbe szökik. Megfeszülnek az izmaim. Nagy léptekkel megyek az étkezőasztalhoz, egy mozdulattal lesöpröm róla az ételt. A poharak a járólapon szilánkosra törnek. Az emberek összerezzenek.

– Kurvára húzzatok ki a büdös faszba, és keressétek meg!

Egyszerre állnak fel, és rohannak ki a házból. Ha nem találjuk meg Bartoltot hamarosan, félek, még azelőtt agyvérzésbe fogok meghalni, mielőtt bosszút állhatnék Nináért.

Kirontok a házból. A ház felé indulok. A fűben térdelve találom Dinyit. Mellé guggolok.

– Mit nézel?

– Butabogarat – piszkálgatja egy bottal a fekete rovart.

– Hát, biztos vagyok benne, hogy a bogarak valóban nem észlények.

Felhúzza az orrát, ahogy az anyja szokta. Olyan aranyos. Mellette elszáll belőlem az összes indulat.

– Ez a neve.

– Érdekelnek a bogarak?

– Szeretem az állatokat – von vállat.

A ház felé pillantok. Nina az ajtóból figyel minket. Csinos kis alakja olaj a bennem fortyogó tüzes vulkánnak.

– Majd elmegyünk együtt állatkertbe, jó? – simogatom meg a fiú haját.

– Tényleg? – csillan fel a szeme, amikor rám néz.

– Megígérem!

9.fejezet

DARIUS

Autóba ülök, és a klubhoz hajtok. A kétórás masszív boksztermi edzés után még mindig tele vagyok haraggal. Nem tudom, mi lenne a helyes Ninával kapcsolatban. Az sem jó érzés, amikor bunkó vagyok vele, de ha nem vagyok az, akkor a vágy kerekedik felül bennem, és azt egyáltalán nem érdemli meg. Másrészről nem akarom, hogy meghaljon, az életét veszélyeztetem, ha közel engedem magamhoz. Ez az egész helyzet kurva szar. Mindkettőnknek könnyebb lenne, ha nem laknánk együtt.

Kibaszottul meg kéne már találni Bartoltot. Rászorítok a kormányra. Elfehérednek az ujjaim. Nem hiszem el, hogy képes így elrejtőzni előlünk.

Miután leparkolok, nagy léptekkel megyek a bejárathoz. A két kidobóember kinyitja előttem az ajtót. Azért van rájuk szükség fényes nappal is, amikor nem vagyunk nyitva, mert vigyáznak a klubra és a lányokra.

A kinti világosság után kell néhány másodperc, amíg a szemem hozzászokik a benti sötétséghez. A kék fény gyenge, sejtelmesen világítást ad a klub nyers téglafalának. Mark szinte minden évben újít valamit.

Amikor Nina iránt elhatalmasodik a szenvedély, érzem a bőrének ízét, selymes, puha tapintását anélkül, hogy valóban hozzáérnék. Pedig mi sosem voltunk együtt, mégis élénken elevenedik meg előttem mindez, mint egy emlék.

Felgyorsítom a lépteimet. A VIP részleg a galérián van. A sötét padlón szinte világít a fehér sportcipőm. Katya kell nekem. Ő fogja elfeledtetni velem Ninát.

A lépcsőnél álló két bokszoló mosolyogva enged tovább. A bokszklubbomból jöttek ide. Akikben látom a potenciált, mind ide jönnek dolgozni, ezzel bővül az embereink száma. A zöldfülűekből, azaz a molokososból sosem elég. Mark jól bánik azokkal, akik azt megérdemlik. Azzal, aki lojális és hűséges. Ez elengedhetetlen a mi köreinkben.

Felszaladok a lépcsőn, a lányok szobája felé fordulok, ahova a galériából lehet átsétálni. A közlekedőből négy szoba nyílik, mind a négy lány itt lakik.

Katya épp a konyhából lép ki. Gyönyörű kreol bőre van. Rövid, vörös hajába még bele tudok kapaszkodni, amikor hátulról dugom őt. Megtorpan, amint észrevesz. Lustán elmosolyodik. Pántos szűk, rövid fekete ruhája nem sokat hagy a képzeletnek. Apró, de formás mellére feszül az anyag. Ő dolgozik itt a legrégebb óta. Mivel ő a kedvencem, különlegesebb bánásmódban részesül. A többieknek sem rossz a sora, már ha valaki ilyen megélhetést képzel el magának. Katyának pár kliense van csak, mert szeretem, ha készen áll rám, amikor csak akarom. Közelebb jön.

