Kéretlen kerítők - 20. fejezet

foto: pixabay

20. fejezet: Nudi nap

Fabian

Nem kellett túl nagy ész hozzá, hogy összerakjam a történéseket. Ezek kézzel-lábbal védték Alishát, és szándékosan toltak ki velem, hogy ne tudjak elmenni arra a rohadt vacsorára. Ezért hozták fel a szilikon témát is délelőtt. Igazából nem bántam, hogy így alakult, de választhattak volna kíméletesebb módszert is. Az az éppen szülő feleség duma pedig roppant ötletes volt Alisha részéről. Biztosra vettem, hogy végleg elüldözte mellőlem Brooklynt.

Még este kilenckor is kapart a torkom, pedig kiittam az összes tejet a hűtőből, ennek ellenére, remekül éreztem magam. A jókedvem oka az a rövid csók volt, melynek az íze a chili hatása miatt nem is tudott megragadni bennem, de a kép, ahogy Alisha a karjaimba simul, még mindig előttem lebegett. Az a nő akart engem. Meg mertem volna kockáztatni, hogy legalább annyira vágyott rám, mint én, őrá.

Megfordult a fejemben, hogy talán félre kellene dobni az elveimet, és kiélvezhetnék minden egyes percet, amit vele tölthetek, de aztán letettem róla. Ki tudja, meddig tartana, aztán pedig ugyanúgy egy helyen dolgoznánk. Még nem ismertem annyira, hogy felmérjem, hogyan viselkedne egy esetleges szakítás után. Amilyen kis vadmacska, lehetséges, hogy megkeserítené az életemet.

Kivételesen könnyen el tudtam aludni, viszont a reggelem… Inkább hagyjuk. Reméltem, Rudy még mindig csuklik, mert néhányszor emlegettem a felmenőit. Reggeli készítés közben azon töprengtem, kerítenem kellene egy bejárónőt, meg valakit, aki legalább hetente egyszer rendbe tenné a kertemet. Talán inkább nekem is egy lakást kellett volna vennem, nem is tudom, miért döntöttem a kertes ház mellett. Valószínűleg azért, mert imádok a teraszon ücsörögni, és a természetben gyönyörködni. Most is ott fogyasztottam el a reggelit, majd elolvastam a híreket, amikor valaki türelmetlenül megnyomta a csengőt.

Kinyitottam az ajtót, és Max viharzott be hozzám.

– Mi van? Még most keltél fel? – kérdezte a gyűrött ábrázatom látva.

– Nem, csak eléggé megviselt a tegnapi nap – Visszasétáltam a konyhába, ő pedig követett. – Ha jól sejtem, kérsz kávét – motyogtam, habár Max így is egészen fel volt pörögve.

– Ja, jöhet. Brunóhoz igyekszek, csak gondoltam, előtte beugrok hozzád. – Leült az étkezőben.

– Miért mész hozzájuk? – Kíváncsian fordultam felé.

– Elugrunk a klubba megbeszélni néhány dolgot.

Kivittem neki a kávét, és én is leültem.

– Elárulod mi lesz a meglepetés?

Max felnevetett.

– Nem, de az egyiket igen. Ha minden igaz, Jazmin is eljön. Ma este érkezik.

– Máris be akarod mutatni Brunót a családodnak? – tréfálkoztam.

Jazmin nem más, mint Max húszéves húga, és tulajdonképpen egy kicsit az enyém is, hiszen láttam felnőni. Az utóbbi két évben nálunk gyakornoskodott. Igazi belevaló, vagány csajszi.

– Azért ott még nem tartunk – rázta a fejét Max. – A húgom meg akar látogatni, de előtte valami programja lesz a barátnőivel, ezért csak későn ér ide.

– Örülök, hogy eljön. Már régen találkoztam vele. – Kiürítettem a csészét. – És mi a helyzet Brunóval? Úgy vettem észre, volt egy kis zűr köztetek.

– Már tisztáztuk – legyintett Max. – Én voltam a hülye. Kissé letámadtam, és nem vette jónéven. Az a baj, hogy odáig vagyok a helyes kis pofijáért, ezért nehéz türtőztetnem magam.

