Kéretlen kerítők - 25. fejezet

foto: pixabay

25. fejezet: Újabb terv

Alisha

Mire kimásztam a szobámból, a többiek már az asztalnál ültek. Bruno mosolygott.  Megkönnyebbültem, mert tartottam tőle, nem bánta-e meg a tegnap éjszakát. Féltettem a barátságunkat, és egy jó szex nem ért volna annyit, hogy elveszítsem őt.

– Hol van Brenda? – Ez volt az első kérdésem, mert csak ő hiányzott a csapatból.

– Nem aludt itthon. – Penny áttolta hozzám a tányért, amelyen palacsinták sorakoztak.

Kivettem egyet, majd szirupot csorgattam rá.

– Kivel ment el?

– Max húgával. – Rudy a teáját kortyolgatta.

Brunóra sandítottam, de ő csak megvonta a vállát.

– Nektek nem fáj a fejetek? – hagytam is ennyiben az előző témát, már csak Bruno miatt is. – Olyan frissnek tűntök.

– Két kávé és két aszpirin csodákra képes – felelte Rudy. – A pulton hagytam, mert gondoltam, neked is szükséged lesz rá.

– Dübörög az agyam, mintha még mindig a klubban lennék – grimaszoltam, és nekiláttam a guszta palacsintának.

Éhes voltam és szomjas is, viszont lenyugodtam. Tényleg kellett ez az éjszaka.

– Jó kis este volt. Eddig is csíptem a főnököt, de most már különösen – vigyorgott Rudy.

– Holnap nem lennék a helyében – jegyezte meg Bruno.

– Miért? – néztem végig rajtuk kíváncsian.

– Ja, te nem is láttad – kiáltott fel Penny.

– Micsodát? – bambultam, mert gőzöm sem volt, miről beszélnek.

– A pasid félmeztelenül táncolt Rudyval az asztalon. – Bruno hátradőlt, és halál nyugodtan iszogatta a kávéját.

– Jaja, még én is dugtam pénzt a nadrágjába, annyira szexin riszálta – bólogatott Penny.

– Ez mikor volt? Én, hogy nem láttam? – Kikerekedett szemmel bámultam a barátaimat. Nekem semmi ilyen nem rémlett.

Fabian tényleg ilyet csinált? Szerencsétlen jól kiüthette magát.

– Azért nem láttad, mert épp a mosdó szemetesén állva tartottál előadást a betévedőknek arról, hogy milyen szemét az összes pasi – kuncogott Penny.

– Micsoda? – meredtem rá.

A barátaim halkan nevettek rajtam.

– Igen, édes. Én be akartam menni érted, de Penny nem engedett – szabadkozott Bruno.

Jesszusom!

– Lehet, holnapra szabadnapot kellene kivennem. – A tenyerembe temettem az arcomat.

– Ugyan! Mindenki kirúgott a hámból. Ez egy ilyen buli volt. – Rudy kitolta maga alól a széket Rudy.

Én is bevettem a gyógyszer adagom, majd kiültem a teraszra. Holnap nemcsak Fabiannek fog égni az arca, hanem nekem is. Rudy nem számít, mert ő mindig ilyen, a viselkedését senki sem furcsállja, de amit mi műveltünk, az enyhén szólva is ciki. Azonban kétségtelen, hogy közülünk Fabian vitte a pálmát. Bárcsak láthattam volna.

Bruno is kiült hozzám. Már az étkezőasztalnál is feltűnt, hogy mindig a telefonját nézi.

– Nem írt, igaz? – kérdeztem együttérezve vele.

– Úgy tűnik, mégsem volt olyan fontos neki ez az egész – felelte kedvetlenül.

Átnyúltam hozzá, és megfogtam a kezét.

– Ne szomorkodj, mert akkor én is szomorú leszek.

Bruno egy ideig az arcomat fürkészte. Valami járt a fejében, és bíztam benne, nem a tegnap éjszakával kapcsolatos.

– Féltékennyé akarom tenni – bökte ki.

Nagy kő esett le a szívemről.

– Oké. Hogyan?

– Kettőt találhatsz – kacsintott rám.

– Na ne! – Megráztam a fejem. – Tudod, hogy Fabiannél már próbálkoztunk.

Bruno buzgón bólogatott, de láttam a szemében, hogy nem tesz le a szándékáról.

– Igen, de akkor nem feküdtünk le egymással.

A szemem akkorára nyílhatott, mint egy focilabda.

– Ugye nem akarod elmondani nekik?

– Nem én, és nem is te. Van nekünk egy Rudynk. – Hátradőlt, és magabiztosan összefonta a karját a mellkasa előtt. – Neked is van mit törlesztened, és nekem úgyszintén. Ha Rudy kifecsegi, akkor el fogják hinni, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint úgy tenni, mintha…

Ez egész egyszerűnek tűnt, de valamit mégsem értettem.

– De ha mi elvileg együtt járunk, akkor hogyan fogsz kibékülni Max-szel?

– Nem fogunk járni, csak kerülgetjük egymást, mint akik bizonytalanok. Ha akár Max, akár Fabian komolyan gondolja, akkor azon lesznek, hogy megakadályozzák a köztünk kialakuló románcot – osztotta meg velem Bruno a tervét.