– Nem érek rá. – Kihívóan a csípőjére teszi a kezét, játékos fény villan a szemében.

Felmordulok, megragadom a nyakát, aztán a falnak nyomom őt.

– Szeretsz incselkedni velem? – súgom a fülébe, aztán belenyalok. Megremeg a teste.

A felém áradó édes parfümillata még sosem volt ilyen irritáló. Persze, hiszen nem az a finom vaníliaillat. Ő nem Nina.

A másik kezemmel belecsípek Katya ágaskodó mellbimbójába. Felnyög. Élvezi ezt a kis játékot. Mocorog, amennyire a szorításom engedi. Többet akar, és én megadom neki.

– Azt csinálod, amit mondok, megértetted? – Benyúlok a szűk, rövid szoknya alá. Nincs rajta bugyi. A farkam keményen, fájdalmasan lüktet a nadrágomban. – Így járnak az engedelmes kis kurvák. Bugyi nélkül. Hmm, de lucskos vagy már. – A csikójára kenem a nedvességét, dörzsölöm az érzékeny pontját.

Behunyja a szemét, halkan nyöszörög. Csípőjét szemérmetlenül tolja felém. Egy mozdulattal három ujjamat dugom a puncijába. Kipattan a szeme. Felnyög. Belekapaszkodik a kezembe. Próbál magára húzni. Még többet akar. A farkamat. Az ujjaim cuppognak, ahogy gyors mozdulattal dugom őt.

– Megértettem – nyöszörgi.

Elmosolyodom magamban, imádom, amikor így behódol nekem. Elhúzódom tőle, követem a szobájába. Többször elélvezek estig. A testem megkapja a kielégülést, de a haragom mégsem csillapodik, mintha beette volna magát egészen a csontjaimba.

*

Nem megyek haza, mert lassan nyit a klub. Van itt az irodában is váltóruhám. Lezuhanyozom és felöltözöm. Amikor ismét belépek az irodába, Mark már az íróasztala mögött ül.

Leülök vele szemben a fotelba. Megkínál egy szivarral, amit szívesen elfogadok. Mindketten a saját gondolatainkba merülünk.

– Szeretem ezt a klubot, ezt az életvitelt. Bár eddig nem ismertem mást – kezdi el a beszélgetést, majd körbenéz, és folytatja. – De tudod, Dasha és a lányom új értelmet adtak a létezésemnek. Fogalmat arról, milyen is a valódi szeretet.

– Hova akar ezzel kilyukadni? Várom, hogy a lényegre térjen. Összeráncolom a szemöldököm. Kinyitom a szám, de felemelt kézzel fojtja belém a szót.

– Szeretném, ha összeszednéd magad. Szükségem van rád!

– Számíthatsz rám mindenben! Ezt te is tudod.

– Igen, csakhogy én Ninára célzok.

Megfeszülök a neve hallatán. Nem elég, hogy egész nap ő jár a fejembe, muszáj beszélni is róla. Kurva jó!

– Nem érdekel az a nő.

– A tagadás egy lépés az elfogadás felé. – Mark elmosolyodik, nekem pedig ökölbe szorul a kezem. Kibaszott bölcs lett, mióta megtalálta a szerelmet. – De inkább igyunk, úgy látom, rád fér.

– Ezt jól látod.

Felállok, töltök egy-egy pohár whiskyt. Átnyújtom Marknak az egyiket, aztán koccintunk. Lehúzom a borostyánsárga italt. Az alkohol jólesőn marja végig a torkomat. Mindketten kinézünk a tükrös ablakon. Az emberek gyülekeznek a bárpult előtt. Többen a székeken foglalnak helyet. A táncparketten még senki nincs, korán van, csak most kezdődik az éjszaka.

– Tulajdonképpen igazad van – fakadok ki. – Vágyom Ninára, de nem tudom túltenni magam azon, hogy elárult.

Még ha megbocsátanék neki, akkor sem lenne a legjobb ötlet, ha összejönnénk, hiszen mindenki meghal, akit szeretek.

– Aki egyszer megharagszik, az előbb-utóbb meg is békél. Az élet túl rövid és szemét ahhoz, hogy haragot tartsunk.