Max valami hasonló dolgon mehetett át, mint én, annyi különbséggel, hogy neki szabad volt a pálya.

– Beszélgettem vele. Szimpatikusa srác, úgyhogy, ha lehet, ne cseszd el! – tanácsoltam.

– Jó ezt tőled hallani. Na, megyek, meglátogatom. – A combjára csapott, és felállt.

– Veled tartok – vágtam rá egy hirtelen ötlettől vezérelve, mire Max kérdőn nézett rám. – Kíváncsi vagyok a helyre – füllentettem.

Nem is öltöztem át, csak úgy, rövidnadrágban és pólóban ültem be Max mellé. Nem a hely érdekelt, hanem Alisha. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy estig ne lássam. Kicsit ideges voltam, mit szól hozzá, amiért váratlanul beállítok, de reméltem, örülni fog nekem. A ház előtt még a tenyerem is izzadt, nem is értettem, miért spannolom fel magam ennyire.

Max megnyomta a csengőt. Feszülten vártam, hogy végre megpillanthassam Alishát, de amikor kinyílt az ajtó, mindkettőnkbe belefagyott a szó.

Rudy állt előttünk, és kellett néhány másodperc, mire felfogtam, pontosan mit is látok. A pasas egy testre feszülő ruhát viselt, olyasmit, mint a birkózók hordanak. Csakhogy erre a dresszre egy fekete bőrű pasas meztelen teste volt nyomtatva, mindenestől. Combjánál ott figyelt a túlméretes dákó. Az egész látvány annyira szürreálisnak hatott, hogy tényleg képtelen voltam megszólalni.

– Te meg mi a francot húztál magadra? – találta meg először Max a hangját.

– Ma tartjuk az első hivatalos Nudista napunkat – felelte Rudy komoly arccal. – Valójában ebben az öltözékben be sem engedhetnélek titeket – mért végig mindkettőnket.

Ez meg miről beszél?

Ekkor a folyosó felől hangos kacagás hallatszott. Alisha és Bruno püfölte egymást valami magazinnal, és nevetve vetődtek elénk, ám amikor megláttak bennünket, mindkettőjük arcáról lefagyott a mosoly.

Nos, ha azt hittem, Rudynál már kiégett a retinám, tévedtem, mert amit rajtuk láttam, az ezen is túltett. Alisha felsőrészén hatalmas mellek figyeltek, alul pedig akkora fekete dzsungel díszítette, hogy egy bozótvágó kevés lenne a behatoláshoz.

– Jesszusom! – Kikapta Bruno kezéből az újságot, és azzal próbálta eltakarni magát. – Ti meg, hogy kerültetek ide?

Most mondhatnám, hogy azonnal kiábrándultam belőle, de kurvára nem így történt. Annyira édesen takargatta magát, mintha tényleg meztelen lenne, pedig fel volt öltözve, ha már ruhának lehet nevezni azt, amit viselt.

– Azt hittem, később jössz – mondta Bruno Maxnek.

A srác nem zavartatta magát, pedig ő is épp olyan röhejesen festett, mint a másik kettő. Felsőtestét az Alisha lába közével hasonlatos bozontos szőr borította, ahogy alul is. Elképzelésem sem volt, Max mit érezhetett ebben a pillanatban, de nem hiszem, hogy a látvány túlságosan pozitív hatással lett volna a Bruno iránt táplált vágyaira.

– Esetleg bejönnétek végre? – sürgetett meg bennünket Rudy, mert még mindig ugyanott ácsorogtunk.

Mindketten beljebb léptünk. Alisha gyorsan leemelt egy kabátot a fogasról, és magára vette.

– Ti ilyen ruhákban mászkáltok itthon? – kérdezte Max.

– Rudy ötlete volt, és viccesnek találtuk – vonta meg a vállát Bruno. – Isztok valamit? – indult el előttünk a konyha irányába.

Max és Rudy követte, én pedig kérdőn néztem Alishára. A nő összehúzta magán a kabátot.

– Most mi van?

– Előttük nem szégyenlősködsz, előttem meg igen? – vontam fel a szemöldököm.

– Nem szégyenlősködök, csak… Inkább azt mondd, hogy kerülsz te ide? – tért ki a válasz elől.

