Kéretlen kerítők - 26. fejezet

foto: pixabay

26. fejezet: Szerepjáték 

Fabian

Reggel korábban bementem dolgozni, elsősorban azért, hogy lehetőleg ne találkozzak senkivel. Tudtam, hogy úgysem fogom megúszni, mert valamikor muszáj lesz lemennem a hatodikra ellenőrizni, hogyan haladnak a munkával, de amíg csak lehetett, halogatni akartam. Bekapcsoltam a gépem, és megnéztem az üzeneteimet. Kár volt. Valaki körüzenetben szétküldte a felvételt a táncomról. Elborzadva néztem végig, ahogy félmeztelenül riszálom a csípőm, miközben az ingem a fejem fölött pörgetem.

Te jó Isten!

Rá sem ismertem magamra. Írtam egy válaszüzenetet mindenkinek, hogy aki tovább meri küldeni, kirúgom. Próbáltam vicces hangnemet megütni, de azért bíztam benne, hogy komolyan veszik. Még csak az hiányozna, hogy eljusson apámhoz, mert akkor hallgathatnám, mekkora link alak vagyok.

Kimentem, hogy készítsek magamnak egy kávét, és még mindig Alishán töprengtem. Időt szerettem volna nyerni, viszont magyarázkodni sem akartam, hiszen gyakorlatilag nem tartoztam neki semmivel, ezért egy köztes megoldást választottam.

A kávéval a kezemben futottam át az előzetes terveinket, majd nyomban neki is láttam a folytatásnak. Brenda és Alisha egyszerre léptek be. Nem tagadom, rögtön elgyengültem, amint megláttam őt, ahogy a szűk farmerében és a halvány rózsaszín felsőjében, valamint az elmaradhatatlan magas sarkújában a székéhez tipeg. Kedvesen köszönt, ami jót jelentett.

– Jó reggelt! Látom, már kiszolgáltad magad – nézett Brenda az asztalon pihenő csészémre.

– Igen, köszi. Egy óra múlva jövet a következő adag.

– Oké. Addigra összeszedem az aláírandókat is – felelte. – A tiédet hozhatom, Alisha?

– Hm, hagyd csak, jó lesz nekem is egy óra múlva – mosolygott a szépség.

Milyen édes! Velem akar kávézni.

Brenda magunkra hagyott, én pedig hálás voltam, amiért nem hozta fel a szombat estét. Nem úgy, mint Alisha.

– Minden rendben? Kipihented magad? – kérdezte, miközben bekapcsolta a laptopját.

– Fogjuk rá – feleltem röviden.

– Rég voltam már ilyen jó buliban – csacsogta. – Majd megköszönöm Maxnek, amiért ilyen jól leszervezte.

Eljött a pillanat, amikor beszélhettem neki Lisáról.

– A kellemetlen meglepetésemtől eltekintve, valóban jó volt – bólintottam, és úgy tettem, mint aki közben veszettül dolgozik.

Alisha felkapta a fejét.

– Miféle kellemetlen meglepetés?

Komolyan néztem rá, remélve, hogy komolyan is veszi a szavaimat.

– Az exbarátnőm felbukkanása. Az némileg elvette a kedvem, mert egyáltalán nem örültem neki. Váratlanul állított be, annak ellenére, hogy már szakítottunk.

Alisha néhány pillanatig az arcom fürkészte.

– Nekem úgy tűnt, te is jól érezted magad – nézett újra a monitorra, és egyből kiszúrtam, hogy próbálja elrejteni a mosolyát.

– Ugye nem a videót nézed?

– Milyen szexi mozgása van Rudynak – kuncogott.

És nekem?

– A kelleténél kicsivel több alkohol csúszott le – magyarázkodtam. Alisha erre nem felelt, így gyorsan témát is váltottam. – Brooklyn küldött egy mailt. A szálloda projektet elveszítettük.

– Sajnálom. Az én hibám. Ha gondolod, megpróbálom jóvá tenni – szabadkozott nyomban.

– Ugyan. Ott még nem tartok, hogy szexszel szerezzek ügyfeleket – legyintettem. – Szerintem egyébként sem kaptuk volna meg.