Töltök még egy pohárral mindkettőnknek. Nem szeretném tovább boncolgatni ezt a témát.

10.fejezet

DARIUS

Ninát a konyhában találom meg. Egy pillanatra felvonja a szemöldökét. Meglepődik rajta, hogy közeledem felé, mert eddig mindketten kerültük egymás társaságát. Azonban most fontos lenne beszélnem vele.

Úgy tesz, mintha mi sem lenne természetesebb annál, hogy megállok előtte. Pedig abszurd a helyzet, ha az elmúlt napokat veszem alapul. Megköszörülöm a torkom. Nina nyugalmat színlelve harap a kezében lévő almába, és kérdőn pillant fel rám.

– Szeretném ma elvinni Dinyit a moszkvai állatkertbe. Megígértem neki.

Nagyot sóhajt.

– Igen, tudom. Másról sem beszél azóta.

Elgondolkodva nézi a harapásnyomokat az almán.

– Megígérem, hogy vigyázok rá! Te is jöhetsz, ha szeretnél.

Feszülten néz rám. Nem akarom, hogy velünk tartson, remélem, ezt ő is így gondolja.

– Rendben. Menjetek, de ne ígérj meg neki semmit, mielőtt megbeszélnéd velem is – néz rám szigorúan.

Ezen a pillantáson majdnem elmosolyodom, ám nem hinném, hogy szerencsés húzás lenne, így csak bólintok. Dinyinek hirtelen felindulásból mondtam az állatkertet, amikor közölte velem, hogy szereti az állatokat. Pedig őt sem szerencsés közel engedni magamhoz.

– Te is jössz?

– Nekem más dolgom van.

Mindketten tudjuk, hogy hazudik. Nincs semmi dolga a felépülésen kívül. Dolgozni sem járhat, amíg a férje képbe van. Jó lenne már megtalálni azt a férget! Akkor visszatérhetnének a saját életükhöz. És nem utolsósorban én sem lennék nap mint nap megkísértve.

– Akkor eljön velünk Tanya.

Az állkapcsa megfeszül, rám sem néz, úgy válaszol.

– Azt csinálsz, amit akarsz.

Dinyi érdekeit nézem. Úgy vélem, az a jó, ha ilyen hosszú úton olyan ember is velünk jön, akit ismer. Nem igazán értek a gyerekekhez.

*

Dinyinek a kétórás autóút alatt be nem állt a szája. Nem tudom, honnan jött a türelmem, de valamiért egyáltalán nem idegesített. Az izgalma rám is átszállt.

Tanya, aki a hátsó ülésen ült mellette, mosolyogva válaszolgatott neki, amikor épp el voltam merülve a gondolataimban.

– Darius, nézd! – szalad oda Dinyi a tigrisekhez.

Utánairamodom. Tanya gyorsabban odaér. Annyi energiája van a srácnak, nem győzök csodálkozni rajta. Örülök, hogy Tanya velünk jött. Több tapasztalata van a fiúhoz, és nagyon szeretik egymást. Már két órája itt vagyunk, Dinyi mégis fáradhatatlanul rohan oda az újabb és újabb állathoz.

– Jaj, de aranyosak! – kiabál.

Elmosolyodom. Előveszem a telefonomat a hátsó zsebemből, és egy újabb képet lövök róluk és a kistigrisekről, akik a plexi túloldalán fekszenek az anyjukkal együtt. Ezt a boldogságot, ami a fiú arcán árad szét, muszáj Ninának is megmutatnom. Amikor elég képet készítek, a hátsó zsebembe süllyesztem a telefonom.

– Nem vagytok éhesek?

– De, nagyon! – kiált fel Dinyi.

Mindhárman hot-dogot rendelünk, és leülünk egy szabad padra.

– Mi leszel, ha nagy leszel? – teszem fel Dinyinek a kérdést két falat között.

– Állatorvos – vágja rá gondolkodás nélkül.

Egymásra mosolygunk Tanyával. Szinte sejtettem, hogy valami állatokkal kapcsolatos hivatás lesz a válasza.

Megesszük a hot-dogot, letörlöm Dinyi szájáról a ketchupot.

– Te mi vagy? – kérdez vissza.

Nem akarok hazudni, de a teljes igazságot sem mondhatom meg.

– Sok ember élete múlik rajtam.

