Kéretlen kerítők - 30. fejezet

foto: pixabay

30. fejezet: Ünneplés 

Fabian

Azt hittem, a táncom volt életem legkínosabb pillanata. Nos, ezt is sikerült túlszárnyalnom. Tulajdonképpen örülnöm kellett volna, hiszen Alisha kiverte nekem, és csókolóztunk, de a körülmények miatt majdnem elsüllyedtem szégyenemben.

– Öt percünk maradt. Szedd rendbe magad, az irodában várlak! – parancsolt rám Alisha.

Az arca kipirult, ami arról tanúskodott, hogy vagy rettenetesen zavarban van, vagy pedig felizgatta ez az egész. Reméltem, hogy az utóbbi.

Megmostam az arcom hideg vízzel, és a tükörbe bámultam. Nem értettem, mi volt ez az egész. Még soha nem történt semmi hasonló velem. Az oké, hogy folyamatosan kívántam ezt a nőt, de azért eddig képes voltam némileg szabályozni a vágyaimat. Most viszont a férfiasságom önálló életre kelt, és az istennek se akart hallgatni rám. Először azt hittem, Alisha közelsége váltotta ki belőlem, de miután nem csitult, kénytelen voltam kirohanni a mosdóba. Legvégső elkeseredésemben fordultam hozzá, és lám, ebben is számíthattam rá.

Hangokat hallottam. Gyorsan ellenőriztem a ruházatomat, és kimentem. Alisha éppen akkor kísérte be a vendégeinket az irodába. Rövid udvariaskodás után hellyel kínáltuk őket, majd bele is vágtunk az egészbe. Hálásan pillantottam Alishára, mert mindent a kezem alá készített, így semmi más dolgom nem maradt, minthogy lenyűgözzem az ügyfeleinket.

Nem állítom, hogy rögtön magabiztos voltam, mert kellett pár perc, mire ki tudtam zárni a fejemből az előbbi incidenst. A megbízók figyelmesen hallgattak, és csak alig-alig kérdeztek közbe. Már a vége felé jártunk, amikor éreztem, hogy ismét gond van. A farkam újra éledezni kezdett. Kétségbeesetten pillantottam Alisha felé, aki azonnal vette a lapot.

– Mindjárt a végére érünk. Addig esetleg hozhatok önöknek egy kávét? – terelte el a figyelmüket, amíg én észrevétlenül arrébb húztam a projektort, hogy takarjon.

Fogalmam sem volt, mi történik velem, miért vagyok olyan, mint egy kanos kiskamasz, aki még a menzás nénit is meghágná ebédszünetben.

Kávét ugyan nem kértek, de Alisha még annyiban a segítségemre sietett, hogy megállt a kivetítő másik oldalán. Így, mikor nem az előadásomat figyelték, helyettem inkább őt bámulták, olyan szépen mosolygott rájuk. Imádtam ezt a nőt.

Fellélegeztem, mikor végre leülhettem. Alisha mellettem foglalt helyet. Miközben tárgyaltunk, az asztal alatt a keze után nyúltam, és megszorítottam, hogy így fejezzem ki hálámat felé. Ő viszonzásul egy röpke pillanatra a másik kezével végigsimított a kézfejemen. Ennyi elég volt ahhoz, hogy a szívem nagyot dobbanjon. Őrülten szerelmes voltam.

– Köszönjük, Mr. Hardy! – A tulajdonos felállt, és felém nyújtotta a kezét. – Ez igen meggyőző volt. Holnap írjuk alá a szerződést, és kezdhetik a munkát.

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar rábólintanak. Ezek szerint valóban sikerült lenyűgöznünk őket. Alisha kísérte ki a vendégeinket. Én még mindig az álló farkammal szenvedtem, és lélekben készültem az újabb kínos szituációra. Tévedtem. Ami ezután történt, az minden volt, csak nem kínos.

Alisha újra megjelent az ajtóban, becsukta maga mögött, kulcsra zárta, és határozott léptekkel megindult felém. Őszintén reméltem, hogy az lesz, amire gondolok.

– Van okunk ünnepelni – mosolygott rám.

Vadul estünk egymásnak. Alisha az ingem gombolta, vagyis inkább tépte, én pedig a ruhájától igyekeztem megszabadítani. Amikor végre a földre hullott, az ölembe kaptam, és meg sem álltam vele a kanapéig.

Hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak vele, annyi mindent szerettem volna. Ő nem igazán hagyott időt a gondolkodásra, mert ahogy lefektettem, magára rántott, és máris a türelmetlenül ágaskodó farkam köré fonta az ujjait.

Te jó Isten!

– Akarlak, Fabian! – nyögte a számba.

– Mindjárt, kicsim.

Sietősen lerúgtam magamról a nadrágot, majd feltérdeltem elé, és lehúztam a bugyiját. Még a levegőt is visszatartottam, ahogy végignéztem kívánatos idomain. El sem akartam hinni, hogy végre újra az enyém lesz.

