Játék, szex, szerelem - 3. fejezet

 foto: pixabay

River már otthon volt. Meglepetten nézett rám, mert úgy tudta, hatig dolgozok.

– Helló, hát te? Máris végeztél? – tette le a kezéből a könyvet.

A barátnőm utolsó éves az egyetemen. Ugyanarra a szakra jár, amelyikre én, így ismertük meg egymást.

– Olyan sztorim van, hogy az agyad is eldobod tőle! – huppantam le vele szemben a fotelbe.

–Mitől vagy így feldobva? És miért van bekötözve a karod meg a lábad? – záporoztak River kérdései.

– Mindent elmesélek! – Magam alá húztam a lábam, ami nem volt túl jó ötlet, mert a seb azonnal feszülni kezdett a térdemen. – A kávézóban kezdődött. Egy rendelést vittem ki, amikor az egyik vendég meglökött, és ráborítottam a kávét egy pasasra, aki irtó dühös lett. Gondolhatod, Devon is mennyire kiakadt, és úgy kirúgott, hogy a lábam se érte a földet – hadartam a történetem elejét.

– Kirúgtak? Akkor most megint nincs munkád? – vágott fájdalmas arcot River.

– Igen, de várj, még nincs vége! – intettem le. – Totál kiakadtam, hisz nem az én hibám volt, és tudtam, hogy te is kiborulsz majd, ezért, miután hazajöttem, biciklire pattantam, hogy elmenjek vásárolni, mert vacsorát akartam neked készíteni. Erre mit történik? Egy barom befékezett előttem, én meg egyenesen neki – mutogattam a kezemmel is az ütközést, hogy még látványosabb legyen a beszámolóm. – Elterültem a földön, kezem, lábam lehorzsolva, és ki száll ki az autóból? Na, ki? – álltam meg egy pillanat hatásszünetet tartani, mire River kigúvadt szemekkel nézett rám. – Ugyanaz a pasi, akit leöntöttem kávéval.

– Ne már! – kacagott fel a barátnőm. – Gondolom, mennyire kiborult.

– Annyira égett az arcom, River! Ráadásul az a pasi olyan, de olyan helyes… Ah, ha láttad volna – sóhajtottam fájdalmasan.

– És mit csinált? – sürgetett a barátnőm.

– A baleset a háza előtt történt, úgyhogy egyszerűen csak bevonszolt magával, hogy ellássa a sebemet. A biciklim meg tropára ment, ahogy a telefonom is, de lényeg, a lényeg, hogy becipelt magával. Nem akartam menni, mert hát neki köszönhettem, hogy kirúgtak, de azzal a pasival nem lehetett ellenkezni.

Az persze nem tettem hozzá, hogy annyira nem is akartam.

– Ő kötözte be a sebeidet? – kérdezte River, és a szeme csak úgy csillogott, miközben a mesémet hallgatta.

– Igen, de ez még semmi! Most jön az érdekes rész! Ahogy ott ücsörgünk, megszólalt a telefonja. Egy percig beszélt valakivel, én meg bámultam a gyönyörű házát, és akkor egyszer csak közli velem, hogy jön az anyja, meg valami nő, és megkért, hogy játsszam el a barátnőjét.

– Mi van? – nyerített fel River éles hangon.

– Jól hallottad! Én is csak néztem ki a fejemből, de nem volt idő gondolkodni, mert már csengettek is, és a pasi olyan könyörgően nézett rám, úgyhogy rábólintottam.

River izgatottan megnedvesítette az ajkait.

– Ez nem hiszem el, Gianna! Folytasd!

– Megjelent az anyja egy szőke cicababával, Jacob pedig - mert így hívják a pasit - tényleg úgy mutatott be, mint a barátnőjét. Leült mellém, átkarolta a vállam, én meg teljesen lefagytam. Ráadásul az anyja rettenetesen ellenszenves nő. Olyan igazi flancos dáma. Kérdezgettek, hogy mióta vagyunk együtt, meg mivel foglalkozok, Jacob pedig válaszolgatott helyettem, és megcsókolt! Érted? Ott előttük megcsókolt!

River izgatottan előredőlt.

– Mit csinált? Te meg hagytad?

– Mit tehettem volna? Ha ellenkezek, akkor azonnal lebukunk. Nem tartott sokáig, de teljesen kikészültem. Az a pasi az anyja előtt bedugta a nyelvét a számba, River! – Megborzongtam meg, ahogy felidéztem a pillanatot.