– Te is orvos vagy, mint anya? – kerekedik el a szeme.

Elnevetem magam. Megsimogatom a fejét.

– Problémákat oldok meg. Eltüntetem őket, hogy ne legyenek.

– Mehetek játszani? – mutat a játszótérre velünk szemben.

– Persze. Mi itt leszünk.

– Mivel foglalkozik az apja? – kérdezem meg Tanyát, miközben figyeljük Dinyit. Tudom, hogy Bartolt egy pitiáner bűnöző, mégis kíváncsi vagyok rá, hogy ő mit tud róla. Elég régóta a családdal van.

– Dinyinek nincs apukája.

Hogy mi?

– És Bartolt?

– Ő a mostohaapja. Nina soha nem beszélt nekem arról, ki Dinyi vér szerinti apukája.

Ki lehet az édesapja? Egy gondolat üt szöget a fejemben. Lehetnék akár én is, de hisz az képtelenség. Így elvetem ezt a lehetőséget, mielőtt jobban belemerülnék.

– Lassan elered az eső. Induljunk!

Továbbsétálunk. Dinyi apró tenyere elvész a kezembe. A másik kezét Tanya fogja. Az emberek ránk mosolyognak, mintha egy család lennénk. Nem vagyok ehhez a barátságos légkörhöz szokva, ettől függetlenül a mellkasomat szétfeszíti a büszkeség. Sosem akartam gyereket. Sőt, mindig is elleneztem. Hevesen tiltakoztam a családalapítás gondolatától is. Csakhogy Dinyi egy olyan fiú, akinek minden szülő örülne. Szívesen lennék az édesapja.

Ugyanolyan érdeklődéssel szemléli a majmokat és a papagájokat, mint a vadállatokat. Nem tesz különbséget köztük. Ártatlan kis lelke egyformán tekint minden élőlényre, nem úgy, mint a felnőttek, pláne a bűnözők, akárcsak én.

Az égen az esőfelhők fölénk tornyosulnak. Sajnos nem kerül el minket.

– Mennünk kell.

– Nem akarok! – dacoskodik Dinyi.

– Muszáj – erősít meg Tanya is.

– Nézd csak – mutatok előre –, ott egy fagyizó. Eszünk egy gombócot, de utána tényleg mennünk kell, ha nem akarunk elázni. Ha beteg leszel, anyukád megver engem.

– Anya nem is tudna téged bántani, mert te sokkal erősebb vagy nála.

Odaszalad a bódéhoz.

Dinyi, ha te azt tudnád! Sajnos igenis megtette már, ha nem is fizikálisan. Az árulás, mint a piton, úgy fojtogatja az elmémet, minden más gondolatot kiszorítva onnan. Csak dühöt hagy maga után. Ökölbe szorul a kezem. Ha másban nem is, abban igaza volt apámnak, hogy egy nő sem érdemel többet a dugáson kívül. Nem szabad irántuk semmit sem érezni.

Dinyinek egy csokoládé ízű fagylaltot kérek, Tanyának puncsot, magamnak meg vaníliát. Imádom a vaníliát. Leülünk egy padra, szép csendben elnyaljuk a fagyit.

Dinyi nagyot ásít, majd hozzám bújik. A szívem nagyot dobban. Magamhoz ölelem őt. Az sem érdekel, hogy csupa csoki lesz a kabátom maszatos arcától. Figyelem hosszú szempilláit, nagyokat pislogva küzd az álom ellen. Nina vonásai erőteljesen megmutatkoznak rajta.

Megcsörren a telefonom.

– Igen?

– Van egy nyom – hallom meg Pavlo hangját a vonal túloldalán. Egy pillanat alatt éberré válok.

– Menjetek rá, sietek!

– Baj van? – kérdezi Dinyi, miután elteszem a telefont.

– Most már tényleg mennünk kell!

Szomorúan lebiggyeszti az ajkát.

– Ígérem, hogy még eljövünk ide.

Igaz, hogy Nina külön megkért arra, ne tegyek a fiának ígéreteket, de nem tudok ellenállni, annyira szomorú lett. A sötét fellegekből kövér esőcseppek hullanak ránk.

– Látod, az eső is eleredt. Mindenképp mennünk kell.

Álmosan bólint. Ölbe veszem, a kocsihoz szaladunk.