– Gyönyörű vagy – mondtam.

– Fabian, kérlek! – esdekelt édesen kipirulva.

Nem szerettem volna elkapkodni, de mindkettőnket sürgetett a vágy. Mondjuk, ebben a pillanatban úgy éreztem, akár a végtelenségig is bírnám, és még mindig nem értettem, mi a franc van velem. Fölé hajoltam, és ezúttal rendkívül óvatosan hatoltam belé. Alisha behunyta a szemét, teste megfeszült, és kéjesen felnyögött. Ahogy a hely engedte, megtámaszkodtam a fél karomon, a másikkal a háta alá nyúltam, hogy kicsatoljam a melltartóját. Nagyon lassan mozdultam benne, amit ő elégedett sóhajjal hálált meg.

Lehúztam róla az utolsó ruhadarabot is, és ráborultam a gyönyörű mellekre. Alisha türelmetlenül emelte meg a csípőjét, gyorsabb ritmust követelve.

– Türelmetlen vagy – morogtam, és finoman beszívtam az egyik mellbimbóját, amitől ő ismét felnyögött.

Újra megtámasztottam magam, és teljesítettem a kérését. Gyorsítottam, és minden egyes lökésnél mélyen elmerültem benne. Alisha fejét hátrahajtva sóhajtozott. Annyira szép volt, ahogyan élvezte minden egyes mozdulatom. Ajkai elnyíltak, körmét a vállamba mélyesztette, mellkasa szaporán járt fel-alá. Az arcáról olvastam le, hogy máris mennyire a határaihoz érkezett. Ismét feltérdeltem, és folytatva az előbbi mozgást, a hüvelykujjam a csiklójára helyeztem. Elég volt csak éppen hozzáérnem, Alisha felsikoltott, és levegő után kapkodva markolta a kanapé karfáját.

– Ó, jesszusom! – zihálta magán kívül.

– Gyere ide, te kis boszorka! – Pillekönnyű testét az ölembe fordítottam.

– Nem vagyok boszorka. – Aranyan beharapta a szája szélét.

– De az vagy, ez én gyönyörűséges boszorkám. – Megmozdultam alatta.

Alisha nyomban reagált. Karját a nyakam köré fonta, a számra tapadt, és a csípőjét kéjesen ringatni kezdte. Az enyém volt, és soha többé nem akartam elengedni. Imádtam minden porcikáját, és végre valahára megcsodálhattam őt teljes szépségében.

Szinte felfaltuk egymást. Nem számított semmi. Se az, hol vagyunk, milyen késő van, mennyire elfáradtunk, kizárólag az élvezetet hajszoltuk.

Sikerült egy igazán maratoninak számító szexcsatát vívnunk, mely végén kimerülten feküdtünk összefonódva. A telefonunk már szinte megállás nélkül csörgött, de egyikünk sem mozdult. Nem akartunk elszakadni egymástól.

– Haza sem bírok menni. – Egy finom puszit adott a mellkasomra.

– Elviszlek, ha szeretnéd, de jöhetsz hozzám is. – Az összekócolódott haját simogattam.

– Abból nem lenne pihenés – kuncogott.

– Szabad napot adok magunknak. Mindketten megérdemeljük.

Alisha feltámaszkodott, és az arcomat szemlélte. Láttam rajta, hogy mondani akar valamit.

– Ki vele! – vontam fel a szemöldököm.

– Rudy potencianövelőt tett az italodba – mondta, és kitört belőle a nevetés.

– Mi? – Döbbenten ültem fel.

– Igen. Én is csak akkor tudtam meg, miután behívtál – kacagott aranyosan.

– Egyszer tényleg kinyírom azt az idiótát – csóváltam a fejem. – Ma célozgatott rá, hogy biztos gondom van. Tuti, nem normális az a fazon.

– Nos, valljuk be, sikerült a terve. – Alisha is felemelkedett, és igyekezett összeszedni a ruháit.

– Anélkül is ment volna – dünnyögtem, miközben magamra húztam a nadrágomat.

– Hm, biztos vagy benne? – incselkedett velem Alisha.

– Ne akard, hogy újra bizonyítsak. – Elkaptam a derekát, és magam felé fordítottam.

Arca hirtelen komollyá vált, és elhúzódott tőlem.

– Késő van. Már aggódnak értem.

Nem értettem, mi ez a hirtelen hangulatváltás. Az előbb még olyan vidám volt, most pedig szomorúságot láttam a szemében.

– Valami baj van? – kérdeztem, miközben már az ingemet gomboltam, és ő is belebújt a ruhájába.

– Csak elfáradtam – eresztett meg felém egy félmosolyt.

Ezt el tudtam hinni, hiszen én magam is egészen kimerültem, de valahogy úgy éreztem, nem ez az igaz oka a hangulatváltásnak. Viszont most nem akartam tovább nyaggatni, mert tényleg pihenésre volt szüksége.