Bíztam benne, érti a célzást, és rájön, hogy ha elmentem volna arra a vacsorára, akkor sem vittem volna ágyba azt a nőt.

– Lehetséges. – Felállt. – Mindjárt jövök. Iszok Brunóval egy kávét, és utána vágjunk bele.

Ennyit a közös kávézásról. Kedvetlenül néztem a formás fenekét, ahogy kilibben az irodánkból. Vajon még haragszik rám? Lehet rosszul csináltam? Valószínűleg. Elé kellett volna állnom, és elmondani mekkora balfasz vagyok. Beszélhettem volna neki arról, hogy miért tartok a munkahelyi kapcsolattoktól, de vele mégis kivételt tennék, mert majd megőrülök érte. Mégsem tettem, és magam sem tudtam miért nem, hiszen mindennél jobban kellett nekem.

A tervezőasztalhoz mentem, de hozzá sem tudtam kezdeni a munkához, mert Rudy jött be.

– Helló, főnök! Hoztam neked egy energiaszeletet. – Letette az asztalomra. – Gondoltam, rád fér.

– Milyen figyelmes vagy, köszönöm. – Visszasétáltam az asztalomhoz, és mivel Rudy leült, én is helyet foglaltam.

– Ez a legkevesebb, hiszen vetkőzőtestvérek lettünk – veregetett vállba.

– Inkább ne emlegesd! – emeltem fel a kezem.

– Meg kell hagyni, különös egy este volt, de a bulin után, talán még érdekesebb dolgok történtek – mondta sejtelmesen.

A vizem után nyúltam, mert még mindig brutálisan ki voltam száradva a kurva füves cigi miatt.

– Gondolom, elmeséled. – Kiöntöttem a pohárba a vizet.

– Még szép, hisz haverok vagyunk – vigyorgott rám.

Nocsak! Ezt eddig nem is tudtam!

Nem szóltam semmit, mert nem akartam lelohasztani a lelkesedését. Bár eléggé a nyelvem hegyén volt, hogy a barátok nem etetik meg egymást méregerős paprikával. Helyette inkább a pohár fölött sandítottam rá.

– Bruno meghúzta Alishát – közölte.

Majdnem félrenyeltem a vizet, aminek egy részét prüszkölve köptem ki az asztalomra, és félig-meddig a laptopomra. Sietősen zsebkendő után nyúltam.

– Hogy mit mondtál? – kérdeztem, miközben felitattam a vizet, és igyekeztem nem infarktust kapni.

Rudy bizalmasan közel hajolt hozzám.

– Kicsit jól érezték magukat egymással – bólogatott tudálékosan. – Szerintem összejönnek.

Rögtön azzal győzködtem magam, hogy ez csak Rudy agyszüleménye lehet. Bruno meleg és Max-szel kavar. Most mosolyszünet van, de attól még…

– Meghibbantál? Honnan szedsz ilyen hülyeségeket? – Felálltam, és kidobtam a zsebkendőket a kukába.

– Mi egy család vagyunk, és egy családban nincsenek titkok. – Sértődötten összefonta a karját maga előtt.

– Szerintem félreérthettél valamit. Tudtommal Bruno még mindig a fiúkat szereti. – Visszaültem, de bevallom, egy cseppet sem voltam nyugodt.

– Hát ez az! Reggel még langyos, mint a nyári zápor, estére meg kiderül, hogy a város legjobb csaját kúrogatja – játszott meg némi felháborodást. – Lehet holnapra már te is fartúró leszel. Bármi megtörténhet.

– Beszélsz itt hülyeségeket! – csattantam fel, mert már tényleg kezdtem egyre idegesebb lenni. – Mégis, honnan tudsz te erről?

– Mondtam, hogy egy család vagyunk. Elmondták nekünk. Kérdezd meg Brendát vagy Pennyt. Különben meg – pattant fel –, rosszulesik, hogy nem hiszel nekem. Azt hittem, barátok vagyunk. – Magasba emelte az állát, és duzzogva kisétált az irodámból.

