Szollár Bence - TELIHOLD

 

Szollár Bence: 

TELIHOLD

  

– Miért hoztál ide?

Cherry és Luke mélyen behatolt az erdőbe. Cipőjük alatt hangosan ropogtak a megfagyott tobozok és lehullott ágak. Körülöttük misztikus köd kavargott, ami feketén meredező rémalakokká torzította a fenyőfákat, és halványkékké szűrte a holdfényt. Baglyok huhogtak valahol a rengetegben, a februári hideg vastag jégpáncélt fagyasztott a tűlevelekre.

– Ne aggódj! – mosolygott Luke a kapucnija alól. – Nem lesz semmi baj.

Cherry fekete haján dér kezdett megjelenni. A lány vacogva dugta kabátja zsebébe a kezét, reszketeg, pirosra rúzsozott ajkai közül felhőként áradt a lehelete.

– Valami romantikusabb helyet is találhattál volna, ha már egyszer Valentin-nap van – jegyezte meg dideregve.

– Ez nem elég romantikus? – kacagott Luke. – Itt végre kettesben lehetünk. Hamarosan telihold lesz, és nem zavar minket az égvilágon senki.

– Persze, csak tudod, Luke, én inkább valami étterem-szerűségre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy romantikázzunk. Egy olyan helyre, ahol van fűtés.

Útjukat egy kidőlt fenyőfa keresztezte. Luke átugrott rajta, aztán kezet nyújtott Cherrynek, hogy segítsen neki átkelni a fatörzsön. Amikor a lány átmászott az akadályon, és Luke mellé lépett, a fiú nem eresztette el a kezét.

– Mi az? – mosolygott Cherry. – Nem megyünk tovább?

– Igazán bátor lány vagy – mondta a fiú.

– Ezt… hogy érted?

Luke sejtelmes mosolyra húzta a száját, tengerkék szeme úgy ragyogott, mint a gyémánt.

– Alig két napja ismersz, mégis eljöttél velem sétálni az erdőbe. Abba az erdőbe, aminek köztudottan nincs túl jó híre. Az a sok eltűnt ember, tudod.

Cherry zavartan beletúrt a hajába, barna őzikeszeme vadul forgott.

– Mi-mire célzol ezzel? – dadogott.

– Tegyük fel – kezdte Luke, miközben tekintete egyre sötétebbé vált –, hogy sorozatgyilkos vagyok, és téged szemeltelek ki következő áldozatomnak.

Cherry egész teste, akárcsak a fenyőfák ága, jéggé dermedt.

– Itt senki sem hallaná a sikításodat – folytatta Luke. – Hiába könyörögnél segítségért, senki sem jönne megmenteni. – Rövid szünetet tartott. – Most azon agyalok, hogyan ássam el a hulládat. Nehéz dolgom lenne, hiszen fagyos a föld. Kénytelen vagyok megvárni a tavaszt. Addigra te már nagyon-nagyon rossz állapotban leszel. Kihűlve, bomlásnak indulva, egyes-egyedül az erdő mélyén…

Cherry végtagjai reszkettek, de nem a hideg miatt. Szaporán kapkodta a levegőt, szeme tágra meredt a rémülettől.

Ekkor Luke megragadta a vállát, odahajolt az arcához, és megcsókolta. Az aktus végén Cherry dühösen mellkason ütötte őt.

– Idióta! – visított.

– Megijedtél? – nevetett Luke.

– A frászt hoztad rám, te szarházi! – Cherry ökölbe szorított kézzel püfölte a hahotázó srácot.

– Ezt nem hagyhattam ki, ne haragudj!

A lány hátat fordított neki, karját dacosan összefonta a melle előtt.

– Miért hiszik azt a fiúk – fújtatott bosszúsan –, hogy bejön nekünk, ha ijesztgetnek minket?

Luke közelebb lépett hozzá.

– Figyelj, Cherry, sajnálom, oké? Csak vicceltem.

– Szar vicc volt.

– Tényleg csak ugrattalak. – Óvatosan megérintette a lány vállát. – Nem próbáljuk meg újra?

Cherry lassan megfordult, és Luke szemébe nézett.

– Valentin-nap van, nem Halloween, te agyatlan!

– Túlzásba estem, belátom. – Luke biztatóan rámosolygott partnerére. – Egyébként, hazudtam neked.

– Ezek után már semmin sem lepődök meg.

– Ha bajba kerülnél itt, könnyen hívhatsz segítséget. – Hüvelykujjával a háta mögé bökött. – Nincs messze az országút. Igaz, nem túl nagy a forgalom arrafelé, de a fakitermelők azon az úton szállítják le a hegyekből a kivágott fákat.

Cherry a szemét forgatta.