Annak ellenére is elalszik, hogy bőrig ázunk. A hátsó gyerekülésbe helyezem apró testét, Tanya mellé ül. Bekapcsolom Dinyi biztonsági övét, és egy puszit nyomok a homlokára, mielőtt elindulunk. Rákapcsolok a fűtésre, nem szeretném, ha Dinyi megfázna. Legszívesebben száguldanék hazáig, de a kisfiú miatt nem teszem.

Mindannyian megszáradunk, mire hazaérünk a kétórás út alatt. Dinyi még mindig alszik. Kiemelem őt a kocsiból, az ölembe viszem be a házba. Kicsit mocorog, de nem ébred fel. Nina az emeleten vár ránk. Kitárja előttem az ajtajukat, óvatosan az ágyba fektetem Dinyit.

Gyorsan el akarok menni, kifaggatni azt a rohadékot Bartolt holléte felől, de Nina megállít.

– Minden rendben volt?

– Igen – fordulok felé. – De most rohannom kell!

– Értem. Akkor, akkor köszönöm, hogy elvitted – süti le a szemét.

Istenem, ez a nő. Megőrjít! Nem bírom ki, hogy ne érjek hozzá.

Amikor ennyire közel van, egyszerűen muszáj éreznem őt. Egy lépéssel előtte termek. Megszeppen. Lágyan végigsimítok a kézfejemmel az arcán. Még levegőt sem vesz. Hatalmas barna szemében vágy csillan, mintha azt kérné tőlem, dugjam már meg.

– Nem kell köszönnöd, szívesen vagyok vele.

– Csak én vagyok púp a hátadon.

Vállat vonok, aztán otthagyom. Fontosabb teendőim is vannak annál, hogy a lelkét babusgassam.

*

– Ez a kis pisztoly ne tévesszen meg. Amilyen pici, annyira halálos. Hallottál már Nyikolaj Fjodorovics Makarovról? – kérdezem megtévesztő nyugalommal a hangomban.

A város másik végén vagyunk egy kocsmában. Mire ideértem, az embereim már megdolgozták egy kicsit a csehó tulajdonosát. A füles, amit kaptunk, hozzá vezetett. Idáig eredménytelennek bizonyult minden pofon és zsarolás. Bármennyire is szeretném megtalálni Bartoltot, nagyon úgy tűnik, rossz nyomon járunk. Már fél órája dolgozom ezt a fazont, de nem tud semmit. Köpött volna, csak hogy mentse az életét. De akkor is muszáj mindent bevetni.

A kocsmáros tágra nyílt szemmel bámulja a fegyvert a kezemben.

Szaporán veszi a levegőt.

– Kérdeztem valamit! – emelem fel a hangom.

– Nem tudom, hogy ki az – nyöszörgi.

– Hm. Ezt a kis szépséget Nyikolaj Makarov tervezte. Innen a neve, Makarov PM-9. A KGB ügynökei előszeretettel használták, mert nagyon hatásos közelről. Még egyszer felteszem a kérdést, és jól gondold meg a választ. Merre van? – szorítom a homlokának a fegyver csövét.

– Nem tudom. Nem tudom, hogy ki az a Bartolt! Esküszöm! – üvölti.

Felhorkanok a belsőmet emésztő dühtől. A pisztolyt tartó öklömmel keményen lecsapok az arcára. Recsegve adja meg magát az orrcsontja. A bosszú édes gondolata ösztönös cselekvésre sarkall. Rajta töltöm ki a mérgemet, bár Bartoltot képzelem a helyébe. Nem érzek mást, csak haragot, ami tornádóként söpör végig az ereimben. Szabadjára engedem az érzést, nem kímélem a férfit. A vér fémes szaga az orromba tolul.

Felocsúdom, abbahagyom a verést. A kocsmáros vére vörös tócsában gyűlik össze székhez kötözött teste alatt. A szája felrepedt, a szeme feldagadt, a felismerhetetlenségig eltorzult a feje.

– Időpocsékolás volt – vonom meg a vállam.

Leveszem magamról a dzsekimet, amibe megtörölközöm, végül rádobom a hullára.

Intek az embereknek, majd távozom.