– Jézusom, Gianna! Elképesztő vagy, ugye tudod? – rázta a fejét nevetve.

– Minden olyan gyorsan történt, én is alig fogtam fel az egészet.

– És mi volt azután?

– Nem sokáig maradtak, aztán Jacob elmondta, hogy az anyja össze akarja boronálni azzal a szőkével, Tessával. Ha láttad volna, hogy nézett rám az a nő… Tuti bele van zúgva Jacobba.

– Le akarta rázni azt a nőt, azért kért meg, hogy játszd el a barátnőjét?

River mindig is gyorsan össze tudta adni a dolgokat.

– Igen, így van – bólintottam. – Most azt hiszik, hogy én Jacob barátnője vagyok, és talán leszállnak róla. A pasi persze nagyon hálás volt, ezért kárpótlásul vett nekem egy új biciklit és egy telefont is. Még azt is felajánlotta, hogy ad nekem munkát, de nem fogadtam el.

River elképedve nézett rám.

– Velem miért nem történnek ilyenek? – sóhajtotta, majd felfogta a mondandóm többi részét is. – Kaptál egy új biciklit és telefont? De nem értem, ha azt elfogadtad, akkor a munkát miért nem?

– Azért, mert kiderült, hogy a kávézó az övé, és tulajdonképpen ő rúgott ki. Nem gondolod, hogy ezek után visszamennék hozzá? Ráadásul ki is kezdett velem – mondtam egy kicsit duzzogva, és akkor megszólalt a csengő.

– Ki az ilyenkor? – nézett rám River.

– Honnan tudjam?

Mindketten felálltunk, és az ajtóhoz mentünk. Egy fiatal srác állt mögötte, kezében két nagy tasakkal.

– Jó estét! Ezeket Mr. Morris küldte önöknek. Jó étvágyat, hölgyeim! – nyomta a kezünkbe a táskákat.

Döbbenten vettük el a csomagokat, és mire feleszméltünk, a srác már ott sem volt.

– Ki az a Morris? – kérdezte River.

– Jacob. Nem hiszem el. Az a pasi vacsorát küldött nekünk, River – emeltem fel nevetve az egyik táskát.

A konyhában kipakoltunk mindent. Jacob négyféle komplett menüt küldött.

– Ennek a fickónak vagy bűntudata van, vagy pedig totál odáig van érted, Gianna – állt meg River csípőre tett kézzel.

– Vagy inkább csak így hálálja meg, amiért eljátszottam a barátnő szerepét – feleltem, de én magam sem tudtam a választ. – Jól van, akkor legalább nem kell mirelit pizzát ennünk – néztem végig újra a rengeteg gusztusos ételen.

Tényleg nem értettem, Jacob miért küldte, de jólesett ez a kedves gesztus. Nem akartam túlságosan beleélni magam semmibe, de mégis azon kaptam magam, hogy folyamatosan vigyorgok.

– Ennek felét se bírjuk megenni, de próbáljuk meg, mert én iszonyat éhes vagyok – vett elő két tányért River.

A kaja nem csak jól nézett ki, de nagyon finom is volt. Szó szerint degeszre ettük magunkat, a maradékot pedig elcsomagoltuk másnapra.

– Még mindig nem tudom elhinni, hogy mi minden történt veled ma, Gi – csóválta a fejét River, miután visszamentünk a nappaliba.

– Hidd el, én is így vagyok vele. Egyébként reggel megyek interjúra egy gyorsbüfébe. Nem a legjobb, de ez van. Egyszer csak felvesznek majd egy normális helyre.

– Szóval, mit is csinált veled pontosan ez a Jacob? - ráncolta a homlokát River.

– Nevetni fogsz – figyelmeztettem. – A vállára kapott, majd letepert a kanapén.

– Jaj, Gianna! Ne már, így is fáj a hasam, annyit ettem! – kacagott fel a barátnőm.

– Pedig így volt. Amikor megtudtam, hogy övé a kávézó, nagyon mérges lettem, és haza akartam jönni, de az ajtó zárva volt. Jacob kérte, hogy beszéljük meg, én pedig egy csomó nem éppen hízelgő dolgot vágtam a fejéhez. Erre a vállára kapott, és visszavitt a nappaliba, majd addig nem akart elengedni, míg nem voltam hajlandó vele beszélni, csakhogy… Szóval közben kissé izgalmi állapotba került, ahogy ott feküdt rajtam.