– Hálás vagyok az idegenvezetésért, de nem húzhatnánk már el innen? Késő van, fázok, és a szüleim beparáznak, ha nem érek idő…

Egy csupasz kéz nyúlt ki Cherry felé a sötétségből. A lány felsikoltott. Luke elkapta a karját, és magához rántotta.

Az öregember botladozva lépett elő a fák közül. Anyaszült meztelen volt, testét hegek borították. Ősz haja és szakálla bozontosan meredezett koponyájáról, akár egy veszett állat csapzott bundája. A legijesztőbbnek mégis a szeme tűnt; Cherry elszörnyedve nézett a férfi sárga, véreres szemébe.

– Takarodjatok innen! – hörögte a vénember, aztán térdre zuhant.

– Mi-mi történt magával? – dadogott Luke.

Cherry a szája elé kapta a kezét, nehogy kitörjön belőle egy újabb sikoly.

– Takarodjatok! – ordított a férfi. – Mindjárt elkezdődik…

– Megtámadták? Balesete volt? Hív-hívjuk a mentőket, vagy a rendőrsé…?

Az öreg testét görcsös rohamok kínozták. Görnyedten vonaglott a földön, mint egy kettétépett giliszta. Meggörbült ujjaival a fagyott talajt kaparta, ízületei fájdalmas hangon recsegtek, ropogtak.

– Kérlek, menjetek innen! Meneküljetek…

A felhők és a fák takarásából előbukkant a telihold. Az egész erdő megtelt az égitest fényével, és ekkor a vénember hirtelen kiegyenesedett. Áhítattal nézte a Holdat, a görcsei látszólag megszűntek. Egy láthatatlan erő az égre irányította a tekintetét, és nem eresztette.

– U-uram, jól érzi magát? – Luke bátortalanul közelebb lépett hozzá, reszkető kezét maga elé tartva. – Nem lesz sem-semmi baj. Hívok önnek segítséget, csak…

A férfi vonyítása beléfagyasztotta a szót. Az ismeretlen úgy nyüszített a Holdra, mint egy kutya, majd reszketés lett úrrá pucér testén.

Luke szeme kimeredt a döbbenettől, amikor látta, hogy a vénember körmei lassan karmokká nőnek. Látta, hogy a kitátott szájban a fogak hegyes agyarakká változnak, látta, miként nyúlik meg az arc, egy farkaskutya hosszúkás pofájára emlékeztetve őt. Hallotta, hogyan roppannak el a férfi csontjai és ízületei. Látta, hogy a meztelen bőrt szürkés-ezüstös bunda növi be, és látta, hogy a bunda alatt a törött csontok kidudorodnak és összeforrnak, egy teljesen más csontozatot alkotva.

Cherry sikított. Luke sokkoltan figyelte, ahogy a szörnyeteg feltápászkodik, és felé fordul. A bestia felüvöltött, nyál fröcskölt szanaszét a pofájából.

Két lépéssel Luke előtt termett, meglendítette a karját, éles karmai pedig feltépték a fiú hasfalát. Luke belei a cipőjére omlottak, majd a teremtmény rávetette magát, állkapcsai közé szorítva Luke arcát.

Cherry a haját szaggatta, véget nem érően sikoltozott, miközben azt nézte, hogyan harapja ketté Luke koponyáját a lény. Vérpermet záporozott a levegőben, beterítve a közeli fenyőfák kérges törzsét.

A szörnyeteg vértől csatakos feje Cherry felé fordult. Megszimatolva a préda félelmét, a bestia felmordult, majd Luke holttestét maga mögött hagyva, a lányra támadt.

Cherry rohanni kezdett a fák között.

A teremtmény üldözőbe vette.

Cherry ina szakadtából futott. Hideg verejték csorgott végig a tarkóján és a hátán. Vére a fülében lüktetett, sípolt a tüdeje, elhomályosult a látása. Csak azt tudta, hogy menekülnie kell. Futnia kell, vagy meghal.

A sarkában ott loholt a lény. Hallotta a zihálását.

Friss húsra éhes morgását.

Dübörgő lépteit.

Érezte vértől bűzös leheletét, amitől a karja libabőrös lett.

Meredek lejtő következett. Cherry már nem tudott megállni. Lába kibicsaklott, ő pedig gurulni kezdett lefelé.

Amikor végre leért, gyorsan talpra ugrott, és elbújt egy szikla mögött.

Hátát nekitámasztotta a rideg kőnek. Igyekezett csendben maradni, mélyen és halkan lélegzett. Figyelt és várt.

Amikor egy ideje már nem hallott mást, csak az erdő zaját, óvatosan kikémlelt a szikla mögül. A rengeteget figyelte. Mozgást keresett.

Egy elsuhanó árnyat.

Semmi. Csak a fákat körbeölelő, kavargó köd.

Visszabújt a szikla takarásába. Ismét várt. Közben alig bírta visszatartani a zokogást.