11.fejezet

NINA

A múlt héten voltak az állatkertben Dinyivel és Tanyával. Meglepődtem, amikor Darius közölte velem, hogy a bébiszittert is magával viszi. Vajon azért ragaszkodott ehhez, mert tetszik neki? Nem csodálkoznék rajta. Tanya nagyon fiatal és jól néz ki. Biztosan nagyon jól érezték magukat. Úgy mentek el erre az útra, mint egy édes kis család. Erősen behunyom a szemem, majd haragosan fújtatok egyet. Ennek semmi értelme. Abba kell hagynom, az ilyen fajta gondolatok nem vezetnek sehova.

Az állatkertben azonban történt valami. Darius tanulmányozza Dinyit. Fürkésző pillantásai, amiket felé küld, nem kerülik el a figyelmemet. El kéne neki mondanom, hogy ő az apja, de olyan nehéz. Egy kő esett le a szívemről, amikor Bartolt üzenetére gondolt, és nem ezért kért számon. Tisztában vagyok vele, hogy úgy lenne fair, ha én mondanám el neki, nem pedig ő jönne rá. És biztosan el is fogom, csak várok a megfelelő pillanatra.

– Anya, légyszi menjünk el az állatkertbe! Olyan jó volt ott – nyaggat Dinyi már megint.

Nagyot sóhajtok, leguggolok hozzá.

– Majd elmegyünk, de még nem tudom, mikor.

Keresztbe fonja a karját, durcásan néz rám. Olyan cuki, ilyenkor tiszta apja. Azonban már a falba tudnám verni a fejem. Amióta csak hazajött az állatkertből, ezt szajkózza megállás nélkül.

– Szaladj le Rose-hoz, biztosan készít neked oladuskit.

Felcsillan a szeme a finomság hallatán, végre sikerül elvonni a figyelmét az állatokról. Gyengeség volt lepasszolni őt, de egy kicsit muszáj összeszedni a gondolataimat.

Figyelem, amíg befordul a folyosón a lépcső felé.

– Lassabban, le ne ess a lépcsőn! – ordítom utána.

Pillantásom Darius zárt ajtajára siklik. Vajon itthon van? Az állatkert óta nem találkoztam vele közvetlenül, csak messziről vizslattam, és ez furcsamód szomorúsággal tölt el. Bár így könnyebb magamban tartani a titkomat.

Odalentről Tanya nevetésének foszlányai szűrődnek felém. Az elmúlt időszakban sokat vannak együtt Dariusszal. Megpillantom őket. Valóban úgy festenek, mint egy család. Dinyi is velük van, mint mindig. Úgy, mintha a közös fiuk lenne. Az agyamat fokozatosan önti el az indulat. A kis cafka ráhajtott Dariusra! Kinyírni – ugrik be az első gondolat, amit a megmaradt józanságom gyorsan felülír.

Darius szeret Dinyivel lenni. Tanyát meg azért alkalmazom, hogy a fiammal legyen. Elkerülhetetlen a találkozásuk.

– Na, elkísértél majdnem a szobáig, kishaver. Menjetek vissza a kertbe, majd utánatok megyek.

– Oké! – fordul vissza a lépcsőhöz Tanya és Dinyi.

El kéne mennem innen, mielőtt Darius észrevesz, de nem tudok megmozdulni. Fütyörészve fordul a szobája felé. Megtorpan, amikor észrevesz.

Még levegőt venni sem merek. Zöld szeme hideg, mint a jég. Beleborzongok. Elindul felém. Az ajkain mosoly játszik, és ez megdobogtatja a szívemet. Minden egyes lépéssel fokozza a hasamba a csomót. Közel áll meg hozzám, a lábfejünk is összeér.

Már megint mire készül? Most is szemét lesz velem, vagy előbb felizgat, és majd csak utána? Bármit is csinál, nem tudok megmozdulni.

Faképnél kéne hagynom, de egyszerűen képtelen vagyok rá.

A nyakamhoz hajol, mély levegőt vesz.

– Imádom ezt az édes vanília illatot. Nem tudok ellenállni a kísértésnek, amire a buja tested csábít – suttogja a fülemben, majd belenyal.

Behunyom a szemem, felnyögök. Bizsergés szalad végig rajtam, ami egyenesen a legérzékenyebb pontomba nyilall. Hihetetlen, milyen hatással van rám. Összeszorítom a lábam, így próbálok enyhíteni a forróságon, ami elönt odalent. Apró csókokat hint az arcomra. A számhoz közeledik. Megáll, mélyen a szemembe néz, majd lecsap az ajkamra. Nyelvével kér engedélyt, hogy a számba hatoljon. Csupán a szaggatott levegővételünk töri meg az üres folyosó csendjét. Résnyire szétnyitom az ajkamat, nyelveink ujjongva üdvözlik a másikat. Ez a csók mindent felemészt. Felperzsel.