– Istenem! Ez annyira romantikus – nézett rám a barátnőm elrévedt tekintettel.

– Annak nem igazán mondanám, mert teljesen berezeltem. Azt hittem, teljesen hibbant. Ezért mentem bele abba, hogy megvegye nekem ezeket a dolgokat.

– Szerintem Jacob rendes pasi lehet, csak ismerve téged, teljesen kiakasztottad – kuncogott River.

– Inkább ő engem – tiltakoztam.

– Megkívánt. Mondjuk, ezt nem is csodálom. Mindig is hatással voltál a férfiakra. Bárcsak nekem lennének olyan adottságaim, mint neked, Gi… – biggyesztette le a száját a barátnőm.

A keze után nyúltam.

– Te egy gyönyörű vagy, River. Nem is értem, miért mondasz ilyeneket!

Nem hazudtam, mert River tényleg nagyon szép lány, csak éppen nulla önbizalommal rendelkezik.

– Nézz magadra! Olyan melleid vannak, amit nem tudnak nem észrevenni a férfiak. És nekem? Dupla szivacsos melltartó kell, hogy valami látszódjék – húzta feszesre magán a pólót, hogy szemléltesse az állítását.

– Na, ez pont nem jó példa volt. Tudod, hogy utálom, amiért ekkorák – csóváltam a fejem.

– Ó, te szegény! Mert milyen hátrányod is származik belőle? Nem tudsz futni? Nagydolog! – gúnyolódott játékosan.

– Hason aludni se nagyon tudok – kontráztam, de persze ez volt a legkisebb bajom a melleimmel.

– Szívesen cserélnék veled, de minden másban is – könyökölt fel River ábrándozva a kanapé támlájára.

Nem értettem egyet vele. Igaz, hogy teljesen különböztünk egymástól, de ez nem jelentette azt, hogy ő ne lett volna szép. Míg az én hajam gesztenyebarna és hosszú, addig az övé fekete és rövid. Viszont rendkívül bájos arca van, amit a rövid haja tökéletesen kiemelt. Az én alkatom inkább nőiesen telt, az övé pedig fiúsan sportos. A melleim pedig…, hát igen. Azok nagyok, és sosem tudtam kibékülni velük. Hosszú ideig próbáltam rejtegetni, aztán rájöttem, teljesen felesleges. Azokat nem lehet elrejteni. Ez van. Ezzel áldott meg a sors, és igyekszem is elfogadni, de mégis kimondottan bosszantó, mikor egy-egy ruhát csak azért nem tudok megvenni, mert mellben szűk. Arról nem is beszélve, hogy a férfiak elsőként mindig azt bámulják meg. Jacob is egy csak egy ideig tudott diszkrét maradni, aztán már ő sem bírta megállni szó nélkül, de legalább nem azonnal a melleimhez beszélt, mint mások.

Vacsora után mindketten kajakómába estünk Riverrel, úgyhogy elég hamar lefeküdtünk aludni. Azt hittem, sokáig fogok majd forgolódni Jacob miatt, de nem így történt. Úgy aludtam, mint a bunda, mígnem reggel a telefonom ébresztője harsogni nem kezdett.

Riverrel épp csak annyira futottam össze, amíg elköszöntünk egymástól. Ő rohant az egyetemre, én pedig kényelmesen készülődtem az interjúra. Nem kerítettem nagy feneket az öltözködésnek, hiszen nem egy elit helyre készültem, úgyhogy egy egyszerű farmerbe és pólóba bújtam.

Az étterem nem volt túl messze. Mikor odaértem rájöttem, hogy már jártam is itt. Egy átlagos gyorsétterem, átlagos menüvel, és egy idősödő házaspár üzemeltette. Az interjú nagyjából tíz percig tartott, majd közölték, hogy akár már holnap kezdhetek. A pénz, amit kínáltak az éhenhalástól megment ugyan, de semmi egyébre nem lesz elég. Mivel nem volt más lehetőségem, így kelletlenül rábólintottam, és reménykedtem, hogy előbb-utóbb csak behívnak majd valami komolyabb helyre is.

Mikor kifelé tartottam szörnyülködve néztem végig a lányok bordó-fehér egyenruháján, melyben úgy festettek, mint valami szobalányok. Holnaptól én is ebben flangálok majd, és mindenemet átjárja az átható olajszag, amitől már most felfordult a gyomrom.