– Elugrunk Max-szel és Brunóval a klubba – feleltem, és le sem vettem a szemem Alisha rózsásra pirult arcáról.

Imádtam. Még akkor is, ha ilyen eszement dolgokat csinál.

– Akkor menjünk be mi is. – Elindult előttem.

Mondanom sem kell, hogy Penny és Brenda is hasonló szerelést viselt, azonban ők egyáltalán nem takargatták magukat. Penny egy ráncos, lógó mellű öregasszony képébe bújt, míg Brendát leginkább egy bennszülötthöz tudtam volna hasonlítani, mert képzeletbeli mellbimbójában karikák lógtak. Elképesztő látványt nyújtottak, és még mindig nehezen fogtam fel, hogy ilyen létezik.

– Egyáltalán hol lehet ilyen ruhákat venni? – nevetett Max, aki időközben már a bárszéken ült a pultnál.

– Kínából – felelte Rudy. – Rendeljek nektek is?

Max maga elé emelte a kezét.

– Kösz, nem.

– Sör vagy narancslé? – kérdezte tőlem Bruno, a hűtőszekrény mellett álldogálva.

– Narancslé – feleltem, bár már azt is fenntartásokkal fogadtam el, mert ki tudja, most mit fognak megitatni velem.

Alisha időközben a kabátot egy bő pólóra cserélte, elrejtve előlem az érdekes bájait.

– Miért nem ülsz le? – sandított rám, mikor elsuhant mellettem a pult mögé.

– Gondolom, mindjárt indulunk – néztem Maxre.

– Nem rohanunk – vágta rá a barátom, majd Rudyhoz fordult. – Tulajdonképpen mi is ez a Nudista nap?

– Röviden csak Nudi napnak hívjuk. Egész nap pucéran mászkálunk, és élvezzük a szabadságot – magyarázta Rudy.

– De hát nem is vagytok meztelenek, ez így nem igazi szabadság – szállt vitába vele Max.

– Így viccesebb – szólt közbe Penny. – Különben is, ki akarja látni Rudy valódi testét?

A pultra támaszkodva kortyolgattam a narancslevet, miközben hallgattam a beszélgetésüket. Alisha Bruno mellett álldogált, és bevallom, rettenetesen zavart, hogy a srác meztelen, vagyis látszólag az.

– Az igazi testem sokkal szexisebb, mint ez – kezdte el Rudy letolni a vállán a dresszt.

– Inkább ne most mutasd meg! – Penny megállította a kezét, aztán megpaskolta Rudy vállát. – Hiszünk neked.

Alishára néztem. A nő csak vidáman mosolygott. Egyáltalán nem botránkozott meg azon, hogy ez a pasi simán meztelenre vetkőzött volna előttünk.

– Ha jól sejtem, ti sosem unatkoztok – jegyezte meg Max.

Rudy hirtelen leugrott a székről.

– Fürödjünk – kiáltotta.

Ez a pasas rendszeresen úgy tett, mintha nem is hozzá beszéltek volna.

– Benne vagyok – csillant fel Brenda szeme.

– Micsoda? – kérdezte Max, de akkor már Penny húzta is maga után a kertbe.

– Gyere! –  Alisha kézen fogott.

Időm sem volt felfogni mi történik, és mire kiléptünk, már azt láttam, hogy mindenki a medencébe ugrál. Bruno pont akkor hajította be ruhástól az én barátomat.

– Max, te mit csinálsz? – Értetlenül tártam szét a karomat.

– Nem tu… – mondta volna, de Bruno lenyomta a víz alá.

– Mire vársz még? – kacagott mellettem Alisha, és két lépéssel a medence mellett termett, majd beugrott a többiekhez.

Kacagva csapkodták egymást. Az egész társaság megőrült. Kiabáltak, visítoztak, és birkóztak.

– Gyere már, főnök! – integetett Rudy.

– Kösz, kihagyom – csóváltam a fejem nevetve.

– Olyan nincs! – Bruno kimászott a vízből, Rudy pedig követte.

– Nem – tiltakoztam, mert már láttam, mire készülnek. – Nem akarok bemenni – hátráltam.