Villámgyorsan elszakad tőlem, mint aki most eszmélt rá arra, mit is tettünk. Zavartan pislogok rá. Az arca mintha gránitból lenne kifaragva, semmilyen érzelem nem olvasható le róla.

– Ezt nem kellett volna… Ne képzelj bele semmit a történtekbe! – néz rám úgy, mintha fertőző betegségem lenne, majd megfordul, és elviharzik.

Az imént átélt csodálatos gyönyört Darius egy másodperc alatt tönkreteszi, és savanyú szájízt hagy maga után. Ne képzelj bele semmit… A szavai élesen belém furakodnak, mint az acélpenge. A szégyen belülről éget. Mi a franc volt ez?

Az arcomon a csalódottság könnyei csorognak végig. Tehetetlen dühvel törlöm le őket a tenyeremmel. Mást sem csinálnak velem a férfiak, csak kihasználnak. Eddig Bartolt tette ezt velem, most pedig Darius.

Fáradtan mentem haza egy hosszú műszakot követően. Ólom nehezen vonszoltam a lábamat magam után. Vannak könnyebb napok, amikor nem olyan sok a munka, ám ez a nap a strapás, stresszes műszakok egyike volt. Rengeteg sérült jött, akiket elkellett látni.

Miután lefektettem Dinyit aludni, Bartolt egyértelművé tette, mire vágyik, és vetkőzni kezdett.

– Most nincs kedvem hozzá, ne haragudj.

Belemarkolt a mellembe, fájdalmasan felnyüszítettem.

– Nem érdekel a szánalmas cincogásod.

Meglepetten néztem rá. Kemény arcvonásai ellágyultak.

– Jaj, kedves kis feleségem, nem úgy értettem, csak nehéz napom volt. Kérlek, tegyél a kedvemre.

Bár a vészcsengők már akkor megszólaltak a fejemben, elnyomtam, mert Bartolt mindig ügyesen irányította a történéseket a saját érdekei szerint. El akartam hinni, hogy ez az egész így normális. Én éreztem magam szar feleségnek, ha nem teljesítettem volna a vágyait. Miután végzett, nem figyelve rám, hogy jó-e nekem, befordult a fal felé, majd a következő pillanatban már horkolt is. Nem számítottam neki, csak mutogatni szeretett mindenkinek, mint egy tárgyat, hogy milyen szép felesége van. Aztán a szükségleteit kielégítette rajtam, és ennyi.

Dariusszal le akarok feküdni, ó, de még mennyire, mint akkor hat évvel ezelőtt is. Nehéz neki ellenállnom. Unatkoztam abban a buliban. Nem igazán tudok magyarul, csak pár szót. A fiúkat sorban küldtem el magamtól, de ők egyre csak jöttek. Gondolom, azért mertek bepróbálkozni, mert egyedül voltam. Mégis odavonzott valami, egy sugallat, hogy ott kell lennem. Eldöntöttem, az utolsó felesemet fogom meginni – bár már így is jócskán túl voltam a spicces állapoton – aztán visszatérek a hotelbe.

– Mit keres itt egyedül egy ilyen gyönyörű nő?

Lemondó sóhajjal fordultam a hang irányába, hogy elzavarjam az újabb pasit, de a levegő bennem rekedt. Darius volt az. Azért nem ismertem meg, mert magyarul beszélt hozzám. Ő pedig egyáltalán nem volt tudatában annak, hogy én vagyok az. Elég részeg volt. Az elemi vágy, még soha nem tört rám olyan hévvel, mint Dariusszal. Minden egyes alkalommal ezt váltja ki belőlem, amikor a közelemben van. Egész este beszélgettünk, az sem tűnt fel neki, hogy nagyon gyorsan orosz nyelvre váltottunk. Bár addigra már nekem sem. Még mindig a fülemben érzem forró leheletét, amikor elélvezett, és a nevemet suttogta.

Viszont neki is és Bartoltnak is sikerült elérnie, hogy egy senkinek érezzem magam.

A könyvet ide kattintva tudod megvásárolni.