Örülnöm kellett volna, hiszen máris lett új munkám, de mégis kedvetlenül mentem haza. Elszomorított, hogy ennyire nehéz a képzettségemnek megfelelő beosztást találni, és szegény Riverre is ez vár majd. Ő csak annyival van jobb helyzetben, hogy a szülei bőkezűen támogatják. Persze, időnként én is kaptam kisebb-nagyobb összegeket otthonról, de mindig azt hazudtam a szüleimnek, hogy minden oké, és nem kell küldeniük. Épp elég volt, hogy az egyetemet fizették, nem akartam tovább rajtuk élősködni.

Még fel sem értem, mikor meghozták az új biciklimet, ami egy kicsit jobb kedvre derített. Olyan szépen csillogott, kedvem volt azonnal felpattanni rá. A sisakom Jacobnál maradt, úgyhogy vennem kell majd másikat, de ez nem tántorított el attól, hogy útnak induljak. Alig hagytam el a házunkat, máris imádtam a járgányt. Tényleg sokkal jobb volt, mint a korábbi. Elhatároztam, hogy ezzel fogok dolgozni járni, mivel úgysincs annyira messze az étterem.

Már hazafelé tekertem, amikor mögöttem dudálni kezdtek. Nem tudtam miért, hiszen semmilyen szabálytalanságot nem követtem el, és az illető simán meg is tudott volna előzni, ha akar, így nem foglalkoztam vele. Azonban a sofőr ismét megnyomta a dudát, amitől ideges lettem, és mérgesen húzódtam le, hogy megnézzem mi a franc baja lehet. Amikor megpillantottam a fekete terepjárót, majdnem elveszítettem az egyensúlyom, de szerencsére időben le tudtam tenni a lábam. Jacob megállt mellettem, lehúzta az ablakot, és olyan szívdöglesztően mosolygott rám, hogy most már majdnem amiatt billentem fel a kerékpárommal.

– Helló! Épp hozzád igyekeztem – szólt ki vidáman.

– Hozzám? Miért? – kérdeztem vissza két infarktus között.

– Beszélni szeretnék veled.

Mit akar tőlem?

– Mégis miről?

– Ugye, nem itt akarsz beszélgetni? – nézett rám türelmetlenül, mert most már rá is dudálni kezdtek a kikerülni kényszerülő autósok.

Most muszáj lesz felhívnom magamhoz, aminek nem igazán örültem.

– Oké, gyere! – intettem a fejemmel, majd újra nyeregbe pattantam.

Jacob a ház előtt várt meg. Túl dögös volt, én meg túl feltűnően megbámultam. Egy kék-szürke apró mintás inget viselt, hozzá sötétszürke nadrággal, melynek zsebeiben pihentette a kezét.

– Szóval már ki is próbáltad. Milyen? – bökött a fejével a kerékpár felé.

– Jól választottál, ha erre vagy kíváncsi. Beviszem a tárolóba, és jövök – mondtam zavartan, és nem értettem, miért vagyok automatikusan bunkó vele.

– Segítek – tartotta meg nekem az ajtót.

Egyre csak azon pörögtem vajon mit akarhat. Biztosan fontos lehet, ha már délelőtt eljött. Idegesen baktattam fel mellette a lépcsőn.

– Kicsit szerényebb, mint a te otthonod, de fáradj be – tártam ki előtte az ajtót.

Az arcom azonnal égni kezdett, mert az egyik melltartóm ott virított a fotel karfáján. Mint a villám, úgy kaptam le onnan, és a hátam mögé rejtettem.

– Bocs a felfordulás miatt, ülj csak le! – intettem, aztán beosontam a fürdőbe, hogy eltüntessem a kezemből a melltartót.

– Barátságos, és nincs felfordulás. A női holmik pedig nem zavarnak – mondta Jacob mosolyogva.

Ennyit a gyorsaságomról.

– Iszol valamit? – toporogtam előtte zavartan, és fogalmam sem volt, csapvízen kívül mivel kínálhatnám meg.

– Nem, kösz. Inkább elmondanám miért jöttem – mutatott a fotelre, hogy üljek már le végre.

Szót fogadtam, és lehuppantam a fenekemre.

– Oké, akkor hallgatlak – sóhajtottam.

– Anyám telefonált reggel. Meghívott minket a hétvégére – közölte minden bevezető nélkül.