Esélyt sem adtak. Úgy zuhantam a vízbe, mint egy zsák krumpli. Nyeltem egy adag vizet, és mire felbukkantam, a lányok sikongatva csapták újra telibe az arcom.

– Hé, elég lesz! – kacagtam, és igyekeztem védekezni, amennyire csak tudtam.

Nem tudom, honnan kerültek elő vízipisztolyok, meg felfújható banán, de pár perc múlva már mindenki lövöldözött mindenkit, vagy éppen püfölte valamivel azt, aki a legközelebb állt hozzá. Igen. Én is. Magával ragadott ez az egész őrület. Szemem, szám telement vízzel, de nem érdekelt. Élveztem ezt a játékot, bár akkor kevésbé, mikor Alisha közelről telibe pofán talált egy erős vízsugárral.

– Ezért kikapsz! – Utánavetődtem, miután már lelegezni is tudtam.

A nő visítva menekült előlem, de elkaptam a derekát, és lehúztam a víz alá. Nem volt nehéz dolgom az amúgy is apró termetével. Egy mozdulattal kiemeltem, és magamhoz szorítottam. Nagyokat pislogva nézett fel rám, száján széles mosollyal. Annyira szépnek láttam őt. Kezem ösztönösen csúszott a fenekére, és megmarkoltam. A farkam azon minutumban reagált a közelségére.

– Fabian – nyögte, amint megérezte a kezdődő izgalmi állapotomat.

Esküszöm, hogy megcsókoltam volna, ha Rudy nem lő fültövön. Alishával a karomban buktam újra a víz alá, hogy meneküljek az újabb támadás elől. Prüszkölve bukkantunk fel.

– Nem szöksz meg! – Újra magamhoz húztam Alishát.

A hátát támasztotta nekem, én pedig kihasználva a zűrzavart, szándékosan a mellére csúsztattam a kezemet.

– Mit csinálsz? – A karjaimban vergődött.

– Megbüntetlek az előbbiért – súgtam a fülébe, és belepusziltam a nyakába.

Alisha megdermedt, én pedig totál felizgultam. Eljátszottam a gondolattal, vajon észrevennék-e, ha most bevinném a házba, hogy kiéljen rajta minden piszkos fantáziámat, ami a hét során átfutott a fejemen.

Viszont ő kicsusszant a karjaim közül, és a száját cukin beharapva hátrált el tőlem. Tudtam, hogy minden az arcomra van írva, de most nem zavart. Akartam. Majd megőrültem azért, hogy az enyém legyen. Már lendültem, hogy újra elkapjam, de Bruno megelőzött. Letámadta Alishát, és eszeveszett birkózásba kezdtek egymással. Bolondok voltak. Mindenki az volt.

Kihasználva a helyzetet, hogy most senki sem rontott rám, kimásztam a vízből, és ledobtam a pólómat száradni az egyik napozóágyra. Max volt az első, aki követett, majd szép lassan a többiek is kikászálódtak a partra.

– Hú, ez jólesett! – pihegett Rudy.

Ázott haja a fejére lapult, pocakja ritmikusan húzódott előre-hátra, ahogy lihegett. Már nem is zavart, hogy azt az idióta ruhát viseli.

– Mi lesz így a klubbal? – kérdeztem a fiúkat.

– Mindjárt nézek nektek valami száraz ruhát – biccentette Bruno oldalra a fejét –, habár a méreteink nemigen egyeznek.

– Maxre lehet, találsz, de Fabianre… – nézett rajtam végig Alisha. – Jobb lesz, ha gyorsan bedobjuk a szárítóba a ruháidat. – Megfogta a pólóm, és intett a fejével, hogy kövessem.

A házban mindenhol vizes lábnyomok látszódtak, ahogy a többiek már bementek átöltözni. Alisha az előszobából nyíló helyiségbe vezetett, majd a kezembe nyomott egy törölközőt.

– Vetkőzz le, és rakd be a gépbe, majd beindítom, ha elkészültél – adta parancsba, és elindult kifelé.

– Akár itt is maradhatnál – szóltam utána.

Alisha megfordult, és huncut mosolyra húzódott a szája.

– Ahhoz nem kértél elég szépen. – Azzal rám csukta az ajtót.

Megőrjít ez a nő!

21. fejezet