Úgy ültem ott, mint akivel most közölték, hogy nincs is Mikulás. Csak azért nem rohantam át azonnal Maxhez, mert még mindig képtelenségnek tartottam ezt az egészet. Kizárt, hogy Alisha és Bruno. A múltkor is csak eljátszották azt a csókot. Talán most is ez a céljuk? De miért? Senki sem dőlne be nekik.

Még a gondolatsorom végére sem értem, amikor a páros kacarászva lépett be az irodába. Bruno Alisha derekát fogta, de ilyet már máskor is láttam tőlük. Ennek ellenére, a gyomrom görcsbe ugrott.

– Helló! – köszönt oda nekem a srác. – Kaptam két felkérést, majd megnéznéd? – kérdezte, és végre elengedte Alishát. – Egy kávézó és egy kisebb kúria belső terét kellene újragondolnom. Nekem mindkettő tetszik, de te döntesz, hogy elvállaljuk-e.

Alisha visszasétált az asztalához, de nem ült le, Bruno pedig középen megállt, és a válaszomat várta.

– Persze, egy pillanat, és átfutom őket. – Újra megnyitottam a levelezést. A szemem sarkából láttam, ahogy egymásra mosolyognak. – Készíts nekik árajánlatot, de gondolom, először kimész felmérni.

– Már megbeszéltük, hogy munka után együtt elmegyünk a kávézóba – mosolygott Alisha.

– Összekötjük a kellemest a hasznossal – kacsintott rá Bruno.

A gyomrom öklömnyire zsugorodott, úgy kellett nyugtatnom magam, hogy ez még nem jelent semmit. Jóban vannak. Na, de mennyire? Ezek tényleg lefeküdtek egymással? Lehetetlen.

– Értem – feleltem szűkszavúan.

– Mivel ma úgysincs sok dolgom, arra gondoltam, addig segítek nektek – közölte Bruno.

– Akkor már jöhetsz is, bőven tudok munkát adni neked. – Alisha magához intette, mielőtt hárítani tudtam volna.

Ez igazán nagyszerű!

Nem volt más választásom, hagytam őket együtt dolgozni. Én is elvonultam a saját tervezőasztalomhoz, hogy ott folytassam, ahol pénteken abbahagytam. Nem állítom, hogy egyszerűen ment a munka, mert lopva mindig őket lestem. Brenda behozta nekem a kávét, de még attól is elment a kedvem. Kettesben akartam lenni Alishával, ehelyett az enyelgésüket kellett néznem. Mert bizony enyelegtek. Bruno folyamatosan bókolt neki és tapizta. Hol a hátát simogatta, hol a karját, hol az arcát cirógatta. Én meg sík ideg lettem.

– Ugye mondtam, hogy ebben is jók vagyunk együtt? – nézte elégedetten a rajzukat Bruno.

Ebben is? Meg még miben? Bassza meg!

– Hm, azért még tökéletesíthetjük. – Alisha a fiú fenekére csapott.

Jól láttam? Úgy markoltam a vonalzót, hogy azt hittem, kettétörik a kezemben.

– Lenézek a többiekhez – morogtam, és otthagytam őket.

Szinte berontottam Max irodájába.

– Beszéltél Brunóval? – Csípőre tett kézzel álltam az asztala előtt.

– Még nem. Vagyis próbáltam, de azt mondta nem ér rá. Miért? – ráncolta a homlokát.

Idegesen járkálgatni kezdtem, és a fejem vakartam.

– Miért vagy ideges? – Max követett a tekintetével.

Ismét megálltam előtte.

– Rudy azt mondta Alisha és Bruno… – Még kimondani is nehéz volt. – Szóval azt állítja, hogy Alisha és Bruno lefeküdtek egymással – nyögtem ki.

Így, a saját számból hallva egészen fájdalmasnak hatott a dolog. Megőrülök, ha ez tényleg igaz. Nem akartam elveszíteni Alishát, hisz… Istenem! Annyira szeretem!

– Megint szívtál valamit? – szaladt magasba Max szemöldöke.

– Hidd el, örülnék, ha csak képzelődnék, de jelenleg is ott enyelegnek az irodámban. – Idegesen beletúrtam a hajamba.