Ez egész jól hangzott. Fabian rohadtul megérdemli, hogy visszavágjak, hisz valószínűleg most is azzal a másik nővel van. Velem csak játszott. Eljött az ideje, hogy most én játsszak vele.

– Hm, mindig is tudtam, hogy okos fiú vagy te – vigyorodtam el. – Akkor? Beszélünk Rudyval?

– Naná, és Pennyt is avassuk be. – Felállt.

– Bruno – szóltam utána.

 Visszafordult.

– Igen?

– Mi van, ha Max mégsem csalt meg?

– Megtette. Különben már régen hívott volna – fintorgott.

– De te is… – mondtam félve.

Bruno beharapta az alsó ajkát, és egy pillanatra elgondolkodott.

– Igazad van, ám mégsem tudom egy kalap alá venni a kettőt. Ez az ő sara, és nem az enyém. Lehet, hogy lelkiismeret-furdalást kellene éreznem, de nyoma sincs – jelentette ki határozottan. – Számomra ez nem félrelépés volt, hanem egy csomó minden más. Tudod, miről beszélek.

Persze, hogy tudtam.

– Mellesleg, ha mégis lenne folytatás, úgyis elmondtam volna neki, mert így fair. – Oldalra billentett fejjel intett, hogy kövessem.

Mire bementünk, már Brenda is hazaért. A kisimult arcából ítélve, jó éjszakája lehetett. Mielőtt kifaggattuk volna, mindenkit behívtunk a nappaliba. A barátaink kíváncsian várták, mit akarunk mondani nekik.

– Inkább rád bízom – néztem Brunóra.

– Oké – bólintott, majd a többiekhez fordult. – Tegnap este lefeküdtünk egymással – közölte egyszerűen.

Penny lekapta a szemüvegét, mintha úgy jobban látna, Brenda eltátotta a száját, Rudy pedig abbahagyta a hasa vakargatását.

– Úgy érted, hogy egy ágyban aludtatok? – kérdezte.

Bruno megrázta a fejét.

– Nem aludtunk.

– Beszélgettetek? – értetlenkedett Rudy.

– Dugtak, te féleszű! – szólt rá Brenda.

Penny még mindig nem tudott megszólalni, annyira sokkoltuk ezzel az információval.

– De Alisha nem fiú – jutott Rudy erre a fantasztikus következtetésre.

– Tényleg? Eddig észre sem vettem – kacagott Bruno.

Rudy a homlokát ráncolva nézett a srácra, majd rám.

– Megengedted neki, hogy seggbe dugjon?

– Jesszusom, Rudy! – kiáltottam fel, majd Brunóhoz fordultam. – Ez mégsem volt olyan jó ötlet.

– És akkor most már nem vagy meleg? – találta meg a hangját Penny.

– Már hogyne lenne meleg! – hordta le Brenda.

– Ne rugózzatok ezen. Csak egy éjszaka volt – intette le őket Bruno. – De lenne egy kérésünk, Rudy.

– Nem szállok be harmadiknak. – Keresztbe dobta a lábát, és még a kezét is felemelte tiltakozásképpen.

– Még csak az kellene – forgattam a szemem.

– Azt szeretnénk, ha elmondanád Fabiannek – vette át a szót Bruno.

– Na jó, én már semmit sem értek – türelmetlenkedett Penny. – Te Max-szel vagy nem? Alisha pedig a főnökbe zúgott bele.

Nagyszerű! Talán a homlokomra van írva?

– Ne legyetek már ennyire agyalágyultak! Féltékennyé akarják tenni őket – magyarázta el Brenda helyettünk.

– Csak ezért szexeltetek? Engem is választhattál volna, Alisha – méltatlankodott Rudy.

– Majd legközelebb – vágtam egy grimaszt.

– Szóval, Rudy, semmi más dolgod nincs, csak el kell hintened ezt az infót Fabiannek – magyarázta Bruno nyugodt hangon.

– Oké. Felhívjam? – Rudy felpattant.

– Nem, dehogy! Majd holnap csak úgy említsd meg neki, mint ahogy a barátok szokták egymás között. Mert azok vagytok, nem? – próbáltam ezzel a módszerrel megértetni vele, mit is akarunk.

– Á, értem! – Visszahuppant a helyére. – Nem szívesen okozok fájdalmat a barátomnak, de ti is azok vagytok. Rendben. Megteszem – csapott a mellkasára, mintha legalább háborúba küldtük volna.

– Köszönjük – fújtam ki a levegőt. – Akkor most mesélj te, Brenda.

A lány arcára széles mosoly ült ki.

– Jazmin belevaló csaj – közölte tömören.

– Ennyi? – fürkészte Penny.

– Ma este is találkozunk. – Brenda aranyosan elpirult.

– Ez eléggé biztató – mosolyogtam rá.

– Hm, meglátjuk. – Felállt, és kiment a konyhába.

Zavarban volt. Jazmin nagy hatással lehetett rá. Reménykedtem, hogy a lány nem olyan, mint a bátyja.

26. fejezet