Alisha még a liftben visszahívta Pennyt, és megnyugtatta, hogy nincs semmi baja, csak elhúzódott a dolog. Engem Max keresett, de úgy voltam vele, majd felhívom otthonról.

– Hazaviszlek – mondtam neki, miután leértünk.

A lift előtt megállt velem szemben.

– Nem kell. Annyi erőm még maradt, hogy hazavezessek.

Az arcára volt írva, hogy kár lenne vitába szállnom vele.

– Renden. Köszönök mindent. – Magamhoz öleltem. – Pihend ki magad!

Egy finom csókot leheltem a szájára, melyet viszonzott ugyan, de nem éreztem igazinak, ami miatt megint csak kétségeket ültetett el bennem.

– Te is. Jó éjszakát, Fabian! – Elhúzódott, és a kocsijához sétált.

Addig álltam ott, amíg el nem indult, és csak azután ültem be a sajátomba. Piszkosul elfáradtam, de nem hazafelé vettem az irányt, hanem Maxhez. Szükségem volt a tanácsaira.

– Hát, te? Már vagy tízszer hívtalak – esett nekem, amint kitárta az ajtót.

– Láttam, de nem értem rá, Adj valamit innom! – kértem, és egyenesen a nappalijába mentem, majd lerogytam a fotelbe.

– Mire gondoltál? – Csípőre tett kézzel várakozott.

– Valami erősre.

– Azt hittem, kocsival vagy. – Elfordult, és szó nélkül kitöltötte a whiskyt.

– Legfeljebb itt alszok, ha nem dobsz ki. – Elvettem tőle a poharat.

Max leült a kanapéra, és várta, hogy meséljek.

– Nem tudom, hol kezdjem. – Belekortyoltam az italba, ami most igazán jólesett.

– Ráérek, úgyhogy az elején. – Keresztbe dobta a lábait, és ő is ivott velem.

Vettem egy mély levegőt.

– Tudod, túlóráztunk a projekt miatt. – Max bólintott, ezért folytattam. – Minden jól ment, de aztán minden előzmény nélkül a farkam úgy állt, mint a cövek, és az istennek se tudtam lehiggadni. Tíz perccel a megrendelők érkezése előtt Alisha segített rajtam, hogy ne süljünk fel – hadartam, de tudtam, hogy ennél a pontnál Max közbe fog vágni.

– Ne hülyéskedj már! – nevetett. – Ha ezt mástól hallanám, nem hinném el.

– Lényeg, hogy utána szinte simán lement a prezentáció, és meg is kaptuk…

– Hé! – vágott a szavamba Max. – Nehogy már átugord a legfontosabb részletet! Hogy segített rajtad?

– Az mindegy. – Ittam egy újabb kortyot.

– Dehogy mindegy. Lezavartatok egy gyors menetet?

– Nem. Máshogy oldotta meg, de tényleg hagyjuk. Nem ez a lényeg! – háborogtam.

– Oké, azért ebből már sejtem – vigyorgott. – Folytasd – intett gálánsan.

A szemem forgattam, de tovább beszéltem.

– A prezentáció végére ismét merevedésem lett, és nem értettem, mi van velem. Alig vártam, hogy végezzünk, aztán, miután a vendégek távoztak, Alisha letámadott. Egy rohadt jót szeretkeztünk. Minden tök jó volt, majd minden előzmény nélkül kedvetlen lett, és fogalmam sincs, mi a baja – Lehajtottam a maradék italomat. – Ja, és a végén elárulta, hogy Rudy potencianövelőt itatott meg velem.

Ezután meg kellett várnom, amíg Max befejezi a röhögést. A kanapén fetrengett egy ideig, és a könnyeit törölgette.

– Na jó, hozok még egyet! – Elvette tőlem a poharat. – Hihetetlen, hogy mik történnek veled. – Még mindig a fejét rázta vigyorogva.

– Inkább azt mondd meg, mit basztam el megint? Mi baja lehet Alishának? – néztem rá tanácstalanul.

Max leült, és gondolkodóba esett.

– Szerintem azt hiszi, csak arra kell neked. Szombaton is csalódott benned, és talán most is, mert ha jól sejtem, nem vallottad be neki, mit érzel iránta – sandított rám.

– Az ilyet nem szex közben kell elmondani – morgolódtam.

Tényleg ez lenne a baja? Lehet, mindvégig csak erre várt?

– Valóban nem. Még előtte – oktatott Max.

– Milyen okos vagy. Abban a helyzetben nem is volt rá lehetőségem.

– Holnap tedd jóvá. Szerelmes vagy, mondd el neki. Utána úgyis kiderül, hogy ez volt-e a baja – javasolta.

– Igazad van. Annyiszor beégtem előtte, hogy ez már semmit sem számítana.

Ettől az elhatározástól egészen megkönnyebbültem. Megittam az italomat, és mivel Max kölcsönadta az egyik szobáját, pillanatok alatt ki is dőltem.

31. fejezet