– Minket? – kérdeztem vissza, mint akinek rossz a hallása, pedig tudom, hogy ezt mondta.

Jacob szája szélében egy kis mosoly bujkált.

– Igen, Gianna. Téged és engem, mivel azt hiszi, a barátnőm vagy. Apám szeretne megismerni.

– Ugye nem gondolod, hogy veled megyek? Mert ha igen, akkor máris verd ki a fejedből – tiltakoztam azonnal.

– Pedig ezért jöttem. Szeretném, ha elkísérnél, mert Tessa is ott lesz.

Mindig az első megérzések a jók. Jacob nem komplett.

– Nekem ehhez semmi közöm. Tegnap belementem, de ennyi volt. Nem fogom még egyszer eljátszani a barátnőd szerepét. Ráadásul nem is ismerlek

Jacob nem igazán esett kétségbe, mert a magabiztos mosoly ugyanúgy ott tanyázott az arcán.

– Tudtam, hogy így fogsz reagálni, amit meg is értek. Viszont lenne egy ajánlatom a számodra. Ha elkísérsz, akkor te vezetheted a kávézót.

Hogy mi?

Ez váratlanul ért, és én hülye,, rögtön mérlegelni kezdtem.

Hé! Verd ki a fejedből!

– Szó sem lehet róla! Épp elég volt tegnap az a félóra. Talán elfelejtetted mit csináltál? – céloztam a csókra, ami valljuk be, rohadt jó volt, csak éppen mi nem járunk.

Jacob előredőlt, megtámaszkodott a térdén, és összekulcsolta a kezét maga előtt.

– Ígérem, egy ujjal sem nyúlok hozzád. Mármint muszáj lenne időnként megfognom a kezed, vagy átölelni téged, de semmi egyéb, ha nem akarod.

Ez a pasi mégis miről beszél?

– Ha nem akarom? Mert, ha akarnám, akkor… – mondtam ki hangosan, amire gondoltam.

– Igen, akkor bármi lehetne – fejezte be Jacob helyettem a mondatot.

Nyeltem egy nagyot. Ettől egy cseppet sem lettem boldogabb, hisz tulajdonképpen azt mondta ki, hogy simán megfektetne. Ami nem több, és nem kevesebb, sima szexnél, így nem kell mögé képzelnem semmit. Azért valljuk be, mégis csak váratlanul ért az őszintesége.

– Mit vársz ettől az egésztől? Nem hiszem, hogy ez a színjáték lenne a megoldás a problémádra. – Feszengtem, és nem értettem, miért kezdtem el agyalni ezen az egészen. Na jó, tudtam. A munka miatt. Meg azért, hogy Jacob ölelgessen.

– Lehet, viszont sokat segítene – felelte Jacob. – A Tessa és az én szüleim nagyon jó barátok. Éppen emiatt kínos ez az egész, és ha ők is a saját szemükkel látnák, hogy felesleges erőltetniük ezt a kapcsolatot, akkor talán leszállnának rólam.

Elég volt csak belegondolnom, hogy én ezzel a pasival menjek el a szüleihez, a gyomrom máris öklömnyire zsugorodott. A vesztembe rohannék. Még csak beszélgetnem sem lenne szabad erről.

– És Tessa? Ő is ilyen gyorsan letenne rólad? – kérdeztem, és közben szidtam magam, amiért nem vagyok képes kitessékelni innen ezt a pasit.

Jacob megvonta a vállát.

– Majd keres magának mást. Neki is be kell látnia, hogy semmi értelme rám várni.

Még mindig nem volt tiszta előttem ez az egész. Egy nőt lerázni nem olyan bonyolult dolog, még akkor sem, ha a szülők erőltetik.

– Szerintem ez hülyeség. Nem lenne egyszerűbb közölnöd velük, hogy eszed ágában sincs feleségül venni őt?

Jacob megrázta a fejét.

– Mondtam, hogy mennyire közel állnak hozzánk. Nem akarok haragot, ahogy anyám sem. Épp emiatt erőltetné ennyire a dolgot. Mellesleg nem csak baráti a viszony, hanem üzleti kapcsolatban is állnak egymással. Szóval, senkinek sem jönne jól, ha megorrolnának emiatt – magyarázta.

Ezen elgondolkodtam. Nem láttam bele ezekbe a dolgokba. Ha üzletről van szó, az emberek mindig óvatosabbak. Ki tudja, mi forog kockán, és ez valószínűleg nem is tartozik rám.