Max annyira megdöbbent, hogy először szóhoz sem jutott. Kellett neki egy-két perc, mire kezdte felfogni, miről beszélek.

– Bruno nem tett volna ilyet – rázta a fejét. – Különben is, Alisha egy nő!

– Mondj még néhány hasonlóan okos dolgot! – rivalltam rá. – Ez is a te hibád, Max! Mi a francért kellett félrelépned?

Max az asztalra csapott, és felállt.

– Te meg miről beszélsz? Ez mekkora ostobaság! Bruno nem feküdne le egy nővel. Még egy olyan szemrevalóval sem, mint Alisha. Soha nem volt még lánnyal! – kiabálta visszafojtott hangon.

– Ezt honnan tudod?

Annyira kétségbe voltam esve, hogy minden apró szalmaszálba bele akartam kapaszkodni, ami azt jelenthette, ők talán mégsem csináltak ilyesmit.

– Beszélgettünk erről. Azt mondta, még kamaszkorában sem próbálta ki soha, mert nem vonzották a lányok. Valamit kurvára félreérthettél, barátom. – Max megkerülte meg az asztalt, és a vállamra tette a kezét. – Még ma bocsánatot fogok kérni tőle, és meglátod, ez az egész csak Rudy képzelgése.

– Akkor ne halogasd! Mindjárt át fogom küldeni hozzád Brunót. – Sarkon fordultam.

– Máris? Még nem készültem fel! – szólt utánam Max rémülten.

– Lesz rá öt perced. – Feltéptem az ajtót, és máris mentem vissza a párocskához.

Ha kiderül, hogy Rudy megint hülyeségeket beszélt, a lábánál fogva lógatom ki az ablakon. Brenda előtt elhaladva megfordult a fejemben, hogy nála is rákérdezhetnék a dologra, de nem akartam nevetségessé tenni magam, ráadásul akkor pontosan tudná, miért érdekel ennyire ez az egész.

Feszülten nyitottam be, de szerencsére semmi olyat nem láttam, amit nem szerettem volna. Alisha az ablaknál állt, Bruno pedig az asztalnál olvasott valamit.

– Jól haladnak lent? – kérdezte Alisha, de csak egy pillanatra nézett rám.

– Igen – füllentettem. – Ebéd után még lenézek – mondtam, majd Brunóhoz fordultam. – Maxtől elfelejtettem áthozni a szerződés tervezetet. Megtennéd, hogy átlépsz érte?

– Hogyne. – A fiú kelletlenül felállt..

Tudtam, hogy bármennyire nem akar most vele beszélni, nekem nem mond ellent. Már csak ki kellett várnom, hogy mire jutnak Max-szel. Kizárt, hogy Rudynak legyen igaza.

– Megnézed, hogy jó lesz-e így – hívott oda magához Alisha.

Szinte repültem az asztalához. Nevetséges, de már az is boldoggá tett, ha a közelemben tudhattam. Amíg a munkáját szemléltem, jött egy kósza ötlet.

– Remek lesz. Igazán ügyes vagy – simogattam volna meg a hátát, de amint hozzá értem, elhúzódott.

Szóval, nekem nem engedi, hogy hozzá érjek. Pedig ez baráti érintés volt, nem olyan, mint a Brunóé. Csalódottan néztem rá.

– Félsz tőlem, Alisha? – bukott ki belőlem.

– Nem, dehogy. Nem értem, miért kérdezel ilyet – játszotta az értetlent.

– Máskor is értem már hozzád, és akkor nem húzódtál el – mondtam ki nyíltan.

Alisha komoly tekintettel nézett rám.

– Az máskor volt. Azóta sok minden megváltozott – felelte, majd elfordult, és leült az asztalához.

– Mi változott? – kérdeztem, de választ már nem kaptam, mert Rudy jött be hozzánk.

Mérgesen néztem rá, hogy vegye a lapot, és húzzon ki, de ügyet sem vetett rám. Megállt Alisha előtt, és a szakállát simogatta.

Vártam, hogy mi a fenét akar…

27. fejezet