Fejét nekitámasztotta a kőnek. Fülelt. Minden zajra, minden apró neszre oda kellett figyelnie.

Megint kinézett.

Csak az erdőt látta. A szálegyenes fenyőket. A kékes-fehéres, tejszerű ködöt. A fák között elsuhanó bagoly fekete sziluettjét.

Talán a rémség elment. Felhagyott a vadászattal, miután nem fogott szagot. Miután sikerült elrejtőznie előle, inkább másik áldozat után nézett.

Megkönnyebbülten sóhajtott, bár a tudattól, hogy az imént prédaként hajszolták keresztül a fenyvesen, jeges borzongás futott végig a gerincén.

Nem gondolt Luke-ra. Csak az járt a fejében, hogy túl kell élnie ezt az éjszakát.

Óvatosan kibámult rejtekhelyéről, hogy még egyszer körülnézzen.

A szeme sarkából látott egy árnyat, ami a háta mögé lopakodott.

Villámgyorsan megperdült. Farkasszemet nézett a beteges, sárga szempárral, és a nagyra tátott szájjal. A fenevad üvöltése a gyomráig hatolt.

Cherry hanyatt vágta magát, hogy elkerülje a feléje lendülő szőrös kart. A karmok szikrákat hányva csikarták végig a sziklafalat, hajszálnyival elvétve Cherry fejét.

A lány ismét futásnak eredt.

Fürgén kerülgette az útjába eső fákat.

– Segítség! – Kétségbeesett hangja reménytelenül visszhangzott a fenyvesben. – Valaki segítsen!

Megbotlott egy vastag gyökérben. Karjával hadonászva sikerült visszanyernie az egyensúlyát, de közben nekiütközött a vállával egy fának. Teste megpördült, és egy pillanatra meglátta üldözőjének fenyegetően villogó tekintetét.

– Ne! Neee!

Az erdő hirtelen véget ér. Cherry a talpa alatt szilárd talajt érzett.

Kijutott az országútra.

A távolban már fel is tűnt egy kamion fényszórója. Cherry megtorpant az út közepén, és hadonászni kezdett.

– Álljon meg, kérem! Könyörgök, álljon meg!

A jármű nem lassított. Változatlan sebességgel közeledett.

– Kérem! – siránkozott Cherry. – Álljon meg! Ké…

A fák közül kirobbant egy szőrös test, és nekivágódott a lánynak. Cherry-t az ütközés ereje ledöntötte a lábáról, és elterült az aszfalton.

A szörnyeteg fogai szétmarcangolták Cherry torkát. A lány vért köhögött, kimeresztett szeme döbbenten bámulta a holdfényes égboltot. Feltépett nyakából vastag sugárban spriccelt a vér.

A fényszórók már karnyújtásnyira voltak.

A bestia felüvöltött, amikor a jármű a közelébe ért.

Ekkor a sofőr beletaposott a fékbe, a kerekek füstöt eregetve csikorogtak az úton. A kamion hirtelen vett egy éles kanyart, hogy kikerülje az úton lévőket, aztán felborult. Szikrázva végigszántotta az úttestet, majd a szalagkorlátnak csapódott.

A platóján lévő, több méter hosszúságú farönkök elszabadultak, és szanaszét gurultak.

A szörnyeteg otthagyta áldozatát, és menekülőre fogta, de a farönkök áradata utolérte, és Cherry testével együtt összezúzta.

***

A hegységből levezető, kanyargós főúton csend honolt. A felborult kamion vezetőfülkéjéből már nem hallatszott a sofőr halálhörgése. A fakitermelők által kivágott, legallyazott rönkök tehetetlenül hevertek szerte az úttesten, mint hatalmas fogpiszkálók halmaza.

Az egyik farönk hirtelen megmozdult, majd nyikorogva megemelkedett. Egy véres kéz nyúlt ki alóla, aztán előbukkant a test is.

Kiszabadult a rönkök fogságából, és kúszva-mászva az erdő felé vánszorgott. Koponyája széttört, láthatóvá tette az agyvelőt. Az egyik karján nyílt törés. Bal lábfeje leszakadva, csupán egyetlen bőrfoszlányon csüngött.

Vergődése nem tartott sokáig; a telihold fényében fürödve lassan visszanyerte teste régi formáját.

Csontjai összeforrtak, sebei behegedtek. Már képes volt lábra állni.

Mire elérte az erdőt, már teljesen a régi volt.

Régi test, új élet.

Felnézett az égre. Úgy bámulta a teliholdat, mintha az beszélt volna hozzá. Szemében visszatükröződött az égitest erős fénye.

Aztán az erdőt kezdte fürkészni. Új otthonának minden szagát kiszimatolta, minden apró rezdülését megfigyelte. Tanult.

Régi test.

Új élet.

Cherry felvonyított, aztán bevette magát a fenyvesbe.