– Fogadd el az ajánlatom, Gianna! Neked kell a munka, nekem pedig a segítséged. Mindketten jól járnánk ezzel a kis egyezséggel. Csak egy hétvége, vagy esetleg még egy-egy látogatás, ha netalán eljönnének hozzám – győzködött tovább Jacob.

– Máris többet akarsz, mint egy hétvége – feleltem kétségek között.

A baj az, hogy igaza volt, és ő ezt nagyon is jól tudta. Olyan ajánlatot tett, amit rohadt nehéz visszautasítani, a személye pedig csak rátett egy lapáttal arra, hogy rábólintsak erre az őrültségre.

Édes Istenem, mi lesz ebből?

– Mert úgy fair, ha ezt is megemlítem, de nagyon ritkán szoktak eljönni hozzám. Lehetséges, hogy nem is lesz több ilyen, mert addigra Tessa talál magának valaki mást. Szóval? Mit mondasz?

Basszus, hát mit mondhatnék? Rohadtul kell a munka.

– Mi lesz Devonnal?

– Kirúgom – vonta meg Jacob a vállát. – Úgysem vagyok megelégedve vele.

Ez a választ kicsit fájt. Azt hittem, ő ettől jobb ember.

– Nem rúghatsz ki csak úgy mindenkit! Nem kedvelem Devont, de ő is egy ember, akinek szüksége van a munkára – néztem rá dühösen, mert nem tetszett, hogy ilyen egyszerűen dönt sorsokról.

– Akkor áthelyezem máshová, ha ez így neked jobb. Akár már hétfőn kezdhetsz is – bólogatott Jacob hevesen.

Az ajánlat rendkívül csábított, legalább annyira, mint aki tette. Végre a végzettségemnek megfelelő munkakörben dolgozhatnék. Nem mellesleg ezzel gyakorlatot is szereznék, és sokkal nagyobb eséllyel pályázhatnék máshová, miután szétválnak útjaink.

– Csinálok egy kávét – álltam fel, mert gondolkodnom kellett.

Jacob türelmesen várakozott, de éreztem, hogy végig engem stíröl, ami nem segített a koncentrálásban. Azt próbáltam fejben összerakni, hogy pontosan mi az, amitől tartok, és mi miatt nem kellene ebbe belemennem.

– Egy éjszaka? – tettem le elé a csészét.

– Kettő. Pénteken indulnánk. Köszönöm.

– Az már holnapután van… – töprengtem hangosan. – Egy szobában kellene aludnom veled… gondolom.

Jacob ismét bólintott.

– Igen, de nem egy ágyban. Majd alszok a kanapén.

Ez egyáltalán nem nyugtatott meg, hiszen tapasztaltam már milyen heves vérmérsékletű, ha úgy adódik…

– Nem kedvelem anyádat – mondtam őszintén.

Jacob elmosolyodott, majd ivott egy korty kávét.

– Ezt meg tudom érteni, de neked velem kell foglalkoznod, és nem vele. Egyébként nem olyan rossz ember, csak még nem ismered.

Nem is akartam megismerni. Éppen elég volt belőle annyi, amennyit láttam.

– Nem leszel erőszakos? – tettem fel a következő kérdésem.

– Tudom, hogy nem a legjobb arcomat mutattam tegnap, ezért nem bízol bennem, de hidd el, nem vagyok mindig olyan. Igazi úriember leszek, ezt megígérhetem neked – tette a mellkasára a kezét.

Biztos, hogy meg fogom bánni.

– Ha elvállalom, akkor még az út előtt megírjuk a munkaszerződést, és legalább fél évig nem rúghatsz ki! – közöltem a feltételeimet.

– Akár most is mehetünk elrendezni a papírokat – egyezett bele Jacob azonnal.

Mi lehet még a csapda? Mire nem kérdeztem rá? Semmi egyéb nem jutott eszembe, illetve igen, de az már teljesen más téma.

– Semmi olyan nem törtéhet, ami nekem túlságosan kellemetlen. Nem hagysz magamra, és nem engeded, hogy akár az anyád, akár Tessa bántson – soroltam még a kitételeimet.

Jacob halkan felnevetett.

– Nem fognak bántani, Gianna, de egyébként sem hagynám. Te velem leszel. Fogd fel úgy, mint egy kirándulást, és ha nem görcsölsz rá, egészen jól érezheted magad. Mindenesetre én igyekezni fogok, hogy ez valóban így legyen. – Átnyúlt hozzám, és megfogta a kezem.

Ennyi elég volt ahhoz, hogy rögtön pánikba essek. Csak egy kézfogás, és milyen hatással van rám. Mi lesz, ha három napig ölelgetni fog? Hogy fogom átvészelni? Jacob túl jó pasi.

Elhúztam a kezem.

– Jól van. Benne vagyok, de ez lesz az első, és utolsó ilyen közös kiruccanásunk. Ha most nem tudod meggyőzni őket, akkor utána sem fog sikerülni.

Belementem, pedig szinte teljesen biztos voltam benne, hogy ennek nem lesz jó vége. Jacob persze máris vigyorgott.

– Köszönöm, Gianna! Reméltem, hogy így döntesz majd. Akarod ma elrendezni a munkával kapcsolatos dolgokat?

Az agyam zsongott. Még mindig azon rugóztam, hogy mi lesz ennek a vége.

– Gianna? – szólt rám.

– Tessék?

– Azt kérdeztem elrendezzük-e ma a papírokat.

– Igen – biccentettem zavartan. – Ha nem tartalak fel.

– Nem, de akkor be kell telefonálnom az irodába – állt fel, és elővette a zsebéből a készüléket.

– Csak nyugodtan – mondtam, és kivettem a csészéket a konyhába.

A kezem még mindig remegett. Csak egy jó kaland lesz, semmi több. Nem kell túlparáznom ezt az egészet. River irigykedni fog, ha megtudja. Az állásról nem is beszélve. Ennyit megér egy hétvége. Ki tudja, talán tényleg jól fogom magam érezni.

– Át kellene küldened az adataidat e-mailben, és akkor csak aláírni kell beugranunk – mondta Jacob, miután letette a telefont.

Kihoztam a laptopom a szobából, és pár perc alatt elintéztem mindent.

– Akkor most mi legyen? Kicsit ismerkednünk kellene, hogy ne süljünk fel – néztem Jacobra bizonytalanul.

Túl rövid az időnk… Most megint azt gondltam, biztos, hogy nem vagyok normális.

– Arra gondoltam, eljöhetnél velem pár helyre – mondta Jacob. – A munkahelyemre, a barátomat is meg kellene ismerned. Amolyan gyorstalpalófélét tartanék neked, ha ráérsz. És persze nekem se ártana többet megtudnom rólad.

Nyeltem egy nagyot. Azért ez így mégis csak több lesz, mint egy hétvége, viszont, ha nem készülünk fel, akkor nincs sok értelme elmenni, úgyis azonnal kiszúrnák, hogy semmit sem tudunk egymásról.

– Istenem, Jacob! Mindig váratlan helyzetek elé állítasz – csóváltam a fejem a szám szélét rágcsálva.

Rettenetesen féltem ettől az egésztől, ellenben ő egyáltalán nem tűnt idegesnek.

– Mit szólnál hozzá, ha összehoznánk egy közös vacsorát négyesben? Én hozom a barátomat, te a barátnődet, így egyszerre letudjuk mindkettőt – javasolta.

Fogadni mertem volna, hogy ő már mindent előre kitervelt.

– River nem szeret puccos éttermekbe járni.

– Akkor ne menjünk étterembe. Főzzünk együtt nekik, nálam. Közben legalább lesz időnk ismerkedni – vágta rá.

Nem akartam elhinni, hogy mindenre megvan a kész válasza. Tegnap reggel még azt sem tudtam ki ez a férfi, most pedig már itt tartunk. River álla le fog esni, ha ezt elmesélem neki.

– Még a tegnapi vacsorát sem köszöntem meg. Megleptél.

– Csak egy kis figyelmesség volt, mert megérdemelted – vetette rám ismét a legelbűvölőbb mosolyát.

– Oké, akkor átöltözök, és felőlem indulhatunk is – fogtam menekülőre a dolgot.

– Szerintem felesleges átöltöznöd. Így is jól nézel ki, a vacsorához pedig találunk majd ruhát nálam – állt fel ő is.

– Nem. Legalább annyit engedj meg, hogy a saját ruhámat vigyem magammal – jelentettem ki, és már el is tűntem a szobámban.

Egy kis táskába bedobtam egy váltás fehérneműt, és egy egyszerű kis fekete ruhát. Jacobbal leszek egész nap. Hihetetlen.

